A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE
(harmadik tanács)
2011. szeptember 14.
F‑12/09. sz. ügy
A
kontra
Európai Bizottság
„Közszolgálat – Tisztviselők – Foglalkozási megbetegedés – A személyzeti szabályzat 73. és 78. cikkében szabályozott eljárások közötti viszony – Átmeneti járadék – Orvosi költségek megtérítése – A személyes aktához való hozzáférés
Tárgy: Az EK 236. cikk és az EAK 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben A lényegében azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg a 2008. április 28‑i határozatot, amelyben a kinevezésre jogosult hatóság elutasította, hogy a személyzeti szabályzat 73. cikke (2) bekezdése b) pontjának a felperesre történő „alkalmazásáról” rendelkezzen; semmisítse meg a 2008. május 29‑i határozatot, melyben a kinevezésre jogosult hatóság megtagadta tőle az egészségügyi aktájának részét képező bizonyos számú dokumentumnak a rendelkezésére bocsátását; semmisítse meg a 2008. május 29‑i és 2008. július 14‑i határozatokat, amelyben megtagadtak tőle bizonyos útiköltség‑térítéseket; rendelje el a felperest állítólag a Bizottság több hibája miatt ért kár megtérítését, melyeket a felperes megbetegedése foglalkozási eredetének elismerésére irányuló eljárást illetően ró fel a Bizottságnak.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A Közszolgálati Törvényszék a felperest kötelezi valamennyi költség viselésére.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Szociális biztonság – Baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosítás – Rokkantság – Juttatás – A kifizetéshez való jog – Feltételek – Az összes sérülés állandósulása
(Személyzeti szabályzat 73. cikk (2) bekezdés; a baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosítására vonatkozó szabályzat 19. cikk (3) és (4) bekezdés)
2. Tisztviselők – Kereset – Előzetes közigazgatási panasz – Ugyanazon jogalapokra alapított, de jogilag különböző tárgyú panaszok – Megengedhetőség
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
3. Tisztviselők – Szociális biztonság – Baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosítás – Munkaképtelenség – 100%‑os mértékű állandó rokkantság – Eltérő fogalmak
(Személyzeti szabályzat, 73. és 78. cikk)
4. Tisztviselők – Szociális biztonság – Baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosítás – A megbetegedés foglalkozási eredetének megállapítása – Eljárás – A tisztviselő hozzáférése egészségügyi aktájának dokumentumaihoz – Közvetett hozzáférés
(Személyzeti szabályzat, 26. és 73. cikk; a baleset vagy foglalkozási megbetegedés elleni biztosítására vonatkozó szabályzat, 17. cikk)
5. Tisztviselők – Szociális biztonság – Baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosítás – A költségek megtérítése
(Személyzeti szabályzat 72. és 73. cikk (3) bekezdés; a baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosításra vonatkozó szabályzat, 9. cikk)
1. A tisztviselők baleset vagy foglalkozási megbetegedés elleni biztosítására vonatkozó szabályzat 19. cikkének (3) bekezdése értelmében a rokkantság mértékét megállapító határozatot a biztosított sérüléseinek állandósulását követően hozzák meg. A személyzeti szabályzat 73. cikke (2) bekezdésének b) és c) pontja szerinti teljes, illetve részleges állandó rokkantság esetén járó ellátásokra való jogosultság tehát csak a biztosított sérüléseinek állandósulását követően keletkezhet.
Azonban a biztosítási szabályzat 19. cikk (4) bekezdése kimondja, hogy a megbetegedés foglalkozási eredetének elismerése esetén a kinevezésre jogosult hatóság ideiglenes járadékot folyósít, amely az állandó rokkantság mértéke nem vitatott arányos részének felel meg, továbbá e járadékot a végleges juttatásba be kell számítani. Jóllehet, a biztosítási szabályzat 19. cikkének (4) bekezdése erről kimondottan nem rendelkezik, de e rendelkezés rendszertani értelmezéséből az következik, hogy azt olyan esetekre alkalmazandónak kell tekinteni, amikor a megbetegedés foglalkozási eredetét elismerték, azonban e megbetegedés következményei még nem állandósultak. A biztosítási szabályzat 19. cikke (4) bekezdése ugyanis közvetlenül követi ugyanezen szabályzat 19. cikke (3) bekezdését, amely utóbbi értelmében a rokkantság mértékét megállapító határozatot a biztosított sérüléseinek állandósulását követően hozzák meg.
E rendelkezésekből következik, hogy ha az adminisztráció elismerte a biztosított megbetegedésének foglalkozási eredetét, eltérő kötelezettségek terhelik aszerint, hogy a betegség állandósult‑e, vagy sem. Az első esetben az adminisztrációnak meg kell állapítania a biztosított testi és lelki egészségének károsodását. Ez a kötelezettség azonban nem vetíti előre azt a határozatot, amit ezzel kapcsolatban kell meghoznia, amennyiben elképzelhető, hogy a biztosított egy ilyen károsodás nélkül is foglalkozási megbetegedésben szenved. A második esetben az adminisztrációnak meg kell vizsgálnia, hogy a biztosított az állandó rokkantság mértékének nem vitatott része alapján jogosult‑e ideiglenes járadékra. Azonban az adminisztráció ezen kötelezettsége ebben az esetben sem vetíti előre azt a határozatot, amelyet ezzel kapcsolatban kell meghoznia, mivel nem zárható ki, hogy hogy egy ilyen vizsgálat eredményeként megállapítja, hogy a rokkantságnak nincs olyan mértéke, amely véglegesen megállapítható.
Így, amint az adminisztráció elismerte a biztosított megbetegedésének foglalkozási jellegét, határoznia kell a személyzeti szabályzat 73. cikkének (2) bekezdése és a biztosítási szabályzat 19. cikkének (4) bekezdése szerinti pénzbeli jogosultságokról is. Az adminisztráció nem tesz eleget a személyzeti szabályzat 73. cikke és a biztosítási szabályzat által rá ruházott hatáskörnek, ha a biztosított erre irányuló kérelme esetén csupán a megbetegedés foglalkozási eredetének elismerésére szorítkozik, anélkül hogy abból esetlegesen levonna pénzügyi következtetéseket.
(lásd a 99–102. pontot)
Hivatkozás:
a Közszolgálati Törvényszék F‑119/07. sz., Strack kontra Bizottság ügyben 2011. február 17‑én hozott ítéletének 89. pontja.
2. A tisztviselő szabadon hivatkozhat ugyanarra a jogalapra, ugyanarra az érvre vagy ugyanarra a tényre, több, jogilag eltérő tárgyú panaszának alátámasztására.
(lásd a 136. pontot)
Hivatkozás:
a Közszolgálati Törvényszék F‑124/05. és F‑96/06. sz., A és G kontra Bizottság egyesített ügyekben 2010. január 13‑án hozott ítéletének 205. pontja.
3. Alapvető különbség van a személyzeti szabályzat 78. cikke szerinti, a munkaképtelenségnek megfelelő és rokkantsági támogatás formájában jövedelempótlásra jogosító állandó rokkantság, valamint a személyzeti szabályzat 73. cikke szerinti állandó rokkantság között, amely a személy testi és szellemi egészségkárosodásának felel meg, amellyel nem jár feltétlenül munkavégzésre való képtelenség és – abból következően – jövedelempótlás. Következésképpen a teljes munkaképtelenség – a személyzeti szabályzat 78. cikkének tárgyát képező munkavégzésre való képtelenség – és a személyzeti szabályzat 73. cikke szerinti 100%‑os állandó rokkantság két teljesen különböző dolog. Ugyanis noha az említett 73. cikk értelmében vett teljes rokkantság általában munkavégzésre való teljes képtelenséget eredményez, annak ellenkezője nem feltétlenül igaz, tekintve, hogy a tisztviselő az említett 78. cikk alapján lehet teljesen munkaképtelen úgy is, hogy a 73. cikk értelmében csak nagyon korlátozott részleges állandó rokkantságban szenved.
(lásd a 149. és 150. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑47/97. sz., Plug kontra Bizottság ügyben 2000. június 27‑én hozott ítéletének 73. és 74. pontja.
4. A személyzeti szabályzat 26. cikke előírja, hogy minden egyes tisztviselő számára személyi aktát kell létrehozni, amely tartalmazza a tisztviselő hivatali státuszára vonatkozó összes iratot, valamint az alkalmasságára, teljesítményére és magatartására vonatkozó összes értékelést, továbbá a tisztviselő ezen iratokkal kapcsolatban tett valamennyi észrevételét. Az intézmény valamely tisztviselővel szemben nem hivatkozhat és nem is utalhat olyan iratokra, amelyeket vele az aktájához való csatolás előtt nem közöltek. E rendelkezések célja a tisztviselő védelemhez való jogának biztosítása.
Ami a megbetegedés foglalkozási eredetének elismerésére vonatkozó eljárásban az orvosi iratokhoz való hozzáférést illeti, a baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosításra vonatkozó szabályzat olyan különleges eljárást hozott létre, amely előírja a teljes orvosi jelentés – amelyen a kinevezésre jogosult hatóság által meghozni kívánt határozat alapszik – továbbítását a tisztviselő választása szerinti orvosnak, valamint orvosi bizottság összehívását, amelyben a tisztviselő választása szerinti orvos is részt vesz. A tisztviselő jogainak tiszteletben tartása ugyanis megköveteli, hogy lehetővé tegyék számára a rá vonatkozó orvosi iratokhoz való hozzáférést. A tisztviselő számára elismert ezen hozzáférési jogot azonban össze kell egyeztetni az orvosi titoktartással, amely az orvosra hagyja annak eldöntését, hogy van‑e lehetőség közölni az általa kezelt vagy megvizsgált személlyel azon betegség jellegét, amelyben az esetleg szenved. Az orvosi iratokhoz való közvetett, a tisztviselő által kijelölt és az ő bizalmát élvező orvos közvetítésével történő hozzáférés előírásával a biztosítási szabályzat összhangba hozza a tisztviselő jogait az orvosi titoktartás követelményével.
A tisztviselő jogainak tiszteletben tartása megköveteli, hogy ne csak az orvosi jellegű dokumentumokhoz férjen hozzá, de a meghozni kívánt határozat alapjául szolgáló ténymegállapításokhoz is. Ennek megfelelően azon dokumentumokat, amelyek a munkavégzés közben bekövetkezett eseményhez kapcsolódó ténymegállapításokra vonatkoznak, és amelyek alapján a biztosítási szabályzat szerinti munkabaleset vagy foglalkozási megbetegedés elismerésére irányuló eljárás lefolytatható, szintén orvosi jellegűnek kell minősíteni.
Emellett bizonyos iratok orvosi jellege nem zárja ki annak lehetőségét, hogy azok adott esetben a tisztviselő hivatali státuszát is érinthetik. Ilyen esetben ezen iratoknak szerepelniük kell az érdekelt személyi aktájában.
Így egyrészt az intézmény által kijelölt orvos vagy orvosi bizottság által a megbetegedés foglalkozási jellegének elbírálásához alapul vett akta orvosi jellegű, ennélfogva ahhoz kizárólag közvetetten, a tisztviselő választása szerinti orvos révén lehet hozzáférni, másrészt az olyan igazgatási jellegű tényeket, amelyek ezen aktában szerepelhetnek, és befolyásolhatják a tisztviselő hivatali státuszát, fel kell tüntetni a személyi aktában, ahol azokhoz a személyzeti szabályzat 26. cikke értelmében a tisztviselő közvetlenül hozzáférhet. Az intézmény által kijelölt orvos vagy orvosi bizottság elé tárt összes irat tehát a biztosítási szabályzatban előírt rendszerhez tartozik. Ezen iratok némelyikének a tisztviselő személyi aktájához csatolása vagy a tisztviselő számára ezek megismerése lehetőségének biztosítása így csupán akkor kötelező, ha azokat a tisztviselő értékelésekor vagy hivatali státuszának az őt foglalkoztató adminisztráció általi megváltoztatása során felhasználták.
(lásd a 189–195. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 88/71. sz., Brasseur kontra Parlament ügyben 1972. június 28‑án hozott ítéletének 11. pontja; 140/86. sz., Strack kontra Bizottság ügyben 1987. október 7‑én hozott ítéletének 7. és 9–13. pontja; C‑283/90. P. sz., Vidrányi kontra Bizottság ügyben 1991. október 1‑jén hozott ítéletének 20–22., 24. és 25. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑154/89. sz., Vidrányi kontra Bizottság ügyben 1990. július 12‑én hozott ítéletének 33. és 36. pontja; T‑48/01. sz., Vainker kontra Parlament ügyben 2004. március 3‑án hozott ítéletének 136. és 137. pontja.
5. Bár a személyzeti szabályzat 73. cikke (3) bekezdésének második albekezdése azt írja elő, hogy a foglalkozási megbetegedésből adódó költségek csak a 72. cikk szerint kifizetett összeg kimerítését követően és annak kiegészítéseképpen téríthetők meg, a baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosításra vonatkozó szabályzat 9. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése úgy rendelkezik, hogy a balesetből adódó költségek csak akkor téríthetők meg, „miután a személyzeti szabályzat 72. cikkében említett egészségbiztosítási rendszer megtérítette az arra a rendszerre eső részt az ott előírt feltételek szerint.
Következésképpen mind a személyzeti szabályzat 73. cikkének (3) bekezdését, mind a biztosítási szabályzat 9. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokban a személyzeti szabályzat 72. cikkének hatálya alá tartozó ellátásokból adódó költségeknek kizárólag kiegészítő jellegű, az egészségbiztosítási rendszerből megtérítendő költségelemek levonásával történő megtérítése szerepel. A baleset‑biztosítási rendszer tehát kiegészítő jellegű, és nem írja elő az olyan ellátásokból adódó költségek megtérítését, amelyekre nem vonatkozik az egészségbiztosítási rendszer, és amelyeket emiatt egyáltalán nem is térítettek meg az egészségbiztosítási rendszerből.
(lásd a 206. és 207. pontot)
Hivatkozás:
a Közszolgálati Törvényszék F‑89/09. sz., Gagalis kontra Tanács ügyben 2010. december 1‑jén hozott ítéletének 42. pontja.