AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE

(első tanács)

2015. május 19.

F‑59/14. sz. ügy

Markus Brune

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – EPSO/AD/26/05 nyílt versenyvizsga – A tartaléklistára való felvétel mellőzése – A Közszolgálati Törvényszék általi megsemmisítés – EUMSZ 266. cikk – Új szóbeli vizsga szervezése – A pályázó vizsgán való részvételének megtagadása – A pályázó tartaléklistára való felvételét mellőző új határozat – Megsemmisítés iránti kereset – Elutasítás – A Közszolgálati Törvényszék ítéletének fellebbezést követő helybenhagyása – Utólagos kártérítési kérelem – Az ésszerű határidő betartása”

Tárgy:      Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben M. Brune lényegében azt kéri, hogy az Európai Bizottság térítse meg azon vagyoni és nem vagyoni kárt, amely szerinte az európai uniós tisztviselőként történő felvételére és alkalmazására vonatkozó esély elvesztéséből amiatt eredt, hogy az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) a Bizottság nevében eljárva jogellenesen tagadta meg nevének felvételét EPSO/AD/26/05 versenyvizsga tartaléklistájára, ahogy azt a Közszolgálati Törvényszék a 2010. szeptember 29‑i Brune kontra Bizottság ítéletében (F‑5/08, EU:F:2010:111, a továbbiakban: „Brune I”‑ítélet) megállapította.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék kötelezi az Európai Bizottságot, hogy a 2007. március 6. és 2011. február 4. között elszenvedett nem vagyoni kár címén fizessen meg M. Brune számára 4000 eurót és ezen összegnek az Európai Központi Bank által a főbb refinanszírozási műveletekre megállapított kamat két százalékponttal növelt mértékének megfelelő, 2013. április 17‑től számított késedelmi kamatait. A Közszolgálati Törvényszék a keresetet az ezt meghaladó részében elutasítja. Az Európai Bizottság maga viseli saját költségeit, és köteles viselni az M. Brune részéről felmerült költségek felét. M. Brune maga viseli a saját költségeinek felét.

Összefoglaló

1.      Tisztviselői kereset – Határidők – Intézményhez intézett kártérítési kérelem – Ésszerű határidő betartása – Értékelési szempontok

(EUMSZ 270. cikk; a Bíróság alapokmánya, 46. cikk; Személyzeti szabályzat, 91. cikk)

2.      Tisztviselői kereset – Kártérítési kereset – A megtámadott, a vagyoni kár megfelelő megtérítését nem biztosító aktus megsemmisítése – A felvétel esélye elvesztésének jóvátétele – Szempontok

(EUMSZ 340. cikk)

3.      Tisztviselői kereset – Kártérítési kereset – A megtámadott jogellenes aktus megsemmisítése – A megsemmisítéssel teljes mértékben helyre nem hozható, a jogellenességtől független nem vagyoni kár

(EUMSZ 340. cikk)

1.      A személyzeti szabályzat 91. cikkén és az EUMSZ 270. cikken alapuló jogvitákban a tisztviselőknek és az alkalmazottaknak, továbbá a versenyvizsga pályázóinak a feladata, hogy minden olyan kérelemmel, amely az Uniónak betudható kár ez utóbbi általi megtérítésére irányul, ésszerű határidőn belül forduljanak az intézményhez, mégpedig a kifogásolt helyzetről való tudomásszerzéstől számítva.

Azon határidő ésszerű jellegét, amely alatt a kártérítési kérelmet előterjesztették, az egyes ügyek összes sajátos körülményének figyelembevételével kell megállapítani, különös tekintettel a jogvitának az érintett szempontjából felmerülő tétjére, az ügy bonyolultságára és az érintett felek magatartására.

E tekintetben, figyelembe kell venni a Bíróság alapokmányának 46. cikkében a szerződésen kívül okozott károkért való felelősségre vonatkozó ügyekben meghatározott ötéves elévülési idő kínálta összehasonlítási lehetőséget is, bár az nem alkalmazható közvetlenül, valamint nem minősülhet olyan merev és sérthetetlen határnak, amelyen belül valamennyi kérelem elfogadható függetlenül az ügy körülményeitől, és attól az időtől, amely alatt az érdekelt benyújtotta kérelmét az adminisztrációnak.

(lásd a 43–45. pontot)

Hivatkozás:

Bíróság: 2013. február 28‑i, Arango Jaramillo és társai kontra EBB ítélet (felülvizsgálat), C‑334/12 RX‑II, EU:C:2013:134, 28. pont;

Elsőfokú Bíróság: 2004. október 5‑i, Eagle és társai kontra Bizottság ítélet, T‑144/02, EU:T:2004:290, 65. és 66. pont;

az Európai Unió Törvényszéke: 2011. július 18‑i, Marcuccio kontra Bizottság végzés, T‑450/10 P, EU:T:2011:399, 29. pont;

Közszolgálati Törvényszék: 2007. február 1‑jei, Tsarnavas kontra Bizottság ítélet, F‑125/05, EU:F:2007:18, 69., 70. és 71. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2010. július 9‑i, Marcuccio kontra Bizottság végzés, F‑91/09, EU:F:2010:87, 35. pont.

2.      Az Unió szerződésen kívüli felelősségének területén, ha a hivatkozott kár vagyoni, a megtámadott határozat megsemmisítése önmagában nem minősül az okozott kár megfelelő és elégséges jóvátételének. Ahhoz azonban, hogy az ilyen vagyoni kárra hivatkozni lehessen, az is szükséges, hogy a felperes bizonyítsa, e kár tényleges és biztos.

Márpedig, ha a hivatkozott kár azzal kapcsolatos, hogy elvész annak esélye, hogy valaki valamely versenyvizsgán sikeren pályázó legyen, és így e versenyvizsga alapján uniós tisztviselőnek nevezzék ki, az elveszett esélynek ténylegesnek és jóvátehetetlennek kell lennie.

Ezenkívül az, hogy valaki a tartaléklistán vagy e lista valamely sajátos érdemcsoportjában szerepel, nem biztosítja a tisztviselővé való kinevezéshez való szerzett jogot. A vizsgabizottság tartaléklistát megállapító határozata ugyanis a sikeres pályázók számára nem kinevezésre való jogosultságot biztosít, hanem csupán várományt a kinevezésre. Egyébiránt a felvétel lehetősége csak azon időponttól alakul át a felvétel esélyévé, amikor betöltendővé válik az olyan álláshely, amelyre a sikeres pályázó felvétele ésszerűen feltételezhető.

(lásd a 76–78. pontot)

Hivatkozás:

Bíróság: 2008. február 21‑i Bizottság kontra Girardot ítélet, C‑348/06 P, EU:C:2008:107, 54. pont;

Elsőfokú Bíróság: 2000. december 5‑i Gooch kontra Bizottság ítélet, T‑197/99, EU:T:2000:282, 71. pont; 2007. július 11‑i Centeno Mediavilla és társai kontra Bizottság ítélet, T‑58/05, EU:T:2007:218, 52. pont;

Közszolgálati Törvényszék: 2011. szeptember 13‑i AA kontra Bizottság ítélet, F‑101/09, EU:F:2011:133, 44. és 85. pont; 2013. július 11‑i CC kontra Parlament ítélet, F‑9/12, EU:F:2013:116, 114–116. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2014. október 15‑i De Bruin kontra Parlament ítélet, F‑15/14, EU:F:2014:236, 53. pont.

3.      A szerződésen kívüli felelősség területén bár a jogellenes aktus megsemmisítése önmagában megfelelő és főszabályként elégséges jóvátételét jelentheti minden olyan nem vagyoni kárnak, amelyet ezen aktus okozhatott, nem ez a helyzet akkor, ha a felperes bizonyítja, hogy őt a megsemmisítést megalapozó jogsértéstől független és a megsemmisítéssel teljes mértékben helyre nem hozható nem vagyoni kár érte.

E tekintetben a nyílt versenyvizsga eredményei összességének megsemmisítése hiányában, az adminisztráció nem teremtheti meg újra azokat a körülményeket, amelyek között azt meg kellett volna szervezni ahhoz, hogy a biztosítsák a valamennyi pályázó közötti egyenlő bánásmódot, és az értékelés objektivitását. Következésképpen az új egyéni szóbeli vizsga szervezése önmagában nem feltétlenül teszi jóvá a felperes által amiatt elszenvedett biztos nem vagyoni kárt, hogy nem volt lehetősége részt venni az eredeti szóbeli vizsgán a személyzeti szabályzat szerinti szabályos körülmények között.

(lásd a 80–82. pontot)

Hivatkozás:

Elsőfokú Bíróság: 2006. június 6‑i Girardot kontra Bizottság ítélet, T‑10/02, EU:T:2006:148, 131. pont; 2009. november 19‑i Michail kontra Bizottság ítélet, T‑49/08 P, EU:T:2009:456, 88. pont.