A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (első tanács)

2007. november 13.

F‑76/06. sz. ügy

Ioannis Tsirimokos

kontra

Európai Parlament

„Közszolgálat – Tisztviselők – Munkafeltételek – Nyugdíjazást előkészítő félmunkaidős munkavégzés – Félmunkaidős munkavégzésért járó alapilletmény kiszámításánál az átvitt nyugdíjjogosultságok figyelmen kívül hagyása – Az igazgatási vezetők kollégiumának 241/05. sz. állásfoglalása”

Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben I. Tsirimokos kéri az Európai Parlament 2005. október 25‑i, a felperes panaszát elutasító 2006. április 19‑i határozatával megerősített, a felperes nyugdíjazását előkészítő félmunkaidős munkavégzés engedélyezése iránti kérelmének helyt adó, ám a felperes közösségi nyugdíjrendszerbe átvitt jogosultságait a felperes alapilletménye százalékértékének számításakor figyelmen kívül hagyó határozatának megsemmisítését.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Díjazás – A nyugdíjazást megelőző félmunkaidős munkavégzés

(Személyzeti szabályzat, IVa. melléklet, 4. cikk, b) pont, és VIII. melléklet, 2–5. cikk, 9. cikk, 9a. cikk és 11. cikk)

2.      Tisztviselők – Kereset – Előzetes közigazgatási panasz – Tárgybeli és jogcímbeli azonosság

(Személyzeti szabályzat, 90. cikk, (2) bekezdés)

1.      A személyzeti szabályzat IVa. melléklete 4. cikkének b) pontja, amely a nyugdíjazásra készülve félmunkaidőben dolgozó tisztviselők csökkentett illetménye kiszámításának részletes szabályaira vonatkozik, tartalmazza az érintettet az alapilletményéből megillető százalékérték kiszámításánál figyelembe veendő szolgálati évek kimerítő felsorolását. Ez a felsorolás előírja a személyzeti szabályzat VIII. mellékletének 2–5., 9. és 9a. cikke értelmében megszerzett szolgálati évek figyelembevételét, azonban egyáltalán nem említi a személyzeti szabályzat VIII. mellékletének 11. cikkét. Következésképpen a nyugdíjjogosultságnak a közösségi nyugdíjrendszerbe való, az említett 11. cikkben engedélyezett átvitele után szerzett szolgálati évekre nem vonatkozik a személyzeti szabályzat IVa. melléklete 4. cikkének b) pontja.

A személyzeti szabályzat IVa. melléklete 4. cikke b) pontjának ezt a szó szerinti értelmezését megerősíti két megfontolás, amelyek az e rendelkezést magában foglaló rendszerhez kapcsolódnak. Egyrészt a személyzeti szabályzat IVa. mellékletének 4. cikkében előírt rendelkezések a nyugdíjazásra készülő, félmunkaidőben dolgozó tisztviselők illetménye kiszámításának részletes szabályait előíró önálló rendszernek minősülnek, amely rendszer a személyzeti szabályzat IVa. mellékletében foglalt részmunkaidős munkavégzés részletes szabályainak részét képezi. A személyzeti szabályzat VIII. mellékletének 11. cikke azonban a nyugdíjrendszerre vonatkozó különös szabálynak minősül, amelyet nem lehet a Közösségeknél való szolgálatba lépés előtt végzett munka tényleges szolgálatként való figyelembevételét előíró alapelv kifejeződésének tekinteni. Másrészt nem tűnik ki a személyzeti szabályzat IVa. melléklete 4. cikkének szövegösszefüggéséből, és azon szabályozás céljaiból, amelynek az a részét képezi – azaz a részmunkaidős munkavégzésre vonatkozó részletes szabályok rendszeréből –, hogy a nyugdíjazást előkészítő félmunkaidős munkavégzés iránti kérelem elfogadása keretében az alapilletmény érintettnek járó százalékértéke kiszámításánál figyelembe kellene venni a Közösségeknél való szolgálatba lépés előtti éveket.

Ami a valamely intézménynél szerzett szolgálati éveknek a nyugdíjjogosultság átvitele után szerzett szolgálati évekhez viszonyított kezelése vonatkozásában az egyenlő bánásmód elvét illeti, a tisztviselő által a közösségi költségvetésnek befizetett pénzösszeg és az intézmények szolgálatában eltöltött időtartam nem összehasonlítható értékek. Ezért mivel a tisztviselő a Közösségeknél történt szolgálatba lépésének időpontját megelőzően a nemzeti nyugdíjrendszerben szerzett nyugdíjjogosultságainak megfelelő tőkét utaltatott át a közösségi nyugdíjrendszerbe, helyzete nem hasonlítható a Közösségeknél korábban szolgálatba lépett tisztviselőéhez, aki szolgálatba lépésétől kezdve a közösségi nyugdíjrendszerbe fizetett – az illetményéből levont – járulékot.

(lásd a 34–39. és 41. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C‑227/04. P. sz., Lindorfer kontra Tanács ügyben 2007. szeptember 11‑én hozott ítéletének (EBHT 2007., I‑6767. o.) 67. és 68. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑11/02. sz., Pappas kontra Bizottság ügyben 2004. december 16‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑381. o. és II‑1773. o.) 44. pontja.

2.      A személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése szerinti közigazgatási panasz és a későbbi kereset közti azonosság követelménye az elfogadhatatlanság terhe mellett azt írja elő, hogy a közösségi bíróság elé terjesztett jogalapra már az előzetes eljárás során is hivatkozzanak annak érdekében, hogy a kinevezésre jogosult hatóságnak lehetősége legyen kellő alapossággal megismerni az érintett által a megtámadott határozattal szemben megfogalmazott kifogásokat. Ezt a követelményt maga a pert megelőző eljárás célja indokolja, annak szerepe ugyanis az, hogy lehetőséget biztosítson a tisztviselők és az adminisztráció között felmerült nézeteltérések egyezség útján való megoldására. Az említett hatósággal tehát világosan közölni kell a panaszos által emelt kifogásokat annak érdekében, hogy e hatóságnak lehetősége legyen javaslatot tenni az esetleges egyezségre.

(lásd a 45. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 58/75. sz., Sergy kontra Bizottság ügyben 1976. július 1‑jén hozott ítéletének (EBHT 1976., 1139. o.) 32. pontja; 133/88. sz., Del Amo Martinez kontra Parlament ügyben 1989. március 14‑én hozott ítéletének (EBHT 1989., 689. o.) 9. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑135/05. sz., Campoli kontra Bizottság ügyben 2006. november 29‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑297. o. és II‑A‑2‑1527. o.) 32. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.