AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK VÉGZÉSE
(harmadik tanács)
2015. július 9.
F‑142/14. sz. ügy
Manuel Antonio De Almeida Pereira
kontra
Eurojust
„Közszolgálat – Az Eurojust személyi állománya – Ideiglenes alkalmazott – Álláshirdetés – A pályázók kiválasztására irányuló eljárás – A pályázatoknak a kiválasztási bizottság általi vizsgálata – A kiválasztási eljárás következő szakaszára bocsátás – Feltételek – A kiválasztási szempontok értékelése – Ponthatár – A pályázat elutasítása – Jogilag nyilvánvalóan megalapozatlan kereset – Az eljárási szabályzat 81. cikke”
Tárgy: Az EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben M. A. De Almeida Pereira lényegében a 2014. augusztus 8‑i azon határozat megsemmisítését kéri, amelyben az Eurojust úgy határozott, hogy elutasítja az Eurojust elnöki kabinetjénél tanácsosi állásra való pályázatát.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet mint nyilvánvalóan megalapozatlant elutasítja. M. A. De Almeida Pereira viseli saját költségeit és köteles viselni az Eurojust részéről felmerült költségeket.
Összefoglaló
1. Bírósági eljárás – Keresetlevél – Alaki követelmények – A felhozott jogalapok egyértelmű és pontos ismertetése – A Közszolgálati Törvényszékhez benyújtott kereset
(A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 50. cikk, (1) bekezdés, e) pont)
2. Tisztviselők – Betöltetlen álláshely – A pályázók érdemeinek összehasonlító vizsgálata – A kinevezésre jogosult hatóság vagy a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság mérlegelési jogköre – Az álláshirdetésben előírt feltételek betartása – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok – Nyilvánvaló értékelési hiba – Hiány
(Személyzeti szabályzat, 29. cikk)
3. Tisztviselők – Sérelmet okozó határozat – A pályázat elutasítása – Indokolási kötelezettség – Terjedelem – A kiválasztási bizottság eljárása titkosságának tiszteletben tartása
(Személyzeti szabályzat, 25. cikk, második bekezdés)
1. A Közszolgálati Törvényszék 2014. október 1‑jén hatályba lépett eljárási szabályzata 50. cikke (1) bekezdése e) pontjának szövege többet követel meg, mint e Törvényszék korábbi eljárási szabályzata 35. cikke (1) bekezdésének e) pontja, mivel úgy rendelkezik, hogy a keresetlevélnek tartalmaznia kell a releváns tények világos és időrendben történő bemutatását, valamint ettől elkülönítve a felhozott jogalapok és jogi érvek pontos és strukturált bemutatását. E módosításnak így különösen az volt a célja, hogy megerősítse a felperesek azon kötelezettségét, hogy jogalapjaikat világosan mutassák be, megkövetelve azt, hogy a jogi alapjuk pontos azonosításra támaszkodjanak, hogy az egyes jogalapokkal kapcsolatban ismertetett érvelések kizárólag e jogalappal álljanak kapcsolatban, és hogy mindegyik jogalap egyértelműen különüljön el a többitől, mégpedig az igazságszolgáltatás valamennyi szereplője – a jogalanyok, az ügyvédek, a meghatalmazottak és a bírák – érdekében.
(lásd a 22. pontot)
Hivatkozás:
Közszolgálati Törvényszék: 2015. június 30‑i Petsch kontra Bizottság ítélet, F‑124/14, EU:F:2015:69, 21. pont.
2. Annak a széles mérlegelési jogkörnek a gyakorlása, amellyel az adminisztráció a kinevezések és az alkalmazás területén rendelkezik, feltételezi, hogy az adminisztráció minden egyes pályázati anyag összes lényeges elemét gondosan és pártatlanul megvizsgálja, valamint lelkiismeretesen szem előtt tartja az álláshirdetésben közölt követelményeket, olyannyira, hogy köteles minden olyan pályázót elutasítani, aki nem felel meg e követelményeknek. Az álláshirdetés ugyanis olyan jogi keretnek minősül, amelyet az adminisztráció saját magának ír elő, és amelyet szigorúan be kell tartania.
A pályázó kiválasztása során esetleg elkövetett hiba értékelését illetően az ilyen hibának nyilvánvalónak kell lennie, és meg kell haladnia azt a széles mérlegelési jogkört, amellyel az adminisztráció az álláshirdetésben meghatározott jogi keretek között a pályázók érdemeinek összehasonlítása és a szolgálati érdek értékelése területén rendelkezik. Az uniós bíróság által gyakorolt bírósági felülvizsgálatnak arra a kérdésre kell korlátozódnia, hogy az említett adminisztráció – azokat a körülményeket tekintve, amelyekre értékelését alapította – észszerű határok között maradt‑e, és mérlegelési jogkörét nem nyilvánvalóan helytelenül vagy az ezen jogkörrel való felruházásakor megállapítottaktól eltérő célokra használta‑e. Az uniós bíróság tehát a pályázók érdemeinek és képesítéseinek az adminisztráció általi értékelését nem helyettesítheti a saját értékelésével, hacsak a pályázati anyagból valamely támpont nem enged arra következtetni, hogy az adminisztráció az érdemek és képesítések értékelésekor nyilvánvaló hibát követett el.
Márpedig e tekintetben a puszta tény, hogy valamely pályázó nyilvánvaló és elismert érdemekkel rendelkezik, a pályázók érdemeinek összehasonlító vizsgálata során nem zárja ki, hogy más pályázóknak jelentősebb érdemei legyenek. Hasonlóképpen azon körülmény, mely szerint egy pályázó megfelel az álláshirdetésben előírt valamennyi alkalmassági feltételnek, nyilvánvalóan nem elegendő önmagában annak bizonyításához, hogy az adminisztráció nyilvánvaló értékelési hibát vétett.
Az előző megfontolások még inkább érvényesek azon széles mérlegelési jogkörre tekintettel, amellyel a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság az ideiglenes alkalmazotti álláshelyre pályázók érdemeinek összehasonlítása terén rendelkezik. A szervezet kialakítására vonatkozó hatáskörében, belső szabályokban úgy határozhat tehát, hogy általánosságban csak egy bizonyos ponthatár feletti pontszámot kapott jelöltek hívhatók be a kiválasztási bizottsággal tartandó találkozóra.
E tekintetben az, hogy a pályázót nem választották ki a felvételi eljárás következő szakaszában való részvételre, önmagában nem teheti lehetővé azon következtetés levonását, hogy az ezzel kapcsolatos határozatok hátrányos megkülönböztetést tartalmaznak vagy önkényesek. Éppen ellenkezőleg, a pályázatát elutasító határozat a különböző pályázók érdemei kiválasztási bizottság általi összehasonlító értékelésének minősül. Egyebekben önmagában nem irányadó azon körülmény, hogy e pályázó szakmai gyakorlata mennyiségét tekintve jelentősebb, mint a kiválasztott pályázóé.
(lásd a 29–31., 33., 34. és 37. pontot)
Hivatkozás:
Bíróság: 1974. október 30‑i Grassi kontra Tanács ítélet, 188/73, EU:C:1974:112, 26., 38. és 41. pont; 1987. február 4‑i Bouteiller kontra Bizottság ítélet, 324/85, EU:C:1987:59, 6. pont;
Törvényszék: 1990. december 13‑i Moritz kontra Bizottság ítélet, T‑20/89, EU:T:1990:80, 29. pont; 1998. február 19‑i Campogrande kontra Bizottság ítélet, T‑3/97, EU:T:1998:43, 124. pont; 1999. december 16‑i Cendrowicz kontra Bizottság ítélet, T‑143/98, EU:T:1999:340, 67. pont; 2002. július 9‑i Tilgenkamp kontra Bizottság ítélet, T‑158/01, EU:T:2002:180, 50. és 59. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2003. szeptember 18‑i Pappas kontra Régiók Bizottsága ítélet, T‑73/01, EU:T:2003:237, 54. pont;
Közszolgálati Törvényszék: 2009. május 6‑i Campos Valls kontra Tanács ítélet, F‑39/07, EU:F:2009:45, 43. pont; 2012. december 11‑i Trentea kontra FRA ítélet F‑112/10, EU:F:2012:179, 101., 102. és 104. pont.
3. Az üres ideiglenes alkalmazotti álláshely betöltésére irányuló felvételi eljárás keretében az indokolási kötelezettségnek összhangban kell állnia azon kiválasztási bizottság által folytatott eljárás titkosságának tiszteletben tartásával, amelyet az adminisztráció a pályázók érdemeinek a nevében történő értékelésére vonatkozó feladattal megbízott, e titkossággal pedig ellentétes mind a kiválasztási bizottság tagjai egyéni álláspontjának felfedése, mind a pályázókra vonatkozó személyes vagy összehasonlító értékeléssel kapcsolatos bármely adat hozzáférhetővé tétele.
Ebből következik, hogy a vizsgabizottság eljárásának kötelező titkosságára tekintettel a pályázó által a különböző vizsgákon elért osztályzatok közlése főszabály szerint a kiválasztási bizottság határozatai elégséges indokolásának minősül, és ily módon el kell utasítani a pályázó arra irányuló kérelmét, hogy Közszolgálati Törvényszék kötelezze az adminisztrációt arra, hogy az összes pályázóra vonatkozóan ismertesse az érdemek kiválasztási bizottság általi értékelését. Mellékesen a ki nem választott pályázó bizonyításfelvétel iránti kérelme e tekintetben inkább a keresete alátámasztása érdekében új bizonyítékok beszerzésére irányuló kísérlettel rokon, és azért annak nem lehet helyt adni.
(lásd a 38. és 39. pontot)
Hivatkozás:
Az Európai Unió Törvényszéke: 2014. május 23‑i European Dynamics Luxembourg kontra EKB ítélet, T‑553/11, EU:T:2014:275, 317. és 318. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat;
Közszolgálati Törvényszék: 2012. december 11‑i Trentea kontra FRA ítélet, EU:F:2012:179, 90. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2015. március 5‑i Gyarmathy kontra FRA ítélet, F‑97/13, EU:F:2015:7, 48. és 49. pont.