AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK VÉGZÉSE

(harmadik tanács)

2012. október 25.

F‑8/12. sz. ügy

BY

kontra

Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (EASA)

„Az EASA személyi állománya – Ideiglenes alkalmazott – Előzetes közigazgatási eljárás – A panasz és a kereset közötti összhang – Részben nyilvánvalóan elfogadhatatlan kereset”

Tárgy: Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben BY azon károk megtérítését kéri, amelyeket a 2011. december 15‑i hatállyal történő elbocsátásáról szóló, az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (a továbbiakban: EASA vagy Ügynökség) ügyvezető igazgatója által 2011. június 10‑én hozott határozat, továbbá az Ügynökségen belüli munkaviszonya keretében őt ért állítólagos lelki zaklatás miatt szenvedett el.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék BY keresetét mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant elutasítja azon kereseti kérelem kivételével, amelyben BY az EASA kártérítés fizetésére történő kötelezését kéri az általa az elbocsátása miatt elszenvedett károkra tekintettel, és kizárólag annyiban, amennyiben BY ebben a vonatkozásban a gondoskodási kötelezettség megsértésére alapított kifogásra hivatkozik. A Közszolgálati Törvényszék a költségekről jelenleg nem határoz.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők keresetei – Kártérítési kereset – Sérelmet okozó határozat fennállása – Az aktus megsemmisítése iránti kérelmet nem tartalmazó kártérítési kereset benyújtásának lehetősége – Elfogadhatósági feltételek

(Személyzeti szabályzat, 90. cikk, (2) bekezdés)

2.      Tisztviselők keresetei – Kártérítési kereset – A harmadik személy által a tisztviselő számára okozott kár megtérítése tekintetében az adminisztrációt terhelő kötelezettség alapján indított kereset – Elfogadhatóság – Feltétel – A nemzeti jogorvoslati lehetőségek kimerítése – Kivétel – Hatékony jogorvoslat hiánya

(Személyzeti szabályzat, 24. cikk, második bekezdés)

1.      Valamely sérelmet okozó határozat esetén a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése értelmében a pert megelőző eljárásnak az e határozat ellen irányuló panasszal kell kezdődnie, ebben a szakaszban semmi sem gátolja, hogy az érintett úgy döntsön, hogy kizárólag a vitatott aktus miatt őt ért kár megtérítését igényelje, anélkül hogy az aktus megsemmisítését is kérné.

Mindazonáltal az elfogadhatóság érdekében arra is szükség van, hogy a kereset sem a panasz indokát, sem annak tárgyát ne módosítsa. Ebben a tekintetben először is a panaszban, illetőleg a keresetben szereplő kártérítési kérelmek tárgyát illetően a kártérítés becsült összegének különbsége nem vonhatja kétségbe az említett tárgy azonosságát, amennyiben mindkét esetben a vitatott határozat miatt elszenvedett kár megtérítését kérik. Ezenfelül a kártérítési kérelmek a panaszban – vagy akár először a keresetlevélben –, a sérelmet okozó határozat vitatása alkalmával is előterjeszthetők. A sérelmet szenvedett tisztviselő vagy alkalmazott a bírósági eljárás szakaszában jogosult a panaszban kért kártérítési összeg megváltoztatására is.

Másodszor, ami a panasz, illetőleg a kereset indokát illeti rendszerint akkor van szó a jogvita indokának megváltoztatásáról, és ebből következően az összhangra vonatkozó szabály megsértéséről, ha az érintett, aki panaszában csupán a neki sérelmet okozó aktus alaki érvényességét vitatja, ideértve annak eljárási oldalát is, a keresetében érdemi jogalapokra hivatkozik, vagy pedig fordítva, az említett érintett azután, hogy panaszában kizárólag a neki sérelmet okozó aktus érdemi jogszerűségét vitatja, olyan keresetlevelet nyújt be, amelyben az aktus alaki érvényességére vonatkozó jogalapok szerepelnek, beleértve annak eljárásjogi vonatkozásait is.

(lásd a 41., 43., 45. és 46. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑284/02. sz., Dionyssopoulou kontra Tanács 2005. május 13‑án hozott ítéletének 61–63. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑4/07. sz., Skoulidi kontra Bizottság ügyben 2008. február 21‑én hozott ítéletének 60–67. pontja; F‑45/07. sz., Mandt kontra Parlament ügyben 2010. július 1‑jén hozott ítéletének 109. és 120. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

2.      A személyzeti szabályzat 24. cikke második bekezdésének célja a tisztviselőnek vagy az alkalmazottnak a harmadik személyek vagy más tisztviselők ugyanezen cikk első bekezdésében említett cselekedeteivel okozott károk megtérítése, feltéve hogy e cselekedetek elkövetőitől nem tudott kártérítést kapni. A tisztviselő vagy az alkalmazott által a személyzeti szabályzat 24. cikkének második bekezdése alapján indított kártérítési kereset elfogadhatóságának feltétele tehát a belső jogorvoslati lehetőségek kimerítése annyiban, amennyiben azok hatékonyan biztosítják az érintett személyek védelmét, és a hivatkozott kár megtérítésére vezethetnek.

(lásd az 50. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C‑365/05. P. sz. Schmidt-Brown‑ügyben 2006. október 5‑én hozott végzésének 78. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑254/02. sz., L kontra Bizottság ügyben 2005. március 9‑én hozott ítéletének 148. pontja;

az Európai Unió Törvényszéke T‑80/09. P. sz., Bizottság kontra Q ügyben 2011. július 12‑én hozott ítéletének 67. pontja.