AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE

(első tanács)

2016. június 2.

F‑41/10 RENV. sz. ügy

Moises Bermejo Garde

kontra

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB)

„Közszolgálat – Megsemmisítést követően a Törvényszék elé utalás – A személyzeti szabályzat 12a. cikke – Zaklatás áldozatává vált tisztviselő – A személyzeti szabályzat 22a. cikke – Visszaélést bejelentő tisztviselő – Segítségnyújtás iránti kérelem – Elutasítás – Védelemhez való jog – Feltételek – Elutasítás – Következmények – Kártérítési kérelem”

Tárgy:      Az EAK‑Szerződésre annak 106a. pontja alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben Moises Bermejo Garde lényegében azon határozatok megsemmisítését kérte, melyekkel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) elnöke egyrészt elutasította a lelki zaklatás miatti segítségnyújtás iránti kérelmét és megtagadta, hogy az Európai Csalás Elleni Hivatalhoz (OLAF) forduljon, másrészt megszüntette korábbi feladatkörét, és elrendelte a felperes újrabeosztását, valamint az EGSZB kártérítés megfizetésére való kötelezését kérte.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnökének 2010. március 24‑i, Moises Bermejo Garde‑nak a jogi szolgálat vezetőjeként ellátott feladatkörét megszüntető határozatát és az őt újrabeosztó 2010. április 13‑i határozatát. A Közszolgálati Törvényszék arra kötelezi az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot, hogy fizessen meg M. Bermejo Garde részére 25 000 eurót. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság maga viseli saját költségeit és köteles viselni az M. Bermejo Garde részéről az F‑41/10., a T‑530/12 P és az F‑41/10 RENV számú ügyekben felmerült költségeket.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Lelki zaklatás – Tények jelzése a személyzeti szabályzat 12a. cikkének és 22a. cikkének keretében – Feltételek – A tisztviselő jóhiszeműsége – Figyelembe veendő tényezők – A fent említett rendelkezésekben előírt feltételek tiszteletben tartása – A személyzeti szabályzat szerinti többi kötelezettség tiszteletben tartása

(Személyzeti szabályzat, 11., 12a. és 22a. cikk)

2.      Tisztviselők – Lelki zaklatás – Fogalom – Az érintett lejáratására vagy munkafeltételei romlásának előidézésére irányuló magatartás – A magatartás szándékos jellegére vonatkozó követelmény – Az intézmény valamely tagjának nyomására cselekvő zaklató – Hatás hiánya

(Személyzeti szabályzat, 12a. és 22a. cikk)

3.      Tisztviselők – Lelki zaklatás – A személyzeti szabályzat 12a. cikke – A zaklatás áldozata – Különleges védelem

4.      Tisztviselők – Visszaélést bejelentő tisztviselő – A személyzeti szabályzat 22a. cikke – Tények jelzése a személyzeti szabályzat 22a. cikkének keretében – A tényállás értékelése – Figyelembe veendő tényezők

1.      Egyértelmű, hogy mind a magát a személyzeti szabályzat 12a. cikke szerinti zaklatás áldozatának tartó tisztviselő esetében, mind azon tisztviselő esetében, aki a személyzeti szabályzat 22a. cikke alapján tájékoztatja az intézményi felettesét vagy az Európai Csalás Elleni Hivatalt a zaklatásról vagy az e két rendelkezés szerinti, az Unió érdekeit sértő esetleges jogellenes tevékenységre utaló tényekről, a jelzett tényeket mindenképpen közölni kell az érintett intézménnyel, tiszteletben tartva a személyzeti szabályzat 11. és 12. cikkében szereplő általános kötelezettségeket.

Ugyanis az e cikkek alapján fellépő tisztviselőkre ugyancsak vonatkoznak a tárgyilagosság és a pártatlanság kötelezettségei, amelyek ugyanúgy terhelik őket, mint a tisztségük méltóságára való ügyelés és a lojalitási kötelezettség, valamint azon kötelezettség, hogy tartsák tiszteletben az érintett személyek becsületét és az ártatlanság vélelmét.

Következésképpen, ha a tisztviselő a személyzeti szabályzat 12a. cikke és 22a. cikkére vonatkozó információt közöl, akkor nem függetlenítheti magát egyéb kötelezettségeitől és feladataitól. Éppen ellenkezőleg, kellő belátással kell bírnia, hogy jogtalanul ne ártson a kollégáinak, illetve ne veszélyeztesse a szervezeti egysége megfelelő működését. A valószerűtlen, illetve alaptalan információk közlése pedig okozhat ilyen hátrányokat.

(lásd az 55. és 56. pontot)

2.      Nem fogadható el azon elmélet, amely gyakorlatilag azt állítja, hogy nem történik lelki zaklatás akkor, ha a feltételezett zaklató az érintett tisztviselővel szemben az intézmény valamely tagjának nyomására, vagyis ez utóbbi közvetítőjeként cselekszik.

Ugyanis az ilyen elmélet figyelmen kívül hagyja elsősorban magának a zaklatásnak a fogalmát, amely szerint a személyzeti szabályzat 12a. cikkének (3) bekezdése értelmében vett lelki zaklatás megvalósulásához elegendő, ha a feltételezett zaklató cselekményei, feltéve hogy azokat szándékosan követi el, „objektíven” e cselekmények áldozatának lejáratását vagy munkafeltételeinek romlását eredményezik.

Másodsorban a fent említett elmélet végső soron felhatalmazná valamely intézmény főtitkárát, vagyis az intézmény legmagasabb szintű közigazgatási hatóságát arra, hogy saját maga ne tartsa tiszteletben a személyzeti szabályzat rendelkezéseit, melyek őt kötik, például a személyi állomány pártatlan felvétele vagy valamely tisztviselő által ellátott feladatok méltóságának tiszteletben tartása vagy akár a személyzeti szabályzat 22a. cikkéből eredő kötelezettség tiszteletben tartása terén – amely cikk az (1) bekezdésének első albekezdésében kifejezetten szabályozza az „intézmény egy tagja” által elkövetett súlyos kötelezettségszegést –, és csupán amiatt, hogy az intézmény valamely tagja által jogtalanul rá gyakorolt nyomás hatására cselekedett.

Harmadsorban a fent említett elmélet ellentétes volna a személyzeti szabályzat 12a. cikkének (2) bekezdésével, amely semmiféle pontosítást nem tartalmaz a lelki zaklatás eredetét illetően, így e cikk alapján az érintett intézmény – szabályszerű felkérés esetén – köteles akkor is eljárni, ha „a lelki zaklatás feltételezett elkövetője ezen intézmény egy tagja”, ezáltal vállalva az e téren őt terhelő sajátos felelősséget.

(lásd a 69–72. pontot)

Hivatkozás:

Közszolgálati Törvényszék: 2013. december 12‑i CH kontra Parlament ítélet, F‑129/12, EU:F:2013:203, 51. pont.

3.      Meg kell állapítani, hogy minden, lelki vagy szexuális zaklatás miatt tett, valamely felettesre vonatkozó panasz az esetek többségében az érintett tisztviselők közötti igazgatási bizalmi viszony megszakadásával jár. Ugyanakkor a személyzeti szabályzat 12a. cikke pontosan a zaklatás jelensége elleni hatékony küzdelem miatt biztosít különleges védelmet a zaklatás áldozatává vált tisztviselőnek, előírva, hogy amikor e tisztviselő e cikk alapján és a személyzeti szabályzat 11. és 12. cikkeiben előírt általános kötelezettségeinek eleget téve panaszt tesz, őt főszabály szerint semmilyen kár nem érheti az intézménye részéről, főként amikor már nem áll fenn közte és a feltételezett zaklató között – különösen amikor ez utóbbi az áldozat közvetlen felettese – igazgatási bizalmi viszony.

(lásd a 76. pontot)

4.      Meg kell állapítani, hogy a személyzeti szabályzat 22a. cikke nem követeli meg, hogy a visszaélést bejelentő tisztviselő „súlyos jogsértés vagy súlyos kötelezettségszegés vélelmét” alapozza meg, ami egyébként jogilag meglehetősen összetett művelet volna, így az Unió nem minden tisztviselője vagy alkalmazottja számára megvalósítható. E cikk ugyanis annak előírására szorítkozik, hogy minden tisztviselő, akinek „olyan tények jutnak a tudomására”, amelyek okot adnak „olyan magatartás [feltételezésére]”, amely a személyzeti szabályzat szerinti „kötelezettségek súlyos megszegését képezi”, erről „haladéktalanul” tájékoztatja közvetlen felettesét. A személyzeti szabályzat 22a. cikkének (2) bekezdése ezt követően a visszaélést bejelentő tisztviselő felettesei számára írja elő azon kötelezettséget, hogy „haladéktalanul” továbbítsanak az Európai Csalás Elleni Hivatal részére „minden olyan bizonyítékot”, amelyekkel a tudomásukra hozott szabálytalanságok fennállásával kapcsolatban rendelkezni vélnek.

A tisztviselő részéről azon kérdés értékelését, hogy első látásra súlyosnak tűnő jogsértésekről van‑e szó, amelyek az Unió érdekeit súlyosan sértik, elsősorban az említett tisztviselő által ellátott „feladatok teljesítésével összefüggésben” kell elvégezni.

(lásd a 83. és 84. pontot)