A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE (első tanács)

2010. október 6.

F‑2/10. sz. ügy

Luigi Marcuccio

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Tisztviselők – Szociális biztonság – Egészségbiztosítás – Orvosi költségek megtérítése iránti kérelem – Sérelmet okozó aktus hiánya – Nyilvánvalóan elfogadhatatlan és jogilag nyilvánvalóan megalapozatlant kereset – Az eljárási szabályzat 94. cikke”

Tárgy: Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke értelmében alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben L. Marcuccio többek között a következőket kéri: egyrészt a Bizottság 2009. december 17‑i azon határozatának megsemmisítését, amelyben elutasították az őt 2001. október 29‑én ért baleset miatt nála felmerült orvosi költségek 100%‑os mértékű megtérítése iránti 2009. március 17‑i kérelmét, másrészt a Bizottság 2009. szeptember 22‑i, a 2009. március 17‑i kérelmet elutasító határozattal szemben benyújtott panaszát elutasító határozat megsemmisítését, harmadrészt a Bizottság arra való kötelezését, hogy fizesse meg részére az általa 2000. december 1‑je és 2009. március 17. között fizetett orvosi költségek és az ennek megtérítése címén neki fizetett összeg közötti különbözetet vagy a Közszolgálati Törvényszék által igazságosnak és méltányosnak ítélt más összeget, évi 10%‑os – évente tőkésített – kamattal növelve.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet részben mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant, részben mint nyilvánvalóan megalapozatlant elutasítja. A Közszolgálati Törvényszék a felperest kötelezi a költségek viselésére. A Közszolgálati Törvényszék kötelezi a felperest a Közszolgálati Törvényszék részére 1500 euró megfizetésére.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Kereset – A panaszt elutasító határozat elleni kereset – Elfogadhatóság

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

2.      Tisztviselők – Kereset – Sérelmet okozó aktus – Fogalom – Az adminisztráció által a tisztviselő kérelmére adott ideiglenes válasz – Kizártság

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

1.      Noha a vitatott határozat megsemmisítése mellett a tisztviselő szükség esetére a panaszát elutasító határozat megsemmisítését is kéri, ez utóbbi kereseti kérelem nem bír önálló tartalommal, hanem valójában egybeolvad a vitatott határozat megsemmisítése iránti kérelemmel.

(lásd a 26. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 293/87. sz., Vainker kontra Parlament ügyben 1989. január 17‑én hozott ítéletének (EBHT 1989., 23. o.) 8. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑330/03. sz., Liakoura kontra Tanács ügyben 2004. június 10‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑191. o. és II‑859. o.) 13. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑34/07. sz., Skareby kontra Bizottság ügyben 2008. december 15‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2008., I‑A‑1‑477. o. és II‑A‑1‑2637. o.) 27. pontja.

2.      A felperesre kötelező joghatással járó, érdekeinek – jogi helyzete lényeges megváltoztatásával történő – közvetlen és azonnali befolyásolására alkalmas jogi aktusok minősülnek sérelmet okozónak, továbbá az ilyen aktusnak a hatáskörrel rendelkező hatóságtól kell származnia, és tartalmaznia kell az adminisztráció végleges álláspontját.

Nem ez a helyzet az intézménytől származó olyan levél esetében, amelyben az intézmény részben helyt ad a tisztviselő kérelmének, arra válaszul bizonyos részeket pontosít, és tájékoztatja, hogy kérelmének vizsgálata folyamatban van.

(lásd a 29. és 32–34. pontot)

Hivatkozás:

a Közszolgálati Törvényszék F‑101/05. sz., Grünheid kontra Bizottság ügyben 2006. június 28‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑1‑55. o. és II‑A‑1‑199. o.) 33. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.