A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (harmadik tanács)
2010. szeptember 30.
F‑29/09. sz. ügy
Giorgio Lebedef és Trevor Jones
kontra
Európai Bizottság
„Közszolgálat – Tisztviselők – Díjazás – A személyzeti szabályzat 64. cikke – A személyzeti szabályzat XI. melléklete 3. cikke (5) bekezdésének első albekezdése és XI. mellékletének 9. cikke – Korrekciós együttható – Egyenlő bánásmód”
Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben G. Lebedef és T. Jones kérik a Bizottság azon állítólagos határozatának megsemmisítését, amely megtagadta a Luxembourgban (Luxemburg) dolgozó tisztviselők vásárlóerejének a Brüsszelben (Belgium) dolgozó tisztviselők vásárlóerejével azonos szintre való emelését, és másodlagosan 2008 júniusától kezdve az illetményelszámolásaik megsemmisítését.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A Közszolgálati Törvényszék a felpereseket kötelezi valamennyi költség viselésére, kivéve az Európai Unió Tanácsa – a Bizottság kérelmeit támogató beavatkozó – részéről felmerült költségeket. A Tanács maga viseli a saját költségeit.
Összefoglaló
1. Jogellenességi kifogás – Jogi aktusok, amelyek jogellenességére hivatkozni lehet
(EK 230. cikk, második bekezdés, EK 236. cikk és EK 241. cikk; EUMSZ 236. cikk, második bekezdés, EUMSZ 270. cikk és EUMSZ 277. cikk)
2. Tisztviselők – Kereset – Sérelmet okozó aktus – Fogalom – Illetményelszámolás
(EUMSZ 265. cikk; személyzeti szabályzat, 90. cikk és 91. cikk, (1) bekezdés; XI. melléklet, 3. cikk, (5) bekezdés, első albekezdés)
3. Tisztviselők – Díjazás – Korrekciós együtthatók – Megállapítás – A Tanács hatáskörei – Mérlegelési mozgástér – Korlátok – Az egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartása – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok
(Személyzeti szabályzat, 64. és 65. cikk)
4. Tisztviselők – Díjazás – Korrekciós együtthatók – A Belgiumra és Luxemburgra vonatkozó korrekciós együttható hiánya – Az egyenlő bánásmód elvének megsértése – Bizonyítási teher
(Személyzeti szabályzat, XI. melléklet, 3. cikk, (5) bekezdés, első albekezdés)
5. Tisztviselők – Elvek – Bizalomvédelem – Feltételek
1. Az EK 241. cikk (jelenleg, módosítást követően, EUMSZ 277. cikk) biztosítja, hogy az e rendelkezésben említett rendelet jogszerűségére vonatkozó jogvitában bármelyik fél hivatkozhat – különösen végrehajtási intézkedés elleni kereset alátámasztására – az EK 230. cikk második bekezdésében (jelenleg, módosítást követően, EUMSZ 263. cikk második bekezdése) meghatározott indokokra a rendelet elleni keresetre megállapított határidő lejárta ellenére. E járulékos jogorvoslati út azon általános elv kifejeződése, amely biztosítja, hogy bármely személy rendelkezhet vagy rendelkezhetett a vele szemben hozott határozat alapjául szolgáló uniós jogi aktus vitatásának lehetőségével. Az EK 241. cikkben meghatározott szabály az EK 236. cikk (jelenleg, módosítást követően, EUMSZ 270. cikk) alapján az uniós bíróság előtti eljárásokban is kétségtelenül alkalmazandó.
Ugyanakkor a rendelet alkalmazhatatlanságára való hivatkozásnak az EK 241. cikkben biztosított lehetősége nem képez önálló keresetindítási jogot, és csak járulékosan gyakorolható oly módon, hogy az elsődleges jogorvoslathoz való jog hiánya vagy az elsődleges kereset elfogadhatatlansága maga után vonja a jogellenességi kifogás elfogadhatatlanságát.
(lásd a 29. és 30. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 92/78. sz., Simmenthal kontra Bizottság ügyben 1979. március 6‑án hozott ítélete (EBHT 1979., 777. o.); 33/80. sz., Albini kontra Tanács és Bizottság ügyben 1981. július 16‑án hozott ítéletének (EBHT 1981., 2141. o.) 17. pontja; 262/80. sz., Andersen és társai kontra Parlament ügyben 1984. január 19‑én hozott ítélete (EBHT 1984., 195. o.); C‑11/00. sz., Bizottság kontra EKB ügyben 2003. július 10‑én hozott ítéletének (EBHT 2003., 7147. o.) 74–78. pontja; 89/86. és 91/86. sz., Étoile commerciale és CNTA kontra Bizottság egyesített ügyekben 1987. július 7‑én hozott ítéletének (EBHT 1987., 3005. o.) 22. pontja.
2. Az illetményelszámolás jellegénél és tárgyánál fogva nem rendelkezik a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése és a 91. cikkének (1) bekezdése értelmében vett sérelmet okozó aktus jellemzőivel, mivel az mindössze korábbi, a tisztviselő személyi és jogi helyzetére vonatkozó közigazgatási határozatok tartalmát fejezi ki pénzben. Ugyanakkor a vagyoni jogok részletes elszámolását tartalmazó illetményelszámolás – mivel világosan kifejezi valamely, addig észrevétlen, hiszen az érdekelttel hivatalosan nem közölt, egyedi közigazgatási határozat létezését és tartalmát – sérelmet okozó aktusnak minősülhet, amellyel szemben panasszal, vagy adott esetben keresettel lehet élni, az illetményelszámolás pedig megindítja a panasz és kereset benyújtására nyitva álló határidőt.
E tekintetben a lényegében annak megállapítására irányuló kereset keretében, hogy az intézmény nem élt a szükséges politikai kezdeményezésekkel annak érdekében, hogy a jövőben külön luxembourgi korrekciós együtthatót állapítsanak meg, ami feltételezi a személyzeti szabályzat XI. melléklete 3. cikke (5) bekezdése első albekezdésének hatályon kívül helyezését, és a jogorvoslati joguk védelme érdekében meg kell engedni, hogy a tisztviselők vitassák az illetményelszámolásukat, és többek között az egyenlő bánásmód elvének megsértésén alapuló jogellenességi kifogással éljenek a személyzeti szabályzat vagyoni jogaikat meghatározó rendelkezésével szemben.
Tekintettel arra, hogy a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdése a tisztviselőknek csak azt teszi lehetővé, hogy valamely rájuk vonatkozó határozat elfogadását kérjék a kinevezésre jogosult hatóságként eljáró adminisztrációtól, az ilyen kérelem kétségtelenül kívül esik az említett rendelkezés hatályán, mivel a politikai kezdeményezés nem minősülhet „a tisztviselő tekintetében hozott határozatnak”.
Mindazonáltal tekintettel az olyan eljárási nehézségekre, amelyekkel az a személy szembesül, aki az EUMSZ 265. cikk értelmében vett, intézményi mulasztás megállapítása iránti keresetet indít valamely, az uniós jogalkotó által elfogadott rendelet bizonyos rendelkezésének megsemmisítése céljából, azon lehetőség kizárása, hogy a tisztviselő olyan ténybeli körülmények, mint például a gazdasági feltételek változása miatt vitassa az illetményelszámolását, és ennek alátámasztására jogellenességi kifogással éljen a személyzeti szabályzat valamely rendelkezésével szemben, amely bár az elfogadásának időpontjában érvényesnek tűnt, az érintett tisztviselő szerint jogellenessé vált a körülmények e változása miatt, a gyakorlatban lehetetlenné tenné az uniós jogban elismert egyenlő bánásmód általános elvének tiszteletben tartását szolgáló eljárás alkalmazását, és ennélfogva a hatékony bírói jogvédelemhez való jog aránytalan sérelmét jelentené.
(lásd a 33. és 40–42. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑107/91. sz., ENU kontra Bizottság ügyben 1993. február 16‑án hozott ítéletének (EBHT 1993., I‑599. o.) 16. és 17. pontja
az Elsőfokú Bíróság T‑181/97. sz., Meyer és társai kontra Bíróság ügyben 1998. március 24‑én hozott végzése (EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑151. o. és II‑481. o.); T‑354/03. sz., Reggimenti kontra Parlament ügyben 2005. február 16‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑33. o. és II‑147. o.) 38. és 39. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑103/05. sz., Pickering kontra Bizottság ügyben 2008. április 23‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2008., I‑A‑1‑101. o. és II‑A‑1‑527. o.) 72. és 75. pontja; F‑112/05. sz., Bain és társai kontra Bizottság ügyben 2008. április 23‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2008., I‑A‑1‑111. o. és II‑A‑1‑579. o.) 73. és 76. pontja.
3. A tisztviselők díjazását befolyásoló, a személyzeti szabályzat 64. és 65. cikkében szabályozott korrekciós együtthatók célja a minden tisztviselő számára egyenértékű vásárlóerő fenntartásának biztosítása, függetlenül az alkalmazási helytől, az egyenlő bánásmód elvének megfelelően.
A személyzeti szabályzat 65. cikkének (2) bekezdése alapján a Tanács feladata annak megállapítása, hogy a különböző alkalmazási helyeken a megélhetési költségek között észrevehető különbség áll‑e fenn, valamint ebből neki kell levonni a következtetéseket és elfogadnia a korrekciós együtthatókat. Az egyenlő bánásmód elve, amely az említett korrekciós együtthatók létrehozásának biztosítására irányul, az uniós jogalkotót is köti.
Az egyenlő bánásmód elve azonban nem a tisztviselők vásárlóereje közötti, az alkalmazási helytől független tökéletes azonosság, hanem az érintett alkalmazási helyek között a megélhetési költségek alapvető egyenértékűségének kikényszerítésére alkalmas. Az uniós jogalkotó e tekintetben, a terület összetettségét figyelembe véve, széles mérlegelési mozgástérrel rendelkezik, és a bíróság beavatkozásának annak vizsgálatára kell korlátozódnia, hogy az intézmények ezen ésszerű határok között maradtak‑e azon megfontolásokhoz képest, amelyeket figyelembe vettek, és hogy a hatáskörükkel nem nyilvánvalóan tévesen éltek‑e.
(lásd a 62., 63. és 67. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 194/80. sz., Benassi kontra Bizottság ügyben 1981. november 19‑én hozott ítéletének (EBHT 1981., 2815. o.) 5. pontja; C‑301/90. sz., Bizottság kontra Tanács ügyben 1992. január 23‑án hozott ítéletének (EBHT 1992., I‑221. o.) 19., 24. és 25. pontja; C‑187/03. P. sz., Drouvis kontra Bizottság ügyben 2004. április 29‑én hozott végzésének (az EBHT‑ban nem tették közzé) 25. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat;
az Elsőfokú Bíróság T‑544/93. és T‑566/93. sz., Abello és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1995. december 7‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1995., I‑A‑271. o. és II‑815. o.) 76. pontja.
4. A Luxembourgban dolgozó azon tisztviselők által benyújtott kereset keretében, akik a velük szembeni hátrányos megkülönböztetésre hivatkoznak az e tagállamra vonatkozó, a személyzeti szabályzat XI. melléklete 3. cikke (5) bekezdésének első albekezdése értelmében vett külön korrekciós együttható hiánya miatt, nem követelhető meg a felperesektől, hogy jogilag kellőképpen bizonyítsák az uniós bíróság előtt a luxembourgi megélhetési költségek Brüsszelhez viszonyított, észrevehető és tartós olyan emelkedésének fennállását, amely alkalmas a tisztviselők közötti, az alkalmazási helyük szerinti eltérő bánásmód fennállásnak bizonyítására. A felpereseknek csak az a feladata, hogy a bizonyítékok kellően jelentős olyan csoportját terjesszék elő, amely megmutatja a vásárlóerő lehetséges különbségét, úgy, hogy a bizonyítási teher az alperes intézményre szálljon át, és igazolja adott esetben az Eurostat adminisztratív kutatásának megindítását.
Egyébiránt amennyiben az alperes intézménynek azt róják fel, hogy anélkül alkalmazta a személyzeti szabályzat XI. melléklete 3. cikke (5) bekezdésének első albekezdését, hogy megvizsgálta volna a brüsszeli és luxembourgi vásárlóerő közötti esetleges különbséget, a bírósági felülvizsgálat nem korlátozódik a nyilvánvaló mérlegelési hiba vizsgálatára, hanem arra is kiterjed, hogy az érdekeltek elegendő olyan bizonyítékot – például számszerűsített kutatásokat vagy mást – terjesztettek‑e elő, amely engedélyezett forrásból származik, kellőképpen alá van támasztva, és igazolja a vizsgálat megindítását.
(lásd a 64., 66. és 68. pontot)
5. Az adminisztráció által neki tett konkrét ígéretet hiányában a tisztviselő nem hivatkozhat a bizalomvédelem elvének megsértésére valamely személyzeti szabályzatban foglalt rendelkezés jogszerűségének kétségbe vonása érdekében. Az adminisztráció olyan ígéretei, amelyek nem veszik figyelembe a személyzeti szabályzat rendelkezéseit, nem keletkeztethetnek jogos bizalmat abban, akinek azt címezték.
(lásd a 72. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑123/89. sz., Chomel kontra Bizottság ügyben 1990. március 27‑én hozott ítéletének (EBHT 1990., II‑131. o.) 26–30. pontja; T‑175/03. sz., Schmitt kontra AER ügyben 2004. július 7‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑211. o. és II‑939. o.) 46. és 47. pontja.