A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (első tanács)
2010. december 14.
F‑74/09. sz. ügy
Werner Siegfried Gowitzke
kontra
Európai Rendőrségi Hivatal (Europol)
„Közszolgálat – Az Europol személyi állománya – Az Europol személyzeti szabályzatának 27. cikke – Az Europol személyi állománya besorolási fokozatainak és fizetési fokozatainak meghatározására vonatkozó politikáról szóló dokumentum 4. cikke – Az álláshely magasabb besorolási fokozatba történő átértékelése – Fizetési fokozatba történő besorolás”
Tárgy: Az Európai Unióról szóló szerződés K.3. cikke alapján kötött, az Európai Rendőrségi Hivatal létrehozásáról szóló egyezmény (Europol egyezmény) 40. cikkének (3) bekezdése és az Europol személyzeti szabályzata 93. cikkének (1) bekezdése alapján benyújtott kereset, amelyben W. S. Gowitzke többek között azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg az Europol által 2009. február 16‑án a munkaszerződéséhez fűzött záradékot, amely az álláshelyét a 6. besorolási fokozatból az 5. besorolási fokozatba értékelte át, és a kezdő fizetését ezen besorolási fokozat első fizetési fokozatában rögzítette.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A Közszolgálati Törvényszék a felperest kötelezi az összes költség viselésére.
Összefoglaló
Tisztviselők – Az Europol alkalmazottai – Az álláshely magasabb besorolási fokozatba történő átértékelése – Fizetési fokozatba való besorolás
Sem az Europol személyi állománya személyzeti szabályzatának 27. cikke, sem az Europol igazgatója által 2008. augusztus 26‑án elfogadott, „az Europol személyi állománya besorolási és fizetési fokozatainak meghatározására vonatkozó politikáról szóló dokumentum” („a fizetési fokozatok politikája”) nem szabályozza az álláshely átértékelése során alkalmazandó besorolási fokozatot, valamint fizetési fokozatot.
Ebben a tekintetben analógia útján azt a rendelkezést kell alkalmazni, amely a jelen esetben előfordulóhoz legjobban hasonlító helyzetet szabályozza, azaz a fizetési fokozatok politikája 4. cikke (2) bekezdésének első albekezdését. Ugyanis tény, hogy ez a rendelkezés azokat a fizetési fokozatokat határozza meg, amelyekbe azon belső pályázókat kell elhelyezni, akiket valamely belső kiválasztási eljárást követően egy másik – magasabb besorolási fokozatba tartozó – álláshelyre neveznek ki, ezt a rendelkezést azonban abban az esetben is alkalmazni kell, amikor az érintett új besorolási fokozata nem a belső kiválasztási eljáráson való sikeres szereplésével függ össze – amely eljárás végén az érintettet másik álláshely betöltésére kérték volna fel –, hanem az általa betöltött álláshely magasabb besorolási fokozatba való átértékelésével.
Márpedig az említett rendelkezés szerint azt a belső pályázót, akit magasabb besorolási fokozatba tartozó álláshelyre neveznek ki, ebben a besorolási fokozatban – a korábbi alapilletményéhez képest – eggyel magasabb fizetési fokozatba kell besorolni. E rendelkezés szó szerinti értelmezéséből az tűnik ki, hogy az „ebben a besorolási fokozatban” kifejezés az új besorolási fokozatra utal. Ez a rendelkezés azonban az egyértelműség érdekében kifejti, hogy az érintett alkalmazott esetében az új alapilletményt össze kell hasonlítani a korábbi alapilletményével. Következésképpen az új fizetési fokozat meghatározása érdekében össze kell hasonlítani a korábbi alapilletményt a magasabb besorolási fokozat szerinti alapilletménnyel, és az alkalmazottat abba a fizetési fokozatba kell helyezni, amely – még ha az alacsonyabb is – magasabb alapilletményt eredményez az érintett számára annál, mint amelyet a korábbi besorolási fokozatában kapott. Ennélfogva annak elkerülése érdekében, hogy a magasabb besorolási fokozatba lépése során az alkalmazott alapilletménye csökkenjen, őt nem automatikusan a magasabb besorolási fokozat első fizetési fokozatába kell besorolni, hanem az érintett besorolási fokozat valamennyi fizetési fokozata közül a legelső olyan fizetési fokozatba, amely lehetővé teszi, hogy az alkalmazott magasabb alapilletményt kapjon, mint a korábbi besorolási fokozatában.
(lásd a 31., 32., 34. és 36. pontot)