AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE (harmadik tanács)
2011. április 13.(*)
„Közszolgálat – Ideiglenes alkalmazott – Határozott idejű szerződés meghosszabbítása – Határozott idejű szerződés határozatlan idejű szerződéssé történő átminősítése – Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikkének első bekezdése”
Az F‑105/09. sz. ügyben,
az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján
Séverine Scheefer, az Európai Parlament ideiglenes alkalmazottja (lakóhelye: Luxembourg [Luxemburg], képviselik: R. Adam és P. Ketter ügyvédek)
felperesnek
az Európai Parlament (képviselik kezdetben: R. Ignătescu és L. Chrétien, később: R. Ignătescu és S. Alves, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
benyújtott keresete tárgyában,
A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK
(harmadik tanács),
tagjai: P. Mahoney elnök, H. Kreppel és S. Van Raepenbusch (előadó) bírák,
hivatalvezető: J. Tomac tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2010. november 17‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
1 A Közszolgálati Törvényszék Hivatalához 2009. december 23‑án érkezett keresetlevelével S. Scheefer lényegében az Európai Parlament 2009. február 12‑i azon határozatának megsemmisítését kéri, amely megerősítette az ideiglenes alkalmazotti szerződésének 2009. március 31‑i megszűnését, valamint a panaszát elutasító 2009. október 12‑i határozat megsemmisítését és a Parlament magatartása miatt általa elszenvedett kár megtérítését kéri.
Jogi háttér
Az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek
2 Az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek 2. cikke ekképp rendelkezik:
„Ezen alkalmazási feltételek értelmében ideiglenes alkalmazottnak kell tekinteni:
a) a költségvetés egyes intézményekre vonatkozó részéhez mellékelt beosztásjegyzékben felsorolt és a költségvetési hatóságok által ideiglenesnek minősített alkalmazottakat;
[…].”
3 Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikkének első bekezdése előírja:
„A 2. cikk a) pontjának hatálya alá tartozó ideiglenes alkalmazottak határozott vagy határozatlan időre alkalmazhatók. Az ilyen, határozott időre alkalmazott alkalmazottak szerződése legfeljebb egyszer határozott időre meghosszabbítható. Minden további meghosszabbítás határozatlan időre szól.”
4 Az Európai Parlament elnöksége által 2004. május 3‑án hozott, a tisztviselők és egyéb alkalmazottak felvételére vonatkozó belső szabályok (a továbbiakban: belső szabályok) 7. cikkének 2–4. pontja előírja:
„2. A tisztviselőkre vonatkozó rendelkezések sérelme nélkül az ideiglenes tisztviselőket elsőségi sorrendben veszik fel, a[z Európai Unió] személyzeti szabályzat[a] 29. cikke (2) bekezdésében rögzített versenyvizsga vagy egyéb felvételi eljárás sikeres pályázói közül [helyesen: az ideiglenes alkalmazottakat versenyvizsga vagy a{z Európai Unió tisztviselői} személyzeti szabályzat{a} 29. cikkének (2) bekezdése szerinti kiválasztási eljárás sikeres pályázói közül, a megfelelő sorrendet betartva veszik fel].
3. Amennyiben a sikeres pályázók nem tudnak munkába állni, az ideiglenes tisztviselőket a következőképpen választják ki [helyesen: Amennyiben nem állnak rendelkezésre sikeres pályázók, az ideiglenes alkalmazottakat a következőképpen veszik fel]:
– [a]z [egyéb alkalmazottakra vonatkozó] alkalmazási feltételek 2. cikke a) pontjában szereplő ideiglenes tisztviselők [helyesen: alkalmazottak] esetében ad hoc bizottsággal [helyesen: bizottság általi kiválasztás útján], amelynek egyik tagját a [s]zemélyzeti [b]izottság jelöli ki;
– [a]z [egyéb alkalmazottakra vonatkozó] alkalmazási feltételek 2. cikke b) pontjában szereplő ideiglenes tisztviselők [helyesen: alkalmazottak] esetében a vegyes bizottság véleménye után.
4. Az előző rendelkezésektől eltérően az [egyéb alkalmazottakra vonatkozó] alkalmazási feltételek 2. cikke a) pontjában szereplő ideiglenes tisztviselők [helyesen: alkalmazottak] akkor vehetők fel a jelen cikk 3. pontjának második francia bekezdésében foglalt eljárás szerint, ha felvételük célja kizárólag a munkakör ideiglenes betöltése addig, amíg azt a jelen cikk 3. pontjának első francia bekezdésében foglalt rendelkezések szerint be nem töltik.”
A határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló keretmegállapodás
5 Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, 1999. június 28‑i 1999/70/EK tanácsi irányelv (HL L 175., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 368. o.) 5. mellékletében szereplő, a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló 1999. március 18‑án kötött keretmegállapodás 5. szakasza kimondja:
„1. Az egymást követő, határozott időre létrejött munkaszerződések vagy munkaviszonyok alkalmazásából származó visszaélés megakadályozása érdekében a tagállamok a szociális partnerekkel a nemzeti jognak, kollektív szerződéseknek vagy gyakorlatnak megfelelően folytatott konzultációt követően és/vagy a szociális partnerek, a visszaélés megakadályozására irányuló megfelelő jogi intézkedések hiányában, meghatározott ágazatok és/vagy munkavállalói kategóriák igényeinek figyelembevételével, a következő intézkedések közül vezetnek be egyet vagy többet:
a) az ilyen szerződések vagy munkaviszonyok megújítását alátámasztó [helyesen: igazoló] objektív okok;
b) az egymást követő, határozott időre létrejött munkaszerződések vagy munkaviszonyok maximális teljes időtartama;
c) az ilyen szerződések vagy jogviszonyok megújításának száma.
2. A szociális partnerekkel folytatott konzultációt követően a tagállamok és/vagy a szociális partnerek, ha szükséges, meghatározzák, hogy a határozott időre létrejött munkaszerződéseket vagy munkaviszonyokat milyen feltételek mellett tekintik:
a) »egymást követőnek«;
b) a szerződéseket vagy jogviszonyokat határozatlan időre szólónak
[helyesen: a határozott időre létrejött munkaszerződéseket vagy munkaviszonyokat milyen feltételek mellett:
a) tekintik »egymást követőnek«;
b) ismerik el határozatlan időre szólónak].”
A jogvita alapjául szolgáló tényállás
6 A 2006. március 29‑én, illetve április 4‑én aláírt szerződéssel a Parlament az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 2. cikkének a) pontja szerinti ideiglenes alkalmazottként alkalmazta a felperest a 2006. április 1‑jétől 2007. március 31‑ig terjedő időszakra (a továbbiakban: eredeti szerződés), és orvosként a luxembourgi (Luxemburg) orvosi rendelőbe osztotta be.
7 A Parlament által 2007. február 23‑án, a felperes által pedig 2007. február 26‑án aláírt szerződésmódosítással (a továbbiakban: 2007. február 26‑i szerződésmódosítás) 2008. március 31‑ig meghosszabbították az eredeti szerződést.
8 2007. október 18‑án a Parlament közzétette a PE/95/S. számú hirdetést, amely orvos munkakörben tanácsosként dolgozó ideiglenes alkalmazott képesítéseken és vizsgákon alapuló felvétele céljából hirdetett kiválasztási eljárást (HL C 244. A, 5. o.). A felperes benyújtotta jelentkezését, azonban azt azzal az indokkal utasították el, hogy nem rendelkezett a szükséges gyakorlattal.
9 A 2007. február 26‑i szerződésmódosítás helyébe lépő 2008. március 26‑i szerződésmódosítással (a továbbiakban: 2008. március 26‑i szerződésmódosítás) 2009. március 31‑ig meghosszabbították az eredeti szerződést.
10 2009. január 22‑i levelével a felperes azon lehetőségre vonatkozó kérdést intézett a Parlament főtitkárához, hogy határozatlan idejű szerződés keretében folytathatja‑e a munkáját az intézmény orvosi szolgálatánál.
11 2009. február 12‑én a Parlament főtitkára azt a választ adta a felperesnek, hogy helyzetének részletes vizsgálatát követően nem találtak egyetlen olyan, jogilag elfogadható megoldást sem, amely lehetővé tenné, hogy folytathassa tevékenységét az orvosi rendelőben, és megerősítette, hogy az érintett szerződése a tervezett időpontban, vagyis 2009. március 31‑én megszűnik.
12 2009. április 2‑án a felperes az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzata (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) 90. cikkének (2) bekezdése alapján panaszt nyújtott be abból a célból, hogy a Parlament az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikkének első bekezdése alapján ismerje el számára a határozatlan idejű szerződéshez való jogot, és hogy az ideiglenes alkalmazotti szerződése 2009. március 31. után is folytatódhasson.
13 A munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság 2009. október 12‑én a panaszt – mint elfogadhatatlant, és másodlagosan mint megalapozatlant – elutasította.
A felek kérelmei és eljárás
14 A felperes azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék:
– semmisítse meg a Parlament 2009. február 12‑i határozatát;
– semmisítse meg a Parlament 2009. október 12‑i határozatát;
– semmisítse meg az eredeti szerződés jogi minősítését, valamint a 2009. március 31‑i lejárati határidejét;
– ennélfogva minősítse át a felperes foglalkoztatását határozatlan idejű foglalkoztatássá;
– orvosolja a felperes által a Parlament magatartása miatt elszenvedett kárt;
– másodlagosan, amennyiben a Közszolgálati Törvényszék mégis arra a következtetésre jutna, hogy a határozatlan idejű foglalkoztatás ellenére a munkaviszony megszakadt, ítéljen meg a szerződéses jogviszony visszaélésszerű megszüntetése miatt kártérítést;
– harmadlagosan, amennyiben a Közszolgálati Törvényszék mégis arra a következtetésre jutna, hogy nincs lehetőség átminősítésre, ítéljen meg a felperes által az Európai Parlament vétkes magatartása okán elszenvedett kár miatt kártérítést;
– tartson fenn a felperesnek minden egyéb jogot, jogorvoslati lehetőséget, jogalapot és eljárást, így nevezetesen az elszenvedett károk megtérítése érdekében a Parlament kártérítés fizetésére kötelezését;
– a Parlamentet kötelezze a költségek viselésére.
15 A Közszolgálati Törvényszék Hivatalához 2010. február 18‑án érkezett külön beadványában a Parlament elfogadhatatlansági kifogást emelt a kereset ellen az eljárási szabályzat 78. cikke 1. §‑ának első bekezdése alapján.
16 A Parlament az elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozó észrevételeiben azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék:
– nyilvánítsa a keresetet nyilvánvalóan elfogadhatatlannak valamennyi kérelem tekintetében;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
17 A Közszolgálati Törvényszék Hivatalához 2010. március 17‑én benyújtott beadványában a felperes megtette írásbeli észrevételeit az elfogadhatatlansági kifogással kapcsolatban.
18 A Közszolgálati Törvényszék harmadik tanácsa 2010. július 8‑i végzésével kimondta, hogy az elfogadhatatlansági kifogást az eljárást befejező határozatban bírálja el.
19 A Közszolgálati Törvényszék Hivatalához 2010. szeptember 10‑én benyújtott ellenkérelmében a Parlament azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék:
– nyilvánítsa megalapozatlannak a megsemmisítés iránti keresetet,
– mint elfogadhatatlant utasítsa el azon kérelmet, hogy a felperes alkalmazását minősítsék át határozatlan idejű szerződéssé,
– mint elfogadhatatlant utasítsa el a felperesnek a Parlament vétkes magatartása miatt elszenvedett károk megtérítésére irányuló kérelmét;
– mint megalapozatlant utasítsa el a szerződés jogellenes megszüntetése miatti kártérítési kérelmet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
Indokolás
A 2009. október 12‑i határozat megsemmisítésére irányuló második kereseti kérelemről
20 A felperes második kereseti kérelmében a panaszát elutasító 2009. október 12‑i parlamenti határozat megsemmisítését kéri.
21 Azonban emlékeztetni kell arra, hogy a formálisan valamely panaszt elutasító határozat ellen irányuló megsemmisítés iránti kérelem magában foglalja azon aktusnak a Közszolgálati Törvényszék előtti megtámadását, amellyel szemben a panaszt benyújtották, amennyiben ezen kérelmek önmagukban nem rendelkeznek önálló tartalommal (lásd ebben az értelemben a Bíróság 293/87. sz., Vainker kontra Parlament ügyben 1989. január 17‑én hozott ítéletének 8. pontját; az Elsőfokú Bíróság T‑309/03. sz., Camós Grau kontra Bizottság ügyben 2006. április 6‑án hozott ítéletének 43. pontját; a Közszolgálati Törvényszék F‑136/06. sz., Reali kontra Bizottság ügyben 2008. december 11‑én hozott ítéletének 37. pontját), és hogy valójában e kérelmet a panasz tárgyát képező aktus megsemmisítése iránti kérelemnek kell tekinteni.
22 Még ha nem is tagadható minden felperesnek az ahhoz fűződő érdeke, hogy ugyanakkor kérje a panaszát elutasító határozat megsemmisítését, amikor a számára sérelmet okozó aktus megsemmisítését kéri, ennélfogva meg kell állapítani, hogy a keresetet a jelen esetben feltehetően azzal a határozattal szemben nyújtották be, amelyre vonatkozóan a felperes azt állítja, hogy az a Parlament főtitkárának a 2009. február 12‑i levelében szerepel (a továbbiakban: megtámadott határozat).
A harmadik és negyedik, a felperes szerződésének átminősítésére irányuló kereseti kérelmekről
23 A harmadik és a negyedik kereseti kérelmében a felperes az eredeti szerződése jogi minősítésének megsemmisítését és annak határozatlan idejű szerződéssé való átminősítését kéri.
24 Azonban emlékeztetni kell arra, hogy noha valamely aktus jogi minősítése kizárólag a Közszolgálati Törvényszék értékelésétől függ, a felek akaratától nem, e bíróság csak a sérelmet okozó aktusokat semmisítheti meg, és a kibocsátójuk által tévesen adott minősítésüket nem. Továbbá nem vitatott, hogy a személyzeti szabályzat 91. cikke alapján benyújtott keresetek keretében az uniós bíróság csak az igazgatási szerv hatáskörének megsértésével tehetne elvi jellegű kijelentéseket vagy megállapításokat, illetve szabhatna utasításokat a közösségi intézmények számára (a Bíróság C‑108/88. sz., Jaenicke Cendoya kontra Bizottság ügyben 1989. július 13‑án hozott ítéletének 8. és 9. pontja; a Közszolgálati Törvényszék F‑55/05. sz., Voigt kontra Bizottság ügyben 2006. május 16‑án hozott végzésének 25. pontja; a Közszolgálati Törvényszék F‑65/07. sz., Aayhan és társai kontra Parlament ügyben 2009. április 30‑án hozott végzésének 52. pontja).
25 Ennélfogva a harmadik és negyedik kereseti kérelmet mint elfogadhatatlant el kell utasítani, amennyiben arra irányulnak, hogy a Közszolgálati Törvényszék a jelen ítélet rendelkező részében minősítse át a felperes szerződését.
Az első és a harmadik, a megtámadott határozat megsemmisítésére és a szerződés 2009. március 31‑i lejárati határidejének megsemmisítésére irányuló kérelmekről
A felek érvei
– A kérelmek elfogadhatóságáról
26 A Parlament azzal érvel, hogy a 2009. január 22‑i levelében a felperes nem az eredeti szerződésének a meghosszabbítását kérte, hanem azt kérte a hatóságtól, hogy ismerje el, hogy a 2008. március 26‑i szerződésmódosítás az említett szerződés határozatlan idejű szerződéssé való átminősítését eredményezte, amelyből azt a következtetést vonja le, hogy a sérelmet okozó aktusnak a megtámadott határozat minősül, amely megtagadja, hogy helyt adjon e kérelemnek.
27 A Parlament azonban kiemeli, hogy valamely szerződés az aláírásától kezdődően vált ki joghatásokat, és ezért úgy ítéli meg, hogy feltehetően az eredeti szerződést 2009. március 31‑ig meghosszabbító 2008. március 26‑i szerződésmódosítás minősül a sérelmet okozó aktusnak. Így a felperesnek panaszt kellett volna benyújtania e szerződésmódosítás ellen az aláírásától számított három hónapon belül. Mivel 2009. január 22‑én nyújtott be kérelmet a határozatlan időre szóló foglalkoztatás fennállásának elismerésére, a felperes megpróbálta megkerülni a személyzeti szabályzat határidőit, és leplezni azt, hogy nem nyújtott be panaszt a megfelelő időben.
28 A Parlament hozzáfűzi, hogy a megtámadott határozatban a főtitkár mindössze annak „megerősítésére [szorítkozott], hogy a [felperes] szerződés[e] a tervezett időpontban, vagyis 2009. március 31‑én megszűnik”. Egy pusztán megerősítő aktusról van szó, amely az ítélkezési gyakorlat értelmében nem támadható meg keresettel.
29 A Parlament ebből azt a következtetést vonja le, hogy elfogadhatatlan a felperesnek a megtámadott határozat megsemmisítése iránti kérelme.
30 A felperes elsősorban arra hivatkozik, hogy a 2010. február 18‑án benyújtott elfogadhatatlansági kifogás az eljárási szabályzat 78. cikkének 1. §‑a értelmében elkésett, amely rendelkezés előírja, hogy „elfogadhatatlanságra vonatkozó határozathozatal iránti kérelmet a keresetlevél kézbesítésétől számított egy hónapon belül kell benyújtani”, amelyre 2010. január 8‑án került sor.
31 Másodlagosan a felperes vitatja a felhozott elfogadhatatlansági kifogás megalapozottságát, azzal érvelve, hogy a megtámadott határozatban a főtitkár nem a szerződés meghosszabbítása iránti kérelemről határozott, hanem arról a kérdésről, hogy az eredeti szerződés második meghosszabbítása azt határozatlan idejű szerződéssé alakította‑e át, vagy sem. A helyzet elemzését követően a Parlament arra a következtetésre jutott, hogy „egyetlen jogilag elfogadható megoldás” sem teszi lehetővé feladatainak további ellátását, ily módon az eredeti szerződésnek a 2008. március 26‑i szerződésmódosítás lejártával, vagyis 2009. március 31‑én meg kell szűnnie.
32 A felperes szerint a megtámadott határozatot tehát nem lehet egyszerű tájékoztatásként vagy pusztán megerősítő aktusként elemezni. Egy adott jogi kérdéssel kapcsolatos határozatnak minősül, és közvetlenül érinti az érdekeit. A Parlament azon állítása, miszerint egyetlen megoldást sem találtak, annak beismerését jelenti, hogy igenis kerestek ilyen megoldást a 2008. március 26‑i szerződésmódosítás megkötését követően.
33 A felperes megjegyzi, hogy a Parlament szerint neki magának kellett volna kérnie szerződésének harmadik meghosszabbítását, míg az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikkének első bekezdéséből kiderül, hogy a szerződését nem is kellett volna másodszor meghosszabbítani, és hogy e második meghosszabbítást követően valójában automatikusan határozatlan idejű szerződéssé alakult át.
34 Másodlagosan a felperes arra hivatkozik, hogy a 2008. március 26‑i szerződésmódosítást nem lehet „sérelmet okozó aktusnak” minősíteni, mivel az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikkének első bekezdéséből kiderül, hogy annak aláírása határozatlan idejű szerződés megkötésével egyezik meg.
35 Továbbra is másodlagosan a felperes megjegyzi, hogy – mivel a Parlament maga is a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése értelmében vett „panaszként” minősítette a 2009. április 2‑i levelét – a jelen kereset benyújtásával megindította az eljárását.
– Az ügy érdeméről
36 A felperes három jogalapra hivatkozik, az elsőt az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikke első bekezdésének megsértésére, téves jogalkalmazásra és nyilvánvaló mérlegelési hibára alapítja, a másodikat az indokolási kötelezettség megsértésére, a harmadikat pedig a hatáskörrel való visszaélésre, valamint a gondoskodási kötelezettség, a gondos ügyintézés elve, a bizalomvédelem elve, az egyenlőség elve és a szerződések jóhiszemű teljesítésének elve megsértésére, továbbá a joggal való visszaélésre alapítja.
37 Az első jogalapot illetően a felperes arra hivatkozik, hogy az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikkének első bekezdésével összhangban az eredeti szerződésének második módosítása tekintetében a 2008. március 26‑i szerződésmódosítás az említett határozott idejű szerződés határozatlan idejű szerződéssé való átminősítését eredményezte, és ezen átminősítés megtagadásával a megtámadott határozat megsértette e rendelkezést.
38 A felperes megjegyzi, hogy kétségtelen, hogy a 2008. március 26‑i szerződésmódosítás „hatályon kívül helyezi és felváltja” a 2007. február 23‑i szerződésmódosítást. Úgy ítéli meg azonban, hogy e felváltásból nem lehet azt a következtetést levonni, hogy az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikke első bekezdésének megfelelően mindössze a szerződés egyetlen, határozott időre szóló megújítására került sor, amint azt a Parlament állítja. Még ha figyelembe is vesszük az általa hivatkozott széles mérlegelési jogkört, ez az eljárási mód olyan eszköz, amely nem teheti lehetővé számára az említett rendelkezés megkerülését.
39 A Parlament azt válaszolja, hogy az általa alkalmazott orvosok az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 2. cikkének a) pontja szerinti ideiglenes alkalmazottak, és hogy a belső szabályok 7. cikkének 2. pontja értelmében az ideiglenes alkalmazottakat versenyvizsga vagy a személyzeti szabályzat 29. cikkének (2) bekezdése szerinti kiválasztási eljárás sikeres pályázói közül kell felvenni. Orvosi tartaléklista hiányában, és mivel egyetlen pályázat sem érkezett azon álláshirdetésre válaszul, amelyet azért tettek közzé, hogy betöltsék a felperes elődje által betöltetlenül hagyott álláshelyet, a felperest az említett szabályok 7. cikkének (4) bekezdése alapján meghatározott időtartamra és ideiglenesen kellett alkalmazni addig, amíg az említett 7. cikk (2) bekezdése által előírt kiválasztási eljárásnak megfelelően alkalmazhatnak orvost. Ez volt a felperes eredeti szerződésének célja.
40 Az eredeti szerződést egy alkalommal, a 2007. február 26‑i szerződésmódosítással 2008. március 31‑ig meghosszabbították. Mivel azonban még nem volt tartaléklista a betöltetlen orvosi állás betöltésére, a Parlament olyan helyzetbe került, hogy újra meg kellett hosszabbítania az eredeti szerződést.
41 A Parlament e tekintetben arra hivatkozik, hogy habár több egymást követő, határozott idejű szerződés megkötése főszabály szerint tilos, fenn kell azonban tartani azt az esetet, amikor a határozott idejű szerződések e sorozatát jogszerű indokok igazolják. Ez az eset állt fenn a jelen esetben, mivel az eredeti szerződés meghosszabbítására vonatkozó határozatokat azért fogadták el, hogy biztosítsák az orvosi szolgálat folyamatosságát, míg a Parlament a belső szabályainak megsértése nélkül nem ajánlhatott a felperesnek határozatlan idejű szerződést.
42 Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikkének első bekezdésével egyébként nem ellentétes olyan határozott idejű munkaszerződés megkötése, amely bizonytalan időtartamra terjed ki, mint a jelen esetben valamely orvos kinevezéséig tartó időtartam. Ebben az értelemben az eredeti szerződés két módosításában meghatározott lejárati határidőket mindössze tervezett határidőkként kell érteni.
43 Végül a Parlament kiemeli, hogy az eredeti szerződést 2009. március 31‑ig meghosszabbító 2008. március 26‑i szerződésmódosítást azért kötötték a felperessel, mivel a Parlament nem hosszabbíthatta meg az említett szerződést, és nem alkalmazhatott egy másik orvost, illetve azt csupán az orvos kiválasztási eljárás alapján történő felvételéhez szükséges néhány hónapos időtartammal hosszabbította meg.
A Közszolgálati Törvényszék álláspontja
44 Előzetesen pontosítani kell a felperes harmadik kereseti kérelmének hatályát, amennyiben az „[az eredeti szerződés] 2009. március 31‑i lejárati határidejének” megsemmisítésére irányul.
45 A kereseti kérelem tekinthető úgy, mint amely a 2009. március 31‑i időpontra irányul, amelyet a Parlament főtitkára „megerősít[ett]” a megtámadott határozatban. Ebben az esetben azonban egybemosódik a pontosan az említett határozat hatályon kívül helyezésére irányuló első kereseti kérelemmel. Így e kereseti kérelem önálló hatályának biztosítása érdekében azt úgy kell érteni, hogy a 2008. március 26‑i szerződésmódosítás megsemmisítésére irányul, amennyiben az a 2009. március 31‑i időpontban állapítja meg a felperes alkalmazásának végét.
46 E pontosítást követően és a Parlament által emelt elfogadhatatlansági kifogás felperes által hivatkozott elkésettségét illetően emlékeztetni kell arra, hogy a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata 78. cikke 1. §‑ának első bekezdése alapján azon kérelmet, hogy a Közszolgálati Törvényszék az ügy érdemét nem érintve döntsön a kereset elfogadhatatlanságáról, a keresetlevél kézbesítésétől számított egy hónapon belül kell benyújtani, amelyhez a távolságra tekintettel hozzá kell adni az eljárási szabályzat 100. cikkének 3. §‑ban szereplő tíznapos átalány‑határidőt. A jelen esetben a Parlamentnek 2010. január 8‑án kézbesítették a keresetlevelet. Így a 2010. február 18‑án benyújtott elfogadhatatlansági kifogás az ily módon számított határidő utolsó napjára esett, ennélfogva az elfogadható.
47 Az elfogadhatatlansági kifogás érdemét illetően emlékeztetni kell arra, hogy egy megsemmisítés iránti kereset csak akkor fogadható el, ha a sérelmet okozó aktust követően a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdésében szereplő három hónapos határidőn belül, a keresetet megelőzően panaszt nyújtottak be.
48 Azon időpont meghatározását illetően, amikor a sérelmet okozó aktusra sor került, vagyis azon időpont megállapítását illetően, amikortól kezdve a panasz benyújtására vonatkozó határidő számítandó, meg kell jegyezni, hogy a szerződés az aláírásától kezdve váltja ki joghatásait, következésképpen ekkortól okozhat sérelmet az érintett ideiglenes alkalmazottnak, ily módon a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdésével összhangban a panasz kellő időben való benyújtásának határidejét főszabály szerint az aláírás időpontjától kell számítani (az Elsőfokú Bíróság T‑137/99. és T‑18/00. sz., Martínez Páramo és társai egyesített ügyekben 2002. július 11‑én hozott ítéletének 56. pontja; a fenti 24. pontban hivatkozott Aayhan és társai kontra Parlament ügyben hozott ítélet 43. pontja).
49 A fentiekre tekintettel a felperes megtehette volna azt, hogy alakilag a 2008. március 26‑i szerződésmódosítás ellen nyújt be panaszt amiatt, hogy azt nem határozatlan időre kötötték (lásd ebben az értelemben a fenti 24. pontban hivatkozott Aayhan és társai kontra Parlament ügyben hozott ítélet 43. pontját). Márpedig a jelen esetben nem ez történt. Így a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdésében szereplő három hónapos határidőn belüli panasz hiányában elkésett, és ennélfogva elfogadhatatlan az említett szerződésmódosítás azon részének megsemmisítésére irányuló harmadik kereseti kérelem, amely az érintett alkalmazásának a végét a 2009. március 31‑i időpontban állapítja meg.
50 Máskülönben ebből nem következik az, hogy a megtámadott határozat ellen irányuló első kereseti kérelem szintén elfogadhatatlan.
51 Tekintetbe kell ugyanis venni a jelen ügy sajátos jellemzőit, nevezetesen azt, hogy a felperest az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 2. cikkének a) pontja szerinti ideiglenes alkalmazottként alkalmazták, hogy ezt az alkalmazást a 2007. február 26‑i szerződésmódosítással meghosszabbították, és hogy a 2008. március 26‑i második szerződésmódosítás „hatályon kívül helyez[te] és felvált[otta]” az elsőt abból a célból, hogy az érintett alkalmazását 2009. március 31‑ig meghosszabbítsa, míg az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikkének első bekezdése értelmében az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 2. cikke a) pontjának hatálya alá tartozó ideiglenes alkalmazott szerződése legfeljebb egyszer hosszabbítható meg határozott időre, „minden további meghosszabbítás határozatlan időre szól”.
52 Márpedig meg kell jegyezni, hogy a felperes határozott idejű alkalmazását meghosszabbító első szerződésmódosítás „hatályon kívül helyez[ése] és felvált[ása]” egy olyan újabb szerződésmódosítással, amely ismét határozott időre hosszabbítja meg ezen alkalmazást oly módon, mintha mindössze egyetlen határozott időtartamra szóló meghosszabbítás történt volna, olyan eszköz, amely megfosztja lényegétől az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikkének első bekezdését.
53 Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikkének első bekezdésében szereplő „minden további meghosszabbítás” minden olyan módszerre vonatkozik, amelynek során az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 2. cikkének a) pontja szerinti ideiglenes alkalmazottnak továbbra is fennmarad e minőségében a munkaviszonya a munkáltatójával a határozott idejű szerződés egyszeri meghosszabbítása után.
54 Ezen túlmenően figyelembe kell venni az 1999/70 irányelvet és az annak mellékletében szereplő keretmegállapodást. Az a körülmény ugyanis, hogy valamely irányelv önmagában nem köti az intézményeket, nem zárhatja ki, hogy ez utóbbiak kötelesek azt közvetett módon figyelembe venni a tisztviselőkkel és az alkalmazottakkal fennálló kapcsolataikban. Így emlékeztetni kell arra, hogy a Parlament feladata, hogy munkáltatóként az őt terhelő jóhiszeműségi kötelezettségnek megfelelően az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek rendelkezéseit a lehetőségekhez mérten a keretmegállapodás szövegének és céljának fényében értelmezze és alkalmazza az ez utóbbiban említett eredmény elérése érdekében. Márpedig e keretmegállapodás arra irányul, hogy a munkaviszonyok terén a munkahely stabilitása kiemelkedő céllá váljon az Európai Unión belül (a fenti 24. pontban hivatkozott Aayhan és társai kontra Parlament ügyben hozott ítélet 119. és 120. pontja). Konkrétabban, annak 5. szakaszának 1. pontja különösen az „egymást követő, határozott időre létrejött munkaszerződések vagy munkaviszonyok alkalmazásából származó visszaélés megakadályozását” célozza, azt a kötelezettséget írva elő a tagállamok számára, hogy vezessenek be jogrendszerükbe egy vagy több, az 5. szakasz 1. pontjának a)–c) alpontjában előírt intézkedést. Az 5. szakasz 1. pontjának c) alpontja különösen előírja a határozott idejű szerződések vagy munkaviszonyok meghosszabbításának maximális számát. Ugyanezen szakasz a 2. pontjának b) alpontjában előírja, hogy a határozott időre létrejött munkaszerződéseket vagy munkaviszonyokat, ha szükséges, „határozatlan időre szólónak” tekinthetik.
55 Így az intézmények tekintetében meg kell állapítani, hogy az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikkének első bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az széles hatályt és szigorú alkalmazást biztosítson neki, mivel pontosan az egymást követő, határozott idejű ideiglenes alkalmazotti szerződések alkalmazásának korlátozására irányul azzal, hogy a megkötendő harmadik határozott idejű szerződést „határozatlan időre szólónak” tekinti.
56 A Parlament egyébként eredménytelenül hivatkozik arra, hogy a belső szabályai 7. cikkének 4. pontja megakadályozta abban, hogy határozatlan idejű szerződést kössön, amíg a luxembourgi orvosi rendelő által ellátott szolgáltatás folyamatosságát kellett biztosítania. Ugyanis, noha a belső szabályok 7. cikkének 4. pontja előírja, hogy az említett szabályban előírt eljárásnak megfelelő felvételig ideiglenesen betölthetők a munkakörök, e rendelkezés nem követeli meg meghatározott időtartamra szóló szerződéseknek – a jelen esethez hasonlóan – pontos időtartamra történő kötését. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a keretmegállapodás 3. szakasza szerint a határozott időre szóló szerződés olyan szerződés, amelynek megszűnését olyan objektív feltételek útján állapítják meg, mint meghatározott időpont elérése vagy pedig meghatározott esemény bekövetkezése. Ezenfelül a 7. cikk 4. pontja nem tiltja meg határozatlan idejű szerződések kötését, amennyiben valamely ideiglenes helyzet a jelen esethez hasonlóan meghatározatlan időtartamon keresztül fennállhat, és ha az ilyen szerződés semmiképpen nem nyújtja a jogosultjának a tisztviselővé való kinevezés stabilitását, mivel jogszerű indokkal és az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 47. cikke c) pontja i. alpontjának megfelelően felmondás útján megszüntethető. Egyébként a belső szabályok gyengébb kötelező erővel bírnak az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek kötelező erejénél, és nem akadályozhatják meg, hogy annak 8. cikke első bekezdése kiváltsa joghatásait.
57 A Parlament szintén eredménytelenül állítja, hogy az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikkének első bekezdésével nem ellentétes a bizonytalan időtartamot tartalmazó határozott idejű munkaszerződés megkötése. Ez az érv, amely elméletileg pontos, ha az időtartam megfelel valamely meghatározott esemény bekövetkezésének (lásd a fenti 56. pontot), a jelen esetben hatástalan, mivel az eredeti szerződés és annak módosítása pontos lejárati időpontokat tartalmaz. Szintén hatástalan a Parlament azon állítása, miszerint a 2008. március 26‑i szerződésmódosítással nem hosszabbíthatta meg az eredeti szerződést vagy csak rövidebb időtartamra hosszabbíthatta meg, mint az érintett számára biztosított egy év. Ugyanis pusztán feltevésekről van szó, amelyek nem felelnek meg a tényeknek. Ezenfelül egy második, akár egy évnél rövidebb időtartamra szóló hosszabbítás mindenképpen a fent említett 8. cikk első bekezdésében szereplő meghosszabbításnak minősülne.
58 Végül a Parlament nem érvelhet azzal a különleges helyzettel, amelyben állítólagosan volt a luxembourgi orvosi rendelőben az orvosi álláshely betöltetlensége, valamint annak rövid időn belüli betölthetetlensége folytán. A fentiekben ugyanis kifejtésre került, hogy a belső szabályok 7. cikkének 4. pontja nem akadályozza meg olyan határozatlan idejű szerződés megkötését, amely jogszerű indokkal bármikor megszüntethető az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 47. cikke c) pontjának i. alpontjában szereplő felmondási idő betartásával.
59 A fentiek összességéből az következik, hogy a felperes teljesítette az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikkének első bekezdésében szereplő alkalmazási feltételeket.
60 Márpedig e rendelkezés értelmében „minden további meghosszabbítás”, amelyre a 2. cikk a) pontja szerinti ideiglenes alkalmazott első határozott időre szóló szerződésének meghosszabbítását követően határozott időre kerül sor, „határozatlan időre szól”, és ebből következik, hogy ezt az átminősítést úgy kell tekinteni, mint amely a jogszabály erejénél fogva bekövetkezik.
61 Ebből következik, hogy a Közszolgálati Törvényszék feladata annak megállapítása, hogy a 2008. március 26‑i szerződésmódosítást kizárólag a jogalkotó szándéka határozatlan idejű foglalkoztatássá minősítette át a jogszabály erejénél fogva, és hogy az e szerződésmódosításban megállapított határidő lejárta nem eredményezheti a felperes foglalkoztatásának megszűnését.
62 Következésképpen a megtámadott határozat, amelyben a Parlament főtitkára úgy ítélte meg, hogy nincsen egyetlen olyan, jogilag elfogadható megoldás sem, amely lehetővé tenné a felperes számára, hogy folytathassa tevékenységét a luxembourgi orvosi rendelőben, és „megerősít[ette]” neki, hogy a szerződése a tervezett időpontban, vagyis 2009. március 31‑én megszűnik, szükségképpen jelentősen megváltoztatta az érintett azon jogi helyzetét, amely az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikkének első bekezdéséből következett. Ez a határozat ekképp sérelmet okozó aktusnak minősül, és nem pusztán megerősítő határozat.
63 Mivel a felperes panaszt nyújtott be a megtámadott határozat ellen annak közlésétől számított három hónapon belül, és benyújtotta a jelen keresetet ez e panasz elutasításától számított három hónapon belül, az említett határozat megsemmisítésére irányuló kérelmek ezért elfogadhatók.
64 Az érdemet illetően a jelen ítélet 51–62. pontjából kitűnik, hogy annak a felperes számára történő állítólagos megerősítésével, hogy a szerződése hamarosan lejár, a megtámadott határozatot a határozott idejű munkaviszony céljából fogadták el, és hogy ezáltal az sérti az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikkének első bekezdését. A tárgyaláson a Parlament egyébként elismerte, hogy nem volt a „legszerencsésebb” megoldás, hogy a felperest több határozott idejű szerződéssel foglalkoztatták.
65 Ebből következik, hogy a kereset megalapozott, és a megtámadott határozatot az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikke első bekezdésének megsértésére alapított jogalap alapján meg kell semmisíteni anélkül, hogy szükséges lenne vizsgálni a kereset egyéb jogalapjait, vagy azt, hogy e határozat valójában a határozatlan idejűvé vált szerződés megszüntetésére irányuló aktusnak minősül‑e, vagy pedig azt, hogy az e megszüntetésre vonatkozó feltételek teljesülnek‑e, mivel a felperes egyébként nem is hozott fel erre vonatkozó jogalapokat.
Az ötödik, a felperes által elszenvedett kár megtérítésére irányuló kereseti kérelemről
66 A felperes azon kár megtérítését kéri, amelyet a Parlament magatartása miatt szenvedett el. Ez utóbbi azt kifogásolja, hogy a felperes nem jelölte meg, miben áll a vétkes magatartása. Hozzáfűzi, hogy hacsak az említett magatartás nem a megtámadott határozatból fakad, a felperesnek a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdése szerinti kérelemmel pert megelőző eljárást kellett volna kezdeményeznie.
67 A keresetből azonban kitűnik, hogy a felperes megkülönbözteti az ötödik kereseti kérelme szerinti kár térítése iránti kérelmét a hatodik, a hetedik és a nyolcadik keresetei kérelme szerinti kártérítési kérelmétől. Ezenfelül a felperes a tárgyaláson megerősítette, hogy az ötödik kereseti kérelme körében nem a károk megtérítését kéri, hanem a „pénzügyi vonulat” megítélését, amely a megtámadott határozat „logikus következménye”.
68 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy valamely intézmény által az alkalmazottjának az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek alapján ezen alkalmazott szerint őt megillető összeg megfizetésére irányuló kérelem a személyzeti szabályzat 91. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „pénzügyi természetű jogviták” fogalma alá tartozik, amelyek teljesen eltérnek az alkalmazottak által az intézményükkel szemben indított, a károk megtérítésére irányuló, felelősség megállapítása iránti keresetektől. A személyzeti szabályzat 91. cikkének (1) bekezdése alapján a Közszolgálati Törvényszéknek e jogvitákban korlátlan felülvizsgálati jogköre van, amely rendelkezés e bíróság feladatává teszi, hogy ezekben teljes körű megoldást adjon, azaz határozzon az alkalmazott valamennyi jogáról és kötelességéről, kivéve ha a szóban forgó intézményre bízza – a Közszolgálati Törvényszék által gyakorolt ellenőrzés mellett – az ítélet megfelelő részének az általa pontosan meghatározott feltételek szerinti végrehajtását (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑135/06. P. sz., Weißenfels kontra Parlament ügyben 2007. december 18‑án hozott ítéletének 65., 67. és 68. pontját; a Közszolgálati Törvényszék F‑49/08. sz., Giannini kontra Bizottság ügyben 2009. július 2‑án hozott ítéletének 39–42. pontját).
69 E pontosítást követően emlékeztetni kell arra is, hogy egy jogi aktus megsemmisítésével a bíróság e jogi aktust visszaható hatállyal kiiktatja a jogrendből, és hogy amennyiben egy megsemmisített jogi aktust már végrehajtottak, joghatásainak megszüntetése céljából vissza kell állítani azt a joghelyzetet, amelyben a felperes a megsemmisített jogi aktus elfogadása előtt volt (a Közszolgálati Törvényszék F‑1/05. sz., Landgren kontra ETF ügyben 2006. október 26‑án hozott ítéletének 92. pontja).
70 A jelen esetben meg kell állapítani, hogy a 2008. március 26‑i szerződésmódosítást követően a felperes határozatlan idejű szerződés keretei közé került önmagában az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikkének első bekezdése joghatása folytán, és hogy ugyanezen feltételek 47. cikke c) pontjának i. alpontja szerinti felmondás hiányában az alkalmazása nem szűnt meg 2009. március 31‑én.
71 E körülmények között a Parlament köteles megfizetni a felperesnek azt a különbözetet, amely egyrészt azon díjazás, amelyre akkor lett volna jogosult, amennyiben a Parlamentben tovább alkalmazták volna, másrészt azon díjazás, munkadíj, munkanélküli támogatás vagy bármilyen hasonló támogatás között áll fenn, amelyben a Parlamentben ideiglenes alkalmazottként kapott díjazása helyett 2009. április 1‑je óta ténylegesen részesült.
A hatodik, hetedik és nyolcadik, a kártérítés megítélésére irányuló kereseti kérelemről
72 A hatodik, a hetedik és a nyolcadik kereseti kérelmében a felperes azt kéri a Közszolgálati Törvényszéktől, hogy kötelezze a Parlament a vétkes magatartása – többek között szerződésének jogellenes megszüntetése – miatti károk megtérítésére.
73 Mivel e kérelmeket csak másodlagosan terjesztette elő a felperes, ahhoz képest, hogy a Közszolgálati Törvényszék kötelezze a Parlamentet az alkalmazásának megszűnése óta a felperest megillető díjazás megfizetésére, és a Közszolgálati Törvényszék helyt adott e kérelemnek, e kereseti kérelem tárgyában nem szükséges határozni.
A költségekről
74 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 1. §‑a értelmében, ha az említett szabályzat II. címe 8. fejezetének többi rendelkezése alapján a Közszolgálati Törvényszék másként nem határoz, a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Ugyanezen cikk 2. §‑a szerint, ha a méltányosság alapján indokolt, a Közszolgálati Törvényszék úgy határozhat, hogy a pervesztes felet csak a költségek egy részének viselésére kötelezi, vagy e címen nem kötelezi a költségek viselésére.
75 A jelen ítéletben fent kifejtett indokokból következően a felperes a fő kereseti kérelmei, vagyis a megtámadott határozat megsemmisítése és a díjazáshátralékok számára történő megfizetése tekintetében pernyertes lett. Továbbá a felperes a kérelmében kifejezetten kérte, hogy a Közszolgálati Törvényszék az alperest kötelezze a költségek viselésére. Mivel a jelen ügy körülményei nem indokolják az eljárási szabályzat 87. cikke 2. §‑ának alkalmazását, a Parlamentet kell kötelezni a saját költségein kívül a jelen eljárásban a felperesnél felmerült költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti a 2009. február 12‑i azon levélben foglalt határozatot, amelyben az Európai Parlament főtitkára értesítette S. Scheefert egyrészt arról, hogy nem találtak egyetlen olyan, jogilag elfogadható megoldást sem, amely lehetővé tenné, hogy folytathassa tevékenységét a luxembourgi (Luxemburg) orvosi rendelőben, másrészt arról, hogy az ideiglenes alkalmazotti szerződése 2009. március 31‑én megszűnik.
2) Az Európai Parlament köteles megfizetni S. Scheefernek azt a különbözetet, amely egyrészt azon díjazás, amelyre akkor lett volna jogosult, amennyiben az Európai Parlamentben tovább alkalmazták volna, másrészt azon díjazás, munkadíj, munkanélküli támogatás vagy bármilyen hasonló támogatás között áll fenn, amelyben az ideiglenes alkalmazottként kapott díjazása helyett 2009. április 1‑je óta ténylegesen részesült.
3) A Közszolgálati Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.
4) Az Európai Parlament viseli a saját költségeit, és köteles viselni az S. Scheefernél felmerült költségeket.
Mahoney | Kreppel | Van Raepenbusch |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2011. április 13‑i nyilvános ülésen.