A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE
(első tanács)
2010. november 23.
F‑65/09. sz. ügy
Luigi Marcuccio
kontra
Európai Bizottság
„Közszolgálat – Tisztviselők – Szociális biztonság – Egészségbiztosítás – Súlyos betegség – Az orvosi tanács által meghatározott szempontokkal szembeni jogellenességi kifogás – Az orvosi költségek megtérítése iránti kérelem elutasítása”
Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben L. Marcuccio többek között a következőket kéri: egyrészt az Európai Közösségek Közszolgálati Törvényszékének a T‑18/04. sz., Marcuccio kontra Bizottság ügyben 2008. június 10‑én hozott ítéletének (az EBHT‑ban nem tették közzé) végrehajtásaként hozott 2008. augusztus 5‑i bizottsági határozat megsemmisítését, amelyben elutasították azon betegség kezelése orvosi költségeinek 100 %‑os mértékű megtérítése iránti 2002. november 25‑i kérelmét, amely miatt 2002. január 4‑e óta betegszabadságon van; másrészt az említett határozattal szemben benyújtott panaszát elutasító határozat megsemmisítését, harmadsorban a Bizottság kötelezését arra, hogy fizessen neki 25 000 eurót az e határozatokkal okozott károk megtérítéseként.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A Közszolgálati Törvényszék a felperest kötelezi a költségek viselésére.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Kereset – Sérelmet okozó aktus – Fogalom – Előkészítő aktus – Kizártság
(Személyzeti szabályzat, 90. cikk, (2) bekezdés)
2. Tisztviselők – Szociális biztonság – Egészségbiztosítás – Súlyos betegség – Meghatározás
(Személyzeti szabályzat, 72. cikk; a tisztviselők egészségbiztosítására vonatkozó közös szabályzat, I. melléklet, IV. pont, (1) bekezdés)
3. Tisztviselők – Szociális biztonság – Egészségbiztosítás – Súlyos betegség – Meghatározás
(Személyzeti szabályzat, 72. cikk; a tisztviselők egészségbiztosítására vonatkozó közös szabályzat)
4. Tisztviselők – Sérelmet okozó határozat – Indokolási kötelezettség – Bizonyos betegség súlyos betegségként való elismerése iránti kérelem – Orvosi véleményen alapuló elutasítás
(Személyzeti szabályzat, 72. cikk)
5. Tisztviselők – Szociális biztonság – Egészségbiztosítás – Súlyos betegség – Meghatározás
(Személyzeti szabályzat, 72. cikk, (1) bekezdés)
1. Csak az olyan aktusok vagy intézkedések okoznak sérelmet, amelyek olyan kötelező joghatásokkal járnak, amelyek a felperes érdekeit – jogállásának lényeges módosítása révén – sértik.
A határozat előkészítő aktusai nem okoznak sérelmet, és a felperes csak az eljárást befejező határozat elleni keresetében hivatkozhat a határozattal szorosan összefüggő korábbi aktusok jogellenességére. Akkor is, ha egyes, tisztán előkészítő jellegű intézkedések sérelmet okozhatnak a tisztviselőnek, amennyiben egy későbbi, megtámadható aktus tartalmát befolyásolhatják, ezek az intézkedések nem képezhetik önálló kereset tárgyát, hanem e későbbi aktus ellen irányuló keresetben kell őket megtámadni.
A személyzeti szabályzat 72. cikkének (1) bekezdése alapján folytatott, valamely betegség e rendelkezés értelmében vett súlyos betegségként való elismerése iránti eljárást illetően nyilvánvaló, hogy az egészségbiztosításra vonatkozó szabályozás értelmében a végső döntést a kinevezésre jogosult hatóság vagy az illetékes kifizető hivatal hozza meg – ha erre az említett hatóság felhatalmazta – e hivatal orvosszakértőjének véleménye alapján. A tisztviselő jogállása e határozat meghozatalának időpontjában módosul, nem pedig az orvosszakértő véleményének kibocsátásakor.
(lásd a 41–43. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 35/67. sz., Van Eick kontra Bizottság ügyben 1968. július 11‑én hozott ítélete (EBHT 1968., 481., 500. o.); 32/68. sz., Grasselli kontra Bizottság ügyben 1969. december 10‑én hozott ítéletének (EBHT 1969., 505. o.) 4–7. pontja; 78/87. és 220/87. sz., Santarelli kontra Bizottság egyesített ügyekben 1988. május 24‑én hozott végzésének (EBHT 1988., 2699. o.) 13. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑586/93. sz., Kotzonis kontra CES ügyben 1995. március 22‑én hozott ítéletének (EBHT 1995., II‑665. o.) 28. pontja; T‑26/96. sz., Lopes kontra Bíróság ügyben 1996. október 25‑én hozott végzésének (EBHT‑KSZ 1996., I‑A‑487. o. és II‑1357. o.) 19. pontja.
2. Az orvosi bizottság által – a személyzeti szabályzat 72. cikke végrehajtásaként elfogadott, az Európai Unió tisztviselőinek egészségbiztosítására vonatkozó közös szabályzat I. melléklete IV. pontjának (1) bekezdése előírásainak megfelelően – valamely betegség súlyos betegségként való elismerése céljából meghatározott általános szempontok jogszerűségének vizsgálata nem kizárólag orvosi kérdés, amely nem tartozna a Közszolgálati Törvényszék felülvizsgálatának körébe. Ugyanis nem annak elemzéséről van szó, hogy valamely ügyben adott orvosi értékelés – például valamely orvos által készített diagnózis vagy elrendelt terápia – megfelelő‑e, vagy sem, hanem annak megvizsgálásáról, hogy a személyzeti szabályzat 72. cikke alapján hozott általános hatályú intézkedések megfelelnek‑e a jogalkotó szándékának, vagyis hogy az említett cikkben felsoroltakhoz „hasonlóan súlyos” betegségek számára el lehessen ismerni a súlyos betegség minőséget. E jogszerűségi felülvizsgálat azonban orvosi megfontolások figyelembevételét is feltételezi, amelyek értékelésére nem a bíróság a legalkalmasabb, ami indokolja, hogy a bírósági felülvizsgálat terjedelme az esetleges nyilvánvaló hibák kiszűrésére korlátozódjon, amelyek a személyzeti szabályzat 72. cikke alapján hozott ezen általános hatályú intézkedéseket érinthetik.
(lásd az 50. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 339/85. sz., Brunotti kontra Bizottság ügyben 1988. március 8‑án hozott ítélete (EBHT 1988., 1379. o.);
az Elsőfokú Bíróság T‑6/92. és T‑52/92. sz., Reinarz kontra Bizottság egyesített ügyekben 1993. október 26‑án hozott ítéletének (EBHT 1993., II‑1047. o.) 54–57. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑105/05. sz., Wils kontra Parlament ügyben 2007. július 11‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑1‑207. o. és II‑A‑1‑1187. o.) 68–71. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; F‑10/07. sz., Botos kontra Bizottság ügyben 2007. szeptember 18‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑1‑243. o. és II‑A‑1‑1345. o.) 39–41. és 62–76. pontja.
3. A személyzeti szabályzat 72. cikkében felsorolt betegségek bizonyos esetekben rendkívül súlyos fizikai vagy pszichikai következményekkel járhatnak, tartós vagy krónikus jellegűek és komoly terápiás intézkedéseket igényelnek, amelyek megkövetelik, hogy az azokat megelőző diagnózis világos legyen, amihez rendkívüli elemzések vagy vizsgálatok szükségesek. E betegségek továbbá az érintett személyt súlyos rokkantság kockázatának is kitehetik.
Mind a személyzeti szabályzat 72. cikkéből, mind a súlyos betegség elismerésének az Európai Unió tisztviselőinek egészségbiztosítására vonatkozó közös szabályzatban előírt módjából világosan kitűnik, hogy ezen elismerés feltételezi az érintett személy egészségi állapotának és a szóban forgó betegség kezelése feltételeinek vizsgálatát.
A személyzeti szabályzat 72. cikke ugyanis nem korlátozódik arra, hogy meghatározza azon súlyos betegségek listáját, amelyeket az érintett személy állapotától függetlenül, a priori és absztrakt módon ilyenként ismernek el. E cikk előírja, hogy a kinevezésre jogosult hatóság más betegségeket is hasonlóan súlyosnak ismerhet el. E más betegségek elismerése az érintett személy egészségi állapotának alapos vizsgálatától függ, amelyet az őt kezelő orvos jelentése alapján, az orvosi bizottság által meghatározott szempontok figyelembevételével végeznek, amely szempontok az érintett személy helyzetének teljes, pontos elemzését magukban foglalják.
(lásd az 52., 55. és 56. pontot)
4. Azon határozat, amelyben az intézmény az orvosszakértő véleményére hivatkozva, amely szerint a betegség súlyos betegségként való elismeréséhez szükséges kumulatív feltételek közül kettő nem teljesült, elutasítja valamely betegség súlyos betegségként való elismerését, tartalmazza azon ténybeli és jogi indokokat, amelyek alapján nem fogadták el az érdekelt betegségének e minősítését. Az utalással történő ilyen indokolás rövid ugyan, de elfogadható, főleg, ha az érdekelt által vitatott határozatot olyan jogszabályi környezetben hozzák, amelyet az érdekelt már ismer, többek között az általa korábban kezdeményezett hasonló eljárások miatt. Az ilyen indokolás rövidsége nem gátolja a Közszolgálati Törvényszéket az ilyen határozatok feletti felülvizsgálati jogkörének gyakorlásában.
(lásd a 61. és 62. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑316/97. P. sz., Parlament kontra Gaspari ügyben 1998. november 19‑én hozott ítéletének (EBHT 1998., I‑7597. o.) 26–29. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑143/08. sz., Marcuccio kontra Bizottság ügyben 2008. szeptember 9‑én hozott végzése (EBHT‑KSZ 2008., I‑A‑2‑47. o. és II‑A‑2‑321. o.); T‑34/99. sz., Pipeaux kontra Parlament ügyben 2000. május 11‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2000., I‑A‑79. o. és II‑337. o.) 8. pontja.
5. Magának a személyzeti szabályzat 72. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, hogy csupán a különösen súlyos betegségek adnak lehetőséget a betegséggel kapcsolatos költségek 100%‑os mértékű megtérítésére. Az említett cikkben szereplő elmebetegség kifejezés általános és pontatlan, így csupán bizonyos objektíve súlyosnak tekinthető betegségekre vonatkozik, nem pedig bármely és bármilyen súlyosságú pszichológiai vagy pszichiátriai zavarra. Az ilyen betegségeket illetően semmi ok sincs azt gondolni, hogy a jogalkotó kevésbé korlátozó jellegű meghatározást kívánt volna elfogadni, mint a fizikai jellegű betegségek esetében.
Mivel a személyzeti szabályzat 72. cikke nem tartalmaz pontosítást arra nézve, hogy mely betegségeket kell elmebetegségnek tekinteni, az adminisztráció feladata, hogy a súlyos betegség meghatározásának az orvosi bizottság által megadott szempontjait szem előtt tartva minden esetben megvizsgálja, hogy a tisztviselő elmebetegsége vagy pszichés zavara olyan rendkívül súlyos lehet‑e, amely önmagában jogosultságot biztosít az orvosi költségek 100 %‑os mértékű megtérítésére.
Önmagában az a tény, hogy a tisztviselő ilyen betegségben szenved, nem biztosítja eleve számára az e betegséggel kapcsolatos költségek 100%‑os mértékű megtérítésének kedvezményét.
(lásd a 70., 71. és 73. pontot)