T‑344/15. sz. ügy
Francia Köztársaság
kontra
Európai Bizottság
„A dokumentumokhoz való hozzáférés – 1049/2001/EK rendelet – A 98/34/EK irányelvben előírt eljárás keretében továbbított dokumentumok – Tagállamtól származó dokumentumok – A hozzáférés engedélyezése – A bírósági eljárások védelmére vonatkozó kivétel – Az ellenőrzések, vizsgálatok és könyvvizsgálatok céljának védelmére vonatkozó kivétel – A tagállam előzetes beleegyezése”
Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (kibővített harmadik tanács), 2017. április 5.
1. Az Európai Unió intézményei – A dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés joga – 1049/2001 rendelet – A dokumentumokhoz való hozzáférés joga alóli kivételek – Tagállamtól származó dokumentumok – A tagállam joga arra, hogy az intézménytől a dokumentum hozzáférhetővé tételének megtagadását kérje – Terjedelem – Eljárásjogi következmények – A tagállam által a hozzáférhetővé tétel megtagadása mellett felhozott indokok megalapozottságának az érintett intézmény általi ellenőrzése – Korlátok
(1049/2001 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 4. cikk, (1)–(3) és (5) bekezdés, és 8. cikk)
2. Az Európai Unió intézményei – A dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés joga – 1049/2001 rendelet – A dokumentumokhoz való hozzáférés joga alóli kivételek – A bírósági eljárások védelme – Terjedelem – A 98/34 irányelvben előírt eljárás keretében valamely tagállam által a Bizottságnak továbbított dokumentumok – Kizártság – Feltétel – Az érintett tagállammal szemben kötelezettségszegés megállapítása iránt indított kereset előrelátható kockázatának hiánya
(EUMSZ 258. cikk, első bekezdés; 1049/2001 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 4. cikk, (2) bekezdés, második francia bekezdés; 98/34 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 8. cikk, (1) bekezdés)
3. Az Európai Unió intézményei – A dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés joga – 1049/2001 rendelet – A dokumentumokhoz való hozzáférés joga alóli kivételek – Az ellenőrzések, vizsgálatok és könyvvizsgálatok céljainak védelme – Terjedelem – A Bizottság és az érintett tagállam közötti párbeszéd biztosítására a 98/34/EK irányelvben előírt eljárás befejezése utáni alkalmazás – Kizártság
(1049/2001 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 4. cikk, (2) bekezdés, harmadik francia bekezdés; 98/34 európai parlamenti és tanácsi irányelv)
1. Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló 1049/2001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 4. cikkének (5) bekezdése kimondja, hogy bármely tagállam kérheti az intézménytől, hogy előzetes beleegyezése nélkül az intézmény az illető tagállamtól származó dokumentumot ne tegye hozzáférhetővé. E rendelkezés azonban nem biztosít az érintett tagállam számára olyan általános és feltétel nélküli vétójogot, amely lehetővé tenné, hogy valamely intézmény birtokában lévő bármely dokumentum hozzáférhetővé tételével szemben pusztán diszkrecionális alapon egyszerűen amiatt tiltakozhasson – anélkül, hogy döntését meg kellene indokolnia –, hogy az említett a dokumentum ettől a tagállamtól származik. Az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdése ugyanis csak akkor hatalmazza fel az érintett tagállamot arra, hogy a tőle származó dokumentumok hozzáférhetővé tételével szemben tiltakozzék, ha tiltakozását az e cikk (1)–(3) bekezdésében említett anyagi jogi kivételekre alapozza, és e tekintetben álláspontját megfelelően megindokolja.
Ebből következik, hogy a valamely tagállamtól származó dokumentumhoz való hozzáférés megtagadása előtt az érintett intézménynek meg kell vizsgálnia, hogy ez a tagállam az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (1)–(3) bekezdésében előírt anyagi jogi kivételekre alapította‑e a tiltakozását, és hogy ebben a vonatkozásban megfelelően megindokolta e az álláspontját. Következésképpen a hozzáférést megtagadó határozat meghozatalára irányuló eljárásban az említett intézménynek meg kell győződnie az ilyen indokolás fennállásáról, és arra utalnia kell az eljárás végén hozott határozatban. Azonban nem a dokumentumhoz való hozzáférés iránti kérelem ügyében eljáró intézmény feladata, hogy kimerítően értékelje az érintett tagállam tiltakozó határozatát, olyan vizsgálatot folytatva, amely túlmegy az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (1)–(3) bekezdésében felsorolt kivételekre hivatkozó indokolás puszta meglétének ellenőrzésén. E tekintetben az érintett intézmény által végzett vizsgálat nem annak megállapításából áll, hogy az érintett tagállam által előadott indokolás minden kétséget kizáróan hibás‑e, hanem annak megállapításából, hogy az adott ügy körülményeire és az alkalmazandó jogszabályokra tekintettel a tagállam által tiltakozásának alátámasztására előadott indokolás első látásra alkalmas‑e ezen megtagadás igazolására, és következésképpen, hogy ezen indokok alapján az említett intézmény vállalni tudja‑e az 1049/2001 rendelet 8. cikke által ráruházott felelősséget. Az intézmény szempontjából nem arról van szó, hogy saját álláspontját kényszerítse rá a tagállamra, vagy a saját értékelését tegye az érintett tagállam értékelésének helyébe, hanem arról, hogy elkerülje az olyan határozat meghozatalát, amelyet nem tart védhetőnek. Ugyanis az intézmény a hozzáférést megadó vagy megtagadó határozat megalkotójaként felelős ezen határozat jogszerűségéért.
(lásd: 30., 36., 38., 41., 43., 46., 47. pont)
2. Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló 1049/2001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 4. cikke (2) bekezdésének második francia bekezdésében szereplő „bírósági eljárások” kifejezést úgy kell értelmezni, hogy a közérdek védelme nem teszi lehetővé azon dokumentumok tartalmának hozzáférhetővé tételét, amelyek kizárólag egy adott bírósági eljárás céljaira készültek. E tekintetben „a kizárólag egy adott bírósági eljárás céljaira készült dokumentumok” a benyújtott beadványokat és iratokat, a folyamatban lévő ügy intézésével kapcsolatos belső dokumentumokat, valamint az érintett főigazgatóság és a jogi szolgálat vagy egy ügyvédi iroda közötti, az ügyre vonatkozó érintkezést foglalják magukban; a kivétel alkalmazási körének e körülhatárolása egyrészt az érintett intézményen belüli munka, másrészt a bizalmas jelleg és az ügyvédi titoktartás elve védelmének biztosítására szolgál.
Egy műszakiszabály‑tervezet bejelentésével összefüggésben a műszaki szabványok és szabályok terén alkalmazott információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló 98/34 irányelv 8. cikkének (1) bekezdésének megfelelően valamely tagállam által a Bizottságnak címzett közlemények nem minősülnek bírósági eljárás keretében benyújtott beadványoknak vagy iratoknak, és általánosságban véve nem egy adott bírósági eljárás céljából állították ki őket. E tekintetben ami azt az érvet illeti, hogy a tagállamnak tekintetbe kellett vennie, hogy meghatározott ideig fennállt annak veszélye, hogy a 98/34 irányelvben előírt eljárás végén elfogadott szöveggel kapcsolatban kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás indul, különösen ha a Bizottság nem hozott hivatalos, eljárást befejező határozatot, meg kell állapítani, hogy a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás pert megelőző szakaszának megindítása nem észszerűen előreláthatónak, hanem pusztán hipotetikusnak minősül, mivel azon dokumentumok, amelynek hozzáférhetővé tételét kérték, az érintett műszaki szabály elfogadása után több mint kilenc hónappal sem vezettek ahhoz, hogy a Bizottság az EUMSZ 258. cikk első bekezdése alapján felszólító levelet küldjön.
(lásd: 70–74. és 77. pont)
3. Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló 1049/2001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésében foglalt kivétel nem magának a vizsgálatnak a védelmére vonatkozik, hanem a vizsgálat céljának védelmére. Ez a kivétel ugyanis csak akkor alkalmazható, ha a kérdéses dokumentumok hozzáférhetővé tétele veszélyeztethetné e tevékenységek befejezését. Tény, hogy a különböző vizsgálati vagy ellenőrzési iratokra mindaddig kiterjedhet az ellenőrzések, vizsgálatok és könyvvizsgálatok céljának védelmére vonatkozó kivétel, amíg a vizsgálati vagy ellenőrzési tevékenység tart, még akkor is, ha az a konkrét vizsgálat vagy ellenőrzés, amelyben a hozzáférés iránti kérelemmel érintett jelentés született, már befejeződött. Annak elfogadása azonban, hogy az említett kivétel mindaddig lefedi az ellenőrzésekkel, vizsgálatokkal vagy könyvvizsgálatokkal kapcsolatos különböző dokumentumokat, ameddig a vizsgálatot követő intézkedések meghozatalára sor nem kerül, egy esetleges, jövőbeni, talán távoli, a különböző hatóságok gyorsaságától és gondosságától függő esemény bekövetkezéséhez kötné az említett dokumentumokhoz való hozzáférést. Ez a megoldás ellentétes lenne az intézmények dokumentumaihoz való hozzáférés nyilvánosság részére történő biztosításának céljával, amely arra szolgál, hogy lehetőséget adjon a polgároknak a közhatalom gyakorlása jogszerűségének hatékonyabb ellenőrzésére.
E tekintetben el kell utasítani azt az érvet, hogy a műszaki szabványok és szabályok terén információszolgáltatási eljárás alkalmazását előíró 98/34 irányelv alapján valamely tagállam által a Bizottságnak továbbított dokumentumokat a vizsgálat lezárása után meghatározott ideig nem lenne szabad hozzáférhetővé tenni, méghozzá addig, ameddig fennáll annak észszerű veszélye, hogy az említett tagállamnak és a Bizottságnak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy zavartalanul megvitathassa a köztük azzal kapcsolatban fennálló véleményeltérést, hogy egy nemzeti rendelkezés megfelel‑e az uniós jognak.
(lásd: 83., 85–89. pont)