A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE
(második tanács)
2011. szeptember 15.
F‑102/09. sz. ügy
Kelly‑Marie Bennett és társai
kontra
Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)
„Közszolgálat – Ideiglenes alkalmazottak – Megszüntető kikötést tartalmazó határozatlan időre szóló szerződés – Nyílt versenyvizsgák – Elfogadhatóság – Sérelmet okozó aktus – Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. és 47. cikke – Indokolási kötelezettség – Gondoskodási kötelezettség – A megfelelő ügyintézés elve – Jogos bizalom – A szerződések jóhiszemű teljesítésének elve – Hatáskörrel való visszaélés”
Tárgy: Az EA‑Szerződésre annak 106a. cikke értelmében alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben K.‑M. Bennett és az OHIM tizenhárom ideiglenes alkalmazottja, illetve volt ideiglenes alkalmazottja többek között az OHIM‑nak a szerződésüket megszüntető 2009. március 12‑i határozatai megsemmisítését, valamint az őket állítólag ért nem vagyoni kár megtérítését kéri.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék M. Infante Seco Herrerát törli a felperesek listájáról. A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti az OHIM‑nak a K.‑M. Bennett, M. Galle, S. Nuti, S. Scardocchia, N. Schmidt, E. Chertier González, T. Guaniros Viňals és M. Ramirez Battistig ideiglenes alkalmazotti szerződését 2009. október 15‑től megszüntető 2009. március 12‑i határozatát. A Közszolgálati Törvényszék arra kötelezi az OHIM‑ot, hogy fizesse meg a következők közötti különbözetet: egyrészt azon díjazás összege, amelyre K.‑M. Bennett, M. Galle, S. Nuti, S. Scardocchia, N. Schmidt, E. Chertier González, T. Guaniros Viňals és M. Ramirez Battistig az OHIM‑on belüli szolgálati viszonyban maradásuk esetén igényt tarthatott volna, másrészt azon díjazás, munkanélküli‑ellátás és egyéb helyettesítési juttatás összege, amelyekben 2009. október 15. óta egyebütt ténylegesen részesült. A Közszolgálati Törvényszék a keresetet az ezt meghaladó részében elutasítja. Az OHIM maga viseli saját költségei háromnegyedét, valamint köteles viselni a K.‑M. Bennett, M. Galle, S. Nuti, S. Scardocchia, N. Schmidt, E. Chertier González, T. Guaniros Viňals és M. Ramirez Battistig részéről felmerült költségeket. S. Dickmanns, C. Forzy, R. Bianchi, J. L. Ruiz Molina és J. Zaragoza Gomez maguk viselik saját költségeiket, valamint kötelesek viselni az OHIM részéről felmerült költségek negyedét. M. Infante Seco Herrera maga viseli saját költségeit.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Kereset – Sérelmet okozó aktus – Fogalom – Ideiglenes alkalmazotthoz intézett, őt a szerződése lejártának időpontjára emlékeztető levél – Kizártság – Szerződés módosítása – A szerződés meghosszabbítását mellőző határozat – Bennfoglaltság
(Személyzeti szabályzat, 90. cikk, (2) bekezdés)
2. Tisztviselők – Kereset – Sérelmet okozó aktus – Fogalom – Ideiglenes alkalmazotti szerződésben szereplő kikötés, amely szerint a munkaviszony fenntartásának feltétele az alkalmazott nyílt versenyvizsga tartaléklistájára való felvétele – Az adminisztráció határozata, amelyben megállapítja, hogy az alkalmazottat nem vették fel az említett listára, és alkalmazza a szerződést megszüntető kikötést – Bennfoglaltság
(Személyzeti szabályzat, 90. cikk, (2) bekezdés)
3. Tisztviselők – Ideiglenes alkalmazottak – Felvétel – Határozott időre szóló szerződés határozatlan időre szóló szerződéssé alakítása, és a szerződésbe azt az alkalmazott valamely nyílt versenyvizsga tartaléklistájára való felvételének elmaradása esetén megszüntető kikötés beillesztése – Határozott időre szóló szerződés meghosszabbításának minősülő módosítás
(Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 2. cikk, a), b) és d) pont, és 8. cikk, első és második bekezdés; 1999/70 tanácsi irányelv, melléklet, 1. szakasz, b) pont, 3. szakasz, 1. pont, és 5. szakasz, (1) bekezdés, b) és c) pont)
4. Eljárás – Keresetlevél – Alaki követelmények
(A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 35. cikk, 1. §, e) pont)
5. Tisztviselők – Kereset – Korlátlan felülvizsgálati jogkör – A személyzeti szabályzat 91. cikke (1) bekezdésének értelmében vett pénzügyi természetű jogviták – Fogalom
(Személyzeti szabályzat, 91. cikk, (1) bekezdés)
1. Az a jogi aktus, amely egy korábbi jogi aktushoz képest semmilyen új elemet nem tartalmaz, ez utóbbit pusztán megerősítő jogi aktusnak minősül, és emiatt nem járhat azzal a joghatással, hogy új keresetindítási határidőt nyit meg. Konkrétabban az a levél, amely arra szorítkozik, hogy emlékezteti az alkalmazottat a szerződésének a lejárat időpontjára vonatkozó rendelkezéseire, és így az említett rendelkezésekhez képest semmilyen új elemet nem tartalmaz, nem minősül sérelmet okozó aktusnak.
Ezzel szemben valamely szerződés módosítása sérelmet okozó aktusnak minősül, de kizárólag a módosított rendelkezések tekintetében, feltéve hogy az említett módosítás nem eredményezi a szerződés általános rendszerének megváltozását. Hasonlóképpen abban az esetben, ha a szerződés meghosszabbítható, az adminisztrációnak a szerződés meghosszabbítást mellőző határozata a szóban forgó szerződéstől elkülönülő, sérelmet okozó aktusnak minősül, amely ellen a személyzeti szabályzatban megállapított határidőn belül panaszt lehet tenni és keresetet lehet indítani. Ugyanis az ilyen, a szolgálat és az érintett érdekének felülvizsgálatát követő határozat az eredeti szerződéshez képest új elemet tartalmaz, és nem tekinthető úgy, mint amely pusztán megerősíti a szerződést.
(lásd az 56–59. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 23/80. sz., Grasselli kontra Bizottság ügyben 1980. december 10‑én hozott ítéletének 18. pontja; 329/85. sz., Castagnoli kontra Bizottság ügyben 1987. július 9‑én hozott ítéletének 10. és 11. pontja; C‑417/05. P. sz., Bizottság kontra Fernández Gómez ügyben 2006. szeptember 14‑én hozott ítéletének 46. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑97/00. sz., Vakalopoulou kontra Bizottság ügyben 2001. február 2‑án hozott ítéletének 14. pontja; T‑11/01. sz., Mascetti kontra Bizottság ügyben 2003. április 1‑jén hozott ítéletének 41. pontja; T‑160/04. sz., Potamianos kontra Bizottság ügyben 2008. október 15‑én hozott ítéletének 21. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑72/09. és F‑17/10. sz., Daake kontra OHIM egyesített ügyekben 2011. április 15‑én hozott végzésének 36. pontja.
2. Az a levél, amelyben az adminisztráció megállapítja egy új esemény vagy helyzet megvalósulását, és ebből következően az érintett személyek vonatkozásában alkalmazza a jogi normában vagy szerződéses rendelkezésben megállapított következményeket, sérelmet okozó aktusnak minősül, mivel módosítja a címzettjei jogi helyzetét.
Ugyanígy sérelmet okozó aktusnak minősül az adminisztráció azon határozata, amelyben megállapítja, hogy az ideiglenes alkalmazott nevét nem vették fel egy adott nyílt versenyvizsga tartaléklistájára, és alkalmazza az érintett szerződésében szereplő azon kikötést, amely szerint e szerződés megszűnik egy olyan meghatározott esemény megvalósulásakor – nevezetesen az említett kikötésben említett versenyvizsga tartaléklistájának megállapításakor –, amelynek tekintetében a megvalósulás időpontja szükségszerűen bizonytalan volt a szerződés megkötésekor. Ez az alkalmazott jogi helyzetét módosító határozat sérelmet okozó aktusnak minősül, amely ellen panaszt lehet tenni és adott esetben keresetet lehet indítani.
Ezenfelül az alkalmazott nem lehet köteles arra, hogy az említett kikötést a szerződés aláírásától számított határidőn belül támadja meg, miközben ekkor a kikötés alkalmazása feltételeinek megvalósulása még bizonytalan. Mivel a megszüntető kikötés szerződésbe illesztése összetett folyamat, az alkalmazottnak lehetősége kell legyen arra, hogy az említett, akár egyedi hatályú kikötés jogszerűségét az adminisztrációnak a kikötést alkalmazó határozata elfogadásakor, vagyis a folyamat végső szakaszában, közvetett módon vitassa.
(lásd a 63., 64. és 80. pontot)
Hivatkozás:
a Közszolgálati Törvényszék fent hivatkozott Daake kontra OHIM egyesített ügyekben hozott végzésének 34. és azt követő pontjai.
3. Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló 1999/70 irányelv mellékletét képező, a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodás 1. szakaszának b) pontja alapján a keretmegállapodás célja, hogy keretet adjon az egymást követő, határozott ideig tartó munkaszerződések vagy munkaviszonyok alkalmazásából származó visszaélések megakadályozásának, és ezzel összefüggésben arra irányul, hogy körülhatárolja a határozott időre szóló munkaszerződések egymást követő alkalmazásának a munkavállalókkal szembeni visszaélések potenciális forrásának tekintett lehetőségét azzal, hogy minimális védelmi rendelkezéseket ír elő a munkavállalók bizonytalan helyzetben tartásának elkerülésére. Márpedig az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikkének első és második bekezdése éppen arra irányul, hogy korlátozza az ideiglenes alkalmazotti szerződések egymást követő alkalmazását. Egyrészt az említett alkalmazási feltételek 2. cikke a) pontjának értelmében vett ideiglenes alkalmazotti szerződés kizárólag egyszer hosszabbítható meg határozott időre, minden további meghosszabbítás határozatlan időre szól. Másrészt az ezen alkalmazási feltételek 2. cikke b) vagy d) pontjának értelmében vett ideiglenes alkalmazotti szerződés, amelynek tartama nem haladhatja meg a négy évet, kizárólag egyszer hosszabbítható meg, legfeljebb két évre, feltéve hogy a meghosszabbítás lehetősége szerepel az eredeti szerződésben, továbbá az érintett alkalmazott a szerződése lejártával csak akkor tartható meg állásában, ha kinevezik tisztviselővé. Az ilyen rendelkezések megfelelnek a keretmegállapodás 5. szakasza (1) bekezdésének b) és c) pontjában említett, a határozott időre szóló munkaszerződések és munkaviszonyok egymást követő alkalmazásából fakadó visszaélések megakadályozására alkalmas intézkedéseknek.
Azon körülmény alapján, hogy az alkalmazott szerződésébe megszüntető kikötést foglaltak, amely lehetővé teszi az adminisztráció számára a szerződés megszüntetését, ha az érintett nem teljesíti sikerrel a bizonyos idővel korábban meghirdetett versenyvizsgát, e szerződés a megfogalmazásától függetlenül nem minősíthető határozatlan időre szóló szerződésnek, amely utóbbit az állás stabilitása jellemez. Ugyanis valamely szerződés tartamát – amint az a keretmegállapodás 3. szakaszának 1. pontjából kitűnik – nemcsak „egy pontos időpont elérésével”, hanem „egy meghatározott feladat elvégzésével vagy egy meghatározott esemény bekövetkezésével” is meg lehet határozni; többek között egy adott versenyvizsga tartaléklistájának megállapításával, amely listához az alkalmazott szerződése értelmében több lehetséges következmény is fűződik. Így például e szerződésből az következik, hogy ha az alkalmazott nevét nem veszik fel a tartaléklistára, a szerződés megszűnik; rendesen ugyanez a helyzet a versenyvizsga sikeres teljesítése esetén, mivel ilyenkor tisztviselői állást ajánlanak az érintett alkalmazottnak azzal, hogy a szerződés értelmében az az ajánlat elutasítása esetén szintén megszűnik.
Mindazonáltal e körülmény nem igazolhatja az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikkének első bekezdésében szereplő azon szabály alkalmazásának mellőzését, amely szerint az említett alkalmazási feltételek 2. cikkének a) pontja szerinti ideiglenes alkalmazotti szerződés első meghosszabbítását követő „minden további meghosszabbítás határozatlan időre szól”, mivel ez a határozatlan időre szóló szerződéssé való átminősülés ipso iure bekövetkezik. Ugyanis az ilyen szabály a 2. cikk a) pontja értelmében vett minden olyan ideiglenes alkalmazott helyzetére vonatkozik, aki, miután vele kétszer egymás után határozott időre szóló szerződést kötöttek, megszakítás nélkül továbbra is munkaviszonyban marad az adott intézménnyel vagy ügynökséggel. Ha elfogadnánk, hogy a kisegítő alkalmazottként teljesített időszak megszakíthatja az említett munkaviszonyt, és ennek következtében kizárhatja az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikke első bekezdésének alkalmazását, azzal jogszerűvé tennénk egy olyan ügyeskedő megoldás alkalmazását, amely megfosztja lényegétől a munkavállalóknak a határozott időre szóló szerződések visszaélésszerű alkalmazásával szembeni védelmére irányuló említett rendelkezést.
(lásd a 85., 86., 104–106., 110. és 112. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑212/04. sz., Adeneler és társai ügyben 2006. július 4‑én hozott ítéletének 63. pontja;
Közszolgálati Törvényszék F‑1/05. sz., Landgren kontra ETF ügyben 2006. október 26‑án hozott végzésének 66. pontja.
4. A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata 35. cikke 1. §‑ának e) pontja alapján a felperes jogalapjai keresetlevélbeli bemutatatásának kellően egyértelműnek és pontosnak kell lennie ahhoz, hogy az alperes előkészíthesse védekezését, és a Közszolgálati Törvényszék dönthessen a keresetről, adott esetben további információ nélkül. A jogbiztonság és a gondos igazságszolgáltatás garantálása érdekében a kereset elfogadhatóságához az szükséges, hogy azok a lényeges ténybeli vagy jogi körülmények, amelyeken a kereset alapul, legalább tömören, de összefüggően és érthetően kitűnjenek magából a keresetlevélből.
(lásd a 115. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑209/01. sz., Honeywell kontra Bizottság ügyben 2005. december 14‑én hozott ítéletének 55. és 56. pontja, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat;
az Európai Unió Törvényszéke T‑100/08. P. sz., Kerelov kontra Bizottság ügyben 2010. május 6‑án hozott végzésének 16. pontja.
5. Az a kérelem, hogy a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal fizessen az egyik alkalmazottjának az utóbbi szerint őt az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek alapján megillető összeget, a személyzeti szabályzat 91. cikkének (1) bekezdése értelmében vett pénzügyi természetű jogviták fogalma alá tartozik. E rendelkezés alapján e jogvitákat illetően az uniós bíróságnak korlátlan felülvizsgálati jogköre van, aminek következtében e bíróság feladata, hogy az elé terjesztett ügyekben teljes körű megoldást adjon, azaz határozzon az alkalmazott valamennyi jogáról és kötelességéről, kivéve ha a szóban forgó intézményre vagy ügynökségre bízza – a Közszolgálati Törvényszék által gyakorolt ellenőrzés mellett – az ítélet megfelelő részének az általa pontosan meghatározott feltételek szerinti végrehajtását.
(lásd a 184. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑135/06. P. sz., Weißenfels kontra Parlament ügyben 2007. december 18‑án hozott ítéletének 65., 67. és 68. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑49/08. sz., Giannini kontra Bizottság ügyben 2009. július 2‑án hozott ítéletének 39–42. pontja.