AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE

(harmadik tanács)

2012. június 13.

F‑105/11. sz. ügy

Hans Davids

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Ideiglenes alkalmazottak – Állandó munkakört betöltő ideiglenes alkalmazottak – Az adminisztráció mérlegelési jogköre – Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikke – Az OLAF főigazgatójának az OLAF ideiglenes személyi állománya felvételére és alkalmazására vonatkozó új politikáról szóló 2005. június 30‑i határozatának 4. cikke – Az ideiglenes alkalmazotti szerződések maximális időtartama – Joggal való visszaélés”

Tárgy:      Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben H. Davids az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) megbízott főigazgatója által 2011. március 25‑én hozott, a felperes ideiglenes alkalmazotti szerződésének meghosszabbítását megtagadó határozat megsemmisítését kéri.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Ideiglenes alkalmazottak – Felvétel – Határozott idejű szerződés meghosszabbítása – Az adminisztráció mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok

(Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 8. cikk, és 47. cikk, (1) bekezdés, b) pont)

2.      Tisztviselők – A szervezeti egységek szervezése – A személyi állomány beosztása – Az adminisztráció mérlegelési jogköre – Korlátok – Szolgálati érdek – A munkakörök egyenértékűségének tiszteletben tartása – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok

(Személyzeti szabályzat, 7. cikk)

3.      Tisztviselők – Ideiglenes alkalmazottak – Alkalmazás – Állandó beosztás ideiglenes betöltése céljából történő szerződéskötés – Feltételek

(Személyzeti szabályzat, 1a. cikk, (1) bekezdés; az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 2. cikk, b) pont, 3., 4., 5. cikk, és 8. cikk, (2) bekezdés)

4.      Tisztviselők – Kereset – A kisegítő szerződéses alkalmazott szerződésének megtámadása – E szerződés ideiglenes alkalmazotti szerződéssé való átminősítése iránti kérelem – Jogorvoslati lehetőségek

(Személyzeti szabályzat, 90.  és 91. cikk; az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek)

5.      Tisztviselők – Ideiglenes alkalmazottak – Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 2. cikkének a) pontja alá tartozó ideiglenes alkalmazottak – A határozott időre szóló szerződés első meghosszabbítását követő meghosszabbítása – A határozott időre szóló szerződés határozatlan időre szóló szerződéssé történő átminősítése – Kisegítő szerződéses alkalmazott – A határozott időre szóló szerződésnek több meghosszabbítást követően határozatlan időre szóló szerződéssé történő átminősítése – Hiány

(Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 2. cikk, a) pont, 8. cikk, első bekezdés, és 88. cikk)

1.      A határozott időre szóló szerződéssel rendelkező ideiglenes alkalmazottnak főszabály szerint egyáltalán nincs joga a szerződése meghosszabbításához, mivel ez csupán egyszerű lehetőség, amely alá van rendelve annak a feltételnek, hogy ez a meghosszabbítás összhangban álljon a szolgálati érdekkel. Eltérően ugyanis a tisztviselőktől, akik alkalmazásának stabilitását a személyzeti szabályzat garantálja, az ideiglenes alkalmazottak más rendszer alá tartoznak, amelynek alapja az érintett intézménnyel kötött munkaszerződésük. Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 47. cikke (1) bekezdésének b) pontjából kitűnik, hogy az intézmény és a határozott időre felvett ideiglenes alkalmazott közötti munkaviszony időtartamát pontosan a felek által megkötött szerződésben megállapított feltételek szabályozzák. Ezenkívül az adminisztrációnak a szerződés meghosszabbítása tárgyában széles mérlegelési jogkört ismernek el. Ezért a bíróság által gyakorolt felülvizsgálatnak arra a kérdésre kell korlátozódnia, hogy tekintettel azokra a módokra és eszközökre, amelyek az adminisztráció álláspontjának kialakulásához vezethettek, az adminisztráció a nem kifogásolható kereteken belül maradt‑e, és mérlegelési jogkörével nem élt‑e nyilvánvalóan hibásan. Ebben az összefüggésben annak megállapításához, hogy az adminisztráció elkövetett‑e a tények mérlegelésekor olyan nyilvánvaló hibát, amely igazolja az e mérlegelés alapján elfogadott határozat megsemmisítését, a bizonyítékoknak, amelyeket az alkalmazottnak kell előterjesztenie, elegendőknek kell lenniük ahhoz, hogy a szóban forgó határozatban elfogadott tények értékelését hihetőségétől megfosszák. Más szavakkal, nem lehet megállapítani a nyilvánvaló hiba fennállását, ha az alkalmazott által előterjesztett bizonyítékok ellenére a vitatott mérlegelést még mindig igazoltnak és koherensnek lehet tekinteni.

(lásd a 36–39. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑380/94. sz., AIUFFASS és AKT kontra Bizottság ügyben 1996. december 12‑én hozott ítéletének 59. pontja; T‑330/00. és T‑114/01. sz., Cocchi és Hainz kontra Bizottság ügyben 2002. október 17‑én hozott ítéletének 82. pontja; T‑7/01. sz., Pyres kontra Bizottság ügyben 2003. február 6‑án hozott ítéletének 64. pontja; T‑325/02. sz., Soubies kontra Bizottság ügyben 2004. szeptember 21‑én hozott ítéletének 50. pontja; T‑289/03. sz., BUPA és társai kontra Bizottság ügyben 2008. február 12‑én hozott ítéletének 221. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑119/06. sz., Kerstens kontra Bizottság ügyben 2008. május 8‑án hozott ítéletének 82. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; F‑8/10. sz., Gheysens kontra Tanács ügyben 2010. november 23‑án hozott ítéletének 75. pontja.

2.      Az adminisztráció széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a szervezeti egységei szervezésében a rábízott feladatoktól függően, valamint azok alapján a rendelkezésére bocsátott személyi állomány beosztásában, azzal a feltétellel azonban, hogy e beosztásnak szolgálati érdekből és a munkakörök egyenértékűségének tiszteletben tartásával kell történnie. Következésképpen a bíróság által gyakorolt felülvizsgálatnak arra a kérdésre kell korlátozódnia, hogy tekintettel azokra a módokra és eszközökre, amelyek az adminisztráció álláspontjának kialakulásához vezethettek az adminisztráció a nem kifogásolható kereteken belül maradt‑e, és mérlegelési jogkörével nem élt‑e nyilvánvalóan hibásan.

(lásd a 38. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑330/00. és T‑114/01. sz., Cocchi és Hainz kontra Bizottság egyesített ügyekben 2002. október 17‑én hozott ítéletének 82. pontja; T‑325/02. sz., Soubies kontra Bizottság ügyben 2004. szeptember 21‑én hozott ítéletének 50. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék fent hivatkozott Kerstens kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 82. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; fent hivatkozott Gheysens kontra Tanács ügyben hozott ítéletének 75. pontja.

3.      A személyzeti szabályzat 1a. cikke (1) bekezdésének és az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 2–5. cikkének együttes olvasatából az következik, hogy az intézményeknél fennálló állandó beosztásokat főszabály szerint tisztviselőknek kell betölteniük, ezért csak kivételképpen lehetséges, hogy ilyen beosztásokat szerződéses alkalmazottak töltsenek be. Így, noha az említett alkalmazási feltételek 2. cikkének b) pontjában kifejezetten az szerepel, hogy állandó beosztás betölthető ideiglenes alkalmazott alkalmazásával, ez a cikk azonban pontosítja, hogy erre az alkalmazásra csak ideiglenesen kerülhet sor. Továbbá az ideiglenes alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikkének második bekezdése akként rendelkezik, hogy a 2. cikk b) pontjának hatálya alá tartozó ideiglenes alkalmazott legfeljebb négy évre alkalmazható, és hogy a szerződését legfeljebb egy alkalommal, legfeljebb két évre lehet meghosszabbítani. Ezen időszak végén ideiglenes alkalmazotti munkaviszonyuk kötelezően megszűnik, vagy úgy, hogy a munkaviszonyuk megszűnik, vagy úgy, hogy a személyzeti szabályzat feltételeivel összhangban tisztviselőkké nevezik ki őket.

(lásd a 41. pontot)

Hivatkozás:

az Európai Unió Törvényszéke T‑325/09. P. sz., Adjemian és társai kontra Bizottság ügyben 2011. szeptember 21‑én hozott ítéletének 79. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

4.      A kisegítő szerződéses alkalmazott – aki a szerződésében számára kijelölt feladatokra tekintettel úgy véli, hogy ezt a szerződést tévesen minősítették kisegítő alkalmazotti szerződésnek, és azt ideiglenes alkalmazotti szerződésnek kellett volna minősíteni – jogosult az említett szerződést az előírt határidőben és az előzetes panaszeljárás befejezését követően a bíróság előtt megtámadni. Az sem zárható ki, hogy a kisegítő szerződéses alkalmazott a szerződésének megtámadására nyitva álló határidők lejártát követően arra irányuló kérelmet nyújtson be az adminisztrációhoz, hogy tekintettel az általa ténylegesen ellátott feladatokra a munkaszerződése alapján formálisan kisegítő szerződéses alkalmazotti minőségben teljesített szolgálati időt ideiglenes alkalmazotti minőségben teljesített szolgálati időként ismerjék el számára, és az alkalmazott a kérelme elutasítása esetén a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikkében előírt feltételek mellett a kérelmet elutasító határozat ellen irányuló keresetben bírósághoz fordulhasson.

(lásd az 56. pontot)

Hivatkozás:

az Európai Unió Törvényszéke fent hivatkozott Adjemian és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 88. pontja.

5.      Az uniós bíróság csak az erre irányuló jogalkotói rendelkezés esetén jogosult a szerződés átminősítésére. Ez az oka annak, hogy amikor az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikkének első bekezdése úgy rendelkezik, hogy az említett alkalmazási feltételek 2. cikk a) pontjának hatálya alá tartozó ideiglenes alkalmazott szerződését határozott időre legfeljebb egyszer lehet meghosszabbítani, és minden további meghosszabbítás határozott időre szól, ez az átminősítés a jogszabály erejénél fogva történik. A kisegítő szerződéses alkalmazottak szerződéseit illetően az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételeknek az e szerződések időtartamát szabályozó 88. cikke egyáltalán nem tartalmaz az említett alkalmazási feltételeknek az ideiglenes alkalmazotti szerződésekre 8. cikkének első bekezdéséhez hasonló, arra vonatkozó rendelkezést, hogy a határozott időre szóló szerződést több meghosszabbítást követően határozatlan időre szóló szerződéssé kell átalakítani.

(lásd az 57. pontot)

Hivatkozás:

a Közszolgálati Törvényszék F‑105/09. sz., Scheefer kontra Parlament ügyben 2011. április 13‑án hozott ítéletének 60. pontja.