A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE
(első tanács)
2011. május 12.
F‑66/10. sz. ügy
AQ
kontra
Európai Bizottság
„Közszolgálat – Tisztviselők – Értékelő jelentés – 2009. évi értékelési időszak – Az értékelőnek az álláshelyet betöltő besorolási fokozatánál alacsonyabb besorolási fokozata – A tárgyidőszak egy részében nyújtott teljesítmény értékelése – Az álláshelyet betöltőre vonatkozó célok kitűzésének hiánya”
Tárgy: Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke értelmében alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben AQ egyrészt a 2008. december 31‑én kezdődő időszakra vonatkozó szakmai előmeneteli jelentésének, a 2009. évi értékelési időszakra neki két előléptetési pontot adó határozatnak, és a kinevezésre jogosult hatóság 2010. május 12‑i, az e jelentés ellen irányuló panaszát elutasító határozatának a megsemmisítését kéri, másrészt a Bizottság kötelezését arra, hogy a felperes szerint e határozatokkal neki okozott vagyoni és nem vagyoni károk megtérítéseként fizessen neki 25 000 eurót.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a felperes 2009. évi értékelési és előléptetési időszakra vonatkozó értékelő jelentését, valamint a neki ugyanezen időszak tekintetében két előléptetési pontot juttató határozatot megsemmisíti. A Közszolgálati Törvényszék kötelezi a Bizottságot, hogy fizessen meg 2000 eurót a felperesnek. A Közszolgálati Törvényszék a további kereseti kérelmeket elutasítja. A Bizottság viseli az összes költséget.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Értékelés – Értékelő jelentés – Elkészítés – Az értékelőnek az értékelt tisztviselő besorolási fokozatánál alacsonyabb besorolási fokozata – Megengedhetőség
(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)
2. Tisztviselők – Értékelés – Értékelő jelentés – Elkészítés – Feladatait helyettesítés keretében ellátó értékelő – Megengedhetőség
(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)
3. Tisztviselők – Értékelés – Értékelő jelentés – Elkészítés – Az értékelési időszak alatt beosztást váltó tisztviselő
(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)
4. Tisztviselők – Értékelés – Értékelő jelentés – Az elérendő célok meghatározásának kötelezettsége
(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)
5. Tisztviselők – Értékelés – Értékelő jelentés – Az elérendő célok meghatározása – Fogalom
(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)
6. Tisztviselők – Kereset – Kártérítési kereset – A megtámadott aktus megsemmisítése, amely nem biztosítja a nem vagyoni kár megfelelő jóvátételét
(Személyzeti szabályzat, 43. és 91. cikk)
1. A személyzeti szabályzat egyetlen rendelkezéséből és az uniós közszolgálat egyetlen jogelvéből sem következik, hogy valamely tisztviselőt kizárólag nála magasabb besorolási fokozattal rendelkező tisztviselő értékelhetne. Éppen ellenkezőleg, a személyzeti szabályzat nem hoz létre állandó megfelelést egy adott feladat és egy adott besorolási fokozat között.
Emellett az a körülmény, hogy az értékelő az értékeltnél alacsonyabb besorolási fokozattal rendelkezik, nem minősül összeférhetetlenségi oknak. Ugyanis mivel az értékelt tisztviselő és az értékelő nem ugyanazon besorolási fokozatban pályáznak előléptetésre, így e tekintetben egymásnak nem versenytársai, az értékelő semmi esetre sincs arra késztetve, hogy csökkentse az értékelt tisztviselő érdemeit, mivel az értékelőnek a magasabb besorolási fokozatba való előléptetésre vonatkozó esélyei állnak közvetlen kapcsolatban az értékelt tisztviselő szakmai értékének értékelésével.
(lásd a 45. és 46. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑56/07. P. sz., Bizottság kontra Economidis ügyben 2008. július 8‑án hozott ítéletének 59. és 60. pontja; T‑572/08. P. sz., Bizottság kontra Traoré ügyben 2009. június 18‑án hozott ítéletének 41. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑53/08. sz., Bouillez és társai kontra Tanács ügyben 2010. május 5‑én hozott ítéletének 80. pontja.
2. Ellentétes volna a szolgálat folytonossága és a gondos ügyintézés követelményeivel, ha valamely egységvezető nem végezhetne értékelői feladatokat csupán azért, mert helyettesítés keretében látja el feladatait.
(lásd az 50. pontot)
3. Az értékelő jelentés elsődleges szerepe az, hogy rendszeres és a lehető legteljesebb információkat biztosítson az adminisztráció számára a tisztviselői feladatteljesítésének körülményeiről. Az ilyen jelentés nem képes e szerepét valóban betölteni, ha az értékelő előzetesen nem konzultál azokkal a személyekkel, akiknek irányítása alatt az érintett tisztviselő az értékelési időszak alatt teljesítette feladatait, és e személyek nem tudják megtenni a jelentésre vonatkozó esetleges észrevételeiket. Az ilyen konzultáció hiánya olyan érdemi szabálytalanságnak minősül, amely az értékelő jelentés érvénytelenségét vonja maga után.
Másfelől, noha az értékelő jelentésnek a tárgyidőszak egészére kell vonatkoznia, az a tény, hogy az értékelő nyilvánvaló hibát követett el azáltal, hogy az érintett teljesítményének értékelését az időszak egy részére korlátozta, csupán akkor vonja maga után az értékelő jelentés megsemmisítését, ha e szabálytalanságot nem orvosolja az ellenjegyző vagy a fellebbviteli ellenjegyző, akik teljes hatáskörrel rendelkező értékelők.
(lásd az 59. és 61. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑63/89. sz., Latham kontra Bizottság ügyben 1991. január 24‑én hozott ítéletének 27. pontja; T‑326/01. sz., Lebedef kontra Bizottság ügyben 2003. november 5‑én hozott ítéletének 61. pontja; T‑43/04. sz., Fardoom és Reinard kontra Bizottság ügyben 2005. október 25‑én hozott ítéletének 90. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑71/06. sz., Lebedef-Caponi kontra Bizottság ügyben 2007. április 25‑én hozott ítéletének 48. pontja; F‑28/06. sz., Sequeira Wandschneider kontra Bizottság ügyben 2007. december 13‑án hozott ítéletének 43. és 49. pontja.
4. A tisztviselő számára minden értékelési időszak kezdetén célok kitűzését előíró szabályok megsértése lényeges szabálysértés, és igazolja a vitatott értékelés megsemmisítését.
A célok kitűzése ugyanis referenciának minősül a tisztviselő tevékenységének értékeléséhez és az értékelő jelentés elkészítéséhez. Emellett a célok kitűzése még inkább szükséges olyan tisztviselő esetében, akire új feladatokat bíznak valamely másik egységnél, amelybe minél hamarabb be kellene illeszkednie. Következésképpen az intézmény köteles formálisan célokat kitűzni a tisztviselő számára annak beosztása megváltozásakor, az értékelővel folytatott megbeszélés keretében.
(lásd a 68., 84. és 85. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑193/08. P. sz., Skareby kontra Bizottság ügyben 2009. szeptember 30‑án hozott ítéletének 71–75. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑42/06. sz., Sundholm kontra Bizottság ügyben 2007. december 13‑án hozott ítéletének 39–41. pontja; F‑71/08. sz., N kontra Parlament ügyben 2009. november 10‑én hozott ítéletének 54–60. pontja.
5. A munkaköri leírás mint olyan az értékelés szempontjából nem tekinthető a tisztviselő számára célokat kitűző iratnak, az iratok e két csoportjának ugyanis eltérő a tárgya és eltérőek a jellemzőik. Az a tény ugyanis, hogy valamely tisztviselő ismeri a rá bízott feladatokat, egyáltalán nem jelenti azt, hogy azokkal kapcsolatban megfelelően kitűzték a célokat.
Ugyanígy a tisztviselő céljainak a személyzeti igazgatás informatikai rendszerében való naprakésszé tétele sem jelenti a célok formális kitűzését, mivel az ilyen informatikai bejegyzés nem helyettesítheti az értékelő és az állást betöltő személy közötti alakszerű megbeszélést.
Végül a tisztviselő önértékelése nem mutatja a rá bízott feladatok és célok ismeretét. A célok kitűzése ugyanis az értékelő felelőssége, és az értékelés tárgyilagossága és a tisztviselők közötti egyenlő bánásmód érdekében biztosítani kell az értékelő és az értékelt feladatainak különválasztását.
(lásd a 88–90. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑214/05. sz., Vounakis kontra Bizottság ügyben 2007. november 28‑án hozott ítéletének 43. pontja; a fent hivatkozott Skareby kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 83. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék a fent hivatkozott N kontra Parlament ügyben hozott ítéletének 57. pontja.
6. Az adminisztrációnak a tisztviselő által megtámadott határozata megsemmisítése önmagában megfelelő és főszabályként elégséges jóvátételét jelentheti a tisztviselőt ért minden nem vagyoni kárnak.
Mindazonáltal nem ez a helyzet a céloknak a tisztviselő értékelése érdekében történő formális kitűzésének elmaradásából eredő jogellenesség esetén, amelyet ily módon nem lehet könnyedén orvosolni. Ugyanis a jogerős ítélet végrehajtása keretében nem lehet visszamenőleg célokat kitűzni a tisztviselő számára, és nehéz biztosítani, hogy az érdekelt tevékenységét úgy lehessen értékelni, mintha a célokat eredendően kitűzték volna. Így akármilyen lesz is az intézmény által kiállítandó értékelő jelentésben meghatározott teljesítményszint, fennmarad a kétség, hogy milyen teljesítményt nyújtott volna a tisztviselő, ha a célokat kezdetben kitűzték volna. Márpedig e kétség fennállása sérelmet okoz.
(lásd a 103. és 110. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑60/94. sz., Pierrat kontra Bíróság ügyben 1995. január 26‑án hozott ítéletének 62. pontja; T‑328/01. sz., Robinson kontra Parlament ügyben 2004. január 21‑én hozott ítéletének 79. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék a fent hivatkozott Sundholm kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 44. pontja.