Language of document : ECLI:EU:F:2011:171

A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (második tanács)

2011. szeptember 29.

F‑74/10. sz. ügy

Eugène Émile Kimman

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Tisztviselők – A személyzeti szabályzat 43. cikke – A személyzeti szabályzat 45. cikke – A 2009. évi értékelési időszak – Teljesítményszintbe való besorolás – Előmeneteli pontokat odaítélő határozat – Értékelő jelentés – Az ad hoc csoport véleménye – Az indokolási kötelezettség megsértése – Hivatalból felhozott jogalap – Bizonyítási teher”

Tárgy:      Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján előterjesztett kereset, amelyben E. E. Kimman elsődlegesen a 2008. január 1‑je és 2008. december 31. közötti időszakra vonatkozó értékelő jelentésének a megsemmisítését kéri.

Határozat:      A Közszolgálat Törvényszék a keresetet elutasítja. A Bizottság a saját költségein túl viseli a felperes költségeinek egynegyed részét. A felperes viseli saját költségeinek háromnegyed részét.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Értékelés – Értékelő jelentés – Elkészítés – A személyi állomány képviseletét ellátó tisztviselők – A Bizottság által létrehozott rendszer

(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)

2.      Tisztviselők – Kereset – Jogalapok – Az indokolás elégtelensége – Hivatalból történő megállapítás – Korlátok

3.      Tisztviselők – Kereset – Előzetes közigazgatási panasz – A panasz és a kereset összhangja – Tárgybeli és jogcímbeli azonosság – A panaszban nem szereplő, de ahhoz szorosan kapcsolódó jogalapok és érvek – Elfogadhatóság

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

4.      Tisztviselők – Értékelés – Értékelő jelentés – A korábbi értékeléshez képest kedvezőtlenebb értékelés – Indokolási kötelezettség

(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)

5.      Tisztviselők – Értékelés – Értékelő jelentés – Elkészítés – A személyi állomány képviseletét ellátó tisztviselők – A Bizottság által létrehozott rendszer

(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)

6.      Tisztviselők – Értékelés – Értékelő jelentés – Az értékelők mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok – Nyilvánvaló értékelési hiba – Fogalom

(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)

7.      Tisztviselők – Értékelés – Értékelő jelentés – Indokolási kötelezettség – Terjedelem

(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)

8.      Tisztviselők – Előléptetés – Az előmeneteli pontok adminisztráció általi odaítélése – Indokolási kötelezettség – Terjedelem

(Személyzeti szabályzat, 25. cikk, második bekezdés, és 45. cikk)

1.      A személyzeti szabályzat 43. cikkére vonatkozó, Bizottság által elfogadott általános végrehajtási rendelkezések I. melléklete 6. cikkének (8) bekezdése értelmében az értékelőnek a személyi állomány képviseletét ellátó tisztviselőre vonatkozó értékelő jelentés elkészítése keretében figyelembe kell vennie az ad hoc csoportnak az érintett ilyen tevékenység során mutatott teljesítményére, készségeire és magatartására vonatkozó véleményét. Márpedig az ad hoc csoport véleményének a puszta idézése nem elegendő az értékelők azon kötelezettségének teljesítéséhez, hogy figyelembe vegyék az említett véleményt.

(lásd a 37. pontot)

Hivatkozás:

a Közszolgálati Törvényszék F‑71/06. sz., Lebedef‑Caponi kontra Bizottság ügyben 2007. április 25‑én hozott ítéletének 47. pontja.

2.      Az indokolás hiánya vagy elégtelensége imperatív jogalap, amelyet az uniós bíróságnak minden esetben hivatalból kell vizsgálnia. Következésképpen az indokolás hiányának vagy elégtelenségének hivatalból történő megállapítása nem csak akkor kötelező, ha a felperes, miután ilyen tartalmú kifogást fogalmazott meg a panaszában, nem ismételte azt meg a keresetlevelében, hanem a pert megelőző eljárás szakaszában felhozott érvektől függetlenül sor kerül rá. Az imperatív jogalap hivatalból történő figyelembevételének ugyanis nem a keresetlevél elégtelenségének kiküszöbölése, hanem az a célja, hogy – attól függetlenül, hogy az eljárás mely szakaszban tart – biztosítsa az olyan szabály tiszteletben tartását, amelytől a felek annak jelentősége miatt nem térhetnek el. Következésképpen az intézmény nem hivatkozhat az ilyen imperatív jogalap elfogadhatatlanságára mindössze amiatt, hogy a felperes a panaszában nem hozta azt fel.

E megállapítást nem teszi kérdésessé az az érv, amely szerint az indokolási kötelezettség megsértésének hivatalból történő megállapítására nem kerülhet sor, ha a felperes – azzal, hogy nem hozott fel ilyen tartalmú kifogást a panaszában – megfosztotta az adminisztrációt attól a lehetőségtől, hogy a pert megelőző eljárásban orvosolja a megtámadott határozat indokolásának hiányát vagy elégtelenségét, mivel az intézmény minden esetben köteles tiszteletben tartani az őt terhelő kötelezettségeket, többek között az indokolási kötelezettséget is.

Mindazonáltal a hivatalból való megállapítás csupán az indokolás nyilvánvaló hiányára vagy elégtelenségére vonatkozik, és nem érinti a külön indokolási kötelezettséget. Ebből következően, mihelyt egy értékelő jelentés az általános indokolási kötelezettség szempontjából elegendő indokolást tartalmaz, az uniós bíróságnak a hivatalból való megállapítás keretében nem feladata azt vizsgálni, hogy az ezen értékelő jelentésben szereplő megállapítások kedvezőtlenebbek‑e a korábbi értékelő jelentésben szereplőknél, és ebben az esetben nem kell meggyőződnie arról, hogy az adminisztráció teljesítette‑e a külön indokolási kötelezettségét.

(lásd a 44., 45. és 49. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑508/93. sz., Mancini kontra Bizottság ügyben 1994. október 27‑én hozott ítéletének 36. pontja; T‑171/05. sz., Nijs kontra Számvevőszék ügyben 2006. október 3‑án hozott ítéletének 31. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat;

a Közszolgálati Törvényszék F‑46/06. sz., Skareby kontra Bizottság ügyben 2008. március 6‑án hozott ítéletének 96. pontja.

3.      Az előzetes közigazgatási panasz és a kereset közötti összhang szabálya csak akkor sérül, ha a keresetlevél megváltoztatja a panasz jogcímét, a „jogcím” kifejezést pedig tágan kell értelmezni. A megsemmisítés iránti kérelem esetében a „jogvita jogcíme” alatt vagy a megtámadott aktus belső jogszerűségének felperes általi vitatását kell érteni, vagy az aktus külső jogszerűségének vitatását.

(lásd a 46. pontot)

Hivatkozás:

a Közszolgálati Törvényszék F‑45/07. sz., Mandt kontra Parlament ügyben 2010. július 1‑jén hozott ítéletének 119. pontja; F‑50/08. sz., Bartha kontra Bizottság ügyben 2010. november 23‑án hozott ítéletének 34. pontja; F‑14/09. sz., Almeida Campos és társai kontra Tanács ügyben 2010. december 15‑én hozott ítéletének 28. pontja; F‑77/09. sz., Nijs kontra Számvevőszék ügyben 2011. január 13‑án hozott ítéletének 129. pontja.

4.      Az adminisztráció köteles minden értékelő jelentést kellően és részletesen indokolni annak érdekében, hogy lehetővé tegye az érdekelt számára, hogy ezzel az indokolással szemben észrevételeket tegyen; ezeknek a követelményeknek a tiszteletben tartása még fontosabb, ha az értékelés kedvezőtlenebb a korábbi értékelésnél.

(lásd a 48. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑187/01. sz., Mellone kontra Bizottság ügyben 2002. június 12‑én hozott ítéletének 27. pontja, T‑50/04. sz., Micha kontra Bizottság ügyben 2005. október 25‑én hozott ítéletének 36. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑93/08. sz., N kontra Parlament ügyben 2009. november 10‑én hozott ítéletének 86. pontja.

5.      A Bizottság által létrehozott értékelési rendszerben a személyzeti szabályzat 43. cikkében foglalt értékelési jelentések elkészítésére vonatkozó eljárás keretében az ad hoc csoport által elfogadott, jellegénél fogva csupán előkészítő aktusnak minősülő vélemény indoklásának hiánya vagy elégtelensége eljárási hibát jelent. Márpedig az eljárási hiba akkor eredményezheti a határozat megsemmisítést, ha e szabálytalanság hiányában az eljárás eltérő eredményre vezethetett volna.

Az ilyen vélemény indokolásának hiánya vagy elégtelensége csak akkor befolyásolhatja a jelentés végleges tartalmát, ha a vélemény eltér az értékelő megállapításaitól. Ezzel szemben, amennyiben a fellebbezési eljárásban a vélemény megerősíti az értékelő jelentést, úgy kell tekinteni, hogy a vélemény készítői hallgatólagosan elfogadják a jelentésben foglalt megállapításokat, így nincs ok annak vélelmezésére, hogy ha az említett vélemény tartalmazott volna indokolást, az értékelő módosította volna a jelentést.

(lásd a 76. és 77. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C‑142/87. sz., Belgium kontra Bizottság ügyben 1990. március 21‑én hozott ítéletének 48. pontja, C‑241/00. P. sz., Kish Glass kontra Bizottság ügyben 2001. október 18‑án hozott végzésének 36. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑372/00. sz., Campolargo kontra Bizottság ügyben 2002. április 23‑án hozott ítéletének 39. pontja.

6.      Az értékelők széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek az általuk értékelendő tisztviselők munkájának megítélése tekintetében. Következésképpen az értékelő jelentések tartalmának uniós bíróság általi felülvizsgálata az eljárás szabályszerűségének, a tények pontosságának, valamint nyilvánvaló mérlegelési hiba vagy hatáskörrel való visszaélés hiányának ellenőrzésére korlátozódik. A Közszolgálati Törvényszéknek így nem feladata az adminisztráció által a tisztviselő szakmai alkalmasságáról alkotott megállapítás megalapozottságának felülvizsgálata, ha az olyan összetett értékítéleteket tartalmaz, amelyek jellegüknél fogva tárgyilagosan nem vizsgálhatók felül.

E tekintetben az értékelési hibát csupán akkor lehet nyilvánvalónak tekinteni, ha könnyen felismerhető több olyan kritérium alapján, amelyeknek a jogalkotó az adminisztráció döntési jogkörének gyakorlását alá kívánta vetni.

Következésképpen annak megállapítása érdekében, hogy az adminisztráció a tények értékelése során olyan nyilvánvaló hibát vétett, amely igazolja a vitatott határozat megsemmisítését, a felperes által benyújtandó bizonyítékoknak elegendőnek kell lenniük ahhoz, hogy az adminisztráció által a határozatban megfogalmazott ténymegállapítást hiteltelenné tegyék. Más szóval, ha a felperes által benyújtott bizonyítékok ellenére az adminisztráció ténymegállapítása mégis valószínűnek tekinthető, a nyilvánvaló értékelési hibára alapított jogalapot el kell utasítani.

Ez különösen így van akkor, ha a szóban forgó határozatban olyan értékelési hibák vannak, amelyek összességében csupán kisebb jelentőségűek, és valószínűleg nem befolyásolták az adminisztrációt.

Ami különösen az értékelő jelentésekben szereplő megállapítások bírósági felülvizsgálatát illeti, azt még inkább indokolt a nyilvánvaló hibára korlátozni, mivel a Közszolgálati Törvényszék nem ismeri közvetlenül az értékelt tisztviselők helyzetét, és az értékelési eljárás adminisztratív szempontból garanciákat foglal magában, biztosítva az értékelt tisztviselő, a felettesei és a paritásos szerv részvételét.

(lásd a 89–94. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑380/94. sz., AIUFFASS és AKT kontra Bizottság ügyben 1996. december 12‑én hozott ítéletének 59. pontja; T‑139/99. sz., AICS kontra Parlament ügyben 2000. július 6‑án hozott ítéletének 39. pontja; T‑289/03. sz., BUPA ás társai kontra Bizottság ügyben 2008. február 12‑én hozott ítéletének 221. pontja; T‑495/04. sz., Belfass kontra Tanács ügyben 2008. május 21‑én hozott ítéletének 63. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑114/07. sz., Wenning kontra Europol ügyben 2009. szeptember 29‑én hozott ítéletének 111. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; F‑7/09. sz., Faria kontra OHIM ügyben 2010. február 23‑án hozott ítéletének 44. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; F‑104/09. sz., Canga Fano kontra Tanács ügyben 2011. március 24‑én hozott ítéletének 35. pontja, az ítélettel szemben T‑281/11. P. ügyszám alatt fellebbezés van folyamatban az Európai Unió Törvényszéke előtt.

7.      Az értékelő jelentés készítésekor – az indokolási kötelezettséget tiszteletben tartva, és amellett, hogy az értékelésnek egyértelműen egyéniesítettnek és személyre szabottnak kell lennie – az értékelők széles mérlegelési jogköre azt feltételezi, hogy ez utóbbiak nem kötelesek az általuk készített jelentésekben feltüntetni minden, az értékelésük alátámasztása szempontjából releváns ténybeli és jogi elemet, vagy ezeket konkrét példákkal alátámasztani, sem pedig megvizsgálni és megválaszolni az érintett tisztviselő által vitatott minden kérdést. Az értékelő jelentés célja ugyanis az, hogy írásbeli és alakszerű bizonyítékot jelentsen a tisztviselő által elvégzett munka minősége tekintetében, így az az érintett időszak alatt teljesített feladatoknak nem puszta leírása, hanem tartalmazza az értékelt tisztviselőt a szakmai tevékenységének gyakorlása során jellemző munkakapcsolatok minőségének az értékelését is. Az értékelő jelentésnek nem az a célja, hogy kimerítő képet adjon azon tevékenységekről, amelyeket valamennyi tisztviselőnek el kell végeznie a munkaköréhez tartozó feladatok teljesítése keretében, hanem arra irányul, hogy a meghatározó elemek alapján kiemelje a tisztviselő alkalmasságát, teljesítményét, és a feladatai ellátása során tanúsított magatartását. Következésképpen ahhoz, hogy az értékelő jelentés szabályos legyen, elegendő főszabály szerint az, ha tartalmazza a tisztviselő tevékenységének kiemelkedő jellemzőit a teljesítménye, a készségei és a feladatai ellátása során tanúsított magatartása tekintetében.

(lásd a 95. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C‑198/07. P. sz., Gordon kontra Bizottság ügyben 2008. december 22‑én hozott ítéletének 44. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑249/04. sz., Combescot kontra Bizottság ügyben 2007. szeptember 12‑én hozott ítéletének 86. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑139/07. sz., van Arum kontra Parlament ügyben 2009. szeptember 10‑én hozott ítéletének 88. és 101. pontja, a fent hivatkozott N kontra Parlament ügyben hozott ítéletének 46. pontja.

8.      Az előmeneteli pontokat adó határozat keretében az adminisztráció nem köteles az érintett tisztviselővel tudatni, hogy miként értékelte a határozat elfogadásához vezető egyes kritériumokat, mivel az említett határozat összességében kellő indokolást tartalmaz, és ezenkívül a közigazgatási aktusok jogszerűségét vélelmezni kell. Következésképpen a felperes a mérlegelési hiba vagy jogi tévedés alátámasztása érdekében nem szorítkozhat annak állítására, hogy az adminisztráció nem említi, hogy miként vette figyelembe az előmeneteli pontok adásának kritériumait.

(lásd a 115. pontot)

Hivatkozás:

a Közszolgálati Törvényszék F‑47/07. sz., Behmer kontra Parlament ügyben 2009. szeptember 10‑én hozott ítéletének 97. pontja.