A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE

(harmadik tanács)

2010. február 24.

F‑2/09. sz. ügy

Riccardo Achille Menghi

kontra

Hálózat‑ és Információbiztonsági Ügynökség (ENISA)

„Közszolgálat – Ideiglenes alkalmazottak – A próbaidő leteltét követő elbocsátás – Lelki zaklatás”

Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben R. A. Menghi többek között az ENISA őt elbocsátó 2008. március 14‑i határozatának megsemmisítését kéri.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Ideiglenes alkalmazottak – Felvétel – Próbaidő

(Személyzeti szabályzat, 12a. cikk)

2.      Eljárás – A keresetlevélben már felhozott jogalap alátámasztására a tárgyaláson előterjesztett kiegészítő érvek – Megengedhetőség

(A Bíróság alapokmánya, 21. cikk; a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 35. cikk, 1. §)

3.      Tisztviselők – Ideiglenes alkalmazottak – Az adminisztráció segítségnyújtási kötelezettsége – Terjedelem

(Személyzeti szabályzat, 24. cikk)

4.      Tisztviselők – Ideiglenes alkalmazottak – Kereset – Jogalapok – Hatáskörrel való visszaélésre alapított, az Európai Csalás Elleni Hivatalnak történő információközlést követően hozott elbocsátó határozat ellen benyújtott kereset alátámasztására felhozott jogalap

(Személyzeti szabályzat, 22a. cikk)

1.      A lelki zaklatás, tekintettel a rá vonatkozóan a személyzeti szabályzat 12a. cikkében szereplő meghatározásra, tartósan, ismétlődően és rendszeresen megnyilvánuló magatartás; ezzel szemben az adminisztráció határozatai egy adott pillanatban bekövetkező megnyilvánulások, még akkor is, ha tartós, sőt végleges joghatásaik lehetnek, ahogyan az elbocsátó határozat esetében is.

Ennek következtében a valamely ideiglenes alkalmazottnak sérelmet okozó és zaklatással összefüggésben hozott aktusok nem amiatt lesznek jogellenesek, hogy bizonyítják az alkalmazott lelki zaklatásának megvalósulását. A jogellenességhez az is szükséges, hogy a szóban forgó zaklatás és az alkalmazottat elbocsátó határozat indokai között összefüggés legyen.

A próbaidő végén bekövetkező elbocsátás esetén az alkalmazott megalapozottan állíthatja, hogy lelki zaklatás miatt nem tudta a feladatai ellátására való alkalmasságát bizonyítani, és ennek következtében az általa vitatott határozat alapjául szolgáló alkalmatlansági indok téves, ami miatt e határozat meghozatalakor nyilvánvaló értékelési hibát követtek el.

Hasonlóképpen a lelki zaklatással összefüggő körülmények fennállását akkor is figyelembe lehet venni annak megállapításához, hogy az elbocsátó határozatot az alkalmazottnak ártó szándékkal fogadták el, így az hatáskörrel való visszaélést valósít meg, ha a zaklató személy egyben az elbocsátó határozatot aláíró személy, vagy az elbocsátás alapjául szolgáló, a próbaidőt értékelő jelentést aláíró egyik személy.

Ennek megfelelően, ami a próbaidő végén meghozott elbocsátó határozat elleni kérelmek alátámasztására felhozott, lelki zaklatásra vonatkozó állítást illeti, előfordulhat, hogy az említett határozat meghozatala során nyilvánvaló értékelési hibát követnek el, többek között azzal, ha a lelki zaklatás áldozatává vált alkalmazottnak nincs módja a feladatai ellátására való képességét bizonyítani. Az is előfordulhat, hogy hatáskörrel való visszaélés valósul meg, ha az elbocsátó határozatot azzal a céllal hozzák, hogy megsértsék az alkalmazott személyiségét, méltóságát, illetve testi vagy szellemi épségét.

Ezenfelül lehetséges, hogy a lelki zaklatás megvalósulásának bizonyítására felhozott tények annak ellenére lehetővé teszik annak megállapítását, hogy az elbocsátó határozat meghozatala során nyilvánvaló értékelési hibát követtek el vagy hatáskörrel való visszaélést valósítottak meg, és így a határozatot meg kell semmisíteni, hogy e tényeket önmagukban nem lehet a személyzeti szabályzat 12a. cikkének értelmében vett lelki zaklatásnak minősíteni.

(lásd a 68–73. pontot)

2.      A Közszolgálati Törvényszék, bár nem feladata, hogy a keresetlevél mellékleteiben megkeresse és azonosítsa azokat a jogalapokat és érveket, amelyeket a kereset alapjának lehet tekinteni, mivel a mellékletek célja pusztán a bizonyítás és a kiegészítés, köteles figyelembe venni a felperes által a tárgyaláson előterjesztett valamennyi érvet, ha ezen érvek nem minősülnek új jogalapnak, hanem a keresetlevélben már felhozott jogalap alátámasztására szolgáló, kiegészítő információkat képeznek.

(lásd a 114. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑209/01. sz., Honeywell kontra Bizottság ügyben 2005. december 14‑én hozott ítéletének (EBHT 2005., II‑5527. o.) 57. pontja.

3.      Bár a személyzeti szabályzat 24. cikke segítségnyújtási kötelezettséget ír elő az intézmények számára a személyi állományuk vonatkozásában, és arra kötelezi őket, hogy segítséget nyújtsanak a tisztviselőnek minden olyan támadás vagy fenyegetés esetén, amely őt e minősége és ellátott feladatai miatt érik, a segítségnyújtási kötelezettség nem vonatkozik a tisztviselő védelmére magának az intézménynek az aktusaival szemben.

Ugyanis, bár a személyzeti szabályzat 24. cikke segítségnyújtási kötelezettséget ír elő a közösségi intézmények számára, e kötelezettséget kizárólag azokkal a közigazgatási határozatokkal lehet megsérteni, amelyek tartalma e kötelezettséggel összefügg, vagyis a segítségnyújtás iránti kérelmet elutasító határozatokkal, vagy – különleges körülmények esetén – azzal, ha az adminisztráció magától nem nyújt segítséget az alkalmazottnak.

Márpedig az elbocsátó határozat tárgya nem tartozik a személyzeti szabályzat 24. cikkének hatálya alá, ennélfogva nincs összefüggésben az e cikkben szereplő segítségnyújtási kötelezettséggel. Az elbocsátó határozattal szemben tehát nem lehet eredményesen az említett cikk megsértésére hivatkozni.

Következésképpen az őt elbocsátó határozat jogszerűségének vitatása esetén a magát valamely felettese részéről jövő támadás vagy fenyegetés áldozatának tartó ideiglenes alkalmazottnak nem annak bizonyítása a feladata, hogy az elbocsátó határozattal megsértették a személyzeti szabályzat 24. cikkét, hanem annak, hogy nyilvánvaló mérlegelési hibát követtek el vagy hatáskörrel való visszaélést valósítottak meg. Ennek megfelelően az alkalmazott megalapozottan állíthatja különösen azt, hogy az őt ért támadás vagy fenyegetés miatt követett el kötelességszegést, vagy emiatt nem volt képes a rá bízott feladatokat ellátni, és ez volt az elbocsátásának oka.

(lásd a 128–131. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑95/04. sz., Lavagnoli kontra Bizottság ügyben 2006. május 17‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑121. o. és II‑A‑2‑569. o.) 141. pontja.

4.      A személyzeti szabályzat 22a. cikkének (3) bekezdése szerint azt a tisztviselőt, aki az említett cikk (1) bekezdése alapján olyan tényekre vonatkozó információkat közöl, amelyek alapján esetlegesen jogellenes tevékenységet vagy az Európai Közösségek tisztviselői valamely kötelezettségének súlyos megsértésére utaló magatartást lehet vélelmezni, „az intézmény részéről nem érheti sérelmes hatás ennek következtében, feltéve hogy a tisztviselő jóhiszeműen járt el”. Ennek következtében annak a körülménynek, hogy az ideiglenes alkalmazott számára kedvezőtlen határozatot időben azt követően hoznak meg, hogy ezen alkalmazott információkat közöl az Európai Csaláselleni Hivatallal, arra kell indítania a Közszolgálati Törvényszéket, hogy az elé valamely elbocsátó határozat ellen terjesztett olyan kereset esetén, amelynek alátámasztására a hatáskörrel való visszaélésre alapított jogalapot hoznak fel, e jogalapot különösen figyelmesen vizsgálja meg. Ezzel együtt az említett rendelkezés nem minden sérelmet okozó aktussal szemben nyújt védelmet annak a tisztviselőnek, aki a személyzeti szabályzat 22a. cikkének (1) bekezdése alapján olyan tényekre vonatkozó információkat közöl, amelyek alapján jogellenes tevékenységet lehet vélelmezni, hanem csak az említett típusú információközlés miatt meghozott határozatokkal szemben.

(lásd a 137–139. pontot)