A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)
2019. június 6.(*)
„Előzetes döntéshozatal – Fogyasztóvédelem – 2008/48/EK irányelv – A szerződéskötést megelőző kötelezettségek – Az 5. cikk (6) bekezdése – A hitelező azon kötelezettsége, hogy megkeresse a legmegfelelőbb hitelt – A 8. cikk (1) bekezdése – A hitelező azon kötelezettsége, hogy tartózkodjon a hitelmegállapodás megkötésétől abban az esetben, ha a fogyasztó hitelképességét illetően kétségek merülnek fel – A hitelező azon kötelezettsége, hogy a hitel célszerűségét értékelje”
A C‑58/18. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a justice de paix du canton de Visé (Visé körzeti békebíróság, Belgium) a Bírósághoz 2018. január 30‑án érkezett, 2018. január 22‑i határozatával terjesztett elő a
Michel Schyns
és
a Belfius Banque SA
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (első tanács),
tagjai: J.‑C. Bonichot tanácselnök, C. Toader (előadó), A. Rosas, L. Bay Larsen és M. Safjan bírák,
főtanácsnok: J. Kokott,
hivatalvezető: R. Schiano tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2018. november 28‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– a Belfius Banque SA képviseletében D. Blommaert advocaat, P. Algrain avocate,
– a belga kormány képviseletében C. Pochet és P. Cottin, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: F. de Patoul avocat,
– az Európai Bizottság képviseletében N. Ruiz García, C. Valero és G. Goddin, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2019. február 14‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. április 23‑i 2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2008. L 133., 66. o.; helyesbítések: HL 2009. L 207., 14. o.; HL 2010. L 199., 40. o.; HL 2011. L 234., 46. o.) 5. cikke (6) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.
2 Ezt a kérelmet a Michel Schyns és a Dexia Banque Belgique jogutódjaként eljáró Belfius Banque SA (a továbbiakban: Belfius) között fotovoltaikus panelek Home Vision SPRL általi beszerelésének finanszírozása érdekében Michel Schyns által a Belfiusnál aláírt hitelmegállapodás tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.
Jogi háttér
Az uniós jog
A 2008/48 irányelv
3 A 2008/48 irányelv (7), (9), (24), (26), (27) és (44) preambulumbekezdése a következőképpen szól:
„(7) Annak érdekében, hogy a fogyasztói hitelek jól működő belső piacának kialakulását megkönnyítsék, számos kulcsfontosságú területen harmonizált közösségi keretről szükséges rendelkezni. Figyelemmel a fogyasztói hitelek folyamatosan fejlődő piacára és az európai polgárok fokozódó mobilitására, az előretekintő közösségi jogalkotásnak, amely képes a hitel jövőbeli formáihoz alkalmazkodni és amely a tagállamok számára a végrehajtás során megfelelő mértékű rugalmasságot biztosít, segítenie kell a fogyasztói hitelek tárgyában modern jogszabályok megalkotását.
[…]
(9) Teljes harmonizációra van szükség annak biztosítására, hogy a Közösségben valamennyi fogyasztó érdekeit magas szinten és egyenlő módon védelmezzék, illetve hogy valódi belső piacot lehessen létrehozni. Ezért a tagállamok nem tarthatnak fenn vagy vezethetnek be olyan nemzeti rendelkezéseket, amelyek eltérnek az ezen irányelvben meghatározottaktól. Ilyen korlátozás azonban csak olyan esetben alkalmazandó, amikor harmonizált rendelkezések szerepelnek ebben az irányelvben. Ilyen harmonizált rendelkezések hiányában a tagállamok szabadon tarthatnak fenn vagy vezethetnek be nemzeti jogszabályokat. […]
[…]
(24) A fogyasztót a hitelmegállapodás megkötése előtt széleskörűen tájékoztatni kell, tekintet nélkül arra, hogy a hitel forgalmazásában részt vesz‑e hitelközvetítő. […]
[…]
(26) A tagállamoknak megfelelő intézkedéseket kell tenniük annak érdekében, hogy – hitelpiacuk sajátos jellemzőit is figyelembe véve – a hitelviszony valamennyi szakasza folyamán felelősségteljes gyakorlatot mozdítsanak elő. Ezen intézkedések magukban foglalhatják például a fogyasztók tájékoztatását és oktatását is, ideértve a nemfizetéshez és a túlzott eladósodáshoz kapcsolódó veszélyekre való figyelmeztetést is. A bővülő hitelpiacon különösen fontos az, hogy a hitelezők ne vegyenek részt felelőtlen hitelügyletekben, vagy ne adjanak hitelt előzetes hitelképességi vizsgálat nélkül, és a tagállamoknak megfelelő ellenőrzést kell végezniük, hogy elkerülhető legyen az ilyen magatartás; továbbá amennyiben ezt teszik, a tagállamok a hitelezőkre alkalmazandó szankciók meghatározására legyenek jogosultak. A hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló, 2006. június 14‑i 2006/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv […] hitelkockázati rendelkezéseinek sérelme nélkül a hitelezők felelőssége, hogy egyenként felmérjék a fogyasztók hitelképességét. […]
(27) A szerződéskötést megelőzően biztosítandó tájékoztatás ellenére a fogyasztónak még kiegészítő segítségre is szüksége lehet ahhoz, hogy eldönthesse, hogy a kínált termékek közül melyik hitelmegállapodás a legmegfelelőbb igényei és pénzügyi helyzete szempontjából. Ezért a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a hitelezők a fogyasztónak kínált hiteltermékek tekintetében megadják az ilyen segítséget. Adott esetben a szerződéskötést megelőző fontos információkat, továbbá az ajánlott termékekkel kapcsolatos alapvető jellemzőket személyre szabottan kell a fogyasztó tudomására hozni oly módon, hogy a fogyasztó számára érthető legyen, hogy e termékek milyen hatással lehetnek gazdasági helyzetére. Adott esetben a segítségnyújtás e kötelezettségét a hitelközvetítőkre is alkalmazni kell. A tagállamok meghatározhatják, hogy – azon helyzet sajátos körülményeinek figyelembevételével, amelyben a hitelkiajánlás megtörténik, valamint a fogyasztósegítség iránti igényének és az egyedi hiteltermékek jellegének szem előtt tartásával – az ilyen magyarázatot mikor és milyen mértékben kell megadni a fogyasztónak.
[…]
(44) A piaci átláthatóság és stabilitás érdekében, valamint a további harmonizálásig a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a hitelezők szabályozására vagy felügyeletére vonatkozó megfelelő intézkedések megtörténtek”.
4 A 2008/48 irányelv 1. cikke szerint az irányelv célja a fogyasztóknak nyújtott hitelekkel kapcsolatos megállapodásokra vonatkozó tagállami szabályok egyes aspektusainak összehangolása.
5 Ezen irányelvnek a „Szerződéskötést megelőző tájékoztatás” című 5. cikke a (6) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:
„A tagállamok biztosítják, hogy a hitelezők és adott esetben a hitelközvetítők megfelelő magyarázattal szolgáljanak a fogyasztónak annak érdekében, hogy az értékelhesse, hogy a javasolt hitelmegállapodás megfelelő‑e igényei és pénzügyi helyzete szempontjából, adott esetben az (1) bekezdéssel összhangban a szerződéskötést megelőzően nyújtandó információk [helyesen: információknak], a javasolt termékek fő jellemzőinek, valamint e jellemzők fogyasztóra gyakorolt konkrét hatásainak – többek között a fogyasztó nemfizetése következményeinek – magyarázatával. A tagállamok kiigazításokat végezhetnek az ilyen segítségnyújtás módját és mértékét, valamint a segítségnyújtó személyét illetően a hitelmegállapodási ajánlat adott körülményeinek, az ajánlat címzettjének, valamint az ajánlott hitel típusának megfelelően.”
6 Az említett irányelvnek „A fogyasztó hitelképességének értékelésére vonatkozó kötelezettség” című 8. cikke az (1) bekezdésében a következőket írja elő:
„A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a hitelmegállapodás megkötését megelőzően a hitelező az adott esetben a fogyasztótól kapott megfelelő információ és a szükség esetén a vonatkozó adatbázisban végzett keresés alapján értékeli a fogyasztó hitelképességét. Az olyan tagállamok, amelyekben jogszabály már most is előírja, hogy a hitelező vonatkozó adatbázisban végzett keresés alapján értékelje a fogyasztó hitelképességét, fenntarthatják ezt az előírást.”
7 Ugyanezen irányelvnek a „Harmonizáció és az irányelv kötelező jellege” című 22. cikke az (1) bekezdésében a következőket fejti ki:
„Amennyiben ez az irányelv harmonizált rendelkezéseket tartalmaz, a tagállamok nem tarthatnak fenn vagy a nemzeti jogukba nem vezethetnek be az ebben az irányelvben meghatározottaktól eltérő rendelkezéseket.”
A 2014/17/EU irányelv
8 A lakóingatlanokhoz kapcsolódó fogyasztói hitelmegállapodásokról, valamint a 2008/48/EK és a 2013/36/EU irányelv és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról szóló, 2014. február 4‑i 2014/17/ЕU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2014. L 60., 34. o.; helyesbítés: HL 2015. L 246., 11. o.) célja egy európai jelzáloghitel‑piac létrehozása, amely biztosítja a magas szintű fogyasztóvédelmet.
9 A 2014/17 irányelv (3) preambulumbekezdése a következőket mondja ki:
„A pénzügyi válság rámutatott, hogy a piaci szereplők felelőtlen magatartása alááshatja a pénzügyi rendszer alapjait, és minden fél, de különösen a fogyasztók részéről bizalomvesztéshez és potenciálisan súlyos társadalmi és gazdasági következményekhez vezethet. […]”
10 Ezen irányelv 18. cikke (5) bekezdésének a) pontja a következőképpen rendelkezik:
„A tagállamok biztosítják, hogy:
a) a hitelező csak akkor bocsáthassa a hitelt a fogyasztó rendelkezésére, ha a hitelképesség vizsgálatának eredménye arra utal, hogy valószínűsíthető a hitelmegállapodásból eredő kötelezettségeknek a megállapodásban előírt módon történő teljesítése”.
A belga jog
11 A fogyasztói hitelről szóló, 1991. június 21‑i törvény 10. cikkének az alapügy tényállására alkalmazandó szövege (2010. június 21‑i Moniteur belge, 38338. o., a továbbiakban: a fogyasztói hitelről szóló törvény) a következőket fejtette ki:
„A hitelező és a hitelközvetítő köteles a hitelmegállapodást kérő fogyasztótól, valamint adott esetben a személyi biztosítékot jelentő személyektől olyan pontos és teljes körű információkat kérni, amelyeket szükségesnek tart ahhoz, hogy megítélje pénzügyi helyzetüket és a visszafizetéssel kapcsolatos lehetőségeiket, mindenesetre pedig a már fennálló pénzügyi kötelezettségvállalásaikat. […]”
12 E törvény 11. cikkének (4) bekezdése a következőképpen rendelkezett:
„A hitelezők és adott esetben a hitelközvetítők megfelelő magyarázattal szolgálnak a fogyasztónak annak érdekében, hogy az értékelhesse, hogy a javasolt hitelmegállapodás megfelelő‑e igényei és pénzügyi helyzete szempontjából, adott esetben az (1) bekezdéssel összhangban a szerződéskötést megelőzően nyújtandó információk, a javasolt termékek fő jellemzőinek, valamint e jellemzők fogyasztóra gyakorolt konkrét hatásainak – többek között a fogyasztó nemfizetése következményeinek – magyarázatával.”
13 Az említett törvény 15. cikkének első és második bekezdése a következőképpen rendelkezett:
„A hitelező és a hitelközvetítő az általuk rendszerint ajánlott vagy közvetített hitelmegállapodások esetén köteles megkeresni a legmegfelelőbb típusú és összegű hitelt, figyelembe véve a fogyasztónak a hitelmegállapodás megkötésekor fennálló pénzügyi helyzetét és a hitel célját.
A hitelező csak abban az esetben kötheti meg a hitelmegállapodást, ha – figyelemmel a rendelkezésére álló információkra, vagy azokra, amelyekkel rendelkeznie kellene, különösen a loi du 10 août 2001 relative à la Centrale des crédits aux particuliers (a magánszemélyek hitelközpontjáról szóló, 2001. augusztus 10‑i törvény) 9. cikkében említett konzultáció és a 10. cikkben említett tájékoztatás alapján – észszerűen úgy véli, hogy a fogyasztó teljesíteni tudja a megállapodásból eredő kötelezettségeket.”
14 A fogyasztói hitelről szóló törvényt 2015. április 1‑jei hatállyal hatályon kívül helyezték, amely időpontban hatályba lépett a code de droit économique (a gazdasági jogról szóló törvénykönyv), amely az alapügy tényállására rationae temporis nem alkalmazandó. E törvény 15. cikke első bekezdésének szövegét átvette e törvénykönyv VII.75. cikke. Az említett törvénykönyv VII.77. cikke 2. §‑ának első albekezdését hasonló kifejezésekkel fogalmazták meg, mint az említett törvény 15. cikkének második bekezdését.
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
15 M. Schyns fotovoltaikus panelek megvásárlásának és a Home Vision általi beszerelésének finanszírozása érdekében 2012. május 22‑én a Dexia Banque Belgique‑nél, amely a Belfius jogelődje, 40 002 euró összegű kölcsönt vett fel tízéves futamidőre. Ezt a kölcsönt havi 427,72 eurós részletekben kellett visszafizetni. Ugyanazon a napon a Belfius a teljes összeget, amelyben megállapodtak, M. Schynsnek folyósította, aki pedig azt a Home Visionnak utalta át.
16 A M. Schyns és a Home Vision között kötött szerződés értelmében ez utóbbi egyrészt arra vállalt kötelezettséget, hogy 40 002 euró értékben fotovoltaikus paneleket szerel be, másrészt pedig arra, hogy havi 622, 41 eurós részletekben visszatéríti M. Schynsnek ezen összeg teljességét. Ellenértékként M. Schynsnek tíz éven keresztül az említett panelek használatából eredő villamosenergia‑termeléshez kapcsolódó zöld bizonyítványokat kell a Home Vision részére átengednie.
17 2013. december 5‑én a Home Vision csődöt jelentett, azonban soha nem szerelte be a szóban forgó fotovoltaikus paneleket. M. Schyns a hitelmegállapodás havi részleteit négy éven keresztül 2016. december 21‑ig fizette, amikor keresetet indított a justice de paix du canton de Visé (Visé körzeti békebíróság, Belgium) előtt, és kérelmezte elsődlegesen a szóban forgó hitelmegállapodás megszüntetését a Belfius felróható magatartására hivatkozva, továbbá azt, hogy mentesítsék mindennemű visszafizetési kötelezettség alól. Másodlagos jelleggel e megállapodás módosítását kérte, hogy teljes adósságát 20 000 euróra csökkentsék, amely havi 150 eurós részletekben kerül visszafizetésre.
18 M. Schyns többek között azt rója fel a Belfiusnak, hogy az bevételeire tekintettel túlságosan jelentős összegű kölcsönt biztosított a számára, és ezzel figyelmen kívül hagyta a fogyasztói hitelről szóló törvény 10. és azt követő cikkeit.
19 E tekintetben M. Schyns előadja, hogy a szóban forgó hitelmegállapodás megkötésekor havi bevételei nem haladták meg az 1900 eurót, és a felvett hitelen kívül két jelzáloghitelt kellett összesen havi 421,67 euró összegben visszafizetnie.
20 A Belfius kifogásolja M. Schyns kérelmeit, és azt állítja, hogy az utóbbi által hivatkozott nemzeti rendelkezések összeegyeztethetetlenek a 2008/48 irányelv 5. cikkének (6) bekezdésével, amely a hitel célszerűségének értékelését a fogyasztóra hárítja, és nem írja elő a hitelező tekintetében a legmegfelelőbb hitel keresésének általános kötelezettségét.
21 A kérdést előterjesztő bíróság arra az álláspontra helyezkedik, hogy az alkalmazandó nemzeti rendelkezések, különösen a fogyasztói hitelről szóló törvény 15. cikke azzal, hogy a hitelezőt arra kötelezik, hogy tartózkodjon a megállapodás megkötésétől, amennyiben úgy véli, hogy a fogyasztó nem lesz képes visszafizetni a kölcsönt, a hitelezőt a hitel célszerűségének értékelésére kötelezik.
22 A jelen esetben M. Schyns bevételeinek, valamint a már felvett jelzáloghiteleknek a terjedelmére tekintettel a kérdést előterjesztő bíróság úgy ítéli meg, hogy M. Schyns visszafizetési képessége a megállapodás megkötésekor kételyeket vetett fel.
23 E körülmények között a justice de paix du canton de Visé (Visé körzeti békebíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) a) A [2008/48 irányelv] 5. cikkének [(6) bekezdésével], amennyiben célja annak biztosítása, hogy a fogyasztó értékelhesse, hogy a javasolt hitelmegállapodás megfelelő‑e igényei és pénzügyi helyzete szempontjából, nem ellentétes‑e a [fogyasztói hitelről szóló törvény] 15. cikke [első bekezdésének] szövege (hatályon kívül helyezték, jelenleg a gazdasági jogról szóló törvénykönyv VII.75. cikke váltotta fel), amennyiben az [előírja], hogy a hitelező és a hitelközvetítő köteles az általuk rendszerint ajánlott hitelmegállapodások keretein belül, vagy azokban, amelyekben rendszerint közreműködnek, megkeresni a legmegfelelőbb típusú és összegű hitelt, figyelembe véve a fogyasztónak a hitelmegállapodás megkötése időpontjában fennálló pénzügyi helyzetét és a hitel célját, amennyiben ez utóbbi a fogyasztó számára a legmegfelelőbb hitel megkeresésére irányuló olyan általános kötelezettséget ír elő a hitelezővel vagy a hitelközvetítővel szemben, amelyet a [fent hivatkozott irányelv] szövege nem említ?
b) A [2008/48] irányelv 5. cikkének [(6) bekezdésével], amennyiben célja annak biztosítása, hogy a fogyasztó értékelhesse, hogy a javasolt hitelmegállapodás megfelelő‑e igényei és pénzügyi helyzete szempontjából, nem ellentétes‑e a [fogyasztói hitelről szóló törvény] 15. cikke [második bekezdésének] szövege (hatályon kívül helyezték, jelenleg a gazdasági jogról szóló törvénykönyv VII.77. cikke [2. §‑ának első albekezdése] váltotta fel), amennyiben a hitelező csak abban az esetben kötheti meg a hitelmegállapodást, ha – figyelemmel a rendelkezésére álló információkra, vagy azokra, amelyekkel rendelkeznie kellene, különösen a magánszemélyek hitelközpontjáról szóló, 2001. augusztus 10‑i törvény 9. cikke alapján szervezett konzultáció és a 10. cikkben említett tájékoztatás alapján – észszerűen úgy véli, hogy a fogyasztó teljesíteni tudja a hitelmegállapodásból eredő kötelezettségeket, amennyiben következésképpen a hitelező maga köteles a fogyasztó helyett egy hitelmegállapodás esetleges megkötésének célszerűségéről nyilatkozni?
2) Az első kérdésre adandó nemleges válasz esetén a [2008/48 irányelvet] úgy kell‑e értelmezni, hogy az a fogyasztó helyett mindig a hitelezőt és a hitelközvetítőt kötelezi egy hitelmegállapodás esetleges megkötése célszerűségének értékelésére?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Az első kérdés a) pontjáról
24 Első kérdésének a) pontjával a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a 2008/48 irányelv 5. cikkének (6) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely előírja a hitelezők vagy a hitelközvetítők számára az általuk rendszerint ajánlott hitelmegállapodások keretein belül megkeresni a legmegfelelőbb típusú és összegű hitelt, figyelembe véve a fogyasztónak a hitelmegállapodás megkötése időpontjában fennálló pénzügyi helyzetét és a hitel célját.
25 A 2008/48 irányelv 5. cikkének (6) bekezdése szerint a tagállamok biztosítják, hogy a hitelezők és adott esetben a hitelközvetítők megfelelő magyarázattal szolgáljanak a fogyasztónak annak érdekében, hogy az értékelhesse, hogy a javasolt hitelmegállapodás megfelelő‑e igényei és pénzügyi helyzete szempontjából, adott esetben az e cikk (1) bekezdésével összhangban a szerződéskötést megelőzően nyújtandó információknak, a javasolt termékek fő jellemzőinek, valamint e jellemzők fogyasztóra gyakorolt konkrét hatásainak – többek között a fogyasztó nemfizetése következményeinek – magyarázatával.
26 Jóllehet a fogyasztói hitelre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre vonatkozó javaslatnak [COM(2002) 443 végleges, HL 2002. C 331 E, 200. o.] a „Kölcsönös és előzetes tájékoztatási kötelezettség és tanácsadási kötelezettség” című 6. cikke a (3) bekezdésében azt írta elő, hogy „a hitelezőnek és adott esetben a hitelközvetítőnek az általuk ajánlott vagy szokásosan a közreműködésükkel megkötött hitelmegállapodások közül azt a hiteltípust és teljes hitelösszeget kell kiválasztania, amely a fogyasztó pénzügyi helyzetét, az ajánlott termék előnyeit és hátrányait és a hitel célját figyelembe véve a fogyasztó számára a legmegfelelőbb”, ez a kötelezettség a 2008/48 irányelv végleges szövegében nem került átvételre. Ebből következik, hogy ez az irányelv nem írja elő a tagállamok számára azon általános kötelezettségnek a meghatározását, miszerint a hitelezők a fogyasztók számára a legmegfelelőbb hitelt javasolják.
27 Mindamellett a fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 93/13/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2005. október 7‑i európai parlamenti és tanácsi irányelvre vonatkozó módosított javaslat [COM(2005) 483 végleges] 5.4 pontjából kitűnik, hogy az Európai Bizottság „fenntartja azt a nézetét, hogy a hitelezőnek nemcsak teljes mértékben eleget kell tennie a szerződéskötést megelőző tájékoztatási kötelezettségnek, hanem további magyarázattal kell szolgálnia annak érdekében, hogy lehetővé tegye a fogyasztó számára a jól megalapozott döntést”, hogy „a fogyasztó mindig felelős a hitelmegállapodásra vonatkozó végleges döntésért”, és hogy „[a] tagállamok […] nagyobb rugalmasságot kaptak ahhoz, hogy végrehajtási jogszabályaikat piacaik helyzetéhez igazítsák”.
28 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2008/48 irányelv által követett cél – amint az az irányelv (7) és (9) preambulumbekezdéséből kitűnik – teljes és kötelező harmonizáció előírása a fogyasztói hitelek tárgyában számos kulcsfontosságú területen, amelyre az Európai Unióban valamennyi fogyasztó érdekei magas szinten és egyenlő módon való védelmezésének biztosítása, valamint a fogyasztói hitelek jól működő belső piaca kialakulásának megkönnyítése céljából van szükség (2016. április 21‑i Radlinger és Radlingerová ítélet, C‑377/14, EU:C:2016:283, 61. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
29 Jóllehet ezen irányelv 22. cikkének (1) bekezdéséből következik, hogy az irányelv teljes harmonizációt valósít meg, amennyiben a tagállamok nem tarthatnak fenn vagy a nemzeti jogukba nem vezethetnek be az említett irányelvben meghatározottaktól eltérő rendelkezéseket (2012. július 12‑i SC Volksbank România ítélet, C‑602/10, EU:C:2012:443, 38. pont), ezen irányelv 5. cikke (6) bekezdésének utolsó mondata mérlegelési mozgásteret biztosít a tagállamok számára, amennyiben azok „kiigazításokat végezhetnek az[on] segítségnyújtás módját és mértékét” illetően, amelyet a hitelezőknek és adott esetben a hitelközvetítőknek kell biztosítaniuk a fogyasztók számára.
30 Továbbá a 2008/48 irányelv 5. cikkének (6) bekezdéséből, valamint (27) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy az ezen irányelv 5. cikkének (1) bekezdése értelmében a szerződéskötést megelőzően biztosítandó tájékoztatás ellenére a fogyasztónak a hitelmegállapodás megkötését megelőzően kiegészítő segítségre is szüksége lehet ahhoz, hogy eldönthesse, hogy melyik hitelmegállapodás a legmegfelelőbb igényei és pénzügyi helyzete szempontjából, és a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a hitelezők a kínált hiteltermékek tekintetében megadják az ilyen segítséget (2014. december 18‑i CA Consumer Finance ítélet, C‑449/13, EU:C:2014:2464, 41. pont). Egyébiránt a 2008/48 irányelv (24) preambulumbekezdése előírja, hogy a fogyasztót a hitelmegállapodás megkötése előtt „széleskörűen” tájékoztatni kell.
31 A jelen esetben az alapeljárás tárgyát képező nemzeti szabályozás annak előírásával, hogy a hitelező vagy a hitelközvetítő köteles a fogyasztó igényei szempontjából legmegfelelőbb hitel megkeresésére, az ez utóbbi jogainak magas szintű védelmére irányul azzal, hogy a fogyasztóvédelem célkitűzése a szerződéskötést megelőző szakaszt kíséri.
32 Mindenesetre bár hagynak mérlegelési mozgásteret a tagállamok számára a szerződéskötést megelőző azon segítségnyújtás jellegét és tartalmát illetően, amelyet a hitelezőknek és a hitelközvetítőknek a fogyasztók számára biztosítaniuk kell, a tagállamoknak ezt a mérlegelési mozgásteret a 2008/48 irányelv valamennyi rendelkezésével összhangban kell gyakorolniuk.
33 Ezért a kiegészítő segítség meghatározása során és a 2008/48 irányelv többi rendelkezésének sérelme nélkül, a tagállamoknak lehetőségük van arról dönteni, hogy a fogyasztó számára a hitel nyújtásának több formáját kell biztosítani. Mivel a hitelezéssel hivatásszerűen foglalkozó hitelező van a legmegfelelőbb helyzetben ahhoz, hogy szokásos ajánlatai közül a fogyasztó igényei szempontjából a legmegfelelőbb hitelt azonosítsa, ennek ajánlása a kiegészítő segítség egy formájának minősül.
34 Egyrészt ugyanis a fogyasztó számára alapvető jelentőséggel bír az, hogy a szerződéskötést megelőzően megismerheti‑e a szerződési feltételeket és a szerződéskötés következményeit. Többek között ezen információk ismerete alapján dönti el a fogyasztó, hogy az eladó vagy szolgáltató által előzetesen meghatározott feltételeknek elkötelezi‑e magát (2016. április 21‑i Radlinger és Radlingerová ítélet, C‑377/14, EU:C:2016:283, 64. pont). Másrészt, a legmegfelelőbb hitel azonosítása arra irányul, hogy a fogyasztó rendelkezésére álló információkat kiegészítsék, amelynek alapján utóbbi az ügy teljes ismeretében hozhatja meg végleges döntését. Végül, az ilyen információ szolgáltatásának kötelezettsége nem kérdőjelezheti meg azt az elvet, miszerint a fogyasztó felelős az olyan hitelmegállapodás megkötésére vonatkozó végleges döntésért, amelyet a fogyasztó a hitelező által a szerződéskötést megelőző szakaszban neki ajánlott megállapodások közül előnyben részesít.
35 A fentiekből következik, hogy az olyan nemzeti szabályozás, amely előírja a hitelezők vagy hitelközvetítők számára, hogy a fogyasztó igényei szempontjából a legmegfelelőbb hitelt keressék meg és ajánlják, nem lépi túl a 2008/48 irányelvvel a tagállamok számára biztosított mérlegelési mozgásteret az irányelv harmonizált rendelkezéseivel összhangban.
36 Következésképpen az első kérdés a) pontjára azt a választ kell adni, hogy a 2008/48 irányelv 5. cikkének (6) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely előírja a hitelezők vagy a hitelközvetítők számára az általuk rendszerint ajánlott hitelmegállapodások keretein belül a legmegfelelőbb típusú és összegű hitel megkeresésének kötelezettségét, figyelembe véve a fogyasztónak a hitelmegállapodás megkötése időpontjában fennálló pénzügyi helyzetét és a hitel célját.
Az első kérdés b) pontjáról és a második kérdésről
37 Az együttesen vizsgálandó első kérdésének b) pontjával és második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a 2008/48 irányelv 5. cikkének (6) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely a hitelező számára előírja, hogy tartózkodjon a hitelmegállapodás megkötésétől, amennyiben a fogyasztó hitelképességére vonatkozó ellenőrzés végén nem tudja észszerűen megítélni, hogy a fogyasztó képes a tervezett megállapodásból eredő kötelezettségek teljesítésére.
38 Pontosítani szükséges, hogy jóllehet a kérdést előterjesztő bíróság csak a 2008/48 irányelv 5. cikkének (6) bekezdésére hivatkozik, az említett kérdések lényegében a fogyasztó hitelképességének a hitelező általi felmérésére vonatkoznak, amely az ezen irányelv 8. cikkének (1) bekezdésében került előírásra. Tehát – amint arra a főtanácsnok indítványának 66. pontjában rámutatott – ezt a rendelkezést azon uniós jogszabályok körébe kell vonni, amelyek értelmezését a kérdést előterjesztő bíróság a Bíróságtól kéri (lásd ebben az értelemben: 2014. szeptember 10‑i Kušionová ítélet, C‑34/13, EU:C:2014:2189, 45. pont).
39 A 2008/48 irányelv 8. cikkének (1) bekezdése szerint a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a hitelmegállapodás megkötését megelőzően a hitelező az adott esetben a fogyasztótól kapott megfelelő információ és a szükség esetén a vonatkozó adatbázisban végzett keresés alapján értékelje a fogyasztó hitelképességét.
40 E tekintetben a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a fogyasztó hitelképességének értékelésére vonatkozó ezen kötelezettség arra irányul, hogy felelősséget rójon a hitelezőre, illetve annak elkerülésére, hogy az utóbbi nem hitelképes fogyasztóknak nyújtson hitelt (2014. december 18‑i CA Consumer Finance ítélet, C‑449/13, EU:C:2014:2464, 43. pont).
41 Ezért a hitelezőnek a hitelfelvevő hitelképességének értékelésére vonatkozó, szerződéskötést megelőző kötelezettsége, amennyiben a fogyasztóknak a túlzott eladósodáshoz és nemfizetéshez kapcsolódó veszélyektől való megóvására irányul, hozzájárul a 2008/48 irányelv azon céljának megvalósításához, amely a jelen ítélet 28. pontjában került felidézésre.
42 Rá kell mutatni arra, hogy a 2008/48 irányelv nem tartalmaz semmilyen rendelkezést azon magatartással kapcsolatban, amelyet a hitelezőnek a fogyasztó hitelképességével kapcsolatos kételyek esetén kell tanúsítania.
43 Ebben az összefüggésben, és amint arra a főtanácsnok indítványának 71. pontjában rámutatott, azon kötelezettségeknek a meghatározása, amelyek a hitelképesség ellenőrzését követően a hitelezővel szemben írhatók elő, a 2008/48 irányelv hatálya alá tartozó hitelmegállapodásokat illetően továbbra is a tagállamok hatáskörébe tartozik, tehát nem tartozik ezen irányelv hatálya alá.
44 Jóllehet – amint az a jelen ítélet 29. pontjában felidézésre került – a 2008/48 irányelv csak a fogyasztóknak nyújtott hitelekkel kapcsolatos megállapodásokra vonatkozó tagállami szabályok egyes aspektusait hangolja össze, ezen irányelv (44) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a piaci átláthatóság és stabilitás érdekében, valamint a további harmonizálásig a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a hitelezők szabályozására vagy felügyeletére vonatkozó megfelelő intézkedések megtörténtek.
45 Ezért annak az előírása, hogy a fogyasztó hitelképességének felmérésére vonatkozó, a hitelezőt terhelő kötelezettséget egy azzal kapcsolatos jogkövetkezmény kísér, hogy a hitelezőnek negatív értékelés esetén milyen magatartást kell tanúsítania, nem sérti a 2008/48 irányelv 8. cikkének (1) bekezdésében szereplő célkitűzést. Ezen irányelv (26) preambulumbekezdése ugyanis megismétli azt a célkitűzést, miszerint felelősséget kell róni a hitelezőkre, és vissza kell tartani őket attól, hogy felelőtlenül nyújtsanak hiteleket.
46 Egyébiránt a 2014/17 irányelv, amelyet – amint arra (3) preambulumbekezdése emlékeztet – a fogyasztóknak biztosított jelzáloghitelek tárgyában a nemzetközi pénzügyi válságot követően fogadtak el, amely válság rámutatott arra, hogy a piaci szereplők felelőtlen magatartása alááshatja a pénzügyi rendszer alapjait, ugyan nem alkalmazandó rationae temporis és materiae, az uniós jogalkotó azon szándékát bizonyítja, hogy felelősséget rójon a hitelezőkre a 18. cikke (5) bekezdésének a) pontjában annak meghatározásával, hogy a tagállamok biztosítják, hogy „a hitelező csak akkor bocsáthassa a hitelt a fogyasztó rendelkezésére, ha a hitelképesség vizsgálatának eredménye arra utal, hogy valószínűsíthető a hitelmegállapodásból eredő kötelezettségeknek a megállapodásban előírt módon történő teljesítése”.
47 Ezért a hitelező számára a nemzeti jogszabályok által előírt azon kötelezettség, hogy tartózkodjon a hitelmegállapodás megkötésétől abban az esetben, ha nem tudja észszerűen megítélni, hogy a fogyasztó pénzügyi és személyes helyzetére tekintettel képes lesz‑e a megállapodásnak megfelelően visszafizetni a hitelt, nem sértheti a 2008/48 irányelv 8. cikkének (1) bekezdésében szereplő célkitűzést, és nem vonhatja kétségbe a fogyasztó elvi felelősségét azzal kapcsolatban, hogy ügyeljen saját érdekeire.
48 A fentiekből következik, hogy az olyan nemzeti szabályozás, amely előírja a hitelező számára annak kötelezettségét, hogy tartózkodjon a hitelmegállapodás megkötésétől abban az esetben, ha megállapítja a fogyasztó hitelképességének hiányát, nem sérti a 2008/48 irányelvet.
49 Következésképpen az első kérdés b) pontjára és a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2008/48 irányelv 5. cikkének (6) bekezdését, valamint 8. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely a hitelező számára előírja, hogy tartózkodjon a hitelmegállapodás megkötésétől, amennyiben a fogyasztó hitelképességére vonatkozó ellenőrzés végén nem tudja észszerűen megítélni, hogy a fogyasztó képes a tervezett megállapodásból eredő kötelezettségek teljesítésére.
A költségekről
50 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:
1) A fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. április 23‑i 2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 5. cikkének (6) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely előírja a hitelezők vagy a hitelközvetítők számára az általuk rendszerint ajánlott hitelmegállapodások keretein belül a legmegfelelőbb típusú és összegű hitel megkeresésének kötelezettségét, figyelembe véve a fogyasztónak a hitelmegállapodás megkötése időpontjában fennálló pénzügyi helyzetét és a hitel célját.
2) A 2008/48 irányelv 5. cikkének (6) bekezdését, valamint 8. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely a hitelező számára előírja, hogy tartózkodjon a hitelmegállapodás megkötésétől, amennyiben a fogyasztó hitelképességére vonatkozó ellenőrzés végén nem tudja észszerűen megítélni, hogy a fogyasztó képes a tervezett megállapodásból eredő kötelezettségek teljesítésére.
Aláírások