A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE
(második tanács)
2008. december 11.
F‑116/06. sz. ügy
Anne Buckingham és társai
kontra
az Európai Közösségek Bizottsága
„Közszolgálat – Tisztviselők – Úgynevezett »második csatornás« előléptetés – A 2005. évi előléptetési időszak – Elsőbbségi pontok juttatása – Átmeneti rendelkezések – A személyzeti szabályzat 45. cikkének általános végrehajtási rendelkezései – Egyenlő bánásmód – Elfogadhatóság”
Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben A. Buckingham és a Bizottság tizenhárom másik tisztviselője lényegében azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg a Közigazgatási Tájékoztató 85‑2005. számában megjelent 2005. november 23‑i határozatot, amely szerint a felperesek a 2004. évi előléptetési időszakban nem kapnak az intézmény érdekében 2003‑ban végzett munkát elismerő elsőbbségi pontokat.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A felek maguk viselik a saját költségeiket.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Kereset – Sérelmet okozó aktus – A Bizottság által bevezetett előléptetési rendszer – Az előmeneteli pontok bizonyos kategóriáit odaítélő határozat – Előkészítő aktus – A tisztviselőknek odaítélt pontok összegét rögzítő határozat – Keresettel megtámadható határozat
(Személyzeti szabályzat, 45., 90. és 91. cikk)
2. Tisztviselők – Előléptetés – Az egyik rendszerből a másikba való átmenet
(Személyzeti szabályzat, 45. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés)
1. A Bizottság által bevezetett előléptetési rendszer keretében, az előmeneteli pontok bizonyos kategóriáit odaítélő egyedi határozatok, amelyeket azelőtt fogadnak el, hogy a kinevezésre jogosult hatóság véglegesen meghatározta volna az egyes tisztviselőknek jutatott pontok összegét, előkészítő, megelőző és szükséges aktusoknak minősülnek a pontok összegét megállapító végleges határozathoz képest. Ilyen határozatnak minősül tehát többek között az egyes főigazgatóságok rendelkezésére álló elsőbbségi pontoknak a főigazgatók által valamely bizottsági belső szabályozás alapján történő juttatása, illetve az intézmény érdekében végzett munkát elismerő elsőbbségi pontoknak az előléptetési bizottság javaslatára a kinevezésre jogosult hatóság által az említett szabályozás alapján történő juttatása. E határozatok nem végleges jelleggel rögzítik a kinevezésre jogosult hatóságnak az érintett tisztviselőre vonatkozó álláspontját.
Következésképpen a kinevezésre jogosult hatóságnak az egyes tisztviselők pontjainak összegét megállapító végleges határozata, amely hozzáférhető az egyéni előléptetési dossziéban, az előmeneteli pontok külön kategóriáit odaítélő végleges határozatok összességét jelenti. Általában e határozatok az egyes tisztviselőknek juttatott pontok összegének váltakozásából tűnnek ki, ahogy azt a tisztviselő egyéni előléptetési dossziéja feltünteti. Bár ez utóbbi határozatokat is a pontok összegét megállapító határozatot előkészítő és megelőző határozatoknak kell tekinteni, amelyek nem indíthatják el a panaszbenyújtási határidő folyását, azonban a szóban forgó pontkategóriákat illetően az érintett tisztviselő helyzetét véglegesen megállapító határozatoknak minősülnek.
Ilyen körülmények között meg kell állapítani, hogy a tisztviselő azzal, hogy az előléptetési eljárás befejező szakaszában azon tisztviselők listájának a megsemmisítését kéri, akiknek az intézmény érdekében végzett munkát elismerő elsőbbségi pontokat juttattak, szükségszerűen vitatni kívánja a neki juttatott pontok összegét, és a keresete elfogadhatatlanként nem utasítható el pusztán azon tény miatt, hogy az formálisan nem a pontok összegét megállapító határozat ellen irányul.
(lásd az 50–54. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑311/04. sz., Buendía Sierra kontra Bizottság ügyben 2006. október 19‑én hozott ítéletének (EBHT 2006., II‑4137. o.) 96. és 97. pontja.
2. A tisztviselők előmenetelét illetően az egyik igazgatási rendszerről a másikra történő átmenet esetében természetszerűleg jelentkező kényszerűségek arra indíthatják az adminisztrációt, hogy időlegesen és bizonyos határokon belül eltérjen a kérdéses helyzetekre szokásosan alkalmazott állandó szabályok és elvek szigorú alkalmazásától. Az ilyen eltéréseket azonban az átmenethez kötődő, kényszerítő szükségnek kell igazolnia, és azok időtartamuk vagy hatályuk tekintetében nem terjedhetnek túl azon, ami az egyik rendszerről a másikra történő rendezett áttéréshez elengedhetetlenül szükséges.
3. Az érdemek mennyiségi meghatározásán alapuló új előléptetési rendszer hatálya alá tartozó első előléptetési időszak keretében, amelyet bizottsági belső szabályozás vezetett be a régi rendszerből való átmenet biztosítására irányuló átmenti intézkedéseknek arra az esetre való előírásával, amennyiben az ezen előléptetési időszakot megelőző év vonatkozásában különböző típusú előmeneteli pontokat A 12 besorolási osztályba tartozó tisztviselőknek ítélnek oda, a Bizottság azonban az elsőbbségi pontok átmenti jelleggel történő odaítélésének korlátozásáról határoz, az ilyen korlátozás nem tekinthető olyan intézkedésnek, amely túllép azon a hatáskörön, amellyel a kinevezésre jogosult hatóság rendelkezik a tisztviselők előléptetésére vonatkozó előírások átmeneti megváltoztatására. E korlátozás ugyanis mindössze a korábban elismert érdemek figyelembevételének határát állapítja meg.
Igaz ugyan, hogy elméletileg lehetséges különböző rendszert alkalmazni, az adminisztrációnak nincs ilyen irányú kötelezettsége. A tisztviselők előléptetésére vonatkozó hatályos szabályok megváltozásának ugyanis feltett célja a régi szabályok alkalmazásából eredő bizonyos hátrányok kiküszöbölése. Ezért az ilyen reformfolyamathoz, amelynek szükségességét az adminisztráció széles mozgástérrel ítélheti meg, mindenképpen hozzátartozik, hogy valamely időpontban új alapokra helyezze a tisztviselők érdemeinek értékelését.
(lásd a 81–83. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 62/75. sz., De Wind kontra Bizottság ügyben 1976. július 1‑jén hozott ítéletének (EBHT 1976., 1167. o.) 17. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑557/93. sz., Rasmussen kontra Bizottság ügyben 1995. július 13‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1995., I‑A‑195. o. és II‑603. o.) 20. pontja; T‑30/02. sz., Leonhardt kontra Parlament ügyben 2003. február 11‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑41. o. és II‑265. o.) 51. és 55. pontja; T‑393/04. sz., Klaas kontra Parlament ügyben 2006. május 3‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑103. o. és II‑A‑2‑465. o.) 56. pontja, valamint fent hivatkozott Buendía Sierra kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 213. és 220. pontja.