Language of document : ECLI:EU:F:2013:50

AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2013. április 24.

F‑73/11. sz. ügy

CB

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Tisztviselők – Nyílt versenyvizsga – Az EPSO/AD/181/10 versenyvizsga kiírása – Az értékelő vizsgákra bocsátás megtagadása”

Tárgy:      Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben CB az EPSO/AD/181/10 nyílt versenyvizsga bizottsága által hozott, az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) 2010. augusztus 20‑i levelében közölt, majd a felülvizsgálat alapján helyben hagyott határozatának megsemmisítését kéri, amely megtagadta a felperesnek az említett versenyvizsga értékelő vizsgáira bocsátását.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A Bizottság maga viseli saját költségeit, valamint köteles viselni a CB részéről felmerült költségek felét. CB maga viseli saját költségei felét.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Versenyvizsga – Képesítéseken és vizsgákon alapuló versenyvizsga – Vizsgára bocsátási feltételek – Benyújtott oklevelek vagy igazolt szakmai tapasztalat – A vizsgabizottság általi értékelés – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok

(Személyzeti szabályzat, 27. cikk; III. melléklet, 5. cikk)

2.      Tisztviselők – Versenyvizsga – Szervezés – A vizsgára bocsátás feltételei és részletes szabályok – A kinevezésre jogosult hatóság mérlegelési jogköre – Nagyszámú résztvevővel megrendezett versenyvizsga – Előválogató tesztek alkalmazása – A versenyvizsga‑kiírásban meghatározott vizsgára bocsátási feltételek fennállásának ellenőrzése – Az előválogató teszt után hozott, kizárásról szóló határozat – Megengedhetőség

(Személyzeti szabályzat, III. melléklet, 4. és 5. cikk)

3.      Tisztviselők – Versenyvizsga – A pályázók képességeinek értékelése – A publikációk száma figyelembevételének módja

(Személyzeti szabályzat, III. melléklet, 5. cikk)

1.      A versenyvizsga‑kiírás a betöltendő álláshoz megkövetelt szakmai tapasztalat szintjének közelebbi meghatározása nélkül egy általános fordulat megismétlésére is szorítkozhat, ebből következően a versenyvizsga‑bizottságra ruházhatja annak felelősségét, hogy esetről esetre mérlegelje, hogy az egyes pályázók által benyújtott képesítések és okiratok, valamint igazolt szakmai tapasztalatuk megfelel‑e versenyvizsga‑kiírásban szereplő csoporthoz tartozó feladatok ellátásához a személyzeti szabályzatban, és így az abban megkövetelt szintnek.

A versenyvizsga‑bizottság főszabály szerint mérlegelési jogkörrel rendelkezik a pályázók korábbi szakmai tapasztalatának mint a versenyvizsgára bocsáthatóság feltételének megítélésében, mind e szakmai tapasztalat természetét és időtartamát, mind pedig a betöltendő álláshely követelményeivel való többé vagy kevésbé szoros kapcsolat tekintetében. Az uniós bíróságnak az általa végzett jogszerűségi felülvizsgálat során annak vizsgálatára kell szorítkoznia, hogy a versenyvizsga‑bizottság a mérlegelési jogkörének gyakorlása során nem követett‑e el nyilvánvaló mérlegelési hibát.

Azon versenyvizsga‑kiírással összefüggésben, amely megjelöli, hogy a pályázók kiválasztása során előnyt jelent a nemzetközi szintű tárgyalási területen szerzett szakmai tapasztalat, az e versenyvizsga‑kiírás alapján betöltendő álláshelyeken ellátandó feladatok természetét illetően – különösen amennyiben ezek a feladatok az Unió és harmadik államok vagy nemzetközi szervezetek közötti tárgyalásokat is magukban foglalhatnak – a vizsgabizottság ezt az előnyt a széles mérlegelési jogkörének korlátain belül úgy is értelmezheti, méghozzá a versenyvizsga‑kiírás megsértése nélkül, hogy az csak a nyilvános nemzetközi tárgyalásokra vonatkozik. Ebből a szempontból nem lehet nyilvánvaló mérlegelési hibának tekinteni az ilyen tapasztalat figyelembevételének hiányát.

Egyébiránt a vizsgabizottság a pályázók kiválasztása során valamely pályázó munkáját nem veheti kétszeresen figyelembe. A vizsgabizottság ugyanis az alkalmasság legmagasabb követelményeinek megfelelő pályázókat kívánja a vizsgára bocsátani, ami különösképpen a lehető legnagyobb tapasztalattal rendelkező pályázókat jelenti. Ebből következően ellentétes a személyzeti szabályzat 27. cikkének célkitűzésével az a helyzet, amelyben vizsgára bocsátják azt a pályázót, akinek kétszeresen, vagy többszörösen vették figyelembe ugyanazt a munkáját, míg kizárják a jóval nagyobb tapasztalattal rendelkező pályázókat, akiknek a tapasztalatát csak egyszeresen vették figyelembe.

(lásd a 42–44., 52., 63. és 74. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 44/71. sz., Marcato kontra Bizottság ügyben 1972. június 14‑én hozott ítéletének 14. pontja; 225/87. sz., Belardinelli és társai kontra Bíróság ügyben 1989. július 12‑én hozott ítéletének 13. és 14. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑237/95. sz., Carbajo Ferrero kontra Parlament ügyben 1997. június 12‑én hozott ítéletének 48. pontja; T‑214/99. sz., Carrasco Benítez kontra Bizottság ügyben 2000. november 21‑én hozott ítéletének 70. pontja; T‑332/01. sz., Pujals Gomis kontra Bizottság ügyben 2002. november 28‑án hozott ítéletének 39. és 40. pontja; T‑293/03. sz., Giulietti kontra Bizottság ügyben 2006. január 31‑én hozott ítéletének 64. és 65. pontja.

2.      A kinevezésre jogosult hatóság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a versenyvizsga feltételeinek és megszervezési módozatainak meghatározásában, míg az uniós bíróság csak akkor bírálhatja felül a kinevezésre jogosult hatóság választását, ha ez utóbbi nem tartotta tiszteletben e jogkörének korlátait.

E széles mérlegelési jogkör keretében az említett hatóság – a gondos ügyintézés elvének megfelelően eleget téve a versenyvizsga ésszerű megszervezése követelményének – a nyílt versenyvizsga szervezésekor előírhatja a versenyvizsga‑kiírásban a pályázók vizsgabizottság általi, annak érdekében történő előválogatását célzó első szakasz lefolytatását, hogy csak azokat tartsák meg közülük, akik rendelkeznek a vizsgára bocsátáshoz megkövetelt képesítésekkel.

Ezen összefüggésben a különösen nagyszámú pályázót vonzó versenyvizsga‑eljárásokban alkalmazott azon eljárás, amely szerint csak az előválogatási teszteket követően ellenőrzik, hogy a pályázók megfelelnek‑e a versenyvizsga különleges részvételi feltételeinek, megfelel a személyzeti szabályzat III. melléklete 4. és 5. cikkének, valamint az intézmény arra vonatkozó érdekének, hogy kizárólag olyan pályázókat bocsásson a versenyvizsga vizsgáira, akik teljesítik e feltételeket; az eljárás továbbá a gondos ügyintézés elvének is megfelel.

(lásd a 81–83. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑207/02. sz., Falcone kontra Bizottság ügyben 2004. október 26‑án hozott ítéletének 38–40. pontja.

3.      Ami a versenyvizsga‑bizottság által a pályázóknak a publikációikra tekintettel odaítélt pontokat illeti, nem állhat fenn matematikai megfelelés egyrészről a publikációk száma és az oldalak száma másrészről a vizsgabizottság által odaítélt pontok között abban az esetben, ha a vizsgabizottság legfeljebb négy pontot ítélhet oda.

(lásd a 94. pontot)