A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE

(első tanács)

2008. december 9.

F‑106/05. sz. ügy

T

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Közszolgálat – Tisztviselők – Betegszabadság – A betegszabadságok levonása az éves szabadságból – A díjazásra való jogosultság elvesztése – Az éves szabadság átvitele iránti kérelem – Elfogadhatatlanság – Kártérítési kérelem”

Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben T lényegében a következőket kéri: először is a Bizottság azon határozatainak megsemmisítését, amelyekben jogosulatlannak minősítette a felperesnek a 2004‑es és 2005‑ös évben történt bizonyos távolléteit, levonta a kérdéses távolléteit az éves szabadságából, és csökkentette a díjazását, másodszor a Bizottság azon határozatának megsemmisítését, amelyben megtagadta, hogy a felperes a 2004‑es éven ki nem vett éves szabadságából 12 napnál többet vigyen át a 2005‑ös évre, harmadszor a Bizottság kötelezését arra, hogy a felperes részére kártérítést fizessen.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék kötelezi a Bizottságot, hogy fizessen meg a felperesnek 5000 eurót. A Közszolgálati Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja. A Bizottság a saját költségein felül köteles viselni a felperes költségeinek háromnegyedét. A felperes viseli a saját költségeinek negyedét.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Kereset – Kártérítési kereset – Pert megelőző eljárás – Valamely visszavont jogi aktussal okozott kár megtérítése iránti kérelem

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

2.      Tisztviselők – Kereset – Előzetes közigazgatási panasz – A panasz benyújtásának határideje – Kiszámítás

(Személyzeti szabályzat, 90. cikk, (2) bekezdés; 1182/71 tanácsi rendelet, 3. cikk, (4) bekezdés)

3.      Tisztviselők – Betegszabadság – A betegség igazolása – Orvosi igazolás benyújtása – A távollét jogszerűségének vélelme

(Személyzeti szabályzat, 59. cikk, (1) és (3) bekezdés)

1.      A személyzeti szabályzat 90. és 91. cikkével létrehozott jogorvoslati rendszerben, ha az érintett azon kárának megtérítését kéri, amely az adminisztráció által később visszavont sérelmet okozó aktus idézett elő, a pert megelőző eljárás nem kezdődhet a panasz benyújtásával, mivel a sérelmet okozó aktust úgy kell tekinteni, mintha az soha nem létezett volna. Ennélfogva az érintett feladata, hogy a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdése értelmében kérelemmel forduljon az adminisztrációhoz, és ezen kérelem elutasítása esetén panaszt terjesszen elő ezen elutasítással szemben.

Ezzel szemben ellentétes volna az eljárásgazdaságossággal, ha abban az esetben, amikor a sérelmet okozó aktust a panasz határidőn belüli benyújtása után vonják vissza, az érintettől megkövetelnék, hogy újabb pert megelőző eljárást kezdeményezzen, és a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdése szerinti kérelemmel forduljon az adminisztrációhoz. Az érintettnek pusztán az a feladata, hogy – miután az adminisztráció kifejezett vagy hallgatólagos határozatot hozott a panaszáról – határidőben benyújtsa a visszavont aktussal állítólag okozott kár megtérítése iránti keresetét.

(lásd a 94. és 95. pontot)

2.      Mivel a személyzeti szabályzat a Tanács jogi aktusa, és az a 90. cikkében meghatározott határidőkre vonatkozóan nem tartalmaz különös szabályokat, az utóbbi rendelkezés (2) bekezdésében előírt határidőkre – amely bekezdés előírja, hogy a panaszt három hónapos határidőn belül kell benyújtani – az időtartamokra, időpontokra és határidőkre vonatkozó szabályok meghatározásáról szóló 1182/71 rendelet 3. cikkének (4) bekezdésében rögzített szabályok vonatkoznak.

(lásd a 98. és 99. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 38/84. sz., K. kontra Parlament ügyben 1985. május 2‑án hozott ítéletének (EBHT 1985., 1267. o.) 20. pontja; 152/85. sz., Misset kontra Tanács ügyben 1987. január 15‑én hozott ítéletének (EBHT 1987., 223. o.) 8. és 9. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑192/94. sz., Maurissen kontra Számvevőszék ügyben 1996. szeptember 26‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1996., I‑A‑425. o. és II‑1229. o.) 28. pontja; T‑197/00. sz., Onidi kontra Bizottság ügyben 2002. május 30‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑69. o. és II‑325. o.) 50. pontja.

3.      Ha a betegség miatt távol lévő tisztviselő orvosi igazolást mutat be, az adminisztráció – ahogyan az a személyzeti szabályzat 59. cikke (1) bekezdésének rendelkezéseiből kitűnik – csak abban az esetben kezelheti ezt a távollétet jogosulatlannak, ha az orvosi vizsgálat, amelynek a tisztviselőt alávetette, azt állapítja meg, hogy a tisztviselő képes feladatainak ellátására, vagy – ha a tisztviselő vitatja az orvosi vizsgálat megállapításainak megalapozottságát – az egyeztetési eljárás keretében kijelölt független orvos megerősíti az említett megállapításokat. A személyzeti szabályzat 59. cikkének (3) bekezdése alapján az adminisztráció csak e feltétel teljesülése esetén vonhatja le a jogosulatlan távollétet a tisztviselő éves szabadságából, és abban az esetben, ha a tisztviselő további szabadságra már nem jogosult, a megfelelő időszak tekintetében csökkentheti a tisztviselő díjazását.

(lásd a 112. pontot)