A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE
(első tanács)
2011. december 15.
F‑9/11. sz. ügy
Verónica Sabbag Afota
kontra
az Európai Unió Tanácsa
„Közszolgálat – Tisztviselők – Értékelés – Előléptetés – 2010. évi előléptetési időszak – Értékelő jelentés hiánya”
Tárgy: Az EA‑Szerződésre annak 106a. cikke értelmében alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben V. Sabbag Afota, a Tanács tisztviselője, azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg a 2008. január 1‑je és 2009. június 30. közötti időszakra vonatkozó értékelő jelentését, valamint az őt a 2010. évi előléptetési időszakban elő nem léptető tanácsi határozatot.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A felperes a saját költségein felül köteles viselni a Tanács részéről felmerült költségeket is.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Kereset – A panaszt elutasító határozat elleni kereset – Hatály – A vitatott aktus bíróság elé terjesztése – Kivétel – Nem megerősítő jellegű határozat
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
2. Tisztviselők – Előléptetés – Az érdemek összehasonlító vizsgálata – Módozatok – Az értékelő jelentések figyelembevétele – Hiányos személyi akta – Következmények
(Személyzeti szabályzat, 43. és 45. cikk)
3. Tisztviselők – Előléptetés – Az érdemek összehasonlító vizsgálata – Az adminisztráció mérlegelési jogköre – Terjedelem – Figyelembe vehető körülmények
(Személyzeti szabályzat, 45. cikk, (1) bekezdés)
4. Tisztviselők – Előléptetés – Az érdemek összehasonlító vizsgálata – Az adminisztráció mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok
(Személyzeti szabályzat, 45. cikk)
5. Tisztviselők – Előléptetés – Szempontok – Érdemek – Az ellátott feladatokkal járó felelősség mértékének és a nyelvi készségeknek a figyelembevétele – Terjedelem
(Személyzeti szabályzat, 45. cikk)
6. Tisztviselők – Előléptetés – Elő nem léptetett jelölt panasza – Elutasító határozat – Indokolási kötelezettség – Terjedelem – Az indokolás elégtelensége – Hiánypótlás a peres eljárás során – Feltétel
(Személyzeti szabályzat, 25. cikk (2) bekezdés, 45. és 90. cikk, (2) bekezdés)
1. A személyzeti szabályzat 90. és 91. cikke értelmében a szabályzat hatálya alá tartozó bármely személy által a kinevezésre jogosult hatóság valamely határozatával szemben indított kereset, vagy az ilyen személy által amiatt indított kereset, hogy az említett hatóság elmulasztotta a személyzeti szabályzatban előírt valamely intézkedés meghozatalát, csak akkor elfogadható, ha az érdekelt előzőleg panaszt nyújtott be a kinevezésre jogosult hatósághoz, amely azt kifejezetten vagy hallgatólagosan, legalább részben elutasította.
Így tehát a közigazgatási panasz és annak kifejezett vagy hallgatólagos elutasítása egy összetett eljárás szerves részét képezi, és egyszerűen előfeltételt jelent a bírósághoz fordulás tekintetében. Ilyen körülmények között a kereset, még ha formailag a panasz elutasítása ellen irányul is, a bíróság szempontjából olyannak tekintendő, mint amelyet a panasszal támadott, sérelmet okozó aktus ellen nyújtottak be, kivéve abban az esetben, ha a panasz elutasításának hatálya eltér azon aktus hatályától, amellyel szemben a panaszt benyújtották. Ugyanis előfordulhat, hogy a panaszt kifejezetten elutasító határozat a tartalma alapján nem minősül a felperes által vitatott aktust megerősítő jellegűnek. Ez a helyzet, amikor a panaszt elutasító határozat új jogi vagy ténybeli elemek alapján újraértékeli a felperes helyzetét, illetve amikor módosítja vagy kiegészíti az eredeti határozatot. Ezekben az esetekben a panasz elutasítása a bírósági felülvizsgálat tárgyát képező aktus, amelyet a bíróság figyelembe vesz a vitatott határozat jogszerűségének megítélésekor, sőt az utóbbi határozat helyébe lépő, sérelmet okozó aktusnak tekint.
(lásd a 24. és 25. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 33/79. és 75/79. sz., Kuhner kontra Bizottság ügyben 1980. május 28‑án hozott ítéletének 9. pontja; 293/87. sz., Vainker kontra Parlament ügyben 1989. január 17‑én hozott ítéletének 7. és 8. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑338/00. és T‑376/00. sz., Morello kontra Bizottság ügyben 2002. december 12‑én hozott ítéletének 35. pontja; T‑258/01. sz., Eveillard kontra Bizottság ügyben 2004. június 10‑én hozott ítéletének 31. pontja; T‑389/02. sz., Sandini kontra Bíróság ügyben 2004. október 14‑én hozott ítéletének 49. pontja; T‑375/02. sz., Cavallaro kontra Bizottság ügyben 2005. június 7‑én hozott ítéletének 63–66. pontja; T‑281/04. sz., Staboli kontra Bizottság ügyben 2006. október 25‑én hozott ítéletének 26. pontja.
az Európai Unió Törvényszéke T‑377/08. P. sz., Bizottság kontra Birkhoff ügyben 2009. december 9‑én hozott ítéletének 50–59. és 64. pontja; T‑325/09. P. sz., Adjemian és társai kontra Bizottság ügyben 2011. szeptember 21‑én hozott ítéletének 32. pontja.
2. Az értékelő jelentés nélkülözhetetlen minden olyan esetben, amikor az előmenetelre vonatkozó határozat meghozatala céljából a tisztviselő szakmai előmenetelét értékelik.
Szabálytalan tehát az előléptetési eljárás, ha a kinevezésre jogosult hatóság nem tudta elvégezni a pályázók érdemeinek összehasonlító vizsgálatát, mert egyikük vagy többjük értékelő jelentése az adminisztráció hibájából jelentős késéssel készült el.
Az ilyen szabálytalanság azonban nem jár hátrányos jogkövetkezménnyel abban az esetben, ha az értékelő jelentés hiánya ellensúlyozható a tisztviselő érdemeire vonatkozó egyéb információkkal. Ezenkívül az előléptetések megsemmisítéséhez nem elegendő az, hogy a pályázó aktája szabálytalan vagy hiányos legyen, hanem az is szükséges, hogy bizonyítsák, e körülmény döntő hatással lehetett az előléptetési eljárásra.
(lásd a 42‑44. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 156/79. és 51/80. sz., Gratreau kontra Bizottság ügyben 1980. december 18‑án hozott ítéletének 22. és 24. pontja;
az Elsőfokú bíróság T‑386/94. sz., Allo kontra Bizottság ügyben 1996. szeptember 19‑én hozott ítéletének 38. pontja; fent hivatkozott Morello kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 84. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; T‑289/04. sz., Lantzoni kontra Bíróság ügyben 2006. március 8‑án hozott ítéletének 62. pontja.
3. A személyzeti szabályzat 45. cikkének (1) bekezdése értelmében az előléptetés tekintetében az előléptethető tisztviselők érdemeinek összehasonlító vizsgálatakor a kinevezésre jogosult hatóság különösen figyelembe veszi a tisztviselőről készült értékeléseket, a nyelvek használatát feladatai végrehajtása során azon nyelveken kívül, amelyek alapos ismeretét bizonyította, és – adott esetben – az előléptethető tisztviselők által ellátott feladatokkal járó felelősség mértékét. A kinevezésre jogosult hatóságnak e három tényezőre figyelemmel kell elvégeznie az előléptethető tisztviselők érdemeinek összehasonlító vizsgálatát. Amennyiben az előléptethető tisztviselők érdemei egyenértékűek, az említett hatóság másodlagosan, a személyzeti szabályzat 45. cikkének (1) bekezdésében kifejezetten megemlített három tényező alapján más kritériumokat is figyelembe vehet, mint például a pályázók életkorát, vagy a hivatalban vagy besorolási fokozatban eltöltött szolgálati idejét.
A kinevezésre jogosult hatóság e széles mérlegelési jogkörét azonban annak szükségessége korlátozza, hogy a jelöltek gondos és pártatlan összehasonlító vizsgálatát a szolgálat érdekében és az egyenlő bánásmód elvének megfelelően végezzék el. E vizsgálatot a gyakorlatban az egyenlőség alapján és összehasonlítható információforrásokból és adatokból kiindulva kell elvégezni.
(lásd az 53., 55. és 60. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑132/03. sz., Casini kontra Bizottság ügyben 2005. szeptember 15‑én hozott ítéletének 53. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat;
a Közszolgálati Törvényszék F‑57/06. sz., Hinderyckx kontra Tanács ügyben 2007. november 7‑én hozott ítéletének 45. pontja; F‑53/08. sz., Bouillez és társai kontra Tanács ügyben 2010. május 5‑én hozott ítéletének 50. pontja.
4. Az előléptetésre jelölt tisztviselők érdemeinek összehasonlító vizsgálata során a kinevezésre jogosult hatóság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, és az uniós bírósági felülvizsgálatnak annak vizsgálatára kell korlátozódnia, hogy az adminisztráció megállapításaihoz vezető utakat és módokat tekintve az adminisztráció a nem kifogásolható kereteken belül maradt‑e, és nem élt‑e nyilvánvalóan hibásan hatáskörével. A bíróság tehát nem helyettesítheti saját értékelésével a kinevezésre jogosult hatóságnak a pályázók képességeire és érdemeire vonatkozó értékelését.
(lásd az 54. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfoú Bíróság fent hivatkozott Casini kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 52. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
5. Ami az ellátott feladatokkal járó felelősség mértékére vonatkozó szempontot illeti, az előléptethető tisztviselők érdemeinek összehasonlító vizsgálata keretében e mérték nem határozható meg mindenekelőtt az ellátott vezetői feladatok jelentőségével, mivel a tisztviselő által ellátott feladatokkal járó felelősség mértéke anélkül is lehet magas, hogy számos beosztottja lenne, és fordítva a tisztviselőnek lehet számos beosztottja anélkül, hogy különösen nagy mértékű felelősséggel járó feladatokat látna el.
Ugyanígy ami a nyelvi készségekre vonatkozó szempontot illeti, bár a tisztviselő hangsúlyozza, hogy több munkanyelvet ismer, magának a személyzeti szabályzat 45. cikkének a szövegéből következik, hogy a nyelv használata, és nem az ismerete az, amit figyelembe kell venni az érdemek összehasonlító vizsgálata során.
(lásd az 58. és 59. pontot)
Hivatkozás:
az Európai Unió Törvényszéke T‑175/09. P. sz., Tanács kontra Stols ügyben 2010. december 16‑án hozott ítéletének 48. pontja.
6. A kinevezésre jogosult hatóság ugyan nem köteles az elő nem léptetett tisztviselők számára megindokolni az előléptetésről szóló határozatokat, viszont köteles megindokolni az elő nem léptetett tisztviselőnek a rá vonatkozó elő nem léptető határozattal szembeni panaszát elutasító határozatot, és e határozat indokolásának egybe kell esnie annak a határozatnak az indokolásával, amely ellen a panasz irányul. Egyébiránt az indokolás kielégítő voltát annak az érvelésnek a lényeges elemeire tekintettel kell értékelni, amelyre az intézmény válaszol.
E tekintetben amennyiben a kinevezésre jogosult hatóság közölt indokoláskezdeményt, az eljárás során is elő lehet terjeszteni kiegészítő adatokat.
(lásd a 62., 63. és 65. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑343/87. sz., Culin kontra Bizottság ügyben 1990. február 7‑én hozott ítéletének 13. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑171/05. sz., Nijs kontra Számvevőszék ügyben 2006. október 3‑án hozott ítéletének 42. pontja; T‑502/04. sz., Lopparelli kontra Bizottság ügyben 2007. július 4‑én hozott ítéletének 77. ponjta;
a Közszolgálati Törvényszék fent hivatkozott Hinderyckx kontra Tanács ügyben hozott ítéletének 32. pontja.