Language of document : ECLI:EU:F:2011:146

A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE

(első tanács)

2011. szeptember 20.

F‑45/06. REV. sz. ügy

Sandrine De Buggenoms és társai

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Eljárás – Perújítási kérelem – A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzatának 119. cikke – A Közszolgálati Törvényszék határozata – Elállás miatt törlést elrendelő végzésre vonatkozó perújítási kérelem – Jogerő – Hiány – Hivatalból felhozott elfogadhatatlanság”

Tárgy:      A Közszolgálati Törvényszék első tanácsa elnökének az F‑45/06. sz., Avendano és társai kontra Bizottság ügyben 2010. szeptember 16‑án hozott, törlést elrendelő végzésével szemben előterjesztett, perújítás iránti kérelem.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék a perújítási kérelmet mint elfogadhatatlant elutasítja. A Közszolgálati Törvényszék a perújítási eljárás felpereseit kötelezi a Bizottság költségeinek viselésére. A Tanács, amely a perújítási eljárásban beavatkozóként lépett fel, maga viseli saját költségeit.

Összefoglaló

1.      Eljárás – Perújítás – A felperes elállása miatt törlést elrendelő végzésre vonatkozó kérelem – Elfogadhatatlanság

(A Bíróság alapokmánya, 44. cikk, és I. melléklet, 7. cikk; a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 74. cikk, 89. cikk, 5. §, és 119. cikk)

2.      Eljárás – A felek képviselete – Perbeli meghatalmazás – Nem kötelező benyújtás

(A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 35. cikk, 5. §, 39. cikk, 1. §, harmadik albekezdés, és 74. cikk)

3.      Uniós jog – Elvek – A hatékony bírói jogvédelemhez való jog – Terjedelem

(EUMSZ 6. cikk, (1) bekezdés; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk, és 52. cikk, (7) bekezdés)

1.      Mivel az okafogyottságot megállapító vagy az eljárást – az uniós bíróság hatáskörének hiányában vagy a kereset elfogadhatatlansága, illetve nyilvánvaló megalapozatlansága miatt – megszüntető indokolt végzés hasonló joghatásokkal jár, mint az ítélet, a Bíróság alapokmányának 44. cikke – amely ezen alapokmány I. mellékletének 7. cikke értelmében a Közszolgálati Törvényszékre is alkalmazandó – szerinti perújítási kereset előterjeszthető lenne az ilyen végzéssel szemben, jóllehet az említett 44. cikk kifejezetten nem rendelkezik erről. Ugyanígy a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata 119. cikkének szövege a perújítási keresetet nem korlátozza a Közszolgálati Törvényszék ítéleteire, hanem a Közszolgálati Törvényszék végzései esetében is lehetővé teszi azt.

Mindazonáltal, jóllehet az említett 119. cikk szövege az ítéletek és végzések közötti különbségtétel nélkül a Közszolgálati Törvényszék valamennyi határozata esetében lehetővé teszi perújítási kérelem benyújtását, az uniós igazságszolgáltatási rendszerben a perújítás nem fellebbezés, hanem kivételes jogorvoslat, amellyel a végleges ítéletek és végzések jogerejét lehet kifogásolni.

E tekintetben, mivel a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzatának 74. cikke értelmében meghozott, törlést elrendelő végzés nem vonatkozik az ügynek sem az elfogadhatóságára, sem pedig az érdemére, az nem jogerős, és így nem hasonlítható az indokolt végzéshez, amely az ítéletéhez hasonló joghatásokkal rendelkezik. Amikor ugyanis az említett 74. cikk alapján a Közszolgálati Törvényszék elnöke végzésben határoz az ügy Közszolgálati Törvényszék nyilvántartásából való törléséről, mindössze a felperes elállásra irányuló szándékát veszi tudomásul. Az ilyen végzésben egyedül a jogvita feleit érintő rendelkezések azok, amelyek alapján a Közszolgálati Törvényszék elnöke az eljárási szabályzat 89. cikke (5) bekezdése rendelkezéseinek megfelelően a költségekről határoz.

(lásd a 31–33., 35., 36., 38., 39. és 41. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C‑130/91. REV. sz., ISAE kontra VP és Interdata kontra Bizottság egyesített ügyekben 1995. március 7‑én hozott ítéletének 6. pontja; C‑12/05. P‑REV. sz., Meister kontra OHIM ügyben 2007 november 29‑én hozott ítéletének 16. pontja; C‑199/94. P. és C‑200/94. P‑REV. sz., Inpesca kontra Bizottság egyesített ügyekben 1998. március 5‑én hozott ítéletének 16. pontja; C‑255/06. P‑REV. sz., Yedaş Tarim ve Otomotiv Sanayi ve Ticaret kontra Tanács és Bizottság ügyben 2009. április 2‑án hozott ítéletének 15–17. pontja.

2.      A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata 35. cikkének (5) bekezdése és 39. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése értelmében a felet segítő vagy képviselő ügyvéd a Közszolgálati Törvényszék előtt semmilyen más formaságra nem köteles, mint ügyvédi minőségének igazolására, és nem köteles alakilag megfelelő meghatalmazást benyújtani, azonban kifogás esetén köteles e jogosultságot igazolni. Következésképpen, mivel az ügyvédnek főszabály szerint nem kell az ügyfele alakilag megfelelő meghatalmazását igazolni sem a kereset benyújtásához, sem ahhoz, hogy közölje a Közszolgálati Törvényszékkel, hogy az ügyfele el kíván állni a keresettől – hiszen az ügyfél döntését az említett eljárási szabályzat 74. cikke értelmében akár a szóban a tárgyaláson is közölheti a Közszolgálati Törvényszékkel –, az ügyvéd és az ügyfele közötti perbeli meghatalmazás meglétét, valamint terjedelmét, vagy akár visszavonását a Közszolgálati Törvényszék nem vizsgálja, kivéve ha vitatják azokat.

(lásd a 45. és 46. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 14/64. sz., Barge kontra Haute Autorité ügyben 1965. február 16‑án hozott ítélete;

az Elsőfokú Bíróság T–139/89. sz., Virgili‑Schettini kontra Parlament ügyben 1990. szeptember 26‑án hozott ítélete.

3.      Ami a hatékony jogorvoslathoz való jogot illeti, az Alapjogi Charta 47. cikkéhez fűzött magyarázatokból – amelyeket az EUSZ 6. cikk (1) bekezdésének harmadik albekezdése és a Charta 52. cikkének (7) bekezdése értelmében figyelembe kell venni a Charta értelmezésekor – kitűnik, hogy e cikk második albekezdése az emberi jogok európai egyezménye 6. cikke (1) bekezdésének felel meg, jóllehet az uniós jogban a bírósághoz fordulás joga nem korlátozódik a polgári jogi jogokkal és kötelezettségekkel kapcsolatos jogvitákra. Az Alapjogi Charta 47. cikkének első bekezdése az emberi jogok európai egyezményének 13. cikkén alapul, noha az uniós jogban a védelem kiterjedtebb, mivel e jog a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz való jogot is biztosítja, és nemcsak a valamely nemzeti hatóság előtti hatékony jogorvoslatot. Az Alapjogi Charta 47. cikkének első bekezdése értelmében vett hatékony jogorvoslathoz való jog nem korlátozódik az alapvető jogok védelmére, hanem magában foglalja az uniós jog által biztosított valamennyi jog és szabadság védelmét is.

(lásd az 53. pontot)