A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE

(első tanács)

2011. február 4.

F‑54/10. sz. ügy

Luc Verheyden

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Tisztviselők – Az Európai Csaláselleni Hivatalnak (OLAF) az olasz igazságügyi hatóságok számára természetes személyekre vonatkozó információk továbbításáról szóló határozata – Ítélet hatása harmadik személyekre – Az egyenlő bánásmód elv”

Tárgy: Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján előterjesztett kereset, amelyben L. Verheyden többek között azon határozat megsemmisítését kéri, amelyben a Bizottság megtagadta, hogy ugyanolyan, 3000 euró összegű kártérítést fizessen neki, mint amelyet a Közszolgálati Törvényszék az F‑5/05. sz. és az F‑7/05. sz., Violetti kontra Bizottság ítélet alapjául szolgáló ügyben ítélt meg a felperesek mindegyikének.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet mint nyilvánvalóan megalapozatlant elutasítja. A Közszolgálati Törvényszék a felperest kötelezi az összes költség viselésére.

Összefoglaló

1.      Eljárás – Az elfogadhatóság vizsgálatát megelőző érdemi vizsgálat – Megengedhetőség

2.      Tisztviselők – Egyenlő bánásmód – Hasonló egyedi határozatok olyan címzettjeitől eltérő bánásmód, akik közül néhányan pert nyertek e határozatokkal kapcsolatban, mások pedig nem – A hátrányos megkülönböztetés hiánya

3.      Tisztviselők – Az adminisztráció gondoskodási kötelezettsége – A gondos ügyintézés elve – Terjedelem – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok

1.      A közösségi bíróság mérlegelheti, hogy a gondos igazságszolgáltatás érdekében valamely keresetet érdemi okok miatt mindenképpen el kell‑e utasítani, anélkül hogy szükséges lenne az elfogadhatóságáról határozni.

(lásd a 31. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C‑23/00. P. sz., Tanács kontra Bohringer ügyben 2002. február 26‑án hozott végzésének 51. és 52. pontja.

2.      A közös eljárásban hozott, több hasonló határozat címzettjeivel eltérő módon lehet bánni aszerint, hogy közülük kizárólag néhányuk esetében került sor a határozat megsemmisítésére, miközben mások nem jártak sikerrel a hatáskörrel rendelkező bíróságok előtt.

Márpedig az olyan tisztviselő helyzete, akinek keresetét elfogadhatatlanság miatt elutasították, objektíve eltérő helyzetben van azon más tisztviselőkhöz képest, akik a keresetindítási határidőn belül nyújtották be keresetlevelüket, sikerült elismertetniük a velük szemben elkövetett hibát, és ilyen körülmények között elérhetik, hogy a Közszolgálati Törvényszék elmarasztalja az intézményt. Ebből következik, hogy az intézmény nyilvánvalóan nem sértette meg az egyenlő bánásmód elvét, amikor megtagadta az érintettől ugyanazon összeg megfizetését, amelyet a többi tisztviselőnek fizetett.

(lásd a 34. és 35. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C‑310/97. P. sz., Bizottság kontra AssiDomän Kraft Products és társai ügyben 1999. szeptember 14‑én hozott ítéletének 49–71. pontja.

3.      A tisztviselő helyzetére vonatkozó döntés alkalmával az adminisztráció a gondos ügyintézés és a gondoskodási kötelezettség elve alapján köteles minden olyan tényezőt figyelembe venni, amely meghatározó lehet a döntése szempontjából, így tehát nemcsak a szolgálati érdekre, hanem az érintett tisztviselő érdekére is tekintettel kell lennie. Az intézményeknek az alkalmazottaikról való különös gondoskodás érdekében arra is lehetőségük van, hogy a más tisztviselőkre vonatkozó, kedvező bírósági határozatokat olyan tisztviselőkre is kiterjesszék, akik határidőn belül nem vitatták a rájuk vonatkozó egyedi döntést.

Azonban az intézményeket a szolgálati érdek megítélésével kapcsolatban megillető széles mérlegelési jogkörre tekintettel az uniós bíróság felülvizsgálatának arra a kérdésre kell korlátozódnia, hogy az érintett intézmény ésszerű korlátok között maradt‑e, és mérlegelési jogkörében nem nyilvánvalóan hibásan járt‑e el.

(lásd a 36. és 37. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 417/85. sz., Maurissen kontra Számvevőszék ügyben 1987. február 4‑én hozott ítéletének 12. pontja; C‑389/98. P. sz., Gevaert kontra Bizottság ügyben 2001. január 11‑én hozott ítéletének 44., 45. és 56. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑3/96. sz., Haas és társai kontra Bizottság ügyben 1998. szeptember 15‑én hozott ítéletének 53. pontja; T‑11/03. sz., Afari kontra EKB ügyben 2004. március 16‑án hozott ítéletének 42. pontja.