Language of document : ECLI:EU:C:2019:405

GIOVANNI PITRUZZELLA

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2019. május 14.(1)

C260/18. sz. ügy

Kamil Dziubak,

Justyna Dziubak

kontra

Raiffeisen Bank International AG z siedziba w Wiedniu, prowadzacy działalność w Polsce w formie oddziału pod nazwą Raiffeisen Bank International AG Oddział w Polsce, jelenleg Raiffeisen Bank Polska SA z siedzibą w Warszawie

(a Sąd Okręgowy w Warszawie [varsói regionális bíróság, Lengyelország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – 93/13/EGK irányelv – A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek – Devizában nyilvántartott szerződések – A pénznemek közötti átváltási árfolyam meghatározására vonatkozó feltétel – Az ilyen feltétel tisztességtelen jellege megállapításának joghatásai – A szerződés általános jellegű nemzeti rendelkezések alkalmazásával történő, bíróság általi kiegészítésének lehetősége – A fogyasztó érdekének vizsgálata – A szerződés érvényességének fenntartása a tisztességtelen feltételek nélkül”






I.      Jogi háttér

A.      Az uniós jog

1.        A 93/13/EGK irányelv(2) 3. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel abban az esetben tekintendő tisztességtelen feltételnek, ha a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó kárára.”

2.        A 93/13 irányelv 4. cikke értelmében:

„(1)      A 7. cikk sérelme nélkül, egy szerződési feltétel tisztességtelen jellegét azon áruk vagy szolgáltatások természetének a figyelembevételével kell megítélni, amelyekre vonatkozóan a szerződést kötötték, és hivatkozással a szerződés megkötésének időpontjában az akkor fennálló összes körülményre, amely a szerződés megkötését kísérte, valamint a szerződés minden egyéb feltételére vagy egy olyan másik szerződés feltételeire, amelytől e szerződés függ. [helyesen: Valamely szerződési feltétel tisztességtelen voltát – a 7. cikk sérelme nélkül – a szerződéskötés időpontjában a szerződés tárgyát képező áru vagy szolgáltatás természetének, a szerződéskötés valamennyi körülményének, továbbá e szerződés vagy más olyan szerződés összes többi feltételének figyelembevételével kell megítélni, amelytől e szerződés függ.] (2) A feltételek tisztességtelen jellegének megítélése nem vonatkozik sem a szerződés elsődleges tárgyának a meghatározására, sem pedig az ár vagy díjazás megfelelésére az ellenértékként szállított áruval vagy nyújtott szolgáltatással, amennyiben ezek a feltételek világosak és érthetőek. [helyesen: A feltételek tisztességtelen jellegének megítélése nem vonatkozik sem a szerződés elsődleges tárgyának a meghatározására, sem pedig az árnak vagy díjazásnak az ellenértékként szállított árunak vagy nyújtott szolgáltatásnak való megfelelésére, amennyiben ezek a feltételek világosak és érthetőek.]”

3.        A 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A tagállamok előírják, hogy fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket.”

4.        A 93/13 irányelv 7. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)      A tagállamok a fogyasztók és a szakmai versenytársak érdekében gondoskodnak arról, hogy megfelelő és hatékony eszközök álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását.”

B.      A lengyel jog

5.        Az Ustawa z 23 kwietnia 1964 r. Kodeks cywilny (a polgári törvénykönyvről szóló 1964. április 23‑i törvény) (Dz. U., 2007, 459. tétel, későbbi módosításokkal együtt; a továbbiakban: polgári törvénykönyv) 56. cikke szerint:

„A jogügylet nemcsak az abban foglalt joghatásokat váltja ki, hanem olyan joghatásokat is, amelyek a törvényből, a társadalmi együttélés szabályaiból és a bevett gyakorlatból következnek.”

6.        A polgári törvénykönyv 3531. cikke értelmében:

„A szerződést kötő felek a jogviszonyt tetszésük szerint alakíthatják, feltéve, hogy a szerződés tartalma vagy célja nem ellentétes a jogviszony jellegével (természetével), jogszabállyal vagy a társadalmi együttélés szabályaival.”

7.        A polgári törvénykönyv 354. cikke értelmében:

„1. §      Az adós kötelezettségét annak tartalmával összhangban és társadalmi‑gazdasági céljának, a társadalmi együttélés szabályainak, valamint ha e tekintetben kialakult szokások léteznek, akkor e szokásoknak is megfelelő módon köteles teljesíteni.

2. §      A kötelezettség teljesítése során a hitelező azonos módon köteles együttműködni.”

II.    A tényállás, az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

8.        Az alapeljárás felei fogyasztóként 2008. november 14‑én jelzáloghitel‑szerződést kötöttek 480 hónapos időtartamra. A szerződés értelmében a bank a hitelfelvevőknek a szerződésben meghatározott összegű lengyel złotyban (PLN) biztosított hitelt, azonban a hitelt devizához, a jelen ügyben svájci frankhoz kötötték.

9.        A hitel devizához való kötésének szabályait a bank által használt és a szerződésbe beépített, jelzáloghitelre vonatkozó szabályzat tartalmazta.

10.      A jelzáloghitelre vonatkozó szabályzat 7. bekezdésének 4. pontja lényegében előírta, hogy a hitel kifizetésére a hitel folyósításának időpontjában hatályos táblázat alapján kötelező devizavételi árfolyamnál (CHF) nem alacsonyabb árfolyamon, PLN‑ben kerül sor. A hitel alapján visszafizetendő, devizában (CHF) meghatározott összeg a hitel folyósításakor alkalmazott árfolyamnak megfelelően lett kiszámolva.

11.      Ezenfelül a jelzáloghitelre vonatkozó szabályzat 9. bekezdésének 2. pontja értelmében a törlesztendő hitel törlesztőrészletei CHF‑ban lettek meghatározva, és azokat a törlesztőrészlet esedékességének napján a PLN számláról a banknál a törlesztőrészlet esedékességének napját megelőző munkanap végén irányadó eladási árfolyam alapján emelik le.

12.      A hitelkamatot változó kamatláb alkalmazásával LIBOR 3M (CHF) referencia‑kamatláb, valamint a bank által rögzített árrés alkalmazásával határozták meg.

13.      A hitelfelvevők keresetet terjesztettek a kérdést előterjesztő bíróság elé, amelyben elsődlegesen a hitelszerződés érvénytelenségének megállapítását kérték a 11. és 12. pontban szereplő, indexálási mechanizmussal kapcsolatos feltételek tisztességtelen jellegére hivatkozva. Közelebbről azt rótták fel, hogy a szerződéses rendelkezések jogellenesek, mivel lehetővé teszik, hogy a bank az árfolyamokat egyoldalúan és szabadon állapítsa meg. Következésképpen a bank egyoldalúan határozza meg a külföldi pénznemben megállapított hitel összegét, valamint a külföldi pénznemben kifejezett törlesztőrészletek lengyel złotyban meghatározott összegre történő átváltásának eredményét.

14.      Ezen rendelkezések jogellenessé minősítése lehetetlenné teszi az alkalmazandó átváltási árfolyam meghatározását, következésképpen a szerződés egészének érvénytelenítését eredményezné.

15.      Másodlagosan a hitelfelvevők a szerződésnek a tisztességtelen feltételek nélküli, PLN‑ben meghatározott hitelösszeg és a szerződésben meghatározott, változó LIBOR kamatlábon, illetve a bank rögzített árrésén alapuló kamat alapján történő teljesítését kérték.

16.      A bank vitatta a feltételek jogellenességét, másodlagosan pedig előadta, hogy e rendelkezéseknek a szerződésből való esetleges kihagyása esetén a szerződés többi része továbbra is kötelezettséget jelentene a felekre nézve.

17.      A bank az árfolyam megállapításának módját meghatározó diszpozitív rendelkezések hiányában a tisztességtelen feltételek elhagyását követően a szerződés értelmezése szempontjából a lengyel polgári törvénykönyv 56., 65. és 354. cikkéből következő általános rendelkezéseket, különösen az akarat kifejezésére és a kialakult gyakorlat értelmezésére vonatkozó szabályok figyelembevételét tartja szükségesnek.

18.      A kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint a szóban forgó szerződésben foglalt feltételek, mivel azok tisztességtelenek, nem jelentenek kötelezettséget a hitelfelvevőkre nézve. Ezenfelül rámutat arra, hogy e feltételek elhagyását követően lehetetlen meghatározni az árfolyamot, tehát lehetetlen a szerződést teljesíteni.

19.      Ebben az összefüggésben a Sąd Okręgowy w Warszawie (varsói regionális bíróság, Lengyelország) felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

„1)      A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv 1. cikke (2) bekezdésének vagy 6. cikke (1) bekezdésének értelmezése alapján ki lehet‑e indulni abból, hogy ha egyes, a felek általi teljesítés módját (összegét) meghatározó szerződéses rendelkezések tisztességtelenné minősítésének következtében a teljes szerződés – a fogyasztó számára hátrányos módon – érvénytelenné válik, a szerződés hiányosságainak pótlása nemcsak a tisztességtelen feltételt egyértelmű módon helyettesítő diszpozitív rendelkezés alapján lehetséges, hanem a nemzeti jog azon rendelkezései alapján is, amelyek jogügyletek tartalmukban kifejezett joghatásainak kiegészítését a méltányosság elvéből (társadalmi együttélés szabályai) vagy a bevett szokásokból is eredő következmények révén írják elő?

2)      A teljes szerződés érvénytelensége hatásainak a fogyasztó szempontjából történő vizsgálatára a szerződés megkötésének időpontjában fennálló körülményeket figyelembe véve kell, hogy sor kerüljön, vagy a felek közötti, az adott kikötés érvényesíthetőségével (amely kikötés megtévesztő jellegére a fogyasztó hivatkozott) kapcsolatos jogvita kialakulásának időpontjában, illetve milyen jelentőséggel bír a fogyasztó által e jogvita során kifejtett álláspont?

3)      Lehetséges‑e a 93/13/EGK irányelv szerint tisztességtelen szerződési feltételeknek minősülő rendelkezéseket hatályukban fenntartani, amennyiben e megoldás a vita rendezésének időpontjában objektíve kedvező lenne a fogyasztó számára?

4)      A [93/13] irányelv 6. cikke (1) bekezdésének fényében a felek általi teljesítés összegét és módját meghatározó szerződéses rendelkezések tisztességtelennek minősítése eredményezhet‑e olyan helyzetet, amelyben a jogviszonynak a szerződés tartalma alapján, a tisztességtelen feltételek következményeinek mellőzésével megállapított formája eltér a felek elsődleges szolgáltatásra vonatkozó szándékától, így különösen valamely szerződéses rendelkezés tisztességtelennek minősítése azt jelenti‑e, hogy továbbra is lehet alkalmazni a többi, a fogyasztó elsődleges szolgáltatását meghatározó szerződéses rendelkezést, amelyeket nem minősítettek visszaélésszerűnek, és amelyeknek a felek által elfogadott formája (szerződésbe való belefoglalása) elválaszthatatlan a fogyasztó által megtámadott rendelkezéstől?”

III. Jogi elemzés

A.      A 93/13 irányelvről és az árfolyammal kapcsolatos feltételek tisztességtelen jellegének megállapításáról

20.      A jelen ügy a tisztességtelen feltételek, különösen a devizához kötött és nemzeti pénznemben törlesztett hitelszerződésekben foglalt, „árfolyam‑különbözeti”(3) feltétel tisztességtelensége megállapításának joghatásai tárgyában a Bíróságnál előterjesztett ügysorozat(4) részét képezi.

21.      Több országban széles körben elterjedt az ilyen típusú devizaalapú hitelek felvétele amiatt, hogy az ügylet helye szerinti állam pénznemére alkalmazandó kamathoz képest alacsonyabb volt a devizára alkalmazandó kamat.

22.      Ahogyan arra a Bíróság ítélkezési gyakorlata széles körben emlékeztet,(5) a 93/13 irányelv által létrehozott védelmi rendszer azon a feltételezésen alapszik, hogy a fogyasztó a szolgáltatóhoz képest hátrányos helyzetben van mind tárgyalási lehetőségei, tehát a tárgyalási képessége, mind pedig információs szintje tekintetében(6).

23.      Az irányelv közvetlen célja ezért az, hogy helyreállítsa az egyensúlyt a fogyasztó és a szolgáltató helyzete között.

24.      Az irányelv 6. cikkének (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a tisztességtelen feltételek „nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve”. E rendelkezés „olyan kógens [norma], amely arra irányul, hogy a szerződő felek jogai és kötelezettségei tekintetében a szerződés által megállapított formális egyensúlyt a szerződő felek egyenlőségét helyreállító, valódi egyensúllyal helyettesítse”(7).

25.      A nemzeti bíróság ezért attól az időponttól kezdve, hogy rendelkezik az összes szükséges jogi és tényállási elemmel(8), hivatalból köteles megvizsgálni, hogy a szerződési feltétel tisztességtelen‑e, és amennyiben az tisztességtelen, köteles az ilyen egyenlőtlenséget megszüntetve beavatkozni, hogy biztosítsa a 93/13 irányelvben előirányzott védelem hatékony érvényesülését.

26.      A felek közötti egyenlőtlenség ugyanis a szerződő feleken kívüli, pozitív beavatkozást igényel(9), amelyet az a közérdek indokol, amelyen az irányelv által a fogyasztóknak biztosított védelem alapul(10).

27.      A 93/13 irányelv hosszabb távú, az irányelv 6. és 7. cikkének együttes alkalmazásából következő célja, hogy megszüntesse a tisztességtelen feltételeknek a fogyasztókkal kötött szerződésekben történő alkalmazását azon visszatartó erő révén, amely a szolgáltatók tekintetében jelentkezik „az ilyen tisztességtelen feltételeknek […] puszta és egyszerű alkalmazhatatlansága következtében”(11).

28.      A nemzeti bíróság a feltétel tisztességtelen jellegének megállapítását követően köteles kizárni e feltétel alkalmazását, mivel – ahogyan azt a Bíróság egyértelművé tette – a 6. cikk (1) bekezdésének szövege, amely elismeri, hogy a tagállamok autonómiával rendelkeznek a tisztességtelen feltételekre alkalmazandó jogszabályok meghatározása tekintetében, kifejezetten annak előírását teszi kötelezővé, hogy az említett feltételek „nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve”(12).

29.      Következésképpen a szerződési feltétel tisztességtelen jellegét megállapító nemzeti bíróság feladata, hogy levonja a nemzeti jog szerint ebből eredő összes következtetést annak érdekében, hogy az ilyen feltétel ne váltson ki kötelező joghatásokat a fogyasztó vonatkozásában, kivéve, ha maga a fogyasztó ellenzi a fent említett feltétel alkalmazásának mellőzését(13).

30.      Ezenfelül a 6. cikk (1) bekezdésének második mondata, valamint a huszonegyedik preambulumbekezdés(14) értelmében „ha [a szerződés] a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel [továbbra is] köti a feleket”(15).

31.      A bíróság tehát nem jogosult beavatkozni az olyan feltétel tartalmába, amelynek tisztességtelen jellegét állapítja meg. A 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését ugyanis úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti jogszabály, amely a nemzeti bíróság számára lehetővé teszi, hogy az említett szerződést e feltétel tartalmának a módosítása útján kiegészítse.(16)

32.      Az ilyen beavatkozás ugyanis sérthetné az irányelv által elérni kívánt hosszú távú célt, vagyis hogy – már a 27. pontban említett módon – visszatartsa a szolgáltatót attól, hogy tisztességtelen feltételeket illesszen be a szerződésbe.(17) A szolgáltatókat ugyanis az ilyen feltételek alkalmazására késztetheti az, hogy még ha e feltételek tisztességtelen jellege megállapítást is nyer, a szerződést a nemzeti bíróság szükség szerint módosíthatja.

33.      Az e szabály alóli egyetlen kivétel az ítélkezési gyakorlat útján került kidolgozásra a Kásler ügyben,(18) amelyben a Bíróság meghatározta, hogy mely feltételek fennállása indokolhatja a szerződésnek a nemzeti bíróság általi kiegészítését.

34.      Konkrétan, a Bíróság a tisztességtelen feltételnek diszpozitív jellegű nemzeti rendelkezéssel történő helyettesítését két feltétel teljesülése esetén tette lehetővé: először is, hogy a tisztességtelennek minősített feltétel alkalmazásának elhagyása a nemzeti jog alapján a szerződés egészének érvénytelenítését vonja maga után, másodszor pedig, hogy az említett szerződés érvénytelenítése miatt a fogyasztót különösen káros következmények érhetik(19).

35.      A 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével tehát nem ellentétes az, hogy a nemzeti bíróság a szerződések jogára vonatkozó elvek alkalmazásával a tisztességtelen feltételt úgy semmisíti meg, hogy azt a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével helyettesíti olyan helyzetekben, amelyekben a tisztességtelen kikötés érvénytelenségének megállapítása arra kötelezi a bíróságot, hogy a szerződést teljes egészében semmisítse meg, és ezzel a fogyasztót különösen káros következményeknek teszi ki, és így őt ezáltal bünteti(20).

36.      A hitelszerződés érvénytelenítésének főszabály szerint az a következménye, hogy a részletekben megfizetendő fennmaradó összeg azonnal esedékessé válik, ami azzal a kockázattal jár, hogy meghaladja a fogyasztó pénzügyi képességeit, és ezért jobban bünteti őt, mint a hitelezőt, amely ennek következtében lehetséges, hogy nem lesz annak elkerülésére ösztönözve, hogy ilyen kikötéseket illesszen az általa kínált szerződésekbe(21).

37.      Ez, a valamely tisztességtelen feltétel megszűnése esetén a szerződés nemzeti bíróság általi kiegészítésének tilalma alóli kivétel a 93/13 irányelv céljára tekintettel teljes mértékben igazolt, amely irányelv – mint említettem – arra irányul, hogy a szerződő felek jogai és kötelezettségei tekintetében a szerződés által megállapított formális egyensúlyt a szerződő felek egyenlőségét helyreállító, valódi egyensúllyal helyettesítse, nem pedig arra, hogy a tisztességtelen feltételeket tartalmazó valamennyi szerződést semmissé nyilvánítsák(22).

38.      Logikai és rendszerezési szempontból úgy vélem, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések vizsgálatát az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik kérdéssel kell megkezdeni, ezt követően az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második, majd az első és végezetül a harmadik kérdést kell megvizsgálni. Amennyiben ugyanis az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik kérdésre adandó választ illetően azt kell megállapítani, hogy a szerződés a tisztességtelen feltétel nélkül is fennmaradhat, az ezt követő, előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések nagymértékben elvesztenék a jelentőségüket, mivel azok a szerződés egésze érvénytelenségének megállapítását feltételezik. Ezenfelül a tisztességtelen feltételnek az első kérdésben előirányzott módokon történő esetleges helyettesítése kizárólag abban az esetben vizsgálható, ha azt kell megállapítani, hogy a szerződés egészének érvénytelenítése káros lehet a fogyasztóra nézve, ami előfeltételét képezi a Bíróság elé terjesztett második kérdésnek, amely a szerződés egésze megszűnésének egyes módjaival kapcsolatos. Végezetül, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdésben foglalt, a tisztességtelen feltétel hatályának fenntarthatóságával kapcsolatos probléma észszerűen kizárólag abban az esetben merülhet fel, ha a szerződés nem tartható fenn és a tisztességtelen feltétel sem helyettesíthető.

B.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik kérdésről

39.      A nemzeti bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik kérdés révén lényegében azt kéri, hogy a Bíróság abban a részében értelmezze a 6. cikk (1) bekezdését, amelyben az előírja, hogy „a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket”. Közelebbről, a kérdést előterjesztő bíróság arra vár választ, hogy fennmaradhat‑e a szerződés azt követően, hogy megszűnik valamely tisztességtelen feltétel, amely elválaszthatatlan a szerződés szerinti főkötelezettséget meghatározó egyéb feltételektől.

40.      Ilyen esetben ugyanis a tisztességtelen feltételek megszűnéséből következő szerződés eltér a felek által elfogadott szerződéstől, és nem felel meg a felek eredeti szándékának.

41.      Amennyiben az „árfolyamkülönbözeti” feltétel tisztességtelen, ezért nem alkalmazható, a szerződés típusa megváltozik oly módon, hogy a CHF‑hoz kötött és a CHF árfolyamán alapuló szerződésből PLN‑hoz kötött, azonban továbbra is az alacsonyabb CHF árfolyamon alapuló szerződéssé alakul át.

42.      A nemzeti bíróság feladatát képezi annak vizsgálata, hogy a nemzeti jog alapján a szerződés azonos feltételek mellett jogilag továbbra is kötelezettséget jelenthet‑e a felek részére(23).

43.      Ahogyan azt a Bíróság már megállapította,(24) az irányelv hatékony érvényesülésének biztosítása érdekében ugyanis a nemzeti jog tükrében kell megállapítani valamely feltétel tisztességtelen jellegét és meghatározni az e megállapításból eredő joghatásokat.

44.      Az iratanyagból és a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdésből az tűnik ki, hogy az árfolyamkülönbözettel kapcsolatos feltételek képezik a megtámadás és a jogellenességi kifogás tárgyát.

45.      Nyilvánvalóan előzetesen kell megvizsgálni azt a szerződési feltételt, amelyet tisztességtelen jellegre hivatkozással megtámadnak, majd amelynek tisztességtelen jellegét ezt követően adott esetben meg is állapítják, mivel a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése a tisztességtelen jelleg bíróság általi vizsgálatából kizárja a szerződés elsődleges tárgyának meghatározásával kapcsolatos feltételeket, amennyiben azok világosan és érhetően vannak megfogalmazva.

46.      A nemzeti bíróságnak ezért elsődlegesen azt kell eldöntenie, hogy a megtámadott feltétel részét képezi‑e a szerződés elsődleges tárgya meghatározásának, és amennyiben erre a kérdésre igenlő választ kell adni, megvizsgálja, hogy a feltétel megfogalmazása világos és érthető‑e. A nemzeti bíróság kizárólag abban az esetben vizsgálhatja a feltétel tisztességtelen jellegét, ha az előző kérdésre nemleges választ kell adni, vagyis ha a bíróság megállapítja, hogy a szerződés elsődleges tárgya meghatározásának részét képező szerződési feltétel megfogalmazása nem világos és nem érthető.(25)

47.      Másodszor, a nemzeti bíróságnak annak meghatározása céljából, hogy a szerződés a tisztességtelen feltétel hiányában is kötelezettséget jelenthet‑e, meg kell vizsgálnia, hogy a tisztességtelen jelleg megállapítása milyen joghatásokkal jár. Amennyiben a feltétel a szerződés tárgya fogalmának részét képezi, kevésbé valószínű, hogy a nemzeti jog alapján jogilag lehetséges a szerződés fennmaradása; mindazonáltal olyan vizsgálatról van szó, amelyet kizárólag a kérdést előterjesztő bíróság végezhet el.

48.      A nemzeti bíróságnak – a nemzeti szabályozás alapján és az uniós jogot tiszteletben tartva – értékelnie kell, hogy a szerződés fennmaradása a tisztességtelen feltétel nélkül jogilag lehetséges‑e(26).

49.      A Bíróság szerint „valamely tisztességtelen feltétel szerződésben való jelenlétének természetes következménye kizárólag a feltétel érvénytelensége és a szerződés többi részének érvényessége, amely, a fogyasztó kárára fennálló egyenlőtlenség kiküszöbölése után továbbra is köti a feleket. Ettől az általános szabálytól csak akkor lehet eltérni, ha maga a szerződés objektív módon nem áll meg a tisztességtelen feltétel nélkül”(27).

50.      Ahogyan azt a Bíróság ítélkezési gyakorlatában megállapította, „azon szempontokat illetően, amelyek lehetővé teszik annak értékelését, hogy egy szerződés valóban teljesíthető‑e a tisztességtelen feltételek kihagyásával is, meg kell állapítani, hogy mind a 93/13 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének szövege, mind pedig a gazdasági tevékenységek jogbiztonságára vonatkozó követelmények az objektív megközelítés mellett szólnak ezen rendelkezés értelmezése során”. A szerződő felek érdeke ezért „nem tekinthető a szerződés jövője szabályozásában meghatározó szempontnak”(28).

51.      Ez az objektív megközelítés összhangban áll az irányelv célkitűzésével, amely szerint a tisztességtelen feltételeket tartalmazó minden egyes szerződés megszüntetése helyett a tisztességtelen feltételek elhagyásával helyre kell állítani a felek közötti egyensúlyt.

52.      Az irányelvnek nem az a célja, hogy egészében megszüntesse az olyan szerződést, amelynek egyes feltételeit tisztességtelennek minősítették, sem az, hogy az ilyen szerződést minden áron fenntartsa, még kevésbé pedig az, hogy azért tartsa fenn e szerződést, mert az a két fél egyikének kedvez.

53.      Az irányelv célja ugyanis az, hogy helyreállítsa a felek közötti egyensúlyt,(29) és hogy a jövőben a szolgáltatóra nézve visszatartó erőt fejtsen ki.

54.      Az irányelv 6. cikkének (1) bekezdése ezért semleges a tisztességtelen feltételektől megtisztított szerződés megszüntetését, illetve fenntartását illetően, és a nemzeti bíróság feladata, hogy a nemzeti jog alapján, a fent ismertetett általános kritériumok betartásával megvizsgálja, hogy a tisztességtelen feltétel a szerződés tárgyának meghatározásával kapcsolatos‑e, és hogy a tisztességtelen feltételektől megtisztított szerződés hatályát fenntartsa‑e.

C.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésről

55.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés két részből áll. Először is, a Bíróságnak abban a kérdésben kell állást foglalnia, hogy a szerződés egésze érvénytelenítésének következményeit mely időpontban kell értékelni, másodszor azt kell megállapítania, hogy a fogyasztó szándékának mekkora jelentőséget kell tulajdonítani.

56.      Habár egyrészről az irányelv 4. cikkének (1) bekezdése rögzíti, hogy egy szerződési feltétel tisztességtelen voltát „azon áruk vagy szolgáltatások természetének a figyelembevételével [kell megítélni], amelyekre vonatkozóan a szerződést kötötték, és hivatkozással a szerződés megkötésének időpontjában az akkor fennálló összes körülményre, amely a szerződés megkötését kísérte [helyesen: a szerződéskötés időpontjában a szerződés tárgyát képező áru vagy szolgáltatás természetének, a szerződéskötés valamennyi körülményének […] figyelembevételével {kell megítélni}]”(30), az irányelv kifejezetten nem jelöli meg, hogy a feltétel tisztességtelen jellege megállapításának a szerződésre gyakorolt következményeit mely időpontban kell értékelni.

57.      A nemzeti bíróság feladata tehát, hogy – amint már említettem – a nemzeti jog alapján levonja a feltétel tisztességtelen jellegének megállapításából eredő összes következtetést.

58.      A nemzeti bíróságnak ezért a nemzeti jog alapján értékelnie kell, hogy a tisztességtelen feltételek megszűnését követően a szerződés jogilag fennmaradhat‑e, és hogy a nemzeti jog alapján mely időpontban kell értékelni a feltétel tisztességtelen jellege megállapításának joghatásait.

59.      Álláspontom szerint azonban – mivel a nemzeti jog erre vonatkozóan kifejezett rendelkezéseket nem tartalmaz – úgy tűnik, két oka van annak, hogy a jogvita elbírálásának időpontjában kell értékelni a feltételek tisztességtelen jellege megállapításának joghatásait, valamint a szerződés egésze esetleges érvénytelenítésének és a szerződés bíróság általi esetleges kiegészítésének következményeit.

60.      Először is, az irányelv – amint már említettem – a felek közötti érdemi egyensúly helyreállítására irányuló közvetlen céljainak teljes körű megvalósítása céljából rendszertani szempontból a tisztességtelen feltételek megszűnésének joghatásait a konkrét és aktuális helyzethez, vagyis a jogvita nemzeti bíróság általi elbírálásának időpontjában fennálló körülményekhez viszonyítva kell értékelni. Előfordulhat ugyanis, hogy a felek érdekei ebben az időpontban eltérnek a szerződéskötés időpontjában fennálló érdekeiktől.

61.      Másodszor, e joghatásoknak a jogvita elbírálásának időpontjában történő értékelése összeegyeztethető a Bíróság Kásler ügyben(31) tett megállapításaival.

62.      A Bíróság ugyanis egyértelművé tette, hogy az a feltétel, amelynek alapján a szerződést – amelyet a nemzeti jog szerint a tisztességtelen feltételek megszűnését követően egészében érvényteleníteni kellene – a bíróság a tisztességtelen feltételnek diszpozitív jellegű feltétellel történő helyettesítése révén kiegészítheti, kizárólag akkor valósul meg, ha a szerződés érvénytelenítése „különösen káros”(32) a fogyasztóra nézve.

63.      Ebből az következik, hogy a nemzeti bíróságnak a fogyasztó azon érdekeit kell figyelembe vennie, amelyek a határozathozatalkor állnak fenn, és nem azokat, amelyek alapján a fogyasztó a szerződés megkötése mellett döntött.

64.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés második szempontjára rátérve, annak értékelése céljából, hogy a szerződés egészének megszüntetése és a szerződés kiegészítése közötti döntés szempontjából mekkora jelentőséggel bír a fogyasztó szándéka, célszerű elemezni a Bíróság Kásler ügyben, különösen az irányelv által követett célokra tekintettel tett megállapításait.

65.      Ahogyan azt említettem, az irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével ugyanis ellentétes az olyan nemzeti jogszabály, amely a bíróság számára lehetővé teszi, hogy szolgáltató és a fogyasztó közötti szerződésben foglalt feltétel tisztességtelen jellegének a megállapítása esetén az említett szerződést e feltétel tartalmának a módosítása útján kiegészítse.(33)

66.      A bíróság kizárólag abban a kivételes helyzetben avatkozhat be, amelyben ha „nem volna megengedett a tisztességtelen feltétel valamely diszpozitív rendelkezéssel való helyettesítése, és a bíróságnak egészében meg kellene semmisítenie a szerződést, a fogyasztót különösen káros következmények érhetnék, és ily módon a szerződés megsemmisítéséből eredő visszatartó erő veszélybe kerülne”(34).

67.      Észszerűen feltételezhető, hogy a Kásler ítéletben előírt feltételek közül a második feltétel nem teljesül, amennyiben a fogyasztó – akit a bíróság olyan helyzetbe hozott, hogy választania kell, hogy a tisztességtelen feltételek megszüntetésének következményeként a szerződés egésze megszűnjék vagy a szerződés fenntartása céljából a szerződés eltérő rendelkezéssel egészüljön ki – kinyilvánítja, hogy a szerződés egészének megszüntetését részesíti előnyben. A bíróság tehát nem tekintheti a fogyasztó számára különösen károsnak a szerződés egészének megszüntetését, amennyiben erre irányuló szándékát a fogyasztó tudatosan és ismételten kinyilvánította.

68.      Végezetül, ami az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdést illeti, a nemzeti bíróságnak a nemzeti jog alapján értékelnie kell, hogy a feltétel tisztességtelen jellege megállapításának joghatásait mely időpontban kell megvizsgálni, azt is szem előtt tartva, hogy kifejezett jogszabályi előírások hiányában a fogyasztónak a határozathozatal időpontjában fennálló érdekeit kell figyelembe venni. Ezenfelül meg kell állapítani, hogy a fogyasztó szándéka elsőbbséget élvez egy olyan védelmi rendszer alkalmazásával szemben, amely a tisztességtelen feltétel helyettesítése révén a szerződés hatályának e feltétel nélküli fenntartására irányul.

D.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésről

69.      A nemzeti bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdéssel azt kívánja megtudni a Bíróságtól, hogy valamely szerződési feltétel tisztességtelen jellegének megállapítását követően kiegészíthető‑e a szerződés olyan nemzeti rendelkezések alkalmazásával, amelyek értelmében valamely jogügylet tartalma módosítható a méltányosság vagy a bevett szokások alapján.

70.      A kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni a Bíróságtól, hogy a szerződés kiegészíthető‑e olyan rendelkezések révén, amelyek nem diszpozitívak, és a társadalmi együttélés szabályaira vonatkozó, általános jellegű feltételeket tartalmaznak.

71.      A nemzeti bíróságnak a kérdés megválaszolása céljából először is meg kell vizsgálnia, hogy a tisztességtelen feltételeket illetően a szerződés kiegészítésére potenciálisan alkalmasként általa meghatározott, általános jellegű rendelkezések olyan, „kötelező érvényű törvényi vagy rendeleti rendelkezések”(35) csoportjába tartoznak‑e, amely rendelkezéseket „alkalmazni [kell] a szerződő felek között, ha ők másban nem állapodtak meg”(36).

72.      Az irányelv értelmében vélelmezni kell, hogy e feltételek nem tisztességtelenek, ami abból ered, hogy kötelező érvényű törvényi vagy rendeleti rendelkezést ismételnek meg. Feltételezhető ezért, hogy a nemzeti jogalkotó a meghatározott szerződések feleit megillető jogok és az őket terhelő kötelezettségek között egyensúlyt teremtett(37).

73.      A jelen ügyben, amennyire az az iratanyagból kitűnik, a feleket megillető jogok és az őket terhelő kötelezettségek közötti egyensúly jogalkotó általi értékelése nem vonatkozik a kérdést előterjesztő bíróság által megjelölt, a bevett szokásokra utaló általános jellegű rendelkezésekre, tehát úgy tűnik, hogy azokra nem terjed ki az irányelvben foglalt, a tisztességtelen jelleg hiányával kapcsolatos vélelem.

74.      Ebben az esetben az ilyen általános jellegű rendelkezéseket tartalmazó szerződési feltétel beillesztése olyan „kreatív” beavatkozást eredményezne, amely alkalmas arra, hogy a szerződési autonómia túlzott korlátozásával megváltoztassa a felek által kívánt érdekegyensúlyt.

75.      Másodszor, a fenti 31–37. pontban foglaltakat illetően úgy vélem, hogy kérdést előterjesztő bíróság által bemutatott helyzet nem tartozhat a Kásler ítéletben meghatározott esetkörbe, amely amiatt, hogy kivételes jellegű, kiterjesztően nem értelmezhető.

76.      A bíróság beavatkozását kizárólag a diszpozitív jogszabályi rendelkezéseket megismétlő feltételekre korlátozó – a fenti 71. pontban említett – kivétel mögött meghúzódó elgondolás összhangban áll az irányelv 1. cikke (2) bekezdésével és tizenharmadik preambulumbekezdésével.

77.      A Kásler ítéletben meghatározott kivétel a szerződés egészének megszüntetéséből eredő, a fogyasztóra nézve különösen káros joghatások elkerülése érdekében lehetővé teszi a bíróság számára, hogy a szerződés kiegészítése céljából beavatkozzon, e beavatkozásnak azonban a tisztességtelen feltételnek diszpozitív jogszabályi rendelkezést megismétlő feltétellel való helyettesítésére kell korlátozódnia, és a bíróságnak nincs lehetősége értelmezésre vagy „kreativitásra”.

78.      Amennyiben viszont a bíróságnak általános jellegű feltételt kell alkalmaznia, értékelnie kell az általános jellegű feltétel tartalmát és annak a szerződésben történő alkalmazását.

79.      Ez ellentétes a Bíróság által több ízben említett általános szabállyal, amely szerint a nemzeti bíróságnak valamely tisztességtelen feltétel alkalmazását ki kell zárnia, és nem jogosult e feltétel tartalmát felülvizsgálni.

80.      A fenti megfontolások tükrében meg kell állapítani, hogy a 93/13 irányelv 1. cikkének (2) bekezdésével és 6. cikkének (1) bekezdésével ellentétes, ha a nemzeti bíróság olyan általános nemzeti rendelkezések alkalmazásával egészíti ki a szerződést a tisztességtelen feltétel tárgyában, amelyek nem diszpozitív jellegűek.

E.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdésről

81.      A nemzeti bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdéssel arra kíván a Bíróságtól választ kapni, hogy fenntartható‑e a tisztességtelen szerződési feltétel hatálya, ha ez a fogyasztóra nézve kedvezőbb.

82.      Erre kizárólag akkor van lehetőség, ha a nemzeti bíróság – a nemzeti joggal összhangban és az uniós jogot tiszteletben tartva – úgy ítéli meg, hogy a szerződés a tisztességtelennek tekintett feltétel nélkül jogilag nem tartható fenn, és a Bíróság által a Kásler ügyben előírt feltételek mellett nem helyettesíthető a tisztességtelen feltétel.

83.      A 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése kifejezetten előírja, hogy a tisztességtelen feltételek nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata ettől nem enged eltérést(38).

84.      Az e szabály alóli egyetlen kivételt a Bíróság a Pannon ügyben(39) ismerte el, amely ügyben lehetővé tette, hogy a tisztességtelennek minősített feltétel a fogyasztó kifejezett kérésére továbbra is kötelezettséget jelentsen ez utóbbi részére.

85.      Meg kell állapítani ezért, hogy – a Bíróság ítélkezési gyakorlatában tett megállapításokkal összhangban – a bíróság szerepének a feltétel tisztességtelen jellegének megállapítására és a fogyasztónak e megállapítás következményeiről, köztük a feltétel kötelező jellegének megszűnéséről történő tájékoztatására kell korlátozódnia.

86.      Következésképpen a szóban forgó feltétel nem jelent majd kötelezettséget a fogyasztóra nézve, kivéve ha a fogyasztó azt követően, hogy kellő tájékoztatást kapott a nemzeti bíróságtól a feltétel nem kötelező jellegéről, szabad és tájékoztatáson alapuló beleegyezését adja ahhoz, és kinyilvánítja arra irányuló szándékát, hogy ne érvényesüljön az említett feltétel tisztességtelen és nem kötelező jellege.(40)

87.      A bíróság a fogyasztó kifejezett szándékának hiányában ezért nem tarthatja fenn a tisztességtelen feltétel hatályát még akkor sem, ha úgy ítéli meg, hogy ez a megoldás a fogyasztóra nézve kedvezőbb lenne.

88.      Ezenfelül a jelen ügyben a fogyasztó kifejezetten ellenzi a tisztességtelen feltétel fenntartását, így a Pannon ítéletben meghatározott kivétel nem alkalmazható.

IV.    Végkövetkeztetés

89.      A fenti megfontolások tükrében azt javaslom a Bíróságnak, hogy a Sąd Okręgowy w Warszawie varsói regionális bíróság, Lengyelország) által a Bíróság elé terjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelmet a következőképpen válaszolja meg:

1)      A 93/13/EGK irányelv 1. cikkének (2) bekezdésével és 6. cikkének (1) bekezdésével ellentétes, ha a nemzeti bíróság a szerződést – a szolgáltatás módjait és összegét meghatározó és a szerződés fogyasztó számára kedvezőtlen megszűnéséhez vezető tisztességtelen feltételeket érintően – olyan általános nemzeti rendelkezések alkalmazása révén egészíti ki, amelyek azt írják elő, hogy valamely jogügyet tartalma kiegészíthető a méltányosságból vagy a bevett szokásokból eredő következményekkel, és amelyeknek ennélfogva nincs diszpozitív jellege.

2)      A nemzeti bíróságnak a nemzeti jog alapján értékelnie kell, hogy a feltétel tisztességtelen jellege megállapításának joghatásait mely időpontban kell megvizsgálni, azt is szem előtt tartva, hogy kifejezett jogszabályi előírások hiányában a fogyasztónak a határozathozatal időpontjában fennálló érdekeit kell figyelembe venni. Ezenfelül a fogyasztó szándéka elsőbbséget élvez a szerződés hatályának a tisztességtelen feltétel helyettesítésével történő fenntartásához hasonló védelmi rendszer megvalósításával szemben, ha e fogyasztó szerint számára a szerződés egészének érvénytelenítése nem káros.

3)      A 93/13/EGK irányelvvel ellentétes az olyan tisztességtelen feltételek hatályának – a fogyasztó erre irányuló kifejezett szándéka hiányában történő – fenntartása, amely feltételek a jogvita elbírálásának időpontjában objektíve kedvezők a fogyasztóra számára.

4)      A nemzeti bíróság feladatát képezi, hogy a nemzeti jog alapján és az uniós joggal összhangban megállapítsa a feltétel tisztességtelen jellegét és meghatározza a szerződés tárgyát annak eldöntése céljából, hogy fenntartható‑e a tisztességtelen feltételektől megtisztított szerződés hatálya.


1      Eredeti nyelv: olasz.


2      A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv (HL 1993. L 95., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 288. o.).


3      E meghatározás a szolgáltató és a fogyasztó között létrejött, devizaalapú kölcsönszerződésben foglalt olyan, egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételre utal, amely a hitelfelvevő tartozása összegének devizában történő meghatározására irányuló módszerre vonatkozik. E kérdést illetően lásd: Wahl főtanácsnok Dunai ügyre vonatkozó indítványa, C‑118/17, EU:C:2018:921, 32. pont.


4      Lásd: 2017. szeptember 20‑i Andriciuc és társai ítélet, C‑186/16, EU:C:2017:703; 2018. május 31‑i Sziber ítélet, C‑483/16, EU:C:2018:367; 2018. szeptember 20‑i OTP Bank és OTP Faktoring ítélet, C‑51/17, EU:C:2018:750; 2019. március 14‑i Dunai ítélet, C‑118/17, EU:C:2019:207; 2019. március 26‑i Abanca Corporación Bancaria ítélet, C‑70/17, EU:C:2019:250. Lásd még: a Bíróság előtt jelenleg is folyamatban lévő GT‑ügy, C‑38/17, Bankia ügy, C‑92/16; Banco Bilbao ügy, C‑167/16.


5      Lásd különösen: 2000. június 27‑i Océano Grupo Editorial és Salvat Editores ítélet, C‑240/98– C‑244/98, EU:C:2000:346, 25. pont; lásd még ebben az értelemben: 2006. október 26‑i Mostaza Claro ítélet, C‑168/05, EU:C:2006:675, 25. pont; 2013. március 14‑i Aziz ítélet, C‑415/11, EU:C:2013:164, 44. pont; 2012. június 14‑i Banco Español de Crédito ítélet, C‑618/10, EU:C:2012:349, 39. pont.


6      2019. március 26‑i Abanca Corporación Bancaria ítélet, C‑70/17, EU:C:2019:250, 49. pont.


7      2013. március 14‑i Aziz ítélet, C‑415/11, EU:C:2013:164, 45. pont; 2012. június 14‑i Banco Español de Crédito ítélet, C‑618/10, EU:C:2012:349, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.


8      Megjegyzendő, hogy jóllehet a Bíróság kezdetben lehetőséget biztosított a nemzeti bíróság számára, hogy – az irányelv 6. cikkében rögzített cél megvalósítására, vagyis annak megakadályozására tekintettel, hogy valamely tisztességtelen feltétel kötelezettséget jelentsen a fogyasztóra nézve – hivatalból vizsgálja meg, hogy a szerződési feltétel tisztességtelen‑e (lásd különösen: 2006. október 26‑i Mostaza Claro ítélet, C‑168/05, EU:C:2006:675, 27. és 28. pont; 2000. június 27‑i Océano Grupo Editorial és Salvat Editores ítélet, C‑240/98–C‑244/98, EU:C:2000:346, 26. és 28. pont; 2002. november 21‑i Cofidis ítélet, C‑473/00, EU:C:2002:705, 32–34. pont), a 2009. június 4‑i Pannon GSM ítélet (C‑243/08, EU:C:2009:350, 32. pont) óta a nemzeti bíróság „[köteles] e kérdés hivatalból […] történő megítélésé[re]”; e kérdést illetően többek között lásd még: 2010. november 9‑i VB Pénzügyi Lízing ítélet, C‑137/08, EU:C:2010:659, 44. pont; 2012. június 14‑i Banco Español de Crédito ítélet, C‑618/10, EU:C:2012:349, 44. pont; 2013. május 30‑i Asbeek Brusse és de Man Garabito ítélet, C‑488/11, EU:C:2013:341, 40., 41. és 44. pont; 2018. augusztus 7‑i Banco Santander és Escobedo Cortés ítélet, C‑96/16 e C‑94/17, EU:C:2018:643, 53. pont.


9      2006. október 26‑i Mostaza Claro ítélet, C‑168/05, EU:C:2006:675, 26. pont.


10      2006. október 26‑i Mostaza Claro ítélet, C‑168/05, EU:C:2006:675, 38. pont.


11      2012. június 14‑i Banco Español de Crédito ítélet, C‑618/10, EU:C:2012:349, 69. pont.


12      2012. június 14‑i Banco Español de Crédito ítélet, C‑618/10, EU:C:2012:349, 62. pont.


13      2019. március 26‑i Abanca Corporación Bancaria ítélet, C‑70/17, EU:C:2019:250, 52. pont; 2012. június 14‑i Banco Español de Crédito ítélet, C‑618/10, EU:C:2012:349, 63. és 65. pont; 2009. június 4‑i Pannon GSM ítélet, C‑243/08, EU:C:2009:350, 35. pont. Általánosabban: 2009. október 6‑i Asturcom Telecomunicaciones ítélet, C‑40/08, EU:C:2009:615, 58. pont; 2012. március 15‑i Pereničová és Perenič ítélet, C‑453/10, EU:C:2012:144, 30. pont; 2010. november 16‑i Pohotovosť végzés, C‑76/10, EU:C:2010:685, 62. pont.


14      A 93/13 irányelv huszonegyedik preambulumbekezdése szerint „mivel a tagállamok kötelesek gondoskodni arról, hogy ne alkalmazzanak tisztességtelen feltételeket az eladó vagy a szolgáltató fogyasztóval kötött szerződéseiben, de ha a szerződés mégis tartalmaz ilyen feltételeket, akkor azok ne legyenek kötelező érvényűek a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is kötelezi a feleket;”.


15      A 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése.


16      2019. március 26‑i Abanca Corporación Bancaria ítélet, C‑70/17, EU:C:2019:250, 53. pont; 2012. június 14‑i Banco Español de Crédito ítélet, C‑618/10, EU:C:2012:349, 73. pont; 2014. április 30‑i Kásler és Káslerné Rábai ítélet, C‑26/13, EU:C:2014:282, 77. pont.


17      2019. március 26‑i Abanca Corporación Bancaria ítélet, C‑70/17, EU:C:2019:250, 54. pont; 2012. június 14‑i Banco Español de Crédito ítélet, C‑618/10, EU:C:2012:349, 69. és 70. pont; 2010. november 16‑i Pohotovosť végzés, C‑76/10, EU:C:2010:685, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.


18      2014. április 30‑i Kásler és Káslerné Rábai ítélet, C‑26/13, EU:C:2014:282.


19      2014. április 30‑i Kásler és Káslerné Rábai ítélet, C‑26/13, EU:C:2014:282, 83. pont.


20      2019. március 26‑i Abanca Corporación Bancaria ítélet, C‑70/17, EU:C:2019:250, 56. pont.


21      2019. március 26‑i Abanca Corporación Bancaria ítélet, C‑70/17, EU:C:2019:250, 58. pont.


22      2019. március 26‑i Abanca Corporación Bancaria ítélet, C‑70/17, EU:C:2019:250, 57. pont.


23      Lásd ebben az értelemben: 2017. január 26‑i Banco Primus ítélet, C‑421/14, EU:C:2017:60, 71. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.


24      Lásd a 13. lábjegyzetben hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.


25      Ebben az értelemben: 2015. április 23‑i Van Hove ítélet, C‑96/14, EU:C:2015:262, 37–39. pont; 2010. június 3‑i Caja de Ahorros y Monte de Piedad de Madrid ítélet, C‑484/08, EU:C:2010:309, 32. pont; 2014. április 30‑i Kásler és Káslerné Rábai ítélet, C‑26/13, EU:C:2014:282, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.


26      2017. január 26‑i Banco Primus ítélet, C‑421/14, EU:C:2017:60, 71. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat. Ugyanebben az értelemben legújabban: 2019. március 26‑i Abanca Corporación Bancaria ítélet, C‑70/17, EU:C:2019:250, 63. pont.


27      Tizzano főtanácsnok Ynos ügyre vonatkozó indítványa, C‑302/04, EU:C:2005:576, 79. pont.


28      2012. március 15‑i Pereničová és Perenič ítélet, C‑453/10, EU:C:2012:144, 32. pont.


29      2012. március 15‑i Pereničová és Perenič ítélet, C‑453/10, EU:C:2012:144, 31. pont.


30      2009. június 4‑i Pannon GSM ítélet, C‑243/08, EU:C:2009:350, 32. pont; 2010. november 9‑i VB Pénzügyi Lízing, ítélet C‑137/08, EU:C:2010:659, 42. pont; 2013. március 14‑i Aziz ítélet, C‑415/11, EU:C:2013:164, 71. pont; 2017. január 26‑i Banco Primus ítélet, C‑421/14, EU:C:2017:60, 61. pont; 2017. szeptember 20‑i Andriciuc és társai ítélet, C‑186/16, EU:C:2017:703, 36. pont; Szpunar főtanácsnok Abanca Corporación Bancaria és Bankia ügyre vonatkozó indítványa, C‑70/17 és C‑179/17, EU:C:2018:724, 70. pont.


31      2014. április 30‑i Kásler és Káslerné Rábai ítélet, C‑26/13, EU:C:2014:282.


32      2014. április 30‑i Kásler és Káslerné Rábai ítélet, C‑26/13, EU:C:2014:282, 83. pont.


33      2012. június 14‑i Banco Español de Crédito ítélet, C‑618/10, EU:C:2012:349, 73. pont; 2014. április 30‑i Kásler és Káslerné Rábai ítélet, C‑26/13, EU:C:2014:282, 77. pont; 2019. március 26‑i Abanca Corporación Bancaria ítélet, C‑70/17, EU:C:2019:250, 53. pont.


34      2014. április 30‑i Kásler és Káslerné Rábai ítélet, C‑26/13, EU:C:2014:282, 83. pont.


35      A 93/13 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése és tizenharmadik preambulumbekezdése.


36      A 93/13 irányelv tizenharmadik preambulumbekezdése.


37      2018. szeptember 20‑i OTP Bank és OTP Faktoring ítélet, C‑51/17, EU:C:2018:750, 52. és 53. pont.


38      2012. június 14‑i Banco Español de Crédito ítélet, C‑618/10, EU:C:2012:349, 62. pont.


39      2009. június 4‑i Pannon GSM ítélet, C‑243/08, EU:C:2009:350, 33. pont, amelyben a Bíróság egyértelművé teszi, hogy „[e] kötelezettség teljesítése során azonban a nemzeti bíróságnak az irányelv alapján nem kell mellőznie a kérdéses feltétel alkalmazását, amennyiben a fogyasztó e bíróság általi kioktatást követően nem kíván hivatkozni a tisztességtelen jellegre és a kötelező erő hiányára”. Ebben az értelemben: 2019. március 26‑i Abanca Corporación Bancaria ítélet, C‑70/17, EU:C:2019:250, 52. pont; Szpunar főtanácsnok Abanca Corporación Bancaria és Bankia ügyekre vonatkozó indítványa, C‑70/17 és C‑179/17, EU:C:2018:724, 135. pont.


40      Ebben az értelemben: Szpunar főtanácsnok Abanca Corporación Bancaria és Bankia ügyekre vonatkozó indítványa, C‑70/17 és C‑179/17, EU:C:2018:724, 136. pont.