A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (első tanács)

2007. október 9.

F‑85/06. sz. ügy

Gerardo Bellantone

kontra

az Európai Közösségek Számvevőszéke

„Közszolgálat – Tisztviselők – Tisztviselővé kinevezett ideiglenes alkalmazott – Felmondási idő – Távozási díj – Napidíj – Anyagi kár”

Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, melyben Gerardo Bellantone, 2005. április 1‑jével próbaidős tisztviselővé kinevezett korábbi ideiglenes alkalmazott többek között egyrészt a Számvevőszék főtitkára 2006. március 30‑i azon határozatának megsemmisítését kéri, amelyben elutasították az elsősorban az ideiglenes alkalmazottként való alkalmazása megszűnésekor alkalmazott felmondási idő alapján, másodsorban a távozási díjként, harmadsorban a napidíjként járó juttatások kifizetése iránti panaszát, másrészt a szerinte neki járó, kamatokkal növelt összegek folyósítását kéri.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A felperes viseli a saját költségei háromnegyed részét. A Számvevőszék a saját költségein túlmenően köteles viselni a felperes költségeinek egynegyedét.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Ideiglenes alkalmazottak – Próbaidős tisztviselővé kinevezett alkalmazott – Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételekben szereplő munkaviszonyt automatikusan megszüntető kinevezés

2.      Tisztviselők – Ideiglenes alkalmazottak – Próbaidős tisztviselővé kinevezett alkalmazott – Az ideiglenes alkalmazotti szerződés megszüntetése úgy, hogy az intézmény nem tartotta tiszteletben a felmondási időt

(Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 47. cikk)

3.      Tisztviselők – Ideiglenes alkalmazottak – Távozási díj – A biztosítás feltételei

(Személyzeti szabályzat, VIII. melléklet, 12. cikk; az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 39. cikk, és 40. cikk, első bekezdés)

1.      A próbaidős tisztviselővé való kinevezést elfogadó ideiglenes alkalmazott kizárólag a személyzeti szabályzat hatálya alá kerül, amelynek alkalmazása automatikusan megszünteti a korábban az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek szabályozta viszonyokat, anélkül hogy az adminisztrációnak kifejezetten meg kellene szüntetnie az utóbbi alapján létrehozott munkaviszonyt.

Mindazonáltal, ha a közösségi intézmény úgy dönt, hogy alakszerűen megszünteti az ideiglenes alkalmazotti szerződést mielőtt az érintett alkalmazottat próbaidős tisztviselővé nevezi ki, ezen eljárása akkor jogszerű, ha a megszüntetés a megfelelő formában és a hatályos rendelkezések betartása mellett történik.

(lásd az 51–53. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 105/80. sz., Desmedt ügyben 1981. június 25‑én hozott ítéletének (EBHT 1981., 1701. o.) 14. és 15. pontja.

2.      A próbaidős tisztviselővé kinevezett ideiglenes alkalmazott nem jogosult kártérítésre amiatt, hogy a kinevezésre jogosult hatóság nem tartotta tiszteletben az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 47. cikke c) pontjának i. alpontjában előírt felmondási időt.

Ugyanis elsősorban a közösségi intézmények széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek a szervezeti egységeiknek a rájuk ruházott feladatkörökkel összefüggésben történő szervezésében és – erre tekintettel – a rendelkezésükre álló személyi állomány beosztásában. E szervezési hatáskörbe tartozik a próbaidős tisztviselővé kinevezett ideiglenes alkalmazott jogi helyzetének valamely általánosabb, az intézményen belül bizonyos munkakörök megszüntetésével járó művelethez kapcsolódó megváltoztatása. Ennek során ráadásul az intézmény a szolgálati érdek és az egyenlő bánásmód elve tiszteletben tartásának összeegyeztetése érdekében köteles a tisztviselők kinevezését a lehető leghamarabb végrehajtani. E tekintetben nem várható el a kinevezésre jogosult hatóságtól, hogy felajánlja az érintett ideiglenes alkalmazottnak azt a lehetőséget, hogy kitöltse a határozott időtartamra szóló ideiglenes alkalmazotti szerződésekre előírt maximális hat évet, miközben minden állás betöltésének elsődlegesen a szolgálati érdeken kell alapulnia. Másfelől a szerződéses alkalmazotti jogállás tisztviselői jogállásra cserélése a szolgálati érdekkel összhangban, megfelel a személyi állomány állandósága követelményének. Továbbá nem róható fel az intézménynek, hogy figyelembe vette azt az előnyt, amelyet e jogállásváltozás az intézményi költségvetés számára jelent, a költségvetési lehetőségek ugyanis azon tényezők közé tartoznak, amelyeket az adminisztráció a személyzeti politikája során számításba vesz.

Másodsorban azon jogi aktus, amellyel a kinevezésre jogosult hatóság az ideiglenes alkalmazottat egyoldalúan kinevezte tisztviselővé, nem kötelező, az érdekelt az állásajánlat formájában megjelenő kinevezést visszautasíthatja.

Harmadsorban kártérítés fizetése a be nem tartott felmondási idő miatt olyan személy részére, aki e felmondási idő alatt a személyzeti szabályzat hatálya alatt, ugyanazon intézménynél dolgozott, jogalap nélküli gazdagodást jelentene, amelynek tilalma a közösségi jog általános elvei között szerepel. A nyugdíj és a díjazás halmozásának tilalmához hasonlóan a Közösségek forrásai megóvásának szükségessége tiltja a próbaidős tisztviselő díjazásának az ideiglenes alkalmazotti szerződés felmondási idejére járó juttatással való halmozását, amennyiben ez utóbbi juttatást az Európai Közösségek általános költségvetésében szereplő intézmények valamelyikének kiadásai terhére folyósítják.

(lásd a 60–64., 66. és 67. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 178/80. sz., Bellardi‑Ricci és társai kontra Bizottság ügyben 1981. december 17‑én hozott ítéletének (EBHT 1981., 3187. o.) 19. pontja; C‑259/87. sz., Görögország kontra Bizottság ügyben 1990. július 10‑én hozott ítéletének (ENHT 1990., I‑2845. o.) 26. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑111/89. sz., Scheiber kontra Tanács ügyben 1990. július 12‑én hozott ítéletének (EBHT 1990., II‑429. o.) 28. pontja; T‑171/99. sz., Corus UK kontra Bizottság ügyben 2001. október 10‑én hozott ítéletének (EBHT 2001., II‑2967. o.) 55. pontja; T‑137/99. és T‑18/00. sz., Martínez Páramo és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2002. július 11‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑119. o. és II‑639. o.) 95. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; T‑44/01., T‑119/01. és T‑126/01. sz., Vieira és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2003. április 3‑án hozott ítéletének (EBHT 2003., II‑1209. o.) 86. pontja; T‑494/04. sz., Neirinck kontra Bizottság ügyben 2006. november 14‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑259. o. és II‑A‑2‑1345. o.) 162–167. pontja, amely ítélet ellen fellebbezés van folyamatban a Bíróság előtt C‑17/07. P. ügyszám alatt.

3.      Az ideiglenes alkalmazott csak akkor lehet jogosult távozási díjra, ha tevékenységével végleg felhagy, vagyis amikor ideiglenes alkalmazotti szerződése felmondás vagy a határozott idő lejárta következtében anélkül szűnik meg, hogy az ideiglenes alkalmazotti szerződésének megszűnését követő legalább két hónapos időszakban tisztviselővé neveznék ki. A távozási díj és a kinevezés előnyeinek halmozását kérni annyit jelent, mintha az illető az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 40. cikkének első bekezdésében szereplő szabály megkerülését kérné a saját intézményétől és esetlegesen más közösségi intézménytől.

(lásd a 73. pontot)