Language of document : ECLI:EU:F:2011:152

A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE

(első tanács)

2011. szeptember 27.

F‑105/06. sz. ügy

Johannes Lübking és társai

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Tisztviselők – Előléptetés – 2005. évi előléptetési időszak – Új előmeneteli rendszer – Az előmenetel meghosszabbítása olyan új besorolási fokozatok bevezetése útján, amelyeknek a régi személyzeti szabályzatban nincs megfelelője – A személyzeti szabályzat 45. cikke, a személyzeti szabályzat XIII. melléklete, valamint a 2005‑től alkalmazandó általános végrehajtási rendelkezések alkalmazása – Az egyenlő bánásmód elve – Az előléptetési határozatok 2004. május 1‑je előtti időpontra visszaható hatálya – Átmeneti intézkedések – Nyilvánvalóan elutasítandó kereset”

Tárgy:      Az EK 236. cikk és az EAK 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben J. Lübking és a Bizottság négy másik tisztviselője elsődlegesen azon határozat megsemmisítését kérik, amellyel a felpereseket az A*9 és nem az A*10 besorolási fokozatba léptették elő a 2005. évi előléptetési időszak címén.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A felperesek és a Bizottság maguk viselik saját költségeiket. A Tanács beavatkozóként maga viseli saját költségeit.

Összefoglaló

1.      Eljárás – Indokolt végzéssel hozott határozat – Feltételek – Nyilvánvalóan elfogadhatatlan vagy jogilag nyilvánvalóan megalapozatlan kereset – Terjedelem

(A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 76. cikk)

2.      Tisztviselők – Előléptetés – Alkalmazandó szabályok – 2004. évi előléptetési időszak

(Személyzeti szabályzat, 45. cikk, XIII. melléklet, 6. cikk, második bekezdés; 723/2004 tanácsi rendelet, (37) preambulumbekezdés)

3.      Tisztviselők – Előléptetés – Új előléptetési rendszer elfogadása – A régi és az új rendszer közötti átmenet

(Személyzeti szabályzat, 45. cikk)

4.      Tisztviselők – Előléptetés – Alkalmazandó szabályok – Az előmenetel egységének elve – Az uniós jogban nem szereplő elv

5.      Tisztviselők – Személyzeti szabályzat – A személyzeti szabályzat rendelkezésén alapuló jogosultság analógia útján történő kiterjesztése – Feltételek

(Személyzeti szabályzat, 45. cikk, XIII. melléklet, 6. cikk, második bekezdés)

6.      Tisztviselők – Előléptetés – Elő nem léptetett jelölt panasza – Elutasító határozat – Indokolási kötelezettség

(Személyzeti szabályzat, 25. cikk, második bekezdés, 45. cikk és 90. cikk, (2) bekezdés)

7.      Tisztviselők – Kereset – Az eljáráshoz fűződő érdek – A lényeges eljárási szabályok megsértésére alapított jogalap – Az adminisztráció mérlegelést nem engedő hatásköre

(Személyzeti szabályzat, 91. cikk)

1.      A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzatának 76. cikke értelmében, ha a kereset részben vagy egészben nyilvánvalóan elfogadhatatlan, vagy jogilag nyilvánvalóan megalapozatlan, a Közszolgálati Törvényszék – az eljárás folytatása nélkül – indokolt végzéssel határozhat az ügyben. Az e rendelkezéssel szabályozni kívánt helyzetek közé tartozik, ha a keresetet az ügy érdemére vonatkozó okok miatt nyilvánvalóan el kell utasítani.

(lásd a 40. és 41. pontot)

2.      Ha a személyzeti szabályzat által szabályozott területen jogszabályváltozás történik, figyelembe véve a meglévő személyi állomány által – a személyzeti szabályzat módosítása előtt hatályos szabályai alapján – támasztott jogos elvárásokat és szerzett jogokat, szükség lehet arra, hogy a jogalkotó átmeneti szabályokat fogadjon el.

Ami annak megállapítását illeti, hogy az új személyzeti szabályzat 2004. május 1‑jei hatálybalépését követő előléptetési időszakban a tisztviselőt előléptető határozat jogkövetkezményeinek melyik előmeneteli rendszerhez kell tartoznia, a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 6. cikkének második bekezdése különbséget tesz e határozat elfogadásának és hatálybalépésének időpontja között, és a hatálybalépés időpontját fogadja el irányadóként. E rendelkezés szerint a 2004. május 1‑je előtt hatályba lépő előléptetésekre az új személyzeti szabályzat 45. cikkében foglalt magasabb besorolási fokozatot nem az új személyzeti szabályzatból következő előmeneteli rendszer, hanem a régi személyzeti szabályzatban meghatározott rendszer alapján kell megállapítani. Ez a rendelkezés tehát olyan átmeneti rendelkezés, amely az érintett tisztviselők számára lehetővé teszi, hogy a 2004. május 1‑je előtt hatályba lépő előléptetésekre a korábbi előmeneteli rendszert alkalmazzák.

Ami a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 6. cikke második bekezdésének hatályát illeti, ez rendelkezés csak a 2004. évi előléptetési időszak keretében hozott, 2004. május 1‑je előtt hatályba lépő előléptetésekre vonatkozik, az tehát nem alkalmazható azokra a tisztviselőkre, akiket a 2004. évi előléptetési időszak keretében nem léptettek elő 2004. április 30‑án, vagy mindenesetre nem részesültek olyan előléptetésben, amely 2004. május 1‑je előtt hatályba lépett.

Ebben a tekintetben, mivel az előléptetési időszakokra évenként kerül sor – és azoknak korlátozott mértékben mindig van az érintett időszakra visszaható hatályuk –, ha az érintett intézmény úgy döntött, hogy bizonyos előléptetési határozatokat visszamenőleges hatállyal ruház fel annak érdekében, hogy azok 2004. május 1‑je előtti időpontban lépjenek hatályba, ez a döntés nem lehet jogellenes, mivel annak a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 6. cikkének második bekezdése képezi a jogi alapját.

(lásd a 60., 63., 64. és 117. pontot)

3.      A 2004. április 30‑án – az új személyzeti szabályzat hatálybalépése előtt – magasabb besorolási fokozatba előléptethető tisztviselők, akiket azonban ténylegesen a 2005. évi előléptetési időszak keretében léptetnek elő, nincsenek ugyanabban a ténybeli és jogi helyzetben, mint az ugyanazon besorolási osztályba besorolt, 2004. április 30‑án magasabb besorolási osztályba előléptethető tisztviselők, akiket ténylegesen előléptettek a 2004. évi előléptetési időszak keretében.

A tisztviselők előmenetelét szabályozó jogi szabályoknak megfelelően ugyanis az következik az érdemek értékeléséből – amelyet a kinevezésre jogosult hatóság minden egyes éves előléptetési időszak tekintetében köteles elvégezni –, hogy ezen értékelés alapján az adott időszakban csak az arra leginkább érdemes tisztviselőket léptetik elő. Ebben a tekintetben az adott időszakban az említett hatóság által kevésbé érdemesnek ítélt tisztviselők és a ténylegesen előléptetett munkatársaik ténybeli és jogi helyzete lényegesen különbözik. Az előbbiek tehát nem tartoznak azonos csoportba az előléptetett munkatársaikkal, tehát nem igényelhetnek velük egyenlő bánásmódot.

Egyébiránt, mivel a személyzeti szabályzat nem ruház az intézményekre olyan hatáskört, hogy azok az új előléptetési rendszer azonnali alkalmazásától a 2005. évi előléptetési időszak tekintetében eltérést engedő átmeneti intézkedéseket fogadhassanak el, nem sérti sem az egyenlő bánásmód elvét, sem az előmenetel lehetőségének elvét, sem pedig a bizalomvédelem elvét az a tény, hogy valamely intézmény nem fogadott el ilyen intézkedéseket.

(lásd a 76–78., 97. és 98. pontot)

4.      Az uniós jog nem rendelkezik kifejezetten sem az előmenetel egységének elvéről, sem az előmenetel elvéről. Az ítélkezési gyakorlat azonban kimondta, hogy az előmenetel lehetőségének elve a tisztviselők tekintetében alkalmazandó egyenlő bánásmód elvének különleges formája.

(lásd a 81., 82. és 121. pontot)

Hivatkozás:

a Közszolgálati Törvényszék F‑33/07. sz., Toronjo Benitez kontra Bizottság ügyben 2008. március 5‑én hozott ítéletének 87. és 88. pontja.

5.      Valamely rendelkezés analógia útján való alkalmazásának egyik feltétele, hogy az érintettekre alkalmazandó szabályozás az uniós jog valamely alapelvével összeegyeztethetetlen hézagot tartalmazzon, amely betölthető a szóban forgó analógia útján történő alkalmazással.

Ennélfogva, mivel nem bizonyították, hogy a személyzeti szabályzat 45. cikke és XIII. melléklete az uniós jog valamely alapelvével összeegyeztethetetlen hézagot tartalmaz, ki kell zárni a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 6. cikke második bekezdésének analógia útján történő alkalmazását a 2004. évi előléptetési időszakot követő előléptetési időszakokban hozott előléptetési határozatok tekintetében.

Ezen túlmenően figyelembe kell venni, hogy a tisztviselők és az adminisztráció közötti jogviszony nem szerződéses jellegű, hanem a személyzeti szabályzaton alapul, továbbá a tisztviselők jogait és kötelezettségeit a jogalkotó a közösségi jogból eredő követelmények tiszteletben tartása mellett bármikor módosíthatja.

(lásd a 99–101. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C‑496/08. P. sz. Angé Serrano‑ügyben 2010. március 4‑én hozott ítéletének 82. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑81/09. sz., Marcuccio kontra Bizottság ügyben 2011. február 15‑én hozott ítéletének 55. pontja, az ítélettel szemben T‑238/11. P. ügyszám alatt fellebbezés van folyamatban az Európai Unió Törvényszéke előtt.

6.      A kinevezésre jogosult hatóság nem köteles indokolni az előléptetési határozatát az elő nem léptetett tisztviselők felé, azonban köteles indokolni az elő nem léptetett tisztviselő panaszát elutasító határozatát. Ebben a tekintetben az adminisztráció eleget tesz a közigazgatási határozatok indokolására vonatkozó követelményeknek, ha a tisztviselő képes annak megítélésére, hogy megalapozott‑e a számára sérelmet okozó aktus, és célszerű‑e keresetet benyújtania a Közszolgálati Törvényszék előtt, továbbá ez utóbbi képes gyakorolni az aktus jogszerűségére vonatkozó felülvizsgálatot.

(lásd a 146. és 147. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑177/03. sz., Strohm kontra Bizottság ügyben 2005. június 2‑án hozott ítéletének 53. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑124/07. sz., Behmer kontra Parlament ügyben 2009. szeptember 10‑én hozott ítéletének 58. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

7.      A tisztviselőnek nem fűződik jogos érdeke a határozat alaki hiba miatti – és különösen az indokolási kötelezettség megsértése miatti – megsemmisítéséhez abban az esetben, amikor az adminisztrációnak egyáltalán nincs mérlegelési mozgástere, és köteles úgy eljárni, ahogyan azt tette, mivel a megtámadott határozat megsemmisítése csak a megsemmisítettel érdemben megegyező határozat meghozatalát eredményezhetné.

(lásd a 154. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑372/00. sz., Campolargo kontra Bizottság ügyben 2002. április 23‑án hozott ítéletének 62. pontja.