A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (harmadik tanács)
2010. május 4.
F‑47/09. sz. ügy
Éric Mathias Fries Guggenheim
kontra
Európai Szakképzés‑fejlesztési Központ
„Közszolgálat – Ideiglenes alkalmazott – Szerződés meghosszabbításának elmaradása – A személyzeti szabályzat 11a. cikke – A személyzeti szabályzat II. melléklete 1. cikkének hatodik bekezdése – A személyi állomány képviselete mint feladat – Pártatlanság és függetlenség kötelezettsége”
Tárgy: Az EK 236. cikk és az EAK 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben É. M. Fries Guggenheim az Európai Szakképzés‑fejlesztési Központ (Cedefop) 2008. július 7‑i azon határozatának megsemmisítését kéri, amelyben nem hosszabbították meg az ideiglenes alkalmazotti szerződését, és amennyiben ez szükséges, a fent említett határozatot megerősítő 2008. július 18‑i határozatot, valamint visszahelyezés hiányában a Cedefop kötelezését arra, hogy fizessen a felperesnek kártérítést.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A Közszolgálati Törvényszék a felperest kötelezi a költségek viselésére.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Ideiglenes alkalmazottak – Felvétel – Határozott idejű szerződés meghosszabbítása – Az adminisztráció mérlegelési jogköre
(Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 47. cikk, c) pont)
2. Intézmények jogi aktusai – Irányelvek – A személyi állományukkal való kapcsolataikra vonatkozó kötelezettségeknek az uniós intézmények tekintetében való közvetlen előírása – Kizártság – Felhívhatóság – Terjedelem
(EK 10. cikk)
3. Tisztviselők – Jogok és kötelezettségek – A függetlenség és a tisztesség követelménye
(Személyzeti szabályzat, 11a. cikk)
4. Tisztviselők – A szervezeti egységek szervezése – A személyi állomány beosztása – Az adminisztráció mérlegelési jogköre – Korlátok – Szolgálati érdek
(Személyzeti szabályzat, 4. cikk, 7. cikk, (1) bekezdés, 29. és 45. cikk)
5. Tisztviselők – Kereset – Megsemmisítés iránti kérelemhez kapcsolódó kártérítési kérelem – A megsemmisítés iránti kérelemnek a kártérítési kérelem elutasítását maga után vonó elutasítása
(Személyzeti szabályzat, 91. cikk)
1. Az ideiglenes alkalmazott határozatlan idejű szerződésének az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 47. cikke alapján és a szerződésben foglalt felmondási idő betartásával történő megszüntetése, valamint az ideiglenes alkalmazott határozott időre kötött szerződésének idő előtti megszüntetése a hatáskörrel rendelkező hatóság széles mérlegelési jogkörébe tartozik, következésképpen az uniós bíróság felülvizsgálatának az indokolási kötelezettség tiszteletben tartásának felülvizsgálatától függetlenül a nyilvánvaló hiba és a hatáskörrel való visszaélés hiányának vizsgálatára kell korlátozódnia.
Még inkább igaz ez akkor, amikor nem idő előtti megszüntetésről van szó, hanem az ideiglenes alkalmazott határozott időre kötött szerződése meghosszabbításának elmaradásáról. Következésképpen a bíróság felülvizsgálatának ebben az összefüggésben a szolgálati érdek mérlegelésében elkövetett nyilvánvaló mérlegelési hiba és a hatáskörrel való visszaélés hiányának vizsgálatára kell korlátozódnia.
A hatáskörrel rendelkező hatóság – amennyiben az alkalmazott helyzetéről határoz – köteles figyelembe venni az összes olyan körülményt, amely döntését meghatározhatja, különösen pedig az érintett alkalmazott érdekét is. Ez következik ugyanis az adminisztráció gondoskodási kötelezettségéből, amely a személyzeti szabályzat és analógia alapján az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek által az intézmény és alkalmazottai közötti viszonyok tekintetében meghatározott kölcsönös jogok és kötelezettségek egyensúlyát tükrözi.
A fenti általános jellegű megfontolások érvényesek akkor is, ha az alkalmazott a személyi állomány képviseletének feladatait látta el, ugyanis az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek semmiféle eltérő vagy sajátos rendszert nem ír elő az ilyen feladatokat ellátó ideiglenes alkalmazott szerződésének felbontására. Mindazonáltal mivel az ilyen feladatok ellátása során az érintett alkalmazott ellentmondhat az adminisztrációnak, vagy nyíltan kritizálhatja annak bizonyos álláspontjait, a hatáskörrel rendelkező hatóság feladata, hogy rendkívüli figyelmet fordítson arra, hogy az érintett szerződése meghosszabbításának mérlegelését az érintettnek a személyi állomány képviseletében tanúsított magatartása ne befolyásolja negatívan, feltéve azonban, hogy e magatartás nem lépte túl a szociális partnerek közötti párbeszéd normális kereteit. E különös figyelem annál is inkább szükséges, mivel a kollektív munkaviszonyok néha rendkívül feszült helyzetbe ágyazódnak.
(lásd a 64. és 67. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 25/80. sz., De Briey kontra Bizottság ügyben 1981. február 26‑án hozott ítéletének (EBHT 1981., 637. o.) 7. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑45/90. sz., Speybrouck kontra Parlament ügyben 1992. január 28‑án hozott ítéletének (EBHT 1992., II‑33. o.) 97. és 98. pontja; T‑51/91. sz., Hoyer kontra Bizottság ügyben 1994. március 17‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1994., I‑A‑103. o. és II‑341. o.) 36. pontja; T‑123/95. sz., B kontra Parlament ügyben 1997. július 14‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1997., I‑A‑245. o. és II‑697. o.) 70. pontja; T‑223/99. sz., Dejaiffe kontra OHIM ügyben 2000. december 12‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2000., I‑A‑277. o. és II‑1267. o.) 51. pontja; T‑7/01. sz., Pyres kontra Bizottság ügyben 2003. február 6‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑37. o. és II‑239. o.) 50. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑38/06. sz., Bianchi kontra ETF ügyben 2007. június 28‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑1‑183. o. és II‑A‑1‑1009. o.) 92., 93. és 94. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
2. Igaz, hogy az irányelvek címzettjei a tagállamok, nem pedig az Unió intézményei vagy szervei. Az Európai Unió munkavállalói tájékoztatása és a velük folytatott konzultáció általános keretének létrehozásáról szóló 2002/14 irányelv rendelkezései tehát nem tekinthetők úgy, mint amelyek kötelezettségeket rónak az említett intézményekre a személyi állományukkal való kapcsolatukat illetően.
Mindazonáltal az a körülmény, hogy valamely irányelv – mint olyan – nem köti az intézményeket, nem zárja ki, hogy ezen irányelv közvetetten vonatkozzon az intézményekre a tisztviselőikkel és alkalmazottaikkal fennálló viszonyokban. Közelebbről az intézményeknek – az őket az EK 10. cikk második bekezdése alapján terhelő együttműködési kötelezettségnek megfelelően – munkáltatóként figyelembe kell venniük azokat a közösségi szinten elfogadott jogi rendelkezéseket, amelyek többek között minimumkövetelményeket írnak elő a munkavállalók tagállamokbeli élet‑ és munkafeltételeinek a tagállamok szabályozása és gyakorlata közelítésével történő javítása érdekében. E kötelezettség az uniós jogalkotó által abból a célból létrehozott szervekre is vonatkozik, hogy segítsék az intézményeket a szerződésekben előírt politikák létrehozásában vagy végrehajtásában.
(lásd a 70. és 71. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑25/02. sz., Rinke ügyben 2003. szeptember 9‑én hozott ítéletének (EBHT 2003., I‑8349. o.) 24. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑495/04. sz., Belfass kontra Tanács ügyben 2008. május 21‑én hozott ítéletének (EBHT 2008., II‑781. o.) 43. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑65/07. sz., Aayhan és társai kontra Parlament ügyben 2009. április 30‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2009., I‑A‑1‑105. o. és II‑A‑1‑567. o.); F‑134/07. és F‑8/08. sz., Adjemian és társai kontra Bizottság ügyben 2009. június 4‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2009., I‑A‑1‑149. o. és II‑A‑1‑841. o.) 93. pontja, az ítélettel szemben T‑325/09. P. ügyszám alatt fellebbezés van folyamatban az Európai Unió Törvényszéke előtt.
3. A valamely uniós ügynökség vezetése és ezen ügynökség személyi állományának képviselete között a szociális partnerek közötti párbeszéd vonatkozásában fennálló jelentős véleménykülönbség önmagában nem lehet elegendő jogos és objektíven igazolt aggodalom alátámasztására arra vonatkozóan, hogy az ügynökség igazgatója olyannyira elveszítse feladatainak ellátása során tanúsított pártatlanságát, hogy e szociális párbeszéd keretein kívül a személyi állomány képviseletét ellátó alkalmazottal szemben kedvezőtlen irányú elfogultságot táplálva vagy személyes érdektől vezérelve nem hosszabbítja meg ez utóbbi szerződését.
Ugyanis egyrészt az ilyen véleménykülönbségek, amelyek végső soron semmiféle kapcsolatban nem állnak az alkalmazott személyes helyzetével, önmagukban véve nem olyan súlyúak, hogy az igazgató bármely értékelését az alkalmazottal szembeni elfogultság érintené. Másrészt csupán az említett véleménykülönbségek által az igazgatónak okozott személyes konfliktus pusztán elvont veszélye nem elegendő a személyzeti szabályzat 11a. cikke állítólagos megsértésének alátámasztásához.
(lásd a 78. és 79. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑157/04. sz., De Bry kontra Bizottság ügyben 2005. július 12‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑199. o. és II‑901. o.) 38. és 39. pontja.
4. Az intézmények széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek abban a tekintetben, hogy saját szervezeti egységeiket a feladataiknak megfelelően alakítják ki, valamint a rendelkezésükre álló személyi állományt ennek megfelelően osztják be, azzal a feltétellel, hogy a beosztás a szolgálat érdekében és az állások egyenértékűségének tiszteletben tartásával történik.
Figyelemmel az intézményeknek a szolgálati érdek megítélésével kapcsolatos mérlegelési jogkörének terjedelmére, az uniós bíróság vizsgálatának arra a kérdésre kell korlátozódnia, hogy az adminisztráció a nem kifogásolható kereteken belül maradt‑e, és mérlegelési jogkörével nem élt‑e nyilvánvalóan hibásan.
5. A szolgálati érdek korlátozhatja a kinevezésre jogosult hatóság mérlegelési mozgásterét annak megkövetelésével, hogy a meghatározott tisztségbe beosztott személyek ne csupán értsenek feladataikhoz, hanem a leginkább hozzáértők legyenek, aminek következtében a legmegfelelőbb személy kiválasztása érdekében e hatóságnak el kell végeznie az érintettek érdemeinek összehasonlító vizsgálatát.
(lásd a 104–106. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑116/88. és C‑149/88. sz., Hecq kontra Bizottság ügyben 1990. március 7‑én hozott ítéletének (EBHT 1990., I‑599. o.) 11. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑98/96. sz., Costacurta kontra Bizottság ügyben 1998. január 22‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑21. o. és II‑49. o.) 36. pontja; T‑103/01. sz., Cwik kontra Bizottság ügyben 2002. november 26‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑229. o. és II‑1137. o.) 30. pontja; T‑373/04. sz., Fries Guggenheim kontra Cedefop ügyben 2006. július 25‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑169. o. és II‑A‑2‑819. o.) 68., 69. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat, valamint 71. pontja.
6. A tisztviselői keresetek esetében el kell utasítani azt a kár jóvátételére irányuló kereseti kérelmet, amely a megalapozatlanság miatt elutasított, megsemmisítés iránti kereseti kérelemmel szorosan összefügg.
(lásd a 119. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑330/03. sz., Liakoura kontra Tanács ügyben 2004. június 10‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑191. o. és II‑859. o.) 69. pontja; T‑5/04. sz., Scano kontra Bizottság ügyben 2005. július 13‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑205. o. és II‑931. o.) 77. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék a fent hivatkozott Bianchi kontra ETF ügyben hozott ítéletének 104. pontja.