AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE
(második tanács)
2015. október 21.
F‑57/14. sz. ügy
AQ
kontra
Európai Bizottság
„Közszolgálat – Tisztviselők – 45/2001 rendelet – Magáncélra megszerzett személyes adatok kezelése – Igazgatási vizsgálat – Fegyelmi eljárás – Védelemhez való jog – Indokolási kötelezettség – Fegyelmi intézkedés – Arányosság”
Tárgy: Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amellyel AQ egyrészt az Európai Bizottság kinevezésre jogosult hatóságának 2014. március 19‑i, a panaszát elutasító határozatának megsemmisítését kéri, valamint, amennyiben szükséges, a vele szemben megrovás fegyelmi intézkedést kiszabó 2013. szeptember 6‑i határozat megsemmisítését, másrészt a Bizottság kötelezését a méltányossági alapon 5000 euróban meghatározott kártérítés megfizetésére.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. AQ maga viseli saját költségeit, és köteles viselni az Európai Bizottság költségeit.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Az adminisztráció gondoskodási kötelezettsége – Az a kötelezettség, hogy az egyedi határozatokat a tisztviselőknek valamely általuk alaposan ismert nyelven megszövegezve kell megküldeni – Terjedelem
(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 41. cikk, (4) bekezdés)
2. Tisztviselők – Fegyelmi felelősségi rendszer – Fegyelmi eljárás – A védelemhez való jog megsértése – Igazgatási vizsgálat – Az adminisztráció azon kötelezettsége, hogy az akta iratairól a vizsgálat lefolytatása során tájékoztasson – Hiány
(Személyzeti szabályzat, IX. melléklet, 1. és 2. cikk)
3. Tisztviselők – Fegyelmi felelősségi rendszer – Fegyelmi eljárás – Fegyelmi eljárás megindítása – Az adminisztráció azon kötelezettsége, hogy az akta iratairól a fegyelmi eljárás megindítása előtt tájékoztasson – Feltétel – A bizalmas adatkezeléshez fűződő jogos érdekek tiszteletben tartása
(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 41. cikk, (2) bekezdés, b) pont; személyzeti szabályzat, IX. melléklet, 3. cikk)
4. Tisztviselők – Jogok és kötelezettségek – A természetes személyek védelme a személyes adatok kezelése tekintetében – Kötelezettségszegés – Fegyelmi intézkedések alkalmazása
(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 8. cikk; 45/2001 rendelet, 4. cikk,(1) bekezdés, b) pont, és 49. cikk)
5. Tisztviselők – Sérelmet okozó aktus – Fegyelmi intézkedés – Indokolási kötelezettség – Terjedelem
(Személyzeti szabályzat, 25. cikk, második bekezdés)
6. Tisztviselők– Fegyelmi felelősségi rendszer – Intézkedés – Az arányosság elvének tiszteletben tartása – A kötelezettségszegés súlya – Értékelési szempontok
(Személyzeti szabályzat, IX. melléklet, 10. cikk)
1. Gondoskodási kötelezettségük alapján az intézmények feladata, hogy az egyedi határozatokat olyan nyelven küldjék meg a tisztviselőnek, amelyet az alaposan ismer, az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikkének (4) bekezdéséből azonban nem vezethető le, hogy az uniós intézmény által valamely tisztviselőjének címzett összes határozatot a tisztviselő által választott nyelven kellene megszövegezni. E rendelkezés ugyanis csak akkor alkalmazandó az intézmények és alkalmazottaik közötti viszonyokra, amikor az alkalmazottak kizárólag uniós polgári minőségükben intéznek levelet az intézményekhez, nem pedig mint tisztviselők vagy alkalmazottak.
Ebből következően a tisztviselő nem hivatkozhat megalapozottan a fent hivatkozott rendelkezésre, ha valamely közigazgatási vizsgálat vagy fegyelmi eljárás során az általa előnyben részesített nyelven nyilatkozhatott, és ha megfelelő határidő állt a rendelkezésére, hogy valamely másik nyelven való meghallgatását kérelmezze a fegyelmi eljárás során.
Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 6. cikke (3) bekezdése a) pontjának megsértéséről sincs szó – amely szerint minden bűncselekménnyel gyanúsított személynek joga van arra, hogy tájékoztassák olyan nyelven, amelyet megért az ellene felhozott vád természetéről és indokairól –, hiszen a hivatkozott rendelkezés csak büntetőügyekben alkalmazandó.
(lásd az 58., 61. és 62. pontot)
Hivatkozás:
Bíróság: 2008. május 8‑i Weiss und Partner ítélet, C‑14/07, EU:C:2008:264, 57. pont;
Közszolgálati Törvényszék: 2009. október 7‑i Marcuccio kontra Bizottság végzés, F‑122/07, EU:F:2009:134, 63. és 65. pont; Marcuccio kontra Bizottság végzés, F‑3/08, EU:F:2009:135, 31. és 33. pont.
2. A személyzeti szabályzat IX. mellékletének 2. cikkéből, amely ugyanezen melléklet 2. cikkére utal, az következik, hogy az igazgatási vizsgálat során az érintettet tájékoztatni kell az érintettségéről, feltéve hogy ez a tájékoztatás az említett vizsgálat szempontjából nem hátrányos.
A kinevezésre jogosult hatóság nem sérti meg sem a személyzeti szabályzat IX. mellékletének 2. cikkét, sem a tisztviselő védelemhez való jogát a közigazgatási vizsgálat keretében, ha a tisztviselőt tájékoztatják e vizsgálat megindításáról és közlik vele a vizsgálati jelentést, és ez még meg is haladja a személyzeti szabályzat IX. mellékletének 2. cikkében az említett hatóság számára előírt kötelezettségeket, amely rendelkezés csak a közigazgatási vizsgálati jelentés következtetéseinek tisztviselővel való közlését írja elő. Ezenkívül az érintett csak az igazgatási vizsgálat céljából kérheti a vele szemben megfogalmazott állításokkal közvetlen kapcsolatban álló dokumentumokat.
(lásd a 67–71. pontot)
3. Tény, hogy a személyzeti szabályzat IX. mellékletének 3. cikke a kinevezésre jogosult hatóságot arra kötelezi, hogy a fegyelmi eljárás megindításáról való döntés előtti meghallgatást megelőzően az akta összes iratáról tájékoztassa az érintett tisztviselőt, ez nem változtat azon, hogy ha valamely személynek hozzáférést ad az őt érintő aktához, az adminisztráció arra is köteles, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikke (2) bekezdése b) pontjának értelmében tiszteletben tartsa a bizalmas adatkezeléshez fűződő jogos érdekeket.
Amennyiben a vizsgálók már az igazgatási vizsgálati eljárás elején az érintett tisztviselő rendelkezésére bocsátották azokat a rá vonatkozó információkat, amelyeket egy másik tisztviselő elektronikus levélben elküldött a Bizottság Vizsgálati és Fegyelmi Hivatalához, az érintett felperes védelemhez való jogát nem sértheti az a tény, hogy erről az elektronikus levélről csak a meghallgatás után tájékoztatták.
(lásd a 73., 79. és 80. pontot)
4. Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 8. cikke, valamint a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő kezelése tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló 45/2001 rendelet – amelyek a személyek számára jogi úton érvényesíthető jogokat ismernek el – többek között arra a személyes adatkezelésre vonatkoznak, amelyet uniós intézmények, teljes egészében vagy részben az uniós jog hatálya alá tartozó, tevékenységeinek gyakorlása során végeznek. A 45/2001 rendelet 49. cikke ennek keretében írja elő a fegyelmi intézkedések alkalmazását a tisztviselőkkel és az alkalmazottakkal szemben az e rendelet szerinti kötelezettségeik szándékos vagy gondatlan megszegése esetén.
Az a tisztviselő, aki a 45/2001 rendelet szerinti személyes adatoknak valamely személytől történő megszerzése céljából az ilyen adatok „címzettjének” minősül alá van vetve mind az Európai Unió Alapjogi Chartája 8. cikke, mind a 45/2001 rendelet rendelkezéseinek, így különösen az említett rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírt kötelezettségnek, amely szerint a személyes adatok gyűjtése csak meghatározott, egyértelmű és törvényes célból történhet, és további feldolgozásuk nem végezhető e célokkal összeférhetetlen módon.
(lásd a 88. és 90. pontot)
5. A sérelmet okozó határozat indokolásának lehetővé kell tennie a bíróság számára a határozat jogszerűsége feletti felülvizsgálat gyakorlását, és kellő tájékoztatást kell adnia az érdekeltnek a határozat megalapozottságáról.
Azt a kérdést, hogy a kinevezésre jogosult hatóság szankciót kiszabó határozatának indokolása eleget tesz‑e ezeknek a követelményeknek nemcsak a határozat szövege, hanem annak háttere, valamint az érintett tárgyra vonatkozó jogszabályok összessége alapján kell megítélni. Ebben a tekintetben a kinevezésre jogosult hatóságnak ugyan pontosan meg kell jelölnie a tisztviselő terhére rótt cselekményeket, valamint azokat a megfontolásokat, amelyek a választott intézkedés elfogadására indították, az egyáltalán nem követelmény, hogy megvitassa az érdekelt által az eljárás során felhozott valamennyi ténybeli és jogi kérdést.
(lásd a 112. és 113. pontot)
Hivatkozás:
Közszolgálati Törvényszék: 2007. november 8‑i Andreasen kontra Bizottság ítélet, F‑40/05, EU:F:2007:189, 260. pont; 2012. július 17‑i BG kontra Ombudsman ítélet, F‑54/11, EU:F:2012:114, 96. pont, fellebbezést követően helybenhagyta a 2014. május 22‑i BG kontra Ombudsman ítélet, T‑406/12 P, EU:T:2014:273.
6. Ami annak értékelését illeti, hogy a kiszabott fegyelmi intézkedés arányban áll‑e a megállapított tények súlyával, igaz ugyan, hogy a személyzeti szabályzat nem ír elő meghatározott viszonyt a személyzeti szabályzat IX. mellékletének 9. cikke szerinti szankciók és a tisztviselők kötelezettségszegéseinek különböző lehetséges kategóriái között, a személyzeti szabályzat IX. mellékletének 10. cikke nem kimerítő jelleggel felsorolja azokat a szempontokat, beleértve azokat a körülményeket, amelyek enyhíthetik vagy súlyosíthatják a tisztviselő magatartásának súlyát, amelyeket a kinevezésre jogosult hatóságnak figyelembe kell vennie a kötelezettségszegés súlyának meghatározása és a fegyelmi intézkedésről való döntés során.
(lásd a 118. pontot)