A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (kilencedik tanács)
2019. július 11.(*)
„Előzetes döntéshozatal – Közlekedés – A visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy jelentős késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályai – 261/2004/EK rendelet – Az 5. cikk (1) bekezdésének c) pontja – A 7. cikk (1) bekezdése – Kártalanításhoz való jog – Közvetlenül csatlakozó járat – Különböző légi fuvarozók által lebonyolított, két repülési szakaszból álló légi járat – Jelentős késés, amely valamely harmadik országban letelepedett fuvarozó által lebonyolított, az Európai Unión kívüli indulási és érkezési ponttal rendelkező második repülési szakasz alkalmával következett be”
A C‑502/18. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Městský soud v Praze (prágai városi bíróság, Cseh Köztársaság) a Bírósághoz 2018. július 30‑án érkezett, 2018. május 17‑i határozatával terjesztett elő a
CS és társai
és
a České aerolinie a.s.
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (kilencedik tanács),
tagjai: K. Jürimäe tanácselnök, D. Šváby (előadó) és N. Piçarra bírák,
főtanácsnok: P. Pikamäe,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– CS és társai képviseletében R. Jehne advokát,
– a České aerolinie a.s. képviseletében J. Horník advokát,
– az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: P. Garofoli avvocato dello Stato,
– az Európai Bizottság képviseletében P. Němečková és N. Yerrell, meghatalmazotti minőségben,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése [helyesen: jelentős késése] esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 11‑i 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2004. L 46., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 8. kötet, 10. o.; helyesbítés: HL 2019. L 119., 202. o.) 3. cikke (5) bekezdésének értelmezésére irányul.
2 E kérelmet CS és társai (a továbbiakban: szóban forgó utasok) és a České aerolinie a.s. légi fuvarozó között abban a tárgyban folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő, hogy az utóbbi megtagadta ezen utasok kártalanítását, akiknek a közvetlenül csatlakozó járata jelentős késéssel érkezett.
A jogi háttér
3 Az 261/2004 rendelet 2. cikkének b) és c) pontja előírja:
„E rendelet alkalmazásában:
[…]
b) »üzemeltető légi fuvarozó«: légi fuvarozó, amely egy utassal vagy az utassal szerződéses jogviszonyban álló más jogi vagy természetes személlyel kötött szerződés szerint repülést végrehajt vagy végrehajtani szándékozik;
c) »közösségi légi fuvarozó«: egy tagállam által a légi fuvarozók engedélyezéséről szóló, 1992. július 23‑i 2407/92/EGK tanácsi rendelet [(HL 1992. L 240., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 2. kötet, 3. o.)] rendelkezéseivel összhangban megadott érvényes üzemeltetési engedéllyel rendelkező légi fuvarozó;”
4 E rendelet „Hatály” című 3. cikke az (1) és (5) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:
„(1) E rendeletet a következőkre kell alkalmazni:
a) egy olyan tagállam területén található repülőtérről induló utasokra, amely tagállamra a Szerződést alkalmazni kell;
[…]
(5) E rendeletet bármely, az (1) és (2) bekezdésben meghatározott utasokat szállító üzemeltető légi fuvarozóra alkalmazni kell. Amennyiben egy az utassal szerződési jogviszonyban nem álló üzemeltető légi fuvarozó e rendelet szerinti kötelezettségeket teljesít, akkor úgy kell tekinteni, hogy ezt a szóban forgó utassal szerződéses jogviszonyban álló személy nevében teszi.”
5 Az említett rendelet 5. cikke (1) bekezdésének c) pontja így rendelkezik:
„Egy járat törlése esetén az érintett utasoknak:
[…]
c) joguk van az üzemeltető légi fuvarozó általi kártalanításhoz a 7. cikkel összhangban, kivéve, ha
i. a menetrend szerinti indulási időpont előtt legalább két héttel tájékoztatták őket a járat törléséről, vagy
ii. az indulás menetrend szerinti időpontja előtt legkorábban két héttel és legkésőbb hét nappal tájékoztatták őket a járat törléséről, és átfoglalást ajánlottak számukra, lehetővé téve, hogy legfeljebb két órával a menetrend szerinti indulás időpontja előtt induljanak, és végső célállomásukat a menetrend szerinti érkezési időponthoz képest legfeljebb négyórás késéssel érjék el; vagy
iii. az indulás menetrend szerinti időpontja előtti hét napon belül tájékoztatták őket a járat törléséről, és átfoglalást ajánlottak számukra, lehetővé téve, hogy legfeljebb egy órával a menetrend szerinti indulás időpontja előtt induljanak, és végső célállomásukat a menetrend szerinti érkezési időponthoz képest legfeljebb kétórás késéssel érjék el.”
6 Ugyanezen rendelet 7. cikke (1) bekezdésének szövege a következő:
„E cikkre való hivatkozáskor az utasok az alábbi összegű kártalanítást kapják:
[…]
c) 600 [eurót] minden, az a) és b) pontba nem sorolható repülőútra [helyesen: légi járatra].
[…]”
7 A 261/2004 rendelet 13. cikke kimondja:
„Olyan esetekben, amikor egy üzemeltető légi fuvarozó kártalanítást fizet vagy más, e rendelet szerint rá háruló kötelezettségeket teljesít, akkor e rendelet rendelkezései nem értelmezhetők a fuvarozó azon joga korlátozásaként, hogy kártérítést kérjen bármely személytől – beleértve harmadik feleket is –, az alkalmazandó joggal [helyesen: alkalmazandó nemzeti joggal] összhangban. E rendelet különösen nem korlátozza az üzemeltető légi fuvarozóknak azt a jogát, hogy visszatérítést kérjen [helyesen: kérjenek] egy utazásszervezőtől vagy más olyan személytől, akivel az üzemeltető légi fuvarozó szerződéses jogviszonyban áll. Hasonlóképpen e rendelet rendelkezései nem értelmezhetők úgy, hogy korlátoznák az üzemeltető légi fuvarozóval szerződéses jogviszonyban levő utazásszervező vagy – az utas kivételével – harmadik fél jogát arra, hogy visszatérítést vagy kártalanítást kérjen az üzemeltető légi fuvarozótól az alkalmazandó vonatkozó törvények szerint.”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
8 A szóban forgó tizenegy utas mindegyike repülőjegyet foglalt a České aeroliniénél a Prága (Cseh Köztársaság) és Bangkok (Thaiföld) közötti, Abu‑Dzabin (Egyesült Arab Emírségek) keresztül közlekedő légi járatra.
9 A közvetlenül csatlakozó járatnak a České aerolinie által üzemeltetett, Prága és Abu‑Dzabi közötti első repülési szakaszát a menetrendnek megfelelően bonyolították le, és az a célállomásra pontosan érkezett. A légi járat Abu‑Dzabi és Bangkok közötti második repülési szakasza azonban, amelyet járatmegosztási megállapodás alapján az Etihad Airways üzemeltet – amely a 261/2004 rendelet 2. cikkének c) pontja értelmében nem minősül „közösségi légi fuvarozónak” – 488 perces késéssel érkezett.
10 Mivel a České aerolinie a szóban forgó utasok esetében megtagadta a 261/2004 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerinti kártalanítás megfizetését, az utasok az első fokon hatáskörrel rendelkező cseh bírósághoz fordultak az e légi fuvarozóval szembeni kereset elbírálása céljából. Ez a bíróság helyt adott az utasok kártalanítás iránti kérelmének, megállapítva többek között, hogy még ha nem is a České aerolinie üzemeltette a jelentős késéssel érkező légi járatot, ezt a légitársaságot a 261/2004 rendelet 3. cikke (5) bekezdésének utolsó mondata alapján kötelezni lehet az említett kártalanítás megfizetésére.
11 A kérdést előterjesztő bíróság, a Městský soud v Praze (prágai városi bíróság, Cseh Köztársaság) ezt a határozatot fellebbezést követően helyben hagyta. Ez a bíróság a 2016. április 26‑i határozatában kimondta, hogy nem szükséges előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel a Bírósághoz fordulni az EUMSZ 267. cikk alapján, mivel a 261/2004 rendelet 3. cikke (5) bekezdésének értelmezése egyértelműen levezethető e rendelet szövegéből, valamint a Bíróság 2013. február 28‑i Folkerts ítéletéből (C‑11/11, EU:C:2013:106). A kérdést előterjesztő bíróságnak ebben a tekintetben az volt az álláspontja, hogy e rendelkezésből az következik, hogy a České aerolinie az utasok felé közvetlenül felelős azért a kárért, amely őket a közvetlenül csatlakozó járat Etihad Airways által biztosított részének késedelme miatt érte, mivel a képviselet jogi fogalmának fogalmi eleme, hogy a képviselő közvetlenül felel a képviselt személy cselekményeiért. Ezenkívül a kérdést előterjesztő bíróság szerint az említett rendelet ezen értelmezése teljes mértékben megfelel az általa elbírálandó ténybeli helyzetnek, és az méltányos, mivel a szerződő fuvarozó felelőssége a szerződésből következik, és az alól a fuvarozó nem mentesülhet azzal az indokkal, hogy a légi járat késedelmet okozó részét egy másik személy biztosította, mivel ez a helyzet olyan, mint az az alvállalkozásba adás egyéb formái.
12 Ezt a határozatot mindazonáltal az Ústavní soud (alkotmánybíróság, Cseh Köztársaság) a 2017. október 31‑i határozatával megsemmisítette. Az Ústavní soud (alkotmánybíróság) a határozatában felhívta a kérdést előterjesztő bíróságot a České aerolinie Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország) határozatára hivatkozó érveinek megvizsgálására, amelyek szerint ennek a bíróságnak hasonló összefüggésben az volt az álláspontja, hogy a szerződő fuvarozó felelőssége nem állhat fenn, ha nem ő volt az üzemeltető légi fuvarozó.
13 Az Ústavní soud (alkotmánybíróság) visszautalása alapján eljáró kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy a szóban forgó utasok kártalanítás iránti keresetének csak akkor lehet helyt adni, ha az Európai Unión kívül letelepedett légi fuvarozó, azaz az Etihad Airways által az Unión kívül üzemeltetett légi járat érkezésének jelentős késéséért meg lehet állapítani a szerződő fuvarozó, a jelen esetben a České aerolinie felelősségét. E mellett szól az utasok magas szintű védelmére vonatkozó követelmény különösen akkor, ha a jelen esethez hasonlóan olyan közvetlenül csatlakozó járatról van szó, amelyet az Európai Unión kívül üzemeltet valamely nem közösségi légi fuvarozó, és ebből következően a 261/2004 rendelet nem alkalmazható. Ez ellen szól azonban az a tény, hogy ez a rendelet előírja, hogy a 7. cikk (1) bekezdésének c) pontja szerinti kártalanítás megfizetésére az üzemeltető légi fuvarozó köteles, amit a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság) ítélkezési gyakorlata megerősít.
14 E körülmények között a Městský soud v Praze (prágai városi bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:
„Köteles‑e valamely közösségi fuvarozó kártalanítást fizetni a [261/2004 rendelet] 3. cikke (5) bekezdésének második mondata értelmében, ha a közösségi fuvarozó szerződő fuvarozóként üzemeltette a járat nem tagállami repülőtéren történő közbenső leszállást tartalmazó első részét, ahonnan járatmegosztási megállapodás alapján nem közösségi fuvarozó működtette a járat második részét és több mint háromórás, kizárólag a járat második része által okozott késés keletkezett a végső célállomás szerinti repülőtéren való megérkezés során?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
15 A kérdést előterjesztő bíróság a kérdésével lényegében arra keresi a választ, hogy a 261/2004 rendelet 5. cikke (1) bekezdése c) pontjának, 7. cikke (1) bekezdésének, továbbá e rendelet 3. cikke (5) bekezdésének összefüggő rendelkezéseit úgy kell‑e értelmezni, hogy az egyik tagállam területén található repülőtérről induló és valamely harmadik ország repülőterén keresztül egy további harmadik ország területén található repülőtérre érkező, két repülési szakaszból álló, egységesen foglalt, közvetlenül csatlakozó járat keretében az az utas, aki a végső célállomására háromórás vagy annál nagyobb késéssel érkezik – amelyet a valamely harmadik országban letelepedett fuvarozó által üzemeltetett második repülési szakasz okozott –, az e rendeleten alapuló kártalanítás iránti keresetét megindíthatja‑e az első repülési szakaszt lebonyolító légi fuvarozóval szemben.
16 Előzetesen emlékeztetni kell egyrészt arra, hogy az egységesen foglalt, egy vagy több csatlakozással rendelkező légi járat a 261/2004 rendeletben előírt, az utasokat megillető kártalanításhoz való jog szempontjából egységes egésznek minősül (lásd ebben az értelemben: 2018. május 31‑i Wegener ítélet, C‑537/17, EU:C:2018:361, 18. és 19. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), ami azt jelenti, hogy a 261/2004 rendelet alkalmazhatóságát a légi járat első indulási helyére, és végső célállomására tekintettel kell értékelni (lásd ebben az értelemben: 2018. május 31‑i Wegener ítélet, C‑537/17, EU:C:2018:361, 25. pont).
17 A 261/2004 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében ezt a rendeletet alkalmazni kell különösen egy olyan tagállam területén található repülőtérről induló utasokra, amely tagállamra a Szerződést alkalmazni kell.
18 Ennélfogva a 261/2004 rendelet hatálya alá tartozik az alapeljárás tárgyát képezőhöz hasonló, Prágát Abu‑Dzabin keresztül Bangkokkal összekötő, közvetlenül csatlakozó járat, amely valamely tagállam területén található repülőtérről indult.
19 Másrészt a Bíróság kimondta, hogy a késedelemmel érintett légi járatok utasait a 261/2004 rendelet 5. cikke (1) bekezdése c) pontjának és e rendelet 7. cikke (1) bekezdésének összefüggő rendelkezéseiben előírt kártalanítás iránti jog jogosultjainak kell tekinteni abban az esetben, ha a végső célállomásukra három‑ vagy többórás időveszteséggel érkeznek meg (lásd ebben az értelemben: 2009. november 19‑i Sturgeon és társai ítélet, C‑402/07 és C‑432/07, EU:C:2009:716, 61. pont; 2012. október 23‑i Nelson és társai ítélet, C‑581/10 és C‑629/10, EU:C:2012:657, 38. pont).
20 A közvetlenül csatlakozó járatnak az alapeljárás tárgyát képezőhöz hasonló jelentős késéssel való érkezése esetén járó kártalanítás kötelezettjét illetően a 261/2004 rendelet 5. cikke (1) bekezdése c) pontjának és 5. cikke (3) bekezdésének szövegéből kitűnik, hogy ez a kötelezett csak az e rendelet 2. cikke b) pontjának értelmében vett „üzemeltető légi fuvarozó” lehet.
21 Következésképpen meg kell határozni, hogy az alapeljárás tárgyát képezőhöz hasonló helyzetben az olyan légi fuvarozó, mint a České aerolinie e minősítés alá tartozik‑e.
22 A 261/2004 rendelet 2. cikkének b) pontja szerint „üzemeltető légi fuvarozó” a „légi fuvarozó, amely egy utassal vagy az utassal szerződéses jogviszonyban álló más jogi vagy természetes személlyel kötött szerződés szerint repülést végrehajt vagy végrehajtani szándékozik”.
23 Ez a fogalommeghatározás így két, egyrészt a szóban forgó repülés végrehajtására vonatkozó, másrészt pedig valamely utassal kötött szerződés fennállására vonatkozó kumulatív feltételt ír elő annak érdekében, hogy egy légi fuvarozó „üzemeltető légi fuvarozónak” minősüljön (2018. július 4‑i Wirth és társai ítélet, C‑532/17, EU:C:2018:527, 18. pont).
24 A jelen esetben, amint az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból is kitűnik, nem vitatott, hogy a České aerolinie valóban repülést hajtott végre a szóban forgó utasokkal kötött fuvarozási szerződés alapján.
25 Következésképpen őt „üzemeltető légi fuvarozónak” kell minősíteni, így a 261/2004 rendelet 5. cikkének (3) bekezdésére is figyelemmel, köteles az e rendelet 5. cikke (1) bekezdésének c) pontjában és 7. cikkének (1) bekezdésében előírt kártalanítás megfizetésére.
26 Ezt a megállapítást nem kérdőjelezheti meg az a České aerolinie által az írásbeli észrevételeiben hivatkozott tény, hogy az alapeljárásban szóban forgó utasokat ért késedelmet nem a közvetlenül csatlakozó járat általa végrehajtott első repülési szakasza, hanem e légi járatnak egy másik légi fuvarozó által végrehajtott második repülési szakasza okozta.
27 Ebben a tekintetben rá kell mutatni arra, először is, amint az a jelen ítélet 16. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az egységesen foglalt, egy vagy több csatlakozással rendelkező légi járatot egy egységként kell felfogni, ami azt jelenti, hogy az ilyen légi járatok keretében az első repülési szakaszt végrehajtó üzemeltető légi fuvarozó nem bújhat egy másik légi fuvarozó által végzett későbbi repülési szakasz hibás teljesítése mögé.
28 Továbbá a 261/2004 rendelet 3. cikke (5) bekezdésének második mondata kimondja, hogy amennyiben egy, az utassal szerződéses jogviszonyban nem álló üzemeltető légi fuvarozó e rendelet szerinti kötelezettségeket teljesít, akkor úgy kell tekinteni, hogy ezt a szóban forgó utassal szerződéses jogviszonyban álló személy nevében teszi.
29 Így az alapeljárás tárgyát képezőhöz hasonló helyzetben, amelyben két repülési szakaszból álló, egységesen foglalt, közvetlenül csatlakozó járat keretében a második repülési szakaszt egy járatmegosztási megállapodás alapján a szóban forgó utasokkal fuvarozási szerződést megkötő, és az első repülési szakaszt lebonyolító üzemeltető légi fuvarozótól eltérő üzemeltető légi fuvarozó hajtja végre, az első repülési szakaszt lebonyolító fuvarozó az utasokkal még a második repülési szakasz teljesítése során is szerződéses kapcsolatban marad.
30 Ezenkívül az utasok magas szintű védelmének biztosítására vonatkozóan a 261/2004 rendelet (1) preambulumbekezdésében megfogalmazott célkitűzés is megerősítheti azt a követeztetést, hogy az egységesen foglalt, járatmegosztási megállapodás alapján végrehajtott közvetlenül csatlakozó járat esetében a kártalanítás megfizetésére még a valamely másik légi fuvarozó által lebonyolított második repülési szakasz során bekövetkezett késés esetén is az első repülési szakaszt végrehajtó üzemeltető légi fuvarozó köteles. Ez a megoldás teszi ugyanis lehetővé, hogy a szállított utasokat a velük fuvarozási szerződést kötő üzemeltető légi fuvarozó kártalanítsa, anélkül hogy figyelembe kellene venni az e fuvarozó által a közvetlenül csatlakozó járat második repülési szakaszának végrehajtására vonatkozóan kötött megállapodásokat.
31 Végül emlékeztetni kell arra, hogy a 261/2004 rendelet 13. cikke értelmében az üzemeltető légi fuvarozó által e rendelet alapján teljesített kötelezettségek nem érintik e légi fuvarozó azon jogát, hogy az alkalmazandó nemzeti jognak megfelelően kártérítést követeljen az e fuvarozó kötelezettségeinek megszegését okozó bármely személytől, a harmadik személyeket is beleértve (2017. május 11‑i Krijgsman ítélet, C‑302/16, EU:C:2017:359, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
32 Ennélfogva, és különösen ami az egységesen foglalt, járatmegosztási megállapodás alapján végrehajtott közvetlenül csatlakozó járatot illeti, a nem általa lebonyolított légi járatot érintő jelentős késés miatt a 261/2004 rendeletben előírt kártalanítás megfizetésére köteles üzemeltető légi fuvarozónak kell adott esetben e pénzügyi teher kompenzálása céljából azon üzemeltető légi fuvarozóval szemben fellépni, amelyet az e késés miatti felelősség terhel.
33 A fentiekre tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 261/2004 rendelet 5. cikke (1) bekezdése c) pontjának, 7. cikke (1) bekezdésének, továbbá e rendelet 3. cikke (5) bekezdésének összefüggő rendelkezéseit úgy kell értelmezni, hogy az egyik tagállam területén található repülőtérről induló és valamely harmadik ország repülőterén keresztül egy további harmadik ország területén található repülőtérre érkező, két repülési szakaszból álló, egységesen foglalt, közvetlenül csatlakozó járat keretében az az utas, aki a végső célállomására háromórás vagy annál nagyobb késéssel érkezik – amelyet a valamely harmadik országban letelepedett fuvarozó által járatmegosztási megállapodás alapján üzemeltetett második repülési szakasz okozott – az e rendeleten alapuló kártalanítás iránti keresetét megindíthatja az első repülési szakaszt lebonyolító légi fuvarozóval szemben.
A költségekről
34 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (kilencedik tanács) a következőképpen határozott:
A visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése [helyesen: jelentős késése] esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 11‑i 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 5. cikke (1) bekezdése c) pontjának, 7. cikke (1) bekezdésének, továbbá e rendelet 3. cikke (5) bekezdésének összefüggő rendelkezéseit úgy kell értelmezni, hogy az egyik tagállam területén található repülőtérről induló és valamely harmadik ország repülőterén keresztül egy további harmadik ország területén található repülőtérre érkező, két repülési szakaszból álló, egységesen foglalt, közvetlenül csatlakozó járat keretében az az utas, aki a végső célállomására háromórás vagy annál nagyobb késéssel érkezik – amelyet a valamely harmadik országban letelepedett fuvarozó által járatmegosztási megállapodás alapján üzemeltetett második repülési szakasz okozott –, az e rendeleten alapuló kártalanítás iránti keresetét megindíthatja az első repülési szakaszt lebonyolító légi fuvarozóval szemben.
Aláírások