AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE (második tanács)
2015. május 18.(*)
„Közszolgálat – Az EKSZ személyi állománya – Ideiglenes alkalmazott – A személyzeti szabályzat 98. cikke – Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 2. cikkének e) pontja – Munkaszerződés – Besorolás – Az álláshirdetés jogellenességére vonatkozó kifogás – A nemzeti diplomáciai szolgálatok személyi állománya és az AD 5–AD 14 besorolási fokozatú tisztviselők által megpályázható, AD 5 besorolási fokozatú álláshely – A besorolási fokozat és a munkakör közötti megfelelés elve – Mulasztási ítélet”
Az F‑11/14. sz. ügyben,
az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján,
Bruno Dupré (az Európai Külügyi Szolgálat ideiglenes alkalmazottja, lakóhelye: Etterbeek [Belgium], képviselik: S. Rodrigues és A. Tymen ügyvédek)
felperesnek
az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) (képviselik: S. Marquardt és M. Silva, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
benyújtott keresete tárgyában,
A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK
(második tanács),
tagjai: K. Bradley elnök, H. Kreppel és M. I. Rofes i Pujol (előadó) bírák,
hivatalvezető: W. Hakenberg,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
meghozta a következő
Ítéletet
1 A Közszolgálati Törvényszék Hivatalához 2014. február 7‑én érkezett keresetlevelével B. Dupré kéri az őt az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) ideiglenes alkalmazottjaként alkalmazó, 2013. április 1‑jén aláírt munkaszerződésének azon részében történő megsemmisítését, amelyben az őt AD 5 besorolási fokozatba sorolta, továbbá az állítólagos kár megtérítését.
Jogi háttér
2 A legutóbb a 2010. december 20‑i 1240/2010/EU, Euratom tanácsi rendelettel módosított, az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzatának, valamint az Európai Közösségek egyéb alkalmazottainak alkalmazási feltételeinek módosításáról szóló, 2004. március 22‑i 723/2004/EK, Euratom tanácsi rendeletből eredő változata szerint az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzatának (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) 5. cikke így rendelkezik:
„(1) Az e személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó beosztásokat, a vonatkozó feladatok természetére és fontosságára tekintettel a tisztviselők csoportjába (a továbbiakban: »AD«) és az asszisztensek csoportjába (a továbbiakban: »AST«) sorolják.
(2) Az AD csoport tizenkét besorolási fokozatot tartalmaz, amelyek az igazgatói, tanácsadói, nyelvi és tudományos feladatoknak felelnek meg. […]
(3) A kinevezés legalább a következőket követeli meg:
[…]
b) az AD csoportban az 5. és 6. besorolási fokozatnál:
i. oklevéllel igazolt, legalább hároméves, befejezett egyetemi tanulmányoknak megfelelő végzettség, vagy
ii. […];
c) az AD csoportban a 7–16. besorolási fokozatnál:
i. oklevéllel igazolt, befejezett egyetemi tanulmányoknak megfelelő végzettség, ha az egyetemi képzés szokásos ideje négy év vagy annál hosszabb, vagy
ii. oklevéllel igazolt, befejezett egyetemi tanulmányoknak megfelelő végzettség és legalább egyéves megfelelő szakmai tapasztalat, ha az egyetemi képzés szokásos ideje legalább három év […]
[…]”
3 A személyzeti szabályzat 31. cikke értelmében:
„(1) A kiválasztott jelölteket kinevezik a csoportnak az általuk teljesített versenyvizsgáról szóló hirdetményben megnevezett besorolási fokozatába.
(2) A [személyzeti szabályzat] 29. cikk[e] (2) bekezdésének sérelme nélkül, a tisztviselőket csak az AST 1–AST 4 besorolási fokozatra vagy az AD 5–AD 8 besorolási fokozatra toborozzák. A versenyvizsgáról szóló hirdetményben szereplő besorolási fokozatot az intézmény a következő kritériumok alapján határozza meg:
a) az a célkitűzés, hogy a [személyzeti szabályzat] 27. cikk[é]ben említett legmagasabb követelményeknek megfelelő tisztviselőket toborozzák;
b) a megkövetelt szakmai tapasztalat minősége.
[…]”
4 A személyzeti szabályzat 32. cikke előírja:
„A tisztviselőt a besorolási fokozatának első fizetési fokozatába kell felvenni.
A kinevezésre jogosult hatóság azonban az érintett személy szakmai tapasztalatának figyelembevételére besorolási fokozatában további, legfeljebb 24 hónapos szolgálati idő figyelembevételét is engedélyezheti. Minden intézmény megállapítja az e cikk végrehajtására vonatkozó általános rendelkezéseket.
[…]”
5 A személyzeti szabályzatnak az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzata és az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek módosításáról szóló, 2010. november 24‑i 1080/2010/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelettel bevezetett 98. cikke értelmében:
„(1) A [személyzeti szabályzat] 29. cikk[e] (1) bekezdése a) pontjának alkalmazásában a kinevezésre jogosult hatóság az EKSZ‑beli üres álláshelyek feltöltése során a[z Európai Unió] Tanács[ának] Főtitkársága, a[z Európai] Bizottság és az EKSZ tisztviselőinek pályázatait, továbbá azon ideiglenes alkalmazottak pályázatait, akikre az [Európai Unió] egyéb alkalmazotta[i]ra vonatkozó alkalmazási feltételek 2. cikkének e) pontja vonatkozik, valamint a tagállamok nemzeti diplomáciai szolgálataiból származó személyzet pályázatait e kategóriák bármelyikének előnyben részesítése nélkül bírálja el. 2013. június 30‑ig [a személyzeti szabályzatnak] az intézményen kívülről történő felvételre vonatkozó 29. cikk[é]től eltérően az EKSZ kizárólag a[z Európai Unió] Tanács[ának] Főtitkárságáról, a[z Európai] Bizottságtól és a tagállamok diplomáciai szolgálatainak személyzetéből [helyesen: a tagállamok diplomáciai szolgálatai által kirendelt személyzetből] vesz fel tisztviselőket.
[…]”
6 A legutóbb az 1240/2010 rendelettel módosított 723/2004 rendelet szerinti változatában az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó rendelet (a továbbiakban: az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek) 2. cikkének az 1080/2010 rendelettel bevezetett e) pontja a következőképpen rendelkezik:
„Ezen alkalmazási feltételek alkalmazásában »ideiglenes alkalmazottak«:
[…]
e) a tagállamok nemzeti diplomáciai szolgálataiból kirendelt, az EKSZ állandó álláshelyeinek ideiglenes betöltésére szerződtetett személyzet.”
7 Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 10. cikke előírja:
„(1) Analógia útján alkalmazni kell a személyzeti szabályzat [...] 5. cikkének (1), (2), (3) és (4) bekezdését, valamint 7. cikkét.
(2) Az ideiglenes alkalmazott szerződésében meg kell határozni a besorolási fokozatot és fizetési fokozatot, amelyben az érintettet alkalmazzák.
[…]”
8 Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 15. cikke (1) bekezdésének első albekezdése értelmében:
„Az ideiglenes alkalmazottakat kezdetben a személyzeti szabályzat 32. cikkével összhangban kell besorolni.”
9 Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 1080/2010 rendelettel bevezetett 50b. cikke a következőképpen szól:
„(1) A személyzeti szabályzat 98. cikke (1) bekezdésében meghatározott eljárás során kiválasztott, a tagállamok diplomáciai szolgálataiból származó, és az érintett nemzeti diplomáciai szolgálatok által kirendelt személyzettel a[z egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek] 2. cikk[ének] e) pontja szerint ideiglenes alkalmazotti szerződést kell kötni.
(2) Ezekkel az ideiglenes alkalmazottakkal legfeljebb négy évre lehet szerződést kötni. Szerződésük legfeljebb négyéves időtartamra hosszabbítható meg. Összességében az alkalmazásuk nem haladhatja meg a nyolc évet. Kivételes esetekben azonban és szolgálati érdekből a nyolcadik év végén a szerződés legfeljebb további két évre meghosszabbítható. A tagállamok az EKSZ‑nél ideiglenes alkalmazotti státuszban dolgozó tisztviselőik számára garantálják, hogy az EKSZ‑nél eltöltött szolgálati idejük lejártát követően nemzeti joguk alkalmazandó rendelkezéseivel összhangban azonnali hatállyal visszahelyezik őket korábbi munkakörükbe.
[…]”
10 Az Európai Külügyi Szolgálat [EKSZ] szervezetének és működésének a megállapításáról szóló, 2010. július 26‑i 2010/427/EU tanácsi határozat (HL L 201., 30. o.) „Személyzet” című 6. cikke a következőképpen szól:
„[…]
(7) Az Unió tisztviselői és a tagállami diplomáciai szolgálatoktól kirendelt ideiglenes alkalmazottak azonos jogokkal és kötelezettségekkel rendelkeznek, és velük szemben egyenlő bánásmódot kell alkalmazni, különösen [az EKSZ‑en belüli] valamennyi álláshely azonos feltételek mellett való betölthetősége tekintetében. A tagállami diplomáciai szolgálatoktól kirendelt ideiglenes alkalmazottak és az uniós tisztviselők között nem szabad különbséget tenni az EKSZ feladatkörébe tartozó valamennyi tevékenységi és szakpolitikai területen végzendő feladatok ellátására való kijelölés tekintetében. […]
[…]
(11) A tagállamok – nemzeti joguk alkalmazandó rendelkezéseivel összhangban – garantálják az EKSZ‑nél ideiglenes alkalmazottként dolgozó tisztviselőik számára, hogy a szolgálati idejük lejártát követően azonnali hatállyal visszahelyezik őket korábbi munkakörükbe. Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 50b. cikkében foglalt rendelkezésekkel összhangban ez a szolgálati idő nem haladhatja meg a nyolc évet, és csak kivételes esetben, a szolgálat érdekében hosszabbítható meg legfeljebb további két évvel.
[…]”
A keresetlevélben ismertetett tényállás
11 A felperes 2007‑től 2013. március 31‑ig először az Európai Bizottságnál, majd az EKSZ‑nél dolgozott kirendelt nemzeti szakértőként. Munkaköri leírása szerint a felperes a vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris kockázatok csökkentésével kapcsolatos biztonságpolitikáért felelős alkalmazott volt („Policy Officer – Security in the area of [Chemical, Biological, Radiological and Nuclear] Risk mitigation”).
12 Mielőtt lejárt volna a kirendelése az EKSZ‑hez kirendelt nemzeti szakértőként, a felperes pályázatot nyújtott be az EEAS/2012/AD/36 álláshirdetés tárgyát képező álláshelyre, amely hirdetés a „Biztonságpolitika és szankciók” egységen belül a vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris kockázatok csökkentésével kapcsolatos biztonságpolitikáért felelős alkalmazott („Policy Officer – Security in the area of [Chemical, Biological, Radiological and Nuclear] Risk mitigation”) felvételére irányult (a továbbiakban: álláshirdetés).
13 Az álláshirdetésből kitűnik, hogy a pályázóknak meghatározott európai uniós intézmények AD 5–AD 14 besorolási fokozatú tisztviselőinek, vagy az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 2. cikkének e) pontja alapján alkalmazott ideiglenes alkalmazottaknak, vagy a tagállamok nemzeti diplomáciai szolgálatai személyi állománya tagjainak kellett lenniük. A tagállamok nemzeti diplomáciai szolgálatai személyi állományának tagjai tekintetében az álláshirdetés megjelöli, hogy amellett, hogy valamely tagállam állampolgárainak kellett lenniük, rendelkezniük kellett oklevéllel igazolt, befejezett egyetemi tanulmányoknak megfelelő végzettséggel, ha az egyetemi képzés szokásos ideje legalább három év. További elvárás volt velük szemben a nemzeti közigazgatásban szerzett legalább kétéves tapasztalat.
14 Az álláshirdetésből emellett kitűnik, hogy uniós tisztviselő kiválasztása esetén az érintettet a besorolási fokozatának megfelelő fokozatban nevezik ki. Ha a sikeres pályázó a tagállamok diplomáciai szolgálataiból származó személy, vele az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 2. cikkének e) pontja szerinti, négyéves időtartamot meg nem haladó szerződést kötnek, és AD 5 besorolási fokozatba nevezik ki.
15 Pályázatának kiválasztását követően a felperes 2013. április 1‑jén munkaszerződést írt alá az EKSZ‑szel. A szerződésből kitűnik, hogy a felperest ezen időponttól az AD 5 besorolási fokozat 2. fizetési fokozatába besorolt ideiglenes alkalmazottként vették fel az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 2. cikkének e) pontja alapján. A munkavégzés helyeként Brüsszelt (Belgium) határozták meg.
16 Tekintettel arra, hogy az AD 5 besorolási fokozat nem felelt meg sem az álláshirdetésben meghatározott, sem a felperes által korábban ellátott feladatoknak, és mivel a felperest hátrányos megkülönböztetés érte az uniós tisztviselők helyzetéhez képest, a felperes 2013. június 27‑én „[a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése szerinti kérelmet]” nyújtott be a besorolásakor elkövetett nyilvánvaló értékelési hiba orvoslása céljából.
17 Az EKSZ munkaszerződés megkötésére jogosult hatósága szerint a felperes kérelme a „személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) [bekezdése] értelmében vett panasznak” minősül, és azt egy 2013. október 28‑i határozattal elutasította.
A felperes kereseti kérelmei és az eljárás
18 A felperes azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék:
„– […] semmisítse meg a [munkaszerződésében foglalt] 2013. április 1‑jei határozatot, [amely] előírja a felperes AD 5 besorolási fokozatba történő besorolását;
– […] szükség esetén semmisítse meg a [...] panasz[...]t elutasító 2013. október 28‑i határozatot;
[…]
– […] rendelje el a[z] […] álláshelyének olyan besorolási fokozatba való újrabesorolását, amely megfelel az általa ellátott feladatokkal járó felelősség mértékének;
– […] kötelezze az [EKSZ‑t] arra, hogy ezen újrabesorolásból a felperes hivatalba lépésének időpontjára visszamenőleg vonjon le minden, különösen a javadalmazást érintő következtetést;
– […] kötelezze […] méltányosan 5000 euró összegben meghatározott nem vagyoni kár megtérítésére;
[…]
– […] az [EKSZ‑t] kötelezze az összes költség viselésére”.
19 A keresetlevél benyújtásának napján hatályos eljárási szabályzat 39. cikkének 1. §‑a értelmében az ellenkérelmet az alperesnek a keresetlevél kézbesítését követő két hónapon belül kell előterjesztenie.
20 A keresetlevél kézbesítését igazoló tértivevény szerint a keresetlevelet 2014. február 14‑én szabályszerűen kézbesítették az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének azon brüsszeli címre, amelyet az EKSZ korábban az eljárási iratok kézbesítése céljából a Közszolgálati Törvényszék számára megjelölt.
21 Az ellenkérelem benyújtására nyitva álló két hónapos határidő – a távolságra tekintettel járó határidőt is beleértve – 2014. április 24‑én anélkül járt le, hogy az EKSZ ellenkérelmet terjesztett volna elő.
22 A Közszolgálati Törvényszék Hivatala a 2014. július 2‑i levélben tájékoztatta a felperest az ellenkérelem előírt határidőn belüli benyújtásának elmaradásáról, valamint az írásbeli eljárás befejezéséről. A Hivatal egyúttal emlékeztette a felperest azon lehetőségre, hogy az akkor hatályos eljárási szabályzat 116. cikke1. §‑ának első albekezdése alapján kérheti a Törvényszéktől, hogy a kérelmeinek adjon helyt. Levelében a Közszolgálati Törvényszék Hivatala felhívta továbbá a felperes figyelmét ugyanezen cikk 4. §‑ának szövegére, amely szerint ugyanakkor a mulasztási ítélet ellen ellentmondást lehet előterjeszteni. Egy szintén 2014. július 2‑i levélben a Közszolgálati Törvényszék Hivatala megküldte az EKSZ számára a felperesnek címzett levelet, és egyidejűleg tájékoztatta az EKSZ‑t az írásbeli eljárás befejezéséről.
23 A 2014. július 10‑i keltezésű levélben a felperes kérte a Közszolgálati Törvényszéktől, hogy a keresetlevelében foglalt kérelmeinek adjon helyt. Ezt a kérelmet kézbesítették az EKSZ részére.
24 2014. július 11‑én az EKSZ a Közszolgálati Törvényszékhez fordult azzal a kérelemmel, hogy az akkor hatályos eljárási szabályzat 116. cikke 1. §‑a második albekezdésének megfelelően rendelje el az eljárás szóbeli szakaszának megnyitását a felperes 2014. július 10‑i kérelme vonatkozásában, továbbá küldje meg részére a keresetlevél egy példányát. A Közszolgálati Törvényszék megküldte az EKSZ részére a keresetlevél egy példányát, majd a 2014. november 24‑i határozattal elutasította az eljárás szóbeli szakaszának az említett kérelem vonatkozásában való megnyitása iránti kérelmet.
A jogkérdésről
25 Az eljárási szabályzat 121. cikke (2) bekezdésében foglalt rendelkezések értelmében, amelyek átveszik a 2014. szeptember 30‑ig hatályos eljárási szabályzat 116. cikke 2. §‑ának szövegét, a mulasztási ítélet meghozatala előtt a Közszolgálati Törvényszék megvizsgálja, hogy a keresetlevél elfogadható‑e, a vonatkozó alaki követelményeket betartották‑e, és a kérelmek megalapozottnak látszanak‑e. A Közszolgálati Törvényszék pervezető intézkedéseket vagy bizonyításfelvételt rendelhet el.
26 A jelen esetben az iratokból kiderül, hogy a keresetet a panasz elutasításának a felperessel történő közlésétől számított, a személyzeti szabályzat szerinti három hónapos és a távolságra tekintettel tíznapos átalány‑határidővel meghosszabbított határidőn belül nyújtották be a Közszolgálati Törvényszékhez, valamint hogy a felperes vitatja az ideiglenes alkalmazottként való felvételekor hozott besoroló határozatot, amelyet magára nézve sérelmet okozónak tart, továbbá hogy fennáll az eljáráshoz fűződő érdeke, amennyiben egy olyan egyedi tartalmú közigazgatási határozatot vitat, amely az érdekeinek közvetlen és azonnali befolyásolására alkalmas kötelező joghatással jár.
27 Az iratokból kitűnik továbbá, hogy a keresetlevelet szabályszerűen kézbesítették az EKSZ részére azon brüsszeli címre, amelyet az EKSZ az eljárási aktusok kézbesítése céljából a Közszolgálati Törvényszék Hivatala számára megjelölt, valamint hogy az EKSZ az előírt határidőkön belül nem nyújtott be ellenkérelmet.
28 Ebből az következik, hogy a jelen esetben a kereset kétségtelenül elfogadható, és a vonatkozó alaki követelményeket betartották.
29 A Közszolgálati Törvényszéknek a következőkben ezért a keresetlevél és annak mellékletei fényében meg kell vizsgálnia, hogy a felperes kereseti kérelmei megalapozottnak látszanak‑e. A Közszolgálati Törvényszék e célból nem tartotta szükségesnek pervezető intézkedések vagy bizonyításfelvétel elrendelését.
A panaszt elutasító határozat megsemmisítése iránti kérelemről
30 A felperes azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék szükség esetén semmisítse meg a panaszt elutasító 2013. október 28‑i határozatot.
31 Az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az igazgatási panasz és annak kifejezett vagy hallgatólagos elutasítása egy összetett eljárás szerves részét képezi, és csupán a bírósághoz fordulás egyik előfeltételét jelenti. Ilyen körülmények között a kereset, még ha formailag a panasz elutasítása ellen irányul is, a bíróság szempontjából olyannak tekintendő, mint amelyet a panasszal támadott, sérelmet okozó aktus ellen nyújtottak be, kivéve abban az esetben, ha a panasz elutasításának hatálya eltér azon aktus hatályától, amellyel szemben a panaszt benyújtották. Az uniós igazságszolgáltatási fórumok már több alkalommal kimondták, hogy előfordulhat, hogy a panaszt kifejezetten elutasító határozat a tartalma alapján nem minősül a felperes által vitatott aktust megerősítő jellegűnek. Ez a helyzet, amikor a panaszt elutasító határozat új jogi vagy ténybeli elemek alapján újraértékeli a felperes helyzetét, illetve amikor módosítja vagy kiegészíti az eredeti határozatot. Ezekben az esetekben a panasz elutasítása a bírósági felülvizsgálat tárgyát képező aktusnak minősül, amelyet a bíróság figyelembe vesz a vitatott határozat jogszerűségének megítélésekor, sőt az utóbbi határozat helyébe lépő, sérelmet okozó aktusnak tekint (Adjemian és társai kontra Bizottság ítélet, T‑325/09 P, EU:T:2011:506, 32. pont).
32 Tekintve, hogy a személyzeti szabályzat rendszerében az érintettnek panasszal kell élnie az általa vitatott határozat ellen, és keresetet kell benyújtania az e panaszt elutasító határozattal szemben, az uniós bíróság akkor fogadja el a keresetet – akár kizárólag a panasz tárgyát képező határozat ellen, akár kizárólag a panaszt elutasító határozat ellen, akár együttesen e két határozat ellen irányul –, ha a panaszt és a keresetet a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikkében előírt határidőkön belül nyújtották be. Mindazonáltal az eljárásgazdaságosság elvének megfelelően a bíróság dönthet úgy, hogy kifejezetten a panaszt elutasító határozattal szembeni kérelmek tárgyában nem szükséges határozni, ha azok önálló tartalommal nem bírnak, és valójában nem különíthetők el az azon határozattal szembeni kérelmektől, amely ellen a panaszt benyújtották (lásd ebben az értelemben: Vainker kontra Parlament ítélet, 293/87, EU:C:1989:8, 7. és 8. pont). Ez lehet a helyzet többek között akkor, ha az uniós bíróság megállapítja, hogy a panaszt elutasító határozat – adott esetben azért, mert hallgatólagos – pusztán megerősíti a panasz tárgyát képező határozatot, és ennek következtében az előbbi határozat megsemmisítése semmilyen egyéb hatást nem gyakorolna az érintett jogi helyzetére, mint az utóbbi határozat megsemmisítése (Adjemian és társai kontra Bizottság ítélet, EU:T:2011:506, 33. pont).
33 A jelen esetben nem vitatott, hogy a panaszt elutasító határozat nem tartalmazza a felperes helyzetének új jogi vagy ténybeli elemek alapján való újraértékelését, hanem megerősíti a felperes munkaszerződésében foglalt, az AD 5 besorolási fokozat 2. fizetési fokozatába besoroló határozatot, és a felperes által felhozott jogalapok és érvek megvizsgálására, valamint az említett besoroló határozat indokolásával kapcsolatos bizonyos pontosításokra szorítkozik. Hasonló esetben a sérelmet okozó eredeti aktus jogszerűségét kell vizsgálni, figyelembe véve a panaszt elutasító határozat indokolását, mivel ennek az indokolásnak egybe kell esnie ezen aktussal (lásd ebben az értelemben: Bizottság kontra Birkhoff ítélet, T‑377/08 P, EU:T:2009:485, 58. és 59. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
34 Következésképpen a panaszt elutasító határozat megsemmisítése iránti kérelem nem bír önálló tartalommal, és a keresetet a felperes 2013. április 1‑jei munkaszerződésében foglalt, a felperest az AD 5 besorolási fokozatba besoroló határozattal (a továbbiakban: a besorolásról szóló megtámadott határozat) szemben benyújtott keresetnek kell tekinteni, amely határozatnak az indokolását a panaszt elutasító 2013. október 28‑i határozat fejti ki (lásd ebben az értelemben: Eveillard kontra Bizottság ítélet, T‑258/01, EU:T:2004:177, 31. és 32. pont; Buxton kontra Parlament ítélet, F‑50/11, EU:F:2012:51, 21. pont).
35 Ezért nem szükséges külön határozni a panaszt elutasító határozat megsemmisítése iránti kérelemről.
A felperes álláshelyének újrabesorolására, valamint az ezen újrabesorolásból az EKSZ által visszamenőlegesen levonandó következtetésekre irányuló kérelemről
36 Az arra irányuló kérelem tekintetében, hogy a Közszolgálati Törvényszék egyrészt rendelje el a felperes olyan besorolási fokozatba való újrabesorolását, amely megfelel az általa ellátott feladatokkal járó felelősség mértékének, másrészt kötelezze az EKSZ‑t arra, hogy ezen újrabesorolásból a felperes hivatalba lépésének időpontjára visszamenőleg vonjon le minden, különösen a javadalmazást érintő következtetést, emlékeztetni kell arra, hogy a személyzeti szabályzat 91. cikke alapján benyújtott keresetek keretében a Közszolgálati Törvényszék csak az igazgatási szerv hatáskörének megsértésével tehetne elvi jellegű kijelentéseket vagy megállapításokat, illetve szabhatna utasításokat valamely intézmény számára (lásd: Caminiti kontra Bizottság végzés, F‑71/09, EU:F:2011:53, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Az intézményt legfeljebb arra lehetne rábírni, hogy a felperes megsemmisítés iránti igényének helyt adó ítélet végrehajtásaként hozzon a felperes által kérthez hasonló intézkedéseket.
37 Ebből az következik, hogy nem fogadható el az arra irányuló kérelem, hogy a Közszolgálati Törvényszék rendelje el a felperes olyan besorolási fokozatba való újrabesorolását, amely megfelel az általa ellátott feladatokkal járó felelősség mértékének, valamint kötelezze az EKSZ‑t arra, hogy ezen újrabesorolásból a felperes hivatalba lépésének időpontjára visszamenőleg vonjon le minden, különösen a javadalmazást érintő következtetést.
A besorolásról szóló megtámadott határozat megsemmisítése iránti kérelemről
38 A besorolásról szóló megtámadott határozat megsemmisítése iránti kérelem alátámasztására a felperes egyetlen, a felvételének alapjául szolgáló álláshirdetés jogellenességére alapított jogalapra hivatkozik, amely három részből áll. Az első rész a besorolási fokozat és a munkakör közötti megfelelés elvének, valamint a személyzeti szabályzat 5. cikkének és I. melléklete A. pontjának a megsértésén alapul. A második rész a nyilvánvaló értékelési hibán alapul. A harmadik rész az egyenlő bánásmód és a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének, valamint a 2010/427 határozat 6. cikke (7) bekezdésének a megsértésén alapul.
39 A Közszolgálati Törvényszék megállapítja, hogy keresetlevelében a felperes az egyetlen jogalap első és harmadik része tekintetében fejti csupán ki az érvelését. A keresetlevélben hivatkozott egyetlen jogalapnak a nyilvánvaló értékelési hibára alapított második részét – a kereset benyújtásakor hatályos eljárási szabályzat 35. cikke 1. §‑ának e) pontjában foglalt szabállyal ellentétben, amely szabály megegyezik az eljárási szabályzat 50. cikke (1) bekezdésének e) pontjával – semmilyen érvelés nem támasztja alá. A keresetlevélben hivatkozott egyetlen jogalap második részét ezért elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.
A jogalap első, a besorolási fokozat és a munkakör közötti megfelelés elvének, valamint a személyzeti szabályzat 5. cikkének és I. melléklete A. pontjának a megsértésére alapított részéről
40 A felperes állítása szerint jogellenes az álláshirdetés annyiban, amennyiben kizárólag azon pályázók esetében írta elő az AD 5 besorolási fokozatba való kinevezést, akik a tagállamok nemzeti diplomáciai szolgálatai személyi állományának tagjai voltak. Márpedig ez a besorolási fokozat, amelybe a felperest ideiglenes alkalmazottként besorolták, nem felel meg a felperes által ellátott feladatoknak, és nem tükrözi azok jelentőségét vagy a velük járó felelősség mértékét. A felperesre bízott „érzékeny” iratok kezelése ugyanis szükségképpen megköveteli a felperes szakterületén szerzett hosszú tapasztalatot, és e feladatot semmiképpen nem tudná ellátni egy olyan pályakezdő tisztviselő, aki az álláshirdetésben előírtak szerint mindössze kétéves tapasztalattal rendelkezik. A felperes hozzáteszi, hogy huszonöt éves szakmai tapasztalatából tizenöt éven keresztül az álláshirdetés szerinti szakterületen dolgozott, valamint hogy a kirendelt nemzeti szakértőként általa betöltött álláshely a megkövetelt kompetenciák miatt „érzékenynek” minősült. Márpedig a felperes feladatai azt követően sem változtak, hogy AD 5 besorolási fokozatú ideiglenes alkalmazottnak nevezték ki.
41 A felperes emellett arra hivatkozik, hogy a csoportja két másik tagjának a keresethez csatolt munkaköri leírása megegyezik a felperes által betöltött álláshely munkaköri leírásával, miközben egyrészt az ezen állásokat betöltő két tisztviselő AD 12, illetve AD 13 besorolási fokozatú, másrészt a felperest egy AD 13 besorolási fokozatú tisztviselőt helyettesítésére, ugyanazon feladatok ellátására AD 5 besorolási fokozatba nevezték ki. E körülmények jól mutatják a besorolási fokozata, illetve a feladatai és az azokkal járó felelősség mértéke közötti megfelelés hiányát.
42 A felperes hozzáteszi, hogy a személyzeti szabályzat I. mellékletének A. pontja szerint az AD 5 besorolási fokozat a helyettesi álláshelyeknek felel meg, miközben ő nem egy személy helyetteseként dolgozik, és feladatai ellátása során nagyfokú önállósággal jár el. A felperes ezenfelül arra hivatkozik, hogy az őt 2013 októbere óta helyettesítő kirendelt nemzeti szakértő munkakörére vonatkozó, a keresethez csatolt leírás a felperes szakterületén szerzett legalább nyolcéves szakmai tapasztalatot ír elő, valamint hogy a csoportjában ténylegesen egyik kollégáját sem az AD 5 besorolási fokozatba vették fel.
43 Végül a felperes állítása szerint a besorolásról szóló megtámadott határozatot költségvetési korlátok miatt fogadták el, holott a 2010/427 határozat 6. cikkének (8) bekezdése szerint a személyzet kiválasztásának objektív szempontokon kell alapulnia, és arra kell irányulnia, hogy biztosítsa a legfelkészültebb, a legjobb teljesítményű és a legfeddhetetlenebb személyzet felvételét. A felperes szerint az EKSZ költségvetési korlátokkal kapcsolatos érvelése megalapozatlan, mivel ha az álláshirdetést követő kiválasztás során második helyre sorolt pályázót választották volna ki, e pályázó havi illetménye – mivel tisztviselőről van szó – egy AD 13 besorolási fokozatú tisztviselő illetményének felelne meg.
44 A Közszolgálati Törvényszék először is megállapítja, hogy a felperes azon állítása, amely szerint az álláshirdetés kizárólag a tagállamok diplomáciai szolgálataiból származó pályázók esetében írta elő az AD 5 besorolási fokozatba való kinevezést, az álláshirdetés szövegének téves olvasatán alapul.
45 Az álláshirdetésben szereplő jelentkezési feltételek első csoportjának 1. pontjából ugyanis kiderül, hogy a személyzeti szabályzat 98. cikkének megfelelően a pályázóknak az Európai Unió Tanácsa Főtitkársága, a Bizottság vagy az EKSZ tisztviselőinek, vagy az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 2. cikkének e) pontja hatálya alá tartozó ideiglenes alkalmazottaknak – azaz a tagállamok nemzeti diplomáciai szolgálataiból kirendelt, az EKSZ állandó álláshelyeinek ideiglenes betöltésére szerződtetett személyeknek –, vagy pedig a tagállamok nemzeti diplomáciai szolgálatai személyi állománya tagjainak kellett lenniük.
46 Következésképpen, míg a pályázók három lehetséges kategóriába tartozhattak, azaz az uniós tisztviselők, az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 2. cikkének e) pontja értelmében már az EKSZ‑nél alkalmazott ideiglenes alkalmazottak, illetve a felpereshez hasonlóan az e kategóriák egyikébe sem tartozó személyek körébe, az álláshirdetés előírása szerint a pályázót az uniós tisztviselők esetében a meglévő besorolási fokozatba, míg az egyéb pályázókat, azaz a tagállamok nemzeti diplomáciai szolgálatai személyi állományának tagjait az AD 5 besorolási fokozatba sorolják be.
47 Jóllehet az álláshirdetés alapján AD 5–AD 14 besorolási fokozatú tisztviselők is pályázhattak az álláshelyre, azonban ha a sikeres pályázó AD 5 besorolási fokozatú tisztviselő lett volna, akkor őt ugyanezen besorolási fokozatba nevezték volna ki. Következésképpen nem állja meg a helyét a felperesnek az álláshirdetés abból fakadó jogellenességére alapított érve, hogy kizárólag a tagállamok nemzeti diplomáciai szolgálatai személyi állományának álláshelyre felvett tagjait nevezték volna ki AD 5 besorolási fokozatba.
48 Ezenfelül meg kell jegyezni, hogy a tagállamok nemzeti diplomáciai szolgálatai személyi állományának állásra pályázó tagjaival szemben előírt feltételek, amelyek a felvételi feltételek második csoportjának 2. pontjában szerepelnek, és amelyek szerint oklevéllel igazolt, legalább hároméves, befejezett egyetemi tanulmányoknak megfelelő végzettséggel kell rendelkezniük, megegyeznek a személyzeti szabályzat 5. cikke (3) bekezdése b) pontjának i. alpontjában a tanácsosok (AD) csoportjának 5. és 6. besorolási fokozatába való kinevezéshez előírt feltétellel, amely egyértelműen különbözik a személyzeti szabályzat 5. cikke (3) bekezdésének c) pontjában az ugyanezen csoport 7–16. besorolási fokozatába való kinevezéshez előírt feltételtől.
49 Ebből az következik, hogy tekintettel a tagállamok nemzeti diplomáciai szolgálatai személyi állományának állásra pályázó tagjaival szemben az álláshirdetésben előírt azon követelményre, miszerint felsőfokú tanulmányoknak megfelelő végzettséggel kell rendelkezniük, amit a személyzeti szabályzat 5. cikke (3) bekezdése b) pontjának i. alpontja az AD csoport 5. és 6. besorolási fokozatába való kinevezéshez ír elő, továbbá tekintettel arra, hogy az előírt minimális szakmai tapasztalatot mindössze két évben határozták meg, a tagállamok nemzeti diplomáciai szolgálatai személyi állományának állásra pályázó tagjainak – akik közé a felperes is tartozott – nem lehetett kétségük a betölteni kívánt álláshelynek megfelelő besorolási fokozat felől. Ugyanis amennyiben az EKSZ AD 7 vagy a feletti besorolási fokozatban kívánta volna betölteni az álláshelyet, úgy az álláshirdetés a személyzeti szabályzat 5. cikke (3) bekezdésének c) pontjában előírt végzettségi szintet, és mindenképpen hosszabb szakmai tapasztalatot írt volna elő.
50 Másodszor, a Közszolgálati Törvényszék szerint nem fogadható el a felperes azon érve, amely szerint az általa ellátott feladatokkal járó felelősség mértéke nincs összhangban a kinevezése szerinti AD 5 besorolási fokozattal, mivel e feladatokat állítása szerint csak az álláshirdetés szerinti szakterületen szerzett hosszú szakmai tapasztalatának köszönhetően tudja ellátni.
51 A sikeres pályázó által ellátandó főbb feladatok álláshirdetés szerinti leírásából valójában kiderül, hogy azok teljes mértékben megfelelnek a pályakezdő tisztviselőkre bízott feladatoknak. Így e feladatokat több ízben a következőképpen ismertetik: „[h]ozzájárul” a dokumentumok előkészítéséhez, szorosan együttműködve különösen az egyéb intézményekkel, a tagállamokkal és a nemzetközi szervezetekkel; „[h]ozzájárul” az alapjogszabályok kidolgozásához; a koordináció „[b]iztosítására törekszik”; „[r]észt vesz és/vagy képviseli a [»Biztonságpolitika és szankciók«] [e]gységet” a különösen az uniós intézményekkel, a tagállamokkal és a harmadik országokkal való találkozókon; e feladatok ellátása nem igényel hosszabb előzetes szakmai tapasztalatot.
52 Hozzá kell tenni, hogy a felperes azon érve, amely szerint egy AD 5 besorolási fokozatú tanácsosnak a személyzeti szabályzat I. melléklete A. pontja szerinti feladatai különösen a helyettes jogászi, helyettes közgazdászi vagy helyettes tudományos munkatársi feladatoknak felelnek meg, és ez aligha egyeztethető össze a felperes által önállóan ellátott feladatokkal járó felelősség mértékével, mivel a felperes nem valamely tisztviselő vagy alkalmazott helyettese, nyilvánvalóan figyelmen kívül hagyja a feladatok álláshirdetésben szereplő leírását, amely a főbb feladatok között jelöli meg „[ö]sszefoglalók, feljegyzések és egyéb dokumentumok előkészítés[ét] […] a rangidős irányítási vagy politikai tisztviselők számára”.
53 Harmadszor, a felperes által az álláspontjának alátámasztására hivatkozott azon érvek sem állják meg a helyüket, amelyek szerint a felperest magasabb besorolási fokozatba kellett volna besorolni, mivel, először is, a kirendelt nemzeti szakértőként általa betöltött álláshely a munkaköri leírása szerint a megkövetelt különleges kompetenciák miatt „érzékenynek” minősült, és a feladatai azt követően sem változtak, hogy AD 5 besorolási fokozatú ideiglenes alkalmazottnak nevezték ki; másodszor, 2012 decemberében ez a munkaköri leírás megegyezett az ugyanazon csoport két másik tagjának munkaköri leírásával, akik AD 12, illetve AD 13 besorolási fokozatú tisztviselők voltak; harmadszor, a felperest AD 5 besorolási fokozatú ideiglenes alkalmazottként vették fel, míg az állást korábban betöltő személy AD 13 besorolási fokozatú tisztviselő volt.
54 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a besorolási fokozat és a munkakör közötti megfelelés szabálya a tisztviselő vagy az alkalmazott szervezetbeli besorolási fokozata és az általa ellátott feladatkör közötti összehasonlítást vonja maga után, figyelembe véve a feladatkör jellegét, jelentőségét és terjedelmét (Michail kontra Bizottság ítélet, F‑100/09, EU:F:2011:132, 65. pont). A jelen esetben a jelen ítélet 48., 51. és 52. pontjából kitűnik, hogy az álláshirdetésben ismertetett feladatok megfelelnek a jellemzően AD 5 besorolási fokozatú tisztviselőkre és alkalmazottakra bízott feladatoknak, míg a betölteni kívánt álláshelyre pályázókkal szemben támasztott, a végzettségi szintre vonatkozó feltétel egybeesik azzal a minimális végzettségi szinttel, amely az említett besorolási fokozatba tisztviselőként vagy alkalmazottként történő kinevezéshez szükséges.
55 A felperes első érve tekintetében a Közszolgálati Törvényszék megállapítja, hogy – az álláshirdetésben ismertetett, a felvenni kívánt AD 5 besorolási fokozatú ideiglenes alkalmazott által ellátandó feladatoknak azokkal a feladatokkal való egyszerű összevetése alapján, amelyek a felperes által, kirendelt nemzeti szakértőként betöltött álláshelynek megfelelő munkaköri leírásban szerepelnek – ennek az érvnek nincs ténybeli alapja. A felperes által, kirendelt nemzeti szakértőként betöltött álláshely munkaköri leírásában szereplő első feladatcsoport ugyanis nem szerepel a feladatok álláshirdetés szerinti leírásában. Ugyanez igaz a fent említett álláshely munkaköri leírásában szereplő harmadik feladatcsoport negyedik és ötödik feladatára, valamint az ott szereplő negyedik feladatcsoport első, harmadik és negyedik feladatára is.
56 A felperes második érvét illetően, amely a csoportja két másik, AD 12, illetve AD 13 besorolási fokozatú tisztviselő tagjának munkaköri leírásán alapul, meg kell jegyezni, hogy az ott szereplő feladatok megegyeznek a felperes által, kirendelt nemzeti szakértőként korábban betöltött álláshelyhez tartozó feladatok felsorolásával, ugyanakkor jelentősen eltérnek az álláshirdetésben felsorolt feladatoktól.
57 Ami a felperes harmadik érvét illeti, az a körülmény, hogy a tisztviselőt vagy alkalmazottat olyan álláshelyre alkalmazzák, amelyet korábban AD 13 besorolási fokozatú tisztviselő töltött be, nem érinti a besorolásról szóló megtámadott határozat jogszerűségét, amely az AD csoport legalacsonyabb besorolási fokozatába sorolja be a tisztviselőt vagy alkalmazottat, követve az általa megpályázott álláshirdetést (lásd ebben az értelemben: BV kontra Bizottság ítélet, F‑133/11, EU:F:2013:199, 64–67. pont).
58 Mindenesetre a felperes által az EKSZ ideiglenes alkalmazottjaként való felvételét megelőzően az EKSZ‑nél kirendelt nemzeti szakértőként ellátott feladatkört nem lehet figyelembe venni a jogvita tárgyát képező munkaszerződés alapján a felperes által betöltött álláshelynek megfelelő feladatkörrel való összehasonlítás céljából, mivel kirendelt nemzeti szakértőként a felperes nem kérhette a személyzeti szabályzat alapján való besorolási fokozatba való besorolást.
59 Végül, negyedszer, szintén el kell utasítani a besorolásról szóló megtámadott határozat jogellenességének alátámasztására a felperes által felhozott azon érveket, amelyek szerint, először is, az álláshirdetésre az AD 5–AD 14 besorolási fokozatú tisztviselők is pályázhattak, másodszor pedig, a felperessel azonos szolgálatnál dolgozó vagy korábban ott dolgozó, ugyanazokat a feladatokat ellátó tisztviselők magasabb besorolási fokozatba tartoztak, mint amelybe a felperest besorolták.
60 A személyzeti szabályzat 2004. május 1‑jei módosítása óta az igazgatói és/vagy főigazgatói munkaköröknek fenntartott AD 15 és AD 16 besorolási fokozatok kivételével a személyzeti szabályzat az ellátott feladatkört nem rendeli meghatározott besorolási fokozathoz, hanem lehetővé teszi a besorolási fokozat és a feladatkör szétválasztását (Bouillez és társai kontra Tanács ítélet, F‑53/08, EU:F:2010:37, 54. pont), aminek következtében az AD csoportba tartozó tisztviselők egyenes vonalú előmenetelt követnek, amely előléptetés útján AD 5 besorolási fokozattól AD 14 besorolási fokozatig terjedhet.
61 Mivel a jelen esetben az álláshirdetésben leírt feladatok a tanácsadói feladatkörnek felelnek meg, amelyet a személyzeti szabályzat 5. cikkének (2) bekezdése értelmében az AD csoportba tartozó személyi állomány lát el az AD 5 besorolási fokozattól kezdődően, az álláshirdetés helyesen írta elő, hogy a szóban forgó álláshelyre az AD 5–AD 14 besorolási fokozatú tisztviselők is pályázhattak, valamint hogy a kiválasztott pályázót a meglévő besorolási fokozatába nevezik ki.
62 A Közszolgálati Törvényszék korábban már kimondta, hogy azonos vagy hasonló feladatkört különböző besorolási fokozatban lévő személyek is elláthatnak, mint ez kitűnik a személyzeti szabályzat I. mellékletének A. pontjából, amely az ott felsorolt legtöbb feladatkört illetően akként rendelkezik, hogy azokat különböző besorolási fokozatban lévő tisztviselők is elláthatják. Így a besorolási fokozat és a munkakör közötti megfelelés szabálya csak akkor sérül, ha az ellátott feladatkör összességében nyilvánvalóan elmarad az érintett tisztviselő besorolási fokozatának és munkakörének megfelelő feladatkörtől (Z kontra Bíróság ítélet, F‑88/09 és F‑48/10, EU:F:2012:171, 138. pont; az ítélettel szemben T‑88/13 P ügyszám alatt fellebbezés van folyamatban az Európai Unió Törvényszéke előtt). A tisztviselők vonatkozásában kialakított ezen ítélkezési gyakorlatot az ideiglenes alkalmazottak esetében is alkalmazni kell.
63 A felperes azon érve tekintetében, amely szerint az AD 5 besorolási fokozatba való besorolására költségvetési korlátok miatt került sor, elegendő annak megállapítása, hogy az iratokból nem következik az, hogy az EKSZ ilyen indokok alapján döntött volna arról, hogy az álláshirdetés tárgyát képező álláshelyet AD 5 besorolási fokozatban tölti be.
64 Ebből az következik, hogy a felperes nem bizonyította az AD 5 besorolási fokozat és az álláshirdetésben leírt feladatok közötti összhang hiányát, azaz hogy az általa betöltött munkakör nem felel meg a besorolási fokozatának, mivel e tekintetben pusztán az általa ellátott feladatokkal járó felelősség mértékére, valamint az egyes tisztviselő kollégái besorolási fokozatára vonatkozó állításokra szorítkozott.
65 Következésképpen a jogalap első, a besorolási fokozat és a munkakör közötti megfelelés elvének, valamint a személyzeti szabályzat 5. cikkének és I. melléklete A. pontjának megsértésére alapított részét el kell utasítani.
A jogalap harmadik, az egyenlő bánásmód és a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének, valamint a 2010/427 határozat 6. cikke (7) bekezdésének megsértésére alapított részéről
66 Az ideiglenes alkalmazottak és a tisztviselők közötti egyenlő bánásmód érvényesítése érdekében a felperes az Európai Unió Alapjogi Chartája 21. cikkének (1) bekezdésére, a személyzeti szabályzat 1d. cikkére, valamint a 2010/427 határozat 6. cikkének (7) bekezdésére hivatkozik. A jelen esetben az álláshirdetésből kitűnik, hogy a tagállamok nemzeti diplomáciai szolgálataiból származó ideiglenes alkalmazottakat kizárólag AD 5 besorolási fokozatba, míg a tisztviselőket az AD 5‑től AD 14‑ig terjedő besorolási fokozatokba lehetett felvenni arra az álláshelyre, amelyre a felperest kinevezték.
67 A felperes szerint az ugyanazon feladatok ellátása terén a besorolásban jelentkező ilyen különbség nem felel meg az álláshelyek azonos feltételek mellett való betölthetősége követelményének, amelyet a 2010/427 határozat 6. cikkének (7) bekezdése ír elő. A felperes e tekintetben arra hivatkozik, hogy mivel a tisztviselők a besorolási fokozatok szélesebb körére vehetők fel, e tisztviselők megőrizhetik és érvényesíthetik szolgálati idejüket, míg a tagállamok diplomáciai szolgálatai személyi állományának tagjai nem hivatkozhatnak a megszerzett tapasztalatukra, ami azt eredményezi, hogy a felvételi és foglalkoztatási feltételek tekintetében – annak ellenére, hogy közös kiválasztási eljárás hatálya alá tartoznak – egyenlőtlen bánásmódban van részük.
68 A fellebbező ezen érveinek nem lehet helyt adni.
69 Az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve kizárólag az azonos vagy összehasonlítható helyzetben lévő személyekre alkalmazandó, és emellett megköveteli, hogy a különböző kategóriájú tisztviselők vagy ideiglenes alkalmazottak közötti eltérő bánásmód objektív és ésszerű kritérium alapján igazolható legyen, továbbá ez az eltérés arányos legyen az e különbségtétellel elérni kívánt céllal (Afari kontra EKB ítélet, T‑11/03, EU:T:2004:77, 65. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Az egyenlő bánásmód elve akkor sérül, ha személyek két csoportját – amelyek jogi és ténybeli helyzete között nincs lényeges eltérés – eltérő módon kezelnek, vagy eltérő helyzeteket ugyanolyan módon kezelnek (Schönberger kontra Parlament ítélet, F‑7/08, EU:F:2009:10, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
70 A jelen esetben igaz, hogy a 2010/427 határozat 6. cikkének (7) bekezdése értelmében az Unió tisztviselői és a tagállamok nemzeti diplomáciai szolgálatai személyi állományának tagjai azonos jogokkal és kötelezettségekkel rendelkeznek, és velük szemben egyenlő bánásmódot kell alkalmazni, különösen valamennyi álláshely azonos feltételek mellett való betölthetősége tekintetében.
71 Az álláshirdetés szövegéből kiderül, hogy az uniós tisztviselőkre és a tagállamok nemzeti diplomáciai szolgálatai személyi állományának tagjaira ugyanazok a jelentkezési feltételek és kiválasztási kritériumok vonatkoztak, és az egyetlen különbséget az jelentette, hogy ez utóbbiakkal szemben az állampolgárságra és a végzettség szintjére vonatkozó feltételeket támasztottak, amelyeknek az AD csoportba tartozó tisztviselők a felvételükkor már megfeleltek. Ezért meg kell állapítani, hogy az állás betölthetősége terén az álláshirdetés nem tett különbséget a pályázók korábbi állása alapján.
72 A besorolási fokozatot illetően a Közszolgálati Törvényszék a jelen ítélet 47. pontjában már megállapította, hogy amennyiben a sikeres pályázó korábban AD 5 besorolási fokozatú tisztviselő lett volna, úgy az áthelyezésére a besorolási fokozatának megtartása mellett, azaz abban a besorolási fokozatban került volna sor, amelybe a felperest ideiglenes alkalmazottként besorolták. Következésképpen az álláshirdetés nem tesz különbséget az AD csoport kezdő besorolási fokozatába való besorolás terén aszerint, hogy a sikeres pályázó uniós tisztviselő vagy a tagállamok nemzeti diplomáciai szolgálatai személyi állományának tagja‑e.
73 A felperes mindazonáltal úgy véli, hogy hátrányos megkülönböztetés érte abból fakadóan, hogy egy AD 5‑nél magasabb besorolási fokozatú tisztviselő megőrizte volna besorolási fokozatát az álláshirdetés tárgyát képező álláshelyre való kinevezés esetén, míg a felperes nem érvényesíthette a szolgálati idejét, mivel az ideiglenes tisztviselők kizárólag az AD 5 besorolási fokozatba voltak besorolhatók.
74 Ez az érv nem állja meg a helyét, mivel az uniós tisztviselők és a tagállamok nemzeti diplomáciai szolgálatai személyi állományának EKSZ‑hez kirendelt tagjai nincsenek sem azonos, sem pedig hasonló helyzetben abból a szempontból, hogy az előmenetelük milyen keretben zajlik, sőt a tekintetben sem, hogy az eredeti adminisztrációjuk milyen módon értékeli a szolgálatban eltöltött idejüket.
75 Ugyanis, egyrészt, a Tanács Főtitkársága, a Bizottság vagy az EKSZ személyi állományának tagjai, akik a besorolási fokozatba való besorolás feltételének való megfelelés esetén pályázatot nyújthattak be az álláshirdetés tárgyát képező álláshelyre, az AD csoportba tartozó tisztviselők voltak, akik e minőségükben az uniós intézményeken belül valósítják meg előmenetelüket, többek között az AD 5–AD 14 besorolási fokozatba sorolt tanácsadói feladatkör ellátásával.
76 Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 50b. cikkéből azonban kitűnik, hogy a tagállamok nemzeti diplomáciai szolgálatai személyi állományának tagjai, akkor is, ha az említett feltételek 2. cikkének e) pontja értelmében ideiglenes alkalmazottként alkalmazták őket, később az eredeti adminisztrációjukban folytatják előmenetelüket, mivel az EKSZ csupán legfeljebb négy évre alkalmazhatja őket, amely alkalmazás egy alkalommal egy második, legfeljebb négyéves időszakra hosszabbítható meg, kivételesen további kétéves szerződéshosszabbítás lehetőségével, ami összesen legfeljebb tízéves kirendelést jelent az EKSZ‑nél eltöltött szolgálati idő végén a tagállam általi haladéktalan újbóli foglalkoztatás biztosítékával.
77 Másrészt a munkakör és a besorolási fokozat közötti megfelelés értékelése terén meglévő mérlegelési mozgásterük gyakorlásakor az uniós intézményeknek – a szóban forgó tisztséghez kapcsolódó feladatok fontosságának és kizárólag a szolgálati érdeknek a figyelembevételével – tekintettel kell lenniük arra, hogy a személyzeti szabályzat értelmében azonos vagy hasonló feladatkört különböző besorolási fokozatban lévő személyek is elláthatnak, mint ez kitűnik a személyzeti szabályzat I. mellékletének A. pontjából, amely az ott felsorolt legtöbb feladatkört illetően akként rendelkezik, hogy azokat különböző besorolási fokozatban lévő tisztviselők is elláthatják.
78 Ezenfelül a felperes által szolgáltatott adatokból kiderül, hogy a 2013. évi előléptetések során az EKSZ 15 tisztviselője volt előléptethető az AD 6 besorolási fokozatba; 18 tisztviselő volt előléptethető az AD 7 besorolási fokozatba; 15 tisztviselő volt előléptethető az AD 8 besorolási fokozatba; 26 tisztviselő volt előléptethető az AD 9, és ugyanennyi az AD 10 besorolási fokozatba; 47 tisztviselő volt előléptethető az AD 11 besorolási fokozatba; 33 tisztviselő volt előléptethető az AD 12 besorolási fokozatba; 130 tisztviselő volt előléptethető az AD 13 besorolási fokozatba; 102 tisztviselő volt előléptethető az AD 14 besorolási fokozatba. Jóllehet igaz, hogy ezek a számok nem egyeznek meg pontosan az EKSZ egyes besorolási fokozatokba besorolt tisztviselőinek számával, mivel e tisztviselők közül néhányan nem voltak előléptethetők az említett előléptetések során, azonban jogi szempontból kellőképpen bizonyítják, hogy amennyiben az álláshirdetés kizárólag az EKSZ AD 5 besorolási fokozatú tisztviselőire korlátozta volna a betölteni kívánt álláshelyre való jelentkezés lehetőségét, úgy az EKSZ csaknem valamennyi tisztviselőjét kizárták volna a kiválasztási eljárásból, tekintettel mindezen tisztviselők magas besorolási fokozatára.
79 E körülmények között az álláshirdetés jogosan írhatta elő az ideiglenes alkalmazottak AD 5 besorolási fokozatba való felvételét, míg az AD 5–AD 14 besorolási fokozatú uniós tisztviselők esetében a meglévő besorolási fokozatuknak megfelelő kinevezést, és ez nem sértette az egyenlő bánásmód elvét sem az álláshelyeknek az uniós tisztviselők és a tagállamok nemzeti diplomáciai szolgálatai személyi állományának tagjai általi, azonos feltételek mellett való betölthetősége, sem a sikeres pályázó besorolási fokozatba való besorolása tekintetében.
80 Ezért a jogalap harmadik, az egyenlő bánásmód és a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének, valamint a 2010/427 határozat 6. cikke (7) bekezdésének megsértésére alapított részét szintén el kell utasítani.
81 A fentiekből az következik, hogy az álláshirdetés jogellenességére alapított egyedüli jogalap részben elfogadhatatlan, részben pedig megalapozatlan.
82 Következésképpen a besorolásról szóló megtámadott határozat megsemmisítése iránti kérelmet el kell utasítani.
A kártérítési kérelemről
83 A felperest állítása szerint vagyoni és nem vagyoni kár érte. A vagyoni kár annak a következménye, hogy a díjazása közvetlenül a besorolási fokozatától függ: ha például AD 12 besorolási fokozatba sorolták volna be, úgy az illetményének kétszeresére lett volna jogosult. Hasonlóképpen, az AD 5 besorolási fokozatba való besorolása hátrányosan befolyásolta az EKSZ‑en belüli karrierlehetőségeit, különösen a mobilitását, mivel a lehetőségei az ugyanezen besorolási fokozatnak megfelelő más álláshelyekre korlátozódtak, annak ellenére, hogy a tapasztalata révén jóval magasabb besorolási fokozatú álláshelyekre is pályázhatna.
84 Végül, az AD 5 besorolási fokozatba való besorolása miatt a felperes nem vagyoni kárt szenvedett a munkáltatójával szemben joggal fennálló jogos bizalomra tekintettel, hiszen a felperes önként úgy döntött, hogy továbbra is az eredeti nemzeti adminisztrációján kívül, az EKSZ alkalmazásában marad.
85 Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében, amennyiben a felperes által hivatkozott kár alapjául a megsemmisítés iránti kérelem tárgyát képező határozat elfogadása szolgál, a megsemmisítés iránti kérelem elutasítása – főszabály szerint – a kártérítés iránti kérelem elutasítását is maga után vonja, lévén hogy e kérelmek szorosan kapcsolódnak egymáshoz (Arguelles Arias kontra Tanács ítélet, F‑122/12, EU:F:2013:185, 127. pont).
86 A jelen esetben meg kell jegyezni, hogy a felperes által hivatkozott vagyoni és nem vagyoni kárt az EKSZ azon határozatában megtestesülő magatartása okozta, amely a felperest – a kérésével és elvárásaival ellentétben – az AD 5 besorolási fokozatba sorolta be. Márpedig, mivel a Közszolgálati Törvényszék az EKSZ – az EKSZ határozatában megtestesülő – magatartását érintő szabálytalanság megállapításának hiányában elutasította a besorolásról szóló megtámadott határozat megsemmisítése iránti kérelmet, a felperes kártérítési kérelmét el kell utasítani.
87 A fentiekből az következik, hogy a keresetet teljes egészében el kell utasítani.
A költségekről
88 Az eljárási szabályzat 101. cikke értelmében, az említett szabályzat második címe nyolcadik fejezetének többi rendelkezésére is figyelemmel, a pervesztes fél maga viseli saját költségeit, és a Közszolgálati Törvényszék kötelezi a másik fél költségeinek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Az eljárási szabályzat 103. cikkének (3) bekezdése alapján a költségviselésre irányuló kérelmek hiányában a felek maguk viselik saját költségeiket.
89 Az EKSZ többszöri felszólítás ellenére nem nyújtott be ellenkérelmet, sem a költségviselésre irányuló kérelmet. E körülmények között az eljárási szabályzat 103. cikkének (3) bekezdése értelmében kötelezni kell a feleket, hogy maguk viseljék saját költségeiket.
A fenti indokok alapján
A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK
(második tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A felek maguk viselik saját költségeiket.
Bradley | Kreppel | Rofes i Pujol |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2015. május 18‑i nyilvános ülésen.