AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE

(második tanács)

2013. szeptember 16.

F‑84/12. sz. ügy

CN

kontra

az Európai Unió Tanácsa

„Közszolgálat – A személyzeti szabályzat 78. cikke – Rokkantsági bizottság – Orvosi jelentés – Pszichiátriai vagy pszichológiai jellegű egészségügyi adatok – Orvosi titok – Hozzáférés – Megsemmisítés iránti kereset – Kártérítési kereset”

Tárgy:      Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amellyel CN egyfelől kéri azon határozatok megsemmisítését, melyek megtagadták a felperestől a rokkantsági bizottság következtetéseiről szóló végleges jelentéshez való közvetlen hozzáférést, valamint az említett bizottság „harmadik orvos” tagja által felállított diagnózishoz való hozzáférést, amint e határozatok az Európai Unió Tanácsa orvosának 2011. október 17‑i leveléből kitűnnek, továbbá a Tanács kinevezésre jogosult hatóságának 2012. március 24‑i, panaszát elutasító határozatának megsemmisítését, és másfelől kéri, hogy Közszolgálati Törvényszék kártérítés fizetésére kötelezze a Tanácsot a felperes által elszenvedett vagyoni és nem vagyoni károkért.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. CN viseli saját költségeit és köteles viselni az Európai Unió Tanácsa részéről felmerült költségeket.

Összefoglaló

1.      Jogszabályok közelítése – A természetes személyek védelme a személyes adatok kezelése vonatkozásában – Ezen adatok uniós intézmények és szervek általi kezelése – 45/2001 rendelet – Egészségügyi adatok kezelése – Az intézmény azon határozata, mely megtagadja a tisztviselőtől a rokkantsági bizottság következtetéseiről szóló végleges jelentéshez való közvetlen hozzáférést – A 45/2001 rendelet megsértése– Hiány

(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 41. cikk; 45/2001 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 13. cikk, c) pont, és 20. cikk, (1) bekezdés, c) pont)

2.      Tisztviselők – Elvek – A tisztviselő hozzáférése az egészségügyi aktájához – Pszichiátriai vagy pszichológiai jellegű egészségügyi adatokat tartalmazó orvosi jelentéshez való közvetlen hozzáférés megtagadása – A megfelelő ügyintézés elvének megsértése – Hiány

(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 41. cikk; személyzeti szabályzat, 26a. cikk)

3.      Tisztviselők által indított keresetek – Sérelmet okozó aktus – Fogalom – A rokkanttá nyilvánítási eljárás végén hozott határozat – Bennfoglaltság – A rokkantsági bizottság következtetéseiről szóló végleges jelentés jogszerűségének vitatása – Megengedhetőség

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

1.      A személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása [helyesen: kezelése] tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikkével összhangban kell értelmezni, mely utóbbi rendelkezés elismeri a megfelelő ügyintézéshez való jogot, és különösen mindenkinek a jogát arra, hogy a személyére vonatkozó iratokba betekintsen. Jóllehet, a 45/2001 rendelet nem tartalmaz olyan rendelkezést, mely lehetővé tenné egy intézmény számára, hogy megtagadja az érintett személy hozzáférését a rá vonatkozó egészségügyi adatokhoz, ez nem változtat azon, hogy az említett rendelet meghatározza a személyes adatokhoz – beleértve az egészségügyi jellegű adatokat – való hozzáférés részletes szabályait és az intézményeket az egyének védelmére vonatkozóan terhelő kötelezettségeket. Ekképpen nem minősül a 45/2001 rendelet, és különösen e rendelet 13. cikke c) pontja megsértésének az intézmény olyan határozata, mely megtagadja egy tisztviselőtől a rokkantsági bizottság végleges jelentéséhez való közvetlen hozzáférést.

Mindenesetre a 45/2001 rendelet 20. cikke (1) bekezdésének c) pontja igazolja azt, hogy egy intézmény megtagadhatja egy tisztviselőtől a rokkantsági bizottság végleges jelentéséhez való közvetlen hozzáférést. Olyan végleges jelentésről lévén szó, amely többek között pszichiátriai jellegű problémákat állapít meg, az intézmény határozhat úgy, hogy az érintett tisztviselőt védeni kell és e védelmet össze kell egyeztetni az orvosi titoktartás szükségességével. Az intézmény ekképpen dönthet úgy a fent hivatkozott cikk alapján, hogy az érintett tisztviselő csak a bizalmát élvező orvos közvetítésével férhet hozzá a rokkantsági bizottság végleges jelentéséhez, hogy ez utóbbi elláthassa a szükséges magyarázatokkal a rokkanttá nyilvánító határozatot megalapozó orvosi vélemény értelmezéséhez.

(lásd a 40. és 41. pontot)

2.      Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikke (2) bekezdésének b) pontja elismeri mindenkinek a jogát arra, hogy a személyére vonatkozó iratokba betekintsen, kifejti azonban, hogy e hozzáférést a bizalmas adatkezeléshez, illetőleg a szakmai titokhoz fűződő jogos érdekek tiszteletben tartása mellett kell biztosítani. E rendelkezés nem követeli meg tehát, hogy a tisztviselők minden körülmények között közvetlenül hozzáférjenek az egészségügyi aktájukhoz, hanem épp ellenkezőleg, lehetőséget ad közvetett hozzáférésre, amikor a bizalmas adatkezeléshez, illetőleg a szakmai titokhoz fűződő jogos érdekek azt igazolják.

Ennélfogva a személyi szabályzat 26a. cikke, amennyiben elismeri, hogy minden tisztviselőnek joga van megismerni egészségügyi aktáját, és kifejti, hogy ezen hozzáférést az intézmények által megállapítandó szabályoknak megfelelően kell biztosítani, nem tekinthető úgy, hogy megsértené a Charta 41. cikke (2) bekezdésének b) pontját.

Ugyanez vonatkozik a tisztviselőknek és más alkalmazottaknak az egészségügyi aktájukhoz való hozzáféréséről szóló 2/2004 tanácsi belső irányelvére, mely miután megállapítja, hogy a tisztviselők számára a lehető legszélesebb körű hozzáférést kell biztosítani az egészségügyi aktájukhoz, meghatározza e hozzáférés feltételeit és részletes szabályait. Előírja ugyanis, hogy az egészségügyi aktába a Tanács egészségügyi szolgálatának helységeiben lehet betekinteni, az említett szolgálat által kijelölt személy jelenlétében. Amennyiben azonban egy tisztviselő pszichiátriai vagy pszichológiai jellegű egészségügyi adatokat tartalmazó egészségügyi aktához kér hozzáférést, ahhoz csak egy általa kijelölt orvoson keresztül férhet hozzá. Az ilyen jelentésekhez való közvetett, a tisztviselő bizalmát élvező, általa kijelölt orvos közvetítésével történő hozzáférés lehetővé teszi – amint a Charta 41. cikke (2) bekezdésének b) pontja előírja – a tisztviselő őt érintő orvosi iratokhoz való hozzáférésre vonatkozó jogának összeegyeztetését az orvosi titoktartással, mely az orvosra hagyja annak eldöntését, hogy van‑e lehetőség közölni az általa kezelt vagy megvizsgált személlyel azon betegség jellegét, amelyben az esetleg szenved.

(lásd az 51–53. pontot)

3.      A személyzeti szabályzatban foglalt jogorvoslatok lehetővé teszik a tisztviselő számára a rokkanttá nyilvánítási eljárás végén hozott határozat jogszerűségének vitatását, és ennek kapcsán a tisztviselő hivatkozhat az e határozathoz szorosan kapcsolódó korábbi aktusok – mint a rokkantsági bizottság végleges jelentése – szabálytalanságára.

Az érintett tisztviselő a rokkantsági bizottság végleges jelentése tartalmának ismerete nélkül is tehet a személyzeti szabályzatban meghatározott határidőn belül a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése szerinti panaszt a rokkanttá nyilvánítási határozattal szemben. Panaszának elutasítása esetén a személyzeti szabályzat 91. cikkével összhangban bírósági jogorvoslatot nyújthat be, többek között a rokkantsági bizottság végleges jelentése szabályszerűségének vizsgálatára kérve az uniós bíróságot.

(lásd a 69. és 72. pontot)

Hivatkozás:

a Törvényszék T‑196/95. sz., H kontra Bizottság ügyben 1997. június 3‑án hozott ítéletének 48. és 49. pontja.