AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE (első tanács)
2009. november 17.(*)
„Közszolgálat – Nyílt versenyvizsga – A csalás elleni küzdelem – EPSO/AD/116/08 és EPSO/AD/117/08 versenyvizsga‑kiírás – A pályázók egyszerre több versenyvizsgára való jelentkezésének tilalma – A felperes EPSO/AD/117/08 versenyvizsgára való jelentkezésének elutasítása”
A F‑99/08. sz. ügyben,
az EK 236. és az EA 152. cikk alapján
Rita Di Prospero, az Európai Közösségek Bizottságának ideiglenes alkalmazottja (lakóhelye: Uccle [Belgium], képviselik: S. Rodrigues és C. Bernard‑Glanz ügyvédek)
felperesnek
az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: C. Berardis‑Kayser és B. Eggers, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
benyújtott keresete tárgyában,
A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK (első tanács),
tagjai: S. Gervasoni elnök, H. Kreppel és H. Tagaras (előadó) bírák,
hivatalvezető: R. Schiano tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2009. május 18‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2008. december 12‑én telefax útján érkezett keresetlevelével (a kereset eredeti példányának benyújtására 2008. december 15‑én került sor) R. Di Prospero benyújtotta a jelen keresetet, amely az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) azon határozata – amely az Európai Unió Hivatalos Lapjában 2008. január 23‑án közzétett, tanácsosok a csalás elleni küzdelem területén (AD 8) való felvétele céljából meghirdetett EPSO/AD/116/08 általános versenyvizsga‑kiírás (HL C 16. A., 1. o.), valamint az EPSO/AD/117/08 vezető tanácsosok (AD 11) ugyanezen területen való felvétele céljából meghirdetett versenyvizsga‑kiírás (a továbbiakban: versenyvizsga‑kiírások), valamint az EPSO felpereshez intézett 2008. február 26‑i és 27‑i e‑mailjének közös olvasatából származik – megsemmisítésére irányul, amely nem tette lehetővé számára, hogy az EPSO/AD/117/08 versenyvizsgára vonatkozó jelentkezési adatlapot kitöltse.
Jogi háttér
2 Az Európai Közösségek tisztviselői személyzeti szabályzatának (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) 4. cikke a következőképpen rendelkezik:
„Kinevezésre vagy előléptetésre kizárólag e személyzeti szabályzat rendelkezéseinek megfelelően, a megüresedett beosztások betöltése céljából kerülhet sor.
Az intézményekben megüresedő beosztásokról értesíteni kell az adott intézmény személyzetét, mihelyt a kinevezésre jogosult hatóság úgy dönt, hogy az üresedést be kell tölteni.
Ha az üresedés nem tölthető be áthelyezés, a beosztásra a 45a. cikkel összhangban történő kinevezés vagy előléptetés útján, a megüresedett beosztásról értesítik a többi intézmény személyzetét, és/vagy belső versenyvizsgát szerveznek.”
3 A személyzeti szabályzat 27. cikke kimondja:
„A felvétel során arra kell törekedni, hogy az intézmények részére olyan tisztviselők munkáját biztosítsák, akik megfelelnek az alkalmasság, a teljesítmény és a tisztesség legmagasabb követelményeinek, és akiket a Közösségek tagállamainak állampolgárai közül a lehető legszélesebb földrajzi alapon toboroztak.
Semmilyen beosztás sem tartható fenn valamely tagállam állampolgárai számára.”
4 A személyzeti szabályzat 29. cikkének (1) bekezdése előírja:
„Mielőtt egy intézmény egy üres beosztását betöltené, a kinevezésre jogosult hatóság mérlegeli, hogy:
a) a beosztás betölthető‑e az intézményen belüli:
i. áthelyezéssel, vagy
ii. a 45a. cikknek megfelelő kinevezéssel, vagy
iii. előléptetéssel;
b) érkeztek‑e áthelyezés iránti kérelmek a többi intézmény azonos besorolási fokozatban lévő tisztviselőitől, és/vagy tartsanak‑e az intézményen belüli versenyvizsgát, amelyen kizárólag a tisztviselők és az Európai Közösségek egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek 2. cikkében meghatározott ideiglenes személyzet vehet részt;
és ezután kezdi meg a vagy képesítéseken, vagy vizsgákon, vagy mind képesítéseken, mind vizsgákon alapuló versenyvizsgára vonatkozó eljárást. A versenyvizsgákra vonatkozó eljárást a III. melléklet állapítja meg.
Az eljárás a jövőbeli felvétel számára történő tartalékképzés céljából is lefolytatható.”
5 A személyzeti szabályzat III. melléklete 1. cikkének (1) bekezdése értelmében:
„A versenyvizsgák kiírását a kinevezésre jogosult hatóság a vegyes bizottsággal folytatott konzultációt követően készíti el.
A kiírás tartalmazza:
a) a versenyvizsga jellegét (intézményen belüli versenyvizsga, intézményeken belüli versenyvizsga, nyílt – adott esetben egy vagy több intézmény által közösen kiírt – versenyvizsga);
b) a versenyvizsga típusát (vagy képesítéseken, vagy vizsgákon, vagy mind képesítéseken, mind vizsgákon alapuló);
c) a betöltendő beosztással járó tevékenységek és feladatok jellegét és a felajánlott csoportot és besorolási fokozatot;
d) a betöltendő beosztáshoz a személyzeti szabályzat 5. cikkének (3) bekezdésével összhangban szükséges okleveleket és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványokat vagy tapasztalatokat;
e) amennyiben versenyvizsga vizsgákon alapul, azok jellegét és értékelésük módját;
f) adott esetben a betöltendő beosztás sajátos jellege miatt megkövetelt nyelvismeretet;
g) adott esetben a korhatárt, és a Közösségek olyan alkalmazottaira vonatkozó emelt korhatárt, akik legalább egy éve a Közösségek szolgálatában állnak;
h) a jelentkezési határidőt;
i) adott esetben a személyzeti szabályzat 28. cikkének a) pontja szerinti kivételeket.
[…]”
6 A pályázati kiírás az EPSO/AD/116/08 tanácsosok (AD 8) csalás elleni küzdelem területén való felvétele céljából, valamint az EPSO/AD/117/08 vezető tanácsosok (AD 11) ugyanezen területen való felvétele céljából történő versenyvizsga megszervezését írja elő. Ezzel párhuzamosan az EPSO ugyancsak a csalás elleni küzdelem területén asszisztensek (AST 4) felvétele céljából további versenyvizsgát tett közzé, amelynek kiírása az Európai Unió Hivatalos Lapjában (HL C 16 A., 16. o.) 2008. január 23‑án jelent meg.
7 A versenyvizsga‑kiírás I. címének „A munkakör jellege és a versenyvizsgára bocsátás követelményei” című ötödik albekezdése (a továbbiakban: vitatott kikötés) a következőképpen szól:
„Felhívjuk a pályázók figyelmét arra, hogy lehetséges, hogy az [EPSO/AD116/08, EPSO/AD/117/08 és EPSO/AST/45/08] versenyvizsgák vizsgái egyszerre kerülnek megszervezésre. Ennélfogva a pályázók a három versenyvizsga közül csak egyre jelentkezhetnek. A pályázóknak az elektronikus jelentkezés időpontjában kell e versenyvizsgák között választaniuk, amelyet a jelentkezési határidő lejártát követően nem módosíthatnak.”
8 A versenyvizsga‑kiírás versenyvizsgára bocsátás különös követelményeire vonatkozó I. címének B. b) pontja a következőket írja elő:
„[…]
2. Szakmai tapasztalat
EPSO/AD/116/08 [Tanácsosok] (AD 8) A pályázóknak: – a végzettséget/képesítést igazoló okirat megszerzését követően […], [vagy] – a végzettséget/képesítést igazoló okirat, valamint szakmai tapasztalat megszerzését követően […] legalább kilencéves, szakirányú szakmai tapasztalattal kell rendelkezniük, amelynek legalább a felét a csalás elleni küzdelemmel kapcsolatos területen kellett megszerezniük. | EPSO/AD/117/08 [Vezető tanácsosok] (AD 11) A pályázóknak: – a végzettséget/képesítést igazoló okirat megszerzését követően […], [vagy] – a végzettséget/képesítést igazoló okirat, valamint szakmai tapasztalat megszerzését követően […] legalább tizenhat éves, szakirányú szakmai tapasztalattal kell rendelkezniük, amelynek legalább a felét a csalás elleni küzdelemmel kapcsolatos területen kellett megszerezniük. |
[…]”
9 Az EPSO/AD/l16/08 és EPSO/AD/117/08 versenyvizsgára való elektronikus jelentkezésre nyitva álló határidő 2006. február 26. volt.
Az eljárás előzményei
10 Az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) ideiglenes alkalmazottjaként dolgozó felperes 2008. február 26‑án nyújtotta be elektronikus úton jelentkezését az EPSO/AD/116/08 versenyvizsgára. Amikor továbbá ugyanígy elektronikus úton jelentkezni szeretett volna az EPSO/AD/117/08 versenyvizsgára, nem tudott jelentkezni, mivel az EPSO weboldal ezt nem tette lehetővé. Ugyanaznap kelt e‑mailjében azt kérte az EPSO‑tól, hogy az utóbbi versenyvizsgára történő jelentkezését fogadja el; az EPSO ugyanazon a napon azt válaszolta, hogy a versenyvizsga‑kiírás úgy rendelkezett, hogy a pályázók a három versenyvizsga közül csak egyre jelentkezhetnek. Másnap, 2008. február 27‑én az EPSO ezt a tájékoztatást megerősítette.
11 A felperes 2008. május 26‑án panaszt nyújtott be az EPSO azon határozata ellen, amellyel megtagadta az EPSO/AD/117/08 versenyvizsgára való jelentkezését. A 2008. szeptember 2‑i keltezésű, szeptember 4‑én kézbesített feljegyzésében az EPSO elutasította ezt a panaszt.
A felek kérelmei és az eljárás
12 A felperes keresetében azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– –nyilvánítsa a keresetet elfogadhatónak;
– semmisítse meg az EPSO azon határozatát, amellyel megtagadta az EPSO/AD/117/08 versenyvizsgára való jelentkezését;
– kötelezze az Európai Közösségek Bizottságát a költségek viselésére.
13 A Bizottság azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
14 Az eljárási szabályzat 56. cikkének megfelelően hozott és a 2009. április 6‑i leveleiben a felek tudomására hozott pervezető intézkedések keretében a Törvényszék felhívta a Bizottságot, hogy pontosítsa az ügy bizonyos részleteit. A Bizottság e pervezető intézkedéseknek az előírt határidőn belül eleget tett.
A felek érvei
15 A felperes a megsemmisítés iránti kereseti kérelmének alátámasztása érdekében két jogalapra hivatkozik. Az első jogalap a személyzeti szabályzat 4. és 29. cikkének, illetve III. melléklete 1. cikkének együttes olvasatára hivatkozik, annyiban, amennyiben a vitatott kikötés „bennefoglaltan, de szükségszerűen” olyan kiegészítő feltételt ír elő „ahhoz, hogy a [pályázó] jogosult legyen a versenyvizsgán való részvételre”, amelyet a személyzeti szabályzat nem ír elő, és nem is enged meg. A második jogalap a személyzeti szabályzat 27. cikke első bekezdésének, valamint a végrehajtására vonatkozóan az e rendelkezésből származó elvek megsértésére vonatkozik, mivel a felperes álláspontja szerint a vitatott kikötés azzal a következménnyel jár egyrészt, hogy nem teszi lehetővé „az alkalmasság, a teljesítmény és a tisztesség legmagasabb követelményeinek” megfelelő alkalmazottak felvételét, másrészt pedig azzal, hogy megakadályozza ezen alkalmazottak „a lehető legszélesebb […] alapon” történő felvételét.
16 A Bizottság – miután egyrészt megjegyezte, hogy a felperes valójában a vitatott kikötésre vonatkozó jogellenességi kifogással élt, másrészt kétségbe vonta a felperes eljáráshoz fűződő érdekét – a fenti jogalapok – mint megalapozatlanok –elutasítását kéri. Arra hivatkozik különösen, hogy a vitatott kikötés nem összeegyeztethetetlen a személyzeti szabályzat 27. cikke első bekezdésének célkitűzésével, és hogy az a szolgálati érdeknek, valamint az arányosság és a gondos ügyintézés elvének megfelelően került elfogadásra.
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
Az eljáráshoz fűződő érdekről
17 A Bizottság először bennefoglaltan a beadványaiban, majd a tárgyalás során kifejezetten hivatkozott a felperes eljáráshoz fűződő érdekének kérdésére. A Bizottság azt állította, hogy a felperes egyébként sem felelt meg az EPSO/AD/117/08 versenyvizsgára bocsátás szakmai tapasztalatra vonatkozó különös követelményeinek, mivel nem tudta bizonyítani, hogy összesen tizenhat éves szakmai tapasztalattal rendelkezne, ugyanis a doktori értekezése elkészítésére fordított idő nem vehető figyelembe szakmai tapasztalat címén.
18 Ezzel kapcsolatosan a felperes EPSO/AD/116/08 versenyvizsgára történt jelentkezéséből kitűnik, hogy tizenhárom és fél év szakmai tapasztalatot tüntetett fel, amelyből – szerinte – kilenc évet és két hónapot töltött a csalás elleni küzdelem területén, nem számítva a doktorátus azon három évét, amely alatt két évig egyetemi asszisztens volt; egyébiránt az iratokból az tűnik ki, hogy a felperes 2008. február 1‑jei keltezésű e‑mailjében (vagyis a versenyvizsgára jelentkezését megelőzően) megkérdezte az EPSO‑t, hogy a doktorátus ideje figyelembe vehető‑e szakmai tapasztalat címén, amelyre az EPSO azt a választ adta, hogy ezt a kérdést majd a vizsgabizottság fogja érdemben eldönteni.
19 Az ítélkezési gyakorlat szerint a megkövetelt szakmai tapasztalat fogalmát kizárólag a kérdéses versenyvizsgának az ellátandó feladatok általános leírásából következő céljai alapján kell értelmezni (lásd a Közszolgálati Törvényszék F‑145/06. sz., Pascual‑García kontra Bizottság ügyben 2008. május 22‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 64. pontját).
20 Ugyan igaz, hogy a Bizottság a pervezető intézkedések keretében feltett kérdésekre válaszolva kijelentette, hogy az EPSO/AD/116/08‑ra és EPSO/AD/117/08‑ra jelentkező pályázók vizsgára bocsátása tekintetében megkövetelt szakmai tapasztalat címén a vizsgabizottság csupán a „tényleges szakmai, általában munkaszerződésen alapuló” tapasztalatot fogadta el, és hogy a doktori értekezés elkészítésére fordított időt a „munkaszerződésen alapuló (rész)munkaidős, például egyetemi asszisztensként történő alkalmazás” kivételével nem vette figyelembe. Mindazonáltal a felperes EPSO/AD/117/08 versenyvizsgára való jelentkezésének megtagadása nem egy versenyvizsga‑bizottság azt megállapító döntéséből származik, miszerint a pályázó nem teljesíti meg a tizenhat éves szakmai tapasztalatra vonatkozó feltételt, hanem pusztán abból a tényből, hogy a felperes nem tudott a hivatkozott versenyvizsgára jelentkezni, amely az EPSO által a (jelen ítélet 6. pontjában hivatkozott) szóban forgó versenyvizsgákra való jelentkezés érdekében létrehozott informatikai rendszerből eredő és az EPSO 2006. február 26‑i és 27‑i levelében kifejtett gyakorlati akadályból származik, ezért a Bizottság fentiekben hivatkozott puszta állítása nem elegendő ahhoz, hogy a Törvényszék az eljáráshoz fűződő érdek hiányára hivatkozva elutasítsa a keresetet mint elfogadhatatlant.
21 Először is a Bizottság állításához nem csatolta a versenyvizsga‑bizottság azon írásos igazolását, amely bizonyítaná a Bizottság által a doktori értekezés elkészítésére fordított idő szakmai tapasztalat címén való beszámítására vonatkozó állítást, sem más bizonyítékot, mint például a felpereséhez közeli vagy hasonló konkrét esetekre való hivatkozást, vagyis olyan pályázók eseteire való hivatkozást, akik jelentkeztek az EPSO/AD/117/08 versenyvizsgára, ám akik jelentkezését az EPSO a szakmai tapasztalattal kapcsolatos feltétel nemteljesítése miatt nem fogadta el azon indokból, hogy a doktori értekezés elkészítésére fordított idő egyetemi asszisztensként történő alkalmazás hiányában nem volt figyelembe vehető a hivatkozott szakmai tapasztalat tekintetében. Ezzel szemben a felperes a tárgyalás során arra hivatkozott (ugyan anélkül, hogy azt a Bizottság megerősítette volna, ám ezt nem is cáfolta, csupán kijelentette, hogy esetleg ellenőrizheti), hogy az EPSO/AD/117/08 versenyvizsgán sikeresen vizsgázó egyik pályázó szakmai tapasztalat címén egy angliai „law schoolban” töltött évre hivatkozott.
22 Másodszor ugyan igaz, hogy a versenyvizsga‑bizottságok főszabály szerint diszkrecionális jogkörrel rendelkeznek a pályázók korábbi szakmai tapasztalatának mint a versenyvizsgára bocsáthatóság feltételének megítélésében, mind e szakmai tapasztalat természetét és időtartamát, mind pedig a betöltendő álláshely követelményeivel való többé vagy kevésbé szoros kapcsolatot illetően, és hogy a közösségi bíróságnak az általa végzett jogszerűségi felülvizsgálat során annak vizsgálatára kell szorítkoznia, hogy e jogkör gyakorlása nem volt‑e nyilvánvalóan helytelen (lásd a fent hivatkozott Pascual‑García kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 55. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Mindemellett ha fel is tesszük, hogy a jelen ügyben a versenyvizsga‑bizottság olyan irányvonalat jelölt ki magának, miszerint a doktori értekezés elkészítésére fordított időt nem számítja be szakmai tapasztalat címén, ezen irányvonalat a vizsgára bocsátható jelentkezésekre nézve (amelyek tekintetében a versenyvizsga-bizottságnak meg kellett vizsgálnia a szakmai gyakorlatra vonatkozó feltételt) rögzítette és tartotta fenn, mindenesetre a felperes egyedi esetét figyelmen kívül hagyva (illetve adott esetben más olyan személyek esetét figyelmen kívül hagyva, akik ugyancsak nem tudtak jelentkezni az EPSO/AD/117/08 versenyvizsgára); valószínű, hogy az utóbbi személyek szakmai gyakorlata – ideértve a felperes esetét is – mutatott olyan jellegű sajátosságokat, amely miatt a versenyizsga‑bizottság kénytelen volt a szakmai gyakorlatra vonatkozó feltételt eltérően értékelni. Egyáltalán nem kizárt tehát, hogy amennyiben a versenyizsga‑bizottságnak alkalma lett volna a felperes (illetve más olyan személyek szakmai gyakorlatát, akiknek jelentkezése elutasításra került) szakmai gyakorlatát megvizsgálni, vagy más irányvonalat rögzített volna a maga számára – elfogadva azt a lehetőséget, hogy szakmai gyakorlat címén figyelembe lehessen venni a doktori értekezés elkészítésére fizetett munkaszerződés híján fordított bizonyos időszakot, még ha bizonyos feltételek mellett is (például azzal, hogy a kizárólag a doktori értekezés elkészítésére fordított idő nem haladja meg azon időszak bizonyos százalékát, amely során az értekezés elkészítése keretében az érintett egyetemi asszisztensként vagy más pozícióban fizetett alkalmazásban állt), vagy egyedi esetekben lehetőséget adjon az eltérésre (például a doktori értekezés olyan témája esetén, amely szoros összefüggésben van a versenyvizsga‑kiírás által meghatározott területtel).
23 Harmadszor ugyan igaz, hogy a Törvényszék egy hasonló ügyben eljárva – amikor arról kellett döntenie, hogy a doktori tanulmányok ideje jogszerűen került‑e szakmai gyakorlat címén beszámításra – kifejezetten utalt arra a körülményre, hogy a szóban forgó kutatási tevékenység nem csupán valós és tényleges volt, hanem azért az érintett személy fizetést is kapott, ám a Törvényszék érvelésében, illetve határozatának különös tényállási körülmények között létrejött elemeiben semmi nem teszi lehetővé azt az értelmezést, miszerint ahhoz, hogy a doktorátus elkészítésével összefüggő munka szakmai gyakorlatnak minősüljön, fizetett munkavégzést is magában kell, hogy foglaljon, és hogy egy versenyvizsga‑bizottság ezzel ellentétes határozata nyilvánvalóan téves jogalkalmazásnak kell, hogy minősüljön (lásd a fent hivatkozott Pascual‑García kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 57., 65. és 66. pontját).
24 Negyedszer az, ha a Törvényszék az eljáráshoz fűződő érdek hiányára hivatkozva elutasítaná a keresetet mint elfogadhatatlant, megfosztaná a felperest azon jogától, hogy maga a versenyizsga‑bizottság vizsgálja meg az általa benyújtott jelentkezés különös körülményei között azt az általános kérdést, hogy a doktori értekezés elkészítésére fordított idő a versenyvizsga‑kiírás által megkövetelt szakmai gyakorlatba beszámítható‑e; miközben éppen a versenyizsga‑bizottságok szakmai gyakorlat értékelésére vonatkozó diszkrecionális jogköre miatt nem létezik e tekintetben egyértelmű és általános hatályú ítélkezési gyakorlat, és amikor a felperes e kérdést feltette, még maga az EPSO sem tudott válaszolni, hanem csupán azt jegyezte meg, hogy ezt a kérdést majd a vizsgabizottság fogja érdemben eldönteni (lásd a jelen ítélet 18. pontját).
25 Következésképpen a kereset elfogadható.
A megsemmisítés iránti kérelemről
A személyzeti szabályzat 27. cikkének első bekezdéséről és a mérlegelési jogkörre, illetve a szolgálati érdekre vonatkozó ítélkezési gyakorlatról
26 Köztudomású, hogy a személyzeti szabályzat 27. cikke első bekezdésének azon rendelkezései, miszerint a felvétel során arra kell törekedni, hogy az intézmények részére olyan tisztviselők munkáját biztosítsák, akik megfelelnek az alkalmasság, a teljesítmény és a tisztesség legmagasabb követelményeinek, azon az elsődleges célkitűzésen nyugszanak, hogy az Európai Közösségek összes tisztviselője a legkiemelkedőbb képességekkel rendelkezzen.
27 Ugyan igaz, hogy a kinevezésre jogosult hatóság széles körű mérlegelési jogkörrel rendelkezik a betöltendő álláshelyek igényeinek megfelelő alkalmassági szempontok meghatározása, és ezen szempontok illetve általánosabban a szolgálati érdek függvényében a versenyvizsgák módjának és feltételeinek meghatározása terén (lásd az Elsőfokú Bíróság T‑256/01. sz., Pyres kontra Bizottság ügyben 2005. február 15‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑23. o. és II‑99. o.] 36. pontját, valamint a T‑420/04. sz., Blackler kontra Parlament ügyben 2006. szeptember 27‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑185. o. és II‑A‑2‑943. o.] 45. pontját, illetve az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). A közösségi bíróság szerint a személyzeti szabályzat 4. és 29. cikke a kinevezésre jogosult hatóság számára további lehetőségeket biztosít e jogköre gyakorlására, amikor egy intézmény egy üres álláshelyét kell betöltenie; továbbá a személyzeti szabályzat III. mellékletének 1. cikke a versenyvizsgák szervezése során is széles mérlegelési jogkört ruház a kinevezésre jogosult hatóságra (lásd az Elsőfokú Bíróság T‑56/89. sz., Bataille és társai kontra Parlament ügyben 1990. november 8‑án hozott ítéletének [EBHT 1990., II‑597. o.] 42. pontját).
28 Mindazonáltal az intézmények által a versenyvizsgák szervezésével – és különösen a jelentkezések vizsgára bocsáthatóságának feltételei meghatározásával – kapcsolatban gyakorolható mérlegelési jogkörnek a személyzeti szabályzat 27. cikkének első bekezdésének kötelező rendelkezéseivel való összeegyeztethetőség követelménye szab határt. Ugyanis „a 27. cikk első bekezdése kötelező jelleggel állapítja meg a felvétel célját” (lásd a fent hivatkozott Bataille és társai kontra Parlament ügyben hozott ítélet 48. pontját, valamint az Elsőfokú Bíróság T‑40/96. és T‑55/96. sz., Kerros és Kohn‑Bergé kontra Bizottság egyesített ügyekben 1997. március 6‑án hozott ítéletének [EBHT‑KSZ I‑A‑47. o. és II‑135. o.] 40. pontját, ezek az ítéletek a személyzeti szabályzat 29. cikkének (1) bekezdésére is hivatkoznak).
29 Különösen a versenyvizsgára bocsátás feltételei kapcsán, és az intézmények azon kötelezettségén túlmenően egyrészt, hogy a széles mérlegelési jogköre által biztosított határokon belül a beosztások betöltésére vonatkozó követelményeknek, illetve általánosságban a szolgálati érdeknek megfelelően válasszanak, másrészt hogy a vitatott feltétel és a fenti követelmények, illetve a szolgálati érdek között elegendő összefüggést létesítsen (lásd a T‑60/92. sz., Noonan kontra Bizottság ügyben 1996. március 28‑án hozott ítéletének [EBHT 1996., II‑215. o.] 43. pontját, és a fent hivatkozott Kerros és Kohn‑Bergé kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 42. pontját), a közösségi bíróság megállapította, hogy a személyzeti szabályzat 27. cikkének első bekezdése továbbra is kötelező érvényű a kinevezésre jogosult hatóságra nézve, és az mind a beosztások betöltésére vonatkozó követelményeket, mind a szolgálati érdeket kizárólag e rendelkezés teljes körű tiszteletben tartásával lehet meghatározni (a fent hivatkozott Kerros és Kohn‑Bergé kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 51. pontja). Tehát a versenyvizsgára bocsátás azon feltételeinek, amelyek a fent hivatkozott követelményekből és érdekből származnak, minden esetben összeegyeztethetőnek kell lenniük a személyzeti szabályzat 27. cikkének első bekezdésével.
30 Mindazonáltal ugyan a pályázók versenyvizsgára való jelentkezését korlátozó kikötések szűkíthetik az intézmények azon lehetőségét, hogy a személyzeti szabályzat 27. cikkének első bekezdése értelmében a legmegfelelőbb pályázókat vegyék fel, ebből még nem következik az, hogy az összes ilyen korlátozást tartalmazó kikötés ellentétes a hivatkozott cikkel. Ugyanis a közigazgatási szervek versenyvizsgák szervezése terén fennálló mérlegelési jogköre, illetve általánosabban szolgálati érdek az adott intézménynek lehetőséget nyújt arra, hogy olyan feltételeket írjon elő, amelyeket megfelelőnek ítél, és amelyek, miközben a pályázók egyes versenyvizsgákhoz való hozzáférését és szükségszerűen a benyújtott jelentkezések számát korlátozzák, nem járnak azzal a veszéllyel, hogy veszélyeztetnék azon célkitűzést, hogy olyan pályázók jelentkezését biztosítsák, akik a személyzeti szabályzat 27. cikkének első bekezdése értelmében megfelelnek az alkalmasság, a teljesítmény és a tisztesség legmagasabb követelményeinek.
31 Ezért egy olyan, ideiglenes alkalmazottként töltött hároméves szakmai gyakorlatot előíró feltétel kapcsán, amelyet a Bizottság egy tisztviselői kinevezésre irányuló versenyvizsga‑kiírásban kötött ki, és amely szerint „elfogadott, hogy az ideiglenes alkalmazottak megfelelnek [a személyzeti szabályzat 27. cikkének első bekezdése] által támasztott legmagasabb követelményeknek”, az Elsőfokú Bíróság elfogadta e feltétel személyzeti szabályzatnak való megfelelőségét, kifejtve többek között, hogy azok az ideiglenes alkalmazottak, akiknek az adott intézmény lehetővé teszi a tisztviselői kinevezési eljárásban való részvételt, „bizonyították, hogy […] munkájuk és az ideiglenes személyzeti státuszuk alapján kiérdemelték” a tisztviselői kinevezésre való lehetőséget (a fent hivatkozott Kerros Kohn‑Bergé kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 45. és 47. pontja).
32 Ezzel szemben még ha a pályázók versenyvizsgákhoz való hozzáférését korlátozó feltételek magukban is hordozzák a fenti 30. pontban leírt veszélyeket, vagyis azt, hogy veszélyeztetnék azon célkitűzést, hogy olyan pályázók jelentkezését biztosítsák, akik a személyzeti szabályzat 27. cikkének első bekezdése értelmében megfelelnek a legmagasabb követelményeknek, a szóban forgó feltételek ellentétesek a személyzeti szabályzat 27. cikkének első bekezdésével.
33 A közösségi bíróság már megállapította egyrészt többek között a szolgálati érdekkel kapcsolatosan, hogy mivel a jelen ítélet 31. pontjában említett, szolgálatban töltött hároméves gyakorlatra vonatkozó feltétel ezenfelül azt írta elő, hogy a pályázóknak megszakítás nélkül kellett az előírt szolgálati időt az adott intézménynél letölteni, ez a kiegészítő feltétel nyilvánvalóan csupán az intézmény tekintetében a belső versenyvizsgák szervezése kapcsán felmerült gyakorlati nehézségekkel volt igazolható, figyelembe véve azon ideiglenes alkalmazottak magas számát, akik megfeleltek volna csupán a hároméves szolgálati időt előíró követelménynek, és hogy ennélfogva ez a feltétel összeegyeztethetetlen volt a személyzeti szabályzat 27. cikkének első bekezdésével, ezért azt önmagában nem lehetett az intézmény szolgálati érdekének tekinteni (lásd a fent hivatkozott Kerros Kohn‑Bergé kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 48–51. pontját). Következésképpen a pusztán gyakorlati jellegű, a szervezés tárgyi nehézségeivel és a versenyvizsgák lefolytatásával kapcsolatos megfontolások nem tartoznak a szolgálati érdek kategóriájába.
34 Másrészt a közösségi bíróság általánosabb jelleggel megállapította, hogy az a tény, hogy az adott intézménynek a külső általános versenyvizsgákat követően létrehozott tartaléklistákon kívül felvett ideiglenes alkalmazottai ki vannak zárva valamely versenyvizsgára való jelentkezésből, nem képezi a személyzeti szabályzat 27. cikkének első bekezdésében által elérni kívánt célkitűzés megvalósításának megfelelő eszközét, sőt a hivatkozott cikk céljával ellentétes eredményhez vezethet, vagyis a versenyvizsgára bocsátható pályázókkal egyenértékű, illetve esetlegesen a jobb szakértelmű pályázó kizárásával járhat (lásd a fent hivatkozott Bataille és társai Parlament egyesített ügyekben hozott ítélet 48. pontját). Ezen túlmenően a szolgálati érdek nem igazolhatja az adott intézmény azon döntését, miszerint valamely belső versenyvizsgára csupán az ideiglenes alkalmazottainak nyújt hozzáférést, tisztviselőinek pedig nem; többek között arra figyelemmel, hogy minden felvételi eljárásnak az olyan tisztviselők kinevezéséhez kell vezetniük, akik megfelelnek az alkalmasság, a teljesítmény és a tisztesség legmagasabb követelményeinek; ugyanis semmi sem utal arra, hogy a versenyvizsgákra való jelentkezésből kizárt tisztviselők ne rendelkeznének az érdekelt ideiglenes alkalmazottakéval egyenértékű, vagy akár jobb szakértelemmel (lásd a Elsőfokú Bíróság T‑294/97. sz., Carrasco Benítez kontra Bizottság ügyben 1998. november 12‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑601. o. és II‑1819. o.] 51. pontját).
35 Következésképpen ahhoz, hogy valamely versenyvizsgára bocsátás tekintetében előírt kikötés jogszerű legyen, e kikötésnek meg kell felelnie azon kettős feltételnek, amely egyrészről megköveteli, hogy e kikötést a beosztások betöltésére vonatkozó követelmények, illetve általánosságban a szolgálati érdek igazolja, másrészről előírja, hogy e kikötés tiszteletben tartsa a személyzeti szabályzat 27. cikke első bekezdésének célkitűzését. Ugyan legtöbbször e két feltétel nagyban fedi egymást, ám azok két elkülönülő elvárásnak felelnek meg.
A jelen ügy tárgyát képező esetről
36 Először is meg kell jegyeznünk, hogy a felperes amikor azon jogalapra hivatkozik – az EPSO azon határozatának megsemmisítésére vonatkozó kérelmének alátámasztására, amellyel az utóbbi intézmény megtagadta tőle az EPSO/AD/117/08 versenyvizsgára való jelentkezésének benyújtását –, hogy az EPSO megsértette a személyzeti szabályzat 27. cikkének első bekezdését, tulajdonképpen a vitatott kikötéssel kapcsolatosan jogellenességi kifogással él.
37 Ezt követően két általános észrevételnek van helye, amelyből az egyik arra az esetre vonatkozik, amikor két vagy több olyan versenyvizsga (illetve egy versenyvizsgának több része) került kiírásra, amelyek párhuzamosan kerülnek megszervezésre, és amelyek célja a közösségi tevékenység ugyanazon területén lévő álláshelyek betöltése, és e versenyvizsgák (illetve ugyanazon versenyvizsga egyes részei) közötti egyetlen különbség a képzettség szintjére és/vagy az adott területen megkövetelt szakmai gyakorlatra, vagyis ennélfogva a szolgálatba lépéskori besorolási osztályra, illetve besorolási fokozatra vonatkozik. Ez a helyzet áll fenn a jelen ügyben az EPSO/AD/116/08, EPSO/AD/117/08 és EPSO/AST/45/08 versenyvizsga tekintetében, amely versenyvizsgákat az EPSO az OLAF‑ban a csalás elleni küzdelem meglehetősen különös területén megüresedett asszisztensi (AST 4), tanácsosi (AD 8), illetve vezető tanácsosi (AD 11) álláshelyek betöltése céljából egy időben szervezte meg.
38 Az első észrevétel különösen – mint a jelen ügyben is – a közösségi tevékenység szorosan behatárolt területére vonatkozó versenyvizsgákat érinti, és kettős megállapítást tartalmaz. Egyrészt ugyan vitathatatlan, hogy a pályázóknak a párhuzamosan szervezett több versenyvizsgához (vagy egy versenyvizsga több részéhez) való egyidejű hozzáférésének lehetősége az egyes versenyvizsgákra sokkal nagyobb számú pályázó jelentkezését, és ennélfogva a tisztviselők „lehető legszélesebb alapon” történő felvételét – amelynek szükségességét az ítélkezési gyakorlat már több ízben elismerte – tenné lehetővé (a Bíróság 16/64. sz., Rauch kontra Bizottság ügyben 1965. március 31‑én hozott ítéletének [EBHT 1965., 179. o.] 190. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑53/00. sz., Angioli kontra Bizottság 2003. január 23‑án [EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑13. o. és II‑73. o.] 50. pontja, T‑357/04. sz., Chetcuti kontra Bizottság 2006. november 8‑án [EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑255. o. és II‑A‑2‑1323. o.] 48. pontja), ám e pályázók száma – tekintettel a versenyvizsga által érintett terület fogalmilag szűk meghatározását – eleve nem lehetett túlzottan magas. Másrészről ugyan a legjobb pályázók felkutatásának és felvételének igénye szükségszerűen az olyan versenyvizsgákhoz való hozzáférés mellett szól, amelyek a vizsgára bocsátás feltételeinek megfelelő minden pályázó részére nyitott, ez az ilyen területekre vonatkozó versenyvizsga‑kiírásokban megkövetelt speciális képzettséggel és szakmai gyakorlattal rendelkező személyek eleve alacsony száma miatt még inkább igaz a közösségi tevékenység szűken behatárolt területein szervezett versenyvizsgákra nézve.
39 A második észrevétel a pályázók egyszerre több, ugyanazon időben lefolytatandó versenyvizsgára (vagy ugyanazon versenyvizsga több részére) való jelentkezésének lehetőségére való előrelátható reakcióját érinti. Ugyan nem lehet elméleti feltételezésekkel élni azzal kapcsolatosan, hogy a pályázók hogyan használnák ki ezt a lehetőséget, mégis meg kell állapítani, hogy azon pályázóknak, akik csak az egyik, alacsonyabb fokú alkalmasságot előíró versenyvizsga vizsgára bocsátási feltételeinek felelnek meg, nem igazolják az azon versenyvizsgákra jelentkezéshez fűződő érdeket, amelyek magasabb fokú alkalmasságot írnak elő, és nem is áll érdekükben azokra jelentkezni (ugyanis előre látható, hogy jelentkezésüket az adott versenyizsga‑bizottság az előírt feltételek hiánya miatt egyből elutasítja), ezért a kérdés csupán azon pályázók tekintetében merülhet fel, akiknek képzettségi szintje, illetve szakmai gyakorlatuk ideje a legmagasabb feltételeket előíró versenyvizsga követelményei tekintetében „határesetet” képeznek (amint ez a jelen ügyben is történt); márpedig ezek a pályázók főszabály szerint az összes pályázó csupán csekély százalékát teszik ki. Igaz ugyan, hogy a legmagasabb feltételeket előíró versenyvizsga követelményeinek megfelelő pályázók eleve megfelelnek az alacsonyabb szintű versenyvizsga feltételeinek is, és arra is lehet hivatkozni (amint azt a Bizottság meg is tette a tárgyalás során), hogy különösen egy gazdasági válság alatt, és a közösségi intézményekben rendelkezésre álló szakmai előmenetellel járó előnyökre tekintettel továbbra is érdekükben áll, hogy az alacsonyabb szintű versenyvizsgákra is jelentkezzenek, mivel ez növeli az esélyeiket arra, hogy a közösségi intézmények sikeresen vegyék fel őket. Mindemellett az is valószínű, hogy e pályázók nagy többsége (és különösen azok, akiknek képesítése és szakmai gyakorlata magasan a legkevésbé szigorú versenyvizsga‑kiírás által meghatározott minimuma feletti) éppen magas szintű képesítésére és szakmai gyakorlatára tekintettel kizárólag azon a versenyvizsgán kíván részt venni, amelynek vizsgára bocsátási feltételei a legszigorúbbak, és amelyek olyan álláshelyek betöltésére szolgálnak, amelyek egyrészt a legmagasabb besorolási fokozatba sorolást teszik lehetővé, másrészt a legmagasabb képesítést követelik meg, és végső soron a legnagyobb felelősséggel járnak; ezenfelül egyáltalán nincs bizonyíték arra (például tanulmányok, statisztikák stb. révén), hogy e pályázók jelentős része ténylegesen jelentkezne az olyan alacsonyabb szintű versenyvizsgára, amelynek sikeres letétele esetén is csak egy alacsonyabb szintű munka végzésének esélyével szolgál, mint amilyen szintű munka magasabb szintű tanulmányai, képesítése és szakmai gyakorlata alapján elvileg megilletné.
40 A jelen esetben nem vitatott egyrészt, hogy az EPSO/AD/116/08, EPSO/AD/117/08 és EPSO/AST/45/08 versenyvizsgára való párhuzamos jelentkezés lehetősége következményeként az egyes versenyvizsgákra több pályázó jelentkezhetett volna, másrészt, hogy következésképpen a vitatott kikötés korlátozza a potenciális pályázók fenti versenyvizsgákhoz való hozzáférését. Ugyan igaz, hogy a vitatott kikötés nem jár azonnal és közvetlenül azzal a hatással, hogy valamely pályázót teljesen kizárjon a szóban forgó versenyvizsgából, mivel – amint azt a Bizottság megjegyzi – az csak arra kötelezi a pályázót, hogy válasszon a versenyvizsgák közül, ám ettől még az ilyen kikötés megakadályozza, hogy azok a pályázók, akik az érintett versenyvizsga tekintetében ugyanazon, vagy esetlegesen magasabb szintű alkalmassággal rendelkeznek, mint azok, akiknek vizsgára bocsátását engedélyezték, jelentkezzenek a fent hivatkozott versenyvizsgák egyikére; ez a helyzet áll fenn különösen azon pályázók tekintetében, akik megfelelnek az EPSO/AD/117/08 versenyvizsga vizsgára bocsátási feltételeinek, és jelentkeztek az egyik AD besorolási fokozatú versenyvizsgára, ám nem tudtak a másik versenyvizsgára jelentkezni, valamint azon pályázók – mint például a felperes – tekintetében, akik megfelelnek az EPSO/AD/116/08 versenyvizsga vizsgára bocsátási feltételeinek, ám mivel kétségeik vannak arra vonatkozóan, hogy megfelelnek‑e az EPSO/AD/117/08 versenyvizsga vizsgára bocsátási feltételeinek, az első versenyvizsgára jelentkeztek, ám nem élhettek egy második eséllyel.
41 Mindazonáltal azt kell megvizsgálni, hogy a vitatott kikötés által a jelen ügyben előírt korlátozás a jelen ítélet 30. pontjában felvázolt esetek egyikébe tartozik‑e, illetve általánosabban megfelel‑e a jelen ítélet 35. pontjában kifejtett kettős feltételnek, vagyis annak, hogy miközben a pályázók egyes versenyvizsgákhoz való hozzáférését és szükségszerűen a benyújtott jelentkezések számát korlátozza, egyrészt megfelel‑e a beosztások betöltésére vonatkozó követelményeknek, illetve általánosságban a szolgálati érdeknek, másrészt tiszteletben tartja‑e a személyzeti szabályzat 27. cikkének első bekezdését.
42 A Bizottság azt állítja, hogy ez a kettős követelmény megvalósul, és ennek alátámasztására számos olyan jogalapot ad elő, amely különösen azt hivatott bizonyítani, hogy a vitatott kikötést a szolgálati érdek igazolja. A Bizottság álláspontja szerint a vitatott kikötés különösen lehetővé tette először is a kiválasztási és felvételi eljárás felgyorsítását, másodszor is az egyes versenyvizsgákra jelentkezett pályázócsoportok közötti homogén verseny elősegítését, harmadszor annak elkerülését, hogy a két AD besorolású versenyvizsgán sikeresen vizsgázott pályázók között átfedés keletkezzen, negyedszer a megszervezett vizsgák időpontjával kapcsolatos kockázatok elkerülését, mivel a különböző versenyvizsgák akár ugyanarra a napra is eshettek volna, ötödször a pályázók közötti egyenlőség tiszteletben tartását, mivel egyes személyek könnyebben vehettek volna ki szabadságot és vehettek volna részt az összes versenyvizsgán, miközben más pályázóknak nem lett volna lehetőségük szabadságot kivenni, és választaniuk kellett volna a versenyvizsgák között, hatodszor a terembérleti díjak és felszerelésvásárlással járó többletköltségek, valamint a kérdések költségével kapcsolatos kiadások elkerülését, mivel e kérdéseket külső szakértők készítik el, és szolgáltatják a Bizottság számára, akik e kérdéseket egységenként és magas díjazással számlázzák ki az utóbbinak.
43 Az első jogalap nem elfogadható, mivel ugyan a kiválasztási és felvételi eljárások gyorsaságának célkitűzése a szolgálati érdek körébe tartozhat, amennyiben e célkitűzés nem kizárólag szervezési jellegű (lásd a jelen ítélet 33. pontját), a Bizottság nem hivatkozott erre, és még kevésbé bizonyította, hogy a jelen ügy körülményei között ez a célkitűzés ne ütközne a személyzeti szabályzat 27. cikkének első bekezdésébe, amelynek kötelező jellegét az ítélkezési gyakorlat számos alkalommal elismerte; éppen ellenkezőleg a Bizottság érvelését csak úgy lehet értelmezni, hogy az utóbbi intézmény nagyobb jelentőséget tulajdonított a gyorsaság célkitűzésének a személyzeti szabályzat 27. cikkének első bekezdése értelmében a legmagasabb követelményeknek megfelelő pályázók felvételének célkitűzésével szemben. Mindenesetre a vitatott kikötés által lehetővé tett időgazdaságosság viszonylag korlátozott, és egyáltalán nem áll arányban a kikötés által a személyzeti szabályzat 27. cikkének első bekezdésére, valamint a versenyvizsgához való hozzáféréshez való jogra gyakorolt veszéllyel. Igaz ugyan, hogy a Bizottság az érvelése alátámasztása végett a tárgyalás során többek között arra hívta fel a figyelmet, hogy amennyiben sokkal több pályázó jelentkezett volna az egyes versenyvizsgákra, azon versenyvizsgák előválogatási tesztjeinek kijavítása, amelyekre a felperes kívánt jelentkezni, és többek között az a szakasz, amelyben a pályázók a kapott pontjaik tekintetében fellebbezhetnek, elhúzódott volna, mivel e panaszokat az intézménynek egyenként és alaposan meg kell vizsgálnia. Mindazonáltal – amint azt maga a Bizottság is elismerte a tárgyalás során – az előválogatási tesztek javítása automatikus és informatizált; azon állításokkal kapcsolatosan pedig, hogy az eredményekkel kapcsolatos esetleges panaszok és e panaszok ellenőrzése nagyobb mennyiségű lesz, meg kell állapítani, hogy ezen állítások abból az előfeltételezésből indulnak ki, hogy az egyes versenyvizsgára jelentősen nagyobb számú pályázó jelentkezik, amelyet a Bizottság nem bizonyított (lásd a jelen ítélet 38. és 39. pontjában tett észrevételt) és azt nem támasztotta alá semmiféle bizonyítékkal. A Bizottság tehát nem hivatkozhat álláspontja alátámasztása érdekében a kiválasztási és felvételi eljárások felgyorsításának szükségességére vonatkozó megfontolásokra.
44 A szolgálati érdek címén hivatkozott második jogalapjában a Bizottság azt állítja, hogy a vitatott kikötés lehetővé tette az egyes versenyvizsgákra jelentkezett pályázócsoportok közötti homogén verseny elősegítését, mivel e kikötés miatt a pályázók kénytelenek voltak szorosan összefüggő két versenyvizsga között a méltányosabb verseny keretében választani annak érdekében, hogy olyan eredmények szülessenek, amelyeket jobban megfelelnek a betöltendő álláshelyek profiljának. Ez az indokolás összeegyeztethető lehet a személyzeti szabályzat 27. cikkének első bekezdésével, amennyiben az alkalmasság, a teljesítmény és a tisztesség legmagasabb követelményeinek megfelelő pályázók felkutatása nem elméleti jelleggel, hanem a betöltendő beosztásokra tekintettel történik; ezért az adott közigazgatási szerv a reá ruházott mérlegelési jogkör keretében többek között úgy is dönthet, hogy az általuk betöltött beosztásokhoz képest túlképzett pályázók nem tudják kamatoztatni az intézmény javára a „legmagasabb szintű” képességeiket, illetve általánosabban egy versenyvizsga‑eljárás összehasonlító jellegénél fogva csupán összehasonlítható profilú pályázók között folytatható le. E tekintetben viszont egy C besorolási osztályba (amely középfokú iskolai ismereteket vagy ezzel egyenértékű szakmai gyakorlatot követel meg) tartozó beosztásokra vonatkozó versenyvizsga‑kiírás kapcsán, amely megtagadta az egyetemi végzettséggel rendelkező pályázók hozzáférését, a közösségi bíróság a személyzeti szabályzat 27. cikkének első bekezdésében kimondott kötelező szabály figyelembevételével megállapította, hogy az egyetemi végzettség egyrészt nem akadályozza meg a szóban forgó pályázókat a betöltendő beosztással kapcsolatos feladatok ellátásában, másrészt nincs negatív hatással az érdekeltek munkájának minőségére, illetve teljesítményére (lásd a fent hivatkozott Noonan kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 34. és 38–42. pontját). A közösségi bíróság – a szóban forgó intézmény azon érvével kapcsolatosan, miszerint amennyiben nem zárta volna ki az egyetemi végzettséggel rendelkező pályázókat, a többi pályázó közül kevesebb, vagy éppen egy sem került volna felvételre – hozzáfűzte még, hogy ez az érv nem elfogadható, mivel kétségtelen, hogy az egyetemi végzettséggel rendelkező pályázók a versenyvizsgát sikeresen letevők jövőbeli feladatait ugyanúgy el tudják végezni, mint a többi pályázó, és megfelelnek a személyzeti szabályzat 27. cikkének első bekezdésében meghatározott kritériumnak (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Noonan kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 36. pontját). A közösségi bíróság továbbá megjegyezte, hogy ugyan a kinevezésre jogosult hatóság minden egyes belső versenyvizsga‑eljárás során köteles volt a szolgálati érdeknek megfelelően rögzíteni a kiválasztási szempontokat, a Bizottság nem zárhatta ki a vitatott feltétel által érintett pályázókat azon indokból, hogy jobb esélyük lenne a versenyvizsga sikeres letételére, mint a többi pályázónak (lásd a fent hivatkozott Noonan kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 36. és 37. pontját); mindenesetre a közösségi bíróság azon előfeltételezésből indult ki, hogy attól kezdve, hogy a pályázók megfelelnek valamely versenyvizsga vizsgára bocsátási feltételeinek, profiljuk eltérő jellege vagy össze nem hasonlíthatósága egyáltalán nem minősülhet olyan körülménynek, amely megakadályozhatja, hogy e versenyvizsga a kitűzött célnak megfelelően folyjon le, és betöltse funkcióját.
45 A jelen ügyben és különösképpen a fentiekben hivatkozott ítélkezési gyakorlatra tekintettel semmilyen tényező nem enged arra következtetni, hogy azok a pályázók, akik megfeleltek az EPSO/AD/117/08 versenyvizsga vizsgára bocsátási feltételeinek, ne rendelkeztek volna az EPSO/AD/116/08 versenyvizsga keretében betöltendő álláshelyeknek is megfelelő profillal; ugyanígy semmi sem erősíti meg azt, hogy azok rendelkeztek az EPSO/AD/116/08 versenyvizsga keretében betöltendő beosztásoknak legmegfelelőbb profillal, akik csupán a fenti versenyvizsga vizsgára bocsátási követelményeinek feleltek meg, és nem azok, akik az EPSO/AD/117/08 vizsgára bocsátási feltételeinek is megfeleltek. Ezen túlmenően meg kell állapítani, hogy a közösségi bíróságnak a hivatkozott Noonan kontra Bizottság ügyben hozott ítéletében az előző pontban hivatkozott és kifejtett előfeltételezése a jelen ügyben még inkább érvényes, tekintettel arra, hogy az EPSO/AD/117/08 és EPSO/AD/116/08 versenyvizsga vizsgára bocsátási feltételeinek megfelelő pályázók profilja összességében – az egyetemi végzettséggel rendelkezés vagy nem rendelkezés szempontjából – közelebb áll egymáshoz, mint az Elsőfokú Bíróság által a fenti ítélkezési gyakorlatban vizsgált versenyvizsga‑kiírás tárgyát képező profilok, mivel csupán a szakmai gyakorlat megkövetelt időtartama különbözteti meg egymástól a jelen ügy tárgyát képező két versenyvizsga vizsgára bocsátási feltételeinek megfelelő pályázókat azoktól, akik csak az EPSO/AD/116/08 versenyvizsga vizsgára bocsátási feltételeinek feleltek meg; ezért nem állítható, hogy az összes potenciális pályázó mindkét (és különösképpen az EPSO/AD/116/08) versenyvizsgán való részvétele megakadályozná, hogy a kettő közül bármely versenyvizsga a kitűzött célnak megfelelően folyjon le, és különösképpen azt, hogy az objektív és összehasonlító jellegű kiválasztási eljárás végén a személyzeti szabályzat 27. cikkének első bekezdése által támasztott legmagasabb követelményeknek megfelelő pályázókat vegyék fel.
46 A Bizottság harmadik jogalapjában arra hivatkozik, hogy a vitatott kikötés a mindkét versenyvizsgán sikeresen vizsgázott pályázók közötti átfedés elkerülésére szolgál. Ugyan igaz, hogy az „átfedés” kockázata fennáll, többek között azáltal, hogy ugyanazon személyek szerepelhetnek mind az EPSO/AD/117/08, mind az EPSO/AD/116/08 versenyvizsga tartaléklistáján, és hogy azt követően, hogy e személyek az első listáról elfogadják az AD 11 állást, a másik, az AD 8 besorolási fokozatú állásokra vonatkozó lista kiürülhet anélkül, hogy az adott adminisztráció közben az AD 8 besorolási fokozatú tisztviselői beosztásokat betölthette volna, meg kell jegyezni, hogy ez a kockázat minden EPSO által szervezett versenyvizsga tekintetében fennáll, ugyanis az a helyzet, hogy valamely pályázó egyszerre több versenyvizsga tartaléklistáján szerepel, viszonylag gyakori; az ilyen helyzetet és a pályázók esetleges hiányának elkerülését könnyen elősegítheti a tartaléklistára felvett pályázók számának növelése. Mindenesetre a Bizottság által a vitatott kikötés igazolása érdekében hivatkozott ezen jogalap összeegyeztethetetlen a személyzeti szabályzat 27. cikkének első bekezdésében megfogalmazott célkitűzésekkel, és nem tűnik elegendően arányosnak a vitatott kikötés által előidézett hatások igazolásához, mivel a közösségi intézményeken belüli beosztások betöltése érdekében meghirdetett versenyvizsgák hozzáférését kevésbé veszélyeztető alternatív megoldás is található.
47 A megszervezett vizsgák időpontjával kapcsolatosan hivatkozott negyedik jogalap tekintetében – vagyis hogy a különböző versenyvizsgák akár ugyanarra a napra is eshettek volna, és egyes pályázóknak a különböző versenyvizsgákon ugyanazon a napon kellett volna megjelenniük – az ügy irataiból kitűnik, hogy az előválogatási tesztek esetén a pályázók választhattak azon időpontok közül – 2008. március 26. és április 9. között –, amely napon a teszteket le szerették volna tenni. Egyébiránt mind az írásbeli vizsgákkal – amelyeket ugyanazon a napon, vagyis 2006. október 21-én tartottak –, mind a szóbeli vizsgákkal kapcsolatosan (és tekintettel arra, hogy az e vizsgákra bocsátott pályázók száma már sokkal kisebb lett volna, mint az előválogatási teszteken részt vett pályázóké) nehezen elképzelhető, hogy ennek a problémának a megoldása az ügyintézést tekintve nehéz és aránytalan terhet rótt volna a Bizottságra; ugyanis semmi nem akadályozta meg a Bizottságot abban, hogy egymáshoz közeli, ám eltérő időpontokat határozzon meg a vizsgák letételére. Mindenesetre ez a jogalap teljesen jogellenes, mivel kizárólag szervezési jellegű, és ezért nyilvánvalóan nem felel meg a szolgálati érdeknek (lásd a jelen ítélet 33. pontját), továbbá ellentétes a személyzeti szabályzat 27. cikke első bekezdésének célkitűzésével.
48 A fenti pont végén említett indokok miatt a Bizottság által hivatkozott ötödik és hatodik jogalap is jogellenes. Továbbá az ötödik jogalap tulajdonképpen teljesen hipotetikus, mivel a Bizottság nem nyújtott semmiféle bizonyítékot annak alátámasztására, miszerint bizonyos pályázók nem vehettek volna ki több szabadságot annak érdekében, hogy részt vehessenek a két versenyvizsga azon vizsgáin, amelyeken a felperes is meg kívánt jelenni. Ami a terembérleti díjak és felszerelésvásárlással járó többletköltségekre vonatkozó jogalapot illeti, mivel – amint arra a felperes a tárgyalás során hivatkozott, anélkül hogy azt a Bizottság vitatta volna – az EPSO/AD/116/08 versenyvizsga tekintetében 1974 pályázó, az EPSO/AD/117/08 versenyvizsga tekintetében pedig 427 pályázó került vizsgára bocsátásra, e számszerű adatok azt mutatják, illetve bizonyítják, hogy még ha fel is tételezzük, hogy a jelen ítélet 38. pontjában tett megállapítással és 39. pontjában kifejtett megfontolásokkal ellentétben az EPSO/AD/117/08 versenyvizsga tekintetében vizsgára bocsátott összes pályázó jelentkezett volna az EPSO/AD/116/08 versenyvizsgára, és hogy az utóbbi versenyvizsgára jelentkezett pályázók (a felpereshez hasonlóan úgy vélvén, hogy szakmai gyakorlatukat a versenyvizsga‑bizottság az AD 11 beosztások betöltésére irányuló versenyvizsgára bocsátás szempontjából esetleg elegendőnek ítéli majd meg) az EPSO/AD/117/08 versenyvizsgára is jelentkeztek volna, a terembérleti díjak és felszerelésvásárlással járó többletköltségek, illetve a kérdések költségével kapcsolatos többletkiadások viszonylag korlátozottak lettek volna; ezzel kapcsolatban ugyanazon megjegyzéseknek van helye, mint amelyeket az első jogalap tárgyában a Törvényszék már kifejtett, vagyis hogy a megvalósított gazdaságosság egyáltalán nem áll arányban a kikötés által a személyzeti szabályzat 27. cikkének első bekezdésére, valamint a versenyvizsgához való hozzáféréshez való jogra gyakorolt veszéllyel.
49 Az első és hatodik jogalap tekintetében kifejtett megfontolások továbbá még inkább helytállók, mivel – amint az a tárgyalás során elhangzott (ugyan anélkül, hogy azt a Bizottság hivatalosan megerősíthette volna) – az előválogatási tesztek nehézségi szintje azonos volt az AD 8‑as beosztások betöltésére, valamint az AD 11‑es beosztások betöltésére irányuló versenyvizsga tekintetében, ami azt jelenti, hogy a két versenyvizsgán részt venni kívánó személyek megírhatták volna ugyanazt a tesztet, és e tesztek eredménye érvényes lehetett volna mindkét versenyvizsgára nézve.
50 Továbbá azon érvelés tükrében, amellyel a Törvényszék a jelen ítélet 42–47. pontjában kifejtettek szerint elutasította a Bizottság összes jogalapját, világosan kitűnik, hogy még ha ezek a jogalapok együttesen is kerülnek értékelésre (különösen a személyzeti szabályzat 27. cikkének első bekezdésének kötelező jellege, valamint az érintett versenyvizsgák szorosan behatárolt területe miatt – lásd különösen a jelen ítélet 28. pontját, valamint a 38. pontjában tett második megállapítást), azok akkor sem igazolják a vitatott kikötést.
51 A fentiek összességéből következően a felperes azon kikötésnek a személyzeti szabályzat 27. cikkének első bekezdésével való összeegyeztethetetlenségére vonatkozó jogalapja, amely megtagadja, hogy valamely pályázó a tanácsosok (AD 8) a csaláselleni küzdelem területén való felvétele céljából meghirdetett EPSO/AD/116/08 és vezető tanácsosok (AD 11) ugyanezen területen való felvétele céljából meghirdetett EPSO/AD/117/08 versenyvizsgára való párhuzamosan jelentkezzen, megalapozott.
52 Következésképpen és anélkül, hogy szükséges lenne a felperes által hivatkozott másik jogalapról érdemben határozni, meg kell semmisíteni az EPSO azon határozatát, amely a vitatott kikötés alkalmazásával nem tette lehetővé, hogy a felperes az EPSO/AD/117/08 versenyvizsgára vonatkozó jelentkezési adatlapot kitöltse.
A költségekről
53 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 1. §‑a alapján az eljárási szabályzat II. címe nyolcadik fejezetének egyéb rendelkezéseire figyelemmel a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Ugyanezen cikk 2. §‑a értelmében ha az a méltányosság alapján indokolt, a Törvényszék úgy határozhat, hogy a pervesztes felet csak a költségek egy részének viselésére kötelezi, vagy e címen nem kötelezi a költségek viselésére.
54 A jelen ügyben a Bizottság részben pervesztes lett. Továbbá a felperes kereseti kérelmében kifejezetten kérte, hogy a Törvényszék kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére. Mivel a jelen ügy körülményei nem indokolják az eljárási szabályzat 87. cikke 2. §‑ának alkalmazását, a Bizottságot kell kötelezni a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK (első tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) azon határozatát, amely nem tette lehetővé Rita Di Prospero számára, hogy az EPSO/AD/117/08 versenyvizsgára vonatkozó jelentkezési adatlapot kitöltse.
2) A Közszolgálati Törvényszék az Európai Közösségek Bizottságát kötelezi az összes költség viselésére.
Gervasoni | Kreppel | Tagaras |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2009. november 17‑i nyilvános ülésen.
W. Hakenberg | | S. Gervasoni |
A jelen határozat szövege, továbbá a benne hivatkozott és az EBHT‑ban még közzé nem tett közösségi bírósági határozatok a Bíróság honlapján érhetők el: www.curia.europa.eu