A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE

(első tanács)

2007. január 16.

F‑119/05. sz. ügy

Charlotte Gesner

kontra

Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

„Tisztviselők – Rokkantság – Rokkantsági bizottság létrehozására irányuló kérelem elutasítása”

Tárgy: Az EK 236. és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben C. Gesner az OHIM 2005. szeptember 2‑i azon határozatának megsemmisítését kéri, amelyben az elutasította a szintén az OHIM által hozott, a rokkantsági bizottság létrehozására irányuló kérelmét elutasító 2005. április 21‑i határozata ellen benyújtott panaszát.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék az OHIM 2005. április 21‑i, C. Gesner rokkantsági bizottság létrehozására irányuló kérelmét elutasító határozatát megsemmisíti. A Közszolgálati Törvényszék az OHIM‑ot kötelezi a költségek viselésére.

Összefoglaló

Tisztviselők – Rokkantság – Ideiglenes alkalmazottak – A rokkantsági eljárás megindítása

(Személyzeti szabályzat, 59. cikk, (4) bekezdés; az egyéb alkalmazottak alkalmazási feltételei, 31. cikk, első bekezdés és 33. cikk, (1) bekezdés)

Az egyéb alkalmazottak alkalmazási feltételeinek eltérő rendelkezése hiányában a rokkantságnak az alkalmazási feltételek értelmében vett fogalma megegyezik a személyzeti szabályzatban szereplő fogalommal. Ennek megfelelően a tisztviselők mellett vonatkozik arra az ideiglenes alkalmazottra is, aki teljes rokkantságban szenved, és emiatt fel kell függesztenie feladatai ellátását. Annak az ideiglenes alkalmazottnak tehát, aki egészségi állapota miatt feladatai ellátásának felfüggesztésére kényszerült, joga van az esetleges rokkantsága vizsgálatára vonatkozó eljárás megindításához. Ez csak abban az esetben lehet másként, ha kérelme visszaélésszerű, különösen, ha bármely új tény hiányában csak a helyzetével már foglalkozó rokkantsági bizottság korábbi megállapításainak vitatására irányul.

Az említett eljárás megindításának nincs semmilyen, előzetesen betegszabadságon töltött időre vonatkozó feltétele. Ha ilyen feltétel elő lenne írva, az sok esetben megakadályozná a hirtelen megromlott vagy gyorsan romló egészségi állapotú, vagy a balesetet szenvedett ideiglenes alkalmazottakat abban, hogy e kockázatokra vonatkozó biztosításban részesülhessenek.

Az előzetesen betegszabadságon töltött időt illetően a személyzeti szabályzat 59. cikkének (4) bekezdésében előírt feltétel nem alkalmazható, ha az ideiglenes alkalmazott kéri a rokkantsági eljárás megindítását. E rendelkezés ugyanis arra az esetre vonatkozik, amikor az adminisztráció dönt a rokkantsági eljárás megindítása mellett, és ezt a határozatot rendeli alá annak a feltételnek, hogy a tisztviselő vagy az ideiglenes alkalmazott betegszabadságának egy bizonyos időtartamot meg kell haladnia. E rendelkezés tehát mind az alkalmazott, mind az adminisztráció számára garanciát jelent. Egyfelől lehetővé teszi, hogy az alkalmazott számára – a rokkantság megállapítása előtt – ésszerű idő álljon rendelkezésre a felépülésre és a munkába való visszailleszkedésre. Másfelől az említett rendelkezés feljogosítja az adminisztrációt arra, hogy ezen időtartam leteltével megállapíttassa az érintett rokkantságát, hogy adott esetben helyette végleg mást alkalmazzon; ily módon e rendelkezés a kinevezésre jogosult hatóság előtt nyitva álló lehetőségként, és nem annak kötelezettségeként írja elő a rokkantsági bizottság összehívását.

(lásd a 28–30. és 32–34. pontot)

Hivatkozás:

Bíróság: a 42/74. és 62/74. sz., Vellozzi kontra Bizottság egyesített ügyekben 1975. július 9‑én hozott ítélet (EBHT 1975., 871. o.) 25–27. pontja és a 731/79. sz., B. kontra Parlament ügyben 1981. január 15‑én hozott ítélet (EBHT 1981., 107. o.) 7. pontja;

Elsőfokú Bíróság: a T‑84/98. sz., C kontra Tanács ügyben 2000. június 16‑án hozott ítélet (EBHT‑KSZ 2000., I‑A‑113. o. és II‑497. o.) 68. pontja.