A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE
(második tanács)
2008. szeptember 4.
F‑103/07. sz. ügy
Radu Duta
kontra
az Európai Közösségek Bírósága
„Közszolgálat – Ideiglenes alkalmazottak – Felvétel – Jogi referens – Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 2. cikkének c) pontja – Sérelmet okozó aktus – Bizalmi viszony”
Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben R. Duta azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék egyrészt semmisítse meg a 2004. január 24‑i azon emlékeztetőt, amelyben tájékoztatták, hogy nem fognak jogi referensi állást ajánlani neki, és amennyiben szükséges, az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága panaszokért felelős bizottságának 2007. június 4‑i, a felperes panaszát elutasító határozatát, másrészt, amennyiben ez szükséges, utalja vissza a felperes pályázatát a felülvizsgálatra jogosult hatóság elé, és kötelezze a Bíróságot kártérítés címén 1 100 000 euró megfizetésére.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet – mint elfogadhatatlant – elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.
Összefoglaló
Tisztviselők – Kereset – Sérelmet okozó aktus – Fogalom
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk; az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 2. cikk, c) pont)
Csak azok a kötelező joghatásokat kiváltó jogi aktusok tekinthetők az érdekeltek vonatkozásában sérelmet okozó aktusoknak, amelyek az érdekeltek jogi helyzetének jelentős módosításával az érdekeltek érdekeit közvetlenül és egyénileg érinthetik. Ebben a vonatkozásban a személyzeti szabályzat vagy az egyéb alkalmazottak alkalmazási feltételei hatálya alá tartozó állásra való kinevezésre vagy alkalmazásra vonatkozó összes formális eljárás a pályázatát az eljárás megnyitását követően benyújtó személy esetében annak jogi helyzetét jelentősen módosító jogi aktus elfogadásához vezet, legyen az a kinevezésre jogosult hatóság kinevezésről szóló, az ideiglenes alkalmazotti munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság alkalmazásról szóló, vagy akár az ezen hatóságok egyike által vagy a felvételi eljárásban előírt valamely szerv által elfogadott, a pályázat elutasításáról szóló határozat.
A jogi referensek közösségi igazságszolgáltatási fórumoknál való alkalmazása esetén azonban – formális felvételi eljárás megindításának hiányában – kizárólag a Bíróság érintett tagja által tett egyetlen javaslat létezik. Az ilyen állásra benyújtott önkéntes pályázat kötelezően megőrzi informális jellegét, és nem vezethet elutasító jogi döntéshez. Az ilyen pályázatot elutasító határozat tehát nem minősülhet sérelmet okozó aktusnak. Főszabály szerint ugyanis a jogi referens alkalmazása esetén általában nem kerül sor felvételi eljárásra, hanem a felvétel kizárólag az érintett tag által egyetlen névre vonatkozóan tett javaslatból, és e névnek a Bíróság általi elfogadásából vagy elutasításából áll. E javaslattételi jogot semmilyen jogi szöveg nem szabályozza, és az érintett tag szabadon választja ki azt a személyt, akit az általa megfelelőnek ítélt módszer szerint javasolni kíván. A közösségi igazságszolgáltatási fórumoknál az ideiglenes alkalmazottak e csoportjának felvételére irányuló hivatalos eljárás rendszeres megszervezésének hiánya abból a bizalmi viszonyból ered, amely az érdekeltek és az említett fórumok azon tagjai között áll fenn, akik mellé az érdekeltek be vannak osztva. A jogi referensek felvétele intuitu personae történik, az érdekelteket ugyanis szakmai és erkölcsi érdemeik, valamint az érintett bíró és kabinetje egészének sajátos munkamódszereihez való alkalmazkodási képességük alapján választják ki.
(lásd a 25., 26. és 29–31. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑32/92. P. sz., Moat kontra Bizottság ügyben 1992. december 3‑án hozott végzésének (EBHT 1992., I‑6379. o.) 9. pontja; C‑373/04. P. sz., Bizottság kontra Alvarez Moreno ügyben 2006. január 10‑én hozott ítéletének (EBHT 2006., I‑0000. o.) 42. pontja; C‑432/04. sz., Bizottság kontra Cresson ügyben 2006. július 11‑én hozott ítéletének (EBHT 2006., I‑6387. o.) 130. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑406/04. sz., Bonnet kontra Bíróság ügyben 2006. október 17‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑213. o. és II‑A‑2‑1097. o.) 31–33. pontja.