A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE
(második tanács)
2009. április 30.
F‑65/07. sz. ügy
Laleh Aayhan és társai
kontra
Európai Parlament
„Közszolgálat – A Parlament egy ülésszakra szerződtetett kisegítő alkalmazottai – Elfogadhatóság – Pert megelőző eljárás – EK 283. cikk – Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 78. cikke – Jogellenességi kifogás – Egyenlő bánásmód – A munkahely stabilitása – 1999/70 irányelv – Határozott időtartamú szerződés – Felhívhatóság”
Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben L. Aayhan és a Parlament egy ülésszakra szerződtetett 79 másik korábbi kisegítő alkalmazottja többek között azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg a szerződéskötésre jogosult hatóság 2007. április 20‑i határozatát, amelyben elutasítja a 2006. december 19‑i úgynevezett „panaszukat”; a panasz arra irányult, hogy a Parlament által velük egyenként kötött, egymást követő határozott időtartamú szerződéseket tekintsék egyetlen határozatlan időre szóló, részmunkaidős feladatok ellátására vonatkozó szerződésnek, az érintetteket ezen a címen helyezzék vissza a Parlament személyi állományába, és kapjanak a munkával töltött időszakuk egésze után járó fizetett szabadságnak „megfelelő” kártérítést.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek – Kisegítő alkalmazottak – Az Európai Parlament egy ülésszakra szerződtetett kisegítő alkalmazottainak az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 78. cikke hatálya alá való tartozása
(EK 283. cikk; az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 3a. cikk, 3b. cikk és 78. cikk)
2. Intézmények jogi aktusai – Irányelvek – A személyi állományukkal való kapcsolataikra vonatkozó kötelezettségeknek a közösségi intézmények tekintetében való közvetlen előírása – Kizártság – Felhívhatóság – Terjedelem
(EK 10. cikk és EK 249. cikk)
3. Szociálpolitika – Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodás – 1999/70 irányelv – A személyi állományukkal való kapcsolataikra vonatkozó kötelezettségeknek a közösségi intézmények tekintetében való előírása
(EK 10. cikk és EK 249. cikk; személyzeti szabályzat, 1e. cikk, (2) bekezdés; az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 10. cikk, első bekezdés, és 80. cikk, (4) bekezdés; 723/2004 tanácsi rendelet; 1999/70 tanácsi irányelv)
4. Szociálpolitika – Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodás – 1999/70 irányelv – Az egymást követő határozott idejű szerződések visszaélésszerű igénybevételének megakadályozását célzó intézkedések – Az ilyen szerződések meghosszabbítását igazoló objektív okok
(1999/70 tanácsi irányelv, melléklet, 5. szakasz, 1. pont, a) alpont; az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 78. cikk)
1. Az Európai Közösségek egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek 78. cikke kivételt enged a kisegítő alkalmazottakra vonatkozó, az RAA III. címében szereplő alkalmazási feltételek alól azzal, hogy lehetővé teszi a Parlament számára, hogy 2006. december 31‑ig az ülésszakai lebonyolításához szükséges kisegítő alkalmazottak foglalkoztatásának időtartamát az ülésszakok időtartamára korlátozza. Ugyanis a kisegítő alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételeket főszabály szerint nem lehet az olyan foglalkoztatási esetekre alkalmazni, amelyek mindegyike rövid időtartamú, bár évről évre gyakran ismétlődnek. Mindazonáltal ezek az egy ülésszakra szerződtetett kisegítő alkalmazottak az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek említett III. címe hatálya alá tartoznak, amelytől csupán el lehet térni a felvételi és díjazási feltételek tekintetében, amely feltételekre az ezen intézmény, az Európa Tanács és a Nyugat‑Európai Unió Közgyűlése között létrejött, az ilyen személyzet alkalmazásáról szóló megállapodásban megállapított felvételi és díjazási feltételek vonatkoznak. Ez azt jelenti, hogy a III. cím többi rendelkezése – amelyek többek között a munkafeltételekre és a szociális biztonságra vonatkoznak – alkalmazandó marad függetlenül a Parlament hivatala vagy főtitkára által az említett alkalmazási feltételek szabályainak végrehajtására vagy kiegészítésére elfogadott, különleges belső szabályoktól.
Ennélfogva az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 78. cikke nem ellentétes az EK 283. cikkel. Az a körülmény, hogy a jogalkotó az egy ülésszakra szerződtetett kisegítő alkalmazottak felvételi és díjazási feltételei tekintetében az említett megállapodásra utalt, nem értelmezhető akként, hogy lemondott a számára az EK 283. cikkben biztosított, a személyzeti szabályzat és az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek megalkotására vonatkozó hatáskör gyakorlásáról. Ellenkezőleg, a Tanács éppen e hatáskör gyakorlásának keretében gondolta úgy, hogy – figyelembe véve a három európai szervezetnek a tanácskozó szerveik ülésszakai megfelelő lebonyolításával kapcsolatos közös érdekeit és szükségleteit – az egy parlamenti ülésszakra szerződtetett kisegítő alkalmazottak felvételi és díjazási feltételeit az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 78. cikke második bekezdésében szereplő költségvetési ellenőrzés feltételével azokhoz igazítja, amelyekről a három intézmény és szervezet megállapodott.
Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 78. cikke az egyenlő bánásmód elvével sem ellentétes, mivel a Parlamentnek a kizárólag az ülésszakai időtartamára szólóan időszakosan jelentkező és jelentős, kisegítő munkaerő iránti szükséglete miatt felvett alkalmazottak helyzete nem hasonlítható a tisztviselőkből és adott esetben az ideiglenes, illetve az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 3a. és 3b. cikke szerinti szerződéses alkalmazottakból álló személyi állományt szükségessé tevő, állandó és mindennapi szükségletek kielégítésére felvett alkalmazottak helyzetéhez.
(lásd a 85., 86., 97–100. és 103. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 43/84. sz., Maag kontra Bizottság ügyben 1985. július 11‑én hozott ítéletének (EBHT 1985., 2581. o.) 19. pontja.
2. Az irányelveket – amelyek címzettjei a tagállamok, és nem a Közösség intézményei – nem lehet olyannak tekinteni, mint amelyek kötelezettségeket rónak az említett intézményekre a személyi állományukkal való kapcsolatukat illetően. Ez a megállapítás azonban önmagában még nem zárja ki teljesen, hogy valamely irányelvre hivatkozzanak az intézmények tisztviselőikkel vagy alkalmazottaikkal való kapcsolatát illetően. Ugyanis először is az irányelvek rendelkezései közvetett módon is kötelezhetik az intézményeket, ha a közösségi jog valamely általános elvét fogalmazzák meg, amelyeket az intézményeknek alkalmazniuk kell. Másodszor az irányelvek akkor is kötelezőek lehetnek az intézmények számára, amikor a szervezeti önállóságuk keretében és a személyzeti szabályzat szabta korlátok között az irányelvben szereplő különleges kötelezettségnek tesznek eleget, vagy ha valamely általános hatályú belső végrehajtási aktus kifejezetten a közösségi jogalkotó által a szerződések alapján meghozott intézkedésekre utal. Harmadszor az intézményeknek – az őket az EK 10. cikk második bekezdése alapján terhelő együttműködési kötelezettségnek megfelelően – munkáltatóként figyelembe kell venniük a közösségi szinten elfogadott jogi rendelkezéseket.
(lásd a 111–113., 116., 118. és 119. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑262/97. sz. Engelbrecht‑ügyben 2000. szeptember 26‑án hozott ítéletének (EBHT 2000., I‑7321. o.) 38. pontja; C‑25/02. sz. Rinke‑ügyben 2003. szeptember 9‑én hozott ítéletének (EBHT 2003., I‑8349. o.) 24. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑495/04. sz., Belfass kontra Tanács ügyben 2008. május 21‑én hozott ítéletének (EBHT 2008., II‑781. o.) 43. pontja.
3. Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló 1999/70 irányelv és az említett keretmegállapodás rendelkezéseit nem lehet olyannak tekinteni, mint amelyek kötelezettségeket rónak a közösségi intézményekre a személyi állományukkal való kapcsolatukat illetően. E rendelkezések közvetett módon, a közösségi jog általános elveként sem kötelezőek az említett intézmények számára, mivel egyáltalán nem következik sem az irányelvből, sem a keretmegállapodásból, hogy a munkahely stabilitása kötelező erejű jogi szabály rangjára emelkedett. Végül a tisztviselők munkakörülményeit illetően – amelyeknek meg kell felelniük a megfelelő egészségügyi és biztonsági szabványoknak – e rendelkezésekre nem vonatkozik a személyzeti szabályzat 1e. cikkének (2) bekezdésében a Szerződések alapján az egészségügy és a biztonság területén elfogadott intézkedések szerint alkalmazandó minimumkövetelményekre tett utalás sem, mivel az irányelvnek nem az a célja, hogy a munkavállalók egészségének és biztonságának fokozottabb védelmével javítsa a szűkebb értelemben vett munkakörnyezetet, hanem az, hogy közelítse egymáshoz a tagállamoknak a foglalkoztatási viszonyok időtartamához kapcsolódó munkafeltételekre vonatkozó szabályozását és gyakorlatát.
Mindazonáltal az intézményeknek – az őket az EK 10. cikk második bekezdése alapján terhelő együttműködési kötelezettségnek megfelelően – munkáltatóként figyelembe kell venniük azokat a közösségi szinten elfogadott jogi rendelkezéseket, amelyek többek között minimumkövetelményeket írnak elő a munkavállalók tagállamokbeli élet‑ és munkafeltételeinek a tagállamok szabályozása és gyakorlata közelítésével történő javítása érdekében, valamint különösen a közösségi jogalkotó arra irányuló szándékát, hogy a munkaviszonyok terén a munkahely stabilitása kiemelkedő céllá váljon az Európai Unión belül. Ez annál is inkább kötelezettség, mert a 723/2004 rendelettel megvalósított igazgatási reform az európai közszolgálat szerződésesítésére irányuló törekvést hangsúlyozta. Ami speciálisan a keretmegállapodást illeti, amely a határozott időtartamú munkaviszonyra vonatkozó minimumkövetelmények megfogalmazásával a tagállamok szabályozásának és gyakorlatának közelítésére irányul, annak alapján az intézmények feladata, hogy az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek rendelkezéseit a lehetőségekhez mérten a keretmegállapodás szövegének és céljának fényében értelmezzék az ez utóbbiban említett eredmény elérése érdekében.
A fentiekből következően önmagában az 1999/70 irányelvre nem lehet a személyzeti szabályzatról és az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételekről szóló, a keretmegállapodással ellentétesnek bizonyuló tanácsi rendelet rendelkezésével szembeni jogellenességi kifogást alapítani.
(lásd a 111., 114., 116., 117., 119., 120. és 122. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság a fent hivatkozott Rinke ügyben hozott ítéletének 24. pontja;
az Elsőfokú Bíróság a fent hivatkozott Belfass kontra Tanács ügyben hozott ítéletének 43. pontja.
4. Az Európai Parlament munkaerő iránti, időszakosan – kizárólag az adott ülésszak tartama alatt – jelentkező és jelentős szükséglete az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, 1999. június 28‑i 1999/70/EK tanácsi irányelv mellékletében szereplő, a határozott ideig tartó munkaviszonyról 1999. március 18‑án kötött keretmegállapodás 5. szakasza 1. pontjának a) alpontja szerinti „objektív oknak” minősül, amely az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 78. cikkében foglaltaknak megfelelően 2007. január 1‑jéig igazolja az egy ülésszakra szerződtetett kisegítő alkalmazotti szerződések parlamenti ülésszakonkénti megújítását. Ugyanis, még ha az említett szükséglet előre látható volt is, a Parlament tevékenység bővülése nem bizonyult tartósnak vagy állandó jellegűnek.
(lásd a 134. és 135. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑212/04. sz., Adeneler és társai ügyben 2006. július 4‑én hozott ítéletének (EBHT 2006., I‑6057. o.) 69. pontja.