A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE
(első tanács)
2008. április 23.
F‑112/05. sz. ügy
Neil Bain és társai
kontra
az Európai Közösségek Bizottsága
„Közszolgálat – Tisztviselők – Díjazás – Korrekciós együtthatók – A díjazás egy részének az alkalmazási helyen kívülre történő átutalása – Nyugdíjak – Mulasztási eljárás – A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzatának időbeli hatálya – Illetménykimutatások – Jogellenességi kifogás”
Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben N. Bail és a Bizottság három másik tisztviselője a 2005. februári, márciusi és áprilisi, valamint az összes azt követő illetménykimutatásuk megsemmisítését kéri annyiban, amennyiben azok egyrészt az Európai Közösségek tisztviselői személyzeti szabályzatának, valamint a Közösségek egyéb alkalmazottai alkalmazási feltételeinek módosításáról szóló, 2004. március 22‑i 723/2004/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL L 124., 2004. április 27., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 2. kötet, 130. o.), az Európai Közösségek tisztviselői és egyéb alkalmazottai díjazása és nyugdíja egy részének átutalására vonatkozó, 2004. május 1‑jétől hatályos korrekciós együtthatók megállapításáról szóló, 2004. április 29‑i 856/2004/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL L 161., 6. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 5. kötet, 99. o.), valamint az Európai Közösségek tisztviselői és egyéb alkalmazottai díjazásának és nyugdíjának, valamint az azokra alkalmazott súlyozási együtthatóknak [helyesen: korrekciós együtthatóknak] 2004. július 1‑jétől kezdődő hatállyal történő kiigazításáról szóló, 2004. december 20‑i 31/2005/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL 2005. L 8., 1. o.) állítólag jogellenes rendelkezéseit alkalmazzák, mivel e rendelkezések csökkentik egyrészt a díjazás egy részének a származási országba átutalható részét és az átutalásra vonatkozó korrekciós együttható mértékét, másrészt a 2004. május 1‑je előtt megszerzett nyugdíjjogosultságra alkalmazandó korrekciós együtthatókat, a lakóhelyre vonatkozó új feltételhez kötik e csökkentett együtthatók alkalmazását, és megszüntetik a korrekciós együtthatókat a 2004. május 1‑je után szerzett nyugdíjjogosultságokra nézve; ezenkívül a felperes kéri, hogy szükség esetén semmisítsék meg a kinevezésre jogosult hatóság 2005. július 4‑i, a felperes által az illetménykimutatásokkal szemben benyújtott panaszt elutasító határozatát.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet, mint elfogadhatatlant, elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.
Összefoglaló
1. Eljárás – Határidők – Ellenkérelem határidőn túli benyújtása – Szabályszerűen és megfelelő időben benyújtott elfogadhatatlansági kifogás – Elfogadhatóság – A mulasztási eljárás alkalmazásának mellőzése – A tárgyaláson előadott érdemi észrevételek – Elfogadhatatlanság
(Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 48. cikk, 2. § és 122. cikk)
2. Tisztviselők – Kereset – Sérelmet okozó aktus – Fogalom – Illetményelszámolás
(Személyzeti szabályzat, 90. cikk, (2) bekezdés és 91. cikk, (1) bekezdés)
3. Tisztviselők – Kereset – Előzetes közigazgatási panasz – Határidők – Kiindulópont
(Személyzeti szabályzat, 90. cikk és 91. cikk)
4. Tisztviselők – Kereset – Jogellenességi kifogás – Járulékos jelleg
(EK 241. cikk; 723/2004 tanácsi rendelet, 856/2004 tanácsi rendelet és 31/2005 tanácsi rendelet)
5. Tisztviselők – Kereset – Az eljáráshoz fűződő érdek
1. Ha az alperes szabályszerűen és megfelelő időben terjeszt elő elfogadhatatlansági kifogást, az a tény, hogy az ellenkérelmet nem terjesztették elő a megszabott határidőn belül, nem teszi lehetővé az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzatának 122. cikkében előírt mulasztási eljárás alkalmazását. Az elfogadhatatlansági kifogás benyújtásának tényénél fogva ugyanis nem tekinthető úgy, hogy az alperes nem adott választ a keresetlevélre az előírt formában és határidőn belül.
Az alperes által a tárgyaláson tett érdemi észrevételek azonban nem fogadhatóak el. Az írásbeli szakasz során, a megszabott határidőn belül benyújtott ellenkérelem hiányában ugyanis az alperesnek az ügy érdemére vonatkozó szóbeli előadásai új jogalap felhozatalának minősülnek, amelyet tilt az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 48. cikkének 2. §‑a; ezzel ellentétes értelmezés annak elfogadásához vezetne, hogy az alperes, miután külön iratban elfogadhatatlansági kifogást terjesztett elő, nem lenne kötve az Elsőfokú Bíróság által az ellenkérelem benyújtására megszabott határidőhöz.
Ezzel szemben a beavatkozó teljes joggal terjeszthet elő érdemi érveket, mind az írásbeli szakaszban, mind a tárgyalás során. Olyan rendeletekről lévén ugyanis szó, amelyeket a beavatkozó fogadott el, ellentétes volna a védelemhez való jog tiszteletben tartása és a gondos igazságszolgáltatás elvével, ha a beavatkozó – akinek kérelmei pontosan ugyanarra irányulnak, mint az alperes által az elfogadhatatlansági kifogásában előterjesztett kérelmek – a szándékától független és az alperesnek betudható okból, vagyis a kereset elutasítása miatt, nem terjeszthetne elő az ügy érdemére vonatkozó észrevételeket, különösen a vitatott rendeletek jogszerűségének megvédésére vonatkozó észrevételeket.
(lásd a 48. és 52–54. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑34/04. sz., Bizottság kontra Hollandia ügyben 2007. február 15‑én hozott ítéletének (EBHT 2007., I‑1387. o.) 49. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑459/93. sz., Siemens kontra Bizottság ügyben 1995. június 8‑án hozott (EBHT 1995., II‑1675. o.) 21. pontja; T‑125/96. és T‑152/96. sz., Boehringer kontra Tanács és Bizottság egyesített ügyekben 1999. december 1‑jén hozott ítéletének (EBHT 1999., II‑3427. o.) 183. pontja.
2. Az illetménykimutatás természeténél és tartalmánál fogva nem rendelkezik a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdésében és 91. cikkének (1) bekezdésében szereplő sérelmet okozó aktus jellemzőivel, mivel csupán a tisztviselő helyzetére vonatkozó korábbi jogi döntések hatásait jeleníti meg pénzügyi formában. Ezáltal, noha rendszerint az illetménykimutatásokat tekintik sérelmet okozó aktusnak, mivel azokban jelennek meg a tisztviselő pénzügyi jogosultságainak negatív irányú változásai, valójában az igazi sérelmet okozó aktus a kinevezésre jogosult hatóság azon döntése, amely alapján a tisztviselőt addig megillető, és az illetménykimutatásban megjelenő juttatást csökkentik vagy megszüntetik.
Ettől függetlenül az illetménykimutatás teljes mértékben megőrzi jelentőségét a tisztviselőnek a személyzeti szabályzatban foglalt eljárási jogosultságai meghatározása tekintetében. Közelebbről az illetménykimutatás tisztviselő részére történő továbbítása kettős szerepet tölt be: egyrészt tájékoztat az elfogadott határozatról, másrészt a határidőkre vonatkozóan kap szerepet oly módon, hogy amennyiben a kimutatásban világosan megjelenik az elfogadott határozat léte és tartalma, akkor a kimutatás közlésétől kezd telni a megtámadásra nyitva álló határidő.
(lásd a 73. és 76. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 262/80. sz., Andersen és társai kontra Parlament ügyben 1984. január 19‑én hozott ítéletének (EBHT 1984., 195. o.) 4. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑536/93. sz., Benzler kontra Bizottság ügyben 1994. október 27‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1994., I‑A‑245. o. és II‑777. o.) 15. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑101/05. sz., Grünheid kontra Bizottság ügyben 2006. június 28‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑1‑55. o. és II‑A‑1‑199. o.) 33. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat, valamint 42. pontja; F‑27/06. és F‑75/06. sz., Lofaro kontra Bizottság egyesített ügyekben 2007. május 24‑én hozott végzése (az EBHT‑ban még nem tették közzé), az ítélettel szemben T‑293/07. P. ügyszám alatt fellebbezés van folyamatban az Elsőfokú Bíróság előtt.
3. Olyan esetekről lévén szó, amelyben a vitatott pénzügyi jogosultság sérelme valamely juttatás megszüntetésének vagy mértéke csökkentésének formájában jelenik meg, továbbá e havonta jelentkező megszüntetés vagy csökkentés megjelenik minden egyes, a megszüntetést vagy csökkentést feltüntető első kimutatást követő kimutatásban, kizárólag az ezen megszüntetést vagy csökkentést feltüntető első kimutatás indítja meg a panasz benyújtására nyitva álló határidőt.
Amikor ugyanazon jogellenesség több, egymást követő időszakra kiállított nyugdíjelszámolást vagy illetménykimutatást érint, normális esetben a kizárólag az első elszámolással vagy kimutatással szemben benyújtott eredeti panasznak elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy az említett panasz elutasítását követően indított perben pernyertessége esetén a felperes pénzügyi igénye kielégítést nyerjen a megtámadott elszámolást vagy kimutatást követő időszakra nézve is. Még inkább így kell lennie, ha a felperes közli, hogy nem a nyugdíjelszámolást vagy illetménykimutatást támadja meg, hanem a jogait érintő határozatot, amelyet a szóban forgó elszámolás vagy kimutatás valamely juttatás megszüntetése vagy mértékének csökkentése révén tükröz.
(lásd a 77. és 92. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑82/98. P. sz., Kögler kontra Bíróság ügyben 2000. május 25‑én hozott ítéletének (EBHT 2000., I‑3855. o.) 49. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑160/96. sz., Kögler kontra Bíróság ügyben 1998. január 20‑án hozott végzésének (EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑15. o. és II‑35. o.) 39. pontja.
4. Az olyan felet illetően, akit az EK 230. cikk értelmében nem illet meg a valamely általános érvényű jogi aktussal szembeni közvetlen keresetindítás joga, az EK 241. cikk azon általános elv kifejeződését jelenti, amely biztosítja számára azt a jogot, hogy az őt közvetlenül és személyében érintő határozat megsemmisítése céljából vitassa annak az általános érvényű jogi aktusnak a jogszerűségét, amelynek következményeit anélkül viseli, hogy megsemmisítését kérhetné. Az EK 241. cikk azonban nem hoz létre önálló kereset megindítására vonatkozó jogosultságot, és arra csupán járulékosan lehet hivatkozni, valamely elfogadható kereset részeként, de maga nem képezheti kereset tárgyát.
Ily módon elfogadhatatlan az olyan jogellenességi kifogás, amelyet elfogadhatatlan kereset során hoztak fel.
(lásd a 96. és 99. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 92/78. sz., Simmenthal kontra Bizottság ügyben 1979. március 6‑án hozott ítéletének (EBHT 1979., 777. o.) 39. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑35/05., T‑61/05., T‑107/05., T‑108/05. és T‑139/05. sz., Agne‑Dapper és társai kontra Bizottság és társai egyesített ügyekben 2006. november 29‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., II‑A‑2‑1497. o.) 42. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
5. A még aktív tisztviselő nem igazolhatja a jövőbeni öregségi nyugdíjára alkalmazandó korrekciós együtthatóra vonatkozó döntés meghozatalához fűződő létrejött és fennálló érdekét, mivel – többek között azért, mert a lakóhelye országának kiválasztásához kapcsolódó feltétel miatt, amely csupán akkor ellenőrizhető, ha az érintett megszüntette tevékenységét – a korrekciós együttható meghatározása nem képezheti előrehozott döntés tárgyát, amely döntés közvetlenül és azonnal befolyásolná az érintett jogi helyzetét. Ugyanez a megoldás vonatkozik az olyan kifogásokra is, amelyek nem a korrekciós együtthatóra, hanem magára az együtthatók rendszerére vonatkozik.
(lásd a 102. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑6/91. sz., Pfloeschner kontra Bizottság ügyben 1992. február 12‑én hozott ítéletének (EBHT 1992., II‑141. o.) 27. pontja.