Language of document : ECLI:EU:C:2016:283

C‑377/14. sz. ügy

Ernst Georg Radlinger
és

Helena Radlingerová

kontra

Finway a.s.

(a Krajský soud v Praze által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – 93/13/EGK irányelv – 7. cikk – A fizetésképtelenségi eljárásra irányadó nemzeti szabályok – Fogyasztói hitelmegállapodásból eredő adósságok – Tényleges bírósági jogorvoslat – A melléklet 1. pontjának e) alpontja – A kártérítés összegének aránytalan jellege – 2008/48/EK irányelv – A 3. cikk l) pontja – A teljes hitelösszeg – Az I. melléklet I. pontja – A lehívás összege – A teljeshiteldíj-mutató kiszámítása – A 10. cikk (2) bekezdése – Tájékoztatási kötelezettség – Hivatalból történő vizsgálat – Szankció”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2016. április 21.

1.        Fogyasztóvédelem – A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek – 93/13 irányelv – A tisztességtelen feltételek alkalmazásának megszüntetésére irányuló eszközök – Olyan nemzeti szabályozás, amely kizárja valamely, fizetésképtelenségi eljárás tárgyát képező követelés alapjául szolgáló feltétel tisztességtelen jellegének a nemzeti bíróság által hivatalból végzett vizsgálatát és korlátozza a nem biztosított követelésekre vonatkozó feltételek bírósági felülvizsgálatát – Megengedhetetlenség

(93/13 tanácsi irányelv, 6. cikk, és 7. cikk, (1) bekezdés)

2.        Fogyasztóvédelem – Fogyasztói hitelmegállapodások – 2008/48 irányelv – A szerződésben feltüntetendő információkra vonatkozó követelmények – Tárgy – A nemzeti bíróság azon kötelezettsége, hogy hivatalból vizsgálja e követelmények tiszteletben tartását és abból következtetéseket vonjon le – Korlátok

(2008/48 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 10. cikk, (2) bekezdés, és 23. cikk)

3.        Az intézmények jogi aktusai – Irányelvek – Közvetlen hatály – Korlátok – Lehetőség arra, hogy az irányelvre magánszeméllyel szemben hivatkozzanak – Kizártság – Tagállamok általi végrehajtás – A nemzeti bíróságok kötelezettségei – A 93/13 és a 2008/48 irányelvben a fogyasztóvédelem területén előírt egyes kötelezettségek tiszteletben tartásának hivatalból történő vizsgálatára vonatkozó kötelezettség

(EUMSZ 288. cikk, harmadik bekezdés; 2008/48 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 10. cikk, (2) bekezdés; 93/13 tanácsi irányelv, 7. cikk, (1) bekezdés)

4.        Fogyasztóvédelem – Fogyasztói hitelmegállapodások – 2008/48 irányelv – A szerződésben feltüntetendő információkra vonatkozó követelmények – A teljes hitelösszeg és a hitellehívás összege – Fogalom

(2008/48 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 3. cikk, h) és l) pont; 10. cikk, (2) bekezdés, és I. melléklet, I. pont)

5.        Fogyasztóvédelem – A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek – 93/13 irányelv – A 3. cikk értelmében vett tisztességtelen feltétel – A nemzeti bíróság általi értékelés – Szempontok – Aránytalanul magas összegű kötbért előíró feltétel fogyasztóval szembeni alkalmazása – A nemzeti bíróság hatásköre

(93/13 tanácsi irányelv, 3. és 4. cikk, 6. cikk, (1) bekezdés, 7. cikk; és melléklet, I. pont, e) alpont)

1.        A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13 irányelv 7. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy azzal ellentétes egy olyan nemzeti szabályozás, amely fizetésképtelenségi eljárásban egyrészt nem teszi lehetővé azt, hogy az eljáró bíróság hivatalból vizsgálja azon szerződési feltételek esetlegesen tisztességtelen jellegét, amelyekből az említett eljárás keretében bejelentett követelések erednek, jóllehet e bíróságnak rendelkezésére állnak az e tekintetben szükséges jogi és ténybeli elemek, másrészt az említett bíróság számára kizárólag a nem biztosított követelések felülvizsgálatát teszi lehetővé, és azt is csak korlátozott számú, az e követelések megszűnésére vagy elévülésére vonatkozó kifogások alapján.

A nemzeti bíróság ugyanis hivatalból köteles vizsgálni a 93/13 irányelv hatálya alá tartozó szerződési feltétel tisztességtelen jellegét, ezzel ellensúlyozván a fogyasztó és az eladó vagy szolgáltató közötti egyenlőtlen helyzetet, amennyiben a rendelkezésére állnak az e tekintetben szükséges jogi és ténybeli elemek. E tekintetben, mivel a hatékony bírói jogvédelemhez való jog magában foglalja, hogy a fogyasztó a nemzeti bíróság előtt vitathassa az esetlegesen tisztességtelennek nyilvánított feltételeket tartalmazó hitelmegállapodásból eredő követelések megalapozottságát, függetlenül attól, hogy azok biztosított követelések‑e, vagy sem, az olyan nemzeti jogszabályok, amely a nem biztosított követelést vitatni szándékozó adós számára kizárólag azt teszik lehetővé, hogy e követelés megszűnésére vagy elévülésére hivatkozzon, veszélyeztetheti a 93/13 irányelv 6. és 7. cikke által szándékolt védelem hatékonyságát.

(vö. 52., 56., 57., 59. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2.        A fogyasztói hitelmegállapodásokról szóló 2008/48 irányelv 10. cikkének (2) bekezdését akként kell értelmezni, hogy az előírja az ezen irányelv értelmében vett fogyasztói hitelmegállapodásból eredő követelések vizsgálatának tárgyában fennálló jogvitában eljáró nemzeti bíróság számára, hogy hivatalból vizsgálja az e rendelkezésben előírt tájékoztatási kötelezettség betartását, és a nemzeti jogban e kötelezettség megsértésére előírt valamennyi következményt levonja, feltéve, hogy az alkalmazandó szankciók megfelelnek az említett irányelv 23. cikkében foglalt követelményeknek.

A fogyasztó számára ugyanis alapvető jelentőséggel bír az, hogy a szerződéskötést megelőzően megismerheti‑e a szerződési feltételeket és a szerződéskötés következményeit. Többek között ezen információk alapján dönti el a fogyasztó, hogy a szolgáltató által előzetesen meghatározott feltételeknek elkötelezi‑e magát. Egyébként fennáll az a nem elhanyagolható kockázat, hogy a fogyasztó többek között tájékozatlanságból nem hivatkozik a védelmét szolgáló jogszabályra. Ebből az következik, hogy a fogyasztó hatékony védelme nem lenne elérhető, ha a nemzeti bíróságnak nem lenne kötelessége hivatalból mérlegelni a fogyasztóvédelemre vonatkozó uniós normákból eredő követelmények betartását. E tekintetben, mivel a nemzeti bíróság köteles tehát biztosítani a 2008/48 irányelv rendelkezései által célzott fogyasztóvédelem hatékony érvényesülését, az uniós jog által az érintett területen ily módon a nemzeti bíróságokra ruházott feladat nem korlátozódik annak puszta lehetőségére, hogy e követelmények teljesítését megítéljék, hanem magában foglalja e kérdés hivatalból, akár saját illetékességük vizsgálata során történő megítélésének kötelezettségét is, amennyiben a nemzeti bíróságok rendelkezésére állnak az e tekintetben szükséges ténybeli és jogi elemek.

(vö. 64–66., 70., 74. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

3.        A tagállam azon kötelezettsége, hogy megtegye az irányelv által előírt célt eléréséhez szükséges valamennyi intézkedést, olyan kötelező kötelezettség, amelyet az EUMSZ 288. cikk harmadik bekezdése és maga az irányelv ír elő. Ez a kötelezettség, hogy meghozzanak minden általános és különös intézkedést, a tagállamok valamennyi hatóságára vonatkozik, beleértve – hatáskörük keretei között – az igazságügyi hatóságokat is.

Ezzel kapcsolatban a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13 irányelvet és a fogyasztói hitelmegállapodásokról szóló 2008/48 irányelv tekintetében a hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróság azon lehetősége, hogy hivatalból vizsgálja egyes szerződési feltételek tisztességtelen jellegét és a hitelmegállapodásban kötelezően feltüntetendő információk meglétét, olyan eljárási szabály, amely nem a magánszemélyeket, hanem az igazságügyi hatóságokat terheli. Továbbá a belső jog alkalmazásakor a nemzeti bíróságok kötelesek a belső jogot úgy értelmezni, hogy a 2008/48 irányelv eredményének eléréséhez a lehető legteljesebb mértékig figyelembe vegye annak szövegét és célját, következésképpen megfeleljen az EUMSZ 288. cikk harmadik bekezdésének. A nemzeti jog uniós joggal összhangban álló értelmezésének követelménye az EUM‑Szerződés rendszeréből következik, amennyiben lehetővé teszi a tagállami bíróságnak, hogy az előtte folyó ügyben hozott határozata során hatáskörének megfelelően biztosítsa az uniós jog teljes érvényesülését.

(vö. 76., 77. és 79. pont)

4.        A fogyasztói hitelmegállapodásokról szóló 2008/48 irányelv 3. cikkének l) pontját és 10. cikkének (2) pontját, valamint ezen irányelv I. mellékletének I. pontját akként kell értelmezni, hogy a teljes hitelösszeg és a lehívás összege a fogyasztó rendelkezésére bocsátott összegek egészét jelöli, ami kizárja a kölcsönadó által az érintett hitelhez kapcsolódó költségek megfizetésére szánt és a fogyasztónak ténylegesen nem folyósított összegeket.

Mivel ugyanis „a fogyasztó által fizetendő teljes összeg” fogalmát a 2008/48 irányelv 3. cikkének h) pontja akként határozza meg, hogy az a hitelösszegnek és a hitel fogyasztó által viselt teljes költségének összege, a „teljes hitelösszeg” és „a fogyasztó által fizetendő teljes összeg” egymást kizáró fogalmak, következésképpen a teljes hitelösszeg nem foglalhat magában a fogyasztó által fizetendő teljes összeg alá tartozó semmilyen összeget. Így a 2008/48 irányelv 3. cikkének l) pontja és 10. cikkének (2) bekezdése értelmében vett teljes hitelösszeg nem foglalhat magában semmilyen, az érintett hitel címén vállalt kötelezettség telkesítésére szánt összeget, mint amelyek az adminisztrációs költségek, a kamatok, a jutalékok, és más típusú, olyan összegek, amelyeket a fogyasztónak fizetnie kell. E tekintetben a nemzeti bíróság feladata annak vizsgálata, hogy valamely összeget jogellenesen számítottak‑e bele a 2008/48 irányelv 3. cikkének l) pontja értelmében vett teljes hitelösszegbe, mivel e körülmény kihatással lehet a teljeshiteldíj‑mutató kiszámítására, következésképpen befolyásolhatja azon információk pontosságát, amelyeket a kölcsönadónak, az ezen irányelv 10. cikkének (2) bekezdése értelmében, fel kellett tüntetnie a szóban forgó hitelmegállapodásban.

(vö. 85., 86., 89., 91. pont és a rendelkező rész 3. pontja)

5.        A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13 irányelv rendelkezéseit akként kell értelmezni, hogy annak vizsgálata körében, hogy a kötelezettségét nem teljesítő fogyasztótól megkövetelt kártérítés összege aránytalanul magas‑e ezen irányelv melléklete I. pontjának e) alpontja értelmében, a megállapodás szerinti összes kötbérkikötés együttes hatását szükséges értékelni attól függetlenül, hogy a hitelező ténylegesen megköveteli‑e azok teljes mértékű teljesítését, és adott esetben a nemzeti bíróságok feladata, hogy – az említett irányelv 6. cikkének (1) bekezdése szerint – levonják az egyes feltételek tisztességtelen jellegének megállapításából eredő következményeket, és eltekintsenek minden olyan feltétel alkalmazásától, amelynek tisztességtelen jellege megállapítást nyert, biztosítva, hogy a szóban forgó feltétel ne jelentsen kötelezettséget a fogyasztóra nézve.

A nemzeti bíróságok ugyanis csak arra kötelesek, hogy a tisztességtelen feltétel alkalmazásától eltekintsenek annak érdekében, hogy az ne váltson ki kötelező joghatásokat a fogyasztó vonatkozásában, de nem jogosultak arra, hogy a feltétel tartalmát módosítsák. Ebből az következik, hogy a nemzeti bíróság, amennyiben megállapította, hogy az eladó vagy szolgáltató és fogyasztó által kötött szerződés több feltétele tisztességtelen a 93/13 irányelv értelmében, köteles az összes ilyen kikötést, nem pedig pusztán közülük néhányat kizárni.

(vö. 97., 100., 101. pont és a rendelkező rész 4. pontja)