Language of document :

A Raad van State (Belgium) által 2019. május 24-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Katoen Natie Bulk Terminals NV, General Services Antwerp NV kontra Belgische Staat

(C-407/19. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: holland

A kérdést előterjesztő bíróság

Raad van State

Az alapeljárás felei

Felperesek: Katoen Natie Bulk Terminals NV, General Services Antwerp NV

Alperes: Belgische Staat

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

Úgy kell-e értelmezni az – adott esetben az EUMSZ 106. cikk (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett – EUMSZ 49. cikket, EUMSZ 56. cikket, EUMSZ 45. cikket, EUMSZ 34. cikket, EUMSZ 35. cikket, EUMSZ 101. cikket vagy EUMSZ 102. cikket, hogy azokkal ellentétes „a kikötői szolgáltatást nyújtó munkavállalóknak a kikötői munkáról szóló 1972. június 8-i törvény hatálya alá tartozó kikötői területeken való elismeréséről” szóló, 2004. július 5-i királyi rendeletnek a 2. cikkével összefüggésben értelmezett 1. cikkében foglalt rendelkezés, nevezetesen az a rendelkezés, miszerint az említett rendelet 1. cikke 1. §-ának (1) bekezdése értelmében vett, kikötői szolgáltatást nyújtó munkavállalókat az – egyfelől az érintett paritásos albizottságban képviselt munkáltatói szervezetek, másfelől az abban képviselt munkavállalói szervezetek által kijelölt tagokból álló, paritásos összetételű – igazgatási bizottság általi elismerésük során vagy felveszik, vagy nem veszik fel a kikötői szolgáltatást nyújtó munkavállalók keretébe, minek során figyelembe veszik a munkaerő iránti igényt, tekintettel egyúttal arra, hogy nem írnak elő határozathozatali határidőt ezen igazgatási bizottság számára, és e bizottság elismerésről szóló határozatai ellen csupán bírósági jogorvoslat benyújtására van lehetőség?

Úgy kell-e értelmezni az – adott esetben az EUMSZ 106. cikk (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett – EUMSZ 49. cikket, EUMSZ 56. cikket, EUMSZ 45. cikket, EUMSZ 34. cikket, EUMSZ 35. cikket, EUMSZ 101. cikket vagy EUMSZ 102. cikket, hogy azokkal ellentétes a 2004. július 5-i királyi rendeletnek a megtámadott, 2016. július 10-i királyi rendelet 4. cikkének 2., 3., 4., illetve 6. pontjával módosított 4. cikke 1. §-ának 2., 3., 6. és 8. pontjával bevezetett rendelkezés, nevezetesen azon rendelkezés, miszerint a kikötői szolgáltatást nyújtó munkavállalóként történő elismerés azt feltételezi, hogy a) a „kikötői munkáról szóló”, 1972. június 8-i törvény 3a. cikke szerint megbízottként kijelölt munkáltatói szervezet tagságával működő munkahelyi prevenciós és egészségvédelmi külső szolgálat a munkavállalót alkalmasnak nyilvánítsa, b) a munkavállaló megfeleljen azokon a pszichotechnikai vizsgákon, amelyeket az 1972. június 8-i törvény ugyanazon 3a. cikke szerinti elismert munkáltatói szervezet által erre megbízottként kijelölt intézmény tart, c) a munkavállaló három héten keresztül részt vett munkabiztonsági és a szakmai alkalmasság megszerzését szolgáló előkészítő tanfolyamokon, és megfelelt a záróvizsgán, valamint d) a munkavállaló már munkaszerződéssel rendelkezik, ha kikötői szolgáltatást nyújtó olyan munkavállalóról van szó, akit nem vettek fel a keretbe, minek során a kikötői szolgáltatást nyújtó külföldi munkavállalóknak a 2004. július 5-i királyi rendelet 4. cikkének 3. §-ával összefüggésben tudniuk kell igazolni, hogy valamely másik tagállamban megfelelnek hasonló feltételeknek, annak érdekében, hogy a megtámadott rendelkezés céljából ne legyenek alávetve e feltételeknek?

Úgy kell-e értelmezni az – adott esetben az EUMSZ 106. cikk (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett – EUMSZ 49. cikket, EUMSZ 56. cikket, EUMSZ 45. cikket, EUMSZ 34. cikket, EUMSZ 35. cikket, EUMSZ 101. cikket vagy EUMSZ 102. cikket, hogy azokkal ellentétes a megtámadott, 2016. július 10-i királyi rendelet 2. cikkével módosított, 2004. július 5-i királyi rendelet 2. cikkének 3. §-ával bevezetett rendelkezés, nevezetesen azon rendelkezés, miszerint a keretbe fel nem vett, és ezért valamely munkáltató által „a munkaszerződésekről szóló”, 1978. július 3-i törvénnyel összhangban közvetlenül munkaszerződéssel alkalmazott, kikötői szolgáltatást nyújtó munkavállalók elismerésének időtartama e munkaszerződés időtartamára korlátozódik, így mindig új elismerési eljárást kell indítani?

Úgy kell-e értelmezni az – adott esetben az EUMSZ 106. cikk (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett – EUMSZ 49. cikket, EUMSZ 56. cikket, EUMSZ 45. cikket, EUMSZ 34. cikket, EUMSZ 35. cikket, EUMSZ 101. cikket vagy EUMSZ 102. cikket, hogy azokkal ellentétes a 2016. július 10-i királyi rendelet 17. cikkével módosított, 2004. július 5-i királyi rendelet 13/1. cikkével bevezetett rendelkezés, nevezetesen azon átmeneti rendelkezés, miszerint az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdés tárgyát képező munkaszerződést először határozatlan időre, 2017. július 1-jétől legalább két évre, 2018. július 1-jétől legalább egy évre, 2019. július 1-jétől legalább hat hónapra és 2020. július 1-jétől szabadon meghatározható időtartamra kell megkötni?

Úgy kell-e értelmezni az – adott esetben az EUMSZ 106. cikk (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett – EUMSZ 49. cikket, EUMSZ 56. cikket, EUMSZ 45. cikket, EUMSZ 34. cikket, EUMSZ 35. cikket, EUMSZ 101. cikket vagy EUMSZ 102. cikket, hogy azokkal ellentétes a 2016. július 10-i királyi rendelet 18. cikkével módosított, 2004. július 5-i királyi rendelet 15/1. cikkében foglalt rendelkezés, nevezetesen azon (átmeneti) rendelkezés, miszerint a korábbi rendelkezés hatálya alatt elismert, kikötői szolgáltatást nyújtó munkavállalókat automatikusan elismerik kikötői szolgáltatást nyújtó keretbe tartozó munkavállalónak, és ezáltal korlátozzák a munkáltatónak a kikötői szolgáltatást nyújtó e munkavállalók közvetlen (határozatlan idejű munkaszerződéssel történő) foglalkoztatására vonatkozó lehetőségét, és a munkáltatót akadályozzák abban, hogy magukhoz kössék a jó munkaerőt azáltal, hogy közvetlenül e munkavállalókkal határozatlan idejű szerződést kötnek, és az általános munkajog szabályai szerint a foglalkoztatás biztonságát nyújtják számukra?

Úgy kell-e értelmezni az – adott esetben az EUMSZ 106. cikk (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett – EUMSZ 49. cikket, EUMSZ 56. cikket, EUMSZ 45. cikket, EUMSZ 34. cikket, EUMSZ 35. cikket, EUMSZ 101. cikket vagy EUMSZ 102. cikket, hogy azokkal ellentétes a 2016. július 10-i királyi rendelet 4. cikkének 7. pontjával módosított, 2004. július 5-i királyi rendelet 4. cikkének 2. §-ával bevezetett rendelkezés, nevezetesen azon rendelkezés, miszerint kollektív szerződés határozza meg azokat a feltételeket és szabályokat, amelyek mellett a kikötői szolgáltatást nyújtó munkavállalók attól eltérő másik kikötői területen is foglalkoztathatók, mint ahol elismerték őket, és ezáltal korlátozzák a munkavállalóknak a kikötői területek közötti mobilitását, anélkül hogy maga a jogalkotó rögzítené, hogy mely feltételek és szabályok lehetnek ezek?

Úgy kell-e értelmezni az – adott esetben az EUMSZ 106. cikk (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett – EUMSZ 49. cikket, EUMSZ 56. cikket, EUMSZ 45. cikket, EUMSZ 34. cikket, EUMSZ 35. cikket, EUMSZ 101. cikket vagy EUMSZ 102. cikket, hogy azokkal ellentétes a 2016. július 10-i királyi rendelet 1. cikkének 2. pontjával módosított 2004. július 5-i királyi rendelet 1. cikkének 3. §-ával bevezetett rendelkezés, nevezetesen azon rendelkezés, miszerint azoknak a (logisztikai) munkavállalóknak, akik „a paritásos bizottságnak a kikötő-üzemeltetés során történő alkalmazásáról, valamint e bizottság kijelöléséről és illetékességéről szóló”, 1973. január 12-i királyi rendelet 1. cikke értelmében olyan helyeken végeznek munkát, ahol az áruk a további elosztásuk vagy feladásuk előkészítése céljából olyan feldolgozáson esnek át, amely közvetve bizonyítható hozzáadott értéket eredményez, biztonsági tanúsítvánnyal kell rendelkezniük, minek során ez a biztonsági tanúsítvány – azon tény figyelembevételével, hogy azt olyan munkáltató kéri, aki megfelelő tevékenységek végzéséről kötött munkaszerződést valamely munkavállalóval, annak kiállítása a munkaszerződés és a személyazonosító igazolvány bemutatásával történik, és a betartandó eljárás szabályait kollektív szerződés rögzíti, anélkül hogy a jogalkotó e tekintetben egyértelmű helyzetet teremtene – „a kikötői munkáról szóló”, 1972. június 8-i törvény értelmében vett elismerésnek minősül?

____________