A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE

(második tanács)

2011. május 26.

F‑83/09. sz. ügy

Andreas Kalmár

kontra

Európai Rendőrségi Hivatal (Europol)

„Tisztviselők – Az Europol személyi állománya – Elbocsátás – Megsemmisítés iránti kérelem – Díjazás kifizetése – Megsemmisítést kimondó ítélet hatása”

Tárgy:      Az Európai Unióról szóló szerződés K.3. cikke alapján az Európai Rendőrségi Hivatal létrehozásáról szóló egyezmény (Europol‑egyezmény) 40. cikkének (3) bekezdése és az Europol személyzeti szabályzata 93. cikkének (1) bekezdése alapján benyújtott kereset, amelyben A. Kalmár az Europol igazgatója 2009. február 4‑i, a felperes határozott időre szóló szerződését megszüntető határozatának, és a felmondási idő teljesítésének kötelezettsége alól őt mentesítő 2009. február 24‑i határozatának megsemmisítését kéri. A felperes továbbá kéri a Közszolgálati Törvényszéket, hogy rendelje el a visszahelyezését, és kötelezze az Europolt az elbocsátása óta járó díjazása, valamint a neki okozott nem vagyoni kár megtérítéseként 25 000 euró megfizetésére.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék az Európai Rendőrségi Hivatal (Europol) igazgatójának A. Kalmár határozott időre szóló szerződését megszüntető 2009. február 4‑i határozatát, az Európai Rendőrségi Hivatal (Europol) igazgatójának az érdekeltet a felmondási idő teljesítésének kötelezettsége alól mentesítő 2009. február 24‑i határozatát, valamint az érintett panaszát elutasító 2009. július 18‑i határozatát megsemmisíti. A Közszolgálati Törvényszék kötelezi az Europolt arra, hogy kártérítés címén 5000 eurót fizessen meg a felperesnek. A Közszolgálati Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja. Az Europol viseli saját költségeit, ezenfelül köteles viselni A. Kalmár költségeit.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Kereset – Sérelmet okozó aktus – A panaszt kifejezetten elutasító határozat – Korábbi határozat felülvizsgálatát követően hozott határozat – Elfogadhatóság – Korlátok

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

2.      Tisztviselők – Kereset – Tárgy – Az adminisztrációval szembeni meghagyás – Elfogadhatatlanság

(Europol személyzeti szabályzata, 93. cikk)

3.      Tisztviselők – Az Europol alkalmazottai – Az alkalmazott hivatali státuszát érintő határozat – Határozott időre szóló szerződés annak lejárta előtt való megszüntetése – Jogszerűség – Feltételek

(Europol személyzeti szabályzata, 94. cikk, (1) bekezdés, b) pont)

4.      Tisztviselők – Kereset – Kártérítési kereset – A megtámadott aktus megsemmisítése, amely nem biztosítja a nem vagyoni kár megfelelő jóvátételét – Az alkalmazott rendkívüli körülmények között történő, jogellenes elbocsátása

(Europol személyzeti szabályzata, 93. és 94. cikk)

5.      Tisztviselők – Az Europol alkalmazottai – Kereset – Kártérítési kereset – Elfogadhatósági feltételek

(Europol személyzeti szabályzata, 92. cikk, (1) bekezdés)

6.      Tisztviselők – Kereset – Korlátlan felülvizsgálati jogkör – Az Europol személyzeti szabályzata 93. cikkének (1) bekezdése értelmében vett pénzügyi természetű jogvita – Fogalom

(Europol személyzeti szabályzata, 93. cikk, (1) bekezdés)

7.      Tisztviselők – Kereset – Megsemmisítést kimondó ítélet – Joghatások – Végrehajtási intézkedések hozatalára vonatkozó kötelezettség – Az alkalmazott elbocsátásáról szóló határozat eljárási hiba miatti megsemmisítése – A hibát orvosló határozat meghozatala – Az új határozat visszaható hatálya – Megengedhetőség – Feltételek

(EUMSZ 266. cikk)

1.      A panaszt elutasító kifejezett határozat, amely csupán a korábbi határozat megerősítésére szolgáló érveket tárja fel, ahhoz csak kiegészítő jellegű pontosításokat hozzátéve, nem minősül sérelmet okozó aktusnak; az adminisztráció érvei konkrét azonosításának az eredeti határozat és a panaszt elutasító határozat együttes olvasatából kell következnie.

(lásd a 33. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑258/01. sz., Eveillard kontra Bizottság ügyben 2004. június 10‑én hozott ítéletének 31. pontja; T‑375/02.sz., Cavallaro kontra Bizottság ügyben 2005. június 7‑én hozott ítéletének 65. pontja.

2.      Az Europol személyzeti szabályzatának 93. cikke alapján benyújtott keresetek keretében az uniós bíróság csak az igazgatási szerv hatáskörének megsértésével tehetne elvi jellegű kijelentéseket vagy megállapításokat, illetve szabhatna utasításokat az Europol számára.

(lásd a 35. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑156/89. sz., Valverde Mordt kontra Bíróság ügyben 1991. június 27‑én hozott ítéletének 150. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑65/07. sz., Aayhan és társai kontra Parlament ügyben 2009. április 30‑án hozott ítéletének 52. pontja.

3.      A tisztviselővel szemben jogszerűen csak olyan tények alapján hozható intézkedés, amelyek valóságtartalmát előzetesen megállapították. Ráadásul minden hatóság köteles arra, hogy az ügy teljes ismeretében, a releváns tények részletes vizsgálatát követően foglaljon állást, oly módon, hogy e vizsgálatot gondosan és pártatlanul kell elvégezni. E követelmények vonatkoznak a szerződés megkötésére jogosult hatóságra is, amikor az Europol személyzeti szabályzatának 94. cikke (1) bekezdésének b) pontján alapuló hatáskörét gyakorolva idő előtt megszünteti valamely alkalmazott határozott időre szóló szerződését.

Következésképpen, amikor a Közszolgálati Törvényszék elfogadja a tisztviselővel vagy alkalmazottal szemben hozott intézkedés igazolására összességükben elfogadott tények megállapítása során elkövetett hibákra vonatkozó jogalapot, az ezen intézkedést elrendelő határozatot – egyedi és oszthatatlan jellegére tekintettel – teljes egészében meg kell semmisíteni.

(lásd a 63., 64. és 76. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑78/92. sz., Perakis kontra Parlament ügyben 1993. november 30‑án hozott ítéletének 15. és 16. pontja; T‑40/95. sz., V kontra Bizottság ügyben 1998. október 16‑án hozott ítéletének 49. pontja; T‑182/99. sz., Caravelis kontra Parlament 2001. május 8‑án hozott ítéletének 32. pontja; T‑347/03. sz., Branco kontra Bizottság ügyben 2005. június 30‑án hozott ítéletének 108. pontja; T‑413/03. sz., Shandong Reipu Biochemicals kontra Tanács ügyben 2006. július 13‑án hozott ítéletének 63. pontja.

4.      A jogellenes aktus megsemmisítése önmagában megfelelő és főszabályként elégséges jóvátételét jelenti minden olyan nem vagyoni kárnak, amelyet ezen aktus okozhatott. E tekintetben, noha minden elbocsátás természeténél fogva elutasítás, csalódás és a jövőt illető bizonytalanság érzését válthatja ki az elbocsátott személyben, csupán rendkívüli körülmények között állapítható meg, hogy a munkáltató jogellenes magatartása lelkileg jobban megviselte az alkalmazottat, mint amit az elbocsátott személy rendszerint érez, és hogy az alkalmazott az őt ért nem vagyoni kár megtérítésére jogosult.

(lásd a 81. pontot)

Hivatkozás:

a Közszolgálati Törvényszék F‑87/08. sz., Schuerings kontra ETF ügyben 2010. december 9‑én hozott ítéletének 73. pontja, az ítélettel szemben T‑107/11. P. ügyszám alatt fellebbezés van folyamatban az Európai Unió Törvényszéke előtt; F‑88/08. sz., Vandeuren kontra ETF ügyben 2010. december 9‑én hozott ítéletének 73. pontja, az ítélettel szemben T‑108/11. P. ügyszám alatt fellebbezés van folyamatban az Európai Unió Törvényszéke előtt.

5.      Abban az esetben, ha az Europol alkalmazottja kártérítési igényét a megtámadott határozatokon kívüli magatartásra kívánja alapozni, az ő feladata, hogy panaszát megelőzően az Europol személyzeti szabályzatának 92. cikkének (1) bekezdése alapján kártérítési kérelmet nyújtson be.

(lásd a 84. pontot)

6.      Az alkalmazott szerint őt az Europol személyzeti szabályzata alapján megillető összeg megfizetésére irányuló kérelem az említett személyzeti szabályzat 93. cikkének (1) bekezdése értelmében vett pénzügyi természetű jogviták fogalma alá tartozik, amelyek teljesen eltérnek az alkalmazottak által az Europollal szemben indított, és a károk megtérítésére irányuló keresetektől.

(lásd a 87. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C‑135/06. P. sz., Weißenfels kontra Parlament ügyben 2007. december 18‑án hozott ítéletének 65., 67. és 68. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑49/08. sz., Giannini kontra Bizottság ügyben 2009. július 2‑án hozott ítéletének 39–42. pontja.

7.      Az elbocsátásról szóló határozat uniós bíróság általi megsemmisítést követően az alperes intézmény köteles megtenni az ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket, visszaható hatályú megsemmisítés esetén a felperes elbocsátásáról szóló határozat meghozatalának időpontjából kiindulva.

E tekintetben, mivel a felperes határozott időre szóló szerződéssel rendelkezett, jogi helyzetének helyreállítása érdekében az intézménynek főszabály szerint ki kellene fizetnie azt a különbözetet, amely egyrészt azon összeg között áll fenn, amelyre az intézmény szolgálatában maradása esetén a felperes jogosult lett volna, másrészt az elbocsátása és szerződése szabályos lejártának időpontja között általa ténylegesen felvett díjazás vagy munkanélküli ellátás között.

Mindazonáltal abban az esetben, ha az elbocsátásról szóló határozatot azért semmisítették meg, mert az intézmény nem végezte el gondosan a tények teljes és részletes vizsgálatát, nem zárható ki, hogy az intézmény a megsemmisítést kimondó ítélet indokolását figyelembe véve, az iratok teljes és részletes vizsgálatát követően úgy véli, hogy a felperes szerződését megszüntető újabb határozatot hozhat. Emellett mivel az elfogadott kifogás eljárási hiba formáját ölti, az sem zárható ki teljesen, hogy az intézmény az új határozatot visszaható hatállyal ruházza fel, mivel e visszaható hatályra volna szükség a szóban forgó intézkedéssel követett cél megvalósításához, és az nem sértené az érdekelt jogos bizalmát.

Következésképpen az uniós bíróság, amely az intézmény értékelését nem helyettesítheti a sajátjával, nem kötelezheti az intézményt a felperes díjazásának a szerződés jogtalan megszüntetése időpontjától történő kifizetésére, anélkül hogy ne befolyásolná azon magatartást, amelyet az intézmény tanúsítani fog.

(lásd a 89–93. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 108/81. sz., Amylum kontra Tanács ügyben 1982. szeptember 30‑án hozott ítéletének 4–17. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑26/89. sz., De Compte kontra Parlament ügyben 1991. október 17‑én hozott ítéletének 66. pontja; T‑328/03. sz., O2 (Germany) kontra Bizottság ügyben 2006. május 2‑án hozott ítéletének 48. pontja; T‑75/06. sz., Bayer CropScience és társai kontra Bizottság ügyben 2008. szeptember 9‑én hozott ítéletének 63. pontja; T‑256/07. sz., People’s Mojahedin Organization of Iran kontra Tanács ügyben 2008. október 23‑án hozott ítéletének 65. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑27/08. sz., Simões Dos Santos kontra OHIM ügyben 2009. május 5‑én hozott ítéletének 100. és 101. pontja.