A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE
(harmadik tanács)
2008. október 22.
F‑46/07. sz. ügy
Marie Tzirani
kontra
az Európai Közösségek Bizottsága
„Közszolgálat – Tisztviselők – Felvétel – Besorolási fokozatba történő kinevezés – Előléptetés – Igazgatói állás – Pályázat elutasítása – Kinevezési határozatot megsemmisítő ítélet végrehajtása – Elfogadhatóság”
Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben M. Tzirani egyrészt a Bizottság 2006. augusztus 30‑i, a Személyzeti és Igazgatási Főigazgatóság B‑igazgatóságának (Jogállás: szakpolitika, irányítás, tanácsadás) igazgatói posztjára D. J.‑t kinevező, és ebből következően az M. Tzirani által ugyanezen állásra benyújtott pályázatot elutasító határozatának megsemmisítését, másrészt a Bizottságnak a felperest állítólagosan ért vagyoni és nem vagyoni kár megtérítésére való kötelezését kéri.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a Bizottság által hozott, a felperesnek a Személyzeti és Igazgatási Főigazgatóság B‑igazgatóságának (Jogállás: szakpolitika, irányítás, tanácsadás) igazgatói posztjára benyújtott pályázatát elutasító határozatot megsemmisíti. A Közszolgálati Törvényszék a Bizottság 2006. augusztus 30‑i, a Személyzeti és Igazgatási Főigazgatóság B‑igazgatóságának (Jogállás: szakpolitika, irányítás, tanácsadás) igazgatói posztjára D. J.‑t kinevező határozatát megsemmisíti. A Közszolgálati Törvényszék kötelezi a Bizottságot, hogy kártérítés címén 10 000 eurót fizessen a felperesnek. A Közszolgálati Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja. A Bizottság maga viseli saját költségeit, valamint köteles viselni a felperes részéről felmerült költségeket.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Kereset – Az eljáráshoz fűződő érdek – Betöltetlen álláshelyre benyújtott pályázat elutasítását megsemmisítő ítélet végrehajtásának elmaradása miatt indított kereset – Elfogadhatóság
(EK 233. cikk; Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
2. Megsemmisítés iránti kereset – Megsemmisítést kimondó ítélet – Joghatások – Végrehajtási intézkedések hozatalára vonatkozó kötelezettség – Terjedelem
(EK 233. cikk)
3. Tisztviselők – Betöltetlen álláshely – Előléptetés vagy áthelyezés útján történő betöltés – A pályázók érdemeinek összehasonlító vizsgálata – A1 vagy A2 besorolási fokozatú állások – Az adminisztráció mérlegelési jogköre
(Személyzeti szabályzat, 29. cikk, (1) bekezdés, és 45. cikk, (1) bekezdés)
4. Tisztviselők – Kereset – Jogalapok – Hatáskörrel való visszaélés – Fogalom
5. Tisztviselők – Egyenlő bánásmód – A férfi és női tisztviselők egyenlősége – Eltérések
(EK 141. cikk, (3) és (4) bekezdés)
6. Tisztviselők – Előléptetés – Az érdemek összehasonlító vizsgálata – A szakmai előmenetel lehetőségének elve
(Személyzeti szabályzat, 29. cikk, (1) bekezdés, 43. és 45. cikk)
7. Tisztviselők – Kereset – Megsemmisítést kimondó ítélet – Joghatások – A pályázat elutasításának megsemmisítése – Az érintett korábbi jogi helyzetének visszaállítása – Ebből következően a harmadik személyeket érintő, későbbi jogi aktusok megsemmisítése – Feltételek
(Személyzeti szabályzat, 91. cikk, (1) bekezdés)
8. Tisztviselők – Kereset – Korlátlan felülvizsgálati jogkör – Az alperes intézmény hivatalból történő, kártérítés fizetésére való kötelezésének lehetősége
(Személyzeti szabályzata, 91. cikk, (1) bekezdés)
9. Tisztviselők – Az intézmények szerződésen kívüli felelőssége – Feltételek – Jogellenesség
1. Valamely intézmény aktusát megsemmisítő ítélet címzettjét közvetlenül érinti az a mód, ahogyan az intézmény ezt az ítéletet végrehajtja. A címzett tehát kérheti a közösségi bíróságtól annak megállapítását, hogy az intézmény esetlegesen nem tett eleget az alkalmazandó rendelkezésekből fakadó kötelezettségeinek. Következésképpen a felperes eljáráshoz fűződő érdekkel rendelkezik a valamely betöltendő álláshelyre valamely pályázót kinevező bizottsági határozat megtámadása tekintetében, mivel e határozat azon módot érinti, ahogyan a Bizottság végrehajtotta a Közszolgálati Törvényszéknek az ugyanezen álláshelyre ugyanezen pályázót kinevező első bizottsági határozatot megsemmisítő ítéletét. E következtetés nem vitatható azon az alapon, hogy a felperes nem érhette el az említett álláshely újbóli meghirdetését, mivel ezen álláshelyet időközben harmadik pályázó kinevezésével betöltötték. Harmadik személyek érdekei és a szolgálati érdek ugyanis figyelembe vehetők a megtámadott határozat megsemmisítéséből eredő következmények értékelésekor, amelyre adott esetben az említett határozat jogszerűségének vizsgálatát követően kerül sor.
(lásd a 37. és 38. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 341/85., 251/86., 258/86., 259/86., 262/86., 266/86., 222/87. és 232/87. sz., van der Stijl és Cullington kontra Bizottság egyesített ügyekben 1989. február 28‑án hozott ítéletének (EBHT 1989., 511. o.) 18. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑166/04. sz., C kontra Bizottság ügyben 2007. január 31‑én hozott ítéletének (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 25. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
2. A megsemmisített jogi aktust kibocsátó intézménynek kell meghatároznia, hogy mely intézkedések szükségesek a megsemmisítést kimondó ítélet végrehajtásához. E mérlegelési jogkörében eljárva az igazgatási hatóságnak ugyanúgy tiszteletben kell tartania a közösségi jog rendelkezéseit, mint azon ítélet rendelkező részét és indokolását, amelyet végre kell hajtania. A közösségi bíróság megsemmisítést kimondó ítéletének feltétlen kötelező ereje kapcsolódik mind az ítélet rendelkező részéhez, mind pedig az annak szükségszerűen alapját képező indokoláshoz. Ezen indokolás ugyanis egyrészt pontosan megjelöli a jogellenesnek minősített rendelkezést, másrészt pedig feltünteti a rendelkező részben megállapított jogellenesség pontos okait, amelyeket az érintett intézménynek figyelembe kell vennie a megsemmisített aktus helyébe lépő új aktus megalkotása során. Az ilyen aktus pótlására irányuló eljárást meg lehet ismételni azon ponttól, ahol a jogellenességet elkövették. A közösségi aktus megsemmisítése nincsen szükségszerűen kihatással az összes előkészítő aktusra, azonban az adminisztrációnak a megsemmisített aktus helyébe lépő új aktus megalkotása során figyelembe kell venni azt a mozzanatot, amikor a jogellenesség megvalósult.
(lásd a 49–53. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 1/54. sz., Franciaország kontra Főhatóság ügyben 1954. december 21‑én hozott ítélete (EBHT 1954., 7., 33. o.); 14/61. sz., Koninklijke Nederlandsche Hoogovens en Staalfabrieken kontra Főhatóság ügyben 1962. július 12‑én hozott ítélete (EBHT 1962., 485., 515. o.); 98/63. R. és 99/63. R. sz., Erba és Reynier kontra Bizottság egyesített ügyekben 1963. november 13‑án hozott végzése (EBHT 1963., 551., 555. o.); 97/86., 99/86., 193/86. és 215/86. sz., Asteris és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1988. április 26‑án hozott ítéletének (EBHT 1988., 2181. o.) 27. pontja; C‑415/96. sz., Spanyolország kontra Bizottság ügyben 1998. november 12‑én hozott ítéletének (EBHT 1998., I‑6993. o.) 31. és 32. pontja; C‑310/97. P. sz., Bizottság kontra AssiDomän Kraft Products és társai ügyben 1999. szeptember 14‑én hozott ítéletének (EBHT 1999., I‑5363. o.) 54. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑84/91. sz., Meskens kontra Parlament ügyben 1992. október 8‑án hozott ítéletének (EBHT 1992., II‑2335. o.) 73. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑44/06. és F‑94/06. sz., C és F kontra Bizottság ügyben 2007. április 17‑én hozott ítéletének (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 33–35. pontja.
3. A kinevezésre jogosult hatóság – különösen, amikor a betöltendő álláshely igen magas, A1‑es vagy A2‑es besorolású – széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a pályázók érdemeinek összehasonlítása területén. Mindazonáltal ezt a széles mérlegelési jogkört valamennyi vonatkozó szabályozás – vagyis nemcsak az álláshirdetés, hanem a hatóság által az e jogkör gyakorlására vonatkozóan esetlegesen saját maga számára meghatározott eljárási szabályok – lehető legteljesebb tiszteletben tartásával kell gyakorolni. Következésképpen a kinevezési eljárásra alkalmazandó szabályok részét képezik azon jogi keretnek, amelyet a hatóságnak szigorúan tiszteletben kell tartania.
A kinevezésre vonatkozó végleges határozatot meghozatala előtt a kinevezésre jogosult hatóság számára lehetővé kell tenni, hogy saját maga megismerhesse és értékelhesse azokat az adatokat, amelyek alapján a hivatali út különböző szintjein elhelyezkedő és véleményt nyilvánító szervek a kiválasztási eljárás egyes szakaszaiban kialakították a neki benyújtott véleményüket.
(lásd a 66., 67. és 108. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑203/97. sz., Forvass kontra Bizottság ügyben 1999. július 6‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1999., I‑A‑129. o. és II‑705. o.) 45. pontja; T‑95/01. sz., Coget és társai kontra Számvevőszék ügyben 2001. szeptember 20‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2001., I‑A‑191. o. és II‑879. o.) 113. pontja; T‑158/01. sz., Tilgenkamp kontra Bizottság ügyben 2002. július 9‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑111. o. és II‑595. o.) 50. pontja; T‑73/01. sz., Pappas kontra Régiók Bizottsága ügyben 2003. szeptember 18‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑207. o. és II‑1011. o.) 53. pontja; T‑88/04. sz., Tzirani kontra Bizottság ügyben 2006. július 4‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑149. o. és II‑A‑2‑703. o.) 78. és 81. pontja.
4. A hatáskörrel való visszaélés fogalma arra a helyzetre utal, amikor valamely igazgatási hatóság a hatásköreit olyan cél érdekében gyakorolja, amely eltér attól a céltól, amelyre tekintettel e hatáskörökkel felruházták. Valamely határozat révén csak akkor valósul meg hatáskörrel való visszaélés, ha pontos, objektív és egybehangzó bizonyítékok alapján feltehető, hogy a határozatot a kifejezett céloktól eltérő célok elérése érdekében hozták. Ezzel kapcsolatban nem elegendő bizonyos tényekre hivatkozni ezen állítások alátámasztása érdekében, hanem olyan kellően pontos, objektív és egybehangzó bizonyítékokat kell szolgáltatni, amelyek igazolhatják az állítások valóságát, vagy legalábbis valószínűsítik azt.
Amennyiben megállapították, hogy a kinevező határozatban a kinevezésre jogosult hatóság nem követtet el nyilvánvaló értékelési hibát, az említett hatóság hatáskörrel való visszaélésére vonatkozó állítás nem alapulhat azon a vélelmen, amely szerint az érdemek összehasonlító vizsgálata a kinevezett pályázó pályázatának elutasítását eredményezte volna.
(lásd a 159–161. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑274/99. P. sz., Connolly kontra Bizottság ügyben 2001. március 6‑án hozott ítéletének (EBHT 2001., I‑1611. o.) 113. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑111/99. sz., Samper kontra Parlament ügyben 2000. július 5‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2000., I‑A‑135. o. és II‑611. o.) 64. pontja; T‑103/01. sz., Cwik kontra Bizottság ügyben 2002. november 26‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑229. o. és II‑1137. o.) 28. pontja; T‑282/03. sz., Ceuninck kontra Bizottság ügyben 2008. június 10‑én hozott ítéletének (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 48. pontja.
5. Feltételezve, hogy az EK 141. cikk (4) bekezdésének a nemen alapuló előnyös megkülönböztetésre vonatkozó előírása érvényesíthető a közösségi intézményekkel szemben, e rendelkezés csupán a nők előnyös megkülönböztetésének lehetőségét, nem pedig kötelezettségét teremti meg. Bár igaz, hogy a Bizottság célként tűzte ki, hogy az álláshelyeket egyenlően osztja el férfiak és nők között, továbbá hogy az álláshelyek női pályázóknak adását elősegíteni hivatott pozitív cselekvési intézkedéseket és stratégiákat léptetett életbe, azon jogi eszközök, amelyeken e stratégia végrehajtása alapul, nem kötelező erejűek, és ezért azok intézmények általi betartása nem tartozik a Közszolgálati Törvényszék felülvizsgálata alá. Mindenesetre az esélyegyenlőség elve csupán az érdemek pályázók közötti egyenlőségére alkalmazandó.
(lásd a 180–183. és 186. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑137/03. sz., Mancini kontra Bizottság ügyben 2005. február 3‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑7. o. és II‑27. o.) 120. és 122–124. pontja
6. Az az elv, hogy minden tisztviselőnek lehetősége van a szakmai előmenetelre az intézményében, a személyzeti szabályzat felvétel módjára vonatkozó 29. cikkének (1) bekezdésében megállapított elsőbbségi sorrendben és a pályázók érdeme összehasonlító vizsgálatának elvégzésére vonatkozó kötelezettségben jelenik meg. E tekintetben a személyzeti szabályzat egyáltalán nem biztosít előléptetéshez való jogot, még azon tisztviselők számára sem, akik az előléptetéshez szükséges valamennyi feltételnek megfelelnek. Olyan egyedi érvek hiányában, amelyek bizonyítanák, hogy az adminisztráció megalapozott várakozásokat keltett az érdekeltben az általa megcélzott álláshely vonatkozásában, az érdekelt nem hivatkozhat abban való jogos bizalomra, hogy őt nevezik ki ezen álláshelyre.
(lásd a 196. és 197. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑52/90. sz., Volger kontra Parlament ügyben 1992. február 12‑én hozott ítéletének (EBHT 1992., II‑121. o.) 24. pontja; a fent hivatkozott C kontra Bizottság ügyben hozott ítélet és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat;
a Közszolgálati Törvényszék F‑21/06. sz., Da Silva kontra Bizottság ügyben 2007. június 28‑án hozott ítéletének (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 71. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
7. Amennyiben azon jogi helyzet visszaállítása, amelyben a felperes a jogi aktus közösségi bíróság általi megsemmisítése előtt volt, későbbi, harmadik személyeket érintő jogi aktusok megsemmisítését vonja maga után, az ilyen megsemmisítést a bíróság következményként csak akkor mondja ki, ha – tekintettel többek között az elkövetett jogsértés jellegére és a szolgálati érdekre – az nem tűnik eltúlzottnak.
Az arányosság elve és a bizalomvédelem elve ugyanis megköveteli a jogellenesség következtében sérelmet szenvedett felperesnek a jogaiba való visszahelyezéshez fűződő érdekének, és az olyan harmadik személyek érdekeinek az összeegyeztetését, akiknek a jogi helyzete jogos bizalmat kelthetett e személyekben. A személyzeti szabályzat 29. cikke (1) bekezdésében szereplő eljárásokat követő különböző aktusok, mint például a versenyvizsga sikeres résztvevőinek tartaléklistára való felvétele, a tisztviselő előléptetése vagy pedig a tisztviselőnek valamely betöltendő álláshelyre való kinevezése, úgy tekintendők, mint amelyek olyan jogi helyzetet teremtenek, amely jogszerűségében harmadik érintett személyek jogosan bízhatnak.
(lásd a 201. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑119/94. P. sz., Coussios kontra Bizottság ügyben 1995. június 1‑jén hozott ítéletének (EBHT 1995., I‑1439. o.) 24. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑159/96. sz., Wenk kontra Bizottság ügyben 1998. május 12‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑193. o. és II‑593. o.) 121. pontja; T‑10/02. sz., Girardot kontra Bizottság ügyben 2004. március 31‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑109. o. és II‑483. o.) 85. és 86. pontja.
8. A közösségi bíróság – azért, hogy a felperes érdekében hatékony érvényesülést biztosítson a megsemmisítést kimondó olyan ítéletnek, amelyből nem következik a kiválasztási eljárás újbóli megnyitása a felperes által megpályázott álláshely betöltése céljából – gyakorolhatja azon korlátlan felülvizsgálati jogkörét, amellyel a pénzügyi természetű jogvitákban rendelkezik, és akár hivatalból kártérítés fizetésére kötelezheti az alperes intézményt. Fel is szólíthatja az említett intézményt arra, hogy megfelelő védelemben részesítse a felperes jogait, és méltányos megoldást keressen az ügyében.
(lásd a 214. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 24/79. sz., Oberthür kontra Bizottság ügyben 1980. június 5‑én hozott ítéletének (EBHT 1980., 1743. o.) 14. pontja;
az Elsőfokú Bíróság a fent hivatkozott Girardot kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 89. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑6/07. sz., Suvikas kontra Tanács ügyben hozott ítéletének (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 127. pontja.
9. Ahhoz, hogy megállapítható legyen az okozati összefüggés a felperes valamely álláshelyre benyújtott pályázatának elutasítása, és az érdekelt által elszenvedett azon vagyoni kár között, amely a kinevezése esetén neki járó, illetve az általa ténylegesen kapott illetmény és előnyök közötti különbségből ered, főszabály szerint bizonyítani kell, hogy az érintett közösségi intézmény kötelességszegése és a hivatkozott kár között közvetlen és bizonyos okozati összefüggés áll fenn.
Az álláshely előléptetés útján való betöltésének sajátos kontextusában megállapítható az okozati összefüggés bizonyossága, amennyiben a közösségi intézmény jogsértése valamely személyt bizonyosan megfosztott – ha nem is feltétlenül a szóban forgó állás odaítélésétől, amelyre vonatkozó jogát az érintett sohasem fogja tudni bizonyítani, hanem – attól a komoly esélytől, hogy erre az állásra kinevezzék, ami az érintettnek jövedelemveszteségből álló vagyoni kárt okozott. Amikor az adott ügy körülményei között különösen valószínű, hogy jogszerű eljárás esetén az érintett közösségi intézmény az érintettnek ítélte volna az állást, a szabályosan lefolytatott felvételi eljárás kimenetele tekintetében fennálló elméleti bizonytalanság nem akadályozhatja meg az érintett által amiatt elszenvedett tényleges vagyoni kár megtérítését, hogy nem fogadták el az olyan álláshelyre beadott pályázatát, amelyre való kinevezésre minden esélye megvolt.
(lásd a 216–218. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑45/01. sz., Sanders és társai kontra Bizottság ügyben 2004. október 5‑én hozott ítéletének (EBHT 2004., II‑3315. o.) 149. és 150. pontja; T‑250/04. sz., Combescot kontra Bizottság ügyben 2007. szeptember 12‑én hozott ítéletének (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 95. és 96. pontja.