Language of document : ECLI:EU:F:2014:202

AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK VÉGZÉSE

(első tanács)

2014. szeptember 10.

F‑38/09. DEP. sz. ügy

Breige Martin

kontra

Európai Rendőrségi Hivatal (Europol)

„Közszolgálat – Eljárás – Költségek megállapítása”

Tárgy:      A Martin kontra Europol ügyben hozott ítéletet (F‑38/09, EU:F:2010:64) követően B. Martin által az eljárási szabályzat 92. cikke alapján benyújtott, költségek megállapítása iránti kereset.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék az Európai Rendőrségi Hivatal által B. Martin számára megtérítendő költségek összegét 1343,18 euróban állapítja meg, amely után a jelen végzés kézbesítésétől számítva a kifizetésig késedelmi kamatot kell fizetni, amely mértéke az Európai Központi Bank által, a főbb refinanszírozási műveleteknél az érintett időszakban alkalmazott kamatlábnak két százalékponttal növelt mértéke alapján számítandó ki.

Összefoglaló

Bírósági eljárás – Költségek – Megállapítás – Megtérítendő költségek – Figyelembe veendő elemek – A fél és ügyvédje között a munkadíj vonatkozásában létrejött megállapodás – Kizártság

(A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 91. cikk, b) pont)

Az uniós bíróság nem arra van felhatalmazva, hogy megállapítsa a felek által saját ügyvédeiknek fizetendő munkadíjat, hanem arra, hogy meghatározza azon összeget, amelynek erejéig e díjazások megtérítése a költségekben marasztalt féltől követelhető. Következésképpen a megtérítendő költségek Közszolgálati Törvényszék általi megállapításához nem szükséges azon költségek megfizetésének bizonyítása, amelynek megtérítését kérik.

A költségek megállapítása iránti kérelem elbírálásakor ugyanis az uniós bíróságnak nem kell figyelembe vennie az érdekelt felek és a meghatalmazottjaik vagy tanácsadóik között e tekintetben létrejött esetleges megállapodást.

Ebből kifolyólag az a tény, hogy a felperes és ügyvédjei között létrejött megállapodás értelmében a felperes nem fizet munkadíjat az ügyvédeknek, nincs hatással a felperesnek az alapeljárás keretében felmerült költségek megtérítéséhez való jogára.

(lásd a 14., 19. és 20. pontot)

Hivatkozás:

Bíróság: Leeuwarder Papierwarenfabriek kontra Bizottság végzés, 318/82, EU:C:1985:468, 2. pont; C. A. S. kontra Bizottság végzés, C‑204/07 P‑DEP, EU:C:2009:526, 13. pont; Kronofrance kontra Németország és társai végzés, C‑75/05 P‑DEP és C‑80/05 P‑DEP, EU:C:2013:458, 30. pont.