AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE
(második tanács)
2012. december 11.
F‑107/11. sz. ügy
Ioannis Ntouvas
kontra
Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (EBJK)
„Közszolgálat – Szerződéses alkalmazott – 2010. évi értékelési időszak – Az előmeneteli jelentés megsemmisítése iránti kérelem”
Tárgy: Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben I. Ntouvas lényegében a 2010. évre vonatkozó értékelő jelentésének megsemmisítését kéri.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A felperes maga viseli saját költségeit, valamint köteles viselni az EBJK részéről felmerült költségeket is.
Összefoglaló
1. Tisztviselők által benyújtott keresetek – Az eljáráshoz fűződő érdek – Előmeneteli jelentés megsemmisítése iránti kereset – Az érintett intézmény alkalmazásában már nem álló szerződéses alkalmazott – Az említett jelentés harmadik személyek részére történő kiadásának hiánya – Az eljáráshoz fűződő érdek fennmaradása
(Személyzeti szabályzat, 43. cikk; az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 87. cikk)
2. Tisztviselők által benyújtott keresetek – Sérelmet okozó aktus – Fogalom – Előkészítő aktus – Az értékelő és az ellenjegyző által készített eredeti értékelő jelentés tervezet és az értékelési vegyes bizottság véleménye – Kizártság
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
3. Tisztviselők – Értékelés – Értékelő jelentés – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok
(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)
1. A szerződéses alkalmazott értékelő jelentése – a későbbi hasznosságától függetlenül – az érintett által végzett munka minőségének írásbeli és alakszerű bizonyítéka. Az ilyen értékelés nem pusztán az érintett időszakban ellátott feladatok leírása, hanem tartalmazza azon képességek értékelését is, amelyeket az értékelt személy a szakmai tevékenységének gyakorlása során mutatott. Ebből következően minden alkalmazottnak joga van ahhoz, hogy munkájáról igazságos és méltányos módon értékelés készüljön. Következésképpen a hatékony bírói jogvédelemhez való jog alapján az alkalmazottnak mindenképpen biztosítani kell azt a jogot, hogy a rá vonatkozó értékelő jelentést vitathassa a tartalma miatt, vagy amiatt, hogy az nem a személyzeti szabályzatban meghatározott szabályoknak megfelelően készült el.
Így az a körülmény, ha valamely tisztviselő az értékelő jelentést vitató kereset benyújtását követően távozik az érintett intézménytől, az értékelő jelentését pedig nem adják ki harmadik személyek részére, nem olyan jellegű, hogy megszüntetné a tisztviselő azon érdekét, hogy az említett jelentés vitatása érdekében eljárjon.
(lásd a 35. és 36. pontot)
Hivatkozás:
a Közszolgálati Törvényszék F‑93/08. sz., N kontra Parlament ügyben 2009. november 10‑én hozott ítéletének 46. és 47. pontja.
2. Olyan aktusok vagy határozatok esetén, amelyek kidolgozása több szakaszban, különösen egy belső eljárás végén történik, főszabály szerint csak azon intézkedések minősülnek a megsemmisítés iránti kereset keretében megtámadható aktusoknak, amelyek az eljárás lezárásaként véglegesen rögzítik az intézmény álláspontját, a végső határozat előkészítésére irányuló közbenső intézkedések azonban nem. Így a tisztviselők vagy alkalmazottak által benyújtott keresetek kapcsán a határozat előkészítésére irányuló aktusok nem okoznak a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése értelmében vett sérelmet, mivel nem olyan intézkedésekről van szó, amelyek egyrészt olyan kötelező joghatásokkal járnak, amelyek érinthetik a felperes érdekeit azzal, hogy jelentősen befolyásolják annak jogi helyzetét, másrészt pedig véglegesen rögzítik az intézmény álláspontját.
Ezzel összefüggésben, amennyiben valamely európai ügynökség alkalmazottja értékelő jelentésének kidolgozása több szakaszban, belső eljárás végén történik, e jelentés pedig az értékelő és az ellenjegyző által kialakított eredeti értékelő jelentés vitatása esetén csak az érintett ügynökség igazgatójának határozata folytán, az értékelési vegyes bizottság véleményét követően válik véglegessé, akkor csak az igazgató által megállapított végleges értékelő jelentés minősül olyan sérelmet okozó jogi aktusnak, amelyet vitatni lehet. Ezzel szemben az értékelő és az ellenjegyző által kialakított eredeti értékelő jelentés, valamint az értékelési vegyes bizottság véleménye kizárólag olyan előkészítő intézkedéseknek minősülnek, amelyek nem okoznak sérelmet az alkalmazottnak, és nem képezhetik megsemmisítés iránti kereset tárgyát, vagyis az ezen aktusok ellen irányuló kereseti kérelmek elfogadhatatlanok.
(lásd a 42–44. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑57/92. és T‑75/92. sz., Yorck von Wartenburg kontra Parlament egyesített ügyekben 1993. szeptember 28‑án hozott ítéletének 36. pontja, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; T‑246/04. és T‑71/05. sz., Wunenburger kontra Bizottság egyesített ügyekben 2007. február 6‑án hozott ítéletének 42. pontja, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat;
a Közszolgálati Törvényszék F‑71/08. sz., N kontra Parlament ügyben 2009. november 10‑én hozott ítélet 27–30. pontja.
3. A Közszolgálati Törvényszéknek nem feladata, hogy a saját mérlegelésével helyettesítse az értékelt személy munkájának értékelésével megbízott személyek mérlegelését, mivel az uniós intézmények széles körű mérlegelési jogkörrel rendelkeznek a tisztviselőik és alkalmazottaik munkájának értékelésére. Így a Közszolgálati Törvényszéknek a ténybeli hibák, a nyilvánvaló értékelési hibák és a hatáskörrel való visszaélés esetein kívül nem feladata, hogy felülvizsgálja az adminisztráció által a tisztviselő vagy az alkalmazott szakmai alkalmasságára vonatkozóan kialakított értékelés megalapozottságát, ha az értékelés olyan összetett értékítéleteket tartalmaz, amelyek a természetüknél fogva nem képezhetik objektív vizsgálat tárgyát.
(lásd a 78. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑96/04. sz., Cwik kontra Bizottság ügyben 2005. október 25‑én hozott ítéletének 41. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat;
a Közszolgálati Törvényszék F‑4/10. sz., Nastvogel kontra Tanács ügyben 2011. szeptember 13‑án hozott ítéletének 32. pontja.