AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE
(második tanács)
2013. szeptember 16.
F‑23/12. és F‑30/12. sz. egyesített ügyek
Jérôme Glantenay és Marco Cecchetto
kontra
Európai Bizottság
„Közszolgálat – Nyílt versenyvizsga – EPSO/AD/204/10 versenyvizsga-kiírás – Képesítéseken alapuló kiválasztás – A pályázók diplomájuk és szakmai gyakorlatuk konkrét vizsgálata nélküli kizárása”
Tárgy: Az Euratom‑szerződés 106a. cikke értelmében az Euratom‑szerződésre is alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott keresetlevél, amellyel a felperesek az EPSO/AD/204/10 nyílt versenyvizsga vizsgabizottságának pályázataik kizárására vonatkozó határozatai megsemmisítését kérik.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti az EPSO/AD/204/10 versenyvizsga vizsgabizottságának azon határozatait, amelyekben D. Bonagurio, M. Cecchetto, Gecse A., J. Glantenay, B. Gorgol, A. Kalamees, K. Skrobich, I. Venckunaite és M. Załęska pályázatát anélkül zárták ki a versenyvizsga‑eljárásból, hogy azokat a versenyvizsga‑kiírás szerinti, képesítéseken alapuló kiválasztás második szakaszában megvizsgálták volna. A Közszolgálati Törvényszék az F‑23/12. és az F‑30/12. sz. ügyben benyújtott keresetet ezt meghaladó részében elutasítja. Az Európai Bizottság maga viseli saját költségeinek kilenc tizedét, valamint köteles viselni a D. Bonagurio, M. Cecchetto, Gecse A., J. Glantenay, B. Gorgol, A. Kalamees, K. Skrobich, I. Venckunaite és M. Załęska részéről felmerült költségeket. I. Cruceru maga viseli saját költségeit, valamint köteles viselni az Európai Bizottság részéről felmerült költségek egy tizedét.
Összefoglaló
1. Bírósági eljárás – Keresetlevél – Kereseti kérelmek – Az eljárás során történő módosítás – Feltétel
(A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 35. cikk)
2. Tisztviselők – Versenyvizsga – Vizsgabizottság – Megalakítás időpontja – Valamennyi tag első ízben történő kinevezése – Az egyes tagok lemondása miatt megváltozott összetétel által gyakorolt hatás – Hiány
(Személyzeti szabályzat, III. melléklet, 3. cikk)
3. Tisztviselők – Versenyvizsga – Vizsgabizottság – Az összetétel vizsgák előtti közzétételére vonatkozó kötelezettség – Hiány
(Személyzeti szabályzat, III. melléklet, 3. cikk)
4. Tisztviselők – Versenyvizsga – Vizsgabizottság – Összetétel – A pályázók koherens értékelésének biztosításához elegendő állandóság – Terjedelem – A tagok írásbeli vizsga során való jelenlétére vonatkozó kötelezettség – Hiány
(Személyzeti szabályzat, III. melléklet, 3. cikk)
5. Tisztviselői keresetek – A versenyvizsga vizsgáira bocsátást megtagadó határozat ellen irányuló kereset – A versenyvizsga‑kiírás szabálytalanságára való hivatkozás lehetősége
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
6. Tisztviselők – Versenyvizsga – Szervezés – A kinevezésre jogosult hatóság mérlegelési jogköre – Korlátok
(Személyzeti szabályzat, 27. cikk; III. melléklet, 1., 4. és 5. cikk)
7. Tisztviselők – Versenyvizsga – Képesítéseken és vizsgákon alapuló versenyvizsga – A pályázók érdemeinek értékelése – A pályázóknak az előválogató szakaszban feltett kérdésekre adott súlyozott válasz alapján történő kizárása – A pályázók diplomája és szakmai gyakorlata vizsgálóbizottság általi konkrét vizsgálatának hiánya – Megengedhetetlenség
(Személyzeti szabályzat, III. melléklet, 5. cikk, (1) és (3) bekezdés)
1. A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata 35. cikkének megfelelően kizárólag a keresetlevélben szereplő kérelmek vehetők figyelembe, ennek következtében a jogvita tárgyának megváltoztatása nélkül, elviekben, a peres fél az eljárás során nem terjeszthet elő új kérelmeket, illetve nem terjesztheti ki a fennálló kérelmei tárgykörét. Csak a kereset tárgyára hatással lévő olyan új elem jelenléte, mint például a megtámadott jogi aktust az eljárás során hatályon kívül helyező és azt felváltó jogi aktus alkalmazása esetén fogadható el a felperes kérelmeinek módosítása.
(lásd a 34. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 83/63. sz., Krawczynski kontra Bizottság ügyben 1965. július 8‑án hozott ítélete; 14/81. sz., Alpha Steel kontra Bizottság ügyben 1982. március 3‑án hozott ítéletének 8. pontja.
2. Ha a versenyvizsga pályázóinak értékelését végző vizsgabizottságot szükségszerűen azelőtt kell megalakítani, hogy elkezdené a pályázók kiválasztását, a bizottságot csak akkor lehet megalakítottnak tekinteni, amikor a kinevezésre jogosult hatóság a bizottság összes tagját kijelölte. Ugyanis, noha a vizsgabizottság összetétele, egyes tagjai lemondása miatt, változhat, ez a körülmény nem befolyásolhatja visszamenőleg azt az időpontot, amikor úgy kell tekinteni, hogy az említett vizsgabizottság megalakítása megtörtént.
(lásd a 43. pontot)
3. Feltételezve azt, hogy a kinevezésre jogosult hatóság köteles közzétenni minden versenyvizsga vizsgabizottságának összetételét a vizsgák megkezdését megelőzően, szükséges kiemelni azt, hogy e kötelezettség tiszteletben tartása nem jelent olyan lényeges eljárási szabályt, amelynek figyelmen kívül hagyása maga után vonhatja a vizsgabizottság által hozott határozat megsemmisítését, és nélkülözi azon jellemzőket, hogy befolyásolhatta az említett határozatokat vagy megfoszthatta a pályázókat egy garanciától. Egyrészt a versenyvizsga vizsgabizottsági tagjai személyazonosságának ismerete nem befolyásolja egy pályázó sikerességének esélyeit, mivel a pályázók kiválasztása a versenyvizsga‑kiírásban rögzített kritériumokra tekintettel történik, nem pedig az említett vizsgabizottság tagjainak személyazonosságára figyelemmel. Másrészt, bár a versenyvizsga vizsgabizottsági tagjai listájának közzététele azt a célt szolgálja, hogy a pályázók megbizonyosodhassanak arról, hogy nem áll fenn érdekkonfliktus olyan vizsgabizottsági taggal szemben, aki előtt meg kell jelenniük, az említett lista késedelmes közzététele nem eredményezheti a pályázók garanciától való megfosztását, mivel később még mindig lehetőségük van esetleges érdekkonfliktusra hivatkozni az említett vizsgabizottság azon határozatával szemben benyújtott keresetben, hogy nem vették fel őket a tartaléklistára.
(lásd a 46. pontot)
4. A szóbeli vizsga során a pályázóknak biztosítandó koherens és tárgyilagos értékeléshez – figyelemmel a versenyvizsgák összehasonlító jellegére – szükséges a vizsgabizottság minden tagjának jelenléte, vagy legalábbis egy bizonyos állandóság fenntartása a vizsgabizottság összetételében. Az írásbeli vizsgák terén ilyen állandóság fenntartása az egyenlő bánásmód elvének biztosítása érdekében azonban nem tűnik szükségesnek. Ugyanis a vizsgabizottság azon tagja, aki nincs jelen akkor, amikor a vizsgabizottság többi tagja egy pályázat példányát vizsgálja, az említett példányt – ha szükségesnek tartja – később is megvizsgálhatja a többivel való összehasonlítás érdekében, és ezáltal tevékenyen részt tud venni annak értékelésében.
(lásd a 49. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑267/03. sz., Roccato kontra Bizottság ügyben 2005. január 26‑án hozott ítéletének 38. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑5/08. sz., Brune kontra Bizottság ügyben 2010. szeptember 29‑én hozott ítéletének 41. pontja; F‑41/08. sz., Honnefelder kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 36. pontja.
5. A felperesnek lehetősége van arra, hogy a versenyvizsga vizsgabizottságának határozata ellen indított keresetben a versenyvizsga lefolytatása során történt bármely szabálytalanságra hivatkozzon, ideértve magának a versenyvizsga‑kiírásnak a szövegére visszavezethető szabálytalanságokat is. Ameddig ugyanis a felperes pályázatát a vizsgabizottság nem zárta ki, a versenyvizsga‑kiírással szembeni eljáráshoz fűződő érdeke bizonytalan marad, és így nem lehet felróni neki, hogy nem támadta meg az említett kiírást a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikke által előírt határidőn belül.
(lásd a 65. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑448/93. P. sz., Bizottság kontra Noonan ügyben 1995. augusztus 11‑én hozott ítéletének 17. pontja.
6. A versenyvizsgák szervezésének az a célja, hogy betöltsék az intézményeken belül betöltetlenül maradt álláshelyeket, valamint, ahogy ez különösen a személyzeti szabályzat III. melléklet 1. cikkének (1) bekezdéséből és 4. cikkéből következik, a kinevezésre jogosult hatóságra hárul az, hogy megalkossa a versenyvizsga‑kiírást és ezen a címen döntsön a pályázók közötti választásra legmegfelelőbb módszerről, a beosztások betöltésére vonatkozó követelményeknek, illetve általánosságban a szolgálati érdeknek megfelelően.
Azonban e mérlegelési jogkörnek a kinevezésre jogosult hatóság által történő gyakorlását – függetlenül attól, hányan nyújthatnak be pályázatot az érintett versenyvizsgán – szükségszerűen korlátozza a hatályos rendelkezések, valamint az általános jogelvek tiszteletben tartásának követelménye. Ebből következően a kinevezésre jogosult hatóság által választott módszernek először is, a személyzeti szabályzat 27. cikkének megfelelően, olyan személyek felvételére kell irányulnia, akik megfelelnek az alkalmasság és a hatékonyság legmagasabb követelményeinek; másodszor, a személyzeti szabályzat III. melléklet 5. cikkének megfelelően, biztosítania kell, hogy független vizsgabizottság lássa el azt a feladatot, hogy esetről esetre értékeljék, hogy minden egyes pályázó benyújtott oklevele vagy szakmai tapasztalata megfelel‑e a személyzeti szabályzatban és a versenyvizsga‑kiírásban megkövetelt szintnek, és harmadszor, koherens és tárgyilagos kiválasztáshoz kell vezetnie.
(lásd a 69. és 70. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑420/04. sz., Blackler kontra Parlament ügyben 2006. szeptember 27‑én hozott ítéletének 23. és 45. pontja.
7. A személyzeti szabályzat rendelkezéseivel, valamint a versenyvizsgákra vonatkozó általános elvekkel ellentétes a képesítéseken alapuló kiválasztásnak az a módszere, amelynek keretében az első szakasz során egy kérdőív segítségével arról kérdezik a pályázókat, hogy véleményük szerint megfelelnek‑e a képesítésükre és szakmai tapasztalataikra vonatkozó valamennyi feltételnek, majd az összes pályázó válaszai függvényében meghatározzák azt a ponthatárt, ami alatt a pályázókat, amennyiben a súlyozás alapján összesítve nem értek el elegendő, pontokra átváltott igenlő választ, kizárták.
A személyzeti szabályzat III. melléklete 5. cikkének (1) és (3) bekezdéséből kitűnik, hogy csak a képesítéseken alapuló kiválasztás esetében kell a vizsgabizottságnak megvizsgálnia, hogy a pályázók oklevelei és tapasztalata megfelel‑e a versenyvizsga‑kiírásban előírt feltételeknek. Az említett kiválasztási mód azonban semmilyen ellenőrzést nem biztosít a vizsgabizottságnak a pályázók által szerzett szakmai képesítések és képzettségek relevanciája tekintetében, és szükségszerűen magában foglalja azt, hogy a pályázókat nem az okleveleik vagy szakmai tapasztalataik relevanciája, hanem csupán az ezekkel kapcsolatos elképzeléseik alapján választják ki, amelyek nem kellően tárgyilagos adatok ahhoz, hogy a legjobb pályázók kiválasztását, vagy akár az elvégzett kiválasztás koherenciáját garantálják.
Ezenkívül abban az esetben, amikor a pályázat második szakaszban történő megvizsgálásához szükséges, a pályázó által elérendő pontszám más pályázók pontszámától függ, előfordulhat, hogy egy pályázót csupán azért zárnak ki, mert más pályázók úgy adtak igenlő választ bizonyos kérdésekre, hogy az rájuk nézve az előírt kritériumok alapján túlságosan kedvező volt, mivel a kérdéseket rosszul értették, vagy okleveleik és szakmai tapasztalataik értékét tévesen mérlegelték, ugyanis minden feltett kérdés nagyon szubjektív mérlegelést igényel a pályázó részéről az oklevelei és szakmai tapasztalatai relevanciáját illetően. Ebben az értelemben ez a kiválasztási módszer nem biztosítja az értékelés kellő objektivitását és koherenciáját.
Következésképpen a versenyvizsga‑kiírásnak a képesítéseken alapuló kiválasztás első szakaszához kapcsolódó rendelkezései – mivel egyes pályázókat amiatt zártak ki, hogy okleveleik és szakmai tapasztalataik nem voltak kellően relevánsak, anélkül hogy e relevanciát a versenyvizsga‑bizottság konkrétan megvizsgálta volna – túlzottan korlátozzák a versenyvizsga‑bizottság jogköreit, következésképpen azokat jogelleneseknek kell tekinteni.
(lásd a 71–74. és 76. pontot)
Hivatkozás:
az Európai Unió Törvényszéke T‑361/10. P. sz., Bizottság kontra Pachtitis ügyben 2011. december 14‑én hozott ítéletének 43. pontja; T‑6/11. P. sz., Bizottság kontra Vicente Carbajosa és társai ügyben hozott ítéletének 58. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑73/11. sz., CB kontra Bizottság ügyben 2013. április 24‑én hozott ítéletének 50–52. pontja.