A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK

(első tanács)

2007. január 16.

F‑3/06. sz. ügy

Jacques Frankin és társai

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Tisztviselők – Az adminisztráció segítségnyújtási kötelezettsége – Megtagadás – Belgiumban szerzett nyugdíjjogosultság átvitele”

Tárgy:         Az EK 236. és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben J. Frankin és a Bizottság 482 másik tisztviselője és ideiglenes alkalmazottja egyrészt a Bizottság 2005. június 10‑i, a számukra a személyzeti szabályzat 24. cikke alapján történő segítségnyújtást megtagadó határozatának megsemmisítését, másrészt az ebből fakadóan őket állítólagosan ért kár megtérítését kéri.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.

Összefoglaló

Tisztviselők – Nyugdíjak – A Közösségeknél történő szolgálatba lépés előtt megszerzett nyugdíjjogosultság – A közösségi rendszerbe történő átvitel

(Személyzeti szabályzat, 24. cikk, első bekezdés; VIII. melléklet, 11. cikk, (2) bekezdés)

Az intézmény nem sérti meg a személyzeti szabályzat 24. cikke szerinti segítségnyújtási kötelezettségét azzal, hogy elutasítja a tisztviselő azon kérelmét, hogy nyújtson neki technikai és anyagi segítséget először is annak eldöntéséhez, hogy fűződik‑e egyéni érdeke ahhoz, hogy újból kérje a Közösségeknél történt szolgálatba lépés előtt a belga nyugdíjrendszerben szerzett nyugdíjjogosultsága átvitelét az e tagállam új jogszabályában biztosított, általában kedvezőbb feltételek mellett, majd ahhoz, hogy adott esetben lehetőséget kapjon erre az új átvitelre, feltéve, hogy ezen intézmény egyértelműen közölte, megtagadja az átvitelről szóló eredeti határozat visszavonását. Ez az intézmény ugyanis joggal tekintheti az ilyen segítségnyújtás iránti kérelmet az egyik határozata ellen irányuló aktusnak, mivel az átviteli művelet tulajdonképpen két egymást követő határozatból áll, amelyet az érintett kérelmére egyfelől a nyugdíjrendszert kezelő, a megszerzett jogosultság értékét megállapító nemzeti szervezet, másfelől a jogosultságra tekintettel és annak átvitt értéke alapján a közösségi nyugdíjrendszerben figyelembe vett, nyugdíjra jogosító szolgálati évek számát megállapító közösségi intézmény hoz. Igaz, abból a tényből, hogy az intézmény valamely aktusának visszavonása feltétele lehet a segítségnyújtási kérelem célja megvalósításának, nem következik szükségszerűen – különösen akkor nem, ha az intézmény hajlandó visszavonni az aktust –, hogy a segítséget az intézmény valamely aktusával szemben kérik, ami kizárná a személyzeti szabályzat 24. cikkének hatálya alól, amely cikkben a tisztviselőnek a harmadik személyek támadásaival, és nem az intézmény aktusaival szembeni védelme szerepel. Ezzel szemben fennáll ez a szükségszerűség, ha az intézmény egyértelműen kifejezésre juttatta, hogy megtagadja a kérdéses aktus visszavonását.

Egyébiránt ilyen körülmények között az érintett a kérelmét elutasító határozattal szemben nem hivatkozhat eredményesen a segítségnyújtási kötelezettségre, mivel e kötelezettség nem kényszerítheti az intézményt a személyzeti szabályzatban a segítségnyújtásra vonatkozóan előírt feltételek figyelmen kívül hagyására. Szintén nem lehet megalapozottan hivatkozni egyfelől a pacta sunt servanda elvére, mivel nincs szó semmilyen szerződésről vagy megállapodásról, amelyet az intézmény ne tartott volna be, másfelől a patere legem quam ipse fecisti elvére, mivel a személyzeti szabályzat olyan szabály, amelyet nem az intézmény alkotott kinevezésre jogosult hatóságként, hanem a közösségi jogalkotó.

Végül, e kérelem elutasításával szemben nem lehet hatékonyan arra a jogalapra hivatkozni, amely szerint a belga szabályozás módosítása hátrányos megkülönböztetést tett a Belgiumban szerzett nyugdíjjogosultságukat átvitt közösségi tisztviselők között aszerint, hogy az említett jogosultság átvitelét az új szabályozás hatálybalépése előtt vagy után kérték. Az egyenlőség elvének megsértésére alapított jogalappal ugyanis csak akkor lehet érvelni, ha azt állítják, hogy az intézmény a felperessel azonos helyzetben lévő más tisztviselőknek és alkalmazottaknak segítséget nyújtott.

(lásd a 27–34., 38., 46., 60. és 61. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑81/96. sz., Apostolidis és társai kontra Bizottság ügyben 1997. július 10‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1997., I‑A‑207. és II‑607. o.) 90. pontja és a hivatkozott ítélkezési gyakorlat.