AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE (harmadik tanács)
2013. március 6.(*)
„Közszolgálat – Ideiglenes alkalmazott – Határozatlan időre szóló ideiglenes alkalmazotti szerződés megszüntetése – Jogszerű indok”
Az F‑41/12. sz. ügyben,
az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján,
Séverine Scheefer, az Európai Parlament volt ideiglenes alkalmazottja (lakóhelye: Luxembourg [Luxemburg], képviselik: R. Adam és P. Ketter ügyvédek)
felperesnek
az Európai Parlament (képviselik: V. Montebello‑Demogeot és M. Ecker, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
benyújtott keresete tárgyában,
A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács),
tagjai: S. Van Raepenbusch elnök (előadó), I. Boruta és R. Barents bírák,
hivatalvezető: J. Tomac tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2012. október 10‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
1 A Törvényszék hivatalához 2012. március 21‑én érkezett keresetlevelében S. Scheefer lényegében azt kérelmezi, hogy a Közszolgálati Törvényszék egyrészt semmisítse meg az Európai Parlament 2011. június 20‑i, határozatlan időre szóló ideiglenes alkalmazotti szerződését megszüntető határozatát, másrészt az Európai Parlamentet kötelezze kártérítés fizetésére.
Jogi háttér
2 Az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzata (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) 29. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„A kinevezésre jogosult hatóság a versenyvizsgákra vonatkozó eljárástól eltérő eljárást fogadhat el a rangidős tisztviselők (főigazgatók, vagy az azzal egyenértékű AD 16 vagy AD 15 besorolási fokozatba sorolt tisztviselők, illetve az igazgatók, vagy az azzal egyenértékű AD 15 vagy AD 14 besorolási fokozatba sorolt tisztviselők) felvételére, és kivételes esetekben a különleges képesítést igénylő beosztások betöltésére.”
3 Az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek (a továbbiakban: egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek) 2. cikke a következőképpen rendelkezik:
„Ezen alkalmazási feltételek alkalmazásában »ideiglenes alkalmazottak«:
a) a költségvetés egyes intézményekre vonatkozó részéhez mellékelt beosztásjegyzékben felsorolt és a költségvetési hatóságok által ideiglenesnek minősített beosztások betöltésére alkalmazott alkalmazottak;
[…]”
4 Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 47. cikke a következőképpen rendelkezik:
„Az elhalálozás miatti megszűnés esetén kívül az ideiglenes alkalmazott alkalmazotti jogviszonya megszűnik:
[…]
c) határozatlan időre szóló szerződés esetén:
i. a szerződésben meghatározott felmondási idő végén; a felmondási idő szolgálati évenként nem lehet rövidebb egy hónapnál, de legalább három hónap és legfeljebb tíz hónap. A felmondási idő azonban nem kezdődhet szülési szabadság vagy betegszabadság ideje alatt, feltéve hogy a betegszabadság nem haladja meg a három hónapot. Továbbá, a felmondási időt – a fent említett korlátokra is figyelemmel – a szülési szabadság vagy betegszabadság idejére felfüggesztik;
[…]”
5 Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, 1999. június 28‑i 1999/70/EK tanácsi irányelv (HL L 175., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 368. o.) végrehajtja a határozott ideig tartó munkaviszonyra vonatkozó, az általános iparági szervezetek által 1999. március 18‑án kötött keretmegállapodást (a továbbiakban: keretmegállapodás).
6 A keretmegállapodás 3. szakasza szerint:
„1. »határozott időre alkalmazott munkavállaló«: az a munkavállaló, aki a munkáltató és a munkavállaló által közvetlenül létesített határozott időre létrejött munkaszerződéssel vagy munkaviszonnyal rendelkezik, ahol a szerződés megszűnését olyan objektív feltételek útján állapítják meg, mint meghatározott időpont elérése, meghatározott feladat elvégzése vagy meghatározott esemény bekövetkezése
[…]”
7 Az Európai Parlament elnöksége által 2004. május 3‑án hozott, a tisztviselők és egyéb alkalmazottak felvételére vonatkozó belső szabályok (a továbbiakban: belső szabályok) 7. cikkének 2–4. pontja előírja:
„2. A tisztviselőkre vonatkozó rendelkezések sérelme nélkül az ideiglenes tisztviselőket elsőségi sorrendben veszik fel, a […] személyzeti szabályzat 29. cikke (2) bekezdésében rögzített versenyvizsga vagy egyéb felvételi eljárás sikeres pályázói közül [helyesen: az ideiglenes alkalmazottakat versenyvizsga vagy a[…] személyzeti szabályzat 29. cikkének (2) bekezdése szerinti kiválasztási eljárás sikeres pályázói közül, a megfelelő sorrendet betartva veszik fel] […].
3. Amennyiben a sikeres pályázók nem tudnak munkába állni, az ideiglenes tisztviselőket a következőképpen választják ki [helyesen: Amennyiben nem állnak rendelkezésre sikeres pályázók, az ideiglenes alkalmazottakat a következőképpen veszik fel]:
– [a]z egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 2. cikke a) pontjában szereplő ideiglenes tisztviselők [helyesen: alkalmazottak] esetében ad hoc bizottsággal [helyesen: bizottság általi kiválasztás útján], amelynek egyik tagját a [s]zemélyzeti [b]izottság jelöli ki;
– [a]z egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 2. cikke b) pontjában szereplő ideiglenes tisztviselők [helyesen: alkalmazottak] esetében a vegyes bizottság véleménye után.
4. Az előző rendelkezésektől eltérően az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 2. cikke a) pontjában szereplő ideiglenes tisztviselők [helyesen: alkalmazottak] akkor vehetők fel a jelen cikk 3. pontjának második francia bekezdésében foglalt eljárás szerint, ha felvételük célja kizárólag a munkakör ideiglenes betöltése addig, amíg azt a jelen cikk 3. pontjának első francia bekezdésében foglalt rendelkezések szerint be nem töltik.”
A jogvita alapjául szolgáló tényállás
8 A 2006. március 29‑én, illetve április 4‑én a Parlament és a felperes által aláírt szerződéssel a Parlament az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 2. cikkének a) pontja szerinti ideiglenes alkalmazottként alkalmazta a felperest a 2006. április 1‑jétől 2007. március 31‑ig terjedő időszakra, és orvosként a luxembourgi (Luxemburg) orvosi rendelőbe osztotta be.
9 2007. február 23‑i és 2008. március 26‑i szerződésmódosítással a felperes szerződését 2009. március 31‑ig meghosszabbították.
10 A Parlament főtitkára, tekintettel felperes azon lehetőségre vonatkozó kérdésére, hogy folytathatja‑e a munkáját határozatlan időre szóló szerződés keretében az intézmény orvosi szolgálatánál, 2009. február 12‑én azt a választ adta, hogy ilyen lehetőség nem létezik, és megerősítette, hogy az érintett szerződése ténylegesen megszűnik 2009. március 31‑én.
11 A Közszolgálati Törvényszék az F‑105/09. sz., Scheefer kontra Parlament ügyben 2011. április 13‑án hozott ítéletében megsemmisítette a 2009. február 12‑i levélben foglalt határozatot. Ebben az ítéletben a Közszolgálati Törvényszék ugyanis úgy ítélte meg az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikkének első bekezdése alapján, hogy a felperes szerződésére úgy kell tekinteni, mint amelyet kétszer hosszabbítottak meg, oly módon, hogy a második, 2008. március 26‑i szerződésmódosítást a jogszabály erejénél fogva kizárólag a jogalkotó szándéka alapján határozatlan idejű foglalkoztatássá kell átminősíteni, azzal a következménnyel, hogy az e szerződésmódosításban megállapított határidő lejárta nem eredményezheti az érintett foglalkoztatásának megszűnését.
12 Időközben 2007. október 18‑án a Parlament közzétette a PE/95/S. sz. álláshirdetést, amely orvos munkakörben tanácsosként dolgozó ideiglenes alkalmazott képesítéseken és vizsgákon alapuló felvétele, és a négy legalkalmasabb pályázót tartalmazó alkalmassági lista összeállítása céljából hirdetett kiválasztási eljárást (HL 2007 C 244. A., 5. o., a továbbiakban: PE/95/S kiválasztási eljárás). A felperes benyújtotta jelentkezését, azonban azt 2008. január 28‑án azzal az indokkal utasították el, hogy nem rendelkezett a szükséges gyakorlattal. Ezen eljárás folytán 2008. május 16‑án összeállították az alkalmassági listát, és arról két orvost vettek fel, az egyiket 2009. május 1‑jén, a másikat 2009. június 1‑jén.
13 2011. május 24‑én a Parlament értesítette a felperest, hogy a Scheefer‑ügyben hozott ítélet következtében ideiglenes alkalmazotti szerződését határozatlan időre szóló szerződéssé minősítették át, oly módon, hogy a 2009. március 31‑én bekövetkezett munkaviszony megszüntetése meg nem történtnek minősül, ami alapján jogosulttá válik a 2009. április 1‑je óta esedékes díjazására, levonva abból az említett ítéletben szereplő, ezen időpont óta annak helyébe lépett keresete összegét.
14 2011. június 14‑i levelében a felperes többek között tájékoztatta a Parlamentet, hogy mihamarabb a rendelkezésére áll és kész azonnal munkába állni.
15 A Parlament főtitkára 2011. június 20‑i levelében közölte a felperessel, hogy megszünteti határozatlan időre szóló ideiglenes alkalmazotti szerződését azon indokból, hogy „alkalmazása már nem [volt] igazolható, tekintettel arra, hogy már rendelkezésére áll[t] a belső szabályok 7. cikkének 2. pontjában szereplő követelményeknek megfelelő sikeres pályázók listája […] és minden üres luxembourgi orvosszakértői álláshely betöltése e lista alapján történt”.
16 2011. augusztus 5‑én a felperes a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján – amely az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 46. cikke értelmében az ideiglenes alkalmazottakra is alkalmazandó – panaszt nyújtott be a munkaviszonya megszüntetéséről szóló, előző pontban említett levélben foglalt határozat ellen. A munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság 2011. december 21‑i határozatával e panaszt elutasította.
A felek kérelmei
17 A felperes azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék:
– nyilvánítsa a keresetet elfogadhatónak és megalapozottnak, következésképpen:
– elsődlegesen semmisítse meg a felperes munkaviszonya megszüntetéséről szóló, a Parlament főtitkárának 2011. június 20‑i levelében foglalt határozatot „az ebből folyó minden következménnyel, ideértve a pénzügyi következményeket is”;
– amennyiben szükséges, semmisítse meg a felperes panaszát elutasító 2011. december 21‑i határozatot;
– „következésképpen rendelje el [a felperesnek] a Parlamentben való újrabeosztását”;
– másodlagosan kötelezze a Parlamentet egyfelől a 288 000 euró összegű vagyoni kára megtérítésére „amely összeg 36 hónapnyi illetményének felel meg […] a szükséges módosításokat figyelembe véve kiszámítandó pontos összeg sérelme nélkül […], vagy pedig kötelezze a Parlamentet a Közszolgálati Törvényszék által méltányossági alapon vagy szakértő útján meghatározandó bármely más összegű vagyoni kár megtérítésére”, másfelől kötelezze a Parlamentet a 15 000 euró összegű nem vagyoni kára megtérítésére;
– a Parlamentet kötelezze a költségek viselésére.
18 A Parlament azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék:
– a keresetet mint megalapozatlant utasítsa el;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
A panaszt elutasító határozat megsemmisítése iránti kérelemről és a meghagyás iránti kérelemről
19 A felperes különálló kereseti kérelmében a panaszát elutasító 2011. december 21‑i parlamenti határozat megsemmisítését kéri.
20 Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a formálisan valamely panaszt elutasító határozat ellen irányuló megsemmisítés iránti kérelem magában foglalja azon aktusnak a Közszolgálati Törvényszék előtti megtámadását, amellyel szemben a panaszt benyújtották, amennyiben e határozat önmagában nem rendelkezik önálló tartalommal (a Bíróság 293/87. sz., Vainker kontra Parlament ügyben 1989. január 17‑én hozott ítéletének 8. pontja, valamint a Scheefer‑ügyben hozott ítélet 21. pontja). A jelen ügyben a 2011. december 21‑i panaszt elutasító határozat megerősíti a 2011. június 20‑i levélben foglalt eredeti határozatot, amennyiben ez utóbbi megszünteti a felperes határozatlan időre szóló szerződését, kiegészítő jellegű pontosításokat téve a szóban forgó panasznak megfelelően. Ilyen esetben valóban az eredeti sérelmet okozó határozat jogszerűségét kell vizsgálni, figyelembe véve az annak és a panaszt elutasító határozatnak együttes értelmezéséből következő indokolást. Következésképpen a panaszt elutasító határozat megsemmisítése iránti kérelem nem rendelkezik önálló tartalommal, és a keresetre úgy kell tekinteni, mint amely formálisan a 2011. december 21‑i panaszt elutasító határozat által pontosított 2011. június 20‑i levélben foglalt határozat (a továbbiakban: megtámadott határozat) ellen irányul (lásd ebben az értelemben az Elsőfokú Bíróság T‑258/01. sz., Eveillard kontra Bizottság ügyben 2004. június 10‑én hozott ítéletének 31. és 32. pontját).
21 Egyebekben a felperes azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék „rendelje el [az ő] Parlamentben való újrabeosztását”.
22 A fent említett kereseti kérelemre úgy kell tekinteni, mint amely arra irányul, hogy a Közszolgálati Törvényszék a megtámadott határozat esetleges megsemmisítése végrehajtásaképpen, kötelezze az adminisztrációt a felperes szolgálatba való visszahelyezésére. Márpedig a Közszolgálati Törvényszék az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 46. cikke és a személyzeti szabályzat 91. cikke alapján folyó eljárás keretében nem élhet meghagyással az uniós intézményekkel szemben. Valamely jogi aktus megsemmisítése esetén ugyanis az érintett intézmény köteles az EUMSZ 266. cikk alapján maga megtenni az ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket (az Elsőfokú Bíróság T‑398/03. sz., Castets kontra Bizottság ügyben 2005. május 4‑én hozott ítéletének 19. pontja).
23 Ebből következően a meghagyás iránti kérelem elfogadhatatlan.
A megtámadott határozat megsemmisítése iránti kérelemről
24 A felperes három jogalapra hivatkozik, amelyeket az alábbiakra alapít:
– az elsőt az indokolási kötelezettség és az átláthatóság követelménye megsértésére;
– a másodikat a jogalap hiányára, a nyilvánvalóan téves mérlegelésre, az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 2., 3., 8., 29. és 47. cikkének megsértésére, valamint a hatáskörrel való visszaélésre;
– a harmadikat a gondoskodási kötelezettség megsértésére, a joggal való visszaélésre, valamint a megfelelő ügyintézés elve és a szerződések jóhiszemű teljesítésének elve megsértésére.
Az indokolási kötelezettség és az átláthatóság követelménye megsértésére alapított, első jogalapról
25 A felperes úgy érvel, hogy minden határozatlan időre szóló ideiglenes alkalmazotti szerződést egyoldalúan megszüntető határozatot indokolni kell. Ezenfelül hangsúlyozza, hogy a megtámadott határozatot a Scheefer‑ügyben hozott ítéletet követően hozták, nem sokkal azután, hogy a Parlament 2011. május 24‑i levelében megerősítette számára, hogy munkaviszonya 2009. március 31‑i megszűnése meg nem történtnek minősül, és miután szóban biztosították afelől, hogy állását gyorsan vissza fogja kapni. A felperes végül észrevételezi, hogy az ügy speciális körülményei ellenére a felettesei nem szerveztek számára semmilyen beszélgetést, ahol indokát adták volna munkaviszonya megszüntetésének.
26 Ilyen körülmények között a megtámadott határozat arra vonatkozó indokolását, hogy a felperes határozatlan idejű foglalkoztatása már nem volt igazolható, mivel minden üres luxembourgi orvosi álláshelyet a belső szabályok 7. cikkének 2. pontjában szereplő követelményeknek megfelelő, PE/95/S kiválasztási eljárás sikeres pályázói töltöttek be, részletesebben ki kellett volna fejteni. Ekképpen a megtámadott határozatban a Parlament „teljes mértékben […] hallgat […] a részletekről” e felvételek kapcsán, különösen, ami azok időpontját és formáját illeti. Ezenfelül a Parlament nem vette figyelembe azt a tényt, hogy a felperes „(2008. március 31. óta) határozatlan időre szóló szerződéssel” és elégséges gyakorlattal rendelkezik, hogy a szóban forgó álláshelyek valamelyikére felvételt nyerhessen.
27 E tekintetben ki kell emelni, hogy a megtámadott határozat az alábbiak szerint került megszövegezésre:
„[…] A belső szabályok 7. cikkének 2. pontja alkalmazásával […] a[z egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek] 2. cikk[é]nek a) pontja szerinti ideiglenes alkalmazottakat versenyvizsga vagy a[…] személyzeti szabályzat 29. cikkének (2) bekezdése szerinti kiválasztási eljárás sikeres pályázói közül veszik fel. Meg kell jegyezni, hogy önt 2006. április 1‑jén az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 2. cikkének a) pontja szerinti ideiglenes alkalmazottként vették fel, [a belső szabályok] ugyanezen [7.] cikk[é]nek (4) bekezdésében szabályozott kivételes eljárás szerint, versenyvizsga vagy más kiválasztási eljárás sikeres pályázóinak hiányában.
Márpedig a Parlament azóta megrendezte a PE/95/S […] kiválasztási eljárást […]. Meg kell állapítani, hogy ön ennek az eljárásnak nem sikeres pályázója, mivel pályázata – abból kifolyólag, hogy önnek akkoriban nem volt meg az álláshirdetésben előírt szakmai gyakorlata – nem volt elfogadható.
A [Scheefer‑ügyben hozott ítélet] 58. pont[já]nak záró szövegrészében a Közszolgálati Törvényszék […] emlékeztetett arra, hogy a határozatlan időre szóló szerződés jogszerű indokkal bármikor megszüntethető az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 47. cikke c) pontjának i. alpontjában szereplő felmondási idő betartásával.
Ilyen körülmények között a Parlament megszünteti az ön határozatlan időre szóló ideiglenes alkalmazotti szerződését azon indokból, hogy alkalmazása már nem igazolható, tekintettel arra, hogy már rendelkezésére áll a belső szabályok 7. cikkének 2. pontjában szereplő követelményeknek megfelelő sikeres pályázók listája […] és minden üres luxembourgi orvosszakértői álláshely betöltése e lista alapján történt.
[…]”
28 Ez az indokolás elégségesnek tűnik – még akkor is, ha figyelembe vesszük azt a speciális helyzetet, amelybe a felperes került az állítása szerint –, mivel világosan és pontosan kifejti ez utóbbi ideiglenes alkalmazotti szerződése megszüntetésének indokát.
29 Konkrétabban a felperes az adott esetben hiába hivatkozik arra, hogy a Parlament nem vette figyelembe azt a tényt, hogy határozatlan időre szóló szerződéssel, illetve az üres orvosi álláshelyek egyikének betöltéséhez elégséges szakmai gyakorlattal rendelkezik. A Parlament ugyanis mind a megtámadott határozatban, mind a panaszt elutasító határozatban hangsúlyozta, hogy a felperest kivételes módon, a belső szabályoknak megfelelően felvehető pályázók hiányában vették fel az üres orvosi álláshely betöltésére. A Parlament megemlítette azt is, hogy pontosan azért szervezte meg a PE/95/S kiválasztási eljárást, hogy betöltse ezt az üres álláshelyet, és hogy a felperes nem volt sikeres pályázója ennek az eljárásnak, mivel a pályázata elfogadhatatlan volt. Márpedig emlékeztetni kell arra, hogy az indokolás lehet hallgatólagos is, amennyiben lehetővé teszi az érdekelt számára, hogy megismerje a vitatott határozat elfogadásának az okait, és lehetővé teszi a hatáskörrel rendelkező bíróság számára a bírói felülvizsgálat gyakorlását (lásd a Bíróság C‑3/06. P. sz., Groupe Danone kontra Bizottság ügyben 2007. február 8‑án hozott ítéletének 46. pontját; lásd analógia útján az Elsőfokú Bíróság T‑304/06. sz., Reber kontra OHIM – Chocoladefabriken Lindt & Sprüngli [Mozart] ügyben 2008. július 9‑én hozott ítéletének 55. pontját; az Európai Unió Törvényszékének T‑262/09. sz., Safariland kontra OHIM – DEF‑TEC Defense Technology [FIRST DEFENSE AEROSOL PEPPER PROJECTOR] ügyben 2011. április 13‑án hozott ítéletének 92. pontját). Következésképpen, mivel a Parlament nem mellőzhette a jelen ítélet 27. pontjában említett kiválasztási eljárást, a megtámadott határozatban szereplő megfontolások magukban is elégségesek, tekintve, hogy közvetett – mindazonáltal biztos – módon kizárják a felperes alkalmazása határozatlan idejűvé tételének lehetőségét a szóban forgó álláshelyek valamelyikén, függetlenül attól, hogy a felperes milyen jellegű szerződéssel és milyen szakmai gyakorlattal rendelkezik.
30 A megtámadott határozatot ezenfelül nem lehet hiányosnak ítélni azon okból, hogy „a Parlament teljes mértékben […] hallgat[ott]…” az üres orvosi álláshelyekre történt „felvételek […] részleteiről”, különösen, ami azok pontos időpontját és formáját illeti. Ahogyan azt a felperes is jelzi, csak részletkérdésekről van szó. Következésképpen a Parlamentnek a megtámadott határozatban nem kellett azokat megemlítenie. Az indokolás ugyanis elégséges, ha ismerteti a határozat szerkezetében alapvető jelentőséggel bíró tényeket és jogi megfontolásokat, ekképpen az adminisztrációnak nem kell megindokolnia az indokolását (a Közszolgálati Törvényszék F‑80/10. sz., AJ kontra Bizottság ügyben 2011. szeptember 29‑én hozott ítéletének 117. pontja). Ezenfelül a Parlament hangsúlyozta a panaszt elutasító határozatában, hogy „2009. június 1‑jével minden üres orvosszakértői álláshelyet betöltöttek”.
31 Továbbá emlékeztetni kell arra, hogy az indokolás állítólagos hiánya esetén, a hiányt pótolni lehet a Közszolgálati Törvényszék előtt folyamatban lévő eljárás keretében szolgáltatott magyarázatok révén. Márpedig jelen ügyben a Parlament az ellenkérelmében előadta, hogy az első orvost 2009. május 1‑jén, a másodikat 2009. június 1‑jén vették fel határozatlan időre szóló szerződéssel rendelkező ideiglenes alkalmazottként. Végezetül a tárgyalás során a felperes maga is megjegyezte, hogy az összes állítólagosan hiányzó indok szerepelt az ellenkérelemben.
32 Végül a felperes ugyanilyen hiába hivatkozik a Parlamenttel szemben arra, hogy a megtámadott határozat elfogadása előtt nem került sor vele beszélgetésre. Kétségtelen, hogy az ítélkezési gyakorlat értelmében a sérelmet okozó határozat kapcsán felmerülő indokolási kötelezettséget teljesítettnek kell tekinteni, ha az érdekeltet ezen indokokról a feletteseivel való beszélgetés során megfelelően tájékoztatták (a Közszolgálati Törvényszék F‑1/05. sz., Landgren kontra ETF ügyben 2006. október 26‑án hozott ítéletének 79. pontja). Mindazonáltal ennek az ítélkezési gyakorlatnak egyetlen célja, hogy meghatározzon egy olyan körülményt, amely orvosolja az indokolási kötelezettség megsértését, de – ellentétben azzal, amit a felperes sugall – sem e kötelezettség, sem az átláthatóság követelménye alapján nem teszi kötelezővé a felettesekkel történő előzetes beszélgetést, ha – miként a jelen esetben – a munkaviszonyt megszüntető határozat elégséges indokolást tartalmaz.
33 Az első jogalapot tehát el kell utasítani.
A jogalap hiányára, a nyilvánvalóan téves mérlegelésre, az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 2., 3., 8., 29. és 47. cikkének megsértésére, valamint a hatáskörrel való visszaélésre alapított, második jogalapról
34 A második jogalap címéből és kifejtéséből következően azt három részre lehet osztani, amelyeket egymás után kell megvizsgálni. Továbbá az is következik a jogalap kifejtéséből, hogy az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 29. cikkére történő hivatkozás nyilvánvalóan figyelmetlenség következménye, mivel az a jogvita tárgyától teljesen idegen, amennyiben a szülési segélyről szól és a felperes semmilyen konkrét érvet nem alapít rá. Meg kell tehát állapítani, hogy az inkább a személyzeti szabályzat 29. cikkére vonatkozik, amennyiben utal rá a belső szabályok 7. cikke.
– A második jogalapnak a jogalap hiányára alapított, első részéről
35 A felperes úgy véli, hogy a Parlament nem hivatkozhat az arra alapított „gazdasági okra”, hogy minden orvosi álláshelyet betöltöttek, mivel ez az indok sem az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek között, sem a szerződésében nem szerepel a határozatlan időre szóló szerződés jogszerű megszüntetésének indokaként.
36 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 47. cikkének c) pontja széles mérlegelési jogkört biztosít a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság számára valamely ideiglenes alkalmazott határozatlan időre szóló szerződésének megszüntetéséhez (lásd ebben az értelemben a Elsőfokú Bíróság T‑404/06. P. sz., ETF kontra Landgren ügyben 2009. szeptember 8‑án hozott ítéletének 162. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot; és az Európai Unió Törvényszéke T‑283/08. P. sz., Longinidis kontra Cedefop ügyben 2011. július 7‑én hozott ítéletének 84. pontját).
37 Ezzel összefüggésben és válaszul a Parlament azon érvére, hogy a belső szabályok 7. cikkének 4. pontja megakadályozta abban, hogy határozatlan időre szóló szerződést kössön, miközben biztosítania kellett a luxembourgi orvosi rendelő által ellátott szolgáltatás folyamatosságát, a Közszolgálati Törvényszék úgy ítélte meg a Scheefer‑ügyben hozott ítéletében, hogy ez a cikk „nem tiltja meg határozatlan időre szóló szerződések kötését, amennyiben valamely ideiglenes helyzet a jelen esethez hasonlóan meghatározatlan időtartamon keresztül fennállhat, és ha az ilyen szerződés semmiképpen nem nyújtja a jogosultjának a tisztviselővé való kinevezés stabilitását, mivel jogszerű indokkal és az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 47. cikke c) pontja i. alpontjának megfelelően felmondási idő biztosításával megszüntethető” (a Scheefer‑ügyben hozott ítélet 56. pontja).
38 Azon kérdést illetően, hogy a jelen ügyben az a körülmény, hogy a Parlament luxembourgi orvosi rendelőjének minden üres orvosi álláshelyét betöltötték, a munkaviszony megszüntetésének jogszerű indokául szolgálhat‑e, emlékeztetni kell arra, hogy az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 2. cikkének a) pontja alapján foglalkoztatott alkalmazott – mint a felperes – „a költségvetés egyes intézményekre vonatkozó részéhez mellékelt beosztásjegyzékben felsorolt és a költségvetési hatóságok által ideiglenesnek minősített beosztások betöltésére” kerül alkalmazásra.
39 Következésképpen – ahogyan a felperes jellemzi – a „gazdasági okra” alapított indok, tehát az, hogy az egyes intézmény költségvetéséhez mellékelt beosztásjegyzékben nincsen üres álláshely, jogszerű indoknak minősül, amelyre tekintettel a Parlament elfogadhatta a megtámadott határozatot az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 47. cikke c) pontja i. alpontja alapján.
40 A második jogalap első részét tehát el kell utasítani.
– A második jogalapnak a nyilvánvalóan téves mérlegelésre, az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 2., 3., 8. és 47. cikkének, valamint a személyzeti szabályzat 29. cikkének megsértésére alapított, második részéről
41 A felperes úgy véli, hogy a megtámadott határozat nyilvánvalóan téves mérlegelésen alapul, és annak meghozatalakor téves jogalkalmazásra került sor, amennyiben az sérti az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 2., 3., 8. és 47. cikkét, valamint a személyzeti szabályzat 29. cikkét. A felperes szerint a Parlament azzal, hogy jogellenesen több, határozott időre szóló szerződést kötött vele, megkísérelte megkerülni az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételeket, viszont azon jogelvnek megfelelően, amelynek értelmében saját felróható magatartására senki sem hivatkozhat, a megtámadott határozat igazolásaképpen nem hozhatja fel ezt az eljárását. Pontosabban a munkaviszonya megszüntetését igazoló, orvosi álláshelyek hiányára alapított indokot nem lehet a konkrét ügy körülményeitől elvontan értékelni, és különösen nem lehet attól a ténytől elvontan értékelni, hogy a Közszolgálati Törvényszék a Scheefer‑ügyben hozott ítéletében megállapította, hogy a határozott időre szóló ideiglenes alkalmazotti szerződése határozatlan időre szóló szerződéssé vált, mégpedig „2008. március 31”‑i hatállyal. Ha a Parlament tiszteletben tartotta volna az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételeket, akkor a felperes szerint már ezen időponttól kezdődően határozatlan idejű szerződést kötött volna vele, és ezt követően felajánlott volna számára egy orvosi álláshelyet. Ezen túlmenően, tekintettel a felperes által az intézményben megszerzett gyakorlatra, ez a kinevezés megfelelt volna a szolgálati érdeknek. Végül a panaszt elutasító határozatban szereplő azon érv, amelynek értelmében a felperes nem szerepelt a PE/95/S kiválasztási eljárás sikeres pályázóinak listáján, és így alkalmazását nem lehetett határozatlan idejűvé tenni, elfogadhatatlan, mivel a megtámadott határozat elfogadását követően először hozták fel. Ez az érv azért is hibás, mert jelen esetben nem azt a tényt kellene szankcionálni, hogy a felperes nem szerepelt a PE/95/S kiválasztási eljárás sikeres pályázóinak listáján, hanem azt a körülményt, hogy a Parlament arra hivatkozik, hogy a luxembourgi orvosi rendelőjében nem volt üres álláshely, elhallgatva azt, hogy ezt a saját felróható magatartása okozta.
42 A Közszolgálati Törvényszék azonban megállapítja, hogy a Parlament azáltal, hogy a megtámadott határozatban azt állapította meg, hogy „[a felperes] alkalmazása már nem [volt] igazolható, tekintettel arra, hogy már rendelkezésére áll[t] a belső szabályok 7. cikkének 2. pontjában szereplő követelményeknek megfelelő sikeres pályázók listája […] és minden üres luxembourgi orvosszakértői álláshely betöltése e lista alapján [történt]”, nem „saját felróható magatartására”, hanem egy objektív tényre hivatkozott, függetlenül attól a jogellenes cselekményétől, hogy a 2008. március 26‑i szerződésmódosítás során csak határozott időre hosszabbította meg a felperes szerződését.
43 Egyébiránt az az indok, hogy a Parlamentnek nem volt lehetősége a felperest az álláshelyén tartani, mert az elégtelen szakmai gyakorlata miatt elutasított pályázata folytán nem volt a PE/95/S kiválasztási eljárás sikeres pályázója, nem elfogadhatatlan, és nem is hibás.
44 Ez az indok nem elfogadhatatlan, mivel a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikkében szabályozott jogorvoslati rendszerben – amelyre az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 46. cikke is utal – és figyelemmel az említett cikkek által bevezetett, pert megelőző eljárás különböző lehetséges kimeneteleire, a panasz elutasítása esetén előfordulhat, hogy az adminisztrációnak ki kell egészítenie, vagy akár meg is kell változtatnia azon indokokat, amelyekre alapítottan a vitatott aktust elfogadta (lásd ebben az értelemben az Európai Unió Törvényszéke T‑377/08. P. sz., Bizottság kontra Birkhoff ügyben 2009. december 9‑én hozott ítéletének 55–60. pontját; a Közszolgálati Törvényszék F‑30/09. sz., Chaouch kontra Bizottság ügyben 2011. április 13‑án hozott ítéletének 35. pontját).
45 Márpedig a megtámadott határozatban a Parlament már emlékeztette a felperest arra, hogy őt a belső szabályok 7. cikkében szabályozott „kivételes eljárás szerint” vették fel „versenyvizsga vagy más kiválasztási eljárás sikeres pályázóinak hiányában”, és arra, hogy a felperes nem volt az üres orvosi álláshelyek betöltésére szervezett PE/95/S kiválasztási eljárás sikeres pályázója. Ebben az összefüggésben a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság a panaszt elutasító határozatban csak tovább fejtegette e megállapításokat, hangsúlyozva, hogy „ilyen körülmények között a Parlament – hacsak a pályázók közötti egyenlő elbánás elvét meg nem sérti – nem vehette fel a felperest”.
46 Az említett indok továbbá nem hibás, mivel ténylegesen kitűnik a belső szabályok 7. cikkének 2. és 3. pontjából, hogy az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 2. cikkének a) pontja szerinti ideiglenes alkalmazottakat versenyvizsga sikeres pályázóinak hiányában csak kiválasztási eljárás útján lehet tartósan alkalmazni. Márpedig meg kell állapítani, hogy a szóban forgó felvételi eljárás – jóllehet az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek nem rendelkeznek róla – szerves részét képezi azon formalitásoknak, amelyeket a Parlamentnek mint munkáltatónak vagy jövőbeli munkáltatónak tiszteletben kell tartania (lásd ebben az értelemben az Elsőfokú Bíróság T‑45/90. sz., Speybrouck kontra Parlament ügyben 1992. január 28‑án hozott ítéletének 68. pontját). Ezt az eljárást annál is inkább követnie kellett a Parlamentnek, mivel tiszteletben kellett tartania a PE/95/S kiválasztási eljárás pályázói közötti egyenlő elbánás elvét, különösképpen ezen eljárás azon sikeres pályázóinak vonatkozásában, akik sikeres pályázatuk eredményeként alkalmasak voltak a luxembourgi orvosi rendelő üres álláshelyeinek betöltésére. Valamint annak ellenére, hogy az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikkének első bekezdése alapján a felperes szerződését 2008. március 26‑i hatállyal határozatlan idejű szerződéssé minősítették át, a Parlamentnek, amely 2007. október 18‑án megindította a PE/95/S kiválasztási eljárást, főszabály szerint a PE/95/S kiválasztási eljárás sikeres pályázói közül kellett felvennie nemcsak a 2009. május 1‑jén alkalmazott orvost az első üres álláshely betöltésére, hanem a 2009. június 1‑jén alkalmazott orvost is a második üresedés esetében. Ugyanis, noha a fent említett kiválasztási eljárást „orvos munkakörben tanácsosként dolgozó ideiglenes alkalmazott […] felvétele” céljából szervezték meg, a szóban forgó eljárásról szóló hirdetés a négy legalkalmasabb pályázót tartalmazó lista összeállításáról is rendelkezett.
47 Ebből következően, ellentétben azzal, amit a felperes állít, az a tény, hogy a felperes nem szerepelt a PE/95/S kiválasztási eljárás sikeres pályázóinak listáján, és hogy a belső szabályok 7. cikkének 2. pontja vagy 7. cikkének 3. pontjának első francia bekezdése alapján nem kérhette felvételét, olyan meghatározó elem, amelyet a Parlament nem hagyhatott figyelmen kívül, függetlenül attól a hibától, amelyet az érintett szerződésének minősítése kapcsán vétett a 2008. március 26‑án kezdődő időszak tekintetében.
48 Ezenfelül kétségtelen, hogy valamely intézmény megszüntetheti az ideiglenes alkalmazott határozatlan időre szóló szerződését abból az okból, hogy – mint a jelen esetben – nem szerepel valamely versenyvizsga vagy más kiválasztási eljárás sikeres pályázóinak listáján (lásd az Elsőfokú Bíróság T‑70/00. sz., Hoyer kontra Bizottság ügyben 2002. december 5‑én hozott ítéletének 44. pontját).
49 A felperesnek a tárgyalás során előadott érvei nem vitathatják eredményesen a fenti megállapításokat.
50 Ugyanis, bár igaz, hogy a személyzeti szabályzat és az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek elsőbbséget élveznek a belső szabályokkal szemben, ez utóbbi 7. cikke nem ütközik azok egyik rendelkezésébe sem annak előírásával, hogy az ideiglenes alkalmazottakat a versenyvizsgák vagy kiválasztási eljárások sikeres pályázói közül kell felvenni, és hogy olyan pályázót, aki e formalitásoknak nem felel meg, csak kivételes és átmeneti jelleggel lehet ideiglenes alkalmazottként felvenni.
51 A felperes mindazonáltal észrevételezi, hogy az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikkének első bekezdése értelmében határozatlan időre szóló szerződéssel foglalkoztatták a 2008. március 26‑i szerződésmódosítást követően, tehát akkor, amikor 2008. január 28‑án már eldőlt, hogy nem vehet részt a PE/95/S kiválasztási eljárásban. A felperes ezzel összefüggésben arra hivatkozva, hogy a határozatlan időre szóló szerződések a munkaviszony bizonyos stabilitását biztosítják az ilyen szerződéssel rendelkező személyek számára, és hogy ezzel ellentétben a határozott idejű szerződések célja a keretmegállapodás 3. szakasza szerint többek között az, hogy meghatározott esemény bekövetkezéséig valamely álláshely be legyen töltve, azt állítja, hogy az akkori határozatlan időre szóló szerződésének nem lehetett célja egy orvosi álláshely átmeneti jelleggel való betöltése, és hogy már nem lehetett vele szemben a belső szabályok 7. cikkében előírt alkalmazási feltételeket támasztani.
52 Való igaz, hogy a keretmegállapodás 3. szakaszának 1. pontja szerint valamely szerződés időtartamát nemcsak egy „meghatározott időpont elérése” határozhatja meg, hanem egy „meghatározott esemény bekövetkezése” is (lásd a Közszolgálati Törvényszék F‑102/09. sz., Bennett és társai kontra OHIM ügyben 2011. szeptember 15‑én hozott ítéletének 85. pontját). Az is igaz, hogy a PE/95/S kiválasztási eljárás sikeres pályázóinak felvétele „meghatározott esemény” volt, amelynek bekövetkezéséig indokolt lett volna nem több, konkrét időpontban megszűnő határozott időre szóló szerződést kötni, hanem csak egyet, amelynek megszűnését e pályázók felvétele jelentette volna. Végül – amint az a fenti 37. pontban szerepel – a Közszolgálati Törvényszék a Scheefer‑ügyben hozott ítéletének 56. pontjában már említette ezt a lehetőséget.
53 Ezzel együtt a 2008. március 26‑án módosított szerződés határozatlan időre szóló szerződéssé történt átminősítése, amely az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikkének első bekezdésének megfelelően azt a tényt szankcionálta, hogy a Parlament a felperessel több, egymást követő, konkrét időpontban megszűnő határozott időre szóló szerződést kötött, nem fosztotta meg a Parlamentet attól a lehetőségtől, hogy megszüntesse ezt a szerződést az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 47. cikke c) pontjának i. alpontjában előírt feltételek szerint. Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy a határozatlan időre szóló szerződések nem nyújtanak olyan biztonságot az ilyen szerződéssel rendelkező személyek számára, mint a tisztviselői kinevezések.
54 Az a körülmény, hogy a felperes 2008. március 26‑tól határozatlan időre szóló szerződéssel rendelkezett, már csak azért sem védhette meg őt a munkaviszonyának a PE/95/S kiválasztási eljárás sikeres pályázóinak felvétele folytán bekövetkező megszűnéstől, mert jelentős bizonytalansági tényező társult ehhez az időponthoz, abból kifolyólag, hogy az alkalmassági lista még nem állt rendelkezésre, valamint azon – a Parlament által a tárgyaláson felhozott – körülmény folytán, hogy nem volt biztos, hogy azok az orvosok, akiket az említett eljárás sikeres pályázóinak nyilvánítanak majd, végül elfogadnak egy olyan állást, amely a magánpraxisuk feladásával jár.
55 A második jogalap második részét tehát el kell utasítani.
– A második jogalapnak a hatáskörrel való visszaélésre alapított, harmadik részéről
56 A felperes állítása szerint a Parlament arra használta az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 47. cikke c) pontjának i. alpontja által ráruházott hatáskört, hogy megkerülje az abból a trükkből következő nehézségeket, amelyhez 2008‑ban azért folyamodott, hogy ne kelljen a felperessel határozatlan időre szóló szerződést kötnie.
57 Ezt a harmadik részt nem lehet elfogadni, mert a felperes nem hoz fel olyan objektív, pontos és egybevágó körülményeket, amelyek azt valószínűsítenék, hogy a Parlament visszaélt az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 47. cikkének céljával.
58 Ezen túlmenően kifejtésre került a jelen ítélet 46. és 47. pontjában, hogy a Parlament, függetlenül az általa elkövetett hibától, nem hagyhatta figyelmen kívül a belső szabályok 7. cikkét, és azt a tényt, hogy a felperes nem szerepelt a PE/95/S kiválasztási eljárás folytán született alkalmassági listán.
59 Mindezekre tekintettel a teljes második jogalapot el kell utasítani.
A gondoskodási kötelezettség megsértésére, a joggal való visszaélésre, valamint a megfelelő ügyintézés elve és a szerződések jóhiszemű teljesítésének elve megsértésére alapított, harmadik jogalapról
60 A felperes azzal érvel, hogy a Parlament sem az ő érdekeit, sem a szolgálat érdekeit nem vette figyelembe. Vagyis a Parlament nem kísérelt meg olyan megoldást találni, amellyel a felperes is egyetért. A Parlament a megtámadott határozatban, anélkül hogy a felperest egyáltalán meghallgatta volna, ahhoz a trükkhöz folyamodott, amely miatt a Közszolgálati Törvényszék a Scheefer‑ügyben hozott ítéletében korábban már elmarasztalta. Márpedig a megfelelő ügyintézés elve alapján a hatóságnak minden olyan elemet figyelembe kellene vennie, amely hatással lehet a döntésére. Ezenfelül, ha a Parlament tiszteletben tartotta volna az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételeket, és határozatlan időre szóló szerződést kötött volna a felperessel, saját érdekében állt volna, hogy megtartsa állásában, mivel a felperes nem vált arra érdemtelenné, éppen ellenkezőleg, szerzett valamennyi gyakorlatot a Parlament luxembourgi orvosi rendelőjében. Ezenkívül a Parlament azáltal, hogy saját felróható magatartásán alapuló indokra hivatkozik, anélkül hogy megkísérelne mind a maga, mind a felperes részére jogilag elfogadható megoldást találni, sérti a szerződések jóhiszemű teljesítésének elvét, és joggal való visszaélést követ el.
61 A Közszolgálati Törvényszék azonban már kimondta, hogy az a tény, hogy valamely pályázó ideiglenes alkalmazottként hasonló jellegű feladatokat végez, mint amelyek végzésére versenyvizsgát szerveztek, nem akadályozza meg az intézményt abban, hogy szerződésének megszüntetése érdekében figyelembe vegye az érintett e versenyvizsgán való sikertelen szereplését(lásd a fenti 48. pontban hivatkozott Hoyer kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 47. pontját). Ebben az összefüggésben el kell ismerni azt is, hogy azon körülmény, hogy a felperes orvosi munkakörét határozatlan időre szóló, de átmeneti jellegű, ideiglenes alkalmazotti szerződés keretében látta el a PE/95/S kiválasztási eljárás eredményeinek megszületéséig, nem gátolta meg a Parlamentet abban, hogy a felperes szerződésének azon okból való megszüntetése érdekében, hogy valamennyi üres orvosi álláshelyet már betöltötték e kiválasztási eljárás sikeres pályázói, figyelembe vegye azt a tényt, hogy a felperes nem szerepelt az említett eljárás alkalmassági listáján.
62 Ezen túlmenően emlékeztetni kell arra, hogy a belső szabályok 7. cikkének a tárgya a Parlament szolgálatában álló ideiglenes alkalmazottak felvételének megszervezése, oly módon, hogy tartós alkalmazásukat a megfelelő ügyintézés érdekében kiválasztási eljárás lefolytatásához köti, és hogy – amint azt fentebb említésre került – a Parlament főszabály szerint kötve volt ehhez a rendelkezéshez, valamint ahhoz a tényhez is, hogy a felperes nem szerepelt a PE/95/S kiválasztási eljárás alkalmassági listáján. Következésképpen, még ha határozatlan időre szóló szerződést kötött is volna a Parlament a felperessel 2008. március 26‑án, nem ajánlhatott volna fel egy orvosi álláshelyet anélkül, hogy ne sértette volna meg a kiválasztási eljárásban résztvevő pályázók közti egyenlő elbánást, különösképpen annak sikeres pályázóinak kárára.
63 Ezenfelül a Parlament arra hivatkozik, hogy mielőtt megszüntette volna a felperes munkaviszonyát, a gondoskodási kötelezettségnek megfelelően megvizsgálta, hogy át lehet‑e őt helyezni egy másik orvosi állásba az orvosi rendelőn belül, de az efféle áthelyezés lehetetlennek bizonyult a speciális végzettsége miatt. Márpedig meg kell állapítani e tekintetben, hogy a felperes ténylegesen csak a luxembourgi orvosi rendelőben folytatott orvosi munkájának fenntartását kérelmezi.
64 A felperes azt is állítja, hogy a Parlament nem kísérelt meg vele közös megoldást találni, és anélkül szüntette meg munkaviszonyát, hogy egyáltalán meghallgatta volna, ami valóban így történt.
65 Úgy tűnik, hogy ez utóbbi kritika a gondoskodási kötelezettség megsértésére alapított kifogás részét képezi, amely az imént már megválaszolásra került.
66 Feltéve azonban, hogy a felperes a védelemhez való jognak vagy a megfelelő ügyintézés elvének megsértésére alapított kifogással kívánt élni, tekintve, hogy a Parlament nem tette számára lehetővé álláspontjának kifejtését, emlékeztetni kell arra, hogy a meghallgatáshoz való jog megsértése a határozat semmisségét csak akkor vonja maga után, ha e jog megsértése nélkül az eljárás más eredményre vezethetett volna (lásd a Bíróság C‑294/95. P. sz., Ohja kontra Bizottság ügyben 1996. november 12‑én hozott ítéletének 67. pontját; az Elsőfokú Bíróság T‑290/97. sz., Mehibas Dordtselaan kontra Bizottság ügyben 2000. január 18‑án hozott ítéletének 47. pontját és a T‑372/00. sz., Campolargo kontra Bizottság ügyben 2002. április 23‑án hozott ítéletének 39. pontját; a Közszolgálati Törvényszék F‑59/09. sz., De Nicola kontra EBB ügyben 2011. március 8‑án hozott ítéletének 182. pontja, az ítélettel szemben T‑264/11. P. ügyszám alatt fellebbezés van folyamatban az Európai Unió Törvényszéke előtt). Márpedig a jelen esetben, figyelembe véve a belső szabályok 7. cikkét és a PE/95/S kiválasztási eljárás pályázói közti egyenlő bánásmód megtartására vonatkozó követelményt, továbbá azt, hogy a felperes nem szerepelt az ezen eljárás során összeállított alkalmassági listán, valamint azt a körülményt, hogy a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság kötve volt a betöltendő álláshelyek számához, nem tűnik úgy, hogy a megtámadott határozattól eltérő határozatot hozhattak volna, ha a felperesnek lehetősége lett volna előadni az észrevételeit.
67 Összegezve tehát a harmadik jogalap megalapozatlan, következésképpen megalapozott jogalap hiányában a megsemmisítés iránti kérelmet el kell utasítani.
A megtámadott határozat megsemmisítése minden következményének – ideértve ennek pénzügyi következményeit is – megállapítása iránti kérelemről, valamint a kártérítés iránti kérelemről
68 A Közszolgálati Törvényszék korlátlan felülvizsgálati jogkörére való hivatkozással a felperes azt kéri, hogy helyezzék vissza abba a helyzetbe, amelyben a megtámadott határozat megsemmisítése esetén lenne, vagyis mintha még mindig a Parlament luxembourgi orvosi rendelőjében állna alkalmazásban.
69 Abban az esetben, ha a visszahelyezése lehetetlen lenne, a felperes azt kéri a Közszolgálati Törvényszéktől, hogy a kötelezze a Parlamentet 36 havi illetményének megfelelő 288 000 euró összegű vagyoni kártérítés megfizetésére. Ezenfelül a felperes azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék kötelezze a Parlamentet 15 000 euró összegű nem vagyoni kártérítés megfizetésére. Ez a kár abból következik, hogy szociális jogait kevéssé tartották tiszteletben, továbbá abból, hogy érzése szerint megtévesztették előmeneteli kilátásai tekintetében, valamint abból, hogy egy második eljárást kellett indítania a jogai érvényesítése érdekében.
70 A jelen kérelem összefügg a megsemmisítés iránti kérelemmel, és ez utóbbi elutasítása következtében azt is el kell utasítani.
71 Feltéve, hogy nem vagyoni kára igazolásaképpen a felperes a Parlament nem határozati jellegű magatartására hivatkozik, így arra, hogy állítólagosan megtévesztette őt előmeneteli kilátásai tekintetében, és szociális jogait kevéssé tartotta tiszteletben, meg kell állapítani, hogy a kártérítés iránti kérelem elfogadhatatlan, mivel nem előzte meg az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 46. cikkén és a személyzeti szabályzat 90. cikkén alapuló kérelem.
A költségekről
72 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 1. §‑a alapján, figyelemmel az e szabályzat II. címének 8. fejezetében foglalt egyéb rendelkezésekre, a Közszolgálati Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Ugyanezen cikk 2. §‑a értelmében a Közszolgálati Törvényszék dönthet úgy, hogy ha az a méltányosság alapján indokolt, a pervesztes felet csak a költségek egy részének viselésére kötelezi, vagy e címen nem kötelezi a költségek viselésére.
73 A fent kifejtett indokok alapján a felperes a pervesztes fél. Ezenfelül a Parlament kifejezetten kérte, hogy a Közszolgálati Törvényszék kötelezze a felperest a költségek viselésére. Mivel a jelen ügy körülményei nem indokolják az eljárási szabályzat 87. cikke 2. §‑ának alkalmazását, a felperesnek magának kell viselnie saját költségeit, és kötelezni kell a Parlament részéről felmerült költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) S. Scheefer maga viseli saját költségeit, és köteles viselni az Európai Parlament részéről felmerült költségeket.
Van Raepenbusch | Boruta | Barents |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2013. március 6‑i nyilvános ülésen.
W. Hakenberg | | S. Van Raepenbusch |