A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (nyolcadik tanács)

2018. július 12.(*)

„Verseny – Kartellek – Az elektromos kábelek európai piaca – Az EUMSZ 101. cikk megsértését megállapító határozat – Egységes és folyamatos jogsértés – A jogsértés bizonyítéka – A részvétel időtartama – Nyilvános elhatárolódás – A bírság összegének kiszámítása – A jogsértés súlya – Korlátlan felülvizsgálati jogkör”

A T‑441/14. sz. ügyben,

a Brugg Kabel AG (székhelye: Brugg [Svájc]),

a Kabelwerke Brugg AG Holding (székhelye: Brugg)

(képviselik őket: A. Rinne, A. Boos és M. Lichtenegger ügyvédek)

felpereseknek

az Európai Bizottság (képviselik: H. Leupold, H. van Vliet és C. Vollrath, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: A. Israel ügyvéd)

alperes ellen

az elsődlegesen az [EUMSZ] 101. cikk és az [EGT]‑Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (AT.39610 – „erősáramú [helyesen: elektromos] kábelek” ügy) 2014. április 2‑án hozott C(2014) 2139 final bizottsági határozatnak a felpereseket érintő részében történő megsemmisítése iránt, valamint másodlagosan a velük szemben kiszabott bírság összegének csökkentése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács),

tagjai: A. M. Collins elnök, M. Kancheva (előadó) és R. Barents bírák,

hivatalvezető: L. Grzegorczyk tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2017. június 1‑jei tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

I.      A jogvita előzményei

A.      A felperesek és az érintett ágazat

1        A felperesek, a Kabelwerke Brugg AG Holding és kizárólagos tulajdonában álló leányvállalata, a Brugg Kabel AG, a föld alatti elektromos kábelek gyártásának és értékesítésének ágazatában működő svájci társaságok.

2        A tenger alatti és a föld alatti elektromos kábeleket a villamos energia vízben, illetve föld alatt történő szállítására és elosztására használják. E kábelek három kategóriába sorolhatók: kis‑, közép‑, valamint nagy‑ és igen nagy feszültségű kábelek. A nagy‑ és igen nagy feszültségű elektromos kábeleket az esetek többségében projektek keretében értékesítik. E projektek az elektromos kábel, valamint a szükséges kiegészítő felszerelések, berendezések és szolgáltatások kombinációját tartalmazzák. A nagy‑ és igen nagy feszültségű elektromos kábeleket az egész világon elsősorban közbeszerzési szerződések keretében a nagy országos hálózatüzemeltetők és más villamosenergia‑ipari vállalkozások részére értékesítik.

B.      A közigazgatási eljárás

3        2008. október 17‑i levelében az ABB AB svéd társaság az Európai Közösségek Bizottságához benyújtott egy sor, a föld alatti és tenger alatti elektromos kábelek gyártásának és értékesítésének ágazatában tanúsított megszorító kereskedelmi magatartásokkal kapcsolatos nyilatkozatot és dokumentumot. E nyilatkozatok és dokumentumok benyújtására a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló bizottsági közlemény (HL 2006. C 298., 17. o.; a továbbiakban: engedékenységi közlemény) alapján előterjesztett mentesség iránti kérelem keretében került sor.

4        2009. január 28‑tól február 3‑ig az ABB nyilatkozatait követően a Bizottság helyszíni vizsgálatokat végzett a Prysmian SpA és a Prysmian Cavi e Sistemi Energia Srl, valamint más érintett európai társaságok, nevezetesen a Nexans SA és a Nexans France SAS helyiségeiben.

5        2009. február 2‑án a Sumitomo Electric Industries Ltd, a Hitachi Cable Ltd és a J‑Power Systems Corp. japán társaságok közösen az engedékenységi közlemény 14. pontja alapján bírságmentesség iránti kérelmet, illetve másodlagosan e közlemény 27. pontja alapján a bírság összegének csökkentése iránti kérelmet nyújtottak be. E társaságok ezt követően egyéb szóbeli nyilatkozatokat is tettek, és más dokumentumokat is benyújtottak a Bizottsághoz.

6        A vizsgálat során a Bizottság [az EUMSZ 101.] és [EUMSZ 102. cikkben] meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.) 18. cikke, valamint az engedékenységi közlemény 12. pontja alapján több információkérést intézett a föld alatti és tenger alatti elektromos kábelek gyártásának és értékesítésének ágazatában tevékenykedő vállalkozásokhoz.

7        2011. június 30‑án a Bizottság eljárást indított és kifogásközlést fogadott el a következő jogalanyokkal szemben: a Nexans France, a Nexans, a Pirelli & C. SpA, a Prysmian Cavi e Sistemi Energia, a Prysmian, a The Goldman Sachs Group, Inc., a Sumitomo Electric Industries, a Hitachi Cable, a J‑Power Systems, a Furukawa Electric Co. Ltd, a Fujikura Ltd, a Viscas Corp., az SWCC Showa Holdings Co. Ltd, a Mitsubishi Cable Industries Ltd, az Exsym Corp., az ABB, az ABB Ltd, az nkt cables GmbH, az NKT Holding A/S, a Silec Cable SAS, a Grupo General Cable Sistemas, SA, a Safran SA, a General Cable Corp., az LS Cable & System Ltd, a Taihan Electric Wire Co. Ltd és a felperesek.

8        2012. június 11‑től 18‑ig a Furukawa Electric kivételével a kifogásközlés valamennyi címzettje részt vett a Bizottság előtt tartott meghallgatáson.

9        2012. november 14‑i Nexans France és Nexans kontra Bizottság ítéletében (T‑135/09, EU:T:2012:596) és 2012. november 14‑i Prysmian és Prysmian Cavi e Sistemi Energia kontra Bizottság ítéletében (T‑140/09, nem tették közzé, EU:T:2012:597) a Törvényszék részben megsemmisítette az egyrészt a Nexansnak és a Nexans France‑nak, másrészt pedig a Prysmiannak és a Prysmian Cavi e Sistemi Energiának címzett, helyszíni vizsgálatot elrendelő határozatokat annyiban, amennyiben azok a nagyfeszültségű, tenger alatti és föld alatti elektromos kábeleken kívüli egyéb elektromos kábelekre, valamint az ez utóbbi kábelekhez kapcsolódó anyagokra vonatkoztak, a kereseteket pedig az ezt meghaladó részükben elutasította. 2013. január 24‑én a Nexans és a Nexans France az elsőként említett ítélettel szemben fellebbezést nyújtott be. 2014. június 25‑i Nexans és Nexans France kontra Bizottság ítéletében (C‑37/13 P, EU:C:2014:2030) a Bíróság e fellebbezést elutasította.

10      2014. április 2‑án a Bizottság az [EUMSZ] 101. cikk és az [EGT]‑Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (AT.39610 – „elektromos kábelek” ügy) meghozta a C(2014) 2139 final határozatot (a továbbiakban: megtámadott határozat).

C.      A megtámadott határozat

1.      A szóban forgó jogsértés

11      A megtámadott határozat 1. cikke kimondja, hogy a „föld alatti és/vagy tenger alatti, nagyfeszültségű (igen nagy feszültségű) elektromos kábelek ágazatában” több vállalkozás különböző időszakokban részt vett az EUMSZ 101. cikkbe ütköző egységes és folyamatos jogsértésben. A Bizottság lényegében megállapította, hogy 1999 februárjától 2009. január végéig a tenger alatti és föld alatti elektromos kábeleket gyártó legfontosabb európai, japán és dél‑koreai vállalkozások konkrét területeken a nagyfeszültségű (igen nagy feszültségű), föld alatti és tenger alatti elektromos kábelekre vonatkozó projektek vonatkozásában a verseny korlátozását célzó többoldalú és kétoldalú találkozók hálózatában vettek részt, valamint e célból kapcsolatokat tartottak fenn, a piacokat és az ügyfeleket egymás között felosztva, és ezáltal torzítva a rendes versenyt (az említett határozat (10)–(13) és (66) preambulumbekezdése).

12      A megtámadott határozatban a Bizottság megállapította, hogy a kartellnek két fő konfigurációja volt, amelyek egy összetett egészet alkottak. Közelebbről a Bizottság szerint a kartell két ágból állt:

–        az „A/R kartellkonfigurációból”, amely az általánosan „R tagoknak” nevezett európai vállalkozásokat, az „A tagoknak” nevezett japán vállalkozásokat, végül a „K tagoknak” nevezett dél‑koreai vállalkozásokat foglalta magában. Az említett konfiguráció lehetővé tette a területek és az ügyfelek európai, japán és dél‑koreai gyártók közötti elosztására vonatkozó célkitűzés megvalósítását. Ezen elosztásra a „nemzeti területre” vonatkozó megállapodás alapján került sor, amelynek értelmében a japán és a dél‑koreai gyártók tartózkodtak attól, hogy versenyt támasszanak az európai gyártók „nemzeti területét” érintő projektek vonatkozásában, míg ez utóbbi gyártók arra vállaltak kötelezettséget, hogy távol maradnak Japán és Dél‑Korea piacától. Ehhez hozzáadódott még az „exportterületeket”, azaz – nevezetesen az Egyesült Államokon kívül – a világ többi részét érintő projektek elosztása, amely keretében bizonyos időszakon keresztül egy „60/40 kvótát” tartottak tiszteletben, ami azt jelentette, hogy a projektek 60%‑át az európai gyártóknak, a maradék 40%‑ot pedig az ázsiai gyártóknak tartották fenn;

–        az „európai kartellkonfigurációból”, amelynek keretében az európai gyártók osztották fel a területeket és az ügyfeleket az európai „nemzeti területen” megvalósítandó projektek, illetve az európai gyártóknak odaítélt projektek vonatkozásában (lásd a megtámadott határozat 3.3 pontját, és különösen az említett határozat (73) és (74) preambulumbekezdését).

13      A Bizottság megállapította, hogy a kartell résztvevői adatközlési kötelezettséget írtak elő a felosztási megállapodások nyomon követésének lehetővé tétele érdekében (a megtámadott határozat (94)–(106) és (111)–(115) preambulumbekezdése).

14      Figyelemmel arra, hogy a kartell különböző résztvevői milyen szerepet játszottak a kartell végrehajtásában, a Bizottság a résztvevőket három csoportba sorolta. Először is meghatározta a kartell kemény magját, amelyhez egyrészt az európai vállalkozások, azaz a Nexans France, a Pirelli & C. – korábban Pirelli SpA – leányvállalatai, amelyek a kartellben egymást követően vettek részt (a továbbiakban: Pirelli), valamint a Prysmian Cavi e Sistemi Energia, másrészt pedig a japán vállalkozások, azaz a Furukawa Electric, a Fujikura és közös vállalkozásuk, a Viscas, valamint a Sumitomo Electric Industries, a Hitachi Cable és közös vállalkozásuk, a J‑Power Systems tartozott (a megtámadott határozat (545)–(561) preambulumbekezdése). Ezt követően a Bizottság megkülönböztette azon vállalkozások csoportját, amelyek nem képezték a kemény mag részét, azonban amelyeket mégsem lehetett a kartell mellékes szereplőinek tekinteni, és e csoportba sorolta a következő társaságokat: az ABB, az Exsym, a Brugg Kabel, valamint a Sagem SA, a Safran és a Silec Cable által alkotott jogalany (az említett határozat (562)–(575) preambulumbekezdése). Végül a Bizottság megállapította, hogy a Mitsubishi Cable Industries, az SWCC Showa Holdings, az LS Cable & System, a Taihan Electric Wire és az nkt cables a kartell mellékes szereplői voltak (e határozat (576)–(594) preambulumbekezdése).

2.      A felperesek felelőssége

15      A Brugg Kabel felelősségét azon az alapon állapították meg, hogy 2001. december 14. és 2006. november 16. között közvetlenül részt vett a jogsértésben. A Kabelwerke Brugg jogsértésért való felelősségét azon az alapon állapították meg, hogy a Brugg Kabel anyavállalata volt ugyanezen időszak folyamán (a megtámadott határozat (859)–(861) preambulumbekezdése).

3.      A kiszabott bírság

16      A megtámadott határozat 2. cikkének b) pontja a felperesekkel szemben „együttesen és egyetemlegesen” 8 490 000 euró összegű bírságot szabott ki.

17      A Bizottság a bírságok összegének kiszámításakor az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontját, valamint az [említett cikk] alapján kiszabott bírságok megállapításáról szóló iránymutatásban (HL 2006. C 210., 2. o.; a továbbiakban: 2006. évi bírságkiszabási iránymutatás) kifejtett módszert alkalmazta.

18      Először is, a bírságok alapösszegét illetően a Bizottság, miután a 2006. évi bírságkiszabási iránymutatás 18. pontja alapján meghatározta a releváns eladások értékét (a megtámadott határozat (963)–(994) preambulumbekezdése), az említett iránymutatás 22. és 23. pontjának megfelelően megállapította az eladások ezen értékének a jogsértés súlyát tükröző arányát. E tekintetben úgy ítélte meg, hogy a jogsértés a jellege miatt a legsúlyosabb versenykorlátozások közé tartozik, ami indokolja a súly címén 15%‑os mérték alkalmazását. Továbbá a súlyossági együtthatót valamennyi címzett vonatkozásában 2%‑kal emelte az összesített piaci részesedés, valamint a kartellnek szinte az egész világra kiterjedő földrajzi hatálya miatt, amely lefedte többek között az Európai Gazdasági Térség (EGT) területének egészét. Egyébiránt megállapította különösen, hogy az európai vállalkozások magatartása a versenyre nézve károsabb volt, mint a többi vállalkozás magatartása, mivel az európai vállalkozások, azon túl, hogy részt vettek az „A/R kartellkonfigurációban”, az „európai kartellkonfiguráció” keretében felosztották egymás között az elektromos kábelekre vonatkozó projekteket. Ezen okból a Bizottság az eladások értékének a jogsértés súlya címén figyelembe veendő arányát az európai vállalkozások vonatkozásában 19%‑ban, a többi vállalkozás vonatkozásában pedig 17%‑ban állapította meg (az említett határozat (997)–(1010) preambulumbekezdése).

19      A jogsértés időtartamára vonatkozó szorzótényezőt illetően a Bizottság a felperesek esetében a 2001. december 14. és 2006. november 16. közötti időszak vonatkozásában 4,91‑es szorzótényezőt állapított meg. Ezenkívül a bírság alapösszegébe kiegészítő összeget, azaz belépési díjat épített, amely az eladások értéke 19%‑ának felelt meg. Az így meghatározott említett összeg 8 937 000 eurót tett ki (a megtámadott határozat (1011)–(1016) preambulumbekezdése).

20      Másodszor, a bírságok alapösszegének kiigazítását illetően a Bizottság – az ABB kivételével – nem állapított meg olyan súlyosító körülményeket, amelyek érinthették volna a kartell egyes résztvevőivel szemben megállapított bírság alapösszegét. Az enyhítő körülményeket illetően azonban úgy határozott, hogy a bírságok összegének tükröznie kell azt, hogy a különböző vállalkozások milyen szerepet játszottak a kartell végrehajtásában. Így a kartell mellékes szereplőivel szemben kiszabandó bírság alapösszegét 10%‑kal csökkentette, illetve 5%‑kal csökkentette az azon vállalkozásokkal szemben kiszabandó bírság alapösszegét, amelyeknek a kartellben való részvétele közepes mértékű volt. Ezenkívül a Mitsubishi Cable Industries és az SWCC Showa Holdings számára az Exsym létrehozását megelőző időszak vonatkozásában, valamint az LS Cable & System és a Taihan Electric Wire számára további 1%‑os csökkentést nyújtott azért, mert e vállalkozások nem tudtak az egységes és folyamatos jogsértés bizonyos vonatkozásairól, és mivel ezekért nem tartoztak felelősséggel. A Bizottság a kartell kemény magjához tartozó vállalkozások esetében viszont a bírság alapösszegét nem csökkentette (a megtámadott határozat (1017)–(1020) és (1033) preambulumbekezdése). Egyébiránt a Bizottság a 2006. évi bírságkiszabási iránymutatás alapján a Mitsubishi Cable Industries esetében e társaságnak az engedékenységi közlemény keretein kívüli hatékony együttműködése miatt a bírság összegét további 3%‑kal csökkentette (az említett határozat (1041) preambulumbekezdése).

21      Ezenkívül a Bizottság úgy döntött, hogy mentesíti a bírság alól az ABB‑t, valamint hogy 45%‑kal csökkenti a J‑Power Systems, a Sumitomo Electric Industries és a Hitachi Cable társasággal szemben kiszabott bírság összegét, az e vállalkozások által az engedékenységi közlemény keretein belül tanúsított együttműködés figyelembevétele céljából.

II.    Az eljárás és a felek kérelmei

22      A Törvényszék Hivatalához 2014. június 16‑án benyújtott keresetlevelükkel a felperesek előterjesztették a jelen keresetet.

23      2016. szeptember 28‑án a Törvényszék az eljárási szabályzata 89. cikke (3) bekezdésének a) és d) pontjában előírt pervezető intézkedések keretében kérdéseket intézett a Bizottsághoz, és felhívta, hogy nyújtson be bizonyos iratokat, többek között a kifogásközlés egyéb címzettjei által adott válaszok nem bizalmas változatait.

24      Mivel a Törvényszék tanácsainak összetétele módosult, az eljárási szabályzat 27. cikkének (5) bekezdése alapján az előadó bírót a nyolcadik tanácsba (új összetétel) osztották be, következésképpen a jelen ügyet e tanács elé utalták.

25      2016. október 31‑i levelével a Bizottság válaszolt a Törvényszék által feltett kérdésekre, és benyújtotta a kért iratokat, a Nexans France, a Nexans, a The Goldman Sachs Group, a Sumitomo Electric Industries, a Hitachi Cable, a J‑Power Systems, a Furukawa Electric, a Fujikura, a Mitsubishi Cable Industries, az Exsym, az nkt cables, az NKT Holding, a Silec Cable, a Grupo General Cable Sistemas, a Safran, a General Cable, az LS Cable & System, az ABB, a Pirelli & C., a Prysmian, a Prysmian Cavi e Sistemi Energia, az SWCC Showa Holdings, a Taihan Electric Wire és a Viscas által a kifogásközlésre adott válaszok nem bizalmas változatai kivételével. A Bizottság jelezte, hogy az ilyen irányú felhívása ellenére e társaságok még nem készítették el a kifogásközlésre adott válaszuk nem bizalmas változatát.

26      Az előadó bíró javaslatára a Törvényszék (nyolcadik tanács) az eljárás szóbeli szakaszának a megnyitásáról határozott. A Törvényszék a 2017. június 1‑jei tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előadásait és a Törvényszék által feltett kérdésekre adott válaszait.

27      A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a megtámadott határozat 1. cikkének 2. pontját, 2. cikkének b) pontját, valamint 3. cikkét, amennyiben az őket „együttesen és egyetemlegesen” 8 490 000 euró összegű bírság megfizetésére kötelezi az EUMSZ 101. cikkbe és az EGT‑Megállapodás 53. cikkébe ütköző egységes és folyamatos jogsértés 2001. december 14. és 2006. november 16. közötti elkövetése miatt fennálló felelősségük okán;

–        részben semmisítse meg a megtámadott határozatot, amennyiben az az egységes és folyamatos jogsértést megvalósító különböző megállapodásokban és összehangolt magatartásokban való állítólagos részvételük miatt megállapítja az EUMSZ 101. cikkbe és az EGT‑Megállapodás 53. cikkébe ütköző egyedi jogsértésekért való felelősségüket is;

–        másodlagosan, csökkentse a velük szemben a megtámadott határozat 2. cikkének b) pontjában kiszabott bírság összegét;

–        a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

28      A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.

III. A jogkérdésről

29      Keresetükben a felperesek mind a megtámadott határozat részleges megsemmisítése iránti kérelmeket, mind a velük szemben kiszabott bírság összegének csökkentése iránti kérelmeket is előterjesztenek.

A.      A megsemmisítés iránti kérelmekről

30      A felperesek a megsemmisítés iránti kereseti kérelmeik alátámasztása érdekében hat jogalapra hivatkoznak. Az első a védelemhez való jog és a tisztességes eljáráshoz való jog megsértésén alapul. A második alapja az, hogy a Bizottságnak nincs hatásköre a harmadik országokban elkövetett, az EGT‑ben hatást nem gyakorló jogsértések szankcionálására. A harmadik jogalap mérlegelési hibán, továbbá az indokolási kötelezettség megsértésén, illetve az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában 1950. november 4‑én aláírt európai egyezmény (kihirdette: az 1993. évi XXXI. tv., a továbbiakban: EJEE) 6. cikkének (2) bekezdésében, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) EUSZ 6. cikk (2) és (3) bekezdésével együttesen értelmezett 48. cikkének (1) bekezdésében rögzített ártatlanság vélelméhez való jog megsértésén alapul, mivel tévesen tudták be a felelősséget a felpereseknek az egységes és folyamatos jogsértésben való állítólagos részvételük miatt. A negyedik jogalap alapja a vizsgálati kötelezettség megszegése, a felperesek kartellben való állítólagos részvételével kapcsolatos ténybeli tévedések, illetve a bizonyítékok elferdítése miatt, valamint az indokolási kötelezettség megsértése. Az ötödik jogalap az „anyagi jog” megsértésén alapul, az EUMSZ 101. cikk, illetve az EGT‑Megállapodás 53. cikkének téves alkalmazása miatt. A hatodik jogalap alapja a felperesekkel szemben kiszabott bírság összegének kiszámítását illetően az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) és (3) bekezdésének, valamint az egyenlő bánásmód és az arányosság elvének megsértése, az indokolás hibája, több mérlegelési hiba és hatáskörrel való visszaélés.

1.      Az első, a védelemhez való jog és a tisztességes eljáráshoz való jog megsértésére alapított jogalapról

31      Az első jogalap két részre bontható. Az első rész a tisztességes eljáráshoz való jog amiatti megsértésén alapul, hogy a Bizottság megtagadta az információkérések és a kifogásközlés német nyelven történő megküldését a felperesek részére. A második rész a védelemhez való jog amiatti megsértésén alapul, hogy a Bizottság megtagadta a felperesekkel szemben a betekintést más vállalkozások kifogásközlésre adott, esetlegesen mentő információkat tartalmazó válaszaiba.

a)      Az információkérések és a kifogásközlés angol nyelven történő megküldéséről

32      A felperesek előadják, hogy a Bizottság megsértette a tisztességes eljáráshoz való jogukat és a védelemhez való jogukat, amikor az információkéréseket és a kifogásközlést kizárólag angolul közölték velük, holott a Brugg Kabel több alkalommal kérte, hogy német nyelven kommunikáljanak vele.

33      A felperesek előadják, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog, a védelemhez való jog tiszteletben tartásának elve és az EJEE 6. cikke (3) bekezdésének a) pontja alapján, amennyiben a Bizottság egy olyan társaságot keres meg, amelynek székhelye az EGT részét nem képező állam területén található, úgy köteles ezen állam hivatalos nyelvét használni, amennyiben az említett nyelv egyike az Európai Unió hivatalos nyelveinek, valamint ha e nyelv ezenkívül egyike a Bizottság munkanyelveinek. Ebből következően, amint az egyébként a Bizottság „Antitrust Manual of Procedures” című dokumentumában is kiemelésre kerül, egy, a Brugg Kabelhez hasonló társaság esetében, amelynek székhelye Aargau kanton (Svájc) területén található, ahol a német a hivatalos nyelv, a Bizottság köteles volt e nyelvet használni vagy legkésőbb a kifogásközlést megelőzően beszerezni az e kötelezettség alóli felmentést az említett társaságtól.

34      Márpedig a jelen ügyben, azt követően, hogy a Bizottság eredetileg angol nyelven kereste meg a Brugg Kabelt, a Bizottság versenypolitikai főigazgatóságának egyik tisztviselője egy 2009. október 23‑án folytatott telefonbeszélgetés során azt jelezte az említett társaság képviselőinek, hogy a Bizottság nem tud kedvező választ adni azon kérelmükre, hogy küldjék meg részükre a 2009. október 20‑i információkérés német nyelvű változatát, azzal az indokkal, hogy e társaság székhelye nem valamely uniós tagállam területén található. A felperesek szerint ugyanezen társaság képviselői csak ezen elutasítást követően kérték az említett információkérés pusztán részleges fordítását, amint az kitűnik a Bizottság részére 2009. október 27‑én küldött levélből. Ellentétben a Bizottság által előadottakkal, a szóban forgó társaság tehát nem várta meg a meghallgatási tisztviselő előtt tartott meghallgatást azon kérelme előadásával, hogy a Bizottság németül kommunikáljon vele. Ezenkívül az érintett társaság azon kívánsága, hogy a németet használják eljárási nyelvként, egyértelműen kitűnik abból, hogy e nyelven válaszolt minden információkérésre, valamint a kifogásközlésre.

35      Az, hogy a Bizottság a Brugg Kabellel szemben megtagadta az információkérések és a kifogásközlés németül való közlését, olyan, az angolról németre fordításhoz szükséges időszakokat igényelt, amelyek csökkentették a rendesen a társaság védekezésére szánt időtartamot. A felperesek e tekintetben kifejtik, hogy ellentétben a Bizottság által előadottakkal, az említett társaságon belül az angol nyelv ismerete nem felelt meg az EJEE 6. cikke (3) bekezdésének a) pontjában szereplő követelményeknek. Éppen ellenkezőleg, mind a mindennapi munka, mind az igazgatók ülései, illetve a vállalatvezetési ellenőrök ülései rendszerint németül zajlottak. Ehhez hasonlóan a felperesek szerint a német volt az a nyelv, amelyen e társaság belső levelezése zajlott, és e nyelven fogalmazták meg az olyan belső dokumentumokat, mint az éves beszámolók, illetve az irányítási kézikönyv, amelyeket ezt követően külső szolgáltató fordított angolra. Végül nem releváns, hogy a Brugg Kabel és az egyéb elektromoskábel‑gyártók közötti vitatott szerződéseket lényegileg angolul kötötték meg, mivel egy munkatárs tisztán műszaki jellegű ismertetéséről volt szó az elektromoskábel‑gyártók szakmai nyelvén, míg a kifogásközlés olyan összetett kifogásokat tartalmazott, amelyeket a szóban forgó társaságnak tökéletesen kellett értenie annak érdekében, hogy azokat műszaki és jogi szempontból tanulmányozni tudja.

36      Egyebekben a felperesek előadják, hogy a Bizottság a Törvényszék előtti védelemhez való jogukat is megsértette, amikor az ellenkérelemben angol és francia nyelvű idézeteket szerepeltetett, anélkül hogy csatolta volna azok fordítását, amint azt a Törvényszék 1991. május 2‑i eljárási szabályzata 35. cikkének 3. §‑a előírja. Álláspontjuk szerint e fordítási hiányosságot nem lehetett orvosolni a viszonválasz szakaszában, e korrekció ugyanis nem fogadható el, mivel a felperesek már felhozták az eljárás nyelvének megsértésére alapított kifogást a keresetlevélben. Ebből az következik, hogy az ellenkérelem minden ilyen idézetet tartalmazó részét el kell utasítani, mint elfogadhatatlant.

37      A Bizottság vitatja a felperesek érvelését.

38      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy bár az EJEE nem minősül az uniós jogrendbe alakszerűen beépülő jogforrásnak, mivel az Unió nem csatlakozott hozzá, az EUSZ 6. cikk (3) bekezdése azt írja elő, hogy az említett egyezmény által elismert alapvető jogok mint általános elvek az uniós jog részét képezik, továbbá a Charta 52. cikkének (3) bekezdése azt a kötelezettséget írja elő, hogy a Chartában foglalt, az EJEE által biztosított jogoknak megfelelő jogok tartalmát és terjedelmét azonosnak kell tekinteni azokéval, amelyek az említett egyezményben szerepelnek (lásd ebben az értelemben: 2013. július 18‑i Schindler Holding és társai kontra Bizottság ítélet, C‑501/11 P, EU:C:2013:522, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

39      Arra is emlékeztetni kell, hogy az EJEE 6. cikke (3) bekezdésének a) pontja szerint minden bűncselekménnyel gyanúsított személynek joga van arra, hogy a legrövidebb időn belül tájékoztassák olyan nyelven, amelyet megért, és a legrészletesebb módon az ellene felhozott vád természetéről és indokairól.

40      Arra is emlékeztetni kell, hogy az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a Bizottság nem minősíthető az EJEE 6. cikke értelmében vett „bíróságnak” (lásd: 1992. március 10‑i Shell kontra Bizottság ítélet, T‑11/89, EU:T:1992:33, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ezenkívül az EJEE 6. cikkének tiszteletben tartása nem zárja ki, hogy egy közigazgatási jellegű eljárásban valamely „büntetést” elsőként egy olyan közigazgatási hatóság szabjon ki, amely maga nem teljesíti az EJEE 6. cikkének (1) bekezdésében előírt feltételeket, feltéve hogy az említett hatóság határozata korlátlan felülvizsgálati jogkörrel rendelkező bírói szerv utólagos felülvizsgálata alá vethető (lásd ebben az értelemben: 2013. július 18‑i Schindler Holding és társai kontra Bizottság ítélet, C‑501/11 P, EU:C:2013:522, 35. pont). Ebből következik, hogy a felperesek nem hivatkozhatnak a Bizottsággal szemben az EJEE 6. cikkének megsértésére.

41      Ugyanakkor arra is emlékeztetni kell, hogy az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a Charta 41. cikke által a megfelelő ügyintézéshez való jog lényegi elemének nyilvánított védelemhez való jogot minden körülmények között tiszteletben kell tartani, különösen minden olyan eljárásban, amely szankció kiszabásához vezethet, még a közigazgatási eljárás során is. Ennek alapján az érintett vállalkozások és vállalkozások társulásai számára a közigazgatási eljárás szakaszától kezdve lehetővé kell tenni, hogy megfelelően ismertessék álláspontjukat többek között a Bizottság által hivatkozott tények, kifogások és körülmények valóságtartalmával és relevanciájával kapcsolatban (lásd: 2012. szeptember 27‑i Shell Petroleum és társai kontra Bizottság ítélet, T‑343/06, EU:T:2012:478, 82. és 88. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

42      Az ítélkezési gyakorlatból az is kitűnik, hogy az olyan közigazgatási eljárások által érintett vállalkozások védelemhez való jogát, amelyek szankciók kiszabását eredményezhetik, a Bizottságnak tiszteletben kell tartania az előzetes vizsgálati eljárások során is, mivel el kell kerülni e jogoknak az ilyen eljárások keretében való orvosolhatatlan sérelmét, beleértve különösen azon helyszíni vizsgálatokat, amelyek meghatározó jellegűek lehetnek a vállalkozások olyan magatartásának jogellenességére vonatkozó bizonyítás szempontjából, amely megalapozhatja felelősségüket (2012. november 14‑i Nexans France és Nexans kontra Bizottság ítélet, T‑135/09, EU:T:2012:596, 41. pont).

43      A fenti 38–42. pontban felidézett elvek fényében kell megvizsgálni, hogy az, hogy az információkéréseket és a kifogásközlést angolul küldték meg a felperesek részére, sértette‑e a védelemhez való jogukat.

44      Először is, az információkérések angolul történő megküldését illetően rá kell mutatni, amint arra a Törvényszék a fenti 42. pontban is emlékeztetett, hogy a Bizottság azon kötelezettsége, hogy tartsa tiszteletben a védelemhez való jogot a kartellügyi eljárás konkrét megindítását megelőző előzetes vizsgálatok során, annak elkerülését célozza, hogy ezen vizsgálatok során e jogot orvosolhatatlan sérelem érje. Ez az oka annak, hogy a Bizottságnak tiszteletben kell tartania a védelemhez való jogot többek között a helyszíni vizsgálatok során, mivel ezek meghatározó jellegűek lehetnek a vállalkozások olyan magatartásának jogellenességére vonatkozó bizonyítás szempontjából, amely megalapozhatja felelősségüket.

45      Úgy kell tekinteni, hogy e logika alkalmazandó a Bizottság által az előzetes vizsgálat során az érintett vállalkozások részére küldött információkérésekre is, mivel az ezen megkeresésekre adandó válaszokat a Bizottság a jelen ügyhöz hasonlóan felhasználhatja e vállalkozások magatartása jogellenes jellegének bizonyítására.

46      Meg kell ugyanakkor állapítani, hogy bár a 2009. április 7‑i, 2009. október 20‑i, 2010. március 31‑i és 2010. november 29‑i, a Bizottság által a Brugg Kabel részére küldött információkéréseket angolul fogalmazták meg, az iratokból kitűnik, hogy a felperesek képesek voltak az ahhoz szükséges mértékben megérteni a szóban forgó megkereséseket, hogy azok mindegyikére választ adjanak. Egyebekben hangsúlyozni kell, hogy a Brugg Kabel csak a Bizottság 2009. október 20‑i információkérése bizonyos részeinek lefordítását kérte, valamint hogy – miután a Bizottság megküldte a szóban forgó fordításokat – a Brugg Kabel válaszolt ezen információkérésre. Azt is ki kell emelni, hogy a Bizottság egyáltalán nem kérte azt a Brugg Kabeltől, hogy angolul válaszoljon az információkérésekre. Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a Brugg Kabel megfelelően ismertetni tudta álláspontját a Bizottság által kért információkat illetően.

47      Ehhez hasonlóan, amennyiben a felperesek érvelése úgy értelmezhető, hogy a Bizottság részéről az információkérések német nyelven történő megküldésének megtagadása a Brugg Kabellel szemben a Charta 41. cikke (4) bekezdésének megsértését jelenti, amint arra a felperesek a 2009. október 27‑i levelükben hivatkoznak, az nem meggyőző. E rendelkezés ugyanis azt mondja ki, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy a Szerződések nyelveinek valamelyikén írásban forduljon az Unió intézményeihez, és ezen a nyelven kapjon választ. Márpedig meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben a Bizottság kereste meg a Brugg Kabelt, választ kérve tőle, nem pedig fordítva.

48      Másodszor a kifogásközlés angolul történő megküldését illetően rá kell mutatni, hogy ha a védelemhez való jog tiszteletben tartása kötelező a Bizottság számára az előzetes vizsgálat során, az a fortiori kötelező számára az olyan közigazgatási eljárás hivatalos megindítását követően is, amely szankciók kiszabását eredményezheti az érintett vállalkozásokkal szemben, amint arra a Törvényszék a fenti 42. pontban emlékeztetett.

49      Ugyanakkor a jelen ügyben, függetlenül attól, hogy a felperesek alkalmazottai és vezetői pontosan milyen szinten érthettek angolul, meg kell állapítani, amint az kitűnik a Brugg Kabel által 2011. szeptember 1‑jén a Bizottság részére küldött levélből, hogy nem fordítási okokból kértek kiegészítő határidőt a kifogásközlés megválaszolására, hanem annak érdekében, hogy további idő álljon rendelkezésükre az ügy valamennyi iratának, illetve a kifogásközlésben szereplő számos állításnak a részletes tanulmányozására, figyelemmel azokra a korlátozott erőforrásokra, amelyeket e feladatnak szentelni tudtak. Márpedig nehezen hihető, hogy ha a felpereseknek nehézséget okozott volna a kifogásközlés angol nyelvű változatának megértése, vagy további időre lett volna szükségük annak lefordításához, akkor ne említették volna meg e körülményeket a kifogásközlés megválaszolására nyitva álló határidő meghosszabbítására irányuló kérelmük megindokolása céljából. Azt is meg kell állapítani, hogy meg tudták válaszolni a kifogásközlést, noha válaszukat németül szövegezték meg, ami szintén azt bizonyítja, hogy a felperesek kellő mértékben tudtak angolul ahhoz, hogy megértsék a velük szemben felhozott vád természetét és indokait, valamint megfelelően állást tudjanak foglalni e tekintetben.

50      A fenti megfontolásokra figyelemmel mint megalapozatlant el kell utasítani a felperesek arra alapított érvelését, hogy megsértették védelemhez való jogukat a közigazgatási eljárás során amiatt, hogy az információkéréseket és a kifogásközlést angolul közölték velük.

51      Egyebekben a felperesek védelemhez való jogának a jelen bírósági eljárás során történt állítólagos megsértését illetően mindjárt az elején fontos rámutatni, hogy azt hatástalanként el kell utasítani, mivel azt a Brugg Kabel védelemhez való jogának a közigazgatási eljárás során történt megsértésén alapuló jogalap alátámasztása céljából terjesztették elő.

52      Végül nem lehet elfogadni a felperesek arra irányuló érvelését, hogy utasítsák el az ellenkérelem bizonyos szakaszait mint elfogadhatatlanokat azzal az indokkal, hogy mivel nem tartották tiszteletben az eljárás nyelvét, megsértették a védelemhez való jogukat.

53      E tekintetben nem vitatott, hogy a jelen ügy eljárási nyelve a német. Ezenkívül az ellenkérelem benyújtásának időpontjában alkalmazandó 1991. május 2‑i eljárási szabályzat 35. cikke 3. §‑ának első és második albekezdéséből kitűnik, hogy az eljárás nyelvét kell használni különösen a felek beadványaiban és szóbeli előadásaiban, valamint az azokhoz mellékelt iratokban és dokumentumokban, valamint hogy minden más nyelven megfogalmazott, benyújtott vagy mellékelt irathoz és dokumentumhoz csatolni kell azoknak az eljárás nyelvén készített fordítását is.

54      Ebből következik, hogy a Bizottság köteles volt csatolni az ellenkérelemben más nyelven idézett részek fordítását az eljárás nyelvén. A Bizottság nem mentesülhet e kötelezettség alól pusztán azon indok alapján, hogy a keresetlevélhez csatolt megtámadott határozatban szerepelt egyes említett részek fordítása, illetve hogy más részek a keresetlevél mellékleteinek kivonatai voltak, valamint hogy a felperesek egy munkavállalójának nyilatkozatairól volt szó.

55      Márpedig meg kell állapítani, hogy a Bizottság orvosolta ezt a formai szabálytalanságot, a viszonválasz mellékleteiben benyújtva a szóban forgó részek fordítását.

56      Ezenkívül a felperesek állításával ellentétben az a körülmény, hogy a felperesek már a keresetlevélben hivatkoztak az eljárás nyelvének tiszteletben nem tartásán alapuló kifogásra, nem zárja ki az ilyen korrekciót. Elegendő ugyanis arra rámutatni, hogy a szóban forgó kifogás a Bizottság által a közigazgatási eljárás során használt nyelvre vonatkozott, amely nem prejudikálhatja az eljárás nyelvét a bírósági eljárás során.

57      Ebből következik, hogy az ellenkérelemnek az eljárás nyelvétől eltérő nyelven megszövegezett részei nem tekinthetők elfogadhatatlanoknak.

58      A fenti megfontolásokra tekintettel az első jogalap első részét mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

b)      A kifogásközlés más címzettjei által adott válaszokba való betekintés Bizottság általi megtagadásáról

59      A felperesek azt kifogásolják, hogy a Bizottság megsértette védelemhez való jogukat, amikor megtagadta tőlük, illetve ügyvédjüktől a betekintést a kifogásközlés más címzettjei által adott válaszok nem bizalmas változatába, egy rendkívül korlátozott betekintés kivételével az ABB és a J‑Power Systems válaszaiba, holott azok esetlegesen mentő bizonyítékokat tartalmaztak, különösen a 2001. december 14‑én Divonne‑les‑Bains‑ben (Franciaország) tartott találkozó tárgyát illetően – amely találkozót a Bizottság tévesen tekintette úgy, mint a Brugg Kabel jogsértésben való részvételének kezdő időpontját –, illetve az utóbbi jogsértésben való részvételének 2005‑ben történt megszakadása vonatkozásában.

60      A felperesek előadják, hogy a kifogásközlés más címzettjei által adott válaszok hozzáférhetővé tétele annál is inkább igazolt volt, mivel egyrészt, amint azt a Bíróság megállapította a 2004. január 7‑i Aalborg Portland és társai kontra Bizottság ítéletben (C‑204/00 P, C‑205/00 P, C‑211/00 P, C‑213/00 P, C‑217/00 P és C‑219/00 P, EU:C:2004:6), nem a Bizottságnak kell egyedül eldöntenie, hogy melyek a felperesek védekezése szempontjából releváns körülmények, amire végeredményben nem is lenne képes, másrészt pedig egységes és folyamatos jogsértésben való részvételt rónak fel nekik, aminek eredményeként felelősnek tekintik őket más vállalkozások olyan magatartásaiért, amelyekben nem vettek részt, és amelyekről adott esetben még csak nem is tudtak.

61      A felperesek szerint a Bizottság állításával ellentétben az, ha betekintést biztosítottak volna számukra a kifogásközlés más címzettjei által adott, esetlegesen mentő bizonyítékokat tartalmazó válaszokba, nem késleltette volna a jelen ügyben határozatlan ideig a közigazgatási eljárás lezárását, mivel a Bizottság már biztosított ilyen betekintést a kifogásközlés más címzettjei részére.

62      Egyebekben a felperesek előadják, hogy nem lehet tőlük azt igényelni, hogy annak bizonyítása érdekében, hogy az esetlegesen mentő információkat tartalmazó dokumentumok hasznosak lettek volna védekezésük szempontjából, pontos információkat szolgáltassanak az említett dokumentumok tartalmát illetően, amelyekbe fogalmilag nem tekinthettek be. E tekintetben a bizonyítékkezdeményre vonatkozó, a Bizottság által hivatkozott 2012. szeptember 27‑i Shell Petroleum és társai kontra Bizottság ítéletből (T‑343/06, EU:T:2012:478) kitűnő követelmény azon vállalkozások bizonyítási terhének könnyítését célozza, amelyek esetében a Bizottság megtagadta a betekintést egy mentő dokumentumba, és az nem értelmezhető oly módon, amely lehetetlenné teszi az ilyen bizonyítás elvégzését. A felperesek úgy vélik, hogy a jelen ügyben elegendő, ha jelzik – amint azt meg is tették –, hogy a kifogásközlés más címzettjei által adott válaszok alkalmasak annak megerősítésére, hogy a kartell egyetlen állítólagos résztvevője sem utalt a 2001. december 14‑én Divonne‑les‑Bains‑ben tartott találkozóra olyan „R találkozóként”, amelynek során a Brugg Kabel részt vett a kartell végrehajtásában.

63      A Bizottság vitatja a felperesek érvelését.

64      E tekintetben először is meg kell állapítani, hogy nem lehet helyt adni a felperesek azon állításának, amely szerint a Bizottság köteles volt betekintést biztosítani számukra a kifogásközlés más címzettjei által adott válaszokba azzal az indokkal, hogy nem a Bizottságnak kell egyedül döntenie az eljárás során összegyűjtött dokumentumok védekezésük szempontjából képviselt relevanciáját illetően.

65      Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy az 1/2003 rendelet 27. cikkének (1) bekezdése szerint a rendelet 7., 8., 23. cikkében, valamint 24. cikkének (2) bekezdésében meghatározott határozatok meghozatala előtt a Bizottság az általa lefolytatott eljárás alá vont vállalkozásoknak vagy vállalkozások társulásainak lehetőséget nyújt az általa felhozott kifogások tárgyában való meghallgatásukra. Ugyanezen rendelkezés kimondja, hogy „[a] Bizottság csak olyan kifogásokra alapozhatja határozatát, amelyekre az érintett felek megtehették észrevételeiket”, valamint hogy „[a] panaszosok szorosan kapcsolódnak az eljáráshoz”.

66      Ily módon versenyügyekben az iratbetekintésnek különösen az a célja, hogy lehetővé tegye a kifogásközlés címzettje számára, hogy megismerje a Bizottság aktájában szereplő bizonyítékokat azért, hogy megfelelően ki tudja fejteni a véleményét azokról a következtetésekről, amelyekre a Bizottság e bizonyítékok alapján a kifogásközlésében jutott (2003. október 2‑i Corus UK kontra Bizottság ítélet, C‑199/99 P, EU:C:2003:531, 125. pont). Az iratbetekintés ennélfogva a védelemhez való jog biztosítására és különösen a meghallgatáshoz való jog hatékony gyakorlására vonatkozó eljárási garanciák közé tartozik.

67      Az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően az iratbetekintési jog magában foglalja, hogy a Bizottság lehetőséget biztosít az érintett vállalkozás számára a vizsgálati iratai között található valamennyi olyan dokumentum vizsgálatára, amely hasznos lehet a védekezése szempontjából. Ezek magukban foglalják mind a terhelő, mind a mentő körülményeket tartalmazó iratokat, kivéve a más vállalkozások üzleti titkait, a Bizottság belső iratait és egyéb bizalmas jellegű információkat (2004. január 7‑i Aalborg Portland és társai kontra Bizottság ítélet, C‑204/00 P, C‑205/00 P, C‑211/00 P, C‑213/00 P, C‑217/00 P és C‑219/00 P, EU:C:2004:6, 68. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

68      Ugyanakkor az érintett vállalkozás csak a közigazgatási kontradiktórius szakasz elején – a kifogásközlés révén – szerez tudomást mindazokról a lényeges bizonyítékokról, amelyekre a Bizottság az eljárás e szakaszában támaszkodik, és e vállalkozásnak csak ettől kezdődően áll jogában az ügy irataiba betekinteni a védelemhez való joga hatékony gyakorlásának biztosítása érdekében. Következésképpen a többi fél kifogásközlésre adott válasza főszabály szerint nem szerepel a vizsgálati akta azon iratai között, amelyekbe betekinthetnek a felek (2009. szeptember 30‑i Hoechst kontra Bizottság ítélet, T‑161/05, EU:T:2009:366, 163. pont; 2011. július 12‑i Toshiba kontra Bizottság ítélet, T‑113/07, EU:T:2011:343, 42. pont; 2011. július 12‑i Mitsubishi Electric kontra Bizottság ítélet, T‑133/07, EU:T:2011:345, 41. pont).

69      Mindazonáltal, ha a Bizottság az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének vagy az EGT‑Megállapodás 53. cikkének (1) bekezdése alkalmazására vonatkozó eljárásban a jogsértés megállapítása érdekében a kifogásközlésre adott válasz valamely szakaszára vagy az e válaszhoz mellékelt dokumentumra kíván támaszkodni, az ezen eljárásban érintett többi vállalkozásnak is lehetőséget kell biztosítani, hogy az ezen bizonyítékkal kapcsolatos álláspontjukat kifejthessék. E körülmények között a kifogásközlésre adott válasz kérdéses szakasza, illetve az e válaszhoz mellékelt dokumentum ugyanis a jogsértésben részt vevő különböző vállalkozásokat terhelő bizonyítéknak minősül (2011. július 12‑i Toshiba kontra Bizottság ítélet, T‑113/07, EU:T:2011:343, 43. pont; 2011. július 12‑i, Mitsubishi Electric kontra Bizottság ítélet, T‑133/07, EU:T:2011:345, 42. pont).

70      Analógia útján, ha a kifogásközlésre adott válasz valamely szakasza vagy az ezen válaszhoz mellékelt dokumentum jelentőséggel bírhat valamely vállalkozás védelme szempontjából, mivel lehetővé teszi számára, hogy olyan bizonyítékokra hivatkozzon, amelyek ellentmondanak a Bizottság által e szakaszban levont következtetéseknek, akkor az mentő bizonyítékot képez. Ebben az esetben az érintett vállalkozás számára lehetőséget kell biztosítani a szóban forgó szakasz vagy dokumentum vizsgálatára és az azzal kapcsolatos álláspontjának a kifejtésére (2011. július 12‑i Toshiba kontra Bizottság ítélet, T‑113/07, EU:T:2011:343, 44. pont; 2011. július 12‑i Mitsubishi Electric kontra Bizottság ítélet, T‑133/07, EU:T:2011:345, 43. pont).

71      Egyebekben emlékeztetni kell arra, hogy az [EUMSZ 101.] és [EUMSZ 102. cikk], az EGT‑megállapodás 53., 54. és 57. cikke, valamint a 139/2004/EK tanácsi rendelet alapján folytatott eljárásokban a Bizottság aktájába való betekintés szabályairól szóló bizottsági közlemény (HL 2005. C 325., 7. o.) 8. pontja azt írja elő, hogy a „bizottsági akta” versenyjogi eljárásokban minden olyan dokumentumot tartalmaz, amelyet a Bizottság Versenypolitikai Főigazgatósága beszerzett, megkapott vagy összeállított a vizsgálata során. Az említett közlemény 27. pontja a következőket mondja ki:

„Az iratbetekintés kérelemre biztosított, rendszerint egyetlen alkalommal, azt követően, hogy a Bizottság értesítette a feleket kifogásairól, a fegyverek egyenlősége és a védekezéshez való jog biztosítása céljából. Főszabályként ezért semmilyen iratbetekintés nem biztosított más felek olyan válaszaihoz, melyeket azok a Bizottság kifogásaira adtak.

Ugyanakkor egy fél – a közigazgatási eljárás későbbi szakaszaiban – betekintési lehetőséget kap a kifogásközlést követően beérkezett dokumentumokba, amennyiben az ilyen dokumentumok új – akár terhelő, akár felmentő – bizonyítékot képezhetnek az illető féllel kapcsolatos – a Bizottság kifogásközlésében szereplő – állításokkal kapcsolatban. Ez különösen akkor merül fel, ha a Bizottság új bizonyítékra kíván támaszkodni.”

72      Ebből következik, hogy ellentétben a felperesek állításával, a Bizottságnak kell elsőként értékelnie a kifogásközlést követően kapott dokumentumokban található információk potenciálisan mentő jellegét, amennyiben egy érintett vállalkozás betekintést kér e dokumentumokba.

73      E tekintetben a felperesek nem hivatkozhatnak azon ítélkezési gyakorlatra, amely szerint nem lehet kizárólag a Bizottság feladata – amely közli a kifogásokat, és meghozza a szankciót kiszabó határozatot –, hogy meghatározza az érintett vállalkozás védekezéséhez hasznos dokumentumokat, mivel az ezen, a Bizottság által felállított aktába tartozó dokumentumokra vonatkozó megfontolás nem alkalmazható a többi érintett fél által a Bizottság által közölt kifogásokra adott válaszokra (2012. szeptember 27‑i Shell Petroleum és társai kontra Bizottság ítélet, T‑343/06, EU:T:2012:478, 89. pont).

74      Egyebekben el kell utasítani a felperesek azon állítását is, amely szerint az a körülmény, hogy egységes és folyamatos jogsértésben való részvételt rónak fel nekik, indokolta azt, hogy betekintést biztosítsanak nekik a kifogásközlés más címzettjei által adott válaszokba, annak érdekében, hogy maguk tudják azonosítani azokban a mentő bizonyítékokat. Elegendő ugyanis arra rámutatni, hogy a 2011. július 12‑i Toshiba kontra Bizottság ítélet (T‑113/07, EU:T:2011:343), a 2011. július 12‑i Mitsubishi Electric kontra Bizottság ítélet (T‑133/07, EU:T:2011:345), valamint a 2012. szeptember 27‑i Shell Petroleum és társai kontra Bizottság ítélet (T‑343/06, EU:T:2012:478) alapjául szolgáló ügyekben szintén egységes és folyamatos jogsértésben való részvételt róttak fel a felpereseknek.

75      Másodszor meg kell állapítani, hogy nem lehet helyt adni a felperesek azon érvének sem, amely szerint lényegében a Bizottság megsértette védelemhez való jogukat, amikor a kifogásközlés más címzettjei által adott válaszokban szereplő információk védekezésük szempontjából való relevanciájának téves értékelése alapján megtagadta, hogy hozzáférést biztosítson számukra az említett válaszok nem bizalmas változatához.

76      Emlékeztetni kell arra, hogy amennyiben a Bizottság nem közöl egy vállalkozással valamely birtokában lévő, amiatt mentő bizonyítéknak minősíthető dokumentumot, hogy az alkalmas arra, hogy a kartellben való részvétellel vádolt vállalkozás felmentését eredményezze, e vállalkozás védelemhez való jogát megsértik, amennyiben e vállalkozás bizonyítja, hogy a szóban forgó bizonyíték hasznos lehetett volna a védekezéséhez (lásd ebben az értelemben: 2013. december 19‑i Siemens és társai kontra Bizottság ítélet, C‑239/11 P, C‑489/11 P és C‑498/11 P, nem tették közzé, EU:C:2013:866, 367. pont).

77      Ilyen bizonyíték lehet, ha alátámasztják, hogy a hozzáférhetővé tétel megtagadása az érintett vállalkozás hátrányára befolyásolhatta az eljárás lefolyását és a Bizottság határozatának tartalmát, illetve hogy az hátrányos lehetett e vállalkozás érdekeinek a közigazgatási eljárás során való védelmére vagy megnehezíthette azt (2013. december 19‑i Siemens és társai kontra Bizottság ítélet, C‑239/11 P, C‑489/11 P és C‑498/11 P, nem tették közzé, EU:C:2013:866, 368. pont).

78      Annak lehetősége, hogy a hozzáférhetővé nem tett dokumentum befolyásolhatta volna az eljárás kimenetelét és a Bizottság határozatának tartalmát, csak bizonyos olyan bizonyítékok előzetes vizsgálata után állapítható meg, amelyek azt mutatják, hogy a hozzáférhetővé nem tett dokumentumok – e bizonyítékokra tekintettel – olyan jelentőséggel bírhattak, amelyet nem lehetett volna figyelmen kívül hagyni (2013. március 14‑i Fresh Del Monte Produce kontra Bizottság ítélet, T‑587/08, EU:T:2013:129, 688. pont).

79      E tekintetben azon felperesektől, akik a védelemhez való joguk megsértésére alapított kifogást hoztak fel, nem követelhető meg, hogy keresetlevelükben alapos érvelést fejtsenek ki vagy valószínűsítő körülmények csoportját mutassák be részletesen annak bizonyítása végett, hogy a közigazgatási eljárás más eredményre vezethetett volna, ha bizonyos olyan információkhoz hozzáférhettek volna, amelyeket tulajdonképpen velük sohasem közöltek. Az ilyen megközelítés ugyanis velük szemben probatio diabolica megkövetelésével érne fel (2013. március 14‑i Fresh Del Monte Produce kontra Bizottság ítélet, T‑587/08, EU:T:2013:129, 689. pont).

80      Mindazonáltal a felperesnek kell az első valószínűsítő körülményt előterjesztenie arra vonatkozóan, hogy a nem közölt dokumentumok az ő védelme szempontjából hasznosak lennének (2013. március 14‑i Fresh Del Monte Produce kontra Bizottság ítélet, T‑587/08, EU:T:2013:129, 690. pont).

81      A jelen ügyben tehát azt kell megvizsgálni, hogy a felperesek által előterjesztett érvek az első arra utaló valószínűsítő körülményt jelentik‑e, hogy a kifogásközlés más címzettjei által adott válaszok az ő védelmük szempontjából hasznosak lennének.

82      A felperesek előadják, hogy a kifogásközlés más címzettjei által adott válaszokba való betekintés lehetővé tette volna számukra egy negatív ténynek, vagyis annak a bizonyítását, hogy sem a Pirelli, sem a Nexans France nem jelezte, hogy a Bizottság szerint a felperesek kartellben való részvételének kezdetét jelentő, 2001. december 14‑én Divonne‑les‑Bains‑ben tartott találkozó „R találkozó” volt. Álláspontjuk szerint az e válaszokba való betekintés továbbá lehetőséget biztosított volna számukra annak alátámasztására, hogy a kartell többi tagja tudomással bírt arról, hogy a felperesek 2005‑ben megszakították a kartellben való részvételüket.

83      Először is a 2001. december 14‑én Divonne‑les‑Bains‑ben tartott találkozót illetően rá kell mutatni, hogy ellentétben a Bizottság állításával az a körülmény, hogy a Bizottság e találkozót megemlítette a 2010. március 31‑i információkérésében, valamint hogy a felperesek betekintettek az ezen információkérés egyéb címzettjei által adott válaszokba, nem szünteti meg a kifogásközlés más címzettjei által adott válaszokba való betekintés iránti kérelemhez fűződő érdeket. A Nexans France és a Pirelli által a Bizottság 2010. március 31‑i információkérésére adott válaszok tartalma ugyanis, amely válaszokban a kartell e résztvevői nem foglaltak állást a 2001. december 14‑én Divonne‑les‑Bains‑ben tartott találkozón való részvételükkel és e találkozó tárgyával kapcsolatban, nem teszi lehetővé a kifogásközlésre adott válaszukban e tekintetben kifejtett álláspontjuk előzetes meghatározását.

84      Rá kell ugyanakkor mutatni, hogy még ha bizonyítottnak is tekintjük azt a körülményt, hogy a kartell más résztvevői a kifogásközlésre adott válaszukban nem nyilatkoztak a 2001. december 14‑én Divonne‑les‑Bains‑ben tartott találkozó jellegét illetően, ez önmagában nem alkalmas a felperesek védekezésének alátámasztására.

85      Nem vitatott ugyanis, hogy a kifogásközlésben a Bizottság kiemelte, hogy 2001. december 14‑én Divonne‑les‑Bains‑ben R találkozót szerveztek, valamint hogy e találkozón mindenféleképpen részt vett a J. által képviselt Nexans France, a V. által képviselt Sagem, valamint az N. által képviselt Brugg Kabel.

86      Márpedig az, hogy e váddal szemben sem a Nexans France, sem a Sagem nem próbálta a kifogásközlésre adott válaszában adott esetben vitatni a 2001. december 14‑én Divonne‑les‑Bains‑ben tartott találkozó jellegét, inkább azt támasztja alá, hogy elismerték a Bizottság által e tekintetben felrótt tényeket.

87      Egyebekben, amennyiben a felperesek érvelése a Pirelli 2001. december 14‑én Divonne‑les‑Bains‑ben tartott találkozó jellegével kapcsolatos állásfoglalásának állítólagos hiányára is vonatkozik, mivel a felperesek a kifogásközlésre adott válaszukban maguk is elismerték, hogy a Pirelli részt vett az említett találkozón (lásd az alábbi 156. pontot), meg kell állapítani, hogy azt el kell utasítani. Mivel ugyanis a Bizottság nem vádolta a Pirellit a kifogásközlésben azzal, hogy részt vett az említett találkozón, így az utóbbi állásfoglalásának hiánya az említett találkozó jellegét illetően semmiképpen sem értelmezhető annak megerősítéseként, hogy e találkozó versenykorlátozó, illetve nem versenykorlátozó jellegű volt.

88      Másodszor, a felperesek azon érvelését illetően, amely szerint a kifogásközlés más címzettjei által adott válaszok bizonyosan tartalmaztak annak alátámasztására alkalmas bizonyítékokat, hogy a felperesek 2005‑ben megszakították a kartellben való részvételüket, rá kell mutatni, hogy az nem pontos. A felperesek ugyanis nem jelölik meg, hogy melyek azok a tények, amelyeket a kifogásközlés más címzettjei által adott válaszok feltételezhetően alátámasztanak, illetve hogy a Bizottság kifogásközlésben szereplő, a kartellben való 2005. évi részvételükre vonatkozó konkrét állításai közül melyek megkérdőjelezésére lehetnének alkalmasak e válaszok. Ehhez hasonlóan a felperesek nem fejtik ki, hogy milyen okból vélik úgy, hogy a kartellben való 2005. évi részvételükre vonatkozó mentő bizonyítékok szerepelhetnek a kifogásközlés valamennyi címzettje által adott válaszokban.

89      Ennélfogva úgy kell tekinteni, hogy a felperesek érvei nem jelentik az első arra vonatkozó valószínűsítő körülményt, hogy a kifogásközlés más címzettjei által adott, velük nem közölt válaszok a védekezésük szempontjából hasznosak lennének.

90      Figyelemmel a fenti 73. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatra, mint megalapozatlant el kell utasítani a felperesek tárgyaláson felhozott azon érvét is, amely szerint az, hogy a Bizottság nem készítette el a kifogásközlés valamennyi címzettje válaszának nem bizalmas változatát, ezáltal lehetővé téve adott esetben azon mentő bizonyítékok közlését az érintett vállalkozással, amelyeket azok e vállalkozás vonatkozásában tartalmazhatnak, azt bizonyítja, hogy a Bizottság a jelen ügyben nem tartotta tiszteletben a fegyveregyenlőség elvét.

91      Az első jogalap második részét, valamint ennélfogva annak egészét tehát el kell utasítani mint megalapozatlant.

2.      A második, arra alapított jogalapról, hogy a Bizottságnak nincs hatásköre a harmadik országokban elkövetett, az EGT‑ben hatást nem gyakorló jogsértések szankcionálására

92      A felperesek előadják, hogy a Bizottságnak nem volt hatásköre az EUMSZ 101. cikk alkalmazására az EGT‑n kívül tanúsított magatartásokra, valamint az EGT‑n kívül megvalósítandó projektek vonatkozásában, mivel azok nem gyakoroltak hatást az EGT‑ben. Arra vonatkozó bizonyíték hiányában, hogy az egyes ilyen projektekkel kapcsolatos magatartások az ítélkezési gyakorlat értelmében vett azonnali, jelentős és előre látható hatásokat gyakoroltak az EGT‑ben, a Bizottság nem kapcsolhatta volna azokat egyszerűen az egységes és folyamatos jogsértéshez annak érdekében, hogy megalapozza extraterritoriális joghatóságát; ellenkező esetben lehetővé tennék számára, hogy e joghatóságot korlátlanná tegye.

93      A Bizottság vitatja a felperesek érvelését.

94      E tekintetben az EUMSZ 101. cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikke területi alkalmazhatóságát illetően emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 101. cikkben rögzített uniós versenyszabály tiltja az olyan megállapodásokat és magatartásokat, amelyek célja vagy hatása „a belső piacon belüli” verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása.

95      Ezenkívül rá kell mutatni, hogy az EUMSZ 101. cikk területi alkalmazhatóságának feltételei két esetben teljesülhetnek.

96      Először is, az EUMSZ 101. cikk alkalmazása akkor igazolt, ha az általa hivatkozott magatartásokat a belső piac területén fejtik ki, függetlenül attól, hogy honnan erednek. A versenyjogban megállapított tilalmak alkalmazhatóságának a kartell létrehozásának helyétől való függővé tétele ugyanis nyilvánvalóan azzal a következménnyel járna, hogy a vállalkozások könnyen kibújhatnának az említett tilalmak alól (1988. szeptember 27‑i Ahlström Osakeyhtiö és társai kontra Bizottság ítélet, 89/85, 104/85, 114/85, 116/85, 117/85 és 125/85–129/85, EU:C:1988:447, 16. pont).

97      Másodszor, amint azt a Bíróság már kimondta, az EUMSZ 101. cikk alkalmazása akkor is indokolt, ha előre látható, hogy az abban hivatkozott magatartások a belső piacon azonnali és jelentős hatást fejtenek ki (1971. november 25‑i Béguelin Import ítélet, 22/71, EU:C:1971:113, 11. pont). E tekintetben fontos kiemelni, hogy e megközelítés ugyanazon célt követi, mint amely a megállapodásnak az Unió területén való végrehajtásán alapul, vagyis azt, hogy magában foglalja azokat a magatartásokat, amelyeket ugyan vitathatatlanul e területen kívül tanúsítanak, de amelyek versenyellenes hatásai kihathatnak az uniós piacra.

98      Arra is rá kell mutatni, hogy az EUMSZ 101. cikk fenti 96., illetve 97. pontban említett alkalmazási feltételei az e rendelkezés megsértésének megállapítására és szankcionálására irányuló bizottsági hatáskör megállapításának alternatív, nem pedig kumulatív módjait jelentik.

99      A megtámadott határozatban a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a jelen ügyben mind a kartell EGT‑n belüli végrehajtásának feltétele, mind az az által az EGT‑ben gyakorolt minősített hatások feltétele teljesül (a megtámadott határozat (467)–(469) preambulumbekezdése).

100    Márpedig a felperesek előadják, hogy annak érdekében, hogy igazolja az EUMSZ 101. cikknek az ítélkezési gyakorlat értelmében vett területi alkalmazhatóságát a szóban forgó jogsértés e részére, a Bizottságnak bizonyítania kellett volna, hogy az EGT‑n kívül megvalósítandó minden egyes projekt kellő hatást fejtett ki az Unióban.

101    Ez az érvelés nem fogadható el.

102    Az EGT‑n kívül megvalósítandó projektekre vonatkozó kartellmagatartások végrehajtását illetően rá kell mutatni, hogy az „exportterületekre” vonatkozó megállapodást, amelynek alapján az európai gyártók és az ázsiai gyártók felosztották a megvalósítandó projekteket az említett területeken, az EGT területén hajtották végre. Ily módon a megtámadott határozat (79) preambulumbekezdéséből, valamint a megtámadott határozat (468) preambulumbekezdése által hivatkozott (247) preambulumbekezdéséből az tűnik ki, hogy Görögország nem képezte részét a „nemzeti területre” vonatkozó megállapodás értelmében vett „európai nemzeti területnek”, valamint hogy a görögországi projektek az „exportterületekre” vonatkozó megállapodás alapján a „60/40 kvóta” tiszteletben tartása mellett kiosztott projektek közé tartoztak. Ezenkívül a megtámadott határozat (81) és (82) preambulumbekezdéséből az is kitűnik, hogy a kartell A tagjai úgy vélték, hogy a valamely uniós tagállamot egy harmadik országhoz kapcsoló projekteknek a kartell R tagjai részére kiosztott 60%‑os kvótához kell tartozniuk, hasonlóan a megtámadott határozat (232) preambulumbekezdésében szereplő, Spanyolországot Marokkóhoz kapcsoló projekthez.

103    Ezzel szemben arra is rá kell mutatni, hogy az európai vállalkozások azon magatartását, amely abban állt, hogy a „nemzeti területre” vonatkozó megállapodás alapján nem támasztottak versenyt az ázsiai vállalkozások „nemzeti területén” megvalósítandó projekteket illetően, fogalmilag nem az EGT területén fejtették ki.

104    Ugyanakkor ellentétben a felperesek által előadottakkal, ebből nem következik az, hogy a Bizottságnak az EUMSZ 101. cikk területi alkalmazhatóságának igazolása érdekében bizonyítania kellett volna, hogy a „nemzeti területre” vonatkozó megállapodás alapján az EGT‑n kívül megvalósítandó minden egyes projekt kellő hatást fejtett ki az Unióban.

105    Amint az ugyanis kitűnik a fenti 97. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból, a Bizottság alapíthatta az EUMSZ 101. cikk alkalmazhatóságát a megtámadott határozatban megállapított egységes és folyamatos jogsértésre annak a belső piacon gyakorolt előre látható, azonnali és jelentős hatásaira tekintettel.

106    E tekintetben fontos kiemelni, hogy az EUMSZ 101. cikk akkor alkalmazható az azonos versenyellenes célt szolgáló magatartásokra és megállapodásokra, ha előre látható, hogy e magatartások és megállapodások együttesen azonnali és jelentős hatásokat fejtenek ki a belső piacon. Nem lehet ugyanis megengedni a vállalkozások számára, hogy kivonják magukat az uniós versenyjog szabályainak alkalmazása alól azáltal, hogy olyan, azonos célra irányuló különböző magatartásokat kombinálnak, amelyek elszigetelten vizsgálva nem alkalmasak arra, hogy azonnali és jelentős hatást váltsanak ki az említett piacon, de együttesen alkalmasak ilyen hatás kiváltására.

107    Rá kell mutatni, hogy a kartell egyetlen célja a verseny korlátozása volt a nagyfeszültségű (igen nagy feszültségű), tenger alatti és föld alatti elektromos kábelekkel kapcsolatos, meghatározott területeken elvégzendő projektek esetében, a piacok és ügyfelek felosztásában való megállapodás, és ily módon az EGT‑n belül a rendes versenyfolyamat torzítása révén.

108    Ebből következik, hogy ellentétben a felperesek állításával, a megtámadott határozat (493) preambulumbekezdésében ismertetett különböző magatartások – beleértve az EGT‑n kívül megvalósítandó projektekre vonatkozó magatartásokat is – együttes hatásaira figyelemmel kellett értékelni azt, hogy az EUMSZ 101. cikk alkalmazható‑e a jelen ügyben.

109    Márpedig meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem követett el hibát akkor, amikor a megtámadott határozat (469) preambulumbekezdésében megállapította, hogy azon magatartások és megállapodások EGT‑ben – beleértve a belső piacot is – folyó versenyre gyakorolt hatásai, amelyekben a kartell tagjai részt vettek, előre láthatóak, jelentősek és azonnaliak voltak.

110    E tekintetben elegendő valamely magatartásnak a versenyre gyakorolt valószínű hatásait figyelembe venni ahhoz, hogy az előreláthatósági követelménnyel kapcsolatos feltétel teljesüljön.

111    A szóban forgó magatartások Unió területén gyakorolt hatásainak azonnaliságát illetően meg kell jegyezni, hogy azok szükségképpen közvetlen hatást gyakoroltak a nagy‑ és igen nagy feszültségű elektromos kábelek értékesítésére az említett területen, mivel ez volt a célja a kartell résztvevői közötti különböző találkozóknak és kapcsolatfelvételeknek (a megtámadott határozat (66) preambulumbekezdése). Ezenkívül, amint arra a Bizottság megalapozottan mutatott rá, a kartell résztvevői közötti, egyszerre és közvetlenül e területen belül és kívül eszközölt felosztás előre látható hatásokat gyakorolt a versenyre az említett területen.

112    Az Unióban kifejtett hatások jelentős voltát illetően ki kell emelni a kartellben részt vevő, a piac szinte egészét képviselő gyártók számát és jelentőségét, a különböző megállapodások által érintett széles termékskálát, valamint a szóban forgó magatartások súlyát. Rá kell mutatni továbbá a tíz éven át zajló egységes és folyamatos jogsértés jelentős időtartamára. E körülmények együttesen értékelve alátámasztják a szóban forgó magatartások Unió területén gyakorolt hatásainak jelentős jellegét (a megtámadott határozat (66), (492), (493) és (620) preambulumbekezdése).

113    Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a Bizottság által a megtámadott határozatban meghatározott egységes és folyamatos jogsértés az EUMSZ 101. cikk hatálya alá tartozott, valamint hogy a Bizottság rendelkezett hatáskörrel annak szankcionálására. E körülmények között a Bizottság nem volt köteles annak konkrét bizonyítására, hogy az EUMSZ 101. cikk alkalmazásához megkövetelt feltételek minden, az EGT‑n kívül megvalósítandó projekt vonatkozásában teljesültek.

114    Egyebekben a felperesek azon kifogását illetően, amely szerint a Bizottság kijátszotta az „exportterületekre” vonatkozó megállapodás EGT‑ben gyakorolt hatásainak hiányát, azt mesterségesen integrálva az egységes és folyamatos jogsértésbe, alkalmazva rá az EUMSZ 101. cikket, rá kell mutatni, hogy e kifogás valójában a Bizottság által a megtámadott határozatban ismertetett egységes és folyamatos jogsértés fennállását vitatja, nem pedig az EUMSZ 101. cikk alkalmazhatóságát az említett jogsértésre.

115    Ezenkívül rá kell mutatni, hogy a felperesek nem terjesztenek elő semmilyen, e kifogás alátámasztására alkalmas bizonyítékot, így azt mint puszta állítást el kell utasítani.

116    A fenti megfontolásokra tekintettel a második jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

3.      A harmadik és negyedik, a felperesek egységes és folyamatos jogsértésben való állítólagos részvételét illetően mérlegelési hibán, az ártatlanság vélelméhez való jog megsértésén, ténybeli tévedéseken, a bizonyítékok elferdítésén, továbbá az indokolási kötelezettség megsértésén alapuló jogalapról

117    Együtt vizsgálandó harmadik és negyedik jogalapjának alátámasztása érdekében a felperesek több érvet terjesztenek elő. Először azt kifogásolják, hogy a Bizottság az egységes jogsértés fogalmát alkalmazta a kartell különböző elemeinek minősítésére. Másodszor előadják, hogy a Bizottság megsértette indokolási kötelezettségét a jogsértésben való részvételük megszakítás nélküli jellegét illetően, ezenkívül pedig nem hozott fel elegendő bizonyítékot a jogsértésben való részvételük kezdetét, illetve a jogsértés megszakítás nélküli időtartamát illetően. Harmadszor azt kifogásolják, hogy a Bizottság megállapította felelősségüket az egységes és folyamatos jogsértés miatt, holott nem állt szándékukban, hogy hozzájáruljanak a kartell valamennyi céljához, valamint nem bírtak tudomással egyes jogsértő magatartásokról. Negyedszer előadják, hogy a Bizottságnak bizonyítania kellett volna, hogy tudomással bírtak az összes projektre vonatkozó megállapodásokról, vagy azokat legalábbis előre láthatták a nemzeti piacokat, illetve a tenger alatti elektromos kábelekkel kapcsolatos projekteket illetően. Ötödször azt kifogásolják, hogy a Bizottság nem jelölte meg pontosan, hogy mely projektek voltak megállapodás tárgyai, rövidítések vagy általános megnevezések használatára szorítkozott, továbbá apró megjelölésbeli különbségek miatt ugyanazt a projektet úgy mutatta be, mint amely több elkülönült projektet alkot.

a)      Előzetes megfontolások

118    Az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a Bizottságnak nemcsak a kartell fennállását, hanem annak időtartamát is bizonyítania kell. Különösen az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének megsértésére vonatkozó bizonyítási eljárást illetően a Bizottság kötelezettsége bizonyítani az általa megállapított jogsértést, és olyan bizonyítékokat előterjeszteni, amelyek a jogilag megkövetelt módon bizonyítják a jogsértést megvalósító tények fennállását. A bíróságban felmerülő bárminemű kételynek annak a vállalkozásnak a javát kell szolgálnia, amely a jogsértést megállapító határozat címzettje. A bíróság így nem állapíthatja meg, hogy a Bizottság a kérdéses jogsértés fennállását a jogilag megkövetelt módon bizonyította, ha kétsége van ezzel kapcsolatban, különösen bírságot kiszabó bizottsági határozat megsemmisítése vagy e bírság összegének csökkentése iránti kereset esetén. Az utóbbi esetben ugyanis tekintettel kell lenni az ártatlanság vélelmének elvére, amely az uniós jogrend által védett alapvető jogok része, és amely szerepel a Charta 48. cikkének (1) bekezdésében. A kérdéses jogsértések jellegéből és az ezt követő szankciók jellegéből és komolyságából adódóan az ártatlanság vélelmének elve alkalmazandó többek között azokban a vállalkozásokra alkalmazandó versenyszabályok megsértésére vonatkozó eljárásokban, amelyek bírság vagy kényszerítő bírság megállapításához vezethetnek. A Bizottságnak így pontos és egybevágó bizonyítékot kell szolgáltatnia azon szilárd meggyőződésének alátámasztására, hogy az állítólagos jogsértés megtörtént (lásd: 2013. május 17‑i Trelleborg Industrie és Trelleborg kontra Bizottság ítélet, T‑147/09 és T‑148/09, EU:T:2013:259, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

119    Szintén az állandó ítélkezési gyakorlat szerint azonban nem szükséges a Bizottság által előterjesztett minden egyes bizonyítéknak eleget tennie e feltételeknek a jogsértés összes elemét tekintve. Elegendő, ha az intézmény által felhozott valószínűsítő körülmények csoportja a maga teljességében értékelve megfelel e követelménynek (lásd: 2013. május 17‑i Trelleborg Industrie és Trelleborg kontra Bizottság ítélet, T‑147/09 és T‑148/09, EU:T:2013:259, 51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

120    Továbbá azok a tevékenységek, amelyekre a versenyellenes megállapodások irányulnak, általában titkosan folynak le, a találkozókat titkosan tartják, és az erre vonatkozó dokumentáció a legminimálisabbra szorítkozik. Ebből következik, hogy még ha a Bizottság fel is fedez olyan iratokat – mint például a találkozókról készült beszámolók –, amelyek kifejezetten tanúsítják a piaci szereplők közötti jogellenes kapcsolatfelvételt, e dokumentumok általában csak töredékesek és szórványosak, így gyakran következtetésekkel kell bizonyos részleteket rekonstruálni. Ezért az esetek nagy részében a versenyellenes magatartás vagy megállapodás létezésére bizonyos egybeesésekből és valószínűsítő körülményekből kell következtetni, amelyek együtt figyelembe véve, más összefüggő magyarázat hiányában a versenyszabályok megsértésének bizonyítékául szolgálhatnak (2004. január 7‑i Aalborg Portland és társai kontra Bizottság ítélet, C‑204/00 P, C‑205/00 P, C‑211/00 P, C‑213/00 P, C‑217/00 P és C‑219/00 P, EU:C:2004:6, 55–57. pont; 2007. január 25‑i Sumitomo Metal Industries és Nippon Steel kontra Bizottság ítélet, C‑403/04 P és C‑405/04 P, EU:C:2007:52, 51. pont).

121    Ezenkívül az ítélkezési gyakorlat megköveteli, hogy a jogsértés időtartamát közvetlenül megalapozó bizonyítékok hiányában a Bizottság legalábbis olyan, időben kellően közeli tényekre vonatkozó bizonyítékokra hivatkozzék, hogy észszerűen elfogadható legyen az, hogy e jogsértés két meghatározott időpont között megszakítás nélkül folytatódott (1994. július 7‑i Dunlop Slazenger kontra Bizottság ítélet, T‑43/92, EU:T:1994:79, 79. pont; lásd továbbá: 2006. november 16‑i Peróxidos Orgánicos kontra Bizottság ítélet, T‑120/04, EU:T:2006:350, 51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

b)      A jogsértés egységes jellegéről

122    A felperesek lényegében előadják, hogy a Bizottság által megjelölt magatartások nem felelnek meg az egységes és folyamatos jogsértés ítélkezési gyakorlatban kialakított feltételeinek. Közelebbről kifejtik, hogy nem állt fenn a termékek és a szolgáltatások közötti azonosság, mivel a tenger alatti elektromos kábelek és a föld alatti elektromos kábelek különböző piacokat jelentenek, hogy csak részleges az azonosság a jogsértésben részt vevő vállalkozások között, mivel ők maguk, a Silec Cable, a Mitsubishi Cable Industries, az SWCC Showa Holdings, az LS Cable & System, a Taihan Electric Wire és az nkt cables nem gyártanak tenger alatti elektromos kábeleket, hogy csak részleges az azonosság a kartell különböző elemeiben részt vevő természetes személyek között, mivel a Pirelli, illetve a Prysmian, az nkt cables és az ABB mindig más képviselőket küldött a tenger alatti elektromos kábelekkel kapcsolatos találkozókra és a föld alatti elektromos kábelekkel kapcsolatos találkozókra, valamint hogy nem áll fenn a megállapodások végrehajtásának módja közötti azonosság, mivel a tenger alatti elektromos kábelekkel kapcsolatos projekteket és a föld alatti elektromos kábelekkel kapcsolatos projekteket mindig külön tárgyalták meg, a „60/40 kvótával” kapcsolatos állásfoglalásokat pedig mindig külön rögzítették az elektromos kábel típusától függően. Azt is megjegyzik, hogy a Bizottság nem bizonyította a különböző magatartások közötti egymást kiegészítő kapcsolat fennállását.

123    A Bizottság vitatja a felperesek érvelését.

124    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének megsértése nemcsak elszigetelt cselekmény eredménye lehet, hanem cselekmények sorozata, vagy akár folyamatos magatartás eredménye is, miközben a cselekmények sorozata vagy a folyamatos magatartás egy vagy több eleme önmagában, külön‑külön is az említett rendelkezés megsértésének minősülhet. Így amennyiben a különböző cselekmények azonos, a közös piacon fennálló versenyt torzító céljuk alapján „átfogó terv” keretébe illeszkednek, a Bizottság az e cselekmények miatti felelősséget jogszerűen tudhatja be az összességében figyelembe vett jogsértésben való részvétel alapján (2012. december 6‑i Bizottság kontra Verhuizingen Coppens ítélet, C‑441/11 P, EU:C:2012:778, 41. pont; 2017. január 26‑i Villeroy & Boch kontra Bizottság ítélet, C‑625/13 P, EU:C:2017:52, 55. pont).

125    Az ítélkezési gyakorlat több olyan kritériumot is felsorol, amelyek relevánsak valamely jogsértés egységes jellegének értékelése során; ilyenek a szóban forgó magatartások azonos célkitűzései, az érintett termékek és szolgáltatások közötti azonosság, az abban részt vevő vállalkozások azonossága, valamint a végrehajtás módjának azonossága. Ezenkívül a vállalkozások nevében eljáró természetes személyek azonossága, valamint a szóban forgó magatartások földrajzi kiterjedésének azonossága szintén olyan kritériumnak minősül, amelyeket e vizsgálat lefolytatása során figyelembe lehet venni (2013. május 17‑i Trelleborg Industrie és Trelleborg kontra Bizottság ítélet, T‑147/09 és T‑148/09, EU:T:2013:259, 60. pont).

126    A jelen ügyben a „nemzeti területre” vonatkozó megállapodást és az EGT‑n belül az európai kartellkonfigurációban az elektromos kábelekkel kapcsolatos projektek elosztását egyidejűleg hajtották végre, azok a nagyfeszültségű, tenger alatti elektromos kábeleket és a nagyfeszültségű, föld alatti elektromos kábeleket érintették, valamint azok ugyanazon európai gyártók, illetve az említett megállapodást és az „exportterületekre” vonatkozó megállapodást illetően ugyanazon dél‑koreai és japán gyártók részvételével jártak. Ezenkívül, ellentétben a felperesek állításával, a Pirelli esetét kivéve a vállalkozások nevében részt vevő személyek azonosak voltak a kartell különböző elemeit illetően. Ehhez hasonlóan a különböző intézkedések egy közös célt szolgáltak, nevezetesen a nagyfeszültségű elektromos kábelekkel kapcsolatos projektek világpiaca felosztási rendszerének bevezetését, az Egyesült Államok kivételével.

127    E megállapítást nem kérdőjelezhetik meg a felperesek érvei.

128    Azon állítást illetően ugyanis, amely szerint a jogsértés nem minősíthető egységes jogsértésnek, mivel a nagyfeszültségű, föld alatti elektromos kábelek és a nagyfeszültségű, tenger alatti elektromos kábelek elkülönült termékek, amelyek elkülönült szükségleteknek és végül elkülönült piacoknak felelnek meg, először is ki kell emelni, hogy a „nemzeti területre” vonatkozó megállapodás nem tett különbséget az elektromos kábelek különböző típusai között. Másodszor, ellentétben a felperesek állításával, a Bizottság által az „európai kartellkonfiguráció” (a megtámadott határozat (333)–(338), (399) és (400) preambulumbekezdése) és az „A/R kartellkonfiguráció” (az említett határozat (106) preambulumbekezdése) kontrollmechanizmusainak működését illetően szolgáltatott példákból kitűnik, hogy kompenzációkra kerülhetett sor a nagyfeszültségű, föld alatti elektromos kábelekre vonatkozó projektek és a nagyfeszültségű, tenger alatti elektromos kábelekre vonatkozó projektek között, ily módon a kartellben részt vevő vállalkozások szempontjából e tekintetben nyilvánvalóan nem állt fenn különbség. Ezt alátámasztja az az e‑mail‑váltás, amelynek tartalmára a megtámadott határozat (399) preambulumbekezdése hivatkozik, és amelynek során A., a Prysmian munkavállalója jelezte R.‑nek, a Nexans France munkavállalójának, hogy megtagadja egy nagyfeszültségű, tenger alatti elektromos kábelekre vonatkozó projekt szárazföldi részének a Prysmian részére való kiosztásának egy másik projekt révén való kompenzációját, de elfogadja egy alvállalkozói szerződés előirányzását, az Unión belüli projektek elosztását szabályozó elveknek megfelelően, anélkül hogy különbséget tett volna attól függően, hogy e projektek nagyfeszültségű, tenger alatti elektromos kábelekre vonatkozó projektek vagy nagyfeszültségű, föld alatti elektromos kábelekre vonatkozó projektek voltak.

129    Az a körülmény, hogy egyes, a kartellben részt vevő vállalkozásoknak, mint a felpereseknek, nem volt meg a kapacitásuk vagy a szándékuk arra, hogy elérjék a tenger alatti elektromos kábelekre vonatkozó projektek részükre való kiosztását, e tekintetben irreleváns.

130    A felperesek azon állítását illetően, amely szerint az A/R találkozók során a tenger alatti elektromos kábelekre vonatkozó projektek és a föld alatti elektromos kábelekre vonatkozó projektek külön találkozók tárgyát képezték, elegendő arra rámutatni, hogy még ha egyes ilyen találkozókon külön‑külön is tárgyalták a projekteket az érintett elektromos kábelek típusától függően, amint azt a 2003. szeptember 11‑i és a 2004. január 28‑i találkozóra szóló meghívók tanúsítják, az említett állítást cáfolja az, hogy más alkalmakkor a tenger alatti elektromos kábelekre vonatkozó projekteket és a föld alatti elektromos kábelekre vonatkozó projekteket ugyanazon találkozók során tárgyalták. A Törvényszék egy kérdésére válaszolva ugyanis a Bizottság benyújtotta a megtámadott határozat I. mellékletének kivonatát, amely tartalmaz néhány olyan találkozót, amelyek kapcsán biztos, hogy azok mind a föld alatti elektromos kábelekre, mind a tenger alatti elektromos kábelekre vonatkoztak egy közös ülés keretében. A Bizottság kiemelte, hogy e kivonat nem tartalmaz semmilyen információt azon találkozókat illetően, amelyek során az elkülönült ülésekre egymást követő napokon került sor, illetve azokkal kapcsolatban, amelyek szervezéséből egyértelműen kitűnik, hogy a föld alatti elektromos kábelekre vonatkozó projekteket és a tenger alatti elektromos kábelekre vonatkozó projekteket elkülönült ülések során vitatták meg. Megjegyezte ugyanakkor, hogy a vállalkozások képviselői még az ilyen találkozók során is ugyanazok voltak egyrészt a föld alatti elektromos kábelekre, másrészt a tenger alatti elektromos kábelekre vonatkozó megbeszélések során. A Bizottság ezenfelül csatolta az említett melléklet lábjegyzeteiben hivatkozott azon bizonyítékokat, amelyekre azon állítást alapította, hogy a nagyfeszültségű, tenger alatti elektromos kábelekre vonatkozó projekteket és a nagyfeszültségű, föld alatti elektromos kábelekre vonatkozó projekteket az említett találkozók során közös ülések keretében vitatták meg.

131    Miután a Törvényszék a tárgyaláson felhívta őket, hogy foglaljanak állást e dokumentumokat illetően, a felperesek annak kiemelésére szorítkoztak, hogy mivel nem vettek részt az A/R találkozókon, nem tudnak észrevételt tenni azok működését illetően.

132    Márpedig a Bizottság által előterjesztett bizonyítékokból kitűnik, hogy a nagyfeszültségű, tenger alatti elektromos kábelekre vonatkozó projektek és a nagyfeszültségű, föld alatti elektromos kábelekre vonatkozó projektek közös üléseken folytatott megbeszélések tárgyát képezték legalább tizenhárom, 2001. február 22. és 2003. március 27. között szervezett A/R találkozó során. E megállapítás elegendő a felperesek azon érvének elutasításához, amely szerint a tenger alatti elektromos kábelekre vonatkozó projektek és a föld alatti elektromos kábelekre vonatkozó projektek külön ülések tárgyát képezték az említett találkozók során.

133    A felperesek azon érvét illetően, amely szerint a kartell R tagjainak találkozói során a tenger alatti elektromos kábelekre vonatkozó projektek és a föld alatti elektromos kábelekre vonatkozó projektek szintén külön megbeszélések tárgyát képezték, ki kell emelni, hogy a felperesek ennek alátámasztására semmilyen bizonyítékot nem hoznak fel.

134    E tekintetben a megtámadott határozat (114), (249) és (534) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az R találkozók, amelyeket megelőzött egy előző estére szervezett vacsora, amelyen minden jelen levő tag részt vett, egy általános résszel kezdődtek, amelynek során a felek megvitatták a piac, valamint vállalkozásaik általános helyzetét. Továbbra is az említett határozatban szereplő leírás szerint, ezen általános rész során a Nexans France és a Pirelli/Prysmian a felperesekhez hasonló kevésbé jelentős európai gyártókat is tájékoztatta az A/R találkozók keretében történtekről, majd a résztvevők megvitatták az EGT‑ben és az „exportterületeken” zajló projekteket, valamint közölték, hogy mely gyártó igényli vagy kapja meg az egyes projektekkel kapcsolatos „preferenciát”, illetve „érdekeltséget”. Az R találkozók lefolyásának e leírása alapján úgy vélhető, hogy a felek minden projektet megvitattak, anélkül hogy különbséget tettek volna a föld alatti elektromos kábelekre vonatkozó projektek és a tenger alatti elektromos kábelekre vonatkozó projektek között. Ugyanakkor a felperesek által a kifogásközlésre adott válaszból kitűnik, hogy a 2003. november 18‑i és 19‑i R találkozó során külön‑külön találkozókat tartottak a tenger alatti elektromos kábelekre vonatkozó projektek és a föld alatti elektromos kábelekre vonatkozó projektek kapcsán. E kérdés egyértelművé tétele céljából a Bizottságot egy pervezető intézkedés révén felhívták arra, hogy jelölje meg a Törvényszék számára, hogy a közigazgatási eljárás során összegyűjtött bizonyítékok alapján milyen mértékben tekinthette úgy, hogy a föld alatti elektromos kábelekre vonatkozó projektek és a tenger alatti elektromos kábelekre vonatkozó projektek közös megbeszélések tárgyát képezték az R találkozók során. E felhívásra válaszul a Bizottság benyújtotta a 2003. március 27‑én Tokióban (Japán) tartott A/R találkozó, valamint a 2003. április 23‑i és 2005. május 12‑i R találkozók jegyzőkönyveit, továbbá a J‑Power Systems által a Bizottság információkérésére adott válasz kivonatát.

135    Miután a Törvényszék felhívta őket, hogy a tárgyaláson foglaljanak állást e dokumentumokat illetően, a felperesek előadták, anélkül hogy konkrétan hivatkoztak volna a fenti 134. pontban hivatkozott valamelyik R találkozóra, hogy az említett találkozókat ugyan vitathatatlanul ugyanazon a napon tartották, de két ülésre oszlottak. Ily módon szerintük az első, a tenger alatti elektromos kábelekkel foglalkozó ülésre délelőtt került sor, míg a második, a föld alatti elektromos kábelekre vonatkozó ülésre délután. Azt is kiemelték, hogy néha a két ülést nem ugyanazon a napon tartották, hanem egymást követő két napon. Előadták ezenkívül, hogy e különböző ülések résztvevői szükségszerűen részben eltérőek voltak, mivel a kizárólag a föld alatti elektromos kábelek által érintett társaságok, mint ők maguk is, egyetlen alkalommal sem vettek részt tenger alatti elektromos kábelekkel foglalkozó ülésen. Előadják, hogy tudomásuk szerint nincs olyan, az említett találkozókról készült jegyzőkönyv, amely közös találkozóra utalna.

136    Ugyanakkor mindenekelőtt rá kell mutatni, hogy a 2003. április 23‑i R találkozó jegyzőkönyvéből kitűnik, hogy e találkozó résztvevőit, köztük a Brugg Kabel képviselőit tájékoztatták a 2003. március 27‑i A/R találkozó során zajlott tárgyalásokról. Márpedig az utóbbi találkozó jegyzőkönyvéből kitűnik, hogy annak során a nagyfeszültségű, tenger alatti elektromos kábelekre vonatkozó projektekkel kapcsolatos tárgyalásokra került sor. Ezt követően meg kell jegyezni, hogy a megtámadott határozat I. mellékletéből kitűnik, anélkül hogy azt a felperesek vitatnák, hogy a Brugg Kabel részt vett a 2004. június 30‑án és július 1‑jén tartott R találkozón. Márpedig az utóbbi találkozó jegyzőkönyvéből nem tűnik ki, hogy annak során külön tárgyalásokra került sor a tenger alatti elektromos kábelekre és a föld alatti elektromos kábelekre vonatkozóan, mivel a megvitatott projektekre ezzel kapcsolatos konkrét utalás nélkül hivatkoztak. Ezenkívül e jegyzőkönyv „Ongoing projects” című részéből kitűnik, hogy ezen alkalommal megvitatták az „Italy Sardigna” és a „Sarco” projekteket. Vitathatatlan, hogy a Bizottság állításával ellentétben a J‑Power Systems által egy bizottsági információkérésre adott válaszból nem tűnik ki egyértelműen, hogy e projektek tenger alatti elektromos kábelekre vonatkozó projektek voltak, mivel azokat kifejezetten nem említették a J‑Power Systems táblázatában. A 2004. június 30‑án és július 1‑jén tartott R találkozó jegyzőkönyvéből ugyanakkor kitűnik, hogy a „Sarco” projekt nehézségeket okozott a francia és az olasz elektromoshálózat‑üzemeltetők között, ami megerősíti a Bizottság azon állítását, amely szerint e projekt egy Szardínia és Korzika közötti összeköttetésre utalt, vagyis tenger alatti elektromos kábelekre vonatkozó projekt volt. Végül a 2005. május 12‑i R találkozó jegyzőkönyvéből kitűnik, hogy az „Ireland 220 kV” és a „GCC” projektek szóba kerültek az utóbbi találkozó során. Márpedig a J‑Power Systems által az említett információkérésre adott válasz kivonatában e projekteket kifejezetten úgy említették, mint nagyfeszültségű, tenger alatti elektromos kábelekre vonatkozó projekteket.

137    Egyebekben az a körülmény, hogy az R találkozók föld alatti elektromos kábelekkel foglalkozó üléseinek résztvevői nem voltak pontosan azonosak az említett találkozók tenger alatti elektromos kábelekkel foglalkozó üléseinek résztvevőivel, pusztán azon tény következménye, hogy a kartell egyes tagjai nem gyártottak tenger alatti elektromos kábeleket, és kisebb érdekük fűződhetett ahhoz, hogy részt vegyenek az elektromos kábelek e típusával foglalkozó üléseken. A kartell egyéb jellemzőinek összességére figyelemmel ugyanakkor pusztán e körülményből nem következhet az, hogy a kartellt úgy kell tekinteni, mint amelyet két, a tenger alatti elektromos kábelekre, illetve a föld alatti elektromos kábelekre vonatkozó elkülönült kartell alkot.

138    Ebből következik, hogy a Bizottság nem követett el hibát, amikor úgy tekintette, hogy a nagyfeszültségű, tenger alatti elektromos kábelekre vonatkozó projektek és a nagyfeszültségű, föld alatti elektromos kábelekre vonatkozó projektek ugyanakkor képezték tárgyalások tárgyát az R találkozók során, még akkor is, ha néha külön üléseket szerveztek, mint az említett tagok 2003. november 18‑i és 19‑i találkozója során.

139    A felperesek azon érvét illetően, amely szerint „az A/R kartellkonfiguráció” keretében külön állásfoglalásokat alakítottak ki a tenger alatti elektromos kábelekre vonatkozó projekteket és a föld alatti elektromos kábelekre vonatkozó projekteket illetően, rá kell mutatni, hogy amint az a megtámadott határozat (99) preambulumbekezdéséből kitűnik, ezek az állásfoglalások ugyanolyan formai szerkezetet követtek, és azonos elosztást tartottak tiszteletben: a „60/40 kvótát”. Noha ezt az említett határozat kifejezetten nem mondja ki, valószínű, hogy a különböző állásfoglalások kialakításának szükségessége ahhoz a szándékhoz kapcsolódott, hogy ne okozzanak sérelmet az elektromos kábelek valamelyik típusát nem gyártó vállalkozásoknak, ami fennállt volna például a felperesek esetében, amennyiben a kartell R tagjai részére a „60/40 kvótából” kiosztott rész kizárólag tenger alatti elektromos kábelekre vonatkozó projektekből állt volna.

140    A felperesek azon érvét illetően, amely szerint a Bizottságnak figyelembe kellett volna vennie a kartell különböző elemei közötti egymást kiegészítő kapcsolat hiányát, elegendő arra emlékeztetni, hogy az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően ahhoz, hogy különböző cselekményeket egységes és folyamatos jogsértésnek lehessen minősíteni, nem kell megvizsgálni, hogy e cselekmények kiegészítik‑e egymást abban az értelemben, hogy mindegyiknek a rendes verseny egy vagy több következményével való szembenézés volt a célja, és a kölcsönhatás révén hozzájárultak a gazdasági szereplők által – az egységes célra irányuló átfogó terv keretében – kívánt versenyellenes hatások egészének megvalósításához. Ezzel szemben az egységes cél fogalmával kapcsolatos feltétel magában foglalja, hogy meg kell vizsgálni, hogy nincsenek‑e a jogsértés részét képező különböző magatartásokat meghatározó olyan elemek, amelyek arra utalhatnak, hogy a többi részt vevő vállalkozás által ténylegesen végrehajtott magatartások nem ugyanazon versenyellenes célra vagy hatásra irányulnak, következésképpen pedig nem illeszkednek „átfogó terv” keretébe az azonos, a belső piacon fennálló versenyt torzító céljuk alapján (lásd: 2017. január 26‑i Villeroy & Boch kontra Bizottság ítélet, C‑625/13 P, EU:C:2017:52, 58. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Márpedig emlékeztetni kell arra, amint az kitűnik a fenti 126. pontban tett megállapításból, hogy a jogsértés egységes céljának fennállásához kapcsolódó feltétel a jelen ügyben teljesült.

141    A fenti megfontolásokra figyelemmel meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem követett el hibát, amikor úgy ítélte meg, hogy a kartell különböző elemei az EUMSZ 101. cikkbe ütköző egységes és folyamatos jogsértést valósítanak meg.

c)      A felperesek jogsértésben való részvételének időtartamáról

142    A felperesek vitatják mind azt, hogy a Bizottság a kartellben való részvételük kezdő időpontját 2001. december 14‑ében állapította meg, mind pedig a részvétel megszakítás nélküli jellegét.

1)      A felperesek kartellben való részvételének kezdetéről

143    A felperesek előadják, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy a 2001. december 14‑én Divonne‑les‑Bains‑ben tartott találkozó a megtámadott határozatban meghatározottakhoz hasonló R találkozó volt, illetve hogy az olyan találkozó volt, amely során a versenyjogot sértő tevékenységben vettek részt. Álláspontjuk szerint a Bizottság által benyújtott bizonyítékok annak alátámasztását sem teszik lehetővé, hogy 2001. december 14. és 2002. július 3. között kezdtek el részt venni a kartellben.

144    A Bizottság vitatja a felperesek érvelését.

145    E tekintetben meg kell vizsgálni a felperesek azon állítását, amely szerint a Bizottság nem bizonyította a 2001. december 14‑én Divonne‑les‑Bains‑ben tartott találkozó versenyellenes jellegét, mielőtt adott esetben megvizsgálnánk azt a kérdést, hogy a Bizottság által összegyűjtött bizonyítékok elegendőek voltak‑e annak alátámasztására, hogy a felperesek 2002. július 3. előtt elkezdtek részt venni a kartellben.

146    Az iratokból kitűnik, hogy a Bizottság 2010. március 31‑i információkérésének 4. kérdése a következőképpen szólt:

„A Bizottság olyan információkkal rendelkezik, amelyek szerint a versenytársak között az alábbi d) pontban felsorolt több találkozóra, illetve más eszközökkel (fax, e‑mailek, telefonhívások stb.) folytatott kommunikációra került sor. Közelebbről, […] hogy az Ön vállalkozásának alábbi képviselői vettek részt az ilyen találkozókon/voltak érintettek az ilyen kommunikációban: [N., P. és K.]

Figyelemmel az alábbi d) pontban felsorolt találkozókra, és minden más, ugyanolyan jellegű találkozóra, amelyekre a versenytársak között sor kerülhetett, kérjük, nyújtsa be vagy tüntesse fel a következőket:

–        a találkozó időpontjának megerősítése;

–        ki kezdeményezte a találkozót;

–        ki szervezte és valósította meg a találkozót;

–        a találkozó pontos helye;

–        a találkozó valamennyi résztvevőjének neve, beosztása és az általuk képviselt vállalkozások neve;

–        a napirendi pontok;

–        ki állapította meg a napirendi pontokat;

–        a találkozó jegyzőkönyve;

–        a találkozó által lefedett pontos földrajzi terület.

Kérjük, csatolja minden, az alábbi d) pontban felsorolt valamennyi találkozóra, illetve bármely más, a versenytársak között esetlegesen történt hasonló jellegű találkozóra vonatkozó, rendelkezésre álló dokumentum másolatát, függetlenül attól, hogy azt kézzel vagy géppel írták, illetve hogy az digitális vagy más formában áll rendelkezésre.

Kérjük, jelölje meg vállalkozása minden más olyan képviselőjének nevét és beosztásait, aki részt vett az alábbi d) pontban felsorolt találkozókon, illetve bármely más, a versenytársak között esetlegesen történt hasonló jellegű találkozón.”

147    A Bizottság 2010. március 31‑i információkérésére adott válaszukban a felperesek megerősítették, hogy 2001. december 14‑én találkozót tartottak Divonne‑les‑Bains‑ben, amelyen N. is részt vett. Emellett benyújtották e személy ugyanezen a napon kelt hitelkártya‑bizonylatát, valamint határidőnaplójának kivonatát, amelyben szerepelt a találkozó időpontja, helye és résztvevői, vagyis a Nexans France és a Pirelli.

148    Egyébként a Bizottság 2010. március 31‑i információkérésére adott válaszaikban a kifogásközlés egyetlen másik címzettje sem erősítette meg, hogy részt vett a versenytársakkal 2001. december 14‑én Divonne‑les‑Bains‑ben tartott találkozón.

149    A kifogásközlés (292) preambulumbekezdésében ugyanakkor a Bizottság kiemelte, hogy 2001. december 14‑én Divonne‑les‑Bains‑ben R találkozót szerveztek, valamint hogy e találkozón mindenféleképpen részt vett a J. által képviselt Nexans France, a V. által képviselt Sagem, valamint az N. által képviselt Brugg Kabel. A Bizottság rámutatott, hogy J. és V. jelenléte egy, az előbbi által utólag az utóbbi részére küldött e‑mailből következett, amely hivatkozott a korábbi találkozóra, amelyen mindketten részt vettek. N. jelenléte a felperesek által a Bizottság 2010. március 31‑i információkérésére adott válaszból következett.

150    A kifogásközlésre adott válaszukban a felperesek vitatták a 2001. december 14‑én Divonne‑les‑Bains‑ben tartott találkozó versenyellenes jellegét, előadva, hogy az „pusztán a Nexans [France] és a Prysmian arra irányuló hiábavaló kezdeményezése volt, hogy meggyőzzék a [Brugg Kabelt] az elektromos kábelek más gyártóival folytatott tárgyalásokon való részvételről”, valamint, hogy „a [Brugg Kabel] azonban megtagadta a megállapodásokban való részvételt, és őt a kifogásközlés többi címzettje továbbra is páriának tekintette és akként kezelte”.

151    A megtámadott határozat (197) preambulumbekezdésében a Bizottság az alábbiakat állapította meg:

„A 2001. november 13‑i A/R találkozó során megállapodottak szerint egy hónappal később, 2001. december 14‑én R találkozót szerveztek Franciaországban [Divonne‑les‑Bains‑ben]. [J.] (Nexans) és [N.] (Brugg [Kabel]) mindenféleképpen e találkozó résztvevői között voltak, és nagyon valószínű, hogy [V.] a Sagemtől, valamint a Pirelli egy képviselője is jelen volt.²⁶¹ A helyszínt, egy kastélyt [Divonne‑les‑Bains‑ben] több alkalommal használták több R találkozó céljára.”

152    A megtámadott határozat (197) preambulumbekezdésében található 261. lábjegyzetben a Bizottság az alábbiakat is kimondta:

„[J. és V.] részvétele egy 2002. február 18‑án [J.] által [V.] részére küldött e‑mailből tűnik ki, amely kifejezetten utal a korábban [Divonne‑les‑Bains‑ben] tartott találkozóra, amelyen mindketten részt vettek, lásd: ID 318/128, helyszíni vizsgálat a Nexans [France‑nál]. A Brugg [Kabel] megerősítette [N.] részvételét, lásd: ID 1492/4, a Brugg [Kabel] 2010. május 7‑i válasza a [Bizottság] 2010. március 31‑i információkérésére. A [Brugg Kabel] által benyújtott mellékletekben a Pirellit is említik; ID 1492/20, a Brugg [Kabel] 2010. május 7‑i válasza [az említett információkérésre].”

153    A megtámadott határozat (921) és (922) preambulumbekezdésében a Bizottság továbbá a következőket állapította meg:

„(921)      A [Brugg Kabel] 2001. december 14‑én csatlakozott a kartellhez. E napon [N.] (Brugg [Kabel]) részt vett egy R találkozón [Divonne‑les‑Bains‑ben] (lásd a (197) preambulumbekezdést). A Kabelwerke Brugg AG Holding anyavállalatként felelősséget visel a [Brugg Kabel] magatartásáért is 2001. december 14‑től. A [Brugg Kabel] vitatja a kartellben való részvétel ezen időpontját, mivel a 2001. december 14‑i találkozónak nem volt versenyellenes jellege, és a [Brugg Kabel] megtagadta az együttműködést ebben az időpontban.

(922)            Több valószínűsítő körülmény is alátámasztja, hogy a [Brugg Kabel] már ezen eseményt megelőzően is részt vett a kartell megállapodásaiban (a (161), (167) és (186) preambulumbekezdés). Noha lehetséges, hogy e találkozó célja az volt, hogy meggyőzze a [Brugg Kabelt] arról, hogy csatlakozzon a kartellhez, ez egyáltalán nem enyhíti annak versenyellenes jellegét. A Nexans és a Prysmian a 2001. november 13‑i A/R találkozón bejelentette, hogy rendszeres R találkozókat fognak szervezni, és ezt az ígéretet be is tartották a 2001. december 14‑i találkozó megszervezésével (a (188) preambulumbekezdés). A kartell európai résztvevői az R találkozók során felosztották a projekteket az EGT‑ben és az »exportterületeken« (lásd például a (315) preambulumbekezdést). Semmi sem bizonyítja, hogy a [Brugg Kabel] e találkozó során bejelentette, hogy nem vesz részt a kartellben. Éppen ellenkezőleg, arra utaló bizonyítékok állnak fenn, hogy a Nexans [France] és a Prysmian elérték céljaikat, mivel a 2002. január 30‑i A/R találkozó során a Nexans [France] és a Pirelli arról tájékoztatták a többi résztvevőt, hogy »a [Brugg Kabelt] és a Sagemet meghívták a találkozóra« [»Brugg and Sagem [were] invited to the meeting«] és »folytatják« [»will continue«] (a (206) preambulumbekezdés). A 2002. április 5‑i A/R találkozó során a feljegyzések szerint »a [Brugg Kabellel], a Sagemmel, az nkt‑vel az együttműködés légköre fokozatosan javul« [»gradually growing cooperative atmosphere with [Brugg Kabel], Sagem and nkt«] (a (212) preambulumbekezdés). Ezt követően, 2002. áprilisban a Brugg [Kabel] azt tervezte, hogy maga szervez egy R találkozót. E találkozót törölték, de a Brugg [Kabel] szervezett egy második találkozót 2002. július 3‑án (a (217) preambulumbekezdés). Nagyon kevéssé valószínű, hogy a [Brugg Kabel] 2002. áprilisban találkozót kívánt szervezni a kartell keretében, holott még nem volt tagja annak.”

154    A megtámadott határozat (197), (921) és (922) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság úgy ítélte meg, hogy közvetlen bizonyítékok vannak arra, hogy az N. által képviselt felperesek részt vettek a 2001. december 14‑én Divonne‑les‑Bains‑ben szervezett találkozón a versenytársakkal, valamint elégséges közvetett bizonyíték áll fenn arra nézve, hogy e találkozón részt vett legalábbis a Nexans France és a Pirelli, még ha esetleg a Sagem nem is, valamint hogy e találkozó R találkozó volt, vagyis az „európai kartellkonfiguráció” tagjainak találkozója.

155    Először is az N. által képviselt felpereseknek a 2001. december 14‑én Divonne‑les‑Bains‑ben tartott találkozón való részvételét illetően elegendő arra rámutatni, hogy az nem vitatott.

156    Másodszor, az elektromos kábelek más európai gyártóinak az említett találkozón való részvételét illetően rá kell mutatni, amint az kitűnik a megtámadott határozatból, hogy a Nexans France és a Pirelli képviselőinek e találkozón való jelenlétét maguk a felperesek tüntették fel a Bizottság 2010. március 31‑i információkérésére adott válaszukban.

157    Egyebekben rá kell mutatni, hogy a J. által 2002. február 18‑án J. és V. részére küldött e‑mail egyértelműen utal egy Divonne‑les‑Bains‑ben tartott találkozóra. Ezenkívül az a körülmény, hogy J.‑n és V.‑n kívül más személyek is részt vettek e találkozón, eléggé egyértelműen kitűnik az alábbi részből: „[Divonne‑les‑Bains‑i] találkozónkat követően, mivel közülünk egyesek számára a 03/6‑ra és 03/7‑re tervezett találkozók lehetetlenné váltak, az javaslom Önnek, hogy a következő találkozót végül tartsuk Párizsban, február 28‑án délután (a helyszínt később közlöm Önnel)”.

158    Az, hogy a Safran a Bizottság 2010. március 31‑i információkérésére adott válaszában nem erősítette meg V., a Sagem képviselője jelenlétét egy 2001 végén Divonne‑les‑Bains‑ben tartott találkozón, e tekintetben nem releváns, mert amint az az említett válaszból kitűnik, a Safran gyakorlati okokból nem volt képes cáfolni vagy megerősíteni ezt az információt.

159    Mindazonáltal, amint azt a felperesek előadják, J. 2002. február 18‑i e‑mailje nem tartalmaz semmilyen adatot a hivatkozott találkozó időpontját, a felperesek e találkozón való részvételét vagy e találkozó tárgyát illetően, ily módon az kizárólag annak megállapítását teszi lehetővé, hogy J. és V. egy meghatározatlan, de szükségképpen ezen e‑mailt megelőző időpontban részt vettek egy Divonne‑les‑Bains‑ben tartott találkozón más személyekkel, akiknek személyazonossága szintén meghatározatlan. Ebből következik, hogy ez az e‑mail önmagában nem teszi lehetővé annak bizonyítását, hogy a V. által képviselt Sagem jelen volt a 2001. december 14‑én Divonne‑les‑Bains‑ben tartott találkozón.

160    A fenti 156–159. pontban megvizsgált bizonyítékok elegendőek annak alátámasztására, hogy a felperesek képviselője, N., valamint a Nexans France és a Pirelli képviselői részt vettek egy 2001. december 14‑én Divonne‑les‑Bains‑ben tartott találkozón. Ezzel szemben e bizonyítékok nem teszik lehetővé annak bizonyossággal történő megállapítását, hogy a Sagem képviselője, vagyis V. részt vett e találkozón.

161    Harmadszor, a 2001. december 14‑én Divonne‑les‑Bains‑ben tartott találkozó jellegét illetően rá kell mutatni egyrészt arra, hogy rendszeresen az említett városban tartották a kartell R tagjainak találkozóit, amelyek során azt követően, hogy a Nexans France és a Pirelli, később a Prysmian képviselői tájékoztatták a többi európai gyártót a megelőző A/R találkozó során folyt tárgyalásokról, a résztvevők felosztották egymás között a kartell R tagjai részére kiosztott, az európai „nemzeti területen” megvalósítandó projekteket és az „exportterületeken” megvalósítandó projekteket (a megtámadott határozat (315) preambulumbekezdése és I. melléklete). Annak szokásos voltát, hogy e városban ilyen találkozókat szerveznek, illusztrálja az a tény, hogy e találkozók egyes résztvevői néha arról beszéltek, hogy „divonnozni” kell (a megtámadott határozat (364) preambulumbekezdése).

162    Másrészt rá kell mutatni, hogy a Bizottság által a megtámadott határozatban hivatkozott bizonyítékok alkalmasak annak bizonyítására, hogy a kartell első R találkozójára ténylegesen 2001. december 14‑én került sor Divonne‑les‑Bains‑ben.

163    Ily módon a J‑Power Systems egy munkavállalójának a 2001. november 13‑i A/R találkozón folyt tárgyalásokról készített, a megtámadott határozat (188) preambulumbekezdésében hivatkozott jegyzeteiből kitűnik, hogy a Nexans France és Pirelli ezen alkalommal jelezte, hogy a jövőben a kartell R tagjai között havonta egy tárgyalásra kerül sor.

164    Márpedig a J‑Power Systems egy munkavállalójának a 2002. január 30‑i A/R találkozón folyt tárgyalásokról készített, a megtámadott határozat (206) preambulumbekezdésében hivatkozott jegyzeteiben, a „Szervezet – R oldal” című részben a következő szerepel:

„A Brugg Kabelt és a Sagemet meghívták a találkozóra. Folytatják. Az ABB soha nem akart csatlakozni. Az nkt‑re szükség lehet, mivel aktívabb az exportpiacon.”

165    A felperesek szerint a J‑Power Systems egyik munkavállalójának a 2002. január 30‑i A/R találkozón folyt tárgyalásokról készített jegyzetei kizárólag azt teszik egyértelművé, hogy a kartell egyéb résztvevői a 2001. december 14‑én Divonne‑les‑Bains‑ben tartott találkozó során folytatták arra irányuló eredménytelen kísérleteiket, hogy meggyőzzék őket, hogy vegyenek részt a kartell találkozóin és tárgyalásain. Előadják, hogy ha beleegyeztek volna abba, hogy az éveken át ismétlődő elutasításokat követően részt vesznek az említett találkozón folyó tárgyalásokban, azt bizonyosan fontos hírként hangsúlyozták volna a 2002. január 30‑i A/R találkozón. Ily módon kiemelik, hogy a 2002. július 3‑i R találkozót követően, amelyen részt vettek, J. egy 2002. szeptember 4‑én O., a J‑Power Systems munkavállalója részre küldött e‑mailben a 2002. szeptember 6‑án és 7‑én tartott A/R találkozóra készülve azt írta, hogy „ettől kezdve rendszeres kapcsolat áll fenn a [Brugg Kabellel]”.

166    A felperesek ezenkívül azzal érvelnek, hogy az is ugyanilyen valószínű, hogy a 2001. december 14‑én Divonne‑les‑Bains‑ben tartott találkozó tárgya egy Abu‑Dzabiban (Egyesült Arab Emírségek) megvalósítandó projekt kapcsán egy, a Nexans France‑szal kötött alvállalkozói szerződés megtárgyalásának folytatása volt, amelyet a 2001. november 21‑én Párizsban (Franciaország) tartott találkozón kezdtek meg.

167    A Bizottsághoz hasonlóan meg kell ugyanakkor állapítani, hogy a J‑Power Systems egy munkavállalójának a 2002. január 30‑i A/R találkozón folyt tárgyalásokról készített jegyzetei, éppen ellenkezőleg, azt bizonyítják, hogy a 2001. december 14‑én Divonne‑les‑Bains‑ben tartott találkozó tárgya – amely találkozó kapcsán a felperesek elismerik, hogy azon N. közvetítésével részt vettek – a kartell R tagjainak találkozója volt.

168    A J‑Power Systems egyik munkavállalójának a 2002. január 30‑i A/R találkozón folyt tárgyalásokról készített jegyzeteinek a fenti 164. pontban hivatkozott kivonata ugyanis az elektromos kábelek európai gyártóinak az „európai kartellkonfiguráció” egyik ülésén való részvételének aktuális helyzetére vonatkozik, nem pedig az ilyen találkozón való részvételre való felhívás elutasítására. Ez a Brugg Kabel és a Sagem vonatkozásában kitűnik a „meghívták a találkozóra” kifejezés használatából, valamint abból, hogy nem említi az utóbbiak semmiféle elutasítását e tekintetben. Ez kitűnik továbbá abból, hogy az „ABB soha nem akart csatlakozni” mondat arra utal, hogy az ABB hosszú időn át elutasította a részvételt a többoldalú kapcsolatokban, ami indokolja azt, hogy nem vett részt az R találkozón, illetve abból a mondatból, amely szerint az nkt‑re szükség lehet, mivel aktívabb az exportpiacon. Ily módon e részből levezethető, hogy a Brugg Kabel és a Sagem részt vett egy R találkozón, valamint hogy folytatják a részvételt.

169    Ezt az értelmezést a felperesek különböző érvei nem kérdőjelezhetik meg.

170    Mindenekelőtt, ellentétben a felperesek állításával, a 2002. szeptember 4‑én J., a Nexans France munkavállalója által O., a J‑Power Systems munkavállalója részére küldött e‑mail nem tartalmaz semmilyen különös kijelentést a Brugg Kabelt illetően. J. pusztán azt rögzíti, hogy fontos, hogy biztosítsák az Exsym részvételét a kartellben a kartell A tagjai mellett, mivel immár fennállnak kapcsolatok az nkt cables‑szel, a Sagemmel, valamint a Brugg Kabellel: „Immár rendszeres kapcsolatban vagyunk az nkt cables‑szel, a S[agemmel], a Brugg Kabellel, ha nincs velünk az Exsym, akkor ennek nincs értelme”.

171    Ezt követően valószínűtlennek tűnik, hogy egy vállalkozás elfogadja a részvételt egy, a versenytársakkal tartott olyan találkozón, amelynek célja az utóbbiak számára az, hogy megpróbálják meggyőzni arról, hogy ő is kövessen versenyellenes magatartást, amennyiben mindenféleképpen az a szándéka, hogy elutasítsa az ilyen javaslatot. Ha a felpereseknek nem állt volna szándékukban részt venni egy versenyellenes találkozón, akkor egyszerűen megtagadhatták volna a részvételt.

172    Végül a felperesek által szolgáltatott alternatív magyarázat, amely szerint a 2001. december 14‑én Divonne‑les‑Bains‑ben tartott találkozó ugyanúgy lehetett egy Abu‑Dzabiban (Egyesült Arab Emírségek) megvalósítandó projekt kapcsán a Nexans France‑szal kötött alvállalkozói szerződéssel kapcsolatos találkozó, amely szerződést a 2001. november 21‑én Párizsban tartott korábbi találkozón tárgyalták meg, nehezen egyeztethető össze a felperesek azon állításával, amely szerint a 2001. december 14‑én Divonne‑les‑Bains‑ben tartott találkozó pusztán a Nexans France és a Pirelli arra irányuló hiábavaló kezdeményezése volt, hogy meggyőzzék a kartellben való részvételről. Ezenkívül ezt az állítást kevéssé hihetővé teszi az, hogy egyrészt N.‑nek a felperesek által a Bizottság egy információkérésére válaszul benyújtott határidőnaplójából kitűnik, hogy 2001. december 14‑én Divonne‑les‑Bains‑ben nemcsak a Nexans France‑szal, hanem a Pirellivel is találkoznia kellett. Márpedig nehéz elképzelni azt az okot, amely miatt a Pirellinek részt kellett volna vennie egy kizárólag a felperesek és a Nexans France között megkötendő alvállalkozói szerződés megkötésében. Másrészt rá kell mutatni, hogy a felperesek semmilyen bizonyítékot nem terjesztenek elő a 2001. december 14‑én Divonne‑les‑Bains‑ben tartott találkozó tárgyát illetően, holott ilyen bizonyítékokat benyújtottak a 2001. november 21‑én Párizsban tartott találkozót illetően.

173    Ez utóbbi tekintetben rá kell mutatni, hogy bár a felperesek, amint arra hivatkoznak, szabadon javasolhatnak a Bizottság által elfogadottól eltérő értelmezést a tények kapcsán annak érdekében, hogy megkérdőjelezzék a Bizottság következtetéseit a 2001. december 14‑én Divonne‑les‑Bains‑ben tartott találkozó jellegét illetően, ennek hihetőségét a Törvényszéknek kell értékelnie, figyelemmel többek között a felperesek által benyújtott, illetve be nem nyújtott bizonyítékokra. Márpedig, amint arra a Bizottság rámutat, a felperesek által a válasz mellékleteiben benyújtott dokumentumokból az tűnik ki, hogy a 2001. november 21‑én Párizsban tartott találkozót megelőző előkészítő levelezés során az utóbbi találkozó tárgyára kifejezetten utaltak. A C., a Nexans France munkavállalója által N., a Brugg Kabel munkavállalója részére küldött e‑mailben ugyanis többek között az alábbiak szerepelnek: „tárgyalt kérdések: a Brugg alvállalkozó szerződése a projekt B áramkörét illetően”.

174    Ha a 2001. december 14‑én Divonne‑les‑Bains‑ben tartott találkozónak a felperesek állításának megfelelően a szóban forgó alvállalkozói szerződés megkötése is célja lett volna, akkor valószínű, hogy e találkozó témája megjelent volna a szervezését előkészítő levelezés során. A felperesek azonban nem nyújtottak be ilyen dokumentumokat. Ezenkívül ki kell emelni, hogy az ugyanazon a napon N. által C. részére küldött e‑mail a „Napirend” pontban tartalmazza a „szerződés megtárgyalása és aláírás” szöveget, ami az e tárgyalás említett találkozón való folytatásával kapcsolatos állítást ilyen irányú bizonyíték hiányában kevéssé hihetővé teszi.

175    A fenti 145–174. pontban kifejtett megfontolásokra figyelemmel úgy kell tekinteni, hogy a Bizottság a jogilag megkövetelt módon bizonyította, hogy az N. által képviselt felperesek részt vettek a kartell R tagjainak 2001. december 14‑én Divonne‑les‑Bains‑ben tartott találkozóján, így a Bizottság megalapozottan jelölte meg ezt az időpontot a felperesek kartellben való részvételének kezdő időpontjaként.

2)      A felperesek jogsértésben való részvételének megszakítás nélküli jellegéről

176    A felperesek előadják, hogy amint azt a Bizottság is több alkalommal elismerte a megtámadott határozat indokolásában, a velük szemben kifogásolt magatartások egyforma és ismétlődő jogsértéseket valósítanak meg, ami az említett magatartások megszakadásával jár. Következésképpen ellentmondás áll fenn a megtámadott határozat rendelkező részének 1. cikke – amely egységes és folyamatos jogsértésben való részvételért való felelősséget tud be a felpereseknek –, valamint az azt alátámasztó indokolás között.

177    Ezenkívül a felperesek előadják, hogy mivel a kartell 2005‑ben válságos időszakon esett át, nem kellett nyilvánosan elhatárolódniuk tőle annak érdekében, hogy bizonyítsák, hogy megszakították részvételüket, ami 2005. május 12‑től., P. munkavállalójuk kilépésétől 2005. december 8‑ig állt fenn. Álláspontjuk szerint e megszakítást új vezetőségük azon szándéka indokolta, hogy tiszteletben tartsák a kartelltilalomra vonatkozó új svájci törvényt. Úgy vélik, hogy ez kitűnik N. és a kartell R tagjainak koordinátora, J. közötti levelezésből, valamint az utóbbi és a kartell több, a felperesek által különböző projektek kapcsán velük szemben támasztott versenyre panaszkodó résztvevője között folytatott levelezésből.

178    A Bizottság vitatja a felperesek érvelését.

179    E tekintetben először is a megtámadott határozat indokolása és rendelkező része közötti, a felpereseknek felrótt jogsértés ismétlődő vagy folyamatos jellegét illető állítólagos ellentmondást illetően rá kell mutatni, hogy a Bizottság a megtámadott határozat német nyelvi változatában az „einheitliche und fortgesetzte” és az „einzige und fortdauernde” kifejezéseket használta a jogsértés minősítésére. Márpedig a felperesek állításával ellentétben ebből nem következik az, hogy a Bizottság ily módon elismerte a jogsértésben való részvételük bármilyen megszakadását, e két kifejezés ugyanis közeli szemantikai tartalommal bír, és ugyanazon, megszakítás nélkül elnyúló magatartás fogalmát fejezi ki.

180    Ezenkívül a megtámadott határozat (620) preambulumbekezdésében az szerepel, hogy „[a] bizonyítékok szerint a felek megszakítás nélkül a kartell egységes célját követték 1999. február 18. és 2009. január 29. között”. Ehhez hasonlóan a megtámadott határozat (1012) preambulumbekezdésében szereplő, „Az időtartamra vonatkozó szorzótényezők” című 8. táblázatból továbbá kitűnik, hogy a Bizottság nem észlelt megszakítást a felperesek jogsértésben való részvételének kezdő időpontja, 2001. december 14. és e részvétel vége, 2006. november 16. között.

181    Ennélfogva nem lehet úgy tekinteni, hogy ellentmondás áll fenn a megtámadott határozat indokolása és rendelkező része között a jogsértés egységes és folyamatos jellegét illetően.

182    Másodszor, a felperesek kartellben való részvételének 2005. május 12. és 2005. december 8. közötti állítólagos megszakadását illetően mindjárt az elején rá kell mutatni, hogy ellentétben a felperesek állításával, a Bizottság nem arra alapította a megtámadott határozatban annak megtagadását, hogy úgy tekintse, hogy 2005 során megszakadt a felperesek kartellben való részvétele, hogy elmaradt a kartelltől való nyilvános elhatárolódásuk, hanem olyan bizonyítékokra, amelyek e részvétel folytatását támasztják alá.

183    A felperesek hivatkoznak az N. és J. közötti levelezés bizonyos részeire annak bizonyítása érdekében, hogy saját szempontjukból felfüggesztették a kartellben való részvételüket.

184    A felperesek ily módon hivatkoznak N. 2005. május 10‑i e‑mailjére, amelyben az kiemelte, hogy megtagadja a részvételt a 2005. május 11‑i és 12‑i találkozón, hivatkozva P. május végi távozására a vállalkozástól, valamint a vezetésben bekövetkezett változásra.

185    A felperesek hivatkoznak továbbá J. 2005. október 26‑i e‑mailjére is, amelyben az N.‑nek panaszkodik a felperesek által folytatott agresszív versenyre, kiemelve az alábbiakat:

„Az a benyomásunk, hogy elég agresszívvé váltatok a fenti projektet illetően. Álláspontunk szerint e projektet fenn kell tartanunk [R. C.] barátunk számára, és úgy véljük, hogy nem észszerű agresszívnek mutatkozni az ilyen típusú projektek kapcsán az ő országában.”

186    A felperesek szerint a részvételük megszakadását kifejezetten megerősítette egy N. részére J. által 2005. december 9‑én küldött e‑mail, amelyben az utóbbi azt írta, hogy: „Azóta [P.] távozott, és felhagytatok a »szemináriumokkal«”. A felperesek hangsúlyozzák, hogy ugyanezen e‑mailben J. ezenkívül információt kért N.‑től arról, hogy ismét részt vesz‑e a találkozókon, és a következő megfogalmazással kért tőle megerősítést: „Hivatalosan visszatértek a szemináriumokra? Őszintén reméljük, hogy meg tudod erősíteni, hogy ez a helyzet”.

187    Rá kell ugyanakkor mutatni, hogy N. 2005. május 10‑i e‑mailje a következőképpen szól:

„Figyelemmel az Al Aweer ügy alakulásához kapcsolódó jelenlegi feszültségekre, valamint a [Brugg Kabel] vezetésének jelenlegi változására/[P.] 2005. május végén távozik tőlünk/sajnálattal tájékoztatlak, hogy a [Brugg Kabel] nem vesz részt ezen a szemináriumon.

Reméljük, hogy az AWEER a korábban megbeszéltek szerint alakul, ezáltal lehetővé téve a későbbi részvételt. […]”

188    Ebből egyrészt az következik, hogy a 2005. május 11‑i és 12‑i R találkozón való részvétel elmaradására vonatkozó döntés indoka vitathatatlanul P. kilépése és a Brugg Kabel vezetésének változása volt, de az „Al Aweer” projekt alakulásával kapcsolatos feszültségek is, másrészt pedig az, hogy e döntés kizárólag e találkozóra vonatkozott. Ezenkívül, amint az szintén kitűnik N. 2005. május 10‑i e‑mailjéből, az nem zárta ki a későbbi találkozókon való részvételt, amennyiben az említett projekt a korábban folytatott tárgyalásoknak megfelelően alakul. Ebből következik, hogy a felperesek állításaival ellentétben ezt az e‑mailt nem lehet a kartellben való részvételük felfüggesztése bejelentésének tekinteni.

189    Ehhez hasonlóan rá kell mutatni, hogy egy J. részére N. által 2005. június 14‑én küldött e‑mailben az utóbbi az alábbiakat írta le egy kuvaiti ajánlatkérés kapcsán:

„Tudomásul vettük, hogy [R. a Nexans France‑tól] nem vett részt az ajánlattételt megelőző találkozón.

Az a szándék, hogy nem [kerül sor ajánlattételre], de meg kell nézni, hogy ez »politikailag elfogadható‑e«

[Ajánlattétel] esetén iránymutatást kérek.

Tudomásul vettem a kábelbalesettel kapcsolatos megjegyzéseteket, és egyetértek […])”

190    Fontos kiemelni, hogy a kábelbalesettel kapcsolatos megjegyzés J. egy korábbi, 2005. június 14‑i e‑mailjére utal, amelyben az a következőket közölte: „Kérlek, ne feledd, hogy lehetséges, hogy felkérnek titeket egy ugyanebben az országban nemrégiben bekövetkezett baleseti kábelhiba kijavítására. Ebben az esetben kérlek, értesíts (iránymutatásokat fogunk kapni, ez segít a kapcsolatok helyreállításában)”.

191    A J. és N. közötti 2005. június 14‑i levélváltásból kitűnik, hogy ebben az időpontban a felperesek kapcsolatot tartottak J.‑vel, a kartell R tagjainak koordinátorával, az említett kartell végrehajtása céljából.

192    Ez kitűnik egy 2005. október 21‑i, szintén J. részére N. által küldött e‑mailből is, amelyben az utóbbi többek között az alábbiakat írja:

„Miután együttműködő hozzáállást tanúsítottunk a MEW/60 lezárásánál: 2005‑09‑18, 92 km XPLE 132kv, ami lehetővé tette a TEC számára első [kuvaiti] XLPE‑je biztosítását, nem igazán értjük a magatartásukat […]‑ban.

Amikor megerősítettük együttműködésünket a MEW/60 kapcsán, említettem nektek ezt a projektet, és bíztam abban, hogy ez az üzenet eljut a TEC‑hez. [A Brugg Kabel] erősen érdeklődik, és valójában csak az előzetesen még ki nem választott TEC fellépései akadályozzák. Az árszint immár […] 100 […] alatt van.

Itt megint megjegyzem, hogy folyton a [Brugg Kabel] együttműködését kérik, közben meg sokan »alzheimeresek«.”

193    Azt, hogy a felperesek 2005‑ben részt vettek a jogsértésben, megerősíti továbbá két, N. által J. részére 2005. decemberben és 2006. januárban küldött e‑mail.

194    Ily módon egy 2005. december 12‑i e‑mailben N. a következőket írta:

„[A Brugg Kabel] új (fiatal) vezetése fél, mivel nálunk Svájcban van egy új [kartellellenes] törvény, meg a tanács utasításait is be kell tartani. Tudod, hogy ennek ellenére 2005‑ben úgy jártam el, mintha […] (pl. [Kuvait])

Nem rontottuk le a szintet!

A »szemináriumok« mindegyik résztvevője kiváló évet zárhat 2005‑ben

[…] és mindannyian kiváló pozícióban vannak. […]”

195    Ehhez hasonlóan a 2006. január 24‑i, egy Kuvaitban megvalósítandó projektre vonatkozó e‑mailben N. a következőket írta J.‑nek:

„Ismét megállapítom, hogy nagy a különbség a helyzettel kapcsolatos álláspontjaink között. Még ha totál tele is vannak a rendelési könyveitek, akkor is megállás nélkül többet akartok. Nehezen tudok olyan túlélési politikát találni, amely megfelel nektek! Voltam olyan naiv, hogy mégis sokáig hittem benne […], miközben éveken át a nagyokkal folytatott együttműködés érdekében dolgoztam […]

[…] sok üzlet volt 2005‑ben (szinte mindegyiket átengedtük nektek)

pl.

»A« MEW 101 (ami nagyrészt kompenzálja a 082‑t)

»K« MEW/60 92 km XLPE 132 kV

»[Pirelli]« ME/EW/66‑2005/06

»A« MEW/52/2006‑06

És hogy megemlítsek egy apró együttműködést, amelyet rajtad keresztül kértem Katarban »A‑tól«: leráznak, azt állítják, hogy már nincs mit tenni stb., stb. Ugyanakkor a [Nexans]+ABB megszerzik a GTC/22/04‑t: 102 km 132 kV 1x2000mm2 […]”

196    N. ezenkívül egy 2006. január 24‑i e‑mailben a kartell MEW 082‑vel kapcsolatos megsértése kapcsán (amelyért a felperesek feleltek) kiemeli, hogy ennek során „nem verték le az árakat!”.

197    E J. (a kartell R tagjainak koordinátora) és N. között folyt levelezés tanulmányozásából az derül ki a felperesek szempontjából, hogy bár immár nem vettek részt a találkozókon az új vezetésük által kifejezett félelmek miatt, nem függesztették fel részvételüket a kartellben, sőt aktív szerepet vállaltak annak sikerében.

198    Ellentétben a felperesek által előadottakkal, a J. és a kartell különböző résztvevői között váltott e‑mailekből az is kitűnik, hogy az utóbbiak úgy gondolták, hogy a felperesek még 2005 második felében is részt vesznek a kartellben.

199    Vitathatatlan, hogy azok az e‑mailek, amelyek tartalmára a felperesek a keresetlevélben hivatkoznak, kifejezik a kartell egyes tagjainak ingerültségét a felperesek által a kartell végrehajtása során tanúsított magatartás miatt.

200    Így egy 2005. szeptember 14‑én R. C., a Prysmian munkavállalója által J. részére küldött e‑mailben az előbbi a következőket írta: „Gondoskodjatok róla, hogy a [Brugg Kabel] ne jelentsen problémát”.

201    A J. és R. C. által a Brugg Kabel hozzáállása miatt tanúsított elégedetlenség a J. által N. részére 2005. október 26‑án küldött e‑mailből is kitűnik; ennek tartalma a fenti 185. pontban szerepel.

202    Az R. C. által J. részére 2005. október 28‑án küldött e‑mailben az előbbi a következők szerint tért vissza a Brugg Kabel hozzáállására:

„Tájékoztattak arról, hogy a Brugg Kabel megkettőzi erőfeszítéseit, és még agresszívebbé válik. Csak jelzem neked, hogy ha valami rosszul alakul, akkor (mindenhol) minden projektben [a Brugg Kabel] után megyünk, hogy elintézzük, hogy megrendeléseket veszítsenek, vagy legalábbis egy csomó pénzt bukjanak azért, hogy megrendeléseket szerezhessenek. […] Tudod, hogy egyáltalán nem szeretem ezt, de ami túlzás, az túlzás. Hajlok arra, hogy »személyesre vegyem« ezt az ügyet.”

203    Továbbra is a felperesek hozzáállását illetően, egy 2005. november 9‑én J. részére küldött e‑mailben R. C. a következők szerint számolt be arról, hogy a felperesek küzdeni fognak az „E‑Plus” projektért: „[A Brugg Kabel] láthatóan megerősítette, hogy kész harcolni, ([K.] megerősítette)”.

204    R. C. egyébként később egy 2006. január 3‑i e‑mailben megerősítette J.‑nek, hogy elveszítette az „E‑Plus” projektet a felperesek javára.

205    R. C.‑nek a felperesek hozzáállásával kapcsolatos elégedetlensége kitűnik a 2005. november 16‑i e‑mailből is, amelyben a következőket írta J.‑nek:

„[…] A kedves barátaitok [a Brugg Kabelnél] nagyon agresszívek egy másik 380 kV‑s megrendelésnél itt […]. Az ezekkel az agressziókkal kapcsolatos lazaságotok azt jelenti, hogy elhagyjátok ezt a területet, és hogy ezért [a Brugg Kabel] arroganciája közömbös számotokra?”

206    Meg kell ugyanakkor állapítani, amint az kitűnik R. C. 2005. november 16‑i e‑mailjéből, hogy utóbbi úgy ítélte meg, hogy a felpereseket még mindig kötik a kartell szabályai, mivel éppen az említett szabályok állítólagos megsértését jelentette be. Ha ugyanis nem ez lett volna a helyzet, akkor R. C.‑nek semmi oka nem lett volna arra, hogy a felperesek magatartására panaszkodjon a kartell R tagjai koordinátorának, J.‑nek.

207    Egyébként a Bizottság által a megtámadott határozat (346) preambulumbekezdésében megállapítottakhoz hasonlóan rá kell mutatni, hogy a kartell szabályainak a felperesek általi állítólagos megsértése 2005 második félévében nem vezetett arra, hogy őket a kartell többi tagja kívülállónak tekintse. Ily módon nem képezték a Divonne‑les‑Bains‑ben 2005. március 15‑én tartott találkozón előirányzott koordinált intézkedések tárgyát, amely találkozókon ők is részt vettek.

208    Ezenkívül a kartellben részt vevő vállalkozások 2005. június 24‑én J. által készített, a megtámadott határozat (353) preambulumbekezdésében hivatkozott felsorolásából kitűnik, hogy a felpereseket még mindig a kartell közepes tagjai („medium ones”) között említették. Abban egyáltalán nincs utalás a kilépésre.

209    Ehhez hasonlóan, amint arra megalapozottan mutat rá a Bizottság, a 2005. augusztus 26‑án J. által I., az Exsym munkavállalója és R. C., a Prysmian munkavállalója részére küldött, a megtámadott határozat (358) preambulumbekezdésében hivatkozott e‑mailből kitűnik, hogy a felpereseket ebben az időpontban még mindig a kartell tagjainak tekintették. Az e‑mailben arról van szó, hogy gondoskodni kell egyes résztvevők kartellben tartásáról, a következőképpen megfogalmazva:

„Ha azt mondják, hogy [a Taihan és az LS Cable] kívül vannak az »A‑n«, akkor a [40%‑os ráta] már nem érvényes, és azt 20‑ra kell csökkenteni, figyelemmel az utolsó évek mérlegére. A km határozottan negatív [C. (Pirelli)] esetében. Vagyis vagy [a Taihan és az LS Cable] kívül vannak az »A‑n«, és a két alábbi [olajkábelprojektnek] vissza kell térnie [C.‑hez (Pirelli)] a helyzet egyensúlyának visszaállítása érdekében, ahogy abban már megállapodtak, vagy [az »A‑n«] belül [vannak], és alkalmazni kell a rotációs rendszert. Megértjük, hogy nehézségeik vannak [a Taihan és az LS Cable] ellenőrzésével, ahogy nekünk is nehézséget okoz [az ABB], [a Brugg Kabel] és [a Sagem], illetve [az nkt cables] ellenőrzése, de ez [nem jelenti azt], hogy ki kell zárni őket [a kartellből]. Ez pusztán egy tény, amelyhez alkalmazkodni kell (ahogy az […] vagy a Fülöp‑szigetek vagy […] esetében történt). Megint csak az az átfogó érdekünk, hogy fenntartsuk […,] mivel az EDC‑projekt [Taihan] vagy [LS Cable] részére biztosítása mindannyiunknak segít.”

210    Márpedig emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a kartell többi résztvevőjének az érintett vállalkozás szándékával kapcsolatos értelmezése meghatározó annak mérlegelése tekintetében, hogy e vállalkozás valóban el kívánt‑e határolódni a jogellenes megállapodástól (2009. március 19‑i Archer Daniels Midland kontra Bizottság ítélet, C‑510/06 P, EU:C:2009:166, 120. pont).

211    E megállapítást nem kérdőjelezheti meg az N. részére J. által 2005. december 9‑én küldött e‑mail, amelyben az utóbbi azt írta, hogy „azóta [P.] távozott, és felhagytatok a »szemináriumokkal«”, és azt kérdezte N.‑től, hogy ismét részt vesz‑e hivatalosan a találkozókon: „[h]ivatalosan visszatértek a szemináriumokra? Őszintén reméljük, hogy meg tudod erősíteni, hogy ez a helyzet”. Amint ugyanis azt a Törvényszék a fenti 183–210. pontokban kifejtette, annak ellenére, hogy N. nem vett részt a kartell R találkozóin, a felperesek egyértelműen folytatták részvételüket az említett kartellben ezen időszak folyamán.

212    El kell utasítani a felperesek azon érvét is, amelyet az R. C. és J. között 2006. január 9‑én folyt e‑mail‑váltásra próbálnak alapítani, amelyből szerintük az tűnik ki, hogy a felperesek nem reagáltak a Nexans France kapcsolatteremtési megkereséseire, mivel a felperesek maguk is elismerték, hogy ebben az időpontban már újból részt vettek a kartellben.

213    Következésképpen meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem követett el hibát, amikor az általa összegyűjtött bizonyítékok alapján úgy ítélte meg, hogy a felperesek 2001. december 14. és 2006. november 16. között megszakítás nélkül részt vettek a kartellben.

d)      A felperesek azon szándékáról, hogy hozzájáruljanak a kartell valamennyi céljához, valamint az egyes jogsértő magatartásokról való tudomásukról

214    A felperesek előadják, hogy a Bizottság nem bizonyította kellő mértékben, hogy magatartásukkal hozzá kívántak járulni a kartell valamennyi közös céljának megvalósulásához. Álláspontjuk szerint e bizonyítás hiányzik a tenger alatti elektromos kábelekre vonatkozó projektek kiosztását, a „nemzeti piacok felosztását”, valamint a nagy volumenű szerződések kiosztását illetően. A megtámadott határozat nem tartalmaz azt alátámasztó pontos bizonyítékokat sem, hogy a felperesek tudomással bírtak a kartell többi tagjának jogsértő magatartásairól a tenger alatti elektromos kábelekre vonatkozó szerződések kiosztását illetően.

215    A Bizottság vitatja a felperesek érvelését.

216    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az a vállalkozás, amely egységes és összetett jogsértésben a saját magatartása révén vett részt, amely magatartás az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése értelmében vett versenyellenes célú megállapodás vagy összehangolt magatartás fogalmába tartozik, és amely a jogsértés egészének megvalósításához való hozzájárulásra irányult, az említett jogsértésben való részvételének teljes időszakát illetően felelősségre vonható azon magatartásokért is, amelyeket ugyanezen jogsértés keretében más vállalkozások tanúsítottak. Ez a helyzet áll fenn akkor, ha bizonyított az, hogy az említett vállalkozás saját magatartásával hozzá kívánt járulni a valamennyi résztvevő által követett közös célokhoz, és tudomása volt a más vállalkozások által azonos célok elérése végett tervezett vagy ténylegesen megvalósított jogsértő magatartásokról, illetve e magatartásokat észszerűen előre láthatta, és kész volt azok kockázatát elfogadni (lásd: 2017. január 26‑i Villeroy & Boch kontra Bizottság ítélet, C‑625/13 P, EU:C:2017:52, 56. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

217    Így lehetséges, hogy valamely vállalkozás közvetlenül részt vett az egységes és folyamatos jogsértést képező versenyellenes magatartások összességében, amely esetben a Bizottság jogosult megállapítani az összes magatartásért, és ennélfogva az e jogsértés egészéért fennálló felelősségét. Az is megtörténhet, hogy valamely vállalkozás csupán az egységes és folyamatos jogsértést képező versenyellenes magatartások egy részében vett közvetlenül részt, ám tudomása volt a kartell többi résztvevője által azonos célok elérése végett tervezett vagy ténylegesen megvalósított többi jogsértő magatartásról, illetve e magatartásokat észszerűen előre láthatta, és kész volt azok kockázatát elfogadni. A Bizottság ilyen esetben is jogosult arra, hogy az ilyen jogsértést képező versenyellenes magatartások összességéért és következésképpen a jogsértés egészéért fennálló felelősséget betudja e vállalkozásnak (lásd: 2017. január 26‑i Villeroy & Boch kontra Bizottság ítélet, C‑625/13 P, EU:C:2017:52, 57. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

218    A jelen ügyben először is a felperesek azon szándékának hiányát illetően, hogy hozzájáruljanak a kartell valamennyi közös céljához, emlékeztetni kell arra, hogy amint az a fenti 126. pontban megállapításra került, a kartell résztvevői által elfogadott intézkedések közös célt szolgáltak, nevezetesen a nagyfeszültségű elektromos kábelekkel kapcsolatos projektek világpiaca felosztási rendszerének bevezetését, az Egyesült Államok kivételével. Arra is emlékeztetni kell, amint az a fenti 128. pontban kifejtésre került, hogy a nagyfeszültségű elektromos kábelekkel kapcsolatos projektek piacának e felosztási rendszere a tenger alatti elektromos kábelekre vonatkozó projektekre és a föld alatti elektromos kábelekre vonatkozó projektekre is vonatkozott.

219    Márpedig a felperesek állításával ellentétben az a körülmény, hogy nem vettek részt a tenger alatti elektromos kábelekre vonatkozó projektek felosztásában, nem alkalmas annak bizonyítására, hogy magatartásukkal nem kívántak hozzájárulni a kartell fenti 218. pontban hivatkozott közös céljához, mivel saját bevallásuk szerint a részvétel e hiánya abból fakadt, hogy nem volt kapacitásuk az ilyen elektromos kábelek gyártására, nem pedig abból az egyértelműen kifejezett szándékukból, hogy nem kívánnak részt venni az ilyen projektek kiosztásában. Ezenkívül, amint az megjelenik a megtámadott határozat (324) preambulumbekezdésében, amelyben a Bizottság megállapítja, hogy a felperesek preferenciát kértek egy föld alatti elektromos kábelek sekély vízben való elhelyezésével kapcsolatos projekt kapcsán, annak ellenére, hogy nem volt kapacitásuk a szigorúan vett tenger alatti elektromos kábelek gyártására, a felperesek részt kívántak venni, amennyiben ez műszakilag kivihető volt, azon projektek felosztásában, amelyek főszabály szerint tenger alatti elektromos kábelek elhelyezését igényelték.

220    Szintén nem meggyőző a felperesek azon érvelése, amely szerint a nagy volumenű projektek felosztásában való részvételük hiánya azt bizonyítja, hogy magatartásukkal nem kívántak hozzájárulni a kartell közös céljához. Mindenekelőtt ugyanis a megtámadott határozatból kitűnik, hogy a kartell mechanizmusai – mind a tájékoztatási kötelezettségek, mind a felosztási szabályok, mind pedig a kompenzációs mechanizmusok – nem alkalmaztak megkülönböztetést a szóban forgó projektek volumene alapján (egy nagy projekt elvesztését több kisebb projekt kiosztásával lehetett kompenzálni és fordítva). Ezt követően rá kell mutatni, hogy a nagy volumenű projektek tekintetében a felperesek részvételének állítólagos hiánya, amint azt maguk is részletesen kifejtik, abból fakadt, hogy nem volt kapacitásuk az ügyfelek igényeinek kielégítésére az ilyen projekteket illetően. Végül, egy J. által I. részére küldött e‑mailből kitűnik, hogy a felperesek készek voltak ajánlatokat tenni nagy volumenű projektekre, kapacitásproblémáik orvoslása érdekében adott esetben alvállalkozók igénybevétele mellett.

221    El kell utasítani a felperesek azon érvét is, amely szerint nem kívánták tiszteletben tartani a „nemzeti piacok felosztását”. Rá kell ugyanis mutatni, amint az kitűnik a megtámadott határozat (108) preambulumbekezdéséből, hogy a Bizottság megállapította, hogy bizonyítékok vannak arra, hogy az elektromos kábelekkel kapcsolatos projekteknek a kartell R tagjai közötti felosztása során egyes tagok esetében „nemzeti piacot” ismertek el (például Olaszországot a Nexans France és a Prysmian esetében, Hollandiát a Prysmian esetében), amelyen e tagok elsőbbséget élveztek. A felperesek előadják, hogy amint az számos bizonyítékból is kitűnik, több alkalommal megtagadták a nemzeti piacok felosztásának tiszteletben tartását, ajánlatokat nyújtva be a kartell más résztvevői nemzeti piacának tekintett területeken. Márpedig meg kell állapítani, hogy ennek során a felperesek annak kijelentésére szorítkoznak, hogy nem mindig tartották tiszteletben a projekteknek a kartell R tagjai közötti elosztására vonatkozó szabályok egyikét, ami önmagában nem bizonyítja, hogy nem állt szándékukban, hogy hozzájáruljanak a kartell közös céljához. Ezenkívül ki kell emelni, hogy amint azt a felperesek is elismerik, nem maga a „nemzeti piacok felosztása” okozott számukra problémát, hanem az, hogy mivel a kartell többi tagja számukra nem ismert el ilyen területet, így ebből konkrétan nem tudtak előnyre szert tenni.

222    Másodszor, a tenger alatti elektromos kábelekkel kapcsolatos jogsértő magatartások ismeretének hiányát illetően rá kell mutatni, hogy amint az már a fenti 134. pontban kifejtésre került, az R találkozók, amelyeken N. részt vett, egy általános résszel kezdődtek, amelynek során a Nexans France és a Pirelli képviselői tájékoztatták az említett kartell egyéb R tagjait az előző A/R találkozón folyt tárgyalásokról. Márpedig, amint azt a Törvényszék a fenti 130–132. pontban megállapította, az A/R találkozók az „exportterületeken” a föld alatti és a tenger alatti elektromos kábelekre vonatkozó projektek egyrészt ugyanazon kartell R tagjai közötti, másrészt a szóban forgó kartell A és K tagjai közötti elosztásáról szóltak. Ebből következik, hogy a felperesek szükségképpen tudomással bírtak arról, hogy a tenger alatti elektromos kábelekre vonatkozó projekteket felosztották a kartell A és R tagjai között. Ami a felpereseknek a tenger alatti elektromos kábelekre vonatkozó projekteknek a kartell R tagjai közötti felosztásáról való tudomását illeti, rá kell mutatni, hogy még ha fel is tételezzük, hogy a 2003. november 18‑i és 19‑i találkozóhoz hasonlóan a tenger alatti elektromos kábelekre és a föld alatti elektromos kábelekre vonatkozó tárgyalásokat mindig elkülönülten tartották, valamint hogy a Brugg Kabel képviselői soha nem vettek részt azokon az R találkozókon, amelyeken a föld alatti elektromos kábelekre vonatkozó projektek és a tenger alatti elektromos kábelekre vonatkozó projektek közös tárgyalások tárgyát képezték – amit határozottan megkérdőjeleznek a Bizottság által a Törvényszék egy pervezető intézkedésére válaszul benyújtott bizonyítékok (lásd a fenti 134–138. pontot) –, az a körülmény, hogy a szóban forgó tagok találkozóinak előkészítő dokumentumaira figyelemmel a felperesek tudomással bírtak arról, hogy tárgyalásokat folytatnak tenger alatti elektromos kábeleket illetően, elegendő annak bizonyításához, hogy tudomással bírtak e felosztásról, vagy sejteniük kellett azt. Ezenkívül a J. által N. részére 2006. január 23‑án küldött, a megtámadott határozat (377) és (378) preambulumbekezdésében ismertetett, az „exportterületek” felosztásáról szóló e‑mailből kitűnik, hogy a felperesek tudták, hogy a megállapodások a tenger alatti elektromos kábelekre vonatkozó projektekkel kapcsolatos koordinációt írnak elő. Ebből az e‑mailből ugyanis a következő tűnik ki: „A. bizalma elfogyott, és megtagadja a [kuvaiti] projekt folytatását (vagyis elutasítja ezt a kiosztást), ha [C. (Pirelli)] és te nem vállaljátok, hogy betartjátok az erre az országra vonatkozó megállapodásokat. [C. (Pirelli)] megerősítette, hogy a jövőben betartják, és hihető magyarázatot adott (az egy tenger alatti projekttel kapcsolatos) viselkedésükre”.

223    A fenti megfontolásokra figyelemmel úgy kell tekinteni, hogy a Bizottság nem követett el hibát, amikor úgy ítélte meg, hogy a felperesek magatartásuk révén hozzá kívántak járulni a jogsértés egészének megvalósításához, valamint tudomásuk volt a kartell többi tagjának jogsértő magatartásáról, a fenti 216. és 217. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében.

e)      Annak bizonyításáról, hogy a felperesek tudomással bírtak az elektromos kábelekre vonatkozó különböző projektekkel kapcsolatos megállapodásokról

224    A felperesek előadják, hogy a Bizottságnak bizonyítania kellett volna, hogy tudomással bírtak minden egyes projektre vonatkozó megállapodásról, vagy hogy azokat előre láthatták legalább a nemzeti piacok vagy a tenger alatti elektromos kábelekre vonatkozó projektek kapcsán.

225    A Bizottság vitatja a felperesek érvelését.

226    E tekintetben a Bizottsághoz hasonlóan rá kell mutatni, hogy a tájékoztatási kötelezettségeknek és a kvótáknak az általános kialakítása a kartell tárgyát képező valamennyi projektet érintette, valamint hogy az átfogó terv e jellegére vonatkozott a bizonyítási követelmény. Mivel a kartell R tagjainak pontosan és aktívan ki kellett fejezniük érdeklődésüket a konkrét projektek iránt, ha azt akarták, hogy figyelembe vegyék őket azok felosztásánál, logikus, hogy egy kisebb méretű gyártót, mint a felpereseket, nem említenek kifejezetten minden projekt esetében. Ez ugyanakkor egyáltalán nem változtat azon, hogy összességében részt vettek a megállapított módszerekben, valamint azon, hogy – amint azt a Bizottság bemutatta – tudomással bírtak az általános működési módról.

f)      A megtámadott határozat indokolásáról a szóban forgó elektromos kábelekkel kapcsolatos projektek azonosításával kapcsolatban

227    A felperesek azt kifogásolják, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban nem jelölte meg pontosan, hogy mely projektek voltak megállapodás tárgyai, hanem rövidítések vagy általános megnevezések használatára szorítkozott, továbbá apró megjelölésbeli különbségek miatt ugyanazt a projektet úgy mutatta be, mint amely több elkülönült projektet alkot.

228    A Bizottság vitatja a felperesek érveit.

229    E tekintetben rá kell mutatni, hogy például a megtámadott határozat (234) és (372) preambulumbekezdéséből, amelyek a kartell tagjai közötti kommunikáció számos kivonatát tartalmazzák, kitűnik, hogy azok nyilvánvaló leplezési célból következetesen rövidítések vagy kódolt utalások formájában hivatkoztak az elektromos kábelekkel kapcsolatos szóban forgó projektekre. E körülmények között a Bizottságot az EUMSZ 296. cikk alapján terhelő indokolási kötelezettség nem vezethet oda, hogy azt követelhessék tőle, hogy pontosan jelöljön meg minden egyes, a kartell résztvevői által kommunikációjuk során megemlített projektet.

230    A fenti megfontolásokra figyelemmel a harmadik kereseti jogalapot és a negyedik kereseti jogalapot el kell utasítani mint megalapozatlant.

4.      Az ötödik, az EUMSZ 101. cikk, illetve az EGT‑Megállapodás 53. cikkének megsértésére alapított jogalapról

231    A felperesek előadják, hogy az egységes és folyamatos jogsértés fogalmának alkalmazása a jelen ügyben az EUMSZ 101. cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikkének megsértését jelenti.

232    E jogalap alátámasztására a felperesek pusztán a harmadik és a negyedik jogalap keretében annak bizonyítása céljából már felhozott érvekre utalnak, hogy a szóban forgó jogsértés nem minősül egységes és folyamatos jogsértésnek. Közelebbről hivatkoznak a kartellben való részvételük 2001. december 14‑i kezdetére és az említett részvétel megszakítás nélküli időtartamára vonatkozó érvekre, az arra vonatkozó érvekre, hogy ismerték vagy ismerniük kellett a tenger alatti elektromos kábelekre vonatkozó megállapodásokat, továbbá a nemzeti piacokra vonatkozó megállapodásokban való részvételükre és a nagy volumenű projektekben való részvételükre vonatkozó érvekre. Mivel ezeket az érveket a Törvényszék már a harmadik és a negyedik jogalap vizsgálata keretében elutasította mint megalapozatlanokat, önálló érvelés hiányában szükségképpen el kell utasítani az ötödik jogalapot mint teljesen megalapozatlant.

233    Figyelemmel a második, harmadik, negyedik és ötödik jogalap elutasítására, meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem követett el hibát, amikor a felpereseknek az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésébe ütköző egységes és folyamatos jogsértésben való részvételt rótt fel 2001. december 14. és 2006. november 16. között.

5.      A hatodik, a felperesekkel szemben kiszabott bírság összegének számítását illetően az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) és (3) bekezdésének megsértésére, az egyenlő bánásmód, az arányosság és a ne bis in idem elveinek megsértésére, az indokolási kötelezettség megsértésére, több mérlegelési hibára, valamint hatáskörrel való visszaélésre alapított jogalapról

234    A hatodik jogalap öt részből áll. Az első részben a felperesek azt kifogásolják, hogy a Bizottság hibát követett el, és megsértette az egyenlő bánásmód elvét, amikor 2004‑et jelölte meg referenciaévként az eladások értékének számításánál, amely év nem reprezentálja gazdasági erejüket és a kartellhez való hozzájárulásukat. A második résszel azt róják fel a Bizottságnak, hogy megsértette indokolási kötelezettségét és a ne bis in idem elvét, valamint mérlegelési hibát követett el a jogsértés súlyát illetően. A harmadik részben azt kifogásolják, hogy a Bizottság 4,91‑es szorzótényezőt állapított meg a jogsértés időtartama után. A negyedik résszel előadják, hogy a Bizottság megsértette az indokolási kötelezettségét a „belépési díj” megállapítása kapcsán. Az ötödik résszel azt róják fel a Bizottságnak, hogy mérlegelési hibát követett el, és megsértette az egyenlő bánásmód, valamint az arányosság elvét az enyhítő körülmények értékelése során.

a)      Az eladások értékének számításánál 2004 megjelölése referenciaévként a bírság alapösszegének kiszámítása céljából

235    A felperesek előadják, hogy azáltal, hogy a kartellben való részvételük utolsó teljes éve helyett 2004‑et jelölte meg referenciaévként, a Bizottság érvényes igazolás nélkül eltért a 2006. évi bírságkiszabási iránymutatás 13. pontjában rögzített szabálytól. E döntés eredményeként hátrányosan megkülönböztető módon kezelték a felpereseket az elektromos kábelekkel kapcsolatos projektekhez kötődő rendkívül magas, 2004‑ben elért értékesítéseik miatt. A felperesek szerint e hátrányosan megkülönböztető bánásmód elkerülése érdekében a Bizottságnak vagy a kartellben való részvételük utolsó teljes évét, vagyis 2005‑öt kellett volna referenciaévként megjelölnie, vagy a 2003–2005‑ös éveken alapuló átlagos értéket kellett volna használnia.

236    A Bizottság vitatja a felperesek érvelését.

237    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy világméretű kartell estén a bírság számítását illetően a 2006. évi bírságkiszabási iránymutatás 18. pontja a következőket írja elő:

„Amennyiben egy jogsértés területi kiterjedése meghaladja az EGT területét, (például a világméretű kartellek esetében), a vállalkozás szóban forgó, az EGT‑n belül történt eladásai nem feltétlenül tükrözik megfelelő módon az egyes vállalkozások jogsértésben betöltött szerepének súlyát. Főként ilyen lehet például a piac felosztására irányuló világpiaci szintű megállapodások esete.

Annak érdekében, hogy ilyen körülmények között tükrözni lehessen az EGT‑n belüli összértékesítést, valamint az egyes vállalkozások jogsértésben való részvételének viszonylagos arányát, a Bizottság megbecsülheti a jogsértés által érintett áruk vagy szolgáltatások eladásainak teljes értékét a releváns földrajzi piac egészére nézve (amely túllépi az EGT határait), majd ezen a piacon meghatározza a jogsértésben részt vevő vállalkozások értékesítésből való részesedését, és az így kapott részesedési arányokat a vállalkozások EGT‑n belüli összesített értékesítésére vetítheti. Az eredményt az eladások értékeként fogják felhasználni a bírság alapösszegének megállapításához.”

238    Arra is emlékeztetni kell, hogy az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően, amennyiben az egyazon jogsértésben érintett vállalkozások forgalmát kell alapul venni a kiszabandó bírságok közötti arányok meghatározása során, úgy kell behatárolni a figyelembe veendő időtartamot, hogy a rendelkezésre álló forgalmi adatokat, amennyire csak lehetséges, össze lehessen egymással hasonlítani (lásd: 2009. szeptember 30‑i Akzo Nobel és társai kontra Bizottság ítélet, T‑175/05, nem tették közzé, EU:T:2009:369, 142. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

239    Arra is emlékeztetni kell továbbá, hogy az eladások bírság számításánál használt értékének meghatározása érdekében figyelembe veendő időszakot illetően a 2006. évi bírságkiszabási iránymutatás 13. pontja a következőket írja elő:

„A kiszabásra kerülő bírságok alapösszegének meghatározásához a Bizottság a jogsértés által közvetlenül vagy közvetve érintett, a vállalkozás által az EGT‑n belül‑, az érintett földrajzi területen értékesített áruk és szolgáltatások eladásának értékét alkalmazza. A Bizottság rendszerint a vállalkozásnak a jogsértésben való részvétel utolsó teljes üzleti évében történt eladásait veszi figyelembe.”

240    Fontos ugyanakkor kiemelni, hogy a 2006. évi bírságkiszabási iránymutatás 13. pontjában szereplő, „rendszerint a vállalkozásnak a jogsértésben való részvétel utolsó teljes üzleti évében történt eladásait veszi figyelembe” kifejezés használata nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a Bizottság egy másik referencia‑időszakot használjon, amennyiben a fenti 238. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően az annak eredményeként nyert adatokat, amennyire csak lehetséges, össze lehet egymással hasonlítani.

241    A jelen ügyben a megtámadott határozatból kitűnik, hogy a felperesekkel szemben kiszabott bírság alapösszegének számításánál a Bizottság a 2006. évi bírságkiszabási iránymutatás 18. pontjában előírt módszerre hivatkozott (az említett határozat (966) és (968)–(994) preambulumbekezdése). Ugyanezen határozatból az is kitűnik, hogy a Bizottság e módszer alkalmazása céljából nem a jogsértésben való részvétel utolsó teljes éve során teljesített eladásokra támaszkodott, hanem a 2004. évre vonatkozó eladási adatokra (e határozat (966) és (968)–(994) preambulumbekezdése).

242    A Bizottság e döntést először is azzal a körülménnyel indokolta, hogy az elektromos kábelek eladásai az EGT szintjén érzékelhetően növekedtek 2006 óta, így a jogsértésben való részvétel utolsó teljes évének kiválasztása nem tükrözné eléggé a jogsértés időszakát azon vállalkozások vonatkozásában, amelyek 2006‑ot követően a jogsértésben való mindennemű részvétellel felhagytak. Álláspontja szerint az, hogy a vállalkozások összessége által 2004‑ben elért eladásokra támaszkodott, a jogsértés – annak teljes időtartalma alatt képviselt – gazdasági jelentőségének, illetve az érintett vállalkozások jogsértésben való viszonylagos súlyának a pontosabb becslését tette lehetővé. Másodszor úgy vélte, hogy a 2004‑es év kiválasztása lehetővé teszi a hátrányos megkülönböztetés elkerülését azon vállalkozások között, amelyek hamarabb véget vetettek (közvetlen) részvételüknek, illetve azok között, amelyek folytatták azt. A Bizottság a megtámadott határozatban azt is hangsúlyozta, hogy a 2006. évi bírságkiszabási iránymutatás 13. pontja ilyen helyzetben lehetővé teszi számára, hogy ne a jogsértésben való részvétel utolsó évének eladási adataira támaszkodjon (a megtámadott határozat (965) preambulumbekezdése). Ehhez hozzátette, hogy az említett iránymutatás 18. pontjának alkalmazása szempontjából előnyösebb egyetlen olyan referenciaév kiválasztása, amelynek során minden fél részt vett a jogsértésben, ily módon megfelelően tükrözve minden egyes vállalkozás súlyát a jogsértésben (az említett határozat (966) preambulumbekezdése).

243    A felperesek azon érvét illetően, amely szerint a közös referenciaév kiválasztása szükségképpen önkényes jellegű, mivel eltérő módon érinti a kartell résztvevőit az ezen év során elért forgalomtól függően, emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően az ugyanabban a jogsértésben részt vevő valamennyi vállalkozás tekintetében közös referenciaév alkalmazása főszabály szerint lehetővé teszi a bírságok egységes meghatározását, az egyenlőség elvének tiszteletben tartása mellett, az elkövetett jogsértés terjedelmét az ezen időszak során fennálló gazdasági valóság alapján értékelve (lásd ebben az értelemben: 2003. október 2‑i Aristrain kontra Bizottság ítélet, C‑196/99 P, EU:C:2003:529, 129. pont; 2011. november 16‑i ASPLA kontra Bizottság ítélet, T‑76/06, nem tették közzé, EU:T:2011:672, 112. pont).

244    Egyebekben emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően az adott vállalkozás csak akkor követelheti, hogy a Bizottság rá nézve attól eltérő időszakot vegyen figyelembe, mint amelyet általában meghatározott, ha bizonyítja, hogy az utóbbi időszak alatt általa elért forgalom sajátos okokból nem jelzi sem valós méretét, sem gazdasági erejét, sem pedig az általa elkövetett jogsértés terjedelmét (1998. május 14‑i Fiskeby Board kontra Bizottság ítélet, T‑319/94, EU:T:1998:95, 42. pont).

245    A jelen ügyben a felperesek előadják, hogy 2004‑ben kivételes forgalmat értek el az elektromos kábelek területén a 4 700 000 svájci frank (CHF) értékű „BASF” projekt és a 3 200 000 CHF értékű „Spanyolország 9” projekt befejezése miatt, amely forgalom nem reprezentatív a jogsértésben való részvételük során elért forgalmukat illetően. Márpedig semmilyen bizonyítékot nem hoznak fel ezen állítás alátámasztására, így a Törvényszék nem tudja értékelni – 2004. évi forgalmuk valós jellegén és összetételén kívül – e forgalom változásának mértékét a 2003. és 2005. évi forgalmakhoz képest. Egyebekben a Brugg Kabel 2005. évi jelentéséből kitűnik, hogy a nehéz évkezdet ellenére ebben az évben az eladások az előző év eladásaival összehasonlítható szintet értek el, mivel az év második felében számos rendelést kaptak nagyfeszültségű elektromos kábelekre.

246    E körülmények között úgy kell tekinteni, hogy a felperesek nem bizonyították, hogy a Bizottság hibát követett el a bírság alapösszegének számítása érdekében figyelembe veendő eladási összeg meghatározását szolgáló referenciaév megállapításakor. Ebből következik, hogy a hatodik jogalap első részét el kell utasítani mint megalapozatlant.

b)      A jogsértés súlyának értékeléséről

247    A felperesek azt kifogásolják, hogy a Bizottság megsértette indokolási kötelezettségét, és mérlegelési hibát követett el az eladások értékének 19%‑os arányát illetően, amelyet velük szemben az egységes és folyamatos jogsértés súlyára figyelemmel állapított meg.

1)      Az indokolási kötelezettség állítólagos megsértéséről az eladások értékének a jogsértés súlyára tekintettel megállapított arányának meghatározását illetően

248    A felperesek előadják, hogy a Bizottság ellentmondásos módon indokolta meg a megtámadott határozatot, kimondva egyrészt a (998) preambulumbekezdésben, hogy az eladások értékének a jogsértés súlyára tekintettel megállapított arányának meghatározása érdekében csak egyetlen egységes és folyamatos jogsértést vesz figyelembe, amelynek súlyát 15%‑ra értékeli, míg másrészt az említett határozat (999) preambulumbekezdésében szelektív módon 2%‑kal növelte az eladások értékének figyelembe veendő arányát az állítólagosan az „európai kartellkonfigurációban” részt vevő vállalkozások esetében; ez az említett kartell „A/R konfigurációja” keretében már elvégzett felosztást követően tovább osztotta az elektromos kábelekkel kapcsolatos projekteket. Ezáltal a Bizottság ellentmondásba kerül azzal a saját maga által alapul vett feltevéssel, amely szerint az utóbbi konfigurációnak és a kartell „európai konfigurációjának” elosztási mechanizmusai az egységes és folyamatos jogsértés szerves részét képezik. A felperesek úgy vélik, hogy ily módon velük szemben először egy 15%‑os súlyossági arányt alkalmaznak a két kartellkonfigurációt tartalmazó egységes és folyamatos jogsértésben való részvételük miatt, majd egy második, 2%‑os arányt is alkalmaznak velük szemben, ismét csak az „európai kartellkonfigurációban” való részvételük miatt. A Bizottság által alkalmazott logika ily módon a ne bis in idem elvének megsértését eredményezi.

249    Egyebekben a felperesek előadják, hogy a Bizottság megsértette indokolási kötelezettségét, amikor a megtámadott határozat (1003) és (1004) preambulumbekezdésében kimondta, hogy a súly mértékének növelését a kartellben részt vevő vállalkozások összesített piaci részesedése és a kartell földrajzi kiterjedése indokolta, anélkül, hogy pontosította volna e növelés összegét vagy összetételét. Hangsúlyozzák, hogy csak az említett határozat (1010) preambulumbekezdésében szereplő, a súlyra vonatkozó „következtetések” alapján lehet kiszámítani a szóban forgó összeget, dedukció útján.

250    A Bizottság a felperesek által előterjesztett teljes érvelést vitatja.

251    E tekintetben először a súlynak a kartellben részt vevő vállalkozások összesített piaci részesedése és a kartell földrajzi kiterjedése által indokolt növelését illetően rá kell mutatni, hogy az említett növelés összegét, vagyis a 2%‑os arányt a megtámadott határozat (1010) preambulumbekezdése rögzíti, amint azt egyébként a felperesek is elismerik. Ami az említett határozatban a növelést megalapozó két tényezőnek, vagyis az összesített piaci részesedésnek és a kartell földrajzi kiterjedésének a növeléshez való hozzájárulása pontos megjelölésének hiányát illeti, e pontos megjelölés a jelen ügyben nem volt szükséges, mivel az indokolás e tekintetben igazodott a szóban forgó jogi aktus jellegéhez, és abból világosan és egyértelműen kitűnik a Bizottság érvelése, ami lehetővé teszi a felpereseknek a meghozott intézkedés indokainak megismerését, a Törvényszéknek pedig felülvizsgálati jogköre gyakorlását.

252    Másodszor, az eladások értékének a jogsértés súlyára tekintettel megállapítandó arányának meghatározását illetően a megtámadott határozat indokolásának állítólagosan ellentmondásos jellege kapcsán meg kell állapítani, hogy az a megtámadott határozat téves értelmezéséből ered.

253    A felperesek lényegében azt állítják, hogy a Bizottság először akkor értékelte az egységes és folyamatos jogsértés résztvevőinek magatartását, amikor az eladások értékének a jogsértés súlyára tekintettel megállapítandó arányát 15%‑ban állapította meg, majd másodszor akkor értékelte ugyanezt a magatartást, amikor további, 2%‑os szorzót állapított meg az „európai kartellkonfigurációban”, valamint az említett kartell „A/R konfigurációjában” részt vevő vállalkozások tekintetében.

254    Márpedig rá kell mutatni, hogy a megtámadott határozat (998) preambulumbekezdésében a Bizottság kiemelte, hogy az EUMSZ 101. cikkbe és az EGT‑Megállapodás 53. cikkébe ütköző egységes és folyamatos jogsértés, amelyben a megtámadott határozat címzettjei részt vettek, az ügyfelek és a piacok felosztására irányult. Rámutatott, hogy az ilyen jogsértés jellegénél fogva egyike a legsúlyosabb versenykorlátozásoknak, mivel a verseny legfontosabb paramétereit torzítja. Emlékeztetett arra, hogy a 2006. évi bírságkiszabási iránymutatás 23. pontja szerint e magatartásokkal szemben főszabály szerint szigorú bírságokat alkalmaznak, és a súly mértéke általában az értéktartomány felső részében helyezkedik el. Rámutatott, hogy úgy ítéli meg, hogy e körülmény indokolja a 15%‑os arányt a tényállás súlya miatt.

255    A megtámadott határozat (999) preambulumbekezdésében a Bizottság ezt követően kiemelte, hogy az „A/R kartellkonfiguráció” elosztási mechanizmusain kívül egyes EGT‑re vonatkozó projekteket az említett kartell „európai konfigurációja” keretében tovább osztottak az európai gyártók között, valamint hogy e cselekmények, amelyek kizárólag az európai gyártók cselekményei voltak, fokozták a már az európai, japán és dél‑koreai gyártók közötti piacfelosztó megállapodás által okozott versenytorzítást, és ennélfogva a jogsértés súlyának mértékét. A Bizottság ezt követően kiemelte, hogy az utóbbi konfiguráció által okozott további torzulás indokolja a jogsértés súlya mértékének 2%‑os emelését azon vállalkozások esetében, amelyek részt vettek a kartell e vetületében.

256    A megtámadott határozat (998) és (999) preambulumbekezdéséből egyértelműen kitűnik, hogy a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az eladások minden olyan vállalkozás vonatkozásában figyelembe veendő minimális százalékos mértéke, amelynek megállapítható a felelőssége az egységes és folyamatos jogsértésért, 15%, függetlenül a kartellben való részvételük szintjétől, de további 2%‑ot kell megállapítani azon vállalkozásokkal szemben, amelyek részt vettek az „A/R kartellkonfigurációban”, illetve az említett kartell „európai konfigurációjában”, azzal az indokkal, hogy e két konfiguráció közül az első versenyellenes hatásait megerősítették a második konfiguráció hatásai.

257    A felperesek tehát tévesen állítják, hogy a megtámadott határozatnak a jogsértés súlyára vonatkozó indokolása e tekintetben ellentmondásos. Ugyanígy a felperesek hiába hivatkoznak a ne bis in idem elvének megsértésére, mivel a Bizottságnak a megtámadott határozat (998) és (999) preambulumbekezdésében kifejtett okfejtése nem eredményezi ugyanazon tények kétszeres szankcionálását.

2)      Az abból eredő állítólagos hibáról, hogy az eladások értékének a jogsértés súlyára tekintettel megállapított arányának meghatározása során nem vették figyelembe, hogy a felperesek nem gyártottak tenger alatti elektromos kábeleket a jogsértés időszakában

258    A felperesek előadják, hogy az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a Bizottságnak az eladások értékének a jogsértés súlyára tekintettel megállapított arányának meghatározása során figyelembe kellett volna vennie, hogy nem gyártottak tenger alatti elektromos kábeleket a jogsértés időszakában. Álláspontjuk szerint a Bizottság nem kerülheti ki e kötelezettséget pusztán azáltal, hogy arra hivatkozik, hogy e körülményt már figyelembe vette a bírság számítása során azáltal, hogy nem építette be a tenger alatti elektromos kábelek eladásait az eladások értékébe. Állításuk szerint ugyanez vonatkozik arra a körülményre, hogy nem alkalmazták a nemzeti piacra vonatkozó szabályt, és nem vettek részt a nagy volumenű projektek felosztásában.

259    A Bizottság vitatja a felperesek érveit.

260    E tekintetben rá kell mutatni, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (1000) preambulumbekezdésében lényegében kifejtette, hogy az eladások értékének a jogsértés súlyára tekintettel megállapított arányának a felperesek esetében történő meghatározása során nem lehet figyelembe venni azt, hogy a felperesek nem gyártottak tenger alatti elektromos kábeleket a jogsértés időszakában, mivel a Bizottság ezt már figyelembe vette a felperesek eladásai értékének meghatározásánál.

261    Ezenkívül, amint arra megalapozottan mutat rá a Bizottság, a felperesek által ezen értékelés vitatása érdekében hivatkozott egyetlen ítélkezési gyakorlat irreleváns a jelen ügyben.

262    A 2011. november 30‑i Quinn Barlo és társai kontra Bizottság ítélet (T‑208/06, EU:T:2011:701) alapjául szolgáló ügyben ugyanis a Törvényszék azt állapította meg, hogy a felperes nem tudott vagy nem kellett tudnia a más termékeket érintő megállapodásokról. Márpedig, amint az a fenti 222. pontban megállapításra került, a jelen ügyben a felperesek tudtak a tenger alatti elektromos kábelekre vonatkozó megállapodások fennállásáról.

263    Ehhez hasonlóan a 2013. szeptember 16‑i Zucchetti Rubinetteria kontra Bizottság ítélet (T‑396/10, EU:T:2013:446) alapjául szolgáló ügyben a megállapodások különböző termékcsoportokat és különböző gyártókat érintettek. Ebben az ügyben sem bírt tudomással minden részt vevő vállalkozás a megállapodások valamennyi típusáról, a felperes vállalkozás részvétele pedig egy nemzeti piacra korlátozódott.

264    A 2011. november 30‑i Quinn Barlo és társai kontra Bizottság ítélet (T‑208/06, EU:T:2011:701) és a 2013. szeptember 16‑i Zucchetti Rubinetteria kontra Bizottság ítélet (T‑396/10, EU:T:2013:446) alapjául szolgáló ügyekben nem lehetett betudni a kartell más tagjainak magatartásáért való felelősséget a felpereseknek, mivel arról nem volt tudomásuk. A jelen ügyben ezzel szemben, amint az a fenti 223. pontban megállapítást nyert, a felperesek teljes mértékben tudomással bírtak a megállapodások tartalmáról, és ennélfogva megalapozottan lehetett őket felelősnek tekinteni a jogsértés egészéért.

265    Ebből következik, hogy a felperesek nem bizonyították, hogy a Bizottság hibát követett el, amikor az eladások értékének a jogsértés súlyára tekintettel megállapított arányának a felperesek esetében történő meghatározása során nem vette figyelembe azt a körülményt, hogy nem gyártottak tenger alatti elektromos kábeleket a jogsértés időszakában.

3)      Az egyenlő bánásmód elvének állítólagos megsértéséről

266    A felperesek azt kifogásolják, hogy a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az „európai kartellkonfigurációban”, valamint az említett kartell második „elosztási szintjében” való részvételük fokozottabb súlyt jelent, és ezért az eladások értékének a jogsértés súlyára tekintettel megállapított arányának 2%‑os növelését teszi szükségessé. Álláspontjuk szerint ez azt eredményezi, hogy azon indok alapján, hogy állítólagosan tudomással bírtak az e kartell „A/R konfigurációjának” keretében folytatott tárgyalások eredményeiről, ugyanolyan súlyos szankcióval sújtották őket, mint azokat a vállalkozásokat, amelyek aktívan részt vettek az említett konfigurációkban, amelyek kialakították, koordinálták és érvényesítették a kartell egészét, valamint amelyek a legtöbbet nyertek a megállapodások révén.

267    A Bizottság vitatja a felperesek érvelését.

268    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy amikor a Bizottság a versenyjog alapján bírságok kiszabásáról határoz, minden esetben köteles tiszteletben tartani a jog általános elveit, köztük az egyenlő bánásmód elvét az uniós bíróságok általi értelmezésnek megfelelően. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az egyenlő bánásmód elve, illetőleg a hátrányos megkülönböztetés tilalma megköveteli, hogy az összehasonlítható helyzeteket ne kezeljék eltérő módon, és a különböző helyzeteket ne kezeljék azonos módon, hacsak ez a bánásmód objektíve nem igazolt (lásd: 2012. június 27‑i Bolloré kontra Bizottság ítélet, T‑372/10, EU:T:2012:325, 85. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2016. január 19‑i Mitsubishi Electric kontra Bizottság ítélet, T‑409/12, EU:T:2016:17, 108. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

269    A jelen ügyben a megtámadott határozat (999) preambulumbekezdésében a Bizottság egyes, a jogsértésben részt vevő vállalkozások esetében az eladások értékének a jogsértés súlyára tekintettel megállapított arányának 2%‑os növelését azzal indokolta, hogy azok részt vettek az „európai kartellkonfigurációban”, amely fokozta a már az európai, japán és dél koreai gyártók közötti piacfelosztó megállapodás által okozott versenytorzítást. Ebből következik, hogy a Bizottság által e növelés igazolása céljából figyelembe vett szempont az „európai kartellkonfigurációban” való puszta részvétel volt, nem pedig e részvétel többé‑kevésbé aktív jellege. Ennélfogva, amint az a fenti 233. pontban megállapítást nyert, a Bizottság megalapozottan tudta be a felpereseknek az egységes és folyamatos jogsértésben való részvételt, beleértve az „európai kartellkonfigurációban” való részvételt is, és azok nem hivatkozhatnak érvényesen arra, hogy kedvezőtlenebb bánásmódot alkalmaztak velük szemben, mint azon egyéb európai vállalkozásokkal szemben, amelyek ugyanabban a konfigurációban vettek részt, és amelyekre ugyanazt a növelést alkalmazták.

270    Végezetül fontos kiemelni, hogy a megtámadott határozat címzettjeinek minősülő különböző vállalkozások jogsértésben való részvételének többé‑kevésbé aktív jellegét az enyhítő körülmények értékelésének szakaszában figyelembe vették. Ily módon a felpereseket a köztes résztvevők csoportjába sorolták, míg az „európai kartellkonfigurációban”, illetve az említett kartell „A/R konfigurációjában” vezető szerepet játszó vállalkozásokat, vagyis a Nexans France‑t, a Pirellit és a Prysmiant a kartell kemény magjához sorolták. E besorolási különbség eredményeként a Bizottság a felperesek esetében a bírság összegét 5%‑kal csökkentette, míg az ilyen csökkentést a Nexans France, a Pirelli és a Prysmian esetében kizárta. Ebből következik, hogy a felperesek nem bizonyították, hogy a Bizottság megsértette az egyenlő bánásmód elvét, amikor velük szemben az eladások értékének a jogsértés súlyára tekintettel megállapított arányának ugyanolyan 2%‑os növelését alkalmazta, mint a Nexans France, a Pirelli és a Prysmian esetében.

271    A fenti megfontolásokra figyelemmel a hatodik jogalap második részét el kell utasítani mint megalapozatlant.

c)      A 4,91‑es szorzótényező megállapításáról a felperesek jogsértésben való részvételének időtartama miatt

272    A felperesek azt kifogásolják, hogy a Bizottság 4,91‑es szorzótényezőt alkalmazott a jogsértésben való részvételük időtartama miatt, amely nem veszi figyelembe azt, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy a jogsértésben való részvételük 2002. július 3. előtt kezdődött, valamint azt sem, hogy a jogsértésben való részvételük megszakadt, különösen 2005. május 12. és 2005. december 8. között. Álláspontjuk szerint a Bizottságnak ebből következően 3,79‑es szorzót kellett volna alkalmaznia.

273    A Bizottság vitatja a felperesek érvelését.

274    E tekintetben elegendő arra emlékeztetni, hogy amint az a fenti 213. pontban megállapítást nyert, a Bizottság helyesen állapította meg, hogy a felperesek jogsértésben való részvétele 2001. december 14‑én kezdődött, és nem követett el hibát, amikor úgy ítélte meg, hogy részvételük 2006. november 16‑ig folyamatos volt.

275    Ennélfogva a hatodik jogalap harmadik részét el kell utasítani mint megalapozatlant.

d)      A belépési díj összegéről

276    A felperesek azt kifogásolják, hogy a Bizottság nem ismertetett önálló indokot a megtámadott határozat (1013) preambulumbekezdésében hivatkozott belépési díjat illetően, és az említett határozatnak az alapösszeg számítására vonatkozó (998)–(1010) preambulumbekezdésére való visszautalásra szorítkozott. Álláspontjuk szerint a Bizottságnak a 2006. évi bírságkiszabási iránymutatás 22. és 25. pontja alapján figyelembe kellett volna vennie a jogsértés valamennyi elemében vagy ezek egy részében való objektív részvételüket, illetve az ezen elemekről vagy azok egy részéről való szubjektív tudomásukat. A belépési díjnak ebből következően azt a tényt kellett volna tükröznie, hogy a felperesek felelőssége nem állapítható meg a tenger alatti elektromos kábelekre vonatkozó megállapodásokat, a nemzeti piacokat és a nagy volumenű projekteket illetően.

277    A Bizottság vitatja a felperesek érvelését.

278    E tekintetben fontos emlékeztetni arra, hogy a 2006. évi bírságkiszabási iránymutatás 25. pontja szerint:

„[…] függetlenül attól, hogy a vállalkozás milyen hosszú időszakon keresztül vett részt a jogsértésben, a Bizottság – az A. szakaszban fent meghatározott módon – az alapösszegbe beépít egy olyan összeget, mely az eladások értékének 15 és 25%‑a között mozog, annak érdekében, hogy a vállalkozásokat elrettentsék attól, hogy egyáltalán árrögzítésről, piacfelosztásról és termeléskorlátozásról szóló horizontális megállapodásokat kössenek. A Bizottság más jogsértések esetén is alkalmazhat ilyen kiegészítő összeget. Annak eldöntésére, hogy adott esetben az eladások értékének mekkora hányada alkalmazandó, a Bizottság figyelembe fog venni bizonyos – főként a 22. pontban meghatározott – tényezőket.”

279    A 2006. évi bírságkiszabási iránymutatás 22. pontja a következőket írja elő:

„Annak eldöntéséhez, hogy az eladások értékének adott esetben alkalmazandó aránya alacsonyabb vagy magasabb legyen ennél a mértéknél [helyesen: e skála alsó vagy felső értékéhez közelítsen], a Bizottság olyan tényezőket fog figyelembe venni, mint például a jogsértés jellege, az érintett felek összesített piaci részesedése, a jogsértés földrajzi kiterjedése, valamint az, hogy a jogsértés megvalósult‑e.”

280    Kifejezetten a 2006. évi bírságkiszabási iránymutatás 25. pontjára támaszkodva a Bizottság a megtámadott határozat (1013) preambulumbekezdésében kiemelte, hogy a konkrétan alkalmazandó százalék meghatározása céljából az említett határozat (998)–(1010) preambulumbekezdésében hivatkozott körülményeket veszi figyelembe.

281    Márpedig rá kell mutatni, hogy a megtámadott határozat (998)–(1002) preambulumbekezdése a jogsértése jellegére, az említett határozat (1003) preambulumbekezdése a jogsértésben résztvevők összesített piaci részesedésére, a határozat (1004) preambulumbekezdés a jogsértés földrajzi kiterjedésére, ugyanezen határozat (1005)–(1009) preambulumbekezdése pedig annak végrehajtására vonatkozik. Fontos kiemelni, hogy a megtámadott határozat (1008) preambulumbekezdésében a Bizottság rámutatott, hogy amint az a szóban forgó határozat 4.3.3 pontjából kitűnik, valamennyi vállalkozás tudomással bírt a kartell többi résztvevője által tervezett vagy végrehajtott valamennyi jogsértő magatartásról, vagy észszerűen előre láthatta azokat, és kész volt vállalni azok kockázatát.

282    Ezenkívül a megtámadott határozat (1014) preambulumbekezdésében a Bizottság kiemelte, hogy a kiegészítő összeg vonatkozásában alkalmazandó mérték 17% a Sumitomo Electric Industries, a Hitachi Cable, Furukawa Electric, a Fujikura, az SWCC Showa Holdings, a Mitsubishi Cable Industries, az LS Cable & System és a Taihan Electric Wire, illetve 19% a Nexans France, a Prysmian, az ABB, a Brugg Kabel, a Safran, a Silec Cable, az nkt cables, és azon vállalkozások esetében, amelyeknek ezek valamelyikével való „együttes és egyetemleges” felelősségét állapították meg.

283    Ennélfogva, amennyiben a felperesek érvelésükkel a megtámadott határozat belépési díjra vonatkozó indokolásának hiányosságára hivatkoznak, meg kell állapítani, hogy az ténybelileg alaptalan, mivel a felperesek képesek voltak megérteni azokat az indokokat, amelyek miatt a Bizottság úgy döntött, hogy velük szemben az eladások értéke 19%‑ának megfelelő belépési díjat alkalmaz, a Törvényszék pedig képes volt a megtámadott határozat jogszerűségének vizsgálatára ebben a tekintetben.

284    Egyebekben, amennyiben a felperesek azt kifogásolják, hogy a Bizottság hibát követett el, amikor a belépési díj meghatározása során nem vette figyelembe azt a körülményt, hogy nem állapítható meg a felelősségük a tenger alatti elektromos kábelekre vonatkozó megállapodásokat, a nemzeti piacokat és a nagy volumenű projekteket illetően, elegendő arra emlékeztetni, amint az a fenti 233. pontban megállapítást nyert, hogy a Bizottság nem követett el hibát, amikor az egységes és folyamatos jogsértésben való részvételt betudta a felpereseknek.

285    Ennélfogva a hatodik jogalap negyedik részét el kell utasítani mint megalapozatlant.

e)      Az enyhítő körülményekről

286    A felperesek azt kifogásolják, hogy a Bizottság először is tévedett, amikor őket a kartell köztes résztvevői közé sorolta, és ennek következtében a bírság összegét 5%‑kal csökkentette, noha az általuk a kartellben játszott, a felforgató hozzáállásuk és a megfegyelmezésükre irányuló kísérletek által bizonyított passzív szerep a kartell mellékes szereplői közé sorolásukat, valamint ebből következően esetükben a bírság összegének 10%‑os csökkentését indokolta volna. Másodszor előadják, hogy e helyzet az egyenlő bánásmód és az arányosság elvének megsértését jelenti, mivel az nkt cables szerepével összehasonlítható szerepet játszottak, amely társaságot a Bizottság a kartell mellékes szereplői közé sorolta, és amely esetében ebből következően a bírság összegét 10%‑kal csökkentette. Harmadszor kifejtik, hogy a Bizottság hibát követett el, amikor enyhítő körülményként nem vette figyelembe azt, hogy egységes és folyamatos jogsértés esetén az érintett vállalkozásnak saját magatartásán kívül olyan jogsértő magatartásokat is betudnak, amelyek nem a saját cselekményei. Álláspontjuk szerint egységes és folyamatos jogsértés esetén a jogsértéshez hozzájáruló tényeket különösen a bírság alapösszegének kiigazítása szintjén kellene figyelembe venni. Negyedszer előadják, hogy ezenkívül a velük szemben kiszabott bírság összegét további 1%‑kal csökkenteni kellett volna, mint az Exsym létrehozását megelőző időszak vonatkozásában a Mitsubishi Cable Industries és az SWCC Showa Holdings, illetve az LS Cable & System, valamint a Taihan Electric Wire esetében, mivel nem volt tudomásuk a jogsértés bizonyos vetületeiről, és ebből következően azok miatt nem felelősek, különösen a tenger alatti elektromos kábelek, valamint a nagy volumenű projektek tekintetében.

287    A Bizottság vitatja a felperesek érvelését.

288    E tekintetben először is a felpereseknek a kartell köztes résztvevőkénti minősítését illetően rá kell mutatni, hogy a felperesek hiába próbálnak hivatkozni arra, hogy passzív szerepet játszottak a kartellben.

289    Fontos ugyanis emlékeztetni arra, amint az megalapozottan tűnik ki a megtámadott határozat (572) preambulumbekezdéséből, hogy bár a felperesek nem játszottak szerepet a kartell létrehozásában, és nem vettek részt egyetlen A/R találkozón sem, munkavállalóik legalább 17 versenyellenes találkozón vettek részt az említett kartell R tagjaival 2001. december és 2006. november között.

290    Egyebekben emlékeztetni kell arra, hogy a fenti 175. pontban már megállapítást nyert, hogy a felperesek állításával ellentétben a Bizottság által összegyűjtött bizonyítékok elegendőek voltak annak alátámasztásához, hogy a felperesek 2001. december 14‑én Divonne‑les‑Bains‑ben részt vettek a kartell R tagjainak egyik első találkozóján.

291    Ezenkívül a Bizottság által összegyűjtött bizonyítékokból kitűnik, hogy a felperesek 2002. áprilisban megpróbáltak szervezni egy R találkozót.

292    Egy 2002. április 9‑i „Meeting in the area of BRUGG” (találkozó a Brugg régiójában) című e‑mailben N. ugyanis a következőket írta:

„A következő találkozóra, Bruggba való meghívás megerősítése miatt írok. Egy közeli magánhelyszínen megvan a foglalás a találkozóra és az ebédre […] 2002. április 25‑én csütörtökre

Max. 20 személy […]

Kérlek, tájékoztass arról, hogy kik és hányan érkeznek előző este.

Kérlek, továbbítsd a meghívást a többi résztvevőnek, és ismét erősítsétek meg az időpontot és a találkozót […]”

293    Márpedig rá kell mutatni, hogy N. a 2002. április 9‑i e‑mailt J.‑nek küldte, akitől azt kéri, hogy továbbítsa az információt a találkozó többi résztvevőjének, ahelyett hogy azt ő maga tenné meg. Ugyanígy N. azt kéri J.‑től, hogy erősítse meg neki, hogy hány személy fog érkezni a találkozót megelőző napon. Kitűnik tehát, hogy N. a találkozó koordinátoraként ír J.‑nek. Márpedig nem vitatott, hogy J. éppen a kartell R tagjai koordinátorának szerepét töltötte be. Ezenkívül meg kell állapítani, hogy a felperesek beadványaikban nem vitatják a Bizottság ezen e‑mail tartalmára vonatkozó állításait.

294    Ezenfelül a felperesek beadványaikban maguk is elismerik, hogy vállalták a kartell R tagjai egy találkozójának gyakorlati megszervezését 2002. június 3‑án. Vitathatatlan, amint azzal a felperesek érvelnek, hogy az ilyen találkozók gyakorlati megszervezése önmagában nem arra utaló jel, hogy a kartell koordinátorához hasonló szerepet játszottak. Egyekben nem vitatott, hogy e szerepet, amely például a találkozók összehívásával, a napirendi javaslat megtételével, illetve az előkészítő anyagok kiosztásával járt, a jelen ügyben J. vállalta. Rá kell ugyanakkor mutatni, hogy egy R találkozó gyakorlati megszervezése szükségképpen a kartell működéséhez való aktív hozzájárulásra irányuló szándékkal jár az azt vállaló személy részéről.

295    Egyebekben a felperesek arra is hiába hivatkoznak, hogy az általuk a jogsértésben játszott passzív szerepet bizonyítja a kartellfegyelem számos megsértése a részükről.

296    Figyelemmel ugyanis a kartell felperesek általi végrehajtásának igen nagy számú, nem vitatott, a megtámadott határozat (493) preambulumbekezdésében hivatkozott példájára, az a körülmény, hogy bizonyos esetekben a felperesek nem tartották tiszteletben a kartell működési szabályait, megtagadva a nemzeti piacra vonatkozó szabály tiszteletben tartását az európai konfiguráció keretében, illetve nem tartva tiszteletben az „exportterületeken” megvalósítandó projekteket illetően előzetesen megállapított preferenciát, nem elegendő azon megállapítás megcáfolásához, amely szerint a felperesek végrehajtották a megállapodásokat. Amint arra megalapozottan mutat rá a Bizottság, ez annál is inkább igaz, mivel egy bizonyos fokú bizonytalanság velejárója a kartellek természetének, ezért egyes tagok eseti elpártolása és az azzal járó megtorlás az „európai kartellkonfiguráció” keretében jellemző a piac ilyen felosztására. A nekik betudott jogsértő időszak során a felperesek főszabály szerint folyamatosan tiszteletben tartották a kikötött módozatokat, amit N. is megerősített a 2006. január 24‑én J. részére küldött, a fenti 195. és 196. pontban hivatkozott e‑mailben. Ennélfogva a felperesek által hivatkozott, a megfegyelmezésüket szolgáló esetleges intézkedésekre vonatkozó bizonyítékok nem bizonyíthatják azt, hogy passzív szerepet játszottak.

297    Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem követett el hibát, amikor a felpereseket a jogsértés köztes résztvevői közé sorolta.

298    Ennélfogva el kell utasítani mint hatástalant a felperesek azon érvét, amely szerint a kartellben való részvételt illetően ugyanabban a helyzetben voltak, mint az nkt. Egy ilyen érv ugyanis, még ha fel is tételezzük, hogy megalapozott, az nkt cables‑szel szemben kiszabott bírságösszeg növelésének indokolására lenne alkalmas. Ezzel szemben e körülmény irreleváns a felperesekkel szemben kiszabott bírság összegének enyhítő körülmények címén történő csökkentését illetően, mivel az egyenlő bánásmód elve nem alapozhatja meg a jogellenes bánásmód hátrányos megkülönböztetéstől mentes alkalmazásához való jogot (lásd ebben az értelemben: 2002. szeptember 11‑i Pfizer Animal Health kontra Tanács ítélet, T‑13/99, EU:T:2002:209, 479. pont).

299    Másodszor a bírság összegének további 1%‑os csökkentése kapcsán az egyenlő bánásmód állítólagos megsértését illetően elegendő azt megállapítani, hogy a felperesek azon állítása, amely szerint ilyen csökkentésben kellett volna részesülniük, mivel nem volt tudomásuk a tenger alatti elektromos kábelekre vonatkozó megállapodásokról, valamint nem tudtak részt venni a nagy volumenű projektek felosztásában, téves előfeltevésen alapul, amint az már megállapítást nyert a fenti 219., 220. és 222. pontban.

300    Harmadszor, az arra alapított kifogást illetően, hogy a Bizottságnak az enyhítő körülmények értékelése során figyelembe kellett volna vennie a jogsértés egységes és folyamatos jellegét, a Bizottsághoz hasonlóan rá kell mutatni arra, hogy az egységes és folyamatos jogsértés fogalma önmagában nem vonja maga után a bírság összegének csökkentését. Amint az a fenti 297. pontban megállapítást nyert, a Bizottság a rendelkezésére álló bizonyítékokra figyelemmel egyrészt helyesen értékelte a felperesek hozzájárulását a kartell végrehajtásához, amikor azokat a köztes kategóriába sorolta. Másrészt az eladások értéke kiemeli a felperesek gazdasági jelentőségét, kizárólag azon elektromos kábeleket figyelembe véve, amelyeket azok gyártanak. A kartell többi résztvevője cselekményeinek figyelembevétele nem indokolhatja a bírság összegének további csökkentését, mivel e cselekmények megfelelnek a kartell résztvevők által kialakított, a folyamatosan és szigorúan felügyelt munkamegosztáson alapuló szervezési módjának.

301    A fentiekből az következik, hogy a Bizottság nem sértette meg az egyenlő bánásmód elvét, és nem követett el mérlegelési hibát, amikor a felpereseket a kartell köztes résztvevői közé sorolta, és ebből következően a velük szemben kiszabott bírság összegét 5%‑kal csökkentette.

302    A fenti megfontolásokra figyelemmel a hatodik jogalap ötödik részét el kell utasítani mint megalapozatlant, és ennélfogva el kell utasítani a hatodik jogalap egészét.

303    Mivel a felperesek által előterjesztett jogalapok vizsgálata nem tárt fel semmilyen, a megtámadott határozatot érintő jogellenességet, a megsemmisítés iránti kérelmek összességét el kell utasítani.

B.      A kiszabott bírság összegének csökkentésére irányuló kérelmekről

304    A felperesek által benyújtott, a velük szemben kiszabott bírság összegének csökkentése iránti kérelmek vizsgálatát megelőzően emlékeztetni kell arra, hogy a jogszerűség vizsgálatát kiegészíti az EUMSZ 261. cikknek megfelelően az 1/2003 rendelet 31. cikke alapján az uniós bíróságnak biztosított korlátlan felülvizsgálati jogkör. E jogkör feljogosítja a bíróságot arra, hogy a szankció jogszerűségének egyszerű vizsgálatán túl a Bizottság értékelését a sajátjával helyettesítse, és következésképpen a kiszabott bírságot vagy kényszerítő bírságot törölje, csökkentse vagy növelje. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a korlátlan felülvizsgálati jogkör gyakorlása nem egyezik meg a hivatalból való felülvizsgálattal, és emlékeztetni kell arra, hogy az uniós bíróságok előtti eljárás kontradiktórius. Az imperatív jogalapok kivételével, amelyeket – úgymint a megtámadott határozat indokolásának hiányát – a bíróságnak hivatalból kell megvizsgálnia, a felperesnek kell felhoznia a megtámadott határozattal szembeni jogalapokat, és neki kell bizonyítékokat előterjesztenie e jogalapok alátámasztása érdekében (2011. december 8‑i KME Germany és társai kontra Bizottság ítélet, C‑389/10 P, EU:C:2011:816, 130. és 131. pont).

305    A felperesek a velük szemben kiszabott bírság összegének a hatodik jogalapban hivatkozott indokok miatti csökkentését kérik. Márpedig egyrészt a felperesek által a megsemmisítés iránti kérelmeik alátámasztása céljából hivatkozott hatodik jogalapot a Törvényszék elutasította, másrészt pedig nem állnak fenn olyan körülmények, amelyek a jelen ügyben alkalmasak lennének e bírságösszeg csökkentésének indokolására. Ebből következik, hogy az említett összeg csökkentésére irányuló kérelmeket el kell utasítani.

306    A fenti megfontolások összességére tekintettel a keresetet teljes egészében el kell utasítani.

IV.    A költségekről

307    Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felpereseket, mivel pervesztesek lettek, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)      A Törvényszék a Brugg Kabel AG‑t és a Kabelwerke Brugg AG Holdingot kötelezi a költségek viselésére.

Collins Kancheva Barents

Kihirdetve Luxembourgban, a 2018. július 12‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

Tartalomjegyzék

I. A jogvita előzményei

A. A felperesek és az érintett ágazat

B. A közigazgatási eljárás

C. A megtámadott határozat

1. A szóban forgó jogsértés

2. A felperesek felelőssége

3. A kiszabott bírság

II. Az eljárás és a felek kérelmei

III. A jogkérdésről

A. A megsemmisítés iránti kérelmekről

1. Az első, a védelemhez való jog és a tisztességes eljáráshoz való jog megsértésére alapított jogalapról

a) Az információkérések és a kifogásközlés angol nyelven történő megküldéséről

b) A kifogásközlés más címzettjei által adott válaszokba való betekintés Bizottság általi megtagadásáról

2. A második, arra alapított jogalapról, hogy a Bizottságnak nincs hatásköre a harmadik országokban elkövetett, az EGTben hatást nem gyakorló jogsértések szankcionálására

3. A harmadik és negyedik, a felperesek egységes és folyamatos jogsértésben való állítólagos részvételét illetően mérlegelési hibán, az ártatlanság vélelméhez való jog megsértésén, ténybeli tévedéseken, a bizonyítékok elferdítésén, továbbá az indokolási kötelezettség megsértésén alapuló jogalapról

a) Előzetes megfontolások

b) A jogsértés egységes jellegéről

c) A felperesek jogsértésben való részvételének időtartamáról

1) A felperesek kartellben való részvételének kezdetéről

2) A felperesek jogsértésben való részvételének megszakítás nélküli jellegéről

d) A felperesek azon szándékáról, hogy hozzájáruljanak a kartell valamennyi céljához, valamint az egyes jogsértő magatartásokról való tudomásukról

e) Annak bizonyításáról, hogy a felperesek tudomással bírtak az elektromos kábelekre vonatkozó különböző projektekkel kapcsolatos megállapodásokról

f) A megtámadott határozat indokolásáról a szóban forgó elektromos kábelekkel kapcsolatos projektek azonosításával kapcsolatban

4. Az ötödik, az EUMSZ 101. cikk, illetve az EGTMegállapodás 53. cikkének megsértésére alapított jogalapról

5. A hatodik, a felperesekkel szemben kiszabott bírság összegének számítását illetően az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) és (3) bekezdésének megsértésére, az egyenlő bánásmód, az arányosság és a ne bis in idem elveinek megsértésére, az indokolási kötelezettség megsértésére, több mérlegelési hibára, valamint hatáskörrel való visszaélésre alapított jogalapról

a) Az eladások értékének számításánál 2004 megjelölése referenciaévként a bírság alapösszegének kiszámítása céljából

b) A jogsértés súlyának értékeléséről

1) Az indokolási kötelezettség állítólagos megsértéséről az eladások értékének a jogsértés súlyára tekintettel megállapított arányának meghatározását illetően

2) Az abból eredő állítólagos hibáról, hogy az eladások értékének a jogsértés súlyára tekintettel megállapított arányának meghatározása során nem vették figyelembe, hogy a felperesek nem gyártottak tenger alatti elektromos kábeleket a jogsértés időszakában

3) Az egyenlő bánásmód elvének állítólagos megsértéséről

c) A 4,91es szorzótényező megállapításáról a felperesek jogsértésben való részvételének időtartama miatt

d) A belépési díj összegéről

e) Az enyhítő körülményekről

B. A kiszabott bírság összegének csökkentésére irányuló kérelmekről

IV. A költségekről

* Az eljárás nyelve: német.