Language of document : ECLI:EU:F:2013:173

AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE

(második tanács)

2013. november 7.

F‑52/12. sz. ügy

Maria Luisa Cortivo

kontra

Európai Parlament

„Közszolgálat – Tisztviselők – Nyugdíjak – Korrekciós együttható – Lakóhely szerinti tagállam – Fogalom – Lakóhely – Két tagállam között megosztott tartózkodási hely – Igazoló iratok – Jogos bizalom”

Tárgy:      Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke értelmében alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján előterjesztett kereset, amelyben M. L. Cortivo többek között azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg azokat a határozatokat, amelyekkel az Európai Parlament kinevezésre jogosult hatósága 2010. január 1‑jére visszamenőleges hatállyal megállapította, hogy a felperes lakóhelye Luxembourgban (Luxemburg) van, és megszüntette a Franciaországra irányadó korrekciós együttható alkalmazását.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. M. L. Cortivo maga viseli saját költségeit és köteles viselni az Európai Parlament részéről felmerült költségeket.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Nyugdíjak – Korrekciós együttható – A nyugdíjas lakóhelye szerinti ország korrekciós együtthatója – A lakóhely fogalma – Alkalmazási feltételek – Az adminisztráció mérlegelést nem engedő hatásköre – Bírósági felülvizsgálat – Terjedelem

(Személyzeti szabályzat, XIII. melléklet, 20. cikk)

2.      Tisztviselők – Nyugdíjak – Korrekciós együttható – A nyugdíjas tisztviselő lakóhelye szerinti ország korrekciós együtthatója – A nyugdíjas tisztviselőre háruló bizonyítási teher – Bizonyítékok

(Személyzeti szabályzat, XIII. melléklet, 20. cikk)

3.      Tisztviselők – Elvek – Bizalomvédelem – A 100 feletti korrekciós együtthatóval rendelkező nyugdíjas tisztviselők lakóhelyének évenkénti ellenőrzése – Megsértés – Hiány

1.      Annak érdekében, hogy az a hely, ahol a nyugdíjas tisztviselő lakik, nemcsak a lakóhelyének, hanem a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 20. cikke szerinti lakóhelyének is minősüljön, kiemelkedő jelentőséget kell tulajdonítani a lakóhely fogalma különböző összetevőinek, nevezetesen az érintett helyen való fizikai tartózkodásnak – amely ennek a helynek tényleges lakóhelyjelleget ad –, a rendes társadalmi kapcsolatok kialakításának és a folyó kiadások azzal a szándékkal történő teljesítésének, hogy az ezen a helyen való tartózkodásnak stabil és folyamatos jelleget adjon.

A személyzeti szabályzat XIII. melléklete 20. cikkének rendelkezései nem biztosítanak semmilyen diszkrecionális jogkört az adminisztráció számára arra nézve, hogy megadja vagy megtagadja a korrekciós együttható alkalmazásának kedvezményét, hanem mérlegelést nem engedő hatáskörrel ruházzák fel abban az értelemben, hogy – miként a fent említett rendelkezések eltérést nem engedő szövegezéséből kitűnik – az adminisztráció köteles biztosítani a szóban forgó kedvezményt, ha a vonatkozó rendelkezésben meghatározott feltételek teljesülését megállapítja. Ebből következik, hogy az uniós bíróság teljes körű bírósági felülvizsgálatot gyakorol, amikor az adminisztráció által figyelembe vett tényeket és e tények adminisztráció általi minősítését azon kérdés eldöntése érdekében vizsgálja, hogy teljesülnek‑e a meghatározott korrekciós együttható alkalmazásához való jog biztosításához szükséges feltételek.

(lásd a 40. és 41. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑416/04. sz., Kontouli kontra Tanács ügyben 2006. szeptember 27‑én hozott ítéletének 74. és 75. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑134/06. sz., Bordini kontra Bizottság ügyben 2008. április 8‑án hozott ítéletének 89. pontja.

2.      A lakóhelyet illetően a bizonyítási teher a nyugdíjas tisztviselőre hárul, és a hatáskörrel rendelkező intézménynek az ebben a tekintetben előterjesztett bizonyítékok értékelése és adott esetben az ellenőrzések során meg kell akadályoznia az említett rendelkezéssel való visszaélést.

Az érintett a lakóhelyének igazolása céljából az erre vonatkozó bármely lényeges tényre hivatkozhat, és az általa célszerűnek tartott bármilyen bizonyítékot előterjeszthet.

(lásd a 42. és 43. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑124/01. és T‑320/01. sz., Del Vaglio kontra Bizottság egyesített ügyekben 2003. június 4‑én hozott ítéletének 75. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑100/08. sz., Petrilli kontra Bizottság ügyben 2010. május 4‑én hozott ítéletének 33. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

3.      A bizalomvédelemre – mint az uniós jog egyik alapelvére – való hivatkozás joga megillet minden olyan magánszemélyt, akinek helyzetéből kitűnik, hogy benne az adminisztráció pontos, feltételhez nem kötött és egybehangzó ígéretei, amelyek hatáskörrel rendelkező és megbízható forrásból származtak, megalapozott várakozásokat keltettek. Ezenkívül ezeknek az ígéreteknek meg kell felelniük a személyzeti szabályzat rendelkezéseinek és az általában alkalmazandó normáknak.

Az az ellenőrzési rendszer, amely előírja, hogy a 100 feletti korrekciós együtthatóval rendelkező nyugdíjas tisztviselők minden évben nyilatkozatot töltsenek ki arra vonatkozóan, hogy az előző naptári évben megtartották‑e az azon országbeli lakóhelyüket, amelyre a korrekciós együtthatót megadták, továbbá hogy a folyó naptári évre indokolt‑e az említett korrekciós együttható, a meghatározásánál fogva nem hozhat létre jogos bizalmat a korrekciós együttható fennmaradása tekintetében.

(lásd a 85–87. pontot)

Hivatkozás:

a Közszolgálati Törvényszék F‑73/09. sz., Sukup kontra Bizottság ügyben 2011. április 13‑án hozott ítéletének 89. pontja.