AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE

(második tanács)

2012. február 15.

F‑113/10. sz. ügy

AT

kontra

Oktatási, Audiovizuális és

Kulturális Végrehajtó

Ügynökség

„Közszolgálat – Ideiglenes alkalmazott – Előmeneteli jelentés – Végleges jelleg – Keresetindítási határidő – Elkésettség – Határozott idejű szerződés azonnali hatállyal történő felmondása szakmai alkalmatlanság miatt – Bírósági felülvizsgálat – Nyilvánvaló mérlegelési hiba”

Tárgy:      Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke értelmében alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben AT lényegében a 2008. június 1‑je és 2008. december 31. közötti időszakra vonatkozó előmeneteli jelentése, továbbá az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség 2010. február 12‑i, a felperes határozott idejű munkaszerződését azonnali hatállyal felmondó határozat megsemmisítését, valamint az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség vagyoni és nem vagyoni kártérítésre kötelezését kéri.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A felperes viseli az összes költséget.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Kereset – Előzetes közigazgatási panasz – Határidők – Kezdet – A határozat tartalmának megismerése annak címzettje által – Bizonyítási teher – Az érintett által írt, bizonyítéknak minősülő e‑mail

(Személyzeti szabályzat, 90. cikk, (2) bekezdés; az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 46. cikk)

2.      Tisztviselők – Ideiglenes alkalmazottak – Kereset – A szerződést felmondó határozat ellen irányuló kereset – A határidőben meg nem támadott értékelő jelentés szabálytalanságán alapuló jogalap – Megengedhetetlenség

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

3.      Tisztviselők – Ideiglenes alkalmazottak –Határozott idejű munkaszerződés felmondása szakmai alkalmatlanság miatt – Az adminisztráció mérlegelési jogköre – Terjedelem – Nyilvánvaló értékelési hiba – Bizonyítási teher

1.      A személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése értelmében – amelynek az ideiglenes alkalmazottakra történő alkalmazását az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 46. cikke tette lehetővé – a panaszt azon időponttól számított három hónapon belül kell benyújtani, amikor az intézkedés címzettjével a határozatot közölték, de meghatározott személyre vonatkozó intézkedés esetében semmiképpen sem később, mint amikor az érintett a határozatról tudomást szerzett.

Annak félnek kell bizonyítania, hogy az említett határidő mely időponttól kezdődött, amelyik a határidő túllépésére hivatkozik. E tekintetben, ha ez nem bizonyítható olyan egyszerű bizonyítékokkal, amelyek alapján arra lehet következtetni, hogy a felperes a határozatot korábban kapta kézhez, mint ahogy állítja, az említett határozat alakszerű közlésén kívüli más körülmények is megfelelő bizonyítéknak minősülhetnek azon időpontra vonatkozóan, amikor e határozatot megismerte. Ilyen bizonyítéknak minősülhet többek között a felperestől származó e‑mail, melyből kétségtelenül kitűnik, hogy az az említett határozatról már a hivatkozott időpont előtt ténylegesen tudomást szerzett.

(vö. 38. és 39. pont)

Hivatkozás:

a Közszolgálati Törvényszék F‑101/08. sz., Pappas kontra Bizottság ügyben 2009. október 7‑én hozott ítéletének 43., 44. és 51–53. pontja.

2.      A személyzeti szabályzatban lefektetett, a jogorvoslati eljárásokra vonatkozó elvekkel összeegyeztethetetlen volna, és e rendszer stabilitását, valamint az annak alapjául szolgáló jogbiztonság elvét sértené annak lehetővé tétele, hogy az az ideiglenes alkalmazott, aki hagyta letelni a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikkében előírt jogvesztő határidőt anélkül, hogy vitatta volna a rá vonatkozó értékelő jelentést, e jelentést közvetett módon megkérdőjelezhesse a szerződést felmondó határozattal szembeni kereset indításával, amely határozat elfogadásában az említett jelentés előkészítő szerepet játszott.

(vö. 70. pont)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑547/93. sz., Lopes kontra Bíróság ügyben 1996. február 29‑én hozott ítéletének 128. pontja; T‑156/05. sz., Lantzoni kontra Bíróság ügyben 2006. szeptember 27‑én hozott ítéletének 103. pontja.

3.      A mérlegelési hiba kizárólag akkor minősíthető nyilvánvalónak, ha könnyen felfedezhető és azonosítható azon kritériumok alapján, amelyekhez a jogalkotó a kereset tárgyát képező határozat adminisztráció általi meghozatalát kívánta kötni. Az ilyen hiba fennállásának megállapításához a felperesnek elegendő bizonyítékot kell előterjesztenie ahhoz, hogy az adminisztráció által kialakított értékelést megfossza hihetőségétől. E bizonyítékok tehát nem elegendők, ha az adminisztráció általi értékelést helytállónak vagy megalapozottnak lehet tartani. Különösen így van ez, ha a szóban forgó határozat olyan értékelési hibákat tartalmaz, amelyek még összességükben is annyira csekély jelentőségűek, hogy nem gyakorolhattak döntő hatást az adminisztrációra.

Az ideiglenes alkalmazott szakmai alkalmatlanság miatti elbocsátása vonatkozásában a bizonyítékok különösen akkor minősülnek elégtelennek, ha az alkalmazott szerződését felmondó határozatot egyhangúlag fogadták el, a határozatot egyáltalán nem vitatták, az alkalmazottat felettesei folyamatosan és figyelmesen nyomon követték, ellátták utasításokkal és értékelték, továbbá megállapították, hogy a teljesítménye továbbra is elégtelen és készségei továbbra sem megfelelő szintűek, valamint nehézséget jelent számára a munkaköre által megkövetelt együttműködési szint fenntartása. Egyébiránt, ha az alkalmazott érvényesen hivatkozhat arra, hogy lelki zaklatás miatt nem tudta kielégítően ellátni feladatait, vagy érvényesen állíthatja, hogy az őt ért lelki zaklatás elkövetője annak érdekében vett részt a rá vonatkozó határozat kidolgozásában vagy elfogadásában, hogy ártson neki, az állításokat mindenképpen hitelt érdemlő bizonyítékokkal kell alátámasztania.

(vö. 73–77., 82. és 84. pont)

Hivatkozás:

a Bíróság 56/77. sz., Agence européenne d’intérims kontra Bizottság ügyben 1978. november 23‑án hozott ítéletének 20. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑19/95. sz., Adia interim kontra Bizottság ügyben 1996. május 8‑án hozott ítéletének 49. pontja; T‑380/94. sz., AIUFFASS és AKT kontra Bizottság ügyben 1996. december 12‑én hozott ítéletének 59. pontja; T‑289/03. sz., BUPA és társai kontra Bizottság ügyben 2008. február 12‑én hozott ítéletének 221. pontja; T‑495/04. sz., Belfass kontra Tanács ügyben 2008. május 21‑én hozott ítéletének 63. pontja; T‑139/99. sz., AICS kontra Parlament ügyben 2000. július 6‑án hozott ítéletének 39. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑2/09. sz., Menghi kontra ENISA ügyben 2010. február 24‑én hozott ítéletének 70. és 71. pontja; F‑104/09. sz., Canga Fano kontra Tanács ügyben 2011. március 24‑én hozott ítéletének 35. pontja.