AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE
(első tanács)
2012. december 11.
F‑112/10. sz. ügy
Cornelia Trentea
kontra
az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA)
„Közszolgálat – Az FRA (Európai Unió Alapjogi Ügynöksége) személyzeti állománya – Ideiglenes alkalmazottak – Felvétel – Álláshirdetés – Jelentkezés elutasítása”
Tárgy: Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben C. Trentea azt kéri, hogy a Törvényszék egyrészt semmisítse meg az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének (a továbbiakban: FRA vagy az ügynökség) határozatait, mely elutasítja az adminisztratív titkári állásra benyújtott pályázatát, és mely egy másik pályázót vesz fel az említett állásra, és másrészt az FRA arra való kötelezését kéri, hogy az kártérítést fizessen a felperesnek.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A felperes maga viseli saját költségeit, valamint köteles viselni az FRA költségeit.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Ideiglenes alkalmazottak – Felvétel – Eljárás – Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége által ideiglenes alkalmazott felvétele hosszú távú foglalkoztatás céljából – A külső felvételi eljárás megindítását megelőzően belső felvételi eljárás vagy az Unió más ügynökségein belüli felvételi eljárás megindítására és lefolytatására irányuló kötelezettség – Hiány
(Személyzeti szabályzat, 110. cikk; az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 2. cikk, a) pont, és 12. cikk, (5) bekezdés)
2. Tisztviselők – Álláshirdetés – Tárgy – A pályázók érdemeinek összehasonlító vizsgálata – A kinevezésre vagy a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság mérlegelési jogköre – Korlátok – Az álláshirdetésben előírt feltételek betartása
(Személyzeti szabályzat, 29. cikk)
3. Tisztviselők – Betöltetlen álláshely – A pályázók érdemeinek összehasonlító vizsgálata – Módozatok – A pályázók meghallgatására a pályázatok vizsgálatának mindegyik szakaszában fennálló lehetőség
(Személyzeti szabályzat, 29. cikk)
4. Tisztviselők – Sérelmet okozó határozat – Jelentkezés elutasítása – Indokolási kötelezettség – Terjedelem – A kiválasztási bizottság eljárása titkosságának tiszteletben tartása
(Személyzeti szabályzat, 25. cikk, második bekezdés; Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 41. cikk, (2) bekezdés, c) pont)
5. Tisztviselők – Betöltetlen álláshely – A pályázók érdemeinek összehasonlító vizsgálata – A kinevezésre vagy a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság mérlegelési jogköre – Az álláshirdetésben előírt feltételek betartása – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok – Nyilvánvaló értékelési hiba – Hiány
(Személyzeti szabályzat, 29. cikk)
1. Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) által hozott, a személyzeti szabályzat általános végrehajtási rendelkezéseiről, és az FRA ideiglenes alkalmazottainak alkalmazását és foglalkoztatását szabályozó eljárásokról szóló 2009/3 határozat 2. cikke, mely úgy rendelkezik, hogy „[a] hosszú távú foglalkoztatással kapcsolatos álláshelyek betölthetőek belső felvétellel vagy az Európai Unió más ügynökségein belüli felvétellel a külső felvételt megelőzően”, valamint hogy „[a] hosszú távú foglalkoztatással kapcsolatos álláshely megüresedése egyidejűleg tehető közzé az ügynökségen és az Európai Unió más ügynökségein belül, mielőtt külső közzététel tárgyát képezné”, nem értelmezhető úgy, hogy az a külső felvételi eljárás megindítását megelőzően egy hosszú távú foglalkoztatással kapcsolatos álláshely betöltéséhez belső felvételi eljárás vagy az Unió más ügynökségein belüli felvételi eljárás megindítására és lefolytatására kötelezné az FRA‑t.
A „betölthető” ige használata csupán nyilvánvalóvá teszi, hogy az FRA‑nak lehetősége van – amennyiben úgy ítéli meg, hogy egy hosszú távú foglalkoztatással kapcsolatos álláshely minden valószínűség szerint betölthető belső felvétellel vagy az Unió más ügynökségein belüli felvétellel – e felvételi eljárások bármelyikét alkalmazni. Ekképpen, abban az esetben, ha a FRA úgy ítéli meg, hogy – épp ellenkezőleg ‑ e két felvételi eljárás egyike sem valószínű, hogy kellő bizonyossággal eredményes lesz, a kezdetektől alkalmazhatja a külső felvételi eljárást.
Egyébiránt a 2009/3 határozat 2. cikkének olyan értelmezése, mely szerint azon kötelezettséget rója az FRA‑ra, hogy a külső felvételi eljárás megindítását megelőzően belső vagy az Unió más ügynökségein belüli felvételi eljárást folytasson le, ellentétes lenne e rendelkezés szerkezetével, mely rendelkezésnek a célja, hogy lehetővé tegye az FRA számára ‑ mely ügynökség személyi állománya növekedni fog –, hogy gyorsan tudjon felvenni alkalmazottakat feladatai összességének ellátása érdekében.
(lásd a 46. és 47. pontot)
2. Az álláshirdetés célja az, hogy egyfelől a lehető legpontosabban tájékoztassa az érintetteket a betöltendő állás elnyeréséhez szükséges feltételekről annak érdekében, hogy adott esetben képesek legyenek eldönteni, hogy benyújtanak‑e pályázatot, másfelől meghatározza azt a jogi keretet, amelyre tekintettel a szerződéskötésre jogosult hatóság el kívánja végezni a pályázók érdemeinek összehasonlító vizsgálatát. Ez utóbbi cél azzal jár, hogy kellően pontos követelményeket kell meghatározni, melyek lehetővé teszik az említett összehasonlító vizsgálat lefolytatását és a meghozott döntés indokolását.
E tekintetben azon körülmény, mely szerint az álláshirdetés nem tartalmazott információt az egyes felvételi kritériumok súlyozásáról vagy az írásbeli és szóbeli felvételi vizsga értékelési módjáról, nem jelenti azt, hogy a pályázó kiválasztására szükségszerűen a felvételi kritériumok figyelmen kívül hagyásával került sor, hanem csupán arról tanúskodik, hogy az álláshirdetés által meghatározott jogi kereten belül a szerződéskötésre jogosult hatóság a kiválasztási bizottság számára mérlegelési jogkört kívánt hagyni az egyes felvételi kritériumok súlyozását, és az írásbeli és szóbeli vizsgák módozatait illetően.
(lásd az 57. és 58. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑3/97., sz., Campogrande kontra Bizottság ügyben 1998. február 19‑én hozott ítéletének 100. pontja.
3. A szerződéskötésre jogosult hatóságot a pályázatok összehasonlító vizsgálata módozatainak meghatározásában megillető mérlegelési jogkör keretében e hatóság, valamint a felvételi eljárás során megkérdezett különböző illetékes felettesek feladata, hogy a pályázatok értékelésének minden szakaszában mérlegeljék, hogy az adott szakaszban szükség van‑e arra, hogy kiegészítő információkat vagy értékelési adatokat gyűjtsenek a minden körülmény ismeretében való döntés érdekében valamennyi pályázóval vagy csak egyes pályázókkal folytatott beszélgetés útján.
(lásd a 62. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑93/03. sz.,Konidaris kontra Bizottság ügyben 2007. július 11‑én hozott ítéletének 107. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
4. A személyzeti szabályzat 25. cikkének (2) bekezdésében előírt indokolási kötelezettség célja egyrészt az, hogy az adminisztráció által hozott, sérelmet okozó határozat megalapozottságának megítélését és a Törvényszék előtt kereset indítását lehetővé tévő kellő tájékoztatást nyújtson az érintett számára, másrészt pedig az, hogy biztosítsa a Törvényszék számára az aktus jogszerűségének felülvizsgálatára vonatkozó jogköre gyakorlását. Ezenkívül az Európai Unió Alapjogi Chartája a 41. cikke (2) bekezdésének c) pontjában megerősíti, hogy a megfelelő ügyintézéshez való alapvető jog magában foglalja többek között az „igazgatási szervek azon kötelezettségét, hogy döntéseiket indokolják”.
Az ilyen indokolási kötelezettségnek mindazonáltal összeegyeztethetőnek kell lennie az üres álláshely betöltésére irányuló felvételi eljárás keretében a kiválasztási bizottság eljárása titkosságának tiszteletben tartásával, amellyel ellentétes mind a kiválasztási bizottság tagjai egyéni álláspontjának felfedése, mind a pályázókra vonatkozó személyes vagy összehasonlító értékeléssel kapcsolatos bármely adat hozzáférhetővé tétele.
(lásd a 89. és 90. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑132/03. sz., Casini kontra Bizottság 2005. szeptember 15‑én hozott ítéletének 30. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; a T‑494/04. sz., Neirinck kontra Bizottság ügyben 2006. november 14‑én hozott ítéletének 73. pontja.
5. Annak a széles mérlegelési jogkörnek a gyakorlása, amellyel az adminisztráció a kinevezések és előléptetések területén rendelkezik, feltételezi, hogy az adminisztráció minden egyes pályázati anyag összes lényeges elemét gondosan és pártatlanul megvizsgálja, valamint lelkiismeretesen szem előtt tartja az álláshirdetésben közölt követelményeket, olyannyira, hogy köteles minden olyan pályázót elutasítani, aki nem felel meg e követelményeknek. Az álláshirdetés ugyanis olyan jogi keretnek minősül, amelyet az adminisztráció saját magának ír elő, és amelyet szigorúan be kell tartania.
A pályázó kiválasztása során esetleg elkövetett hiba értékelését illetően az ilyen hibának nyilvánvalónak kell lennie, és meg kell haladnia azt a széles mérlegelési jogkört, amellyel az adminisztráció az álláshirdetésben meghatározott jogi keretek között a pályázók érdemeinek összehasonlítása és a szolgálati érdek értékelése területén rendelkezik. Az uniós bíróság által gyakorolt bírósági felülvizsgálatnak arra a kérdésre kell korlátozódnia, hogy az említett adminisztráció – azokat a körülményeket tekintve, amelyekre értékelését alapította – ésszerű határok között maradt‑e, és mérlegelési jogkörét nem nyilvánvalóan helytelenül vagy az ezen jogkörrel való felruházásakor megállapítottaktól eltérő célokra használta‑e. Az uniós bíróság tehát a pályázók érdemeinek és képesítéseinek az adminisztráció általi értékelését nem helyettesítheti a saját értékelésével, hacsak a pályázati anyagból valamely támpont nem enged arra következtetni, hogy az adminisztráció az érdemek és képesítések értékelésekor nyilvánvaló hibát követett el.
E tekintetben a puszta tény, hogy valamely pályázó nyilvánvaló és elismert érdemekkel rendelkezik, nem zárja ki – a pályázók érdemeinek összehasonlító vizsgálata során –, hogy más pályázóknak jelentősebb érdemei legyenek. Hasonlóképpen azon körülmény, mely szerint egy pályázó megfelel az álláshirdetésben előírt valamennyi feltételnek, nem elegendő önmagában annak bizonyításához, hogy az adminisztráció nyilvánvaló értékelési hibát vétett.
(lásd a 101., 102. és 104. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 188/73. sz., Grassi kontra Tanács ügyben 1974. október 30‑án hozott ítéletének 26., 38. és 41. pontja; a 324/85. sz., Bouteiller kontra Bizottság ügyben 1987. február 4‑én hozott ítéletének 6. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑73/01. sz., Pappas kontra Régiók Bizottsága ügyben 2003. szeptember 18‑án hozott ítéletének 54. pontja; T‑116/03. sz., Montalto kontra Tanács ügyben 2004. november 9‑én hozott ítéletének 65. pontja; T‑30/04. sz., Sena kontra AESA ügyben 2005. május 4‑én hozott ítéletének 80. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑39/07. sz., Campos Valls kontra Tanács ügyben 2009. május 6‑án hozott ítéletének 43. pontja.